Fejezet

 1 1 |         vagy talán felhőszakadás. ~No, ha most ez egyszer ki nem
 2 1 |            odáig a haragos folyó. ~No ez, ha úgy igaz, nem lehetett
 3 1 |           a hatalmas embert. Ejnye no, mire való az! ~- Bácsi! -
 4 3 |         neheztelné a vakmerő szót. No bizony, nem a világ, hadd
 5 3 |            nem váltotta kendőjét. ~No, bizony, nem a világ, van
 6 3 |          megtapogatta: olló volt. "No ez bizonyosan babonát csinált
 7 3 |            gyerek itt nem lesz. ~- No, gyere hát közelebb! ~-
 8 4 |         hehehe? Ejnye, kópé, kópé! No, most már csakugyan te teszed
 9 4 |      véges-végig az országúton. ~- No, én azt se bánom. Eredj
10 5 |            vele, örökké láthassa. ~No, az igaz, hogy nem valami
11 5 |          adhat az egész határnak. ~No, ennek a Majornoknak ugyan
12 5 |       azóta a Száli szekrényében. ~No de nem azért volt az Isten
13 5 |   kénytelen eljönni az öregért. ~- No, öreg, most én magát viszem,
14 5 |        Nagyon különös ember az. ~- No hát, lopassa el kend, minél
15 5 |            el sem hinnék. ~A beteg nő nyugtalanul hánykolódott
16 6 |        színes oldala van kívül. Ej no... hát csak érzékenyen búcsúztak? ~-
17 6 |             A többiek is nevettek. No 'iszen az kellene még, hogy
18 6 |           felől az egész égboltot. No emberek, gózoniak, majornokiak,
19 6 |     ablaknál, mikor azt feleli: ~- No, gyere be hát, ha szépen
20 7 |           Gergely szemrehányóan. - No, te ugyan szépen mentél
21 7 |       közibe vágott a lovainak: ~- No 'iszen, Szűcs Pali, jöhetsz
22 9 |      tallért is, köszöni alássan. ~No, már hogy volt, hogy nem
23 9 |             Sokáig maradtál! Gyere no, ülj mellém! - suttogá lágyan. ~
24 9 |          egy mennyei látomány, egy nő: vakító fehér arc, aranyos
25 10|            nem akartam észrevenni. No, de most már ne búsulj,
26 10|            Egy virágért jöttem. ~- No hát gyere be, ha már itt
27 10|           nem alázom meg magam. ~- No hát akkor itt várlak meg. ~
28 10|       megzörgette: ~- Hát jól van, no!... bemegyek hozzád! ~Megnyomta
29 10|         volt törve. ~- Hát jól van no! - mondá a Fekete major
30 11|            a "királyné szoknyája". No, ez után a szoknya után
31 11|      akarja tőled venni a Bogátot. No, felelj hát neki. ~Aztán
32 11|          csapta össze a tenyereit. No, ugyan pompás domínium az!
33 11|         üveghutás elmosolyodott. - No jó, jó... látom, hogy igazi
34 11|           gondolatja. ~- Eszterke! No, nevess hát! Gyere ide,
35 11|           a belseje ilyenekkel. ~- No, fiam - mondta a hutás fölugorva -,
36 12|     kenyeret dagaszt őkigyelme?... No de most már siess felkészülni,
37 13|         ebédeltek. ~- Annácska!... No, ne szaladj hát! Nem a csókod
38 14| visszatérítendő a majornokiaknak. ~No, ha ezt így ítéli meg a
39 14|           rá sem ütött a szájára. ~No de a Télné szava nem jár
40 14|    szeretsz, hiába tagadnád. Gyere no, ne reszkess, ülj fel szaporán
41 14|         háta mögött Csuri bácsi. - No 'iszen majd ad neked az
42 14|         megesett a szíve rajta. ~- No, semmit se félj! Én előre
43 14|           is az volt a gyenge. ~...No, csak kár azzal a kúttal