Fejezet

 1 1 |            jól... ~- Nem láttam én a te bárányodat soha - szólt
 2 2 |          szegényt. ~- Hisz akkor nem te vagy elítélve? ~- Ó, édes
 3 2 |           hát akkor minek jössz ide, te bolond? ~- Hát úgy volt
 4 3 |              szemei Katira. ~- Hát a te hajad hová lett? ~- Levágtam! -
 5 3 |     szeretettel: ~- Szegény Katám! A te hajad kinő még! ~~~     ~
 6 3 |   váll-lapockái közé húzva. ~- Csiba te, ne te - veszi föl a szót
 7 3 |          közé húzva. ~- Csiba te, ne te - veszi föl a szót Böngér
 8 3 |      szerencsétlenség vár reám... Ó, te kifogyhatatlan Isten, mivel
 9 3 |            Takarodsz innen mindjárt, te kölyök! ~- Ne kergesd azt
10 3 |             szeretnék menni! ~- Nem, te velem jössz. Íme, itthon
11 4 |              így szólt volna: "Engem te már nem látsz soha többé:
12 4 |          Inkább talán Belindek Samu. Te már nehéz vagy egy kicsit. ~-
13 4 |        karika, gurul az. ~- Gurult a te kezedből is, ugye? Hallod-e,
14 4 |               No, most már csakugyan te teszed fel az aranygombot. ~
15 6 |              ha szép is. ~- Látod is te a fekete kendőd alul! ~-
16 6 |             felet se, Gélyi János. A te szeretőd voltam valaha,
17 6 |          molnárné. - Vagy igaz, hisz te a zsákjaidat érted! Éppen
18 6 |        gádorhoz volt támaszkodva. ~- Te, Kocsipál Gyuri! Tied lesz
19 6 |              a gáton... ~- Ne törődj te azzal, neked adom még a
20 7 |      szekerét. - Valami jut eszembe, te Pali! Talán hallottad is
21 7 | Mindenszentektől" kezdve. S ha meg a te sorsod is így fordul, kivehetnéd
22 7 |             adom a részemet. Jaj, ha te tudnád, kiscica, ki van
23 7 |           csokrát babrálta. ~- Sicc, te cudar! - kiáltá Erzsike,
24 7 |         Gergely szemrehányóan. - No, te ugyan szépen mentél el Gózonba. ~-
25 7 |              Szűcs Pali, jöhetsz már te hozzám kontraktust csinálni! ~
26 8 |           késő van! ~- Mi van későn, te medve, te? ~- Már aláírtam
27 8 |              Mi van későn, te medve, te? ~- Már aláírtam a kontraktust
28 9 |          olyan istennek tetsző, mint te! Ne adjam alád ezt a nagykendőt
29 9 |          kemény a fekhelyed, drágám. Te pedig, Csúz Gábris, piszkáld
30 9 |              és a fülébe súgta: - De te azért csak gyere el, amikorra
31 9 |          Hajtsd a fejedet az ölembe. Te is az Úr híve vagy, megjavítottam
32 10|            nem látom az ábrázatodat, te kevély kutya! ~- Gyere te
33 10|            te kevély kutya! ~- Gyere te ki! ~- Nem megyek. Én nem
34 10|           Menjünk a kertbe, nézd meg te is, Koppantyú! ~A kertbe
35 13|             én sem ettem. ~- Tudsz-e te főzni? - kérdé a férj aggodalmasan. ~
36 13|            húzódozva. ~- Éppen, hogy te. Az asszonyok dolga az ilyen. ~-
37 13|            Nem merem... nem tehetem. Te vagy a férfi... ~- Meg is
38 14|              ünneplő ködmönt! Ejnye, te, erdei gyík, hogy mered
39 14|          korsó húsvét óta... Mert ha te azt a korsót összetöröd,
40 14|              ne hagyj el! ~- Láttam, te is szeretsz, hiába tagadnád.