Fejezet

1001 8 |                cafrangokban lógott a ruha. A piros vér vékony vízsugár
1002 8 |                   bugyogott föl melléből. ~A vért piciny tenyereivel
1003 8 |                   tenyereivel fogta föl, s a pokolbeli szelindekeknek
1004 8 |                    ezalatt sírok nyílnának a temetőben, kutya, kutya
1005 8 |                   kutya, kutya után támadt a fehér rögökből. Először
1006 8 |                soha meg nem fogyó falkában a Palyus sírjához. ~Atyám
1007 8 |                    Reggelre nagy híre ment a faluban, hogy az éjjel,
1008 8 |                 Minthogy mi is erősítettük a tényállást, a magisztrátus
1009 8 |                  erősítettük a tényállást, a magisztrátus nyomban bizottsággá
1010 8 |                  bizottsággá alakult, hogy a helyszínén konstatálják
1011 8 |          Elkérezkedtem apámtól, hogy én is a nemes kupaktanáccsal mehessek. ~
1012 8 |                 eset mégis kivétel lehet. ~A Palyus sírjához értünk,
1013 8 |            sírjához értünk, és megtaláltuk a dulakodás nyomait. Olyan
1014 8 |              dulakodás nyomait. Olyan volt a Palyus sírja, mint egy újdonat
1015 8 |                    vágyott.) Csakhogy azok a virágok vérrel voltak pingálva
1016 8 |             virágok vérrel voltak pingálva a fehér havon! ~A végzetes
1017 8 |                   pingálva a fehér havon! ~A végzetes hely tele volt
1018 8 |                   Egy darab kék gyolcs: ez a kendő - egy piros selyemdarab:
1019 8 |                  egy piros selyemdarab: ez a viganó (talán éppen az,
1020 8 |                   éppen az, melyért Palyus a kontraktust kötötte az ördöggel),
1021 8 |               Öregbíró uram csurgóra vágta a fején a kalapot, és így
1022 8 |                uram csurgóra vágta a fején a kalapot, és így szólt (lestük
1023 8 |                szólt (lestük is mindnyájan a mondását): ~- Már én csak
1024 8 |               kegyelmed? - kérdik sürgetve a tanácsbeliek. ~- Szólni
1025 8 |            nemzetes bíró uram? ~- Az itten a baj, hogy ez a hely, ahol
1026 8 |                    Az itten a baj, hogy ez a hely, ahol állunk, s ahol
1027 8 |                     ahol állunk, s ahol ez a lucifernátus dolog esett,
1028 8 |                    esett, nagyon közel van a faluhoz; és nincs elég közel
1029 8 |               faluhoz; és nincs elég közel a határszélhez; mert ha ez
1030 8 |                   határszélhez; mert ha ez a hely, ahol ez a lucifernátus
1031 8 |                 mert ha ez a hely, ahol ez a lucifernátus dolog esett,
1032 8 |                dolog esett, közelebb volna a határszélhez, azt cselekednénk,
1033 8 |         cselekednénk, hogy odaajándékoznók a falu határát egész idáig
1034 8 |                   falu határát egész idáig a gózoniaknak, s akkor a gózoni
1035 8 |               idáig a gózoniaknak, s akkor a gózoni bíró őkegyelmének
1036 8 |                    bíró őkegyelmének fájna a feje, s nem a miénk afölött,
1037 8 |           őkegyelmének fájna a feje, s nem a miénk afölött, hogy mi a
1038 8 |                   a miénk afölött, hogy mi a cselekedni való. Így azonban
1039 8 |                   azonban nem adhatjuk oda a határt, mert nekünk semmi
1040 8 |             bölcsességnek nagyot bólintott a boszorkánydeputáció, s nyomban
1041 8 |   boszorkánydeputáció, s nyomban kiküldték a kisbírót főtisztelendő Kubcsik
1042 8 |               Kubcsik plébános úrért, hogy a helyet és a ruhafoszlányokat
1043 8 |                    úrért, hogy a helyet és a ruhafoszlányokat fölszentelni
1044 8 |               közel nem léphet, sem, amint a vizsgálat megkívánná, a
1045 8 |                    a vizsgálat megkívánná, a gyanús, pokolbéli tárgyakat
1046 8 |                kezébe nem veheti. ~Mialatt a főtisztelendő úr megjött
1047 8 |                   főtisztelendő úr megjött a füstölővel, s beszentelé
1048 8 |                   füstölővel, s beszentelé a kívánt helyet és tárgyakat,
1049 8 |              tárgyakat, azalatt odagyűltek a "felső vég" összes öregasszonyai,
1050 8 |                  csakhamar megállapították a tépett ingváll gallérján
1051 8 |                  másé, mint - dicsértessék a Jézus Krisztus - a Galandáné
1052 8 |            dicsértessék a Jézus Krisztus - a Galandáné asszonyomé. ~-
1053 8 |                 égetni! Nyársra kell húzni a megátalkodott vén boszorkányt! -
1054 8 |              mindenfelől, csupán én ráztam a fejemet, ki színről színre
1055 8 |                    fiatal leány volt, akit a múlt éjjel a kutyák szétszaggattak. ~-
1056 8 |                    volt, akit a múlt éjjel a kutyák szétszaggattak. ~-
1057 8 |           szétszaggattak. ~- Nem ég az meg a tűzön sem! - hallatszottak
1058 8 |                 tűzön sem! - hallatszottak a palóc asszonyok feleselgetései. ~-
1059 8 |                    kevélységgel indult meg a menet élén, egyenesen a
1060 8 |                    a menet élén, egyenesen a Galandáné szurtos viskója
1061 8 |             sereggé szaporodtunk, odaérve. A kerítésnél a két kisbíró,
1062 8 |        szaporodtunk, odaérve. A kerítésnél a két kisbíró, amint azt az
1063 8 |                ütlegekkel szétkergeté vala a csőcseléket, s csupán én
1064 8 |                 csőcseléket, s csupán én s a hivatalbeli személyek lettünk
1065 8 |                Kubcsik tisztelendő úr ment a füstölővel. ~A konyhába
1066 8 |         tisztelendő úr ment a füstölővel. ~A konyhába léptünk. Ott a
1067 8 |                    A konyhába léptünk. Ott a tűzhelyen hatalmas fazekakban
1068 8 |               lassan, lábujjhegyen léptünk a szobaajtóhoz, főtisztelendő
1069 8 |                meghúzta az ajtómadzagot, s a nyíláson át beereszté előbb
1070 8 |                nyíláson át beereszté előbb a szent füstöt, s csak azután
1071 8 |                 ágyán lihegve, nyöszörögve a vén banya. Fején jégborogatás
1072 8 |               sebbel, harapással. Nézzétek a testemet! ~S ezzel feltakarta
1073 8 |              testemet! ~S ezzel feltakarta a dunyha csücskét, látni hagyva
1074 8 |              csücskét, látni hagyva mellén a sebet s aszott lábain az
1075 8 |               szemeivel nagyokat sandított a tanácsbeliek felé, úgyhogy
1076 8 |              úgyhogy azoknak összevacogtak a fogaik. ~- Már bizonyos,
1077 8 |                 fogaik. ~- Már bizonyos, ő a boszorkány! - súgá felém
1078 8 |                     Amellett maradok, hogy a boszorkány egy szép lány
1079 8 |                    kezét Galandáné kihúzta a dunyha alól, s megfenyegetett
1080 8 |                    ej! Hát azt hiszi, hogy a vén Galandáné nem tud szép
1081 8 |                   vigyázzon, hogy valahogy a vén Galandánéval ne találkozzék,
1082 8 |         Galandánéval ne találkozzék, mikor a legszebb női arcot látja
1083 8 |                  törvénybíró uram megdöfte a kisbíró uramat, kisbíró
1084 8 |                  csöndesen kisompolyogtunk a szobából. ~~~
1085 9 |                                            A gózoni Szűz Mária~Azért
1086 9 |                  Azért lett olyan népszerű a keresztény vallás is, mert
1087 9 |               hisznek benne, ő jelenik meg a legtöbbször. Kutak fenekéről
1088 9 |          legtöbbször. Kutak fenekéről jön, a Bágy hullámaiból kel ki,
1089 9 |                   megszeretett. ~Látta már a néhai Préda János is, azonképpen
1090 9 |                   mert nem hiába építették a gózoni gesztenyeerdőben
1091 9 |                    gózoni gesztenyeerdőben a kilenc kápolnát a kálváriával. ~
1092 9 |         gesztenyeerdőben a kilenc kápolnát a kálváriával. ~Már ami a
1093 9 |                    a kálváriával. ~Már ami a bágyiakat illeti, azokból
1094 9 |                 előtte, s elbeszélget vele a szent kútnál, valahányszor
1095 9 |             valahányszor búcsú van, mert ő a legjámborabb a hívek közt,
1096 9 |                 van, mert ő a legjámborabb a hívek közt, s oly szép,
1097 9 |                szép, ájtatos hangon énekli a zsoltárokat, hogy az előéneklő
1098 9 |                előéneklő Mindég Jancsi, ki a koszorús Krisztust viszi,
1099 9 |                mondogatni: "Ez aztán hang, a kántoré otthon, az semmi." ~
1100 9 |                 otthon, az semmi." ~De még a vén Mindég Jancsinál is
1101 9 |              Jancsinál is nagyobb bámulója a menyecske hangjának, meg...
1102 9 |                   meg... ki tudja... talán a két piros orcája, csípőn
1103 9 |                valaki úgy egyszerre nagyon a szentekhez fordul. Ki sokat
1104 9 |                   fordul. Ki sokat ácsorog a bíró udvarán, pöre van az
1105 9 |                beszélte csak?... Alighanem a cséplők a Biziék szérűjén,
1106 9 |                        Alighanem a cséplők a Biziék szérűjén, hogy ott
1107 9 |                mátkaságban, s úgy megvette a szívét, hogy az eszét is
1108 9 |                  az eszét is elvette. Ezek a becsületes emberek egészen
1109 9 |               egészen fel vannak háborodva a magaviseletén; mikor szerencsétlenné
1110 9 |                 szegény Maris, hogy megöli a szégyen, hogy égeti fejét
1111 9 |                  szégyen, hogy égeti fejét a párta, rá sem hederít, felé
1112 9 |                    Egyszer csak itt toppan a leány szégyenével együtt. ~
1113 9 |                    Vigyázzátok meg jól ezt a Csúz Gábort, van annak az
1114 9 |                    őket az ég felé. Ha meg a Kovács Marist emlegetik
1115 9 |                    ugyan köztük valami, de a leány lutheránus, esze ágában
1116 9 |                ágában sincs elvenni, neki, a buzgó katolikusnak! ~De '
1117 9 |                   ő dolga, mert vagy hülye a legény, és ő veri bele a
1118 9 |                   a legény, és ő veri bele a vakbuzgóságot, vagy viszony
1119 9 |                   sem. ~Igaz, hogy imádság a fekvése, ébredése, s ötféle
1120 9 |                     s ötféle olvasó is van a rokolyája zsebében, a hóbortos
1121 9 |                  van a rokolyája zsebében, a hóbortos ura meg a falu
1122 9 |               zsebében, a hóbortos ura meg a falu is úgy becsüli, mint
1123 9 |                tagadni, hogy gráciában áll a mennyeiek előtt; ha valakinek
1124 9 |                   ha valakinek baja van, ő a közbenjáró a boldogságos
1125 9 |                   baja van, ő a közbenjáró a boldogságos Szűznél; de
1126 9 |                tőle az ügyes-bajos emberek a Máriának, abból egy lyukas
1127 9 |                  tallért múltkor fölismert a kartali boltosnál Bede Erzsi;
1128 9 |                    Bede Erzsi; tulajdon az a pénz, melyet ő küldött a
1129 9 |                   a pénz, melyet ő küldött a Máriának. Meg is kérdezte
1130 9 |              adta-e? ~- Oda bizony, húgom. A Boldogasszony megígérte,
1131 9 |           kiengeszteli az édesanyád szívét a Szűcs Pali iránt. Átvette
1132 9 |                  Szűcs Pali iránt. Átvette a tallért is, köszöni alássan. ~
1133 9 |                   az az egy áll, hogy maga a Szűz Mária nem vihette a
1134 9 |                   a Szűz Mária nem vihette a tallért a kartali zsidóhoz. ~
1135 9 |                Mária nem vihette a tallért a kartali zsidóhoz. ~Hanem
1136 9 |                  kiviláglott rá egy hétre, a gózoni őszi búcsún. ~Szép,
1137 9 |              bizony visszájárul fordul már a világ!), ott volt a hetyke-petyke
1138 9 |                    már a világ!), ott volt a hetyke-petyke Vér Klári (
1139 9 |                szégyell emberek közé jönni a gyalázatos!), meg ki győzné
1140 9 |                  meg ki győzné elszámlálni a többit: voltak jók, rosszak
1141 9 |                    harminc processzió jött a környékről. Gózon, Bodok,
1142 9 |                 Beléd, Kesziről, Csoltóról a palócok, még talán a messze
1143 9 |             Csoltóról a palócok, még talán a messze Majornokról is a
1144 9 |                    a messze Majornokról is a katolikus rész. Ilyenkor
1145 9 |                  volna jó kivenni árendába a papoktól a perselyeket! ~
1146 9 |                kivenni árendába a papoktól a perselyeket! ~A bágyiak
1147 9 |                   papoktól a perselyeket! ~A bágyiak hajlott estén érkeztek,
1148 9 |                  alighogy megjárták térden a kilenc kápolnát stációról
1149 9 |                  idejük sem volt szétnézni a mézeskalácsosok közt, hol
1150 9 |                   hol legjobban hullámzott a népség, mindjárt besötétedett,
1151 9 |                ahol éjjelre megtelepedtek, a nagy részét nyomban elnyomta
1152 9 |                    részét nyomban elnyomta a buzgóság, csak kevesen hallgatták
1153 9 |                 csodás dolgokat beszélt el a gózoni Szűz Máriáról. ~-
1154 9 |               Filcsikné. - Mit mondott még a Szent Szűz? ~- Mindent el
1155 9 |                felül. ~- Ó, ó, ó! - hajtja a ragyás Böngér Panna éneklő
1156 9 |                 mint te! Ne adjam alád ezt a nagykendőt is, Pannus? Úgy
1157 9 |                  Pannus? Úgy nézem, kemény a fekhelyed, drágám. Te pedig,
1158 9 |                    piszkáld meg egy kicsit a tüzet, hadd lássuk a galambom
1159 9 |                kicsit a tüzet, hadd lássuk a galambom arcát, mikor beszél... ~
1160 9 |             fahasábot, s úgy világítja meg a tömött fekete hajat s a
1161 9 |                    a tömött fekete hajat s a szemvesztő két gödröcskét,
1162 9 |                  két gödröcskét, mely azon a piros arcon mintha feneketlen
1163 9 |               feneketlen verem volna, hova a nyugalma, lelke odaveszett. ~-
1164 9 |                   Filcsikné -, hogy néz ki a Mária? ~- Jaj, nehéz azt
1165 9 |            édesdeden alszik... ~- Az ám... a kis Jézus! Szakasztott így
1166 9 |              imádságoskönyvemben... ~- Meg a bodoki templomban! - teszi
1167 9 |                     hogy jön, hogy távozik a Szűz, vakító fény övezi
1168 9 |               láthatja, ha egyedül van ott a Mária-fáknál. ~- Hát ma
1169 9 |                  aztán Gáborhoz hajolt, és a fülébe súgta: - De te azért
1170 9 |               gyere el, amikorra mondtam! ~A tűz már nem égett, csak
1171 9 |                   pislogott egy-egy szikra a pernye alatt; az álom lecsukta
1172 9 |                   álom lecsukta lassanként a szemeket, távolabb is kialudtak
1173 9 |            szemeket, távolabb is kialudtak a tüzek, az egész búcsúsnép,
1174 9 |                  jött, az Úr ölében pihent a téres tisztáson, mely az
1175 9 |                 elterült. Csend volt, csak a gózoni erdő zúgott balról,
1176 9 |               gózoni erdő zúgott balról, s a levegőben rebbenté meg szárnyát
1177 9 |               éppoly nyugodtan álmodhattak a hívők a vakító fehér arcról
1178 9 |              nyugodtan álmodhattak a hívők a vakító fehér arcról az aranyos
1179 9 |                 álmodozék ébren Csúz Gábor a gödrös, piros arcról a hollóhajjal. ~
1180 9 |               Gábor a gödrös, piros arcról a hollóhajjal. ~A bodoki búcsúsnép,
1181 9 |               piros arcról a hollóhajjal. ~A bodoki búcsúsnép, a tarjániak,
1182 9 |          hollóhajjal. ~A bodoki búcsúsnép, a tarjániak, belédiek, a túlsó
1183 9 |                     a tarjániak, belédiek, a túlsó oldalon pedig a jó
1184 9 |            belédiek, a túlsó oldalon pedig a jó Isten tudja, miféle népek
1185 9 |                   az sem tud aludni, az is a nagy semmit bámulja talán,
1186 9 |                  amíg vége megkondult fent a kálvárián a harang. Látta
1187 9 |                megkondult fent a kálvárián a harang. Látta fölkelni Pannát
1188 9 |                  gyalogútján, néha megállt a tüskéket kivenni lábaiból,
1189 9 |                    mintha lépteket hallana a háta mögött. Követi tán
1190 9 |                   ki követné? ~Lihegve ért a Mária-fákhoz. Panna már
1191 9 |                   Panna már várta. Ott ült a kút párkányán, fekete lebontott
1192 9 |                    hajával játszadozott, s a csillagok fénye mellett
1193 9 |                  fénye mellett nézte magát a kút vizében. ~- Sokáig maradtál!
1194 9 |                suttogá lágyan. ~Kigyulladt a Csúz Gábor szürke szeme,
1195 9 |                  Miért félsz tőlem? Hajtsd a fejedet az ölembe. Te is
1196 9 |                   híve vagy, megjavítottam a lelkedet. A Szűz Mária megengedte,
1197 9 |                  megjavítottam a lelkedet. A Szűz Mária megengedte, hogy
1198 9 |                    Igazán mondta? - hebegé a legény babonás áhítattal
1199 9 |                 mégis kétkedőleg. ~- Isten a tanúm rá... ~E pillanatban
1200 9 |                 tanúm rá... ~E pillanatban a hold tányérja mintha a földre
1201 9 |         pillanatban a hold tányérja mintha a földre vágódva összetört
1202 9 |                    szétesve bevilágították a selyemgyepet. ~Hűs szellő
1203 9 |                Gyönge zörejjel váltak szét a gallyak s hirtelen összecsapódtak...
1204 9 |          összecsapódtak... S eléjök lépett a fák közül egy mennyei látomány,
1205 9 |             gyermek édesdeden alszik... ~- A Szűz Mária! - sikoltott
1206 9 |                kétségbeesetten, s leborult a földre. - Bűnös vagyok.
1207 9 |                    földre. - Bűnös vagyok. A pénzedet loptam, nevedre
1208 9 |               loptam, nevedre hazudtam... ~A szomorú arcú anya szelíden
1209 9 |                  asszony! Nézz ide, Gábor, a kisfiadat hoztam el. Ott
1210 9 |                   kisfiadat hoztam el. Ott a népek között nem akartalak
1211 9 |                 megdörzsölte érdes kezével a homlokát, s félénken közeledett
1212 9 |            homlokát, s félénken közeledett a beszélő felé. A gyermek
1213 9 |                 közeledett a beszélő felé. A gyermek éppen most nyitotta
1214 9 |               nyújtotta neki engesztelésül a gyermeket. Mohón kapott
1215 10|                      Két major regénye~Biz a szegény Gyuri odavan. Ott
1216 10|                  Gyuri odavan. Ott fekszik a bundán az eszterhaj alatt,
1217 10|                 eszterhaj alatt, már félig a síré. Sápadt arcán kerek
1218 10|               vannak, Szent Mihály lovának a kantárkarikái. Az ínye is,
1219 10|            kantárkarikái. Az ínye is, akár a rózsa. ~- Rossz jel! - mondják
1220 10|                    haragja átokká nőtt meg a gyerekeken. Szerelem lesz
1221 10|              gondoltam, Gyuri... Megteszem a kedvedért. Nem bánom, megteszem.
1222 10|                 megteszem. Megalázom magam a Fekete major juhásza előtt.
1223 10|                  ellenzem tovább, megkérem a kezét. ~Az aszkóros legény
1224 10|                   ma, édesapám? ~- Mihelyt a nyájat kihajtom az Ordasba,
1225 10|                 Ordasba, ott rábízom addig a bojtárra, míg én elszaladok
1226 10|                bojtárra, míg én elszaladok a Fekete majorba. ~A beteg
1227 10|              elszaladok a Fekete majorba. ~A beteg hálás szemeket vet
1228 10|                  lesz kivárni! - sóhajtott a fiú. - Hanem egyre kérem:
1229 10|                     Hanem egyre kérem: van a Boriska apjának négy csengője...
1230 10|                   négy csengője... ösmerem a hangjukat... ha jól végezte
1231 10|                hangjukat... ha jól végezte a dolgot, ha a leányt ideadják,
1232 10|                   jól végezte a dolgot, ha a leányt ideadják, kérje el
1233 10|                  leányt ideadják, kérje el a csengőket, kösse a négy
1234 10|                kérje el a csengőket, kösse a négy vezérürü nyakára, hogy
1235 10|                   Úgy lesz, fiam. ~- Attól a csengettyűszótul, érzem,
1236 10|                 Hallani fogod, édes fiam. ~A juhász elment. Elment ahhoz
1237 10|                juhász elment. Elment ahhoz a kegyetlen emberhez, akivel
1238 10|             tulajdonképpen? Eh, bolondság, a közös legelő az oka; két
1239 10|               juhász legelteti egymás elől a fű javát, ebből aztán bosszúság
1240 10|            gyűlölség. ~Délben zörgetett be a Fekete major ablakán. ~-
1241 10|               fickó, Marci! Én vagyok itt, a Veres major juhásza, én,
1242 10|                   ha már itt vagy! ~- Adod a lányt? Mi? ~- Gyere be előbb,
1243 10|                  vagy! Nem magamnak kérem. A fiamnak. ~- Hát nem halt
1244 10|                   valaki, hogy haldoklik. ~A Vörös major juhásza fölkacagott,
1245 10|                       Ostoba pletyka! Adod a lányt vagy nem? ~- Nem adom,
1246 10|                eperfa levelei, mit döngnek a méhek, mikor azt a sárga
1247 10|                 döngnek a méhek, mikor azt a sárga hímet viszik a csápjaikon...
1248 10|                   azt a sárga hímet viszik a csápjaikon... és nézte az
1249 10|                  tehénkéit, amint kijönnek a rögök alul sütkérezni a
1250 10|                    a rögök alul sütkérezni a napra. ~Mégiscsak szép ez
1251 10|                  napra. ~Mégiscsak szép ez a világ tavaszkor. Hogy nevet,
1252 10|           tavaszkor. Hogy nevet, hogy örül a természet! Minden élet elölről
1253 10|                bemegyek hozzád! ~Megnyomta a pitvar kilincsét, bement. ~
1254 10|                 pitvar kilincsét, bement. ~A Fekete major juhásza mereven
1255 10|                 lerajzolnák láthatónak azt a szomorú képet odahaza. Nem
1256 10|                semmi kevélység, semmi gőg, a Veres major juhásza meg
1257 10|                    Hát jól van no! - mondá a Fekete major juhásza. -
1258 10|                   major juhásza. - Odaadom a leányt. Isten neki... legyen
1259 10|               leányt. Isten neki... legyen a tiétek. Ő is bele fog egyezni. ~-
1260 10|               láttam tegnap és ma. Menjünk a kertbe, nézd meg te is,
1261 10|                nézd meg te is, Koppantyú! ~A kertbe mentek, de Boriska
1262 10|                 Boriska nem volt ott. Apja a nevét kiáltotta, de a tájék
1263 10|                 Apja a nevét kiáltotta, de a tájék nem adott feleletet,
1264 10|                    az Ipoly locsogott bele a némaságba. ~- Nyilván az
1265 10|                 ment virágot szedni... Itt a nyomok a homokban. ~Arra
1266 10|             virágot szedni... Itt a nyomok a homokban. ~Arra tartottak
1267 10|                  homokban. ~Arra tartottak a füzesen át. A téglaégető
1268 10|                    tartottak a füzesen át. A téglaégető felől hatalmas
1269 10|              rézsút. ~- Rossz jel! - mondá a Veres major juhásza. ~-
1270 10|                    major juhásza. ~- Nini, a Boris kendője! Bizonyosan
1271 10|                kendője! Bizonyosan elaludt a bokor tövében. ~De Borcsa
1272 10|                  Borcsa nem volt ott, csak a kendője; az a gallyba akadhatott
1273 10|                    ott, csak a kendője; az a gallyba akadhatott meg...
1274 10|                  hogy otthagyta! ~Most már a parthoz értek a juhászok.
1275 10|                   Most már a parthoz értek a juhászok. Az ereszkedőnél
1276 10|              óriási tulipán nyílt volna ki a buja fű közül, éppen úgy
1277 10|              messziről valami. ~Odamentek. A Boriska piros karmazsin
1278 10|                kérdé: ~- Miért húzta ez le a csizmáját? Talán a lábát
1279 10|                   ez le a csizmáját? Talán a lábát szorította, vagy talán... ~
1280 10|                 szorította, vagy talán... ~A vén Koppantyú Demeter kiegészítette
1281 10|            Koppantyú Demeter kiegészítette a sötét gondolatot: ~- Vagy
1282 10|                 oda... oda, ahova ment... ~A Fekete major juhásza lehajtotta
1283 10|             Szótlanul, megmerevedve néztek a vízbe. A pajkos Ipoly nem
1284 10|               megmerevedve néztek a vízbe. A pajkos Ipoly nem törődött
1285 10|                talán tudta, miért húzta le a piros rámás csizmát az a
1286 10|                   a piros rámás csizmát az a szomorú szép leány. Mert
1287 10|                        Lábujjhegyen járnak a Veres majorban. Gyuri rosszabbul
1288 10|                 Gyuri rosszabbul van, benn a szobában fekszik s hallgatózik: "
1289 10|               fekszik s hallgatózik: "Jaj, a juhok jönnek!" ~Hiába magyarázzák
1290 10|                hogy még teli kézzel szórja a nap a fényét. ~De lassan
1291 10|                   teli kézzel szórja a nap a fényét. ~De lassan megy
1292 10|              porzik-e már az út, érkezik-e a nyáj? ~De hisz még dél sincsen. ~
1293 10|                   feje erőtlenül hanyatlik a párnára, szemeit behunyja: ~-
1294 10|                szemeit behunyja: ~- Hallom a csengőket... - suttogja -
1295 10|               kékes ónszín váltja föl. ~...A csengettyűk mind közelebb,
1296 10|                  birkák robaját is hallja. A négy selyemürü vígan ugrándozik
1297 10|                 selyemürü vígan ugrándozik a nyáj előtt... ~Behunyt szeme
1298 10|                  fölnyitná, de az már csak a fehérje; még egyszer szívná
1299 10|                fehérje; még egyszer szívná a balzsamos levegőt, de az
1300 10|                               Este megjött a nyáj, szomorúan csilingel
1301 10|              csilingel az egyetlen csengő. A négy vezérürü nyakán nincs
1302 10|                  Megjöttem, de nem szólnak a csengők, hogy a hangjuktól
1303 10|                    szólnak a csengők, hogy a hangjuktól a fiam meggyógyuljon. ~-
1304 10|                 csengők, hogy a hangjuktól a fiam meggyógyuljon. ~- Gyere
1305 10|                   be csak! Hallotta az már a szavukat délben, s meg is
1306 11|                                            A "királyné szoknyája"~Regényes
1307 11|                  öreg Bogát-hegy, ha kilép a ködből, a földszakadékok
1308 11|             Bogát-hegy, ha kilép a ködből, a földszakadékok színes kavicsai
1309 11|                    kavicsai beleavatkoznak a jó palócok dolgába. Erdők-mezők,
1310 11|                   nádasok zordonan beülnek a bírói székbe... ~Mert úgy
1311 11|               negyven-ötven boglya is lett a "királyné szoknyáján" (amint
1312 11|                királyné szoknyáján" (amint a Gyócsi had híres rétjét
1313 11|                   mert olyan széles rét az a rétek között, mint amilyen
1314 11|                között, mint amilyen széles a királyné viganója lehet (
1315 11|                    lehet (kivált vasárnap) a többi közönséges szoknyák
1316 11|                    Többet ér az az egy rét a Gyócsi család minden jószágánál. ~
1317 11|              jószágánál. ~De hova beszélek a Gyócsi családról, mikor
1318 11|                  asszony, s hogy íme, most a szemét ő is behunyta, az
1319 11|              ingó-bingó jószágot azonképp; a porta pedig hadd lett volna
1320 11|                porta pedig hadd lett volna a nyomorék Imréé, ő fizetné
1321 11|                   húgát. Gyócsi Esztert és a mostohaapjától való Mudrik
1322 11|                    Erzsit. Mert így szokás a becsületes emberek között. ~
1323 11|          becsületes emberek között. ~Hanem a ház, a nagy rét is Erzsié
1324 11|              emberek között. ~Hanem a ház, a nagy rét is Erzsié lett.
1325 11|                megrövidítette, kijátszotta a Gyócsi árvákat, pedig a
1326 11|                    a Gyócsi árvákat, pedig a megboldogult, akié a vagyon
1327 11|                 pedig a megboldogult, akié a vagyon volt, nekik is úgy
1328 11|          lehetetlen, hogy meg ne forduljon a sírjában! ~Imre a Bogát-hegyet
1329 11|                forduljon a sírjában! ~Imre a Bogát-hegyet kapta. Éppen
1330 11|                   kapta. Éppen olyan púpos a jószága, mint a háta. Nyomorult
1331 11|                olyan púpos a jószága, mint a háta. Nyomorult egy irtvány,
1332 11|                    az bizony nem hozza meg a száraz esztendőben a vetőmagot
1333 11|                   meg a száraz esztendőben a vetőmagot sem. Esztert pedig
1334 11|                Esztert pedig odaszorította a Csipke dűlőbe; árok hátán
1335 11|                 árok. Legelőnek se jó, még a telekkönyvbe is úgy van
1336 11|                   jó lélek megbotránkozott a faluban, de a törvényes
1337 11|              megbotránkozott a faluban, de a törvényes igazság meghagyta.
1338 11|                   uram annak az igazságnak a nyelvén. ~Nem is lehetett
1339 11|                 sehogy, hacsak még magához a királyhoz egy instancia?...
1340 11|                   ki tudja, milyen ember? ~A nótárius meg is komponálta,
1341 11|                   érzékenyen, szépen, hogy a kő is meghasadna tőle. De '
1342 11|                 tőle. De 'iszen okos ember a mi nótáriusunk, habár nem
1343 11|                    nem fogant is meg sehol a magasban ez a nehéz panasz. ~
1344 11|                    meg sehol a magasban ez a nehéz panasz. ~Vígan jött
1345 11|                    szomorúbban Gyócsi Imre a városból, ahol a tekintetes
1346 11|               Gyócsi Imre a városból, ahol a tekintetes vármegye is kimondta,
1347 11|                   minden, amint van, Imréé a Bogát, Eszteré a kavicsos
1348 11|                     Imréé a Bogát, Eszteré a kavicsos ugar, a "Csipke",
1349 11|                   Eszteré a kavicsos ugar, a "Csipke", Erzsié a selyemrét,
1350 11|                   ugar, a "Csipke", Erzsié a selyemrét, a "királyné szoknyája".
1351 11|               Csipke", Erzsié a selyemrét, a "királyné szoknyája". No,
1352 11|                    szoknyája". No, ez után a szoknya után fognak még
1353 11|                 még csak bolondulni igazán a csoltói legények... ~Hiszen
1354 11|                csak az anyjáról, azután ez a másik az elhagyatottabbik;
1355 11|       elhagyatottabbik; szíve ehhez húzza. A maga dolgát nem bánná, rút
1356 11|               púpos is, hasznát se vehetné a vagyonnak, aztán, ha a házból
1357 11|             vehetné a vagyonnak, aztán, ha a házból is kitudják őket
1358 11|            beállhat valahová cselédnek, de a szegény Eszter?... Oly kicsike,
1359 11|                tett!" Csordultig tele volt a szíve keserűséggel. Ha úgy
1360 11|         elpanaszolhatná valakinek, ha ezek a hegyek, folyamok és bércek
1361 11|                mosolyogtak feléje távolról a csoltói rétek, amint ott
1362 11|                    rétek, amint ott haladt a poros úton a Bogát alatt.
1363 11|                    ott haladt a poros úton a Bogát alatt. A királyné
1364 11|                  poros úton a Bogát alatt. A királyné szoknyájának" mintha
1365 11|                  hosszú hullámzó csíkokban a sugár s az árnyék. ~Éppen
1366 11|                  sugár s az árnyék. ~Éppen a nap nyugszik, s még a vén
1367 11|                Éppen a nap nyugszik, s még a vén Bogátot is hogy megaranyozza...
1368 11|                    az ő vetése. Szép abban a hegyben az igyekezet. Elég
1369 11|            igyekezet. Elég hitványok ugyan a kalászok, de csak mégis
1370 11|                   de csak mégis megnőttek. A kék búzavirágok is éppen
1371 11|                Istenem, de csak szép is ez a csoltói határ! A paradicsom
1372 11|                szép is ez a csoltói határ! A paradicsom is nehezen lesz
1373 11|                   Igaz, hogy az övé belőle a legcsúnyább rész, ez a kopár
1374 11|              belőle a legcsúnyább rész, ez a kopár hegyhát, de hát mégiscsak
1375 11|                  kell művelni. És legalább a víz nem viszi el, ha terem
1376 11|                   érdemes. ~Olyan innen az a széles nagy ugar a mezsgyén
1377 11|                innen az a széles nagy ugar a mezsgyén túl, mint egy odacsapott
1378 11|                  csak az árvaleányhaj teng a szakadékok partján. A szegény
1379 11|                 teng a szakadékok partján. A szegény kis Eszterkéé is
1380 11|                  szép fűbokor nőtt odalenn a kavicsok közt! Milyen buja
1381 11|                     s hogy ránevet Imrére! A "királyné szoknyáján" sem
1382 11|                 lenne. De hiszen van ennek a földnek ereje, ha akarja.
1383 11|                  földnek ereje, ha akarja. A cukorrépa is lám, hogy nekiindult
1384 11|                    is lám, hogy nekiindult a túlsó végben... Nem kell
1385 11|               túlsó végben... Nem kell ezt a földet mégsem lebecsmérelni. ~
1386 11|                    az árokba, megsimogatta a bokrot. De puha, de kedves,
1387 11|                   De puha, de kedves, mint a selyembársony! Ugyan beszélgetnek-e
1388 11|                   beszélgetnek-e néha ezek a fűszálak? Hát már miért
1389 11|                Mégis különös az, hogy ezek a picike, gyenge füvek erősebbek
1390 11|                csizmái alatt megcsördültek a kavicsok, a jó, agyagos
1391 11|                  megcsördültek a kavicsok, a jó, agyagos palóc föld szép,
1392 11|                  nagyon szépek. Az emberek a hibásak, nem a föld. Az
1393 11|                  Az emberek a hibásak, nem a föld. Az csak olyan jó szívvel
1394 11|                  mert nem tudjuk kitalálni a hasznukat. ~Pedig már az
1395 11|                    az is milyen nagy jóság a földtől, hogy míg odafönn
1396 11|                  földtől, hogy míg odafönn a tótok között nagy szürke
1397 11|                    lehajolt, és teleszedte a szűre ujját. Volt azok közt
1398 11|                sárga, piros és aranyszínű. A szakadékban alant egy nagy
1399 11|                 nagy fekete kőnek látszott a csücske: amint sarkával
1400 11|                   belőle egy darab, azt is a többi mellé tette. Jó lesz
1401 11|                 többi mellé tette. Jó lesz a kis Eszternek otthon játszani. ~
1402 11|              hazafelé. Egészen megbiztatta a hegy meg az ugar. Hiszen
1403 11|                   az úgy, hogy Erzsié lesz a selyemrét. Maholnap meg
1404 11|                   csak itt lesz azontúl is a húga mellett. Aztán Eszter
1405 11|                    az öreg úri vadászt, ki a hegy felől közelgett, csak
1406 11|                 Akkor azt is tudod, kié ez a hegyhát? ~Imre elmosolyodott.
1407 11|                    vele mit dicsekedni. ~- A Gyócsi Imréé - mondta kelletlenül. ~-
1408 11|                    jó. ~Imrét bosszantotta a lenéző hang. De bizony csak
1409 11|                    csak nem hagyta bántani a Bogátot. ~- Maradhatós biz
1410 11|                      Hát az út milyen tőle a belédi üveghutáig? ~- Csintalan,
1411 11|                  majd mindig csintalan... ~A vadász dünnyögött erre valamit,
1412 11|                 erre valamit, s mert éppen a faluba értek, elválóban
1413 11|           elválóban kérdé: ~- Hol lakik az a Gyócsi? ~- Itt a mostohaapjánál.
1414 11|                  lakik az a Gyócsi? ~- Itt a mostohaapjánál. Én magam
1415 11|                 idegen úr igazán utánajött a házba. ~Mudrik otthon volt
1416 11|                   prókátort hozott magával a fiú. Hanem hiszen jókor
1417 11|                jókor hozza már... ~Erzsike a mézeskalácsaival és a fabábuival
1418 11|              Erzsike a mézeskalácsaival és a fabábuival játszott. A két
1419 11|                  és a fabábuival játszott. A két évvel idősebb Eszter
1420 11|                    sóvárgó szemekkel nézte a húga kincseit. Neki nem
1421 11|            kincseit. Neki nem jutott semmi a vásárfiából. ~Szép kék szemecskéi
1422 11|          vásárfiából. ~Szép kék szemecskéi a bátyja felé fordultak panaszkodóan,
1423 11|                 reménykedve, várakozólag. ~A púpos észrevette, s a kedvetlenség
1424 11|                      A púpos észrevette, s a kedvetlenség felhője futott
1425 11|                 felelget neki. ~- Micsoda? A Bogát-hegyet akarja megvenni
1426 11|               Bogát-hegyet akarja megvenni a mostohafiamtól? Megbolondult
1427 11|                     meg akarja tőled venni a Bogátot. No, felelj hát
1428 11|                 Aztán nevetve csapta össze a tenyereit. No, ugyan pompás
1429 11|           zavarodottan makogá: ~- Nem adom a hegyemet... dehogy adom.
1430 11|             megszerettem. ~Eszébe jutottak a kavicsok, amik a szűre ujjában
1431 11|                  jutottak a kavicsok, amik a szűre ujjában vannak. Elmosolyodott,
1432 11|                 oda, s kezeivel összefogta a köténykéje alsó szélét:
1433 11|                Imre bácsi hozott. ~Kirakta a köveket egyenként. Félénken
1434 11|                  melyik ér többet, de mind a kettőnek látszott a tekintetén,
1435 11|                   mind a kettőnek látszott a tekintetén, hogy a fagy
1436 11|                látszott a tekintetén, hogy a fagy nemsokára fölenged. ~-
1437 11|                    hallgass hát... - szólt a vadász türelmetlenül. -
1438 11|            tréfálni, komoly vevő vagyok... a belédi gyáros. ~- Az a gazdag
1439 11|                     a belédi gyáros. ~- Az a gazdag ember - vágott belé
1440 11|                       akié az üveghuta meg a nagy majorság? ~- Éppen
1441 11|                    az üveghuta hozott ide. A Bogát földjére szükségem
1442 11|             anyagot, mert nem tudtam, hogy a Bogát gyomra is viselős
1443 11|                 megvizsgáltattam. Nekem az a hegy sokat ér, mert közel
1444 11|                arca olyan vörös lett, mint a skarlátposztó, de annál
1445 11|                    tudok én megválni attól a hegytől - szólt restelkedve. -
1446 11|                    palóc vagy... odanőttél a röghöz - akkor hát kiveszem
1447 11|             kiveszem árendába. Vagyis csak a belsejét. Szánthatod, művelheted
1448 11|                     Szánthatod, művelheted a tetejét, adok érte évenként
1449 11|                 pénz együtt talán nincs is a világon! Ötszáz forint!
1450 11|                világon! Ötszáz forint! Még a "királyné szoknyája" sem
1451 11|              gazdag menyasszony lesz ebből a... ~Eszterke volt az első
1452 11|                 Hogy ím, az egyik kavicsot a szájába vette, és megnyalogatta,
1453 11|                valamennyit. ~Hát az egyik, a fekete kő éppen odagurult
1454 11|                  fekete kő éppen odagurult a hutás lábaihoz. ~Fölvette,
1455 11|                  megkopogtatta az ujjával, a pápaszemén keresztül is
1456 11|                    ez! Honnan hoztátok? ~- A kishúgom földjén egy nagy
1457 11|               kőből törtem. Tele van annak a belseje ilyenekkel. ~- No,
1458 11|           ilyenekkel. ~- No, fiam - mondta a hutás fölugorva -, tudod-e,
1459 11|                  gazdag emberek vagytok?! ~A lányka, aki csak most lett
1460 11|                    az idegenre, abbahagyta a sírást, és bámészan nézte
1461 11|           szakállát. Hallott ő már valahol a mesékben ilyen kinézésű
1462 11|           emberekről. ~Imre pedig behunyta a szemeit, s nehogy fölébredjen,
1463 11|                     mert szín valóság lett a dologból. Hisz mindenki
1464 11|                történt, hogy nyitották meg a csoltói kőszénbányát. Sőt,
1465 11|                 csoltói kőszénbányát. Sőt, a magvát is kitalálták...
1466 11|           gondolkozni, ha akar... s van ám a vármegyénél is nagyobb hatalom...
1467 11|             kezükbe ezt az osztálydolgot. ~A Bogát meg a "Csipke" még
1468 11|                osztálydolgot. ~A Bogát meg a "Csipke" még szelídek voltak.
1469 11|                Erzsi rétjét nem bántották, a Gyócsi árvákat csak fölsegítették. ~
1470 11|                    csak fölsegítették. ~De a Bágy kegyetlen. (Ámbátor
1471 11|                   Ámbátor sokszor füstölög a Bogát is, hátha az húzza
1472 11|                     hátha az húzza le neki a felhőket?) A Bágy négy álló
1473 11|                 húzza le neki a felhőket?) A Bágy négy álló évig egymás
1474 11|                évig egymás után öntötte el a réteket, s akkora nádast
1475 11|                   akkora nádast növesztett a "királyné szoknyáján", hogy
1476 11|                   évről évre bízvást eheti a rozsda otthon Mudrik Mihály
1477 12|                    Gélyi János lovai~Előbb a Bokros aranyszőrű nyakát
1478 12|           csinosítja ki bent az istállóban a gazda tengeri-haraszt pántlikával,
1479 12|          tengeri-haraszt pántlikával, majd a Tündér éjfekete sörényét
1480 12|            sörényét fonja be, azután sorba a többiét. ~Megérti a négy
1481 12|                  sorba a többiét. ~Megérti a négy okos állat a parádét...
1482 12|                  Megérti a négy okos állat a parádét... a csörgőket is
1483 12|                    okos állat a parádét... a csörgőket is a kantárhoz
1484 12|                  parádét... a csörgőket is a kantárhoz kapcsolják...
1485 12|                mint tavaly ilyenkor, mikor a szép özvegy molnárnét, Vér
1486 12|               molnárnét, Vér Klárát hozták a házhoz, s olyan kevélyen
1487 12|               olyan kevélyen hányják-vetik a nyakukat, mintha a vicispán
1488 12|           hányják-vetik a nyakukat, mintha a vicispán hátaslova volna
1489 12|                   De ha volnának bár magáé a nádorispányé, hogy aranyrácsból
1490 12|           levelével, ezüstvályúból itatnák a gózoni szent kút vizével,
1491 12|              lehetne olyan jó dolguk, mint a Gélyi János keze alatt. ~
1492 12|                 alatt. ~Maga nevelése mind a négy, a szemei előtt nőttek
1493 12|                 Maga nevelése mind a négy, a szemei előtt nőttek fel
1494 12|                 éber szeretettel, megmosta a zabot, de meg is rostálta,
1495 12|                    od'adta volna, kiszedte a szénából, sarjúból, ami
1496 12|                     mióta menyecske került a házhoz, mégpedig az a bizonyos,
1497 12|               került a házhoz, mégpedig az a bizonyos, a régi szerető,
1498 12|                    mégpedig az a bizonyos, a régi szerető, mert másé
1499 12|                   ha van valami nagy dolog a világon, mind morzsa csak
1500 12|                  világon, mind morzsa csak a Csoltó, Bodok dicsőségéhez