Fejezet

 1 2 | jégvirágok között, megsokszorozva magát a tárgyalási terem falain
 2 3 |             Menjen! Nem szégyenli magát?! - mondá Judit elpirulva. -
 3 3 |     Bezzeg kellemeztetné most már magát ő szent felsége előtt, mióta
 4 3 |           világ elejének képzelte magát. Aztán, valljuk meg az igazat,
 5 3 |         volna be, könnyebben érzé magát. ~- Add ide a kezedet, fiam!
 6 4 |     elvehette az eszét, bevehette magát a szívébe: hanem olyan az
 7 5 |           Nem csoda, ha elbúsulta magát, ha elfacsarodott a szíve,
 8 5 |     öregért. ~- No, öreg, most én magát viszem, ha akar, ha nem.
 9 6 |           hanem aztán meggondolta magát, s szép csendesen visszafordult. ~
10 8 |           mert ott akasztotta föl magát a felső pántra: nagy bagariabőr
11 9 | titokzatos homályában mutatja meg magát azoknak, akik jók, akiket
12 9 |     csillagok fénye mellett nézte magát a kút vizében. ~- Sokáig
13 11|        szürke kövekkel béleli meg magát, amikkel azoknak annyi bajuk
14 13|        tűrés-tagadás... megütötte magát a fagyos rögökön, és elkezdett
15 14|       évek óta siratja, s epeszti magát álmatlan éjszakákon: hogy