Fejezet
1 1 | összesöpörte az utak porát, s haragosan csapkodta fölfelé.
2 1 | viharban, egy kis eső híján, s az is inkább használt, mint
3 1 | lassanként kitisztult az ég, s csak a megdagadt Bágy hömpölygő
4 1 | ki nem csap az a patak, s ki nem önti a bodokiakat,
5 1 | vidéken. ~Megnépesült a part, s itt-ott megvillant egy-egy
6 1 | Piszkosan hömpölygött alá az ár, s a partok tömött fűzfabokrairól
7 1 | olvadékony földből egy darab, s elmállott a vízben. Hajnalra
8 1 | csipke szeli majd a határt, s a cikcakkjai is újak lesznek! ~
9 1 | az, de tulipántos láda, s nini, egész csuda, milyen
10 1 | jószántából hajókáznék, s ha mekken is néha, csak
11 1 | mellény, tíz patyolat ingváll s azonfelül a mente meg egy
12 1 | térdig kopik is a lába. ~S így esett meg a csúfság
13 1 | Nyolcéves innen-onnan, s még nem volt ki soha a faluból,
14 1 | községházához értek őkegyelmeik, s minthogy Sánta-Radó Ferenc
15 1 | megállottak a falu hatalmasai, s műértőleg nézegették az
16 1 | hát! - förmedt rá Ágnes, s eleresztette a kezét. ~-
17 1 | bizony odamegy egész közel, s még meg is szólítja azt
18 1 | a bárányomat! - ismétlé, s a vékony gyermeki hang úgy
19 1 | fésűre fogott, deres haját, s nyájasan kérdé: ~- Miféle
20 1 | hátrább taszítá ködmönét, s kezét elővonván alóla, felemelte
21 1 | rántásban, magától oldózott, s a nehéz új ködmön kezdett
22 2 | az idomtalan épületnek, s szinte összébb szorítá annak
23 2 | ködmön- és pálinkaszag, s a legfelső ablaktáblán csak
24 2 | egyik behunyta szemeit, s kezét bágyadtan leeresztve
25 2 | meglegyintette az arcokat, s megcsiklandozá a szempillákat:
26 2 | pruszlik felső kapcsát, s kezeivel belenyúlni érte. ~
27 2 | lehajol érte szemérmesen, s az írás is kihull onnan. ~
28 2 | szomorúan bólint a fejével, s amint azt mélyen lesüti,
29 2 | hátracsúszik rajta a gyászkendő, s a gazdag fekete haj egy
30 2 | is már az ablaktáblákat, s mintha valakinek a hazajáró
31 2 | tenyerét homlokára tapasztja, s úgy tesz, mintha gondolatokba
32 2 | emeli fel a lány az öregre, s mohón szól közbe: ~- Lássák,
33 2 | Gondoltuk mi azt! - suttogá, s kis kezét szívéhez szorította. ~~~
34 3 | egy-egy szál, hogy mennyei fű, s meghozná új tavaszkor megkétszerezve. ~
35 3 | össze utána izmos kezeivel, s valahányszor lehajolt a
36 3 | látni, házas ember már, s nem is utolsó asszony a
37 3 | kalászszár, nagyobbodik a tarló, s nyitva marad rajta a madárfészek;
38 3 | még a kis madárfiak melege s annak a selyemhajnak az
39 3 | Csató Pista szenvedélyesen, s olyat csavarított a gercén,
40 3 | átkapta a Judit darázsderekát, s el nem bocsátá addig, míg
41 3 | levegőbe, szellő felkapta, s mintha egy széthasogatott
42 3 | elismerték testvéreiknek, s szelíden engedték maguk
43 3 | Pista szíve belefonódott, s melyet a Csatóné ollója
44 3 | Péri járkált sötéten fel s alá a szobában. Eljött,
45 3 | megsúgta neki, mi történt, s a keserűség útra készteté. ~-
46 3 | Levágtam! - mondá félénken, s kivette az orvosságos üveget
47 3 | András a kőrisfának dűlt, s az ittas, kövér temetői
48 3 | megfogta a kis András kezét, s vitte magával végig a nagy
49 3 | kifestve, aranyos rojtokkal s a következő aláírással:
50 3 | Filcsik megnézte a gyereket, s így szólt: ~- Éppen van
51 3 | ragyogó mosoly ült ki arcára, s vígan kopogott az öreg után
52 3 | csizmát nézte gyönyörködve, s így szólt: ~- A lekvárfőzéshez
53 4 | megfeketíti a lelkét... s elmegy azzal a másik nővel
54 4 | térni. ~Tímár Zsófi remélt, s mikor az olló varrás közben
55 4 | utazó vásárosok, vándorok s a jó Isten tudná elmondani:
56 4 | fekete kendőt leoldotta, s piros olajosat kötött fel
57 4 | még följebb kapaszkodott, s mikor már egészen helyén
58 4 | keresztet vetett magára, s szomorúan dünnyögé: ~- Teheted
59 4 | borult a holttest fölé, s csókokkal borította, s sokáig
60 4 | s csókokkal borította, s sokáig tartá átkarolva,
61 4 | tekintetet vetett a halottra, s összeroskadt. ~Majd felkelt,
62 4 | acélerővel az öregasszony vállát, s szilaj, dúlt arccal, tompa
63 4 | fogom őt ezentúl várni? ~S könnye csak most eredt meg,
64 5 | tulajdonképpen nincs bundája, s talán nem is volt soha. ~
65 5 | bárányláb körmöstül, bojtnak, s két szép ezüstcsat tartja
66 5 | nevezetes ruhadarab is, s akármit büszkélkedett vele
67 5 | bundát látta az ócskában, s rendes szójárása: "Fölteszem
68 5 | komorabb, vadabb lett az öreg, s mikor egy idő múlva, bűnbánó
69 5 | leakasztotta a bundáját a szögről, s úgy elment hazulról, hogy
70 5 | kölcsön apja azt a sok pénzt. ~S amint gyanúja fölébredt,
71 5 | famíliából való asszony s a többi. ~Nem is jöttek
72 5 | halálosan megbetegedett. S amiben kedvét lelte eddig,
73 5 | lány az a szegény Terka! ~S annyira ment ez a forró
74 5 | amit szeme-szája kíván, s mégis a legszegényebb a
75 5 | mert az egészség hiányzik s még valami: a szeretet. ~
76 5 | elégette, a szeretet melegít, s ő sohasem fázott még ilyen
77 5 | vecsernyére a majornoki harangok, s be lenne takarva hidegülő
78 5 | erről álmodott az éjjel, s íme - reggelre a sors meghallgatta,
79 5 | hamar váltotta be szavát, s nagyon jól számított. Mikor
80 5 | ből, lakását feltörve, s a bundának hűlt helyét találta.
81 5 | csakugyan kézre kerültek, s a bunda most ott van az
82 5 | beismerte, hogy a bunda itt van, s némán intett Filcsiknek,
83 5 | A szolgabíró odalépett, s széthúzta az ágyfüggönyöket.
84 5 | most is kék a hidegtől, s parányi tagjai reszketnek,
85 5 | Amint lecsúszott, fölemelte, s hirtelen végigterítette
86 5 | alvókon. Azzal felugrott, s lassan, gondolkodva megindult
87 5 | Az emberek tudják már, s ha nem félnének a nagy szájától,
88 6 | Tele van zsákkal az udvar, s türelmetlen férfiak, asszonyok,
89 6 | le vannak ugyan eresztve, s minden éjszakára gyűjt is
90 6 | Maholnap nekigyürkőzik a homok, s megissza az egészet egy
91 6 | végigtáncoltak a sövényen, s ahol megnyalják a nedves
92 6 | szeme is arra vet sugarakat, s a Vér Klára arca pirosodik
93 6 | Szóba rakják... hogyne... s amit nyelvük érint, nyomban
94 6 | felelte Vér Klári sértődve, s hátat fordított Jánosnak. ~
95 6 | zömök legény eléje állott, s szép nagy szemei mámoros
96 6 | egy csókodra - suttogá, s szemei bámészan tapadtak
97 6 | Ajkaiba harapott Gélyi János, s zavartan hebegte: ~- Hát
98 6 | óra alatt az is meglesz, s mehetsz isten hírével. ~-
99 6 | búzát! ~Gondolt valamit, s kiosont a molnárlegényhez.
100 6 | elegendő, hogy gyűjteni kell, s ereszd le a zsilipeket. ~
101 6 | molnárnét a kerék megállítása, s kijön, megindíttatja? ~Senki
102 6 | éjjel táján a malomgátnál, s amint a két sziklás hegyoldal
103 6 | aztán meggondolta magát, s szép csendesen visszafordult. ~
104 6 | A hold most bukkan ki, s végighúzza ezüstös fényes
105 6 | simogatni akarta a vizet - s íme, fölborzolta. A füzesek,
106 6 | reszketve hajtják le fejeiket, s gúnyosan suttogják: fölfelé
107 7 | józan, szorgalmas lett, s ha kedve jött is néha kilépni
108 7 | nyújtózkodtak ki a melegítő fénytől, s ragyogásukban aranyos színt
109 7 | ezüstforintosok közé a szerencsét, s mire újra fölvetette szemeit,
110 7 | pompájában tündöklött a nap, s az egész Bágy völgye mosolygott.
111 7 | Mindenszentektől" kezdve. S ha meg a te sorsod is így
112 7 | Megkóstoltad a rosszat is, s vissza nem estél. Inkább
113 7 | Bízott már a jövőben, s nem is ment, de futott Gózon
114 7 | fogadta a legény köszöntését, s lerázta kötényéről a pozdorját,
115 7 | konyhában, amint beléptek, s nem ejtette ugyan le a főzőkanalat
116 7 | bizonyos, hogy elpirult. ~S az is bizonyos, hogy mikor
117 7 | cudar! - kiáltá Erzsike, s minden igazi ok nélkül elugrasztotta
118 7 | Gergely uram fejét csóválta, s közibe vágott a lovainak: ~-
119 8 | homályos köd veszi körül, s hova el nem lát a szem,
120 8 | elhullatott morzsáit összegyúrja, s azok hitté keményednek lelkében. ~
121 8 | dajkamesékkel szíttam be a babonát, s hiszek benne. A tapasztalatok
122 8 | Palyus. ~A kocsisunk volt, s apám egyszer valami apró
123 8 | szél vágott a szemem közé, s kénkőgőz tódult kifelé,
124 8 | ijesztget a vén imposztor. ~S hogy ezt mindjárt be is
125 8 | felnyitá a kamraajtót, s visszaadta a Palyus szabadságát. ~
126 8 | véremmel - mondá keserűen, s felgyűrve durva ingeujját,
127 8 | pontosan eljárt a templomba, s napközben is sokszor láttam
128 8 | a temető mellett épült, s melynek összes ablakai a
129 8 | összerogyva a szoba közepén, s csupán szaggatott szavakkal
130 8 | embersikoly, jajveszékelés s mennydörgésszerű roppanások. ~
131 8 | csillogó, fényes szemekkel, s egy csomó óriási szelindek
132 8 | az ing letépve egészen, s délceg testéről is cafrangokban
133 8 | piciny tenyereivel fogta föl, s a pokolbeli szelindekeknek
134 8 | ismét visszaforduljanak. ~S mintha ezalatt sírok nyílnának
135 8 | remegve csapta be az ablakot, s minket anyámmal, félájultan,
136 8 | ez a hely, ahol állunk, s ahol ez a lucifernátus dolog
137 8 | egész idáig a gózoniaknak, s akkor a gózoni bíró őkegyelmének
138 8 | őkegyelmének fájna a feje, s nem a miénk afölött, hogy
139 8 | bólintott a boszorkánydeputáció, s nyomban kiküldték a kisbírót
140 8 | úr megjött a füstölővel, s beszentelé a kívánt helyet
141 8 | vég" összes öregasszonyai, s azok csakhamar megállapították
142 8 | bírom... vagy micsoda? ~S mellére ütve, nagy kevélységgel
143 8 | szétkergeté vala a csőcseléket, s csupán én s a hivatalbeli
144 8 | csőcseléket, s csupán én s a hivatalbeli személyek
145 8 | meghúzta az ajtómadzagot, s a nyíláson át beereszté
146 8 | beereszté előbb a szent füstöt, s csak azután bátorkodtunk
147 8 | harapással. Nézzétek a testemet! ~S ezzel feltakarta a dunyha
148 8 | látni hagyva mellén a sebet s aszott lábain az ebharapások
149 8 | kis dolgom volt az éjjel. ~S vöröses szemeivel nagyokat
150 8 | Galandáné kihúzta a dunyha alól, s megfenyegetett vele: ~-
151 8 | megdöfte tisztelendő uramat, s szép rendben, szó nélkül,
152 9 | meghódítani az emberiséget. S ábrándos, álmodozó embereknek,
153 9 | Mária megjelenik előtte, s elbeszélget vele a szent
154 9 | legjámborabb a hívek közt, s oly szép, ájtatos hangon
155 9 | hajadonnal járt mátkaságban, s úgy megvette a szívét, hogy
156 9 | imádság a fekvése, ébredése, s ötféle olvasó is van a rokolyája
157 9 | hajlott estén érkeztek, s alighogy megjárták térden
158 9 | mindjárt besötétedett, s ott, ahol éjjelre megtelepedtek,
159 9 | végén zsarátnok fahasábot, s úgy világítja meg a tömött
160 9 | meg a tömött fekete hajat s a szemvesztő két gödröcskét,
161 9 | templomban! - teszi hozzá Gábor, s átszellemülve szívja magába
162 9 | gózoni erdő zúgott balról, s a levegőben rebbenté meg
163 9 | Pannát az asszonyok közül, s eltűnni az éjben: várt előbb
164 9 | úgy volt neki meghagyva, s aztán ő is ellopózkodott. ~
165 9 | tüskéket kivenni lábaiból, s ilyenkor mintha lépteket
166 9 | lebontott hajával játszadozott, s a csillagok fénye mellett
167 9 | legény babonás áhítattal s mégis kétkedőleg. ~- Isten
168 9 | zörejjel váltak szét a gallyak s hirtelen összecsapódtak...
169 9 | hirtelen összecsapódtak... S eléjök lépett a fák közül
170 9 | mellét Panna kétségbeesetten, s leborult a földre. - Bűnös
171 9 | Meglestelek... utánad jöttem, s itt megtaláltalak. ~Gábor
172 9 | érdes kezével a homlokát, s félénken közeledett a beszélő
173 9 | nyitotta ki szemecskéit s mosolygott. ~- Megtaláltál,
174 10| bágyadt. Fejét fölemeli, s félkönyökre dől az ócska
175 10| szemeket vet az öregre, s elmélázva kérdi: ~- Mikor
176 10| indulatosan, az ablakhoz ment, s újra megzörgette: ~- Hát
177 10| szaladt egyenesen feléjük, s azután, mintha az útjukat
178 10| benn a szobában fekszik s hallgatózik: "Jaj, a juhok
179 10| az már a szavukat délben, s meg is gyógyult tőle! ~~~
180 11| mellé férjnek az asszony, s hogy íme, most a szemét
181 11| hullámzó csíkokban a sugár s az árnyék. ~Éppen a nap
182 11| Éppen a nap nyugszik, s még a vén Bogátot is hogy
183 11| közt! Milyen buja kövér, s hogy ránevet Imrére! A "
184 11| dünnyögött erre valamit, s mert éppen a faluba értek,
185 11| bírta elgondolni: mire, s álmélkodva nézte, amint
186 11| várakozólag. ~A púpos észrevette, s a kedvetlenség felhője futott
187 11| nagy szemeket meresztett, s zavarodottan makogá: ~-
188 11| Elmosolyodott, megörült nekik, s hamiskás hunyorítással magához
189 11| tündöklő arccal szökött oda, s kezeivel összefogta a köténykéje
190 11| sápadt el az irigységtől, s Gyócsi Imre pirult el az
191 11| elpityeredve. - Egye meg őket. ~S durcásan vágta földhöz valamennyit. ~
192 11| pedig behunyta a szemeit, s nehogy fölébredjen, nem
193 11| gondolkozni, ha akar... s van ám a vármegyénél is
194 11| után öntötte el a réteket, s akkora nádast növesztett
195 12| Klárát hozták a házhoz, s olyan kevélyen hányják-vetik
196 12| tudományukat Gélyi János, s olyanná nevelte ezt a négy
197 12| kiszalad a falu a csodájára, s elsápadnak az emberek az
198 12| rakosgatta szép, karcsú lábait, s csapkodott a farkával ide-oda. ~
199 12| istálló ajtaja ki volt nyitva, s szép pirospozsgás menyecske
200 12| ki volt húzva a színből, s megkenve állt az udvaron,
201 12| négy tüzes állat fölött, s azok prüszkölve, ziháló
202 12| Végigtekintett rajtuk, s amint elnézte azt a négy
203 12| merengve nézte a vidéket, s ő is röpült. ~- Nem is hittem,
204 12| mint valami gúnyos szemek, s messzebb a hegyszakadékokat,
205 12| az ünneplő kalapjával, s úgy tett, mintha csak véletlenül
206 12| rá édes tekintetét. ~...S jaj, kiesett kezéből, nincs
207 12| Csettentett a szájával, s egy lóriasztó szisszentést
208 13| alig tudott föltápászkodni, s mi tűrés-tagadás... megütötte
209 13| meg Seregély uram, a gyám, s magukra maradnak a nagy
210 13| hogy egész nap csókolóztak, s mikor a zajos násznép elszállingózott,
211 13| asszonyosan ráncba szedte, s a jobb kezét méltóságteljesen
212 13| tudnék! - felelt vontatottan, s lángba borult arccal osont
213 13| benyitott özvegy Tél Gáborné, s megízlelvén az ételt, kitalálta,
214 13| pohárszékből a menyecske, s azzal sózta meg a kis gyámoltalan
215 13| a szégyennek a faluban, s az lett a következése, hogy
216 13| ő hordta szét a híreket, s amennyit vitt, annyit hozott.
217 13| Tűrték a gyerekek egy ideig, s lopva sompolyogtak be a
218 13| Anna elutazott az anyjáért, s másnap, mint mondva volt,
219 13| Előre ugrott le a menyecske, s beszaladt a férjéhez: ~-
220 13| mögött; orcáik egymást érték, s nem a hideg csípte, de az
221 14| kalapjával merített belőle, s úgy ivott egy nagy kortyot. ~-
222 14| Mohón nekiestek erre, s abban a tudatban, hogy csakugyan
223 14| dúskálnak, becsíptek a tótok, s olyan táncolást, dalolást
224 14| vitték a majornokiak ellenük, s megnyerték a felső réteket,
225 14| vége, ha észre nem térnek, s nem fogadnak ők is egy ügyvédet,
226 14| hajló, töve mocsárba vész. S ennek is csak, váltig bizonyítom,
227 14| lókupecek tanyáztak a faluban, s itták az áldomásokat a kocsmában.
228 14| megfordult itt egyszer, s a legjobb lovakat veszi
229 14| darabot, máskor nyolcvanat is. S erről lehetett megtudni,
230 14| de ma már összecsókolta - s az igaz, hogy rá sem ütött
231 14| becsületes asszony annak, s pórázon tartja. ~Hanem hogy
232 14| Magda elpityeredett, s félénken, reszketve hányta
233 14| bácsi! - kiáltá oda a lány, s a legrövidebb kerülő úton,
234 14| jött, megállította rögtön, s a kúthoz sietett. Éppen
235 14| odanyúlt, megigazította. S ha már olyan közel járt
236 14| szelet sem engedem rád fújni, s még a helyet is megfújom,
237 14| őmellettük ment el a Riska, s nagy szelíd szemeivel olyan
238 14| Hazahí engem a mi Riskánk! ~S a lány erőszakosan kiszakítva
239 14| odatapadt szép derekához, s annak az igazi formáját,
240 14| végezte el a harangozást, s amint látta, hogy Magda
241 14| ijedten kapott a hátához, s egészen elhalványodik, megesett
242 14| melyen a korsót összetörte, s mereven, fátyolos szemekkel
243 14| édesanyja évek óta siratja, s epeszti magát álmatlan éjszakákon:
|