Fejezet

 1 1 |       most én megyek, a gyenge - szólt dacosan -, és a furfang
 2 1 |   fegyverem. ~Csak a gyermek nem szólt. Pedig még ő is ott állt:
 3 1 |        mire való az! ~- Bácsi! - szólt csengő szelíd hangon. -
 4 1 |        én a te bárányodat soha - szólt szemlátomást kedvetlenedve. -
 5 2 |    értelmét, édesanyám pedig így szólt szegény: "Eredj lányom,
 6 3 |    megérett egészen." ~Aztán így szólt hangosan: ~- Mikor az éjfélt
 7 3 | belépőtől dühösen. ~- Levágták - szólt Kati dacosan, az ágyhoz
 8 3 |       megnézte a gyereket, s így szólt: ~- Éppen van egy ilyen
 9 3 |        nézte gyönyörködve, s így szólt: ~- A lekvárfőzéshez szeretnék
10 4 |          ha erőltetve is, és így szólt volna: "Engem te már nem
11 5 |     Tegye meg az én kedvemért! - szólt a főszolgabíró úr nyájasan. ~
12 5 |             Ott van a bundája! - szólt reszkető hangon, egy szögletbe
13 8 |          fején a kalapot, és így szólt (lestük is mindnyájan a
14 11|      fiam, ide hallgass hát... - szólt a vadász türelmetlenül. -
15 11|       megválni attól a hegytől - szólt restelkedve. - Nekem jutott,
16 13|        mégsem kergetted el!... - szólt Józsi szemrehányóan. - Látod...