Fejezet

 1 3 |       éppen az imént mesélte Mihók Magda - a madárfészket is lemosta
 2 14|                      Hova lett Gál Magda?~Van is mit dicsekedniök
 3 14|            elég abból a szelíd Gál Magda esete. Mert nem úgy volt
 4 14|      szégyenlős, hisz gyerek még a Magda, bizony csoda esett, hogy
 5 14|           is csipkedte. Igaz, hogy Magda ráütött a kezére, de ma
 6 14|            napon is háromszor volt Magda a kútnál. Nem volt odahaza
 7 14|           hé? ~Lángba borult a kis Magda fehér arca. Egy szót sem
 8 14|         abban a selyemkendőben... ~Magda elpityeredett, s félénken,
 9 14|                Hova igyekszel, kis Magda? ~- Vízért, Jóska bácsi!
10 14| lókupeceket. ~- Elmennek? - rebegé Magda akadozva. Pedig érezte ő
11 14|              Miféle lovát? - kérdé Magda, de már tűkön állott. ~-
12 14|            jött arra, hogy feladja Magda vállára a korsós tarisznyát.
13 14|           azt mondom. Gyere velem, Magda!... ~- Ne beszéljen bolondokat...
14 14|          viharos szél volna, a Gál Magda arcát vérvörösre marta. ~-
15 14|   harangozást, s amint látta, hogy Magda ijedten kapott a hátához,
16 14|             Maradj el egy kicsit. ~Magda megállt, odatámaszkodott
17 14|    alakjukat. ~Lehet, nem is látta Magda, amint az az ember a kút