Fejezet

 1 1 | összenéztek. Kié vajon ez a szép, szomorú arcú leányka? ~- Adja vissza
 2 2 |      nagyon nagy. ~Hangja lágy és szomorú, a szívekig hat, mint a
 3 3 |      pénzen. A lány elhalványult, szomorú pillantást vetett a tükörbe,
 4 3 |      udvarra, a napfény elöntötte szomorú arcát, az égbolt nyájasan
 5 5 |    tépdeli... nem vett tudomást e szomorú átalakulásról; ő mindig
 6 5 | pénzeslevelek többé ezután, hanem szomorú híreknek akadt elég hozója. ~
 7 6 |            Klári megsajnálta, oly szomorú, panaszos hangon kéri. Aztán
 8 8 |          ebben a házban, ahol oly szomorú, olyan kísérteties volt
 9 9 |            nevedre hazudtam... ~A szomorú arcú anya szelíden elmosolyodott. ~-
10 10|      lerajzolnák láthatónak azt a szomorú képet odahaza. Nem volt
11 10|          piros rámás csizmát az a szomorú szép leány. Mert nem volt
12 11|           köntösön, szemet bántó, szomorú: szakadékaival egy mindig