Fejezet

 1 1 |   udvarokon. ~Hanem a harangszó, mely fönségesen rezgett a viharban,
 2 1 |   megdagadt Bágy hömpölygő vize, mely szilajon, zúgva vágtatott
 3 1 | felöltözve, újdonatúj ködmönben, mely panyókára fogva lógott a
 4 2 |      légáramlat surrant be vele, mely szelíden meglegyintette
 5 2 |       szívekig hat, mint a zene, mely mikor már elhal is, mintha
 6 5 |        hosszú hajába mélyesztve, mely körültakarta a fehér hálóköntösét. ~
 7 5 |       haldoklóról azt a takarót, mely után az olyan nagyon vágyott.
 8 6 |   tapadtak arra a liliomderékra, mely megtörni látszott ettől
 9 6 |          csillogó veres hajadat, mely a nyugalmamat megint elsöpörte. ~
10 7 |  összesúgtak, a piros kökörcsin, mely búsan hajtotta le a fejét,
11 8 |      feltűnt az a kis fehér ház, mely közvetlenül a temető mellett
12 8 |        Hát még egy-egy Luca-nap, mely úgyis a boszorkányok napja. ~
13 8 |     emlékszem egy ilyenre, arra, mely Palyus temetése után következett. ~
14 9 |       szemvesztő két gödröcskét, mely azon a piros arcon mintha
15 9 |     szemek, hófehér jobb karján, mely tövistől vérzik, egy kicsike
16 9 |        pihent a téres tisztáson, mely az erdő alján elterült.
17 9 |             hófehér jobb karján, mely tövistől vérzik, egy kicsike
18 12|   elnézte azt a négy formás főt, mely hol a szügybe vágódik, hol