Fejezet

 1 1 |        megegye, mert a kedves, az édes Cukri bárány odalett... ~
 2 2 |           te vagy elítélve? ~- Ó, édes Istenem! Hát miért ítélnének
 3 3 |           és a keblébe rejté. Beh édes kendő volt. Égette, csiklandozta.
 4 5 |           utolsó öröm éppen olyan édes, mint valaha régen az első
 5 5 |      tudtak kacsintani, azokat az édes ajkakat, melyeket olyan
 6 5 |           lélegzet elárulta, hogy édes álomban szunnyad anya és
 7 8 |               Hogy van kigyelmed, édes nénémasszony? - kérdé az
 8 8 |            Bizony rosszul vagyok, édes fiam. Tele vagyok sebbel,
 9 9 |              mondjad csak tovább, édes Panna lányom! - ösztökéli
10 9 |      odaveszett. ~- Mondjad csak, édes szívem - faggatja Filcsikné -,
11 10|   meggyógyulok. ~- Hallani fogod, édes fiam. ~A juhász elment.
12 10|     suttogja - hallom, hallom... ~Édes mosoly pirosítja meg arcát,
13 12|         lopva, hosszan vetette rá édes tekintetét. ~...S jaj, kiesett
14 12|          Ó, tartsd azt a gyeplőt, édes uram, férjem! ~Tartotta
15 14| savanyúvizükkel! Ha megszoktuk az édes vizet, hát isszuk az édes
16 14|         édes vizet, hát isszuk az édes vizet, és nem vágyakozunk
17 14|          a savanyú kút az oka sok édes találkozásnak, sok keserű