1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1846
Fejezet
1 1 | A néhai bárány~Az napról kezdem,
2 1 | Az napról kezdem, mikor a felhők elé harangoztak Bodokon.
3 1 | Jóskának egész hólyagos lett a tenyere, míg elkergette
4 1 | tenyere, míg elkergette a határból Istennek fekete
5 1 | fekete haragját, melyet a villámok keskeny pántlikával
6 1 | Isten közeledő látogatását, a libák felriadtak éji fekhelyeiken,
7 1 | és felrepülve gágogtak, a fák recsegve hajladoztak,
8 1 | fák recsegve hajladoztak, a szél összesöpörte az utak
9 1 | haragosan csapkodta fölfelé. A Csökéné asszonyom sárga
10 1 | asszonyom sárga kakasa fölszállt a házfedélre, és onnan kukoríkolt,
11 1 | házfedélre, és onnan kukoríkolt, a lovak nyerítettek az istállóban,
12 1 | nyerítettek az istállóban, a juhok pedig egy csomóba
13 1 | riadoztak az udvarokon. ~Hanem a harangszó, mely fönségesen
14 1 | mely fönségesen rezgett a viharban, egy kis eső híján,
15 1 | mint ártott, elfordította a veszedelmet. A kísértetiesen
16 1 | elfordította a veszedelmet. A kísértetiesen szaladó búzavetések
17 1 | kitisztult az ég, s csak a megdagadt Bágy hömpölygő
18 1 | szilajon, zúgva vágtatott el a kertek alatt, mutatta, hogy
19 1 | ez egyszer ki nem csap az a patak, s ki nem önti a bodokiakat,
20 1 | az a patak, s ki nem önti a bodokiakat, mint az ürgét,
21 1 | lutheránus vidéken. ~Megnépesült a part, s itt-ott megvillant
22 1 | még csáklyát is hozott. A gazdák barázdákban eresztették
23 1 | barázdákban eresztették a folyóba az esővizet. Csak
24 1 | hömpölygött alá az ár, s a partok tömött fűzfabokrairól
25 1 | tömött fűzfabokrairól nemcsak a leveleket tépdelte le alul,
26 1 | leveleket tépdelte le alul, de a kérget is lehámozta, itt-ott
27 1 | földből egy darab, s elmállott a vízben. Hajnalra szélesebb
28 1 | szélesebb csipke szeli majd a határt, s a cikcakkjai is
29 1 | csipke szeli majd a határt, s a cikcakkjai is újak lesznek! ~
30 1 | mindenféle házi eszközök úsztak a hullámokon, szakajtó, zsúp
31 1 | Egész házakat mosott el a víz valahol!) Azután jött
32 1 | négyszögletes tuskót gurítottak a habok... ~A holdfény éppen
33 1 | tuskót gurítottak a habok... ~A holdfény éppen oda vágódott.
34 1 | csuda, milyen szépen ül ott a tetején egy picike bárány. ~
35 1 | bárány. ~Az ám, most, hogy ím a partnak hozza a szél, Tóth-Pernye
36 1 | hogy ím a partnak hozza a szél, Tóth-Pernye Jánoséktól
37 1 | patyolatgyapjas, két fekete folt van a hátgerincén, piros pántlika
38 1 | hátgerincén, piros pántlika a nyakában. Nagyon szerethette
39 1 | Pedig itt még ehetik is, ha a láda bolondjában utoléri
40 1 | láda bolondjában utoléri a petrencét. Nincs valami
41 1 | messze... amott fordul ni, a Périék pajtájánál! Nosza,
42 1 | hogy majd csak előbukkan a kanyarodónál, de meg nem
43 1 | láthatták. Elnyelte nyilván a sötétség, vagy hogy talán
44 1 | Pál uram fogta ki útközben a csáklyával... ~Hanem hát
45 1 | ugyan, de színét se látta a jószágnak, ami úgy is van
46 1 | már az idén is kevesellte a mezőbírói hivatalt, mert
47 1 | Ámbátor, ha már szóba jött az a bárány, mégis furcsa eset,
48 1 | mégis furcsa eset, hogy míg a felsővégen mindenki tud
49 1 | látta senki. ~Amennyi itt a rossz nyelv, még mindjárt
50 1 | még mindjárt másnap, ott a hálaadó misén is csak addig
51 1 | megköszönni, amiért nem sújtotta a falut... de amennyi itt
52 1 | falut... de amennyi itt a rossz nyelv, százan is kinyújtják
53 1 | kinyújtják lapátnak, hogy a mások becsületét hordják
54 1 | rajta. ~Nyomban nekiestek a gyanúsítással Sós Pálnak:
55 1 | húzhatta ki, senki más, a ládát! Hanem 'iszen, az
56 1 | tömérdek régi ezüsttallér volt a ládában. ~Ami igaz, igaz,
57 1 | is tarka macskája, mert a "nagyitalú" Mócsik György,
58 1 | nagyitalú" Mócsik György, a gózoni szűcs olyasfélét
59 1 | szűcs olyasfélét mondott a minap itt jártában, hogy
60 1 | itt jártában, hogy ebben a dologban, ha nem volna lakat
61 1 | ezüsttallérokról. ~Nem volt abban a ládában egy veszett garas
62 1 | ma már tudjuk) benne volt a szép majornoki Baló Ágnes
63 1 | patyolat ingváll s azonfelül a mente meg egy rámás csizma,
64 1 | rámás csizma, újdonatúj, még a patkó se volt ráverve. Szegény
65 1 | Ágnes, benne volt abban a ládában mindene! ~Hogy az
66 1 | mindene! ~Hogy az ár elmosta a csőszházat, elmosta a házasságot
67 1 | elmosta a csőszházat, elmosta a házasságot is. Gúnya nélkül
68 1 | Szüretre lett volna meg a dolog, legalább úgy mondta
69 1 | az utolsó szombaton maga a vőlegény - de most már vagy
70 1 | valamikor vagy sem. ~Bezzeg a búbánat venné fel a Baló
71 1 | Bezzeg a búbánat venné fel a Baló Mihály házát, ha a
72 1 | a Baló Mihály házát, ha a ház megvolna, ha nem éppen
73 1 | éppen amiatt venné fel, mert a víz felvette. Ágnes majd
74 1 | legalább ő vigasztalhatná azt a szegény Borcsa gyereket,
75 1 | szegény Borcsa gyereket, kinek a báránya veszett el gonoszul,
76 1 | báránya veszett el gonoszul, a tarka Cukri bárányka, akivel
77 1 | együtt hált... Jó, hogy a cudar Bágy elöntötte a rétet
78 1 | hogy a cudar Bágy elöntötte a rétet is... úgy sincs már,
79 1 | selyemfüvét megegye, mert a kedves, az édes Cukri bárány
80 1 | Milyen szépen rázogatta a farkát még az utolsó nap,
81 1 | nap, ugrándozott ott künn a verőfényben, Borcsa picike
82 1 | körülbelül éjfélre vitte odáig a haragos folyó. ~No ez, ha
83 1 | nem lehetett más, mint a Baló lányok kincse! ~El
84 1 | azonnal. Majd kikeríti ő a lányai igaz jószágát, ha
85 1 | jószágát, ha térdig kopik is a lába. ~S így esett meg a
86 1 | a lába. ~S így esett meg a csúfság Bodokon, hogy a
87 1 | a csúfság Bodokon, hogy a legmódosabb ember házát
88 1 | Istenem, de csak nagy úr is a törvény! Maga volt ott a
89 1 | a törvény! Maga volt ott a bíró meg a tizedes, mert
90 1 | Maga volt ott a bíró meg a tizedes, mert Baló Mihály
91 1 | tizedes, mert Baló Mihály a pletyka után indulva, a
92 1 | a pletyka után indulva, a hatalomhoz fordult. ~De
93 1 | foganatja: semmit sem találtak a Sós-portán. Bosszúsan indult
94 1 | haza Baló, lányai egész a határig eleibe jöttek, ha
95 1 | várhatnák jobban. ~- Megvan-e a bárány? - kérdé Ágnes fojtott
96 1 | hangon. Jaj, dehogyis merné a ládát kérdezni előbb! Még
97 1 | hallaná, hogy megvan. ~- Se a bárány, se a láda. Pedig
98 1 | megvan. ~- Se a bárány, se a láda. Pedig mindent kikutatott
99 1 | Pedig mindent kikutatott a bíró annál az embernél,
100 1 | elbeszélte, amit tudott. Ágnes a szép fejét rosszallóan csóválta. ~-
101 1 | csóválta. ~- Kend, az erő, a hatalommal ment ellene,
102 1 | ellene, most én megyek, a gyenge - szólt dacosan -,
103 1 | gyenge - szólt dacosan -, és a furfang lesz a fegyverem. ~
104 1 | dacosan -, és a furfang lesz a fegyverem. ~Csak a gyermek
105 1 | lesz a fegyverem. ~Csak a gyermek nem szólt. Pedig
106 1 | Pedig még ő is ott állt: a leggyengébb. ~Egy hétig
107 1 | Sós Pálnak, hátha ott lesz a ruha? De nem ment semmire,
108 1 | útja is. Nem segített sem a hatalom, sem a furfang.
109 1 | segített sem a hatalom, sem a furfang. A gonoszok ereje
110 1 | hatalom, sem a furfang. A gonoszok ereje nagyobb ezeknél. ~
111 1 | kellett most már mondani a reményről is. Kár volt akár
112 1 | is keresztültenni ebben a dologban; mert csak rosszabbra
113 1 | rosszabbra fordul. ~Nemcsak a hozománya van oda a szegény
114 1 | Nemcsak a hozománya van oda a szegény Ágnesnek, hanem
115 1 | vánkost és dunyhát téve a kocsiülésbe, Boriskát is
116 1 | s még nem volt ki soha a faluból, nagyon anyás...
117 1 | Nagyobb volt az ijedelem, mint a betegség, amint, nehogy
118 1 | betegség, amint, nehogy a kocsi megrázza, gyalog mentek
119 1 | megrázza, gyalog mentek mind a hárman a kövezett nagy utcán
120 1 | gyalog mentek mind a hárman a kövezett nagy utcán keresztül,
121 1 | nagy utcán keresztül, hogy a haranglábnál majd felülnek.
122 1 | Bizony Isten, kár volt a kocsiért! ~Hát amint a Csorba
123 1 | volt a kocsiért! ~Hát amint a Csorba Gergelyéktől befordulnak,
124 1 | Gergelyéktől befordulnak, a Kocsipálék csűre mögül egyszer
125 1 | az egész elöljáróság meg a főemberek, köztük Sós Pál
126 1 | mely panyókára fogva lógott a válláról. Igaz biz'a - az
127 1 | lógott a válláról. Igaz biz'a - az új templomot szentelték
128 1 | templomot szentelték itt föl a mai napon. ~- Nézd, Boriskám!
129 1 | Boriskám! Nézd meg jól azt a hosszú hajú magas embert -
130 1 | húgának Ágnes -, az vitte el a Cukrit. ~Éppen a községházához
131 1 | vitte el a Cukrit. ~Éppen a községházához értek őkegyelmeik,
132 1 | azt találta megjegyezni a födélre, hogy új zsúp kellene
133 1 | kellene rá, megállottak a falu hatalmasai, s műértőleg
134 1 | különös az, hogy minden kopik a világon, még a községháza
135 1 | minden kopik a világon, még a községháza is! ~Borcsa félénken
136 1 | rá Ágnes, s eleresztette a kezét. ~- Nem én... csak
137 1 | csak megrezzentem... Mintha a Cukrit láttam volna felém
138 1 | láttam volna felém szaladni a levegőben. ~Eközben ők is
139 1 | Eközben ők is odaértek a faluházához. Baló Mihály
140 1 | nemkülönben. De nini, az a bolond gyerek, a bizony
141 1 | nini, az a bolond gyerek, a bizony odamegy egész közel,
142 1 | még meg is szólítja azt a hatalmas embert. Ejnye no,
143 1 | szelíd hangon. - Adja vissza a bárányomat. ~A tanácsbeliek
144 1 | Adja vissza a bárányomat. ~A tanácsbeliek összenéztek.
145 1 | összenéztek. Kié vajon ez a szép, szomorú arcú leányka? ~-
146 1 | leányka? ~- Adja vissza a bárányomat! - ismétlé, s
147 1 | bárányomat! - ismétlé, s a vékony gyermeki hang úgy
148 1 | gyermeki hang úgy süvített a levegőben, mint egy parittyakő. ~
149 1 | Az én Cukri bárányomat, a két fekete folttal a hátán,
150 1 | bárányomat, a két fekete folttal a hátán, piros pántlikával
151 1 | hátán, piros pántlikával a nyakában. De hiszen tudja
152 1 | jól... ~- Nem láttam én a te bárányodat soha - szólt
153 1 | mondom... ~Aztán odafordult a tanácsbeliekhez: ~- Biz
154 1 | biz ezen... ~- Be ám, de a kelmed fedelén is nagyon
155 1 | Fülig vörösödött őkigyelme a bíró gúnyos vádjára. ~-
156 1 | Esküszöm, bíró uram, ebben a báránydologban... ~A gyermek
157 1 | ebben a báránydologban... ~A gyermek bámészan nézte a
158 1 | A gyermek bámészan nézte a jelenetet, amint ingerülten
159 1 | Esküszöm kendtek előtt, itt a szabad ég alatt, az egy
160 1 | az egy élő Istenre... ~A gallérzsinór megereszkedvén
161 1 | gallérzsinór megereszkedvén a rántásban, magától oldózott,
162 1 | rántásban, magától oldózott, s a nehéz új ködmön kezdett
163 1 | lassan-lassan lefelé csúszni, mígnem a csípőktől egyszerre lecsapódott
164 1 | csípőktől egyszerre lecsapódott a földre. ~Boriska sikoltva
165 1 | egy szökkenéssel termett a leesett ruhadarabnál. ~Mindenki
166 1 | Mindenki ránézett. Még a vén Sós Pál szájában is
167 1 | Pál szájában is ott akadt a következő esküszó. Jó is,
168 1 | báránykám! - kiáltott fel a leányka fájdalmasan. ~Lehajolt.
169 1 | Fejecskéjét odaszorította, ahol a bélésen két barna folt látszott... ~
170 1 | az ismerős közepe mégis a legkülönb. ~A kis Baló Borcsa
171 1 | közepe mégis a legkülönb. ~A kis Baló Borcsa könnyhullatásával
172 2 | tartozása~Mind együtt ültek a bírák. Ott künn a köd nekinehezedett
173 2 | ültek a bírák. Ott künn a köd nekinehezedett az idomtalan
174 2 | ablakokra, és elhomályosítá a jégvirágokat. Minek is ide
175 2 | jégvirágokat. Minek is ide a virágok? ~A teremben nehéz,
176 2 | Minek is ide a virágok? ~A teremben nehéz, fojtott
177 2 | ködmön- és pálinkaszag, s a legfelső ablaktáblán csak
178 2 | forgott az ólomkarika. ~A bírák fáradtan dőltek hanyatt
179 2 | bágyadtan leeresztve hallgatta a jegyző tollának percegését,
180 2 | jegyző tollának percegését, a másik ásítozva dobolt irónjával
181 2 | ásítozva dobolt irónjával a zöld asztalon, míg az elnök,
182 2 | letárgyalt bűnügy személyzete, a beidézett tanúk és vádlottak. ~-
183 2 | vontatott, hideg hangon a szolgától. ~- Egy leány -
184 2 | szolgától. ~- Egy leány - mondja a szolga. ~- Hadd jöjjön be
185 2 | szolga. ~- Hadd jöjjön be az a leány. ~Az ajtó kinyílt,
186 2 | leány. ~Az ajtó kinyílt, és a lány belépett. - Üde légáramlat
187 2 | arcokat, s megcsiklandozá a szempillákat: a vastag ködön
188 2 | megcsiklandozá a szempillákat: a vastag ködön át mintha egy
189 2 | ablakhoz, és ott táncolna a jégvirágok között, megsokszorozva
190 2 | között, megsokszorozva magát a tárgyalási terem falain
191 2 | arányos termet, melyre a kis virágos ködmönke olyan
192 2 | nincs érzéke semmi iránt.) ~A lány megigazítja fekete
193 2 | megigazítja fekete kendőjét a fején, és mély sóhajjal
194 2 | Hangja lágy és szomorú, a szívekig hat, mint a zene,
195 2 | szomorú, a szívekig hat, mint a zene, mely mikor már elhal
196 2 | mintha még mindig zendülne a levegőben elváltoztatva
197 2 | elváltoztatva mindenkit és mindent. ~A bírák arca nem olyan mogorva
198 2 | nem olyan mogorva többé, a király képe meg az országbíróé
199 2 | odább, nyájasan integet neki a néma falról, hogy csak beszélje
200 2 | hogy csak beszélje el azt a nagy bajt. ~Ott az írás,
201 2 | még előbb meg kell keresni a keblében, ki kell gombolni
202 2 | keblében, ki kell gombolni a pruszlik felső kapcsát,
203 2 | kezeivel belenyúlni érte. ~Ó, a csúf kapocs! Ni, lepattant...
204 2 | az írás is kihull onnan. ~A kegyetlen szürke fej, az
205 2 | az elnöké, elfordul, csak a nagy, kövér kéz van kinyújtva
206 2 | fogházbüntetését mai napon megkezdje. ~A lány szomorúan bólint a
207 2 | A lány szomorúan bólint a fejével, s amint azt mélyen
208 2 | lesüti, hátracsúszik rajta a gyászkendő, s a gazdag fekete
209 2 | hátracsúszik rajta a gyászkendő, s a gazdag fekete haj egy vastag
210 2 | liliom volt előbb, olyan most a szégyentől, akár a bíbor. ~-
211 2 | most a szégyentől, akár a bíbor. ~- Ma egy hete kaptuk
212 2 | szegény: "Eredj lányom, a törvény törvény, nem lehet
213 2 | is jöttem, hogy kiálljam a fél esztendőt. ~Az elnök
214 2 | kétszer is megtörölgeti a szemüvegét, mérges, hideg
215 2 | hideg tekintete fölkeresi a kollégák arcát, az ablakot,
216 2 | kollégák arcát, az ablakot, a padlót, a nagy vaskályhát,
217 2 | arcát, az ablakot, a padlót, a nagy vaskályhát, melynek
218 2 | azt morogja önkéntelenül: "A törvény törvény." ~Majd
219 2 | az idéző végzést, azokat a kacskaringós szarkalábakat
220 2 | kacskaringós szarkalábakat a fehér lapon; de bizony következetesen
221 2 | félévi fogságra van ítélve. ~A bádogkarika őrült sebességgel
222 2 | ablaktáblákat, s mintha valakinek a hazajáró lelke volna, hideg
223 2 | borzongatást keltve besüvít a nyílásokon: "A törvény,
224 2 | keltve besüvít a nyílásokon: "A törvény, törvény." ~A kegyetlen
225 2 | A törvény, törvény." ~A kegyetlen fej helyeslést
226 2 | kegyetlen fej helyeslést bólint a túlvilági hangnak, a nagy
227 2 | bólint a túlvilági hangnak, a nagy kövér kéz pedig a csengettyűt
228 2 | a nagy kövér kéz pedig a csengettyűt rázza meg a
229 2 | a csengettyűt rázza meg a törvényszolgának: ~- Kísérje
230 2 | Kísérje ön el Bede Annát a fogházi felügyelőhöz. ~A
231 2 | a fogházi felügyelőhöz. ~A szolga átveszi az iratot,
232 2 | szolga átveszi az iratot, a lány némán fordul meg, de
233 2 | Erzsi, mert tetszik tudni, a testvérnéném, az az Anna.
234 2 | el engem? Nem vétek még a légynek sem. ~- De hát akkor
235 2 | kérem, hogy mialatt "ez a dolga" a király tábláján
236 2 | hogy mialatt "ez a dolga" a király tábláján járt, meghalt.
237 2 | Mikor kiterítve feküdt a virágos kamrában, akkor
238 2 | kamrában, akkor jött ez a parancsolat, a "fél esztendő
239 2 | akkor jött ez a parancsolat, a "fél esztendő miatt", hogy
240 2 | várta... ~Könnyei megeredtek a visszaemlékezésben, alig
241 2 | mindent jóváteszünk, amit a szeretője miatt elkövetett. (
242 2 | Mert nagyon szerette azt a Kártony Gábort, miatta keveredett
243 2 | Azt, hogy legyen meg a teljes nyugodalma a haló
244 2 | meg a teljes nyugodalma a haló porában. Ne mondhassa
245 2 | adósa maradt: édesanyám a kárt fizeti ki, én meg a
246 2 | a kárt fizeti ki, én meg a vármegyénél szenvedem el
247 2 | szenvedem el helyette azt a fél esztendőt. ~A bírák
248 2 | helyette azt a fél esztendőt. ~A bírák egymásra néztek mosolyogva: "
249 2 | kendőjével nem is annyira a homlokát törli; talán lejjebb
250 2 | igen, nagy tévedés van a dologban. Hibás írást küldtünk
251 2 | szemeit élénken emeli fel a lány az öregre, s mohón
252 2 | hogy az öreg elnök megint a zsebkendőhöz nyúl. A kegyetlen
253 2 | megint a zsebkendőhöz nyúl. A kegyetlen ember egészen
254 2 | van érzékenyülve. Odalép a lányhoz, megsimogatja gyöngéden
255 2 | megsimogatja gyöngéden azt a hollóhajat a fején. ~- Odafönt
256 2 | gyöngéden azt a hollóhajat a fején. ~- Odafönt másképp
257 3 | szép hajáról~Hát bizony a Péri lányok híres aranyszőke
258 3 | kihull, azt hitte volna a föld, ahová leesett egy-egy
259 3 | olyan messze földre? Valahol a Cserháton aratott részből
260 3 | Cserháton aratott részből a két szép hajadon. Ott esett
261 3 | szép hajadon. Ott esett meg a nagy szégyen. ~Kati, a nagyobbik,
262 3 | meg a nagy szégyen. ~Kati, a nagyobbik, sarlóval dolgozott,
263 3 | sarlóval dolgozott, míg a kis Judit csak a markot
264 3 | dolgozott, míg a kis Judit csak a markot szedte össze kévébe,
265 3 | össze kévébe, amiket aztán a hetyke Csató Pista kötögetett
266 3 | s valahányszor lehajolt a leány, kibontott úszó haja
267 3 | búzakéve lenne. Azután meg a búzakévék lettek olyanok,
268 3 | olyanok, mintha mindenik a Péri Judit szőke haja volna. ~
269 3 | s nem is utolsó asszony a felesége, ott az a magas,
270 3 | asszony a felesége, ott az a magas, délceg a Péri Kata
271 3 | ott az a magas, délceg a Péri Kata mellett. (Ni,
272 3 | mellett. (Ni, bizony megvágja a kezét a sarlóval!) Olyan
273 3 | bizony megvágja a kezét a sarlóval!) Olyan nyugtalanul
274 3 | gyanakszik. ~Karikában nyiszál a sarló az aratók kezében,
275 3 | az aratók kezében, ropog a kalászszár, nagyobbodik
276 3 | kalászszár, nagyobbodik a tarló, s nyitva marad rajta
277 3 | tarló, s nyitva marad rajta a madárfészek; a picike sárga
278 3 | marad rajta a madárfészek; a picike sárga fürjek kíváncsian
279 3 | majd? ~Judit leoldá fejéről a kendőt, és a fészekre terítette.
280 3 | leoldá fejéről a kendőt, és a fészekre terítette. Arról
281 3 | azonban elvette onnan, és a keblébe rejté. Beh édes
282 3 | csiklandozta. Rajta volt még a kis madárfiak melege s annak
283 3 | madárfiak melege s annak a selyemhajnak az illata. ~-
284 3 | Teszi kend vissza azt a kendőt mindjárt! - förmedt
285 3 | szenvedélyesen, s olyat csavarított a gercén, hogy hatfelé szakadt. ~-
286 3 | Inkább sose lássam azt a kendőt. ~Elfordult, durcásan,
287 3 | durcásan, mintha neheztelné a vakmerő szót. No bizony,
288 3 | vakmerő szót. No bizony, nem a világ, hadd vigye el, van
289 3 | volt. ~- De jó dolga is van a madárnak - sóhajtott fel
290 3 | meg, mire érti; lesütötte a fejét. ~Másnap is hiába
291 3 | Másnap is hiába kérte Pista a csókot, hanem mikor aztán
292 3 | harmadnapon hazaindultak, lent a tisztáson, hol a füzes eltakarta
293 3 | hazaindultak, lent a tisztáson, hol a füzes eltakarta őket a hátul
294 3 | hol a füzes eltakarta őket a hátul jövő aratók elől,
295 3 | elől, egyszerre átkapta a Judit darázsderekát, s el
296 3 | kendőjét. ~No, bizony, nem a világ, van ott még elég
297 3 | már egyszer peregni kezd a kalász szeme, megérett egészen." ~
298 3 | az éjfélt kiáltják, légy a csalitosban a templom mögött.
299 3 | kiáltják, légy a csalitosban a templom mögött. Én már előbb
300 3 | Én már előbb ott leszek. ~A leány ijedten nézett hátra. ~-
301 3 | suttogta -, át ne ázzon a csizmád: arról megtudnák
302 3 | szoknyában légy: csatakossá tenné a hosszút a harmat. ~Négyesével,
303 3 | csatakossá tenné a hosszút a harmat. ~Négyesével, ötösével
304 3 | Négyesével, ötösével feküdtek a lányok, asszonyok az asztag
305 3 | asztag mögött. Éj betakarta a bájos képet. Csak a csillagok
306 3 | betakarta a bájos képet. Csak a csillagok nézték fenn, mialatt
307 3 | csillagok nézték fenn, mialatt a szép szemek behunyódtak
308 3 | ugrott fel, hova lehetett a húga? Mintha zűrzavaros
309 3 | hallana onnan, ösztönszerűen a csalitos felé futott, hol
310 3 | összerogyva. ~Körös-körül a fű mintha arany hímmel lenne
311 3 | arany hímmel lenne kivarrva, a Judit hosszú haja csillogott
312 3 | feldobta az egész csomót a levegőbe, szellő felkapta,
313 3 | lennének, pajkosan szétszórta a hajszálakat. A megtaposott
314 3 | szétszórta a hajszálakat. A megtaposott füvek elismerték
315 3 | Hazavezetlek apánkhoz. ~De csak a szomszéd városkáig mehettek.
316 3 | idegenek között, messze a falujuktól. Kati meg ápolta,
317 3 | minden pénzük elfogyott, még a fölösleges ruhadarabok is,
318 3 | egyéb gazdaságuk, csak az a haj, amit Kati szedett össze
319 3 | amit Kati szedett össze a csalitosban, az a szép aranyos
320 3 | össze a csalitosban, az a szép aranyos haj, melybe
321 3 | szép aranyos haj, melybe a Csató Pista szíve belefonódott,
322 3 | szíve belefonódott, s melyet a Csatóné ollója levágott,
323 3 | vagy hogy csak fele annak a sok hajnak. Ha szégyen lehetett
324 3 | reménykedve nyitott be a zsidó boltoshoz. ~- Vegye
325 3 | boltoshoz. ~- Vegye meg ezt a hajat. Egy beteg testvéremé
326 3 | Egyedül hagytam. ~Vállat vont a boltos, nem használhatja,
327 3 | más hajjal, hanem mivel a Katinak is szakasztott olyan
328 3 | szakasztott olyan haja van, a kettőt együtt megveszi jó
329 3 | együtt megveszi jó pénzen. A lány elhalványult, szomorú
330 3 | szomorú pillantást vetett a tükörbe, sóhajtott, és lehajtotta
331 3 | lehajtotta szép fejét, mint a búzakalász a sarló alá. ~
332 3 | fejét, mint a búzakalász a sarló alá. ~Lihegve ért
333 3 | Lihegve ért haza nemsokára, de a beteg nem volt már egyedül.
334 3 | járkált sötéten fel s alá a szobában. Eljött, ide talált;
335 3 | szobában. Eljött, ide talált; a hír megsúgta neki, mi történt,
336 3 | megsúgta neki, mi történt, s a keserűség útra készteté. ~-
337 3 | útra készteté. ~- Hová lett a húgod koronája? - kérdé
338 3 | húgod koronája? - kérdé a belépőtől dühösen. ~- Levágták -
339 3 | megüvegesedett szemei Katira. ~- Hát a te hajad hová lett? ~- Levágtam! -
340 3 | kivette az orvosságos üveget a köténykéje alól. ~Sóhajtott
341 3 | aztán sokáig nézte, nézte a két szép lány közül hol
342 3 | közül hol az egyiket, hol a másikat. Az egyik, aki ott
343 3 | ott áll, olyan piros, mint a rózsa, a másik, aki ott
344 3 | olyan piros, mint a rózsa, a másik, aki ott nyög, olyan
345 3 | nyög, olyan fehér, mint a liliom. ~És mégis a rózsát
346 3 | mint a liliom. ~És mégis a rózsát sajnálta meg elébb.
347 3 | Hozzáment, megsimogatta azt a csitri fejecskét gyöngéden,
348 3 | szeretettel: ~- Szegény Katám! A te hajad kinő még! ~~~ ~
349 3 | hajad kinő még! ~~~ ~A kis csizmák~Keskeny, szürke
350 3 | szürke felhőfoszlányok úsznak a környék fölött. Nagy égiháború
351 3 | villámlással vegyes. Látszik is a nyoma mindenfelé, a fák
352 3 | Látszik is a nyoma mindenfelé, a fák gallyai le vannak tördelve,
353 3 | fűszálakon esőszemek csillognak, a templomsoron a nagy garádban
354 3 | csillognak, a templomsoron a nagy garádban zuhog a víz.
355 3 | templomsoron a nagy garádban zuhog a víz. Vőneki János uram portáján
356 3 | portáján egész tócsák állnak, a Zákó Mihályék kertjében
357 3 | imént mesélte Mihók Magda - a madárfészket is lemosta
358 3 | madárfészket is lemosta a fárul a zuhogó zápor. ~Köd
359 3 | madárfészket is lemosta a fárul a zuhogó zápor. ~Köd gömörödik
360 3 | zuhogó zápor. ~Köd gömörödik a sár fölött, átlátszó és
361 3 | átlátszó és fehéres, mint a muszlinruha, a falusi kémények
362 3 | fehéres, mint a muszlinruha, a falusi kémények füstje fölfelé
363 3 | morcos, borús még, akár a Bizi apó arca, ki meghajolva,
364 3 | ingadozó léptekkel megy a hosszú utcán Szűcs Istókkal,
365 3 | hosszú utcán Szűcs Istókkal, a kőművessel. Hogy összeesett
366 3 | is csoda, csövestől éri a veszedelem. A lány meghal,
367 3 | csövestől éri a veszedelem. A lány meghal, ökrei fölfújódnak,
368 3 | megég, lovait elhajtják a szegénylegények. ~Hanem
369 3 | szegénylegények. ~Hanem érzi is a súlyát az Isten "másik"
370 3 | ha nem tudta megbecsülni a jobbikat. Bezzeg kellemeztetné
371 3 | szent felsége előtt, mióta a legényfia is a halállal
372 3 | előtt, mióta a legényfia is a halállal vívódik, megfogadta,
373 3 | megfogadta, csak arra való lesz a vagyona, hogy jót tegyen
374 3 | Valóságos csoda történt. Mikor a Mária-képet hozták, amit
375 3 | Mária-képet hozták, amit a templomnak vett - leszakadt
376 3 | templomnak vett - leszakadt a szekér alatt a Bágy hídja,
377 3 | leszakadt a szekér alatt a Bágy hídja, ló odaveszett,
378 3 | emberek az udvarukról és a kerítések mögül nézik, amint
379 3 | mögül nézik, amint végigmegy a hosszú krispinben, apró,
380 3 | krispinben, apró, kopasz fejét a váll-lapockái közé húzva. ~-
381 3 | Csiba te, ne te - veszi föl a szót Böngér Panna -, legalább
382 3 | megkavarom. ~- Nedves ez a tüzelő - veszi át a szót
383 3 | Nedves ez a tüzelő - veszi át a szót özvegy Csupor Mátyásné. -
384 3 | Mátyásné. - Az én időmben még a fa is jobban égett, Panna.
385 3 | jobban égett, Panna. Hanem ez a Bizi dolga! Tudod-e, mi
386 3 | megint az éjjel? ~- Talán a kőkereszttel a temetőben? ~-
387 3 | Talán a kőkereszttel a temetőben? ~- Beleütött
388 3 | temetőben? ~- Beleütött a mennykő, lelkem. Összetörte.
389 3 | fiam, hova fordulnak el a savanyú kúttól? ~A "falu
390 3 | fordulnak el a savanyú kúttól? ~A "falu gyermeke" (úgy hítták
391 3 | falu gyermeke" (úgy hítták a szelíd képű, anyátlan-apátlan
392 3 | guggolt az udvar közepén a lekvárfőző katlan mellett,
393 3 | volt rá nézve, mert nemcsak a lábait melengethette a tűznél (
394 3 | nemcsak a lábait melengethette a tűznél (csípős az idő egy
395 3 | az idő egy kicsit), hanem a jószívű Böngér Panna a kóstolást
396 3 | hanem a jószívű Böngér Panna a kóstolást is engedte. ~Hogy
397 3 | most már ott kell hagyni a vén Bizi miatt ezt a nagy
398 3 | hagyni a vén Bizi miatt ezt a nagy boldogságot! Kelletlenül
399 3 | kullogott utánuk. Csakugyan a temetőbe mentek. ~Az asszonyok
400 3 | asszonyok igazat mondtak, a gyönyörű piros kőkereszt
401 3 | ott hevert két darabban a sárguló pázsiton. Nini,
402 3 | emeltette Bizi József." Éppen a betűknél, derékon törte
403 3 | mintha mondaná: "Nem kell a dicséreted, Bizi József,
404 3 | dicséreted, Bizi József, a Mária-kép sem kellett, ez
405 3 | öregember elkapta fejét a földről, hol adománya széttörve
406 3 | haragszanak rá. Révedő szeme a gyermeken akadt meg, mintha
407 3 | akadt meg, mintha annak a boglyas feje lenne közbül
408 3 | közbül égnek-földnek. András a kőrisfának dűlt, s az ittas,
409 3 | mondá Istók. ~- Hát a kereszttel mi történjék? -
410 3 | kelmed, szívtelen, gőgös. A világ elejének képzelte
411 3 | marokkal fogná össze valaki a szívemet. Meglásd, ismét
412 3 | engeszteljelek meg? - Elhagyták a temetőt. ~- Hej, ni! - kiáltott
413 3 | kiáltott föl Istók. - Hát ez a poronty mindig a sarkunkban
414 3 | Hát ez a poronty mindig a sarkunkban van! Milyen vörösek
415 3 | sarkunkban van! Milyen vörösek a lábszárai a hidegtől! Takarodsz
416 3 | Milyen vörösek a lábszárai a hidegtől! Takarodsz innen
417 3 | kölyök! ~- Ne kergesd azt a gyereket, Istók. Olyan jólesik,
418 3 | arra gondolt, hogy abból a borús égből egyszerre lepattanhat
419 3 | de csak akkor, ha már az a gyerek itt nem lesz. ~-
420 3 | véli Istók -, megveszi a lábát az isten hidege! ~-
421 3 | Nincsen csizmám - mondá a gyerek szomorúan. ~- Hát
422 3 | felelte közönyösen. ~Ez a közönyös szó fogta meg Bizi
423 3 | nevelkedik ez föl, ha még a szeretetet sem ösmeri?... ~
424 3 | Szótlanul megfogta a kis András kezét, s vitte
425 3 | kezét, s vitte magával végig a nagy utcán, le egészen a
426 3 | a nagy utcán, le egészen a templom mellé. ~Ott aztán
427 3 | kifestve, aranyos rojtokkal s a következő aláírással: Filcsik
428 3 | csizmadiamester. ~- Mérjen ennek a gyereknek egy pár csizmát,
429 3 | Bizi apó. ~Filcsik megnézte a gyereket, s így szólt: ~-
430 3 | csizma készen. Fölteszem a bundámat egy ócska lajbi
431 3 | lajbi ellen, hogy jó lesz. ~A kis csizmát előhozták, csakugyan
432 3 | csakugyan jó volt: mintha a lábára öntötték volna. ~
433 3 | lábára öntötték volna. ~A gyerek örült neki, ragyogó
434 3 | vígan kopogott az öreg után a pitvarba. ~Ott künn ezalatt
435 3 | künn ezalatt eloszlottak a felhők. Mikor Bizi apó kilépett
436 3 | apó kilépett az udvarra, a napfény elöntötte szomorú
437 3 | égbolt nyájasan mosolygott. A füvek nevettek rá az úton,
438 3 | nevettek rá az úton, sőt még a meggyűlt esővizek is. Mintha
439 3 | könnyebben érzé magát. ~- Add ide a kezedet, fiam! Olyan jó
440 3 | van. Eljössz-e hozzám? ~A gyermek a csizmát nézte
441 3 | Eljössz-e hozzám? ~A gyermek a csizmát nézte gyönyörködve,
442 3 | gyönyörködve, s így szólt: ~- A lekvárfőzéshez szeretnék
443 3 | vagyunk már, itt lakunk ebben a cserepes házban. ~A kapuajtóban
444 3 | ebben a cserepes házban. ~A kapuajtóban a kocsis várta
445 3 | cserepes házban. ~A kapuajtóban a kocsis várta azzal a hírrel,
446 3 | kapuajtóban a kocsis várta azzal a hírrel, hogy az ellopott
447 3 | ellopott lovak megkerültek, a tornácon a doktor fogadta
448 3 | megkerültek, a tornácon a doktor fogadta vidám arccal,
449 3 | doktor fogadta vidám arccal, a fia már túl van a veszélyen. ~
450 3 | arccal, a fia már túl van a veszélyen. ~Bizi apó hálateljesen
451 4 | Tímár Zsófi özvegysége~Ezek a kedves kis portékák, ezek
452 4 | kedves kis portékák, ezek a szőke asszonyok olyan szelídek,
453 4 | szelídek, olyan jók, mint a bárányok. Legalább ez a
454 4 | a bárányok. Legalább ez a Tímár Zsófi, ez egészen
455 4 | Mióta férjhez ment, csak a mosolyát láthatni. Azelőtt
456 4 | mosolyát láthatni. Azelőtt a boldog mosolyát, most a
457 4 | a boldog mosolyát, most a fájót. ~A boldogságával
458 4 | mosolyát, most a fájót. ~A boldogságával nem volt terhére
459 4 | nem volt terhére senkinek, a fájdalmával sincsen. Nem
460 4 | nem panaszkodik. Hanem az a fehér arca, az a mindig
461 4 | Hanem az a fehér arca, az a mindig fehérebb arca, elbeszéli
462 4 | mindenki tud. ~Itt hagyta a férje kegyetlenül, gonoszul.
463 4 | derék fiatalember volt, a legdolgosabb, legügyesebb
464 4 | legdolgosabb, legügyesebb ács a környéken; ki hitte volna,
465 4 | hogy annyira megfeketíti a lelkét... s elmegy azzal
466 4 | lelkét... s elmegy azzal a másik nővel a világba elkárhozni. ~
467 4 | elmegy azzal a másik nővel a világba elkárhozni. ~Hírét
468 4 | elment Bágyról, nem fájna úgy a szíve annak a szép, szőke
469 4 | fájna úgy a szíve annak a szép, szőke asszonynak,
470 4 | asszonynak, akinek most az a neve, hogy "szalmaözvegy".
471 4 | Péter nem rossz ember. A szíve mindig jó volt, nem
472 4 | lehet végképp elromolva; az a személy elvehette az eszét,
473 4 | az eszét, bevehette magát a szívébe: hanem olyan az
474 4 | hanem olyan az csak, mint a hamis festék, az idő kiszívja,
475 4 | olló varrás közben kiesett a kezéből, mindig felsóhajtott,
476 4 | felsóhajtott, ó, bárcsak a földbe szúródnék; mikor
477 4 | olló sem akart hazudni, a szarka madár sem... ~Esténként
478 4 | madár sem... ~Esténként a küszöbre ült ki, onnan el
479 4 | lehetett látni messze-messze a kígyózó országúton, egészen
480 4 | egészen odáig, hol már a felhők lába lóg le. ~A szép
481 4 | már a felhők lába lóg le. ~A szép halovány arc fölé ernyőt
482 4 | kezéből, és úgy bámult arra a nagy, titkos lapra, amelyről,
483 4 | utazó vásárosok, vándorok s a jó Isten tudná elmondani:
484 4 | tudná elmondani: kik még. ~A falubeliek sokszor mentek
485 4 | nevettek is hozzá. ~Pedig mégis a szegény Zsófinak volt igaza.
486 4 | megmondhatna. ~Amint egy délelőtt a dohánypalántát öntözé nagy
487 4 | nagy gonddal (ha megjön a gazda, legyen mit füstölnie
488 4 | gazda, legyen mit füstölnie a télen), ragyás öregasszony
489 4 | udvarra: üzenetet hozott. ~- A férjedtől jövök, Zsófi.
490 4 | amit tett. Ott dolgozik a harmadik faluban, Gózonban:
491 4 | harmadik faluban, Gózonban: a bádogtornyot reparálják.
492 4 | üzeni. ~- Menjünk! - mondá a szelíd, szőke asszony. ~
493 4 | szelíd, szőke asszony. ~A fekete kendőt leoldotta,
494 4 | meg aztán illőbb is ehhez a szép naphoz. ~Egy aranyozott
495 4 | keresztet kellett feltenni a torony tetején a gombra.
496 4 | feltenni a torony tetején a gombra. A tekintetes asszony,
497 4 | torony tetején a gombra. A tekintetes asszony, a tiszttartóné
498 4 | gombra. A tekintetes asszony, a tiszttartóné ikreket szült,
499 4 | eklézsiának. ~- Ki vállalja a dolgot, fiúk - kérdi az
500 4 | Elhiszem. Megszabadultál a nyűgtől. Hát csakugyan elkergetted?
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1846 |