Fejezet

 1 1 |        bárány~Az napról kezdem, mikor a felhők elé harangoztak
 2 2 | szívekig hat, mint a zene, mely mikor már elhal is, mintha még
 3 2 |         tábláján járt, meghalt. Mikor kiterítve feküdt a virágos
 4 3 |   terítette. Arról majd ráakad, mikor este hazamennek - addig
 5 3 |     kérte Pista a csókot, hanem mikor aztán harmadnapon hazaindultak,
 6 3 |    Aztán így szólt hangosan: ~- Mikor az éjfélt kiáltják, légy
 7 3 |     ápolta, gondoskodott róla. ~Mikor minden pénzük elfogyott,
 8 3 |        Valóságos csoda történt. Mikor a Mária-képet hozták, amit
 9 3 |   ezalatt eloszlottak a felhők. Mikor Bizi apó kilépett az udvarra,
10 4 |         egy szót mondott volna, mikor elment Bágyról, nem fájna
11 4 |           Tímár Zsófi remélt, s mikor az olló varrás közben kiesett
12 4 |     bárcsak a földbe szúródnék; mikor repülő szarkát látott az
13 4 |         följebb kapaszkodott, s mikor már egészen helyén volt,
14 4 |    tartá átkarolva, görcsösen. ~Mikor erőszakkal elszakították
15 5 |          vadabb lett az öreg, s mikor egy idő múlva, bűnbánó arccal
16 5 |     egyszer látta még az apját, mikor a falun keresztülkocsizott
17 5 |         s nagyon jól számított. Mikor Filcsik éjjel hazajött a "
18 5 |        arra sem fordult vissza, mikor a szolgabíró borzalommal
19 6 |     kendőd alul! ~- Itt voltam, mikor férje elment... hogy megsiratta,
20 6 |        Hej, majszterné asszony! Mikor lesz már lisztté az én búzám? -
21 6 |     fázik, reszket az ablaknál, mikor azt feleli: ~- No, gyere
22 6 |     mozdul reggelig. ~- Hüm! De mikor annyi vizünk van! ~- Mondd
23 6 |     acélostul? ~- Mindenestül. ~Mikor leeresztette a zsilipeket
24 7 |        Éppen delet harangoztak, mikor Bedééknél benyitott a kapuajtón. ~
25 7 |          S az is bizonyos, hogy mikor anyja bement Palival a szobába,
26 7 |     lehetett volna vele eredni, mikor Pali valahogy nesztelenül
27 7 |     egészen letolta égő arcára, mikor szólongatták. ~Pedig éppen
28 7 |    örömtől, ezek meg a bortól. ~Mikor a bodoki kocsmához ért,
29 8 |       hogy írta volna kend alá, mikor írni sem tud? ~- Kezem keresztvonását
30 8 | fordulóján, egy viharos reggel, mikor fölébredtünk, ott himbálta
31 8 |    Galandánéval ne találkozzék, mikor a legszebb női arcot látja
32 9 |      háborodva a magaviseletén; mikor szerencsétlenné tette, otthagyta.
33 9 |        lássuk a galambom arcát, mikor beszél... ~Gábornak nem
34 10|   öregre, s elmélázva kérdi: ~- Mikor kerül kend vissza, apámuram? ~-
35 10|   levelei, mit döngnek a méhek, mikor azt a sárga hímet viszik
36 11|    beszélek a Gyócsi családról, mikor tudvalevő, hogy Gyócsi Istók
37 11|      hegy felől közelgett, csak mikor már megszólította: ~- Jó
38 12|     éppen mint tavaly ilyenkor, mikor a szép özvegy molnárnét,
39 12|        egykor a belédi grófnak, mikor nősült, hogy de bizony abból
40 12|         ezt a négy csikót, hogy mikor végigröpülnek Csoltón, Bodokon,
41 13|                      A gyerekek~Mikor megindultak a menyasszonyi
42 13|        lován a vőlegény. ~Hanem mikor a bodoki köves határba értek,
43 13|        egész nap csókolóztak, s mikor a zajos násznép elszállingózott,
44 14|        Az se utolsó dolog, hogy mikor csépelni mentek erre nagy
45 14|   emiatt a kút miatt "hiba" is. Mikor azt a határigazítási pört
46 14|     rétre a "savanyú kút"-hoz. ~Mikor odaért, egy lélek sem volt