Fejezet

 1 1 |  felhőszakadás. ~No, ha most ez egyszer ki nem csap az a patak,
 2 1 |         tudhatja hát? De az már egyszer mégis bolond beszéd, az
 3 1 |        a Kocsipálék csűre mögül egyszer csak szembe jön az egész
 4 3 |       nevetett magában: "Ha már egyszer peregni kezd a kalász szeme,
 5 3 |        Kakasszó előtt felébredt egyszer Péri Kata, közbül feküdt
 6 4 |  legalább megcsókolta volna még egyszer, ha hidegen is, ha erőltetve
 7 4 |        az igazat megvallva, ami egyszer karika, gurul az. ~- Gurult
 8 5 |        szegény Terka. Mindössze egyszer látta még az apját, mikor
 9 5 |  legnagyobb bajában ne segítse. Egyszer csak jönni kezdtek névtelen
10 5 |    Hiszen az égből már lebukott egyszer! ~Lehet, hogy fel sem nyitja
11 5 |         megindult a gyalogúton. Egyszer megállt, megfordult. Hátha
12 6 |       az ablakról törülgette le egyszer belülről az őszi könnyezést. ~
13 8 |        A kocsisunk volt, s apám egyszer valami apró vétség miatt
14 9 |         lesz ennek így jó vége. Egyszer csak itt toppan a leány
15 10|        Behunyt szeme látja, még egyszer fölnyitná, de az már csak
16 10|         már csak a fehérje; még egyszer szívná a balzsamos levegőt,
17 11|     pápaszemén keresztül is még egyszer megnézte. ~- Ejnye, de finom
18 12|     szerető, mert másé volt már egyszer, kétszer lett édessé... ~
19 13|   száját ő is a nevetésre, hogy egyszer csak eltört a mécses...
20 13|     holnapról holnaputánra, míg egyszer csak eszébe jutott az Anna
21 14|      esztendőben megfordult itt egyszer, s a legjobb lovakat veszi
22 14| tekintsen a szegény Gyurira még egyszer... utoljára egyszer. ~És
23 14|         még egyszer... utoljára egyszer. ~És amint hirtelen megfordult -