Fejezet

1501 12|              tudják, ötvenkettőben mesélik a lovak szép növését, vékony
1502 12|              Bodokra jön négyest válogatni a parasztoktól, és bizony
1503 12|               Csillom Pál megmondta egykor a belédi grófnak, mikor nősült,
1504 12|               nősült, hogy de bizony abból a házasságból semmi sem lesz
1505 12|                   kiscsikóm még fiatal, és a Péri Jánoséra is korán volna
1506 12|                    Jánoséra is korán volna a hám; egyebütt a világon
1507 12|                korán volna a hám; egyebütt a világon pedig nincs ilyen
1508 12|               Bezzeg van már most, elleste a tudományukat Gélyi János,
1509 12|               János, s olyanná nevelte ezt a négy csikót, hogy mikor
1510 12|                 Csoltón, Bodokon, kiszalad a falu a csodájára, s elsápadnak
1511 12|                   Bodokon, kiszalad a falu a csodájára, s elsápadnak
1512 12|             irigységtől. ~...Ahogy befonta a sörényüket, felrakta rájuk
1513 12|                 sörényüket, felrakta rájuk a szerszámot. Úgy be volt
1514 12|                  hogy alig bírta kioldani. A négy tüzes csődör nyugtalanul
1515 12|                karcsú lábait, s csapkodott a farkával ide-oda. ~Az istálló
1516 12|                  vette észre Gélyi Jánost: a Ráró nyaka és a szénatartó
1517 12|                    Jánost: a Ráró nyaka és a szénatartó eltakarta. ~János
1518 12|              beszélget? ~"Mondja meg neki, a lagziba én is elmegyek,
1519 12|                 tudom még, mi lesz..." ~Ez a Klári szava volt, tisztán
1520 12|                  lehetett megérteni. Hanem a Klári suttogását ismét megértette. ~"
1521 12|                       Két mályvarózsa lesz a mellemen, legyen ott...
1522 12|             mellemen, legyen ott... legyen a kenderáztatóknál." ~János
1523 12|                    János kiejtette kezéből a Ráró kantárját, nagyot csördült
1524 12|                 kantárját, nagyot csördült a dobogón a sok karika meg
1525 12|                  nagyot csördült a dobogón a sok karika meg a zabla,
1526 12|                   dobogón a sok karika meg a zabla, de nem hallotta...
1527 12|                    nem azt hallgatta. ~"Ha a piros rózsát ejtem ki a
1528 12|                    a piros rózsát ejtem ki a kezemből az útra, akkor
1529 12|                   útra, akkor maradjon, ha a fehéret, akkor jöjjön." ~
1530 12|                 alig bírta felszerszámozni a negyedik lovat, elszorult
1531 12|                  negyedik lovat, elszorult a szíve, megzsibbadt a keze,
1532 12|             elszorult a szíve, megzsibbadt a keze, mindent visszájárul
1533 12|                  Sötét sejtelem nehezedett a szívére. Hallotta ő már
1534 12|                  Hallotta ő már valaha ezt a szelíd hangot ilyennek! ~
1535 12|                  ilyennek! ~Eh, bolondság! A szavak is megijesszék? Aminek
1536 12|             bontson? ~Nyugodtan vezette ki a felszerszámozott lovakat
1537 12|                Klári éppen akkor kísért ki a kapun egy töpörödött öregasszonyt. ~-
1538 12|                 ördögök nagyanyja? - kérdé a fiatal gazda féltréfásan. ~-
1539 12|                  féltréfásan. ~- Vőnekiné, a templomsorról. ~- Mit keres
1540 12|       templomsorról. ~- Mit keres nálad az a boszorkány? ~- Egy kis élesztőt
1541 12|                 Klári! Mindjárt indulunk. ~A könnyű szekér már ki volt
1542 12|                   szekér már ki volt húzva a színből, s megkenve állt
1543 12|                   meglegyintette az ostort a négy tüzes állat fölött,
1544 12|                rajtuk, s amint elnézte azt a négy formás főt, mely hol
1545 12|                  négy formás főt, mely hol a szügybe vágódik, hol fölhajlik
1546 12|                   fölhajlik nagy kényesen, a rézkarikák a szerszámon,
1547 12|                nagy kényesen, a rézkarikák a szerszámon, amint csillognak,
1548 12|                   csillognak, tündökölnek, a cifra sallang hogy körülröpködi
1549 12|                   jó is, hogy oda nem adta a négy lovat senkinek, pedig
1550 12|                   megvegyék, és agyonüssék a határon. ~Hadd vesszen magva
1551 12|               határon. ~Hadd vesszen magva a különb fajnak! ~De a lovakról
1552 12|                 magva a különb fajnak! ~De a lovakról egyszerre leesett
1553 12|                 lovakról egyszerre leesett a tekintete a felesége szép
1554 12|              egyszerre leesett a tekintete a felesége szép piros arcára,
1555 12|                    keblére, hófehér keblén a két mályvarózsára, pirosra,
1556 12|                 ostort Gélyi János, röpült a négy ló, ágaskodott a gyeplős
1557 12|               röpült a négy ló, ágaskodott a gyeplős és az ostorhegyes,
1558 12|                 gyeplős és az ostorhegyes, a szépasszony rózsás tenyeréből
1559 12|                  szemeinek, merengve nézte a vidéket, s ő is röpült. ~-
1560 12|                szívesen teszed... mert még a rossz nyelvek nem teltek
1561 12|               szóljon, kérdezzen, de az is a vidéket bámulta, a szaladó
1562 12|                   az is a vidéket bámulta, a szaladó réteket, a közeledő
1563 12|                bámulta, a szaladó réteket, a közeledő kenderáztatókat,
1564 12|                  gúnyos szemek, s messzebb a hegyszakadékokat, ezeket
1565 12|                  azt gondoltam, hogy mivel a holnapi vásárra készültél,
1566 12|                 holnapi vásárra készültél, a Csillomék lakodalmáról egyenesen
1567 12|                 még közelebb az az asszony a töviseivel. ~- Ej, beh kényes
1568 12|                     Úgyis három napig tart a lagzi. ~A kenderáztatóhoz
1569 12|                 három napig tart a lagzi. ~A kenderáztatóhoz értek. A
1570 12|                   A kenderáztatóhoz értek. A dűlőúton ott mendegélt Csipke
1571 12|                    mendegélt Csipke Sándor a tulipántos szűrében, az
1572 12|                    véletlenül fordulna meg a kocsirobogásra - pedig azt
1573 12|             kocsirobogásra - pedig azt még a föld is megérzi, ha a Gélyi
1574 12|                  még a föld is megérzi, ha a Gélyi János négy híres lova
1575 12|               híres lova jön. ~De mit most a lovak!... A felesége arcát
1576 12|                    De mit most a lovak!... A felesége arcát fürkészi.
1577 12|                 fürkészi. Ni, hogy csillog a szeme, ni, hogy odanézett
1578 12|                  szeme, ni, hogy odanézett a nyalka legényre, epedőn,
1579 12|                kezéből, nincs többé mellén a fehér mályvarózsa. ~Ereszté
1580 12|                fehér mályvarózsa. ~Ereszté a gyeplőt ellankadó keze mindig
1581 12|              mindig jobban, jobban... mint a siető szél, ha felhőket
1582 12|               paripái; nem is paripák már, a szörnyű sebesség összegyúrja
1583 12|                       Nem is szárny az, de a megvadult halál! ~- Irgalom,
1584 12|                    segítség! Ó, tartsd azt a gyeplőt! - sikolt fel Vér
1585 12|                sikolt fel Vér Klári. - Itt a hegyszakadék, jaj, ott is
1586 12|                    verni! ~- Ó, tartsd azt a gyeplőt, édes uram, férjem! ~
1587 12|                  de csak míg kioldta rajta a bogot. Csettentett a szájával,
1588 12|                 rajta a bogot. Csettentett a szájával, s egy lóriasztó
1589 12|                 két kibontott gyeplőszárát a Bokros és Villám nyaka közé... ~~~
1590 13|                                            A gyerekek~Mikor megindultak
1591 13|                 gyerekek~Mikor megindultak a menyasszonyi háztól, a malomzúgóig
1592 13|         megindultak a menyasszonyi háztól, a malomzúgóig ért a nászmenet,
1593 13|                  háztól, a malomzúgóig ért a nászmenet, olyan hosszú
1594 13|                mágnásfamília került össze: a néhai Csillom János Józsi
1595 13|                János Józsi fia Bodokról és a kartali Major Jánosék Anna
1596 13|                Kilenc szekérben ült csupán a násznép, a tizedikben a
1597 13|            szekérben ült csupán a násznép, a tizedikben a Gilagóék bandája.
1598 13|                    a násznép, a tizedikben a Gilagóék bandája. A legutolsón
1599 13|             tizedikben a Gilagóék bandája. A legutolsón a tulipántos
1600 13|             Gilagóék bandája. A legutolsón a tulipántos ládákat hozták
1601 13|               ládákat hozták meg az ágyat. A legelső kocsin a menyasszony
1602 13|                    ágyat. A legelső kocsin a menyasszony ült fehér koszorúval,
1603 13|               mellette lovagolt hóka lován a vőlegény. ~Hanem mikor a
1604 13|                   a vőlegény. ~Hanem mikor a bodoki köves határba értek,
1605 13|                  határba értek, megbotlott a Csillom Józsi lova: pedig
1606 13|                  vak, de meg lámpás is van a homlokán. Mégpedig úgy botlott,
1607 13|                 Mégpedig úgy botlott, hogy a lovas maga is lefordult
1608 13|               lovas maga is lefordult róla a hóba, mert ha alácsúszott
1609 13|                  hóba, mert ha alácsúszott a nyereg, hiába volt kezére
1610 13|                 hiába volt kezére csavarva a kantárszár. ~Leesett; az
1611 13|                    ügyetlen állat ráhágott a dolmányára is: alig tudott
1612 13|           tűrés-tagadás... megütötte magát a fagyos rögökön, és elkezdett
1613 13|               elkezdett keservesen sírni. ~A kis menyasszony csak nézte,
1614 13|                  addig-addig csucsorította a száját ő is a nevetésre,
1615 13|                csucsorította a száját ő is a nevetésre, hogy egyszer
1616 13|                   hogy egyszer csak eltört a mécses... elpityeredett. ~
1617 13|                menyasszonyához kívánkozott a kocsiba. A lovat odakötötték
1618 13|     menyasszonyához kívánkozott a kocsiba. A lovat odakötötték a saraglyához.
1619 13|               kocsiba. A lovat odakötötték a saraglyához. Még kevélyebben
1620 13|                 fel kendős fejét, míg bent a gyerekek érzékenyen ríttak,
1621 13|               István - aki nagyobb pletyka a vászonnépnél is - gúnyosan
1622 13|                      gúnyosan nevették ezt a dolgot. ~Hát még ezek is
1623 13|                 egyiknek bábu kellene még, a másiknak papirossárkány,
1624 13|                mégis meg akarta házasítani a gyámja, kerestek volna neki
1625 13|                   van, teszem azt mindjárt a szomszédban a nagyobbik
1626 13|                 azt mindjárt a szomszédban a nagyobbik Péri lány... azzal
1627 13|                 valaki. ~Hiszen szép, szép a menyasszony, akár a gyönge
1628 13|                   szép a menyasszony, akár a gyönge majoránna; a legényke
1629 13|                   akár a gyönge majoránna; a legényke is nyúlánk, jó
1630 13|                   nyúlánk, jó növésű, mint a rozmaringszál, össze is
1631 13|                   mi lesz ezekből, ha majd a lakodalom után hazamegy
1632 13|               asszonyom meg Seregély uram, a gyám, s magukra maradnak
1633 13|                   gyám, s magukra maradnak a nagy Csillom portán? ~Hát
1634 13|                   nap csókolóztak, s mikor a zajos násznép elszállingózott,
1635 13|        elszállingózott, még elevenebb lett a ház az ő nevetésüktől és
1636 13|                    No, ne szaladj hát! Nem a csókod kell... Tudod-e,
1637 13|                  Tudsz-e te főzni? - kérdé a férj aggodalmasan. ~A kis
1638 13|                kérdé a férj aggodalmasan. ~A kis Anna elgondolkozott;
1639 13|               asszonyosan ráncba szedte, s a jobb kezét méltóságteljesen
1640 13|              lángba borult arccal osont ki a konyhába. ~Egy félóra múlva
1641 13|                 félóra múlva már bent volt a leves. Belemerítette Józsi
1642 13|                 leves. Belemerítette Józsi a kanalat, de az első kortynál
1643 13|                    Nagy ijedelemben voltak a kicsinyek, amikor éppen
1644 13|                  só helyett timsót vett ki a pohárszékből a menyecske,
1645 13|              timsót vett ki a pohárszékből a menyecske, s azzal sózta
1646 13|               menyecske, s azzal sózta meg a kis gyámoltalan a ciberelevest. ~
1647 13|                sózta meg a kis gyámoltalan a ciberelevest. ~Híre is ment,
1648 13|                    ment, de nyomban, ennek a szégyennek a faluban, s
1649 13|                nyomban, ennek a szégyennek a faluban, s az lett a következése,
1650 13|            szégyennek a faluban, s az lett a következése, hogy Télnét
1651 13|     gyertyaszentelőkor. ~Meg is érte volna a summát, mert meg tudta adni
1652 13|                summát, mert meg tudta adni a savát-borsát az ételnek,
1653 13|                 ételnek, meglátszott, hogy a főtisztelendő esperes úrnak
1654 13|                     Alighogy megmelegedett a portán, mindjárt ő lett
1655 13|             fiatalokon. ~Féltek tőle, mint a tűztől. Pletykának, háborúnak
1656 13|               Pletykának, háborúnak ő volt a szítója. A faluban ő hordta
1657 13|                háborúnak ő volt a szítója. A faluban ő hordta szét a
1658 13|                    A faluban ő hordta szét a híreket, s amennyit vitt,
1659 13|               szúrt, vérig hatott. ~Tűrték a gyerekek egy ideig, s lopva
1660 13|                    s lopva sompolyogtak be a házba vagy ki a házból,
1661 13|            sompolyogtak be a házba vagy ki a házból, nehogy szóba álljon
1662 13|               szóba álljon velük, de végre a rossz bánásmód az ő ártatlan
1663 13|                   lenne? ~- Útilaput kötne a talpára. Mert az én anyám
1664 13|                    sírva fakadt, odaborult a Józsi nyakába, és behunyva
1665 13|                       nem tehetem. Te vagy a férfi... ~- Meg is mutatom! -
1666 13|                  kevélyen. ~De bizony csak a szónál maradt ez is. Addig-addig
1667 13|                pehelykém... Ő majd elküldi a cselédet. ~- Hova gondolsz?
1668 13|                gondolsz? Egynapi út, ebben a nagy hidegben. ~- Nem lesz
1669 13|              lesztek. ~- Jó, nem bánom, de a csengőket is föltesszük
1670 13|                    csengőket is föltesszük a lovakra. ~- Majd bizony!
1671 13|                lovakra. ~- Majd bizony! Én a csengőimet nem adom koptatni. ~-
1672 13|                        Én pedig nem megyek a csengők nélkül - durcáskodék
1673 13|                Anna -, inkább maradjon hát a Télné; úgyis jó asszony
1674 13|                   itt van. ~De mi ilyenkor a harag, ha nem bárányfelhő? ~
1675 13|               robogott Csillomék portájára a csengős szán. ~Előre ugrott
1676 13|             csengős szán. ~Előre ugrott le a menyecske, s beszaladt a
1677 13|                   a menyecske, s beszaladt a férjéhez: ~- Jaj, elhoztam!...
1678 13|              Fussunk el messzire. Siessünk a kertbe, mert mindjárt elkezdi. ~
1679 13|                   alig, hogy kikászálódott a nagy bundából, már fenn
1680 13|                    nagy bundából, már fenn a kocsin rágyújtott: ~- Ej
1681 13|               rágyújtott: ~- Ej hó! Hol az a személy? Hadd lássam azt
1682 13|                    Télné! Jöjjön csak ki! ~A gyerekek összebújtak a kertben
1683 13|                     A gyerekek összebújtak a kertben egy dértől csillogó
1684 13|                orcáik egymást érték, s nem a hideg csípte, de az ijedelem,
1685 13|                  szerencsésen végződnék ez a rettenetes nap! ~~~
1686 14|                    Van is mit dicsekedniök a bodokiaknak a savanyúvizükkel!
1687 14|                 dicsekedniök a bodokiaknak a savanyúvizükkel! Ha megszoktuk
1688 14|                  vizet, és nem vágyakozunk a savanyúra. Víz, víz! Hiába
1689 14|                  víz! Hiába állították oda a határőrző Szent Vendelint
1690 14|                  határőrző Szent Vendelint a csevice háta mögé, több
1691 14|                    Igaz, hogy jó erős víz, a verebet, fecskét, ha nem
1692 14|                    az halva bukdácsol bele a levegőbe. Sok apró madárnak
1693 14|                     Sok apró madárnak lett a temetője. Mert minek jár
1694 14|                  mentek erre nagy rajokban a brezinai tótok, az egyik,
1695 14|                    nekiestek erre, s abban a tudatban, hogy csakugyan
1696 14|                borban dúskálnak, becsíptek a tótok, s olyan táncolást,
1697 14|           táncolást, dalolást vittek végbe a kút körül, hogy egész Bodok
1698 14|                   egész Bodok összeszaladt a csodájára. ~Hanem aztán
1699 14|                    Hanem aztán volt emiatt a kút miatt "hiba" is. Mikor
1700 14|                 miatt "hiba" is. Mikor azt a határigazítási pört vitték
1701 14|                 határigazítási pört vitték a majornokiak ellenük, s megnyerték
1702 14|          majornokiak ellenük, s megnyerték a felső réteket, úgyhogy immár
1703 14|               felső réteket, úgyhogy immár a kút is az ő határukba esett,
1704 14|                   is az ő határukba esett, a prókátor felszámította az
1705 14|                  az eddigi haszonélvezetbe a savanyúvizet is, melynek
1706 14|            summában lészen visszatérítendő a majornokiaknak. ~No, ha
1707 14|                   No, ha ezt így ítéli meg a tekintetes vármegye, nemcsak
1708 14|                    egész határ úszik utána a kútnak, de a hajszálaik
1709 14|                   úszik utána a kútnak, de a hajszálaik sem az övék többé. ~
1710 14|             hajszálaik sem az övék többé. ~A rétet már nem sajnálták,
1711 14|                   rétet már nem sajnálták, a Szent Vendelinen is segítettek,
1712 14|                   kápolnástól, mindenestől a majornoki határban vagyon,
1713 14|             határban vagyon, mindazonáltal a bodoki határra ügyel fel",
1714 14|              határra ügyel fel", de bezzeg a kút, vagyis az újonnan támasztott
1715 14|                    miatt nagy rémület volt a faluban. ~Nem is tudom,
1716 14|                    is tudom, mi lett volna a vége, ha észre nem térnek,
1717 14|                   aki megint visszaperelte a régi határt. ~De ha elmúlt
1718 14|                 régi határt. ~De ha elmúlt a veszedelem ez úton, volt
1719 14| hímeznénk-hámoznánk, ami úgy van, úgy van, a bodoki lányból sose lehet
1720 14|                asszonyt. ~Olyan vékony itt a fehérnép erkölcse, mint
1721 14|                    fehérnép erkölcse, mint a suhogó nád, koronája hajló,
1722 14|                csak, váltig bizonyítom, az a kút az oka. ~Színes korsóikkal
1723 14|                Színes korsóikkal odajárnak a lányok, arra várják őket
1724 14|                   lányok, arra várják őket a legények. Az a savanyú kút
1725 14|                 várják őket a legények. Az a savanyú kút az oka sok édes
1726 14|                 begyesen, kacéran, nyíllal a szemükben úgy húzódnak át,
1727 14|            szemükben úgy húzódnak át, mint a pávák. Az ördögé már az,
1728 14|                   Péri Juditot, elég abból a szelíd Gál Magda esete.
1729 14|               öregasszonynak már létra van a szívétől az eszéhez! ~Amilyen
1730 14|                szégyenlős, hisz gyerek még a Magda, bizony csoda esett,
1731 14|                hogy úgy egyszerre rákapott a kúthoz való járásra. ~Akkor
1732 14|                 Akkor volt az, amikor azok a lókupecek tanyáztak a faluban,
1733 14|                 azok a lókupecek tanyáztak a faluban, s itták az áldomásokat
1734 14|                     s itták az áldomásokat a kocsmában. A leghetykébb
1735 14|                   áldomásokat a kocsmában. A leghetykébb köztük valami
1736 14|              némelykor pedig útban találta a kis Magdát. ~Csinos fiatalember
1737 14|                  megfordult itt egyszer, s a legjobb lovakat veszi össze.
1738 14|                    vagy se háborút az idén a királyok? ~Özvegy Télné
1739 14|                   azt az éretlen gyereket, a Gál Magdát... Tegnapelőtt
1740 14|                   Igaz, hogy Magda ráütött a kezére, de ma már összecsókolta -
1741 14|                    igaz, hogy rá sem ütött a szájára. ~No de a Télné
1742 14|                    ütött a szájára. ~No de a Télné szava nem jár komolynak,
1743 14|                  nem jár komolynak, kivált a Magdára nézve, mert nem
1744 14|                savanyúvíz fogy egy idő óta a háznál, az mégiscsak gyanús
1745 14|               gyanús volt egy kicsit. Azon a bizonyos napon is háromszor
1746 14|                    is háromszor volt Magda a kútnál. Nem volt odahaza
1747 14|              odahaza maradása, nyugta, ami a kezeügyén megfordult, mind
1748 14|              asszonyom csak úgy szikrázott a haragtól. ~- Már megint
1749 14|                haragtól. ~- Már megint azt a korsót nyaggatod? Hova szaladsz
1750 14|                   van neked örökösen annál a kútnál? Azt szeretném én
1751 14|                  tudni, hé? ~Lángba borult a kis Magda fehér arca. Egy
1752 14|                  sem tudott volna kiejteni a világért. ~- Veted le mindjárt
1753 14|                 erdei gyík, hogy mered azt a selyemkendőt a nyakadba
1754 14|                   mered azt a selyemkendőt a nyakadba venni? Hát hétköznapra
1755 14|                    sem az alsó végnek, sem a felső végnek. Hanem vettem
1756 14|              teljék az ő szent kedve abban a selyemkendőben... ~Magda
1757 14|                reszketve hányta le magáról a ruhákat. ~- Most pedig takarodj
1758 14|                        Most pedig takarodj a szemem elől... Hanem azt
1759 14|               húsvét óta... Mert ha te azt a korsót összetöröd, vissza
1760 14|                olyan igaz, hogy összetöröm a csontjaidat! Hallod-e, hej,
1761 14|             Hallod-e, hej, vesd le még azt a csizmát is! ~Hosszú, fekete
1762 14|                     Hosszú, fekete hajából a selyempántlikát kifonta,
1763 14|                   selyempántlikát kifonta, a szép kis csizmát is levetette.
1764 14|                     mezítláb ment el, mint a zsellérlányok. Gondolkozott,
1765 14|                   ahhoz az átkozott kúthoz a lába, jobb, ha mondom: szíve. ~
1766 14|           Alkonyodni kezdett. Csuri Jóska, a bakter, éppen ott guggolt
1767 14|                  bakter, éppen ott guggolt a falu végén a haranglábnál,
1768 14|                   ott guggolt a falu végén a haranglábnál, csak azt várta
1769 14|                    csak azt várta már, míg a tiszteletes uram tehenei
1770 14|           tiszteletes uram tehenei beérnek a csordával, mert ezeknek
1771 14|                    csordával, mert ezeknek a megérkezésüktől függ vala
1772 14|                     még sohasem voltam. Az a legnagyobb bajom, hogy elvesztettem
1773 14|                   bajom, hogy elvesztettem a pátrónusaimat, ezeket a
1774 14|                    a pátrónusaimat, ezeket a lókupeceket. ~- Elmennek? -
1775 14|                   az enyimet, Magdácska... A Szent Mihály-lovát, hehehe.
1776 14|                  Jóska bácsi! - kiáltá oda a lány, s a legrövidebb kerülő
1777 14|                       kiáltá oda a lány, s a legrövidebb kerülő úton,
1778 14|                   legrövidebb kerülő úton, a Csillomék szérűskertjén
1779 14|                szérűskertjén át, futott ki a rétre a "savanyú kút"-hoz. ~
1780 14|        szérűskertjén át, futott ki a rétre a "savanyú kút"-hoz. ~Mikor
1781 14|                lélek sem volt ott. Kivette a szép fehér korsót a tarisznyából,
1782 14|                Kivette a szép fehér korsót a tarisznyából, a tarisznyamadzagot
1783 14|               fehér korsót a tarisznyából, a tarisznyamadzagot odakötötte
1784 14|               tarisznyamadzagot odakötötte a korsó fülére, megcsörögtette
1785 14|                lebocsátotta. ~Bugyborékolt a víz, míg megtelt a korsó,
1786 14|            Bugyborékolt a víz, míg megtelt a korsó, de ő bizony észre
1787 14|                   ide kellett volna érniök a kupeceknek! ~Vajon megösmeri-e
1788 14|                     megállította rögtön, s a kúthoz sietett. Éppen jókor
1789 14|                 hogy feladja Magda vállára a korsós tarisznyát. Szegény
1790 14|                    Gál Magdának reszketett a keze, sehogy sem bírta megkötni
1791 14|                  sehogy sem bírta megkötni a mellén a tarisznyakantárokat.
1792 14|                    bírta megkötni a mellén a tarisznyakantárokat. Nem
1793 14|                    is voltak jól fölszedve a hóna alatt. ~Sás Gyuri odanyúlt,
1794 14|                    ha már olyan közel járt a keze, egyúttal átnyalábolta
1795 14|                  egyúttal átnyalábolta azt a gyönyörű derekát. Vétek
1796 14|                        Jaj, össze ne törje a korsómat, vigyázzon! Mert
1797 14|             Megbecsüllek, szeretni foglak. A szelet sem engedem rád fújni,
1798 14|                   engedem rád fújni, s még a helyet is megfújom, ahova
1799 14|                 megfújom, ahova ültetlek. ~A szenvedély hangja, mintha
1800 14|                 mintha viharos szél volna, a Gál Magda arcát vérvörösre
1801 14|                  már felesége van. Mondták a többiek... ~- Esküszöm,
1802 14|                 reszkess, ülj fel szaporán a kocsira, senki sem látja
1803 14|            ilyenkor! Itt jön rájok szemben a tehéncsorda. A Gálék Riskájának
1804 14|               rájok szemben a tehéncsorda. A Gálék Riskájának nyakán
1805 14|               megszólalt édesen, ismerősen a kolomp. Éppen arra, őmellettük
1806 14|                   arra, őmellettük ment el a Riska, s nagy szelíd szemeivel
1807 14|                  megcsóválta hozzá. ~- Ni, a Riska! Riska! Hazahí engem
1808 14|                 Riska! Riska! Hazahí engem a mi Riskánk! ~S a lány erőszakosan
1809 14|              Hazahí engem a mi Riskánk! ~S a lány erőszakosan kiszakítva
1810 14|                   kiszakítva kezét, futott a Riska után hazafelé. ~Hanem,
1811 14|                vagy száz lépés után odaért a legszélső csűrhöz, túl a
1812 14|                   a legszélső csűrhöz, túl a veszedelmen, meg nem állhatta,
1813 14|                   hogy vissza ne tekintsen a szegény Gyurira még egyszer...
1814 14|              Istenem, Istenem! - odaütötte a csűrből kiálló gerendához
1815 14|                  csűrből kiálló gerendához a korsót. Jaj, talán el is
1816 14|                  Még észre sem vette, csak a Gyurit nézte, csak a Gyurit
1817 14|                  csak a Gyurit nézte, csak a Gyurit látta, liliom két
1818 14|                    látta, liliom két arcán a csókját érezte. Egyebet
1819 14|                  Egyebet nem érzett, pedig a víz keresztülbuggyant a
1820 14|                    a víz keresztülbuggyant a tarisznyán, átszivárgott
1821 14|                   ingvállon, végigcsurgott a szoknyácskáin. A vékony
1822 14|             végigcsurgott a szoknyácskáin. A vékony gyolcsvászon odatapadt
1823 14|                    mindig ott állt mélázón a kútnál és integetett neki,
1824 14|                 adta... összetörted, fiam, a korsót - szólalt meg egyszerre
1825 14|                      szólalt meg egyszerre a háta mögött Csuri bácsi. -
1826 14|                    neked az anyád otthon! ~A derék férfiú éppen most
1827 14|               férfiú éppen most végezte el a harangozást, s amint látta,
1828 14|                  hogy Magda ijedten kapott a hátához, s egészen elhalványodik,
1829 14|                    elhalványodik, megesett a szíve rajta. ~- No, semmit
1830 14|             megállt, odatámaszkodott ahhoz a kiálló, hegyes gerendához,
1831 14|                  hegyes gerendához, melyen a korsót összetörte, s mereven,
1832 14|                    szemekkel bámult, talán a semmibe, talán a csevicekút
1833 14|                     talán a semmibe, talán a csevicekút felé. ~Az esti
1834 14|                   lassanként leereszkedett a házakra és füvekre. Azok
1835 14|                  legelőbb odaengedték neki a színüket, aztán az alakjukat. ~
1836 14|                   Magda, amint az az ember a kút felől egyre közelebb-közelebb
1837 14|                  csak őt nézte, őt várta. ~A szürkület azonban mindig
1838 14|                    oka, tudhatta volna, az a szelíd, ártatlan gyermek
1839 14|             gyermek mennyire szívére veszi a fenyegetését. Egy hitvány
1840 14|                  már ilyet valaha? Hej, az a korsó, az a korsó! ~Az emberek
1841 14|                valaha? Hej, az a korsó, az a korsó! ~Az emberek nem szomorítják
1842 14|               meglehet, hogy nem is csupán a korsó tört el... és nem
1843 14|                    el... és nem is az volt a gyenge. ~...No, csak kár
1844 14|                         No, csak kár azzal a kúttal dicsekedni a bodokiaknak.
1845 14|                  azzal a kúttal dicsekedni a bodokiaknak. Jobb volna
1846 14|                     sok apró madárnak lett a temetője... temetőnél rosszabb