Fejezet

 1 2 |              a jégvirágokat. Minek is ide a virágok? ~A teremben nehéz,
 2 2 |              De hát akkor minek jössz ide, te bolond? ~- Hát úgy volt
 3 3 |               alá a szobában. Eljött, ide talált; a hír megsúgta neki,
 4 3 |         könnyebben érzé magát. ~- Add ide a kezedet, fiam! Olyan jó
 5 4 | deszkapárkányzatról, akár az evet. ~- Ide most azt a keresztet! -
 6 4 |           kérdé: ~- Minek hozott kend ide? Honnan fogom őt ezentúl
 7 7 |                  Mi nekem Gózon! Bort ide még! Hogy is van a nótám?
 8 9 |              hozzád, jó asszony! Nézz ide, Gábor, a kisfiadat hoztam
 9 10|            juhász is azt gondolja. ~- Ide hallgass, valamit gondoltam,
10 11|             fölenged. ~- Ejnye, fiam, ide hallgass hát... - szólt
11 11|        türelmetlenül. - Nem jöttem én ide tréfálni, komoly vevő vagyok...
12 11|              Éppen az üveghuta hozott ide. A Bogát földjére szükségem
13 11|       Eszterke! No, nevess hát! Gyere ide, lelkem! ~De az Eszterke
14 14|               Más faluból való legény ide ugyan nem téved kérőbe,
15 14|          összetöröd, vissza ne kerülj ide többé! De vissza ne jöjj,
16 14|            országúton volt; már azóta ide kellett volna érniök a kupeceknek! ~