Fejezet

 1 1 |      nemcsak a leveleket tépdelte le alul, de a kérget is lehámozta,
 2 1 |           csak puszta kézzel?... ~Le kellett most már mondani
 3 3 |     hosszú haja csillogott rajta. Le volt vágva tövestől. Bosszúálló
 4 3 |         mindenfelé, a fák gallyai le vannak tördelve, faleveleken,
 5 3 |       magával végig a nagy utcán, le egészen a templom mellé. ~
 6 4 |         hol már a felhők lába lóg le. ~A szép halovány arc fölé
 7 4 | következik. ~Eszeveszetten rohant le a grádicsokon; tudta, mire
 8 5 |           két végén in natura lóg le a bárányláb körmöstül, bojtnak,
 9 6 |        foganatja, mert a zsilipek le vannak ugyan eresztve, s
10 6 |       csak az ablakról törülgette le egyszer belülről az őszi
11 6 |           gyűjteni kell, s ereszd le a zsilipeket. ~A pörgettyű
12 6 | mogyorófabokrok reszketve hajtják le fejeiket, s gúnyosan suttogják:
13 7 |    kökörcsin, mely búsan hajtotta le a fejét, a zúgó nádas, melyet
14 7 |     beléptek, s nem ejtette ugyan le a főzőkanalat zavarában,
15 7 |        fejét gondolkozva hajtotta le egy szuszékre... Hátha nem
16 10|          kérdé: ~- Miért húzta ez le a csizmáját? Talán a lábát
17 10|          talán tudta, miért húzta le a piros rámás csizmát az
18 11|          Bogát is, hátha az húzza le neki a felhőket?) A Bágy
19 13|       csengős szán. ~Előre ugrott le a menyecske, s beszaladt
20 14|     kiejteni a világért. ~- Veted le mindjárt azt az ünneplő
21 14|         emberek gyerekinek? Hányd le, de mindjárt! Nem vettem
22 14|        félénken, reszketve hányta le magáról a ruhákat. ~- Most
23 14|  csontjaidat! Hallod-e, hej, vesd le még azt a csizmát is! ~Hosszú,