Fejezet

 1 2 |       is, ha eltakarja, mert ha fehér liliom volt előbb, olyan
 2 2 |    kacskaringós szarkalábakat a fehér lapon; de bizony következetesen
 3 3 |      másik, aki ott nyög, olyan fehér, mint a liliom. ~És mégis
 4 4 |         panaszkodik. Hanem az a fehér arca, az a mindig fehérebb
 5 5 | mélyesztve, mely körültakarta a fehér hálóköntösét. ~Mindennel
 6 6 |        néztek ki, mintha valami fehér lepke vergődnék a fekete
 7 7 |         az orgonabokrok mögé, a fehér babos kendőjét egészen letolta
 8 8 |         makacs tél következett. Fehér lepedővel volt a föld borítva,
 9 8 |     bizonyosan feltűnt az a kis fehér ház, mely közvetlenül a
10 8 |      kutya, kutya után támadt a fehér rögökből. Először csak fekete,
11 8 |        vérrel voltak pingálva a fehér havon! ~A végzetes hely
12 9 |        azt elbeszélni... Vakító fehér arc, aranyos szőke haj,
13 9 |    álmodhattak a hívők a vakító fehér arcról az aranyos szőke
14 9 |        látomány, egy nő: vakító fehér arc, aranyos szőke haj egész
15 11|         nézte ősz haját, hosszú fehér szakállát. Hallott ő már
16 12| árnyékát lássa? Fekete gyanúnak fehér ágyat bontson? ~Nyugodtan
17 12|   kezéből, nincs többé mellén a fehér mályvarózsa. ~Ereszté a
18 13|        kocsin a menyasszony ült fehér koszorúval, mellette lovagolt
19 13|        kis Anna elgondolkozott; fehér homlokát asszonyosan ráncba
20 14|       Lángba borult a kis Magda fehér arca. Egy szót sem tudott
21 14|        ne törd azt az újdonatúj fehér korsót... Uram, én Istenem,
22 14|        volt ott. Kivette a szép fehér korsót a tarisznyából, a