Fejezet

  1 1 |                       A néhai bárány~Az napról kezdem, mikor a felhők
  2 1 |             pirosnak. ~Minden érezte az Isten közeledő látogatását,
  3 1 |     hajladoztak, a szél összesöpörte az utak porát, s haragosan
  4 1 |      kukoríkolt, a lovak nyerítettek az istállóban, a juhok pedig
  5 1 |            csomóba verődve riadoztak az udvarokon. ~Hanem a harangszó,
  6 1 |       viharban, egy kis eső híján, s az is inkább használt, mint
  7 1 |   megállottak, lassanként kitisztult az ég, s csak a megdagadt Bágy
  8 1 |          most ez egyszer ki nem csap az a patak, s ki nem önti a
  9 1 |              önti a bodokiakat, mint az ürgét, akkor mégis jó dolog
 10 1 |    megvillant egy-egy ásó vagy kapa. Az öreg Sós Pál még csáklyát
 11 1 |    barázdákban eresztették a folyóba az esővizet. Csak aztán vissza
 12 1 |            Piszkosan hömpölygött alá az ár, s a partok tömött fűzfabokrairól
 13 1 |          lehámozta, itt-ott kirepedt az olvadékony földből egy darab,
 14 1 |              vágódott. Nem tuskó biz az, de tulipántos láda, s nini,
 15 1 |          tetején egy picike bárány. ~Az ám, most, hogy ím a partnak
 16 1 |             hátulsó lábát alászedve, az első lábacskáival megkapaszkodik.
 17 1 |         valaki! ~Olyan türelmesen ül az ide-oda billegő jószágon,
 18 1 |    tekintélyes ember állítja, ki már az idén is kevesellte a mezőbírói
 19 1 |           Ámbátor, ha már szóba jött az a bárány, mégis furcsa eset,
 20 1 |      kertjénél egyszerre nyoma vész, az alsóvégiek közül már nem
 21 1 |             csak addig pihentek, míg az imádságoskönyvek leveleit
 22 1 |       leveleit nyálazták, ahol pedig az Úr kímélő kegyelmét kellett
 23 1 |               a ládát! Hanem 'iszen, az Isten nem alszik, rossz
 24 1 |               hogy (ugyan kis szopja az ilyeneket az ujjából?) ennyi
 25 1 |              kis szopja az ilyeneket az ujjából?) ennyi meg annyi
 26 1 |                Ami igaz, igaz, lehet az öregnek is tarka macskája,
 27 1 |         dologban, ha nem volna lakat az ő száján... Ki tudhatja
 28 1 |        száján... Ki tudhatja hát? De az már egyszer mégis bolond
 29 1 |         egyszer mégis bolond beszéd, az ezüsttallérokról. ~Nem volt
 30 1 |          perkálszoknya, négy szélből az egyik, hat olajos kendő,
 31 1 |             a ládában mindene! ~Hogy az ár elmosta a csőszházat,
 32 1 |              Gúnya nélkül nem léphet az oltárhoz szégyenszemre.
 33 1 |           dolog, legalább úgy mondta az utolsó szombaton maga a
 34 1 |              megegye, mert a kedves, az édes Cukri bárány odalett... ~
 35 1 |        szépen rázogatta a farkát még az utolsó nap, ugrándozott
 36 1 |             hetek múlva valami nesze az úszó ládának, amelyiken
 37 1 |              kikutatott a bíró annál az embernél, akire gyanakszom. ~
 38 1 |       rosszallóan csóválta. ~- Kend, az erő, a hatalommal ment ellene,
 39 1 |        Bodokra. ~Hát lám, hiába volt az Ágnes útja is. Nem segített
 40 1 |          Hanem ha tán elindult volna az igazság, nem álruhában,
 41 1 |             Ágnesnek, hanem most már az egészsége is. ~Ahogy érte
 42 1 |            Boriskát is magával vitte az öreg, hadd lásson egy kis
 43 1 |            szegénynek! ~Nagyobb volt az ijedelem, mint a betegség,
 44 1 |              egyszer csak szembe jön az egész elöljáróság meg a
 45 1 |             a válláról. Igaz biz'a - az új templomot szentelték
 46 1 |           súgja kis húgának Ágnes -, az vitte el a Cukrit. ~Éppen
 47 1 |               s műértőleg nézegették az ócska eszterhajat. Már csak
 48 1 |        eszterhajat. Már csak különös az, hogy minden kopik a világon,
 49 1 |        Borcsa félénken nézte meg azt az embert, nagy, kék szemei
 50 1 |          Ágnes nemkülönben. De nini, az a bolond gyerek, a bizony
 51 1 |          embert. Ejnye no, mire való az! ~- Bácsi! - szólt csengő
 52 1 |             bárányodat, fiacskám? ~- Az én Cukri bárányomat, a két
 53 1 |              nézem. Alighanem lyukas az valahol, Sós Pál uram. ~
 54 1 |            felemelte két húsos ujját az égre. ~- Esküszöm kendtek
 55 1 |               itt a szabad ég alatt, az egy élő Istenre... ~A gallérzsinór
 56 1 |             mosott báránybőrből volt az egész bélés, hanem az ismerős
 57 1 |           volt az egész bélés, hanem az ismerős közepe mégis a legkülönb. ~
 58 2 |            künn a köd nekinehezedett az idomtalan épületnek, s szinte
 59 2 |          szorítá annak falait, ráült az ablakokra, és elhomályosítá
 60 2 |          csak lassan, lomhán forgott az ólomkarika. ~A bírák fáradtan
 61 2 |            dőltek hanyatt székeiken, az egyik behunyta szemeit,
 62 2 |       irónjával a zöld asztalon, míg az elnök, letolva pápaszemét
 63 2 |          szemei fürkészve szegződtek az ajtóra, melyen most távozik
 64 2 |          ajtóra, melyen most távozik az imént letárgyalt bűnügy
 65 2 |            szolga. ~- Hadd jöjjön be az a leány. ~Az ajtó kinyílt,
 66 2 |          Hadd jöjjön be az a leány. ~Az ajtó kinyílt, és a lány
 67 2 |              szelíden meglegyintette az arcokat, s megcsiklandozá
 68 2 |              sugár is lopózott volna az ablakhoz, és ott táncolna
 69 2 |      járatban vagy, gyermek? - kérdi az elnök közönyösen. (Az ilyen
 70 2 |          kérdi az elnök közönyösen. (Az ilyen merev, szigorú hivatalnoknak
 71 2 |             sóhajjal feleli: ~- Nagy az én bajom, nagyon nagy. ~
 72 2 |             többé, a király képe meg az országbíróé is odább, nyájasan
 73 2 |             el azt a nagy bajt. ~Ott az írás, elmondja az; csakhogy
 74 2 |                Ott az írás, elmondja az; csakhogy azt még előbb
 75 2 |          lehajol érte szemérmesen, s az írás is kihull onnan. ~A
 76 2 |              A kegyetlen szürke fej, az elnöké, elfordul, csak a
 77 2 |              kövér kéz van kinyújtva az írás felé. ~- Egy végzés! -
 78 2 |           amint szúró szeme elszalad az iraton. - Bede Anna felhívatik,
 79 2 |         bíbor. ~- Ma egy hete kaptuk az írást - rebegi töredezve. -
 80 2 |             hozta, meg is magyarázta az értelmét, édesanyám pedig
 81 2 |           kiálljam a fél esztendőt. ~Az elnök kétszer is megtörölgeti
 82 2 |          fölkeresi a kollégák arcát, az ablakot, a padlót, a nagy
 83 2 |           újra meg újra végigolvassa az idéző végzést, azokat a
 84 2 |               aminthogy rázza is már az ablaktáblákat, s mintha
 85 2 |      felügyelőhöz. ~A szolga átveszi az iratot, a lány némán fordul
 86 2 |                 Semmi... semmi, csak az, hogy én Erzsi vagyok, Bede
 87 2 |       tetszik tudni, a testvérnéném, az az Anna. Ma egy hete temettük
 88 2 |            tudni, a testvérnéném, az az Anna. Ma egy hete temettük
 89 2 |              bolond? ~- Hát úgy volt az, kérem, hogy mialatt "ez
 90 2 |        megsiketülve, megígértük neki az anyámmal, mindent jóváteszünk,
 91 2 |          naiv, milyen együgyű lány!" Az elnök arca is, mintha nem
 92 2 |             élénken emeli fel a lány az öregre, s mohón szól közbe: ~-
 93 2 |     szemrehányás van hangjában, hogy az öreg elnök megint a zsebkendőhöz
 94 2 |          Odafönt másképp tudódott ki az igazság. Eredj haza, lányom,
 95 3 |              asszony a felesége, ott az a magas, délceg a Péri Kata
 96 3 |            Karikában nyiszál a sarló az aratók kezében, ropog a
 97 3 |      kíváncsian nézegetik, hova lett az árnyékos szalmaerdő? Hát
 98 3 |        melege s annak a selyemhajnak az illata. ~- Teszi kend vissza
 99 3 |               Más fészket rakhat, ha az egyiket megunta. ~Judit
100 3 |           ott még elég csók, ahol ez az egy termett. ~Pista pedig
101 3 |             szólt hangosan: ~- Mikor az éjfélt kiáltják, légy a
102 3 |         feküdtek a lányok, asszonyok az asztag mögött. Éj betakarta
103 3 |              Bosszúálló kéz feldobta az egész csomót a levegőbe,
104 3 |           már egyéb gazdaságuk, csak az a haj, amit Kati szedett
105 3 |         szedett össze a csalitosban, az a szép aranyos haj, melybe
106 3 |          beteg nem volt már egyedül. Az öreg Péri járkált sötéten
107 3 |       Levágták - szólt Kati dacosan, az ágyhoz lépve, mintha el
108 3 |            mondá félénken, s kivette az orvosságos üveget a köténykéje
109 3 |          köténykéje alól. ~Sóhajtott az öreg, aztán sokáig nézte,
110 3 |              két szép lány közül hol az egyiket, hol a másikat.
111 3 |              egyiket, hol a másikat. Az egyik, aki ott áll, olyan
112 3 |              Nagy égiháború lehetett az éjjel, esővel, viharral,
113 3 |              kertjében pedig - éppen az imént mesélte Mihók Magda -
114 3 |           hogy már nem lesz eső, bár az ég morcos, borús még, akár
115 3 |          kőművessel. Hogy összeesett az öreg! Nem is csoda, csövestől
116 3 |               Hanem érzi is a súlyát az Isten "másik" kezének, ha
117 3 |              bizony hidegen fogadják az egek. Valóságos csoda történt.
118 3 |              diribdarabra zúzódott. ~Az emberek az udvarukról és
119 3 |   diribdarabra zúzódott. ~Az emberek az udvarukról és a kerítések
120 3 |            ne bántsátok. Eleget veri az Isten. Ugyan tegyen, lelkem,
121 3 |              lelkem, egy-két hasábot az üst alá, míg megkavarom. ~-
122 3 |            özvegy Csupor Mátyásné. - Az én időmben még a fa is jobban
123 3 |           Tudod-e, mi történt megint az éjjel? ~- Talán a kőkereszttel
124 3 |   anyátlan-apátlan fiút) ott guggolt az udvar közepén a lekvárfőző
125 3 |       melengethette a tűznél (csípős az idő egy kicsit), hanem a
126 3 |        Csakugyan a temetőbe mentek. ~Az asszonyok igazat mondtak,
127 3 |          pázsiton. Nini, hova lettek az aranyos betűk! "Isten dicséretére
128 3 |         derékon törte ketté nyilával az Isten, mintha mondaná: "
129 3 |              kellett, ez sem kell." ~Az öregember elkapta fejét
130 3 |         hevert, és nem mert fölnézni az égre sem, ahol olyan nagyon
131 3 |          András a kőrisfának dűlt, s az ittas, kövér temetői földbe
132 3 |        viszonzá Istók tompán. - Amit az Isten ujja összetört, azt
133 3 |            összetört, azt nem szabad az ember ujjainak összeilleszteni.
134 3 |             kigyelmedet meglátogatta az Isten... ~Az öregember fogai
135 3 |            meglátogatta az Isten... ~Az öregember fogai összevacogtak. ~-
136 3 |            magát. Aztán, valljuk meg az igazat, uzsorával szerezte
137 3 |               Gyere idébb, kisfiam! ~Az öreg arra gondolt, hogy
138 3 |        villám, de csak akkor, ha már az a gyerek itt nem lesz. ~-
139 3 |            Istók -, megveszi a lábát az isten hidege! ~- Miért nem
140 3 |           pár csizmát, Filcsik uram, az én kontómra! - mondá Bizi
141 3 |             arcára, s vígan kopogott az öreg után a pitvarba. ~Ott
142 3 |              Mikor Bizi apó kilépett az udvarra, a napfény elöntötte
143 3 |             elöntötte szomorú arcát, az égbolt nyájasan mosolygott.
144 3 |      mosolygott. A füvek nevettek rá az úton, sőt még a meggyűlt
145 3 |           várta azzal a hírrel, hogy az ellopott lovak megkerültek,
146 3 |              hálateljesen nézett föl az égre. ~Milyen messze van
147 4 |               nem panaszkodik. Hanem az a fehér arca, az a mindig
148 4 |               Hanem az a fehér arca, az a mindig fehérebb arca,
149 4 |            volna, hogy megcsalja azt az áldott, kedves asszonyt,
150 4 |              asszonynak, akinek most az a neve, hogy "szalmaözvegy".
151 4 |            mást szeretek, annak adom az életemet." ~Hanem lopva
152 4 |             lehet végképp elromolva; az a személy elvehette az eszét,
153 4 |               az a személy elvehette az eszét, bevehette magát a
154 4 |         magát a szívébe: hanem olyan az csak, mint a hamis festék,
155 4 |           csak, mint a hamis festék, az idő kiszívja, meghalványítja;
156 4 |          Tímár Zsófi remélt, s mikor az olló varrás közben kiesett
157 4 |          mikor repülő szarkát látott az ablakból, mindig felsóhajtott,
158 4 |             felsóhajtott, ó, bárcsak az ő kerítésükre ülne rá. ~
159 4 |             kerítésükre ülne rá. ~De az olló sem akart hazudni,
160 4 |            észre nem vette. ~- Zsófi az urát várja! - suttogták
161 4 |         szegény Zsófinak volt igaza. Az ő szíve többet tudott, többet
162 4 |        többet sejtett, mint amennyit az egész világ bölcsessége
163 4 |         ragyás öregasszony lépett be az udvarra: üzenetet hozott. ~-
164 4 |            piros olajosat kötött fel az útra. Péter kedvenc színe,
165 4 |    tiszttartóné ikreket szült, annak az örömére ajándékozta az eklézsiának. ~-
166 4 |         annak az örömére ajándékozta az eklézsiának. ~- Ki vállalja
167 4 |      vállalja a dolgot, fiúk - kérdi az ácsmester, Rögi Mihály uram. ~-
168 4 |     Megutáltam benne magamat. De meg az igazat megvallva, ami egyszer
169 4 |            ami egyszer karika, gurul az. ~- Gurult a te kezedből
170 4 |              csakugyan te teszed fel az aranygombot. ~Péter megvető,
171 4 |      vethessek Bágy felé véges-végig az országúton. ~- No, én azt
172 4 |            deszkapárkányzatról, akár az evet. ~- Ide most azt a
173 4 |        országútra. ~Amott jön! Zsófi az! A vénasszony mellette ügető
174 4 |              férj, feleség. Csakhogy az egyik a magasból, halva. ~
175 4 |           szelíd, olyan nyugodt volt az a bánatos arc, mint egyébkor.
176 4 |       felkelt, megragadta acélerővel az öregasszony vállát, s szilaj,
177 5 |                                      Az a pogány Filcsik~Olyan bolond
178 5 |            Majornokon, Bodokon, hogy az öreg Filcsik híres bundája
179 5 |            jól emlékeznek rá, kivált az öregebbek. ~Hosszú, sárga
180 5 |           Hosszú, sárga alkotás volt az, széles fekete báránybőr
181 5 |          kálvinista kakas is ott áll az egyik tornyon. ~Igazi remekmű
182 5 |           vele Filcsik István, azért az idő vasfoga előtt mégsem
183 5 |              mégsem volt respektusa. Az csak olyan gorombán bánt
184 5 |           mindig a régi bundát látta az ócskában, s rendes szójárása: "
185 5 |          vele, örökké láthassa. ~No, az igaz, hogy nem valami sokat
186 5 |               Hiszen azért csúfolták az "Isten csizmadiájának",
187 5 |            más kuncsaftja, csak maga az Úristen. ~Lusta volt az
188 5 |              az Úristen. ~Lusta volt az öreg. Ha néha megvarrta
189 5 |          ezenfelül gorombáskodott is az emberekkel: "Mire való a
190 5 |            ember volt; nem szeretett az a világon senkit, semmit,
191 5 |               Pedig mi volt a vétke? Az apja a csoltói sánta molnárhoz
192 5 |            hát fiatalság, bolondság. Az egész világ követ dobhatott
193 5 |       dobhatott volna rá, csak éppen az apja nem. ~Azóta még komorabb,
194 5 |            még komorabb, vadabb lett az öreg, s mikor egy idő múlva,
195 5 |          hogy szüleit kiengesztelje, az öreg Filcsik elfordult: "
196 5 |          Mindössze egyszer látta még az apját, mikor a falun keresztülkocsizott
197 5 |         kiáltott: "Apám, édesapám!" ~Az öreg fölnézett, lekapta
198 5 |            szó nélkül. Bizony kő van az öregembernek a szíve helyén. ~
199 5 |            szolgabírónál megfordult, az mind nem győzte elbeszélni,
200 5 |              nagyságos asszony. Biz' az a lelkem egészen eltanulta
201 5 |             lelkem egészen eltanulta az úri módot. Azután micsoda
202 5 |              azután azt is elmondták az öregnek, hogy mit izent
203 5 |              súgva: látogassa őt meg az ő édesapja, kocsit küldenek
204 5 |      megbecsülik, megtisztelik, maga az úr is szívesen cserél vele
205 5 |           mer elmenni többé. ~De hát az öreg Filcsikkel semmire
206 5 |        Majornok a leghitványabb falu az egész környéken. Egyrészt,
207 5 |        minélfogva arrafelé építették az országutat, amerre jártak. ~
208 5 |              arca szebb formát adhat az egész határnak. ~No, ennek
209 5 |          ráfért volna egy kis jólét. Az Isten csizmadiája nagyon
210 5 |        dolgában. A múlt hetekben már az ezüstcsat is lekívánkozott
211 5 |  szekrényében. ~No de nem azért volt az Isten csizmadiája, hogy
212 5 |     megeshetett, ha nem is ővele, de az apjával, ki szintén István
213 5 |            szintén István volt. Csak az a csodálatos, honnan adta
214 5 |               Egyenként visszaküldte az érkező pénzesleveleket a
215 5 |              szolgabírónak. Hogy mer az Filcsik Istvánnak ajándékot
216 5 |     ajándékot küldeni? Tudja-e, hogy az ő nagyanyja a híres Becsky
217 5 |             a medicinásüveget, hanem az édesapját kívánta látni.
218 5 |            volt hát olyan rossz lány az a szegény Terka! ~S annyira
219 5 |    szolgabíró volt kénytelen eljönni az öregért. ~- No, öreg, most
220 5 |              Nem lehet! ~- Tegye meg az én kedvemért! - szólt a
221 5 |             sóhajtott. Talán ez volt az első sóhajtása, mióta él. ~-
222 5 |             társadalom söpredéke! ~- Az bizony nem lehetetlen. Az
223 5 |            Az bizony nem lehetetlen. Az ilyen magamforma vén csizmadiától
224 5 |           annak a hatalmas úrnak, ki az egész környéknek parancsol. ~
225 5 |       bundáért. Nagyon különös ember az. ~- No hát, lopassa el kend,
226 5 |              Iszen egyéb sem kellett az öreg kiszolgált obsitosnak,
227 5 |        legszegényebb a világon, mert az egészség hiányzik s még
228 5 |             mellette, hagyná magára; az ágy kemény, hiába van selyemből,
229 5 |          lenne takarva hidegülő lába az atyai híres bundával. Erről
230 5 |              beszélt, erről álmodott az éjjel, s íme - reggelre
231 5 |             arcára másokat vetették. Az utolsó öröm éppen olyan
232 5 |              édes, mint valaha régen az első lehetett. ~Suska Mihály
233 5 |           végképp megtörte. Nem mert az emberek szemébe nézni, mert
234 5 |           ellopta, nem használhatja, az egész vidék tudja, hogy
235 5 |              egész vidék tudja, hogy az övé. ~Nem is csalatkozott.
236 5 |               s a bunda most ott van az igaz hivatalban. Négy nap
237 5 |              percig sem. Hiszen csak az igaz jussát megy keresni. ~
238 5 |      szögletbe mutatva. - Vigye el! ~Az öreg szemek lassanként szokták
239 5 |    szolgabíró odalépett, s széthúzta az ágyfüggönyöket. Filcsik
240 5 |           Vajon hová siethet? Hiszen az égből már lebukott egyszer! ~
241 5 |            tudtak kacsintani, azokat az édes ajkakat, melyeket olyan
242 5 |              azután szilárdan lépett az ágyhoz, és levette a haldoklóról
243 5 |             azt a takarót, mely után az olyan nagyon vágyott. Meglehet,
244 5 |             Talán érezte, hogy ő nem az. ~Arcáról nem lehetett leolvasni
245 5 |               Csakugyan kő van ennek az embernek a szíve helyén. ~
246 5 |          rongyos ruha nem alkalmasak az álomhoz. Csak az alhatik
247 5 |          alkalmasak az álomhoz. Csak az alhatik így, aki el van
248 5 |      rágyújtott, és leült a földre - az alvók mellé. ~Nézte, sokáig
249 5 |           nézte őket. Jól láthatott. Az ég tele volt csillagokkal.
250 5 |      biztatták. Egyre lejjebb hajolt az alvókhoz, homlokárul izzadság
251 5 |         lecsúszott válláról. Jó volt az így; olyan melege van különben
252 5 |         sohasem volt még ilyen nehéz az a bunda. ~Amint lecsúszott,
253 5 |              hirtelen végigterítette az alvókon. Azzal felugrott,
254 5 |           Nem, nem! Mit szólna hozzá az a millió szem az égen? ~
255 5 |        szólna hozzá az a millió szem az égen? ~Most már sietni,
256 5 |             futni kezdett hazafelé. ~Az éj csendes volt, de hideg;
257 5 |              csendes volt, de hideg; az öregember pedig bunda nélkül,
258 5 |              Fogad rá, henceg vele. ~Az emberek tudják már, s ha
259 6 |             őrölni. Tele van zsákkal az udvar, s türelmetlen férfiak,
260 6 |     majornoki temetőből, lévén annak az elégetése csalhatatlan módja
261 6 |           záporeső kierőszakolásának az égi hatalmasságoktól. ~Legyen
262 6 |   megmozgassa, egy-két óráig - de mi az ennyi életnek? Kieszi a
263 6 |             életnek? Kieszi a penész az utolsó zsákot, mire sor
264 6 |             Klára jár-kel mosolyogva az őrlők között, pedig neki
265 6 |              van a legnagyobb kárára az idei szárazság. ~Ha így
266 6 |       katonaságnál, mert hiába, nagy az árenda is - de meg, csak
267 6 |            is - de meg, csak asszony az asszony, ha aranypaszománnyal
268 6 |             mert a veres haj... hej, az a veres haj... Igaz-e, Zsófi
269 6 |              Zsuzsi néni! Jó asszony az, ha szép is. ~- Látod is
270 6 |       fölfelé a bágyi patak, mintsem az én szívem tőled elfordul." ~-
271 6 |       többiek is nevettek. No 'iszen az kellene még, hogy az a kevés
272 6 |           iszen az kellene még, hogy az a kevés víz is visszaforduljon...
273 6 |    nekigyürkőzik a homok, s megissza az egészet egy kortyra. ~Mindenik
274 6 |             Észreveszik... hogyne... az őrlő asszonyok az odanézést
275 6 |          hogyne... az őrlő asszonyok az odanézést is, a visszanézést
276 6 |     egyszerre elborítja nyugat felől az egész égboltot. No emberek,
277 6 |             járt a malom, megfogyott az őrölni való meg az őrlő.
278 6 |        megfogyott az őrölni való meg az őrlő. Harmadnap estefelé
279 6 |              incselkedik vele? Hátha az akácfa virága a kacsintása...
280 6 |            Nem én hagytalak. Öregeké az elsőség a malomban - felelte
281 6 |              megtörni látszott ettől az egy szótól. - Adj egy csókot,
282 6 |           melléből: ~- Verje meg hát az Isten azt a csillogó veres
283 6 |          megint elsöpörte. ~Befutott az asszony, még az ajtót is
284 6 |             Befutott az asszony, még az ajtót is magára zárta. Nem
285 6 |              is jött ki többet, csak az ablakról törülgette le egyszer
286 6 |       törülgette le egyszer belülről az őszi könnyezést. ~János
287 6 |               Mikor lesz már lisztté az én búzám? - kérdé fojtott
288 6 |                kérdé fojtott gúnnyal az ablakhoz lépve. ~- Nem lesz
289 6 |          ablakhoz lépve. ~- Nem lesz az, csak derce - vágta vissza
290 6 |           fele? ~- Egy-két óra alatt az is meglesz, s mehetsz isten
291 6 |           hiszen ő is fázik, reszket az ablaknál, mikor azt feleli: ~-
292 6 |           annyi vizünk van! ~- Mondd az asszonynak, hogy nem elegendő,
293 7 |         Szűcs Pali szerencséje~Ahogy az öreg Biziék nagy rétjéhez
294 7 |              akarná, sem teheti már. Az egész világ tudja, hogy
295 7 |             a gyeplő. Csakhogy mióta az ősszel meghalt a szegény
296 7 |         gazdagabb lett. Rátartó lett az ő szegénységével szemben...
297 7 |          lehajolt utána... szerencse az... letépte. ~Csakugyan egy
298 7 |          Gondosan betette erszényébe az ezüstforintosok közé a szerencsét,
299 7 |       pompájában tündöklött a nap, s az egész Bágy völgye mosolygott.
300 7 |                Bedéné kendert tilolt az udvaron, nyájasan fogadta
301 7 |             jókor jöttél: Erzsi főzi az ebédet. ~Csakugyan ott szorgoskodék
302 7 |          bizonyos, hogy elpirult. ~S az is bizonyos, hogy mikor
303 7 |              a macskát, amelyet csak az imént ütött meg csínyjéért,
304 7 |             meg csínyjéért, fölvette az ölébe, megcirógatta szelíden,
305 7 |             Elbújt a virágos kertbe, az orgonabokrok mögé, a fehér
306 7 |           nehézség. Erzsi is akarta, az anyja sem bánta, mert megjavult
307 7 |           megjavult a legény, de meg az a Mák Gergely dolog is kapóra
308 7 |         világon. ~Örömtől volt piros az arca, meg tán a jó bortól,
309 7 |             mert ebben sem volt híja az ebédnek, pajkos szikrák
310 7 |       ördögök táncoltak előtte: azok az örömtől, ezek meg a bortól. ~
311 7 |              a bodoki kocsmához ért, az apró ördögök mind beszaladtak
312 7 |              között. ~Bement, ivott. Az első iccétől még boldogabb
313 7 |              többitől szilajjá vált, az utoljától veszetté. ~- Húzd
314 7 |         nótámat, öreg Gilagó Marci! ~Az ablaknál egy hamiskodó,
315 7 |             a nótám? Megfizetem, itt az ára... ~Kivette az erszényét,
316 7 |               itt az ára... ~Kivette az erszényét, és kiszórta,
317 7 |     gesztenyeszín haját, mire otthon az udvaron mámorából fölocsúdott.
318 7 |            volna. Már akkor ott volt az ágyon kiterítve a piros
319 7 |         Eszmélni kezdett. Hogy lehet az itt? Visszaküldték volna?
320 7 |               hanem csak úgy álmodta az egészet? ~~~
321 8 |       szereti a misztériumokat, hisz az ördögben és rémlátomásokban.
322 8 |               hol nyugodtan töltötte az éjt. Katonaviselt ember
323 8 |            ember nem is veheti sokba az ilyesmit! ~Reggel jelenlétemben
324 8 |               és fütyörészett, midőn az ajtót ismét rázártuk. ~Alig
325 8 |            el azonban egy óra, amint az udvaron játszogattunk, mi,
326 8 |            Palyus, Palyus! - kiáltám az ajtót megzörgetve. - Mi
327 8 |    visszaadta a Palyus szabadságát. ~Az halálsápadtan, erőtlenül
328 8 |           Már aláírtam a kontraktust az ördögnek - lihegé, és a
329 8 |              a Galandáné számára hoz az ördög a putnoki vásárról.
330 8 |          háznál, csupán én vigyáztam az öreg Palyust, ki napról
331 8 |           Szegény Palyus! Hiába volt az imádság, nem lett semmi
332 8 |            mindenki visszaemlékezett az ördöggel kötött kontraktusra,
333 8 |            súlyos beteg lett valaki, az is bizonyosan a Galandáné
334 8 |         támadt, és nem tarthatta meg az ünnepi prédikációt, vagy
335 8 |   szalonokban semmit, de a köznépnél az egy viszony. Aki az agglegényre
336 8 |        köznépnél az egy viszony. Aki az agglegényre mos, az annak
337 8 |              Aki az agglegényre mos, az annak az agglegénynek mindene,
338 8 |            agglegényre mos, az annak az agglegénynek mindene, az
339 8 |             az agglegénynek mindene, az a kísérő árnyéka; megbecsüli,
340 8 |              ha meghal. Egy házasság az, melyet nem az eskü, hanem
341 8 |              házasság az, melyet nem az eskü, hanem egy csomó gúnya
342 8 |             annak bizonyosan feltűnt az a kis fehér ház, mely közvetlenül
343 8 |   kereszteket pingáltak fokhagymával az istállóajtókra, a gonosz
344 8 |            esteledik, mint veszik át az éjt hatalmukba a tüzes seprű
345 8 |          kisleányával. Felbátorított az a tudat, hogy a szomszéd
346 8 |          roppanások. ~Kitekintettünk az ablakon. A hold kísértetiesen
347 8 |            sebből vérzett, karjairól az ing letépve egészen, s délceg
348 8 |              Atyám remegve csapta be az ablakot, s minket anyámmal,
349 8 |            híre ment a faluban, hogy az éjjel, Luca-éjjelén, egy
350 8 |         téptek szét kutyák alakjában az ördögök. ~Minthogy mi is
351 8 |              helyszínén konstatálják az esetet. ~Elkérezkedtem apámtól,
352 8 |       kupaktanáccsal mehessek. ~Elöl az öregbíró őkelme ballagott,
353 8 |          nagy somfabotjával döfködve az anyaföldet. Ott volt Suska
354 8 |        nincsenek e világon, hanem ez az egyetlen eset mégis kivétel
355 8 |             ez a viganó (talán éppen az, melyért Palyus a kontraktust
356 8 |         Palyus a kontraktust kötötte az ördöggel), imitt-amott egy-egy
357 8 |             vászonból: ez bizonyosan az ingváll. ~Öregbíró uram
358 8 |           talán még Pesten sem esett az éjjel. ~- Mégis, mit szól
359 8 |           Szólni szólnék én - mondja az öregbíró -, csak egy nagyon
360 8 |          volna... ~- Ugyan mi legyen az, nemzetes bíró uram? ~-
361 8 |               nemzetes bíró uram? ~- Az itten a baj, hogy ez a hely,
362 8 |       gallérján levő hímzésről, hogy az senki másé, mint - dicsértessék
363 8 |             szemem előtt volna, hogy az egy gyönyörű fiatal leány
364 8 |            szétszaggattak. ~- Nem ég az meg a tűzön sem! - hallatszottak
365 8 |              meglássuk, hé! - mondja az öregbíró uram. - Ha Szegeden
366 8 |             a két kisbíró, amint azt az illedelem kívánja, hatalmas
367 8 |          főtisztelendő uram meghúzta az ajtómadzagot, s a nyíláson
368 8 |               még kíváncsiságot sem, az állán öt darab hosszú, ősz
369 8 |           édes nénémasszony? - kérdé az öregbíró tiszteletteljes
370 8 |              a sebet s aszott lábain az ebharapások nyomait. Kidudorodó
371 8 |        mutatva - egy kis dolgom volt az éjjel. ~S vöröses szemeivel
372 9 |           egy szép szőke asszony van az istenek közt. Az ő szelíd,
373 9 |         asszony van az istenek közt. Az ő szelíd, égi arca segített
374 9 |            arca segített meghódítani az emberiséget. S ábrándos,
375 9 |             hullámaiból kel ki, vagy az erdő titokzatos homályában
376 9 |     nemkülönben Sánta-Nagy Mihálynak az apja, de meg azelőtt is
377 9 |          kell, hogy megjelent légyen az elődöknek, mert nem hiába
378 9 |           énekli a zsoltárokat, hogy az előéneklő Mindég Jancsi,
379 9 |              hang, a kántoré otthon, az semmi." ~De még a vén Mindég
380 9 |             a bíró udvarán, pöre van az olyannak. ~Rebesgetik...
381 9 |              megvette a szívét, hogy az eszét is elvette. Ezek a
382 9 |             a Csúz Gábort, van annak az apró szürke szemeiben valami
383 9 |            akárhogy is fordítja őket az ég felé. Ha meg a Kovács
384 9 |         ilyen dolgokat már nem kíván az Isten. ~Tisztelet-becsület
385 9 |        Pannának, de ez már alighanem az ő dolga, mert vagy hülye
386 9 |             nem egészen tiszta dolog az ő szent élete sem. ~Igaz,
387 9 |          boldogságos Szűznél; de már az nagyon gyanús, hogy ami
388 9 |              ami pénzt küldenek tőle az ügyes-bajos emberek a Máriának,
389 9 |       boltosnál Bede Erzsi; tulajdon az a pénz, melyet ő küldött
390 9 |              megígérte, kiengeszteli az édesanyád szívét a Szűcs
391 9 |            senki sem tudhatja, hanem az az egy áll, hogy maga a
392 9 |         senki sem tudhatja, hanem az az egy áll, hogy maga a Szűz
393 9 |         talpig fekete gyolcsruhában, az öreg Bizi József, Böngérné,
394 9 |           Bizi József, Böngérné, még az istentelen Filcsik István
395 9 |       gyermek édesdeden alszik... ~- Az ám... a kis Jézus! Szakasztott
396 9 |         Szakasztott így van lefestve az én imádságoskönyvemben... ~-
397 9 |       egy-egy szikra a pernye alatt; az álom lecsukta lassanként
398 9 |       távolabb is kialudtak a tüzek, az egész búcsúsnép, akihez
399 9 |              búcsúsnép, akihez jött, az Úr ölében pihent a téres
400 9 |              a téres tisztáson, mely az erdő alján elterült. Csend
401 9 |          hívők a vakító fehér arcról az aranyos szőke hajjal...
402 9 |              valami nyugtalan lélek, az sem tud aludni, az is a
403 9 |            lélek, az sem tud aludni, az is a nagy semmit bámulja
404 9 |        harang. Látta fölkelni Pannát az asszonyok közül, s eltűnni
405 9 |           asszonyok közül, s eltűnni az éjben: várt előbb egy félórát,
406 9 |          ellopózkodott. ~Sietve ment az erdő tövisbokrokkal szegett
407 9 |              tőlem? Hajtsd a fejedet az ölembe. Te is az Úr híve
408 9 |             fejedet az ölembe. Te is az Úr híve vagy, megjavítottam
409 9 |  selyemgyepet. ~Hűs szellő suhant át az erdőn. Gyönge zörejjel váltak
410 10|         odavan. Ott fekszik a bundán az eszterhaj alatt, már félig
411 10|             lovának a kantárkarikái. Az ínye is, akár a rózsa. ~-
412 10|                 Rossz jel! - mondják az ápoló asszonyok, kik ilyenkor
413 10|             tanáccsal. - Itt van ni. Az apák haragja átokká nőtt
414 10|            gyerekeken. Szerelem lesz az oka, ha meghal... Hanem
415 10|            öröm még tán segíthetne. ~Az öreg juhász is azt gondolja. ~-
416 10|           tovább, megkérem a kezét. ~Az aszkóros legény arcán mosoly
417 10|          fölemeli, s félkönyökre dől az ócska bundán. Az is új volt
418 10|     félkönyökre dől az ócska bundán. Az is új volt valaha és virágos... ~-
419 10|            Mihelyt a nyájat kihajtom az Ordasba, ott rábízom addig
420 10|             beteg hálás szemeket vet az öregre, s elmélázva kérdi: ~-
421 10|            bolondság, a közös legelő az oka; két juhász legelteti
422 10|          Gyere be előbb, hadd lássam az ábrázatodat. ~- Bolond vagy!
423 10|              Nem adom, míg nem látom az ábrázatodat, te kevély kutya! ~-
424 10|          várlak meg. ~Leült egy kőre az udvaron, hallgatta, mit
425 10|             hallgatta, mit suttognak az eperfa levelei, mit döngnek
426 10|             a csápjaikon... és nézte az Isten tehénkéit, amint kijönnek
427 10|         elölről kezdődik benne. Csak az az egy sorvad. ~Fölugrott
428 10|              kezdődik benne. Csak az az egy sorvad. ~Fölugrott indulatosan,
429 10|               Fölugrott indulatosan, az ablakhoz ment, s újra megzörgette: ~-
430 10|         Fekete major juhásza mereven az arcába nézett. Bizony össze-vissza
431 10|             Bizony össze-vissza volt az karcolva barázdákkal, mintha
432 10|           odahaza. Nem volt már azon az arcon semmi kevélység, semmi
433 10|           egyezni. ~- Hogy tudod? ~- Az ő arcát is láttam tegnap
434 10|            nem adott feleletet, csak az Ipoly locsogott bele a némaságba. ~-
435 10|              a némaságba. ~- Nyilván az Ipoly felé ment virágot
436 10|            feléjük, s azután, mintha az útjukat szelné keresztül,
437 10|            útjukat szelné keresztül, az özvegy Gálné lucernása felé
438 10|            volt ott, csak a kendője; az a gallyba akadhatott meg...
439 10|            parthoz értek a juhászok. Az ereszkedőnél mintha két
440 10|          karmazsin csizmája volt... ~Az atya megdöbbenve kérdé: ~-
441 10|             le a piros rámás csizmát az a szomorú szép leány. Mert
442 10|              volt rá semmi szüksége: az angyalok mezítláb járnak
443 10|               Hiába magyarázzák neki az öregasszonyok, hogy még
444 10|           minduntalan ki kell nyitni az ablakot, maga lássa, hogy
445 10|              fényét. ~De lassan megy az idő! Menjenek, nézzék meg,
446 10|             nézzék meg, porzik-e már az út, érkezik-e a nyáj? ~De
447 10|      közelebb, közelebb szólnak. Már az érkező birkák robaját is
448 10|            még egyszer fölnyitná, de az már csak a fehérje; még
449 10|              a balzsamos levegőt, de az már csak hörgés. ~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - ~
450 10|            nyáj, szomorúan csilingel az egyetlen csengő. A négy
451 10|              Gyere be csak! Hallotta az már a szavukat délben, s
452 11|           megszólaltok, ha odaálltok az emberek közé igazságot tenni... ~
453 11|             közé igazságot tenni... ~Az öreg Bogát-hegy, ha kilép
454 11|             székbe... ~Mert úgy volt az... mindenki emlékszik. Sokszor
455 11|                mert olyan széles rét az a rétek között, mint amilyen
456 11|           szoknyák között. Többet ér az az egy rét a Gyócsi család
457 11|        szoknyák között. Többet ér az az egy rét a Gyócsi család
458 11|         állította maga mellé férjnek az asszony, s hogy íme, most
459 11|              a szemét ő is behunyta, az lett volna az igazságos:
460 11|              behunyta, az lett volna az igazságos: minden dűlőt,
461 11|             egyenlő darabra osztani, az ingó-bingó jószágot azonképp;
462 11|             Erzsié lett. Gonosz apja az osztásnál megrövidítette,
463 11|            nekik is úgy anyjuk, mint az Erzsikéé. Teljes lehetetlen,
464 11|               Nyomorult egy irtvány, az bizony nem hozza meg a száraz
465 11|             Mudrik Mihály uram annak az igazságnak a nyelvén. ~Nem
466 11|       királyhoz egy instancia?... De az is, ki tudja, milyen ember? ~
467 11|          csoltói legények... ~Hiszen az is testvére neki, de csak
468 11|            is testvére neki, de csak az anyjáról, azután ez a másik
469 11|          anyjáról, azután ez a másik az elhagyatottabbik; szíve
470 11|         hullámzó csíkokban a sugár s az árnyék. ~Éppen a nap nyugszik,
471 11|              is hogy megaranyozza... Az ott rajta az ő vetése. Szép
472 11|         megaranyozza... Az ott rajta az ő vetése. Szép abban a hegyben
473 11|         vetése. Szép abban a hegyben az igyekezet. Elég hitványok
474 11|            lesz ilyen... ~Igaz, hogy az övé belőle a legcsúnyább
475 11|             Aztán nem is olyan rossz az, ha jobban meggondoljuk,
476 11|          terem rajta valami. ~De már az Eszter jussa, az csakugyan
477 11|              De már az Eszter jussa, az csakugyan nem ér semmit,
478 11|            sem érdemes. ~Olyan innen az a széles nagy ugar a mezsgyén
479 11| szakadékaival egy mindig terjedő seb az anyaföld testén. ~Amint
480 11|            terem itt meg semmi, csak az árvaleányhaj teng a szakadékok
481 11|        mégsem lebecsmérelni. ~Lement az árokba, megsimogatta a bokrot.
482 11|                   Aztán olyan furcsa az, ha valami durva láb letapossa
483 11|           semmi bajuk. Mégis különös az, hogy ezek a picike, gyenge
484 11|               gyenge füvek erősebbek az embereknél... ~Patkós csizmái
485 11|           azért mégis nagyon szépek. Az emberek a hibásak, nem a
486 11|       emberek a hibásak, nem a föld. Az csak olyan jó szívvel adja
487 11|         szívvel adja ezeket is, mint az aranyat, ezüstöt, csakhogy
488 11|              a hasznukat. ~Pedig már az is milyen nagy jóság a földtől,
489 11|       Egészen megbiztatta a hegy meg az ugar. Hiszen csak rájuk
490 11|            velök. Még tán jól is van az úgy, hogy Erzsié lesz a
491 11|             Maholnap meg talál halni az apja, nem marad senkije,
492 11| elgondolkozott, hogy észre sem vette az öreg úri vadászt, ki a hegy
493 11|           Bogátot. ~- Maradhatós biz az, egészen maradhatós. ~-
494 11|           egészen maradhatós. ~- Hát az út milyen tőle a belédi
495 11|        elválóban kérdé: ~- Hol lakik az a Gyócsi? ~- Itt a mostohaapjánál.
496 11|      mostohaapjánál. Én magam vagyok az - vallotta be pirulva. ~-
497 11|              álmélkodva nézte, amint az idegen úr igazán utánajött
498 11|            Gyanús szemekkel kémlelte az idegent, attól tartott,
499 11|             két évvel idősebb Eszter az asztalon könyökölt, és sóvárgó
500 11|       kedvetlenség felhője futott át az arcán. Nem is hallotta,