Fejezet

 1 1 |         amit tudott. Ágnes a szép fejét rosszallóan csóválta. ~-
 2 3 |            mire érti; lesütötte a fejét. ~Másnap is hiába kérte
 3 3 |     sóhajtott, és lehajtotta szép fejét, mint a búzakalász a sarló
 4 3 |          krispinben, apró, kopasz fejét a váll-lapockái közé húzva. ~-
 5 3 |              Az öregember elkapta fejét a földről, hol adománya
 6 6 |        apró fogai, amint bozontos fejét megrázta, úgy néztek ki,
 7 7 |     sejtelem nehezíti meg lábait, fejét. Hátha most is csúfság éri?
 8 7 |          mely búsan hajtotta le a fejét, a zúgó nádas, melyet a
 9 7 | összetaposta... ~Mák Gergely uram fejét csóválta, s közibe vágott
10 7 |            semmi sincs!... ~Ködös fejét gondolkozva hajtotta le
11 9 |      megöli a szégyen, hogy égeti fejét a párta, rá sem hederít,
12 10|      jelent meg, gyönge, bágyadt. Fejét fölemeli, s félkönyökre
13 10|          major juhásza lehajtotta fejét, és nem merte megkérdezni,
14 13|   kevélyebben vagdosta fel kendős fejét, míg bent a gyerekek érzékenyen