1825-csusz | cuked-fiaka | fiat-huszo | huvos-kotel | koten-mehet | mehr-partn | parun-szolg | szoli-vezet | vicc-zuhat
Bekezdés
4005 27| De éppen abban van a vicc - folytatá -, hogy az ember
4006 9 | hátat egy inas. Az ilyen vicceket a zsurnaliszta úr otthon,
4007 40| záporesõ volt arra és a vicinális út tele van kátyúval.~
4008 0 | egyik Pruszkay és, gondolom, Vidaházy, mert nem emlékszem jól
4009 63| csókolódzott is, némelyik vidám úr átnyalábolta, megropogtatta
4010 72| Vidámak, gondtalanok és megennivaló
4011 4 | vidéket, mikor a leszólott vidéken is lehet még valamikor násznagy?
4012 13| õrszem”-nek a szeme, ki arra vigyáz a park szélén, hogy befordul-e
4013 98| ha elhagyta magát és nem vigyázott, igen rosszul beszélt magyarul,
4014 83| panaszkodást Miska, hogy ördög vigyen el minden szeles embert;
4015 98| férfivendégeket megelégedett, vigyorgó arcával és mindenki elõtt
4016 98| A cigány vigyorgott, megszagolta és mert frissnek
4017 7 | kort fogok érni. Stefi, ne vigyorogj olyan gúnyosan, mert azt
4018 32| Vigyorogtak, nevettek, de azért abbahagyták
4019 53| végre is egy Csapiczky nem viheti két lovon a menyasszonyát.
4020 29| egyszerû atmoszférájából más világba, magasra vagy mélyre. Hej,
4021 52| szót, de nem mondaná a világért. Lelke nevet belül, míg
4022 28| uralgott künn, hold nem világított, csillagok nem pislákoltak,
4023 1 | szétnézett. Most már egészen világos volt, a köd is foszladozott,
4024 33| hazugságokban volna most bent a világosság! Mennyit érnének most ezek
4025 74| termésbõl (ebben az évben jött a világra Eperjesen) és így szólt
4026 13| megnézte, két fénylõ szem villogott elõ - lehet, hogy csak képzelõdés,
4027 91| egyik Nedeczky leányt, a Vilmát, dongták most körül, mint
4028 20| võlegény következett Nedeczky Vilmával.~
4029 77| kérdé a gunyoros Divéky Vince.~
4030 58| burnót-szelencébõl.) Egy Vinkóczy kisasszony esküszik holnap
4031 50| asztal várt rájok, hatalmas virágbokrétákkal díszítve.~
4032 28| rózsaszínnel árnyalt fehér virágfürtök buján hajladoztak, csókolóztak
4033 54| ahonnan csomagokat hoztak, a virágkereskedésnél egy dobozt, a takarékpénztárnál
4034 91| körül, mint a darazsak a virágot, mert az mester volt a társalgásban,
4035 51| De hiszen mindjárt virrad.~
4036 77| Óh no, majd meglátod a virradatnál, hogy miképp olvadnak le
4037 49| játssza a szerepet, hanem a „virtus”. A gavallér érzi az ilyen
4038 68| hogy a szomszédjuk vagy a vis-à-vis-juk minél pompásabban érezze
4039 36| elõkóstolója, amit majd viselned kell, a - hámnak.)~
4040 53| harmadik, régi pandúrjelmezt viselt a negyedik - persze valamennyijökön
4041 0 | általában néhány idõsebb úr, ezt viselte. (Az anhalti herceg, kinek
4042 73| lennének... Teringette, visszafiatalítanám õket... Ah, régebben kellett
4043 48| Visszafordulhatsz már, fráter, elkéstél. Odaadtuk
4044 49| kitalálhatja, hogy herzet kell visszahívni. De minthogy ezt a tarokk-„
4045 63| egész Amerikáig járnak és visszajönnek.~
4046 24| Kubányi Sámuel úrnak, és visszakéri a nála lévõ térítményemet.
4047 8 | azonban nem bírtam magam visszatartóztatni némi csípõsségektõl.~
4048 69| lehet, hogy több, mire újra visszatért Königgrätz apó diadaltól
4049 48| hozomozott, hogy mire újra visszatértem az asztalhoz, már egy garmada
4050 43| tûnõdtem, újra és újra visszatérve e csodálatos szemfényvesztéshez,
4051 67| Az õrnagy visszatipegett az asztalhoz; az egy ív
4052 74| Majd visszaült helyére, megtölté poharát
4053 94| Visszavonom - szólt Ida alázatosan.~
4054 43| pénze s beállt a „hozom, viszem”, de milyen elõkelõ volt
4055 7 | Én nem vagyok - viszonozta Bogozy a bemutatást arisztokratikus
4056 6 | Endre is nevetett, de hogy viszonozza a tréfát, miután meglátott
4057 68| tanulja meg az udvarlást, s viszont a sárosi kisasszony sárosi
4058 35| tehát megindultunk s minden viszontagság nélkül jutottunk el Eperjesre.
4059 63| Szervusz, te skribler, vitaj pán brat!” Mert a Sáros
4060 60| elsõnek, annak a kocsijára vitettem a bõröndömet.~
4061 56| Sóvár felé vitt utunk, jobb felõl mutatta
4062 11| a patakot) nincsen most víz, át lehet rajta kelni s
4063 49| fejvakarva dohogta: „Melyik vízben fúljak meg?” (Ez annyit
4064 57| Jobbról is, balról is, a völgyekben, a fehéren kígyózó dûlõutakon,
4065 18| smaragdos ékszert, amit võlegénye hozott, beteszi gondosan
4066 87| másik is felköszöntötte a võlegényt, a menyasszonyt, az örömapát,
4067 51| kérem, mintha vendéglõben volnának... Mennyi név! Istenem,
4068 60| Véletlen volt-e, vagy hogy szokása szerint
4069 29| Csakhamar ott voltunk Lazsányban. Egy veszekedett
4070 76| természetet, hogy szinte vonaglani látszott a lovak dobajától
4071 67| baja legjobban, azok erõsen vonakodtak. Micsoda új bolondság ez
4072 31| mellett - volt benne sok bohém vonás. Pompásan tudta eltakarni
4073 32| Hánykor indul a vonat?~
4074 53| haute crème-ben a neve, vonatkozással bizonyos hadi sikerekre.)~
4075 26| legalább Csapiczky Endrére vonatkozólag), hogy jónak látta így vezetni
4076 93| kegyetlen tigris! Ida, vond vissza a második négyest,
4077 67| batárban, melyet négy fekete vont, Szlimóczkyné ült a leányaival,
4078 85| idegesen rángatott ki a waffenrokkja nyílásából egy iratot.~
4079 93| Tiszteltetem Weisz urat és köszönöm - kiáltá
4080 84| születnék meg”. Hát igen, a Wertheim kassza. A pénz, a pénz,
4081 84| szobában, hogy van-e bent Wertheim-szekrény, és ha nem volna, hát (hogy
4082 69| ivadékot tovább folytató mama whistet játszott bent az üveges
4083 12| vagyunk, ruha, ruha. Um Gottes Willen, most csak nem kezdtek levetkõzni
4084 49| hajtogatja: „Mein Herz, was willst du noch mehr?” a bolond
4085 27| Mintha csak azt mondaná: a Wittelsbachok sohasem nõsültek pénzszorultságból.
4086 45| Mari leányom, y-nal Mary... miss Mary.~
4087 95| Uramfia, mekkora smaragdok és zafírok! (Amilyen prózai lélek vagyok,
4088 63| Sáros megyei nyelv ilyen zagyva. Régente is azt mondták: „
4089 92| halk tengermormogás-féle zaj zavart, mely a meglepetést
4090 77| másikat már jól kiállja (Zajos derültség.) Azért tehát
4091 95| mennyit kap rá Endre a zálogházban.)~
4092 33| királynak nincs csizmája). Zápolya uramat ez annyira felbõszítette,
4093 40| Lazsányig, tegnapelõtt nagy záporesõ volt arra és a vicinális
4094 3 | borókaág ékesített, még zárva volt.~
4095 20| nemzeti teendõ többé: a zászlót kicsavarni a török kezébõl,
4096 27| jelen levõket érdekelték, zavaró incidenseket, a fölszolgáló
4097 34| nagyot nevetve az öreg zavaros filozofálásán.~
4098 92| tengermormogás-féle zaj zavart, mely a meglepetést jelzi.~
4099 77| folytatá Königgrätz apó zavartalanul -, az asszony ellenben kétszer.
4100 53| melyeken griffek, sasok, zergék és oroszlánok ágaskodnak,
4101 66| de ti se nem tudnátok zeugnisokkal bebizonyítani, hogy nem
4102 98| csüngött le homlokára; csak a zökkenéseknél tért vissza az álmok országából
4103 36| tettek rá elõször, szokatlan zörejével még csak ijesztgette, merészebb
4104 98| keletrõl, s csípõs hajnali szél zörögette az útszéli fák gallyait;
4105 97| egyre elõveszi a fuldokló zokogás.~
4106 75| köveket már faragják hozzá a zsarnóci kõmûvesek.~
4107 53| kivette szivartárcáját a zsebébõl, melyen egy méh, a takarékosság
4108 97| hervadásban is van költészet; zsebkendõjével kisírt szemeit törülgeti,
4109 53| hintók, mindenkinél kitört a zsibongás, a fogadtatás meleg elevensége.
4110 2 | Nagy csatarával, zsibongással fogadták. Látszott, hogy
4111 20| az írótollat kicsavarni a zsidógyerekek kezébõl. Hm. Tudom én, mit
4112 28| kabátban, mint báró Kemény Zsigmond, akirõl fönnmaradt a kortes
4113 29| még, és a mohhal benõtt zsindely is rajta van.~
4114 15| szögletbe a kanapéra, a zsöllyékbe és pikáns lében tárgyalják
4115 9 | inas. Az ilyen vicceket a zsurnaliszta úr otthon, Budapesten hagyhatta
4116 41| olyan jóízûen, mint egy zuhatag -, még úgyabban! Csapiczkynak
|