Fejezet

 1 1 |       községháza is! ~Borcsa félénken nézte meg azt az embert, nagy,
 2 1 | báránydologban... ~A gyermek bámészan nézte a jelenetet, amint ingerülten
 3 3 |       Sóhajtott az öreg, aztán sokáig nézte, nézte a két szép lány közül
 4 3 |             öreg, aztán sokáig nézte, nézte a két szép lány közül hol
 5 3 |      emelgetve, bámész kíváncsisággal nézte Biziéket. ~- Menjünk innen... -
 6 3 |          hozzám? ~A gyermek a csizmát nézte gyönyörködve, s így szólt: ~-
 7 5 |             földre - az alvók mellé. ~Nézte, sokáig nézte őket. Jól
 8 5 |           alvók mellé. ~Nézte, sokáig nézte őket. Jól láthatott. Az
 9 9 |               csillagok fénye mellett nézte magát a kút vizében. ~-
10 10|             viszik a csápjaikon... és nézte az Isten tehénkéit, amint
11 11|        elgondolni: mire, s álmélkodva nézte, amint az idegen úr igazán
12 11|       könyökölt, és sóvárgó szemekkel nézte a húga kincseit. Neki nem
13 11|           köveket egyenként. Félénken nézte, tetszenek-e húgának. Hogyne
14 11|      abbahagyta a sírást, és bámészan nézte ősz haját, hosszú fehér
15 12|             hamis szemeinek, merengve nézte a vidéket, s ő is röpült. ~-
16 13|                A kis menyasszony csak nézte, nézte egy darabig, és mert
17 13|               menyasszony csak nézte, nézte egy darabig, és mert mindenki
18 14|              sem vette, csak a Gyurit nézte, csak a Gyurit látta, liliom
19 14|        lehetetlen, hogy éppen csak őt nézte, őt várta. ~A szürkület