Fejezet

 1 2 |          már elhal is, mintha még mindig zendülne a levegőben elváltoztatva
 2 3 | behunyódtak idelenn. Csillagoknak mindig kell lenni. ~Kakasszó előtt
 3 3 |         Istók. - Hát ez a poronty mindig a sarkunkban van! Milyen
 4 4 |       Hanem az a fehér arca, az a mindig fehérebb arca, elbeszéli
 5 4 |          nem rossz ember. A szíve mindig jó volt, nem lehet végképp
 6 4 |         közben kiesett a kezéből, mindig felsóhajtott, ó, bárcsak
 7 4 |       szarkát látott az ablakból, mindig felsóhajtott, ó, bárcsak
 8 5 |          szomorú átalakulásról; ő mindig a régi bundát látta az ócskában,
 9 5 |         meg a bundája. De ő azért mindig csak úgy emlegeti, mintha
10 7 |      gyeplő rántotta volna vissza mindig: szíve volt a gyeplő. Csakhogy
11 8 |      akihez közel szeretett lenni mindig. Itt laktunk, ebben a házban,
12 11|        szomorú: szakadékaival egy mindig terjedő seb az anyaföld
13 11|    üveghutáig? ~- Csintalan, majd mindig csintalan... ~A vadász dünnyögött
14 12|          a gyeplőt ellankadó keze mindig jobban, jobban... mint a
15 14|   kínáltam nekik, hihihi! ~- Maga mindig bolondozik, Jóska bácsi! -
16 14|        mutogatta... ~...Gyuri még mindig ott állt mélázón a kútnál
17 14|       várta. ~A szürkület azonban mindig barnább lett. Magdát is