Fejezet

 1 8|         ki a fejemből a szegény Palyus. ~A kocsisunk volt, s apám
 2 8|   bölömbika bődült volna el. ~- Palyus, Palyus! - kiáltám az ajtót
 3 8|     bődült volna el. ~- Palyus, Palyus! - kiáltám az ajtót megzörgetve. -
 4 8|      kamraajtót, s visszaadta a Palyus szabadságát. ~Az halálsápadtan,
 5 8|         Bolondokat beszél kend, Palyus - szóltam én közbe. - Már
 6 8|    kalappal imádkozni. ~Szegény Palyus! Hiába volt az imádság,
 7 8|      bokázót csinálná a szegény Palyus. ~Most aztán egyszerre mindenki
 8 8|         egy ilyenre, arra, mely Palyus temetése után következett. ~
 9 8|         temető legszélén, hol a Palyus sírja volt, egy csodaszép
10 8|        meg nem fogyó falkában a Palyus sírjához. ~Atyám remegve
11 8|         mégis kivétel lehet. ~A Palyus sírjához értünk, és megtaláltuk
12 8| dulakodás nyomait. Olyan volt a Palyus sírja, mint egy újdonat
13 8|        új, hímes szűr. (Szegény Palyus, egész életében egy ilyen
14 8|         talán éppen az, melyért Palyus a kontraktust kötötte az