Fejezet

 1 2 |      kezeivel belenyúlni érte. ~Ó, a csúf kapocs! Ni, lepattant...
 2 2 |        nem te vagy elítélve? ~- Ó, édes Istenem! Hát miért
 3 2 |      hogy mégis ki kell állnia. Ó, mennyire várta! Beh jó,
 4 3 |         föl nagy költséggel. ~- Ó, ó! - hüledezék Böngér Panna. -
 5 3 |      föl nagy költséggel. ~- Ó, ó! - hüledezék Böngér Panna. -
 6 3 |    szerencsétlenség vár reám... Ó, te kifogyhatatlan Isten,
 7 4 |    egészen egy éve. ~Visszajön. Ó, bizonyosan visszajön. Péter
 8 4 |   kezéből, mindig felsóhajtott, ó, bárcsak a földbe szúródnék;
 9 4 |  ablakból, mindig felsóhajtott, ó, bárcsak az ő kerítésükre
10 9 | beszélnem kegyelmetek felül. ~- Ó, ó, ó! - hajtja a ragyás
11 9 |        kegyelmetek felül. ~- Ó, ó, ó! - hajtja a ragyás Böngér
12 9 |     kegyelmetek felül. ~- Ó, ó, ó! - hajtja a ragyás Böngér
13 9 |          Jaj nekem, Szűz Anyám! Ó, könyörülj rajtam! - verte
14 12|    halál! ~- Irgalom, segítség! Ó, tartsd azt a gyeplőt! -
15 12|         de meg is fog verni! ~- Ó, tartsd azt a gyeplőt, édes
16 13|      még ezek is házas emberek! Ó, hogy is lehetett két ilyen
17 13|    sziszegte halálra váltan. ~- Ó, én szerencsétlen! Nem tudok