Fejezet

  1 1 |             a kertek alatt, mutatta, hogy odafönn Majornok, Csoltó
  2 1 |         picike bárány. ~Az ám, most, hogy ím a partnak hozza a szél,
  3 1 |           láda! ~Nézték egy darabig, hogy majd csak előbukkan a kanyarodónál,
  4 1 |             nyilván a sötétség, vagy hogy talán Sós Pál uram fogta
  5 1 |            hát azt mondja őkigyelme, hogy ott volt ugyan, de színét
  6 1 |           bárány, mégis furcsa eset, hogy míg a felsővégen mindenki
  7 1 |              is kinyújtják lapátnak, hogy a mások becsületét hordják
  8 1 |         akárhonnan! ~Súgtak, búgtak, hogy (ugyan kis szopja az ilyeneket
  9 1 |        mondott a minap itt jártában, hogy ebben a dologban, ha nem
 10 1 |            abban a ládában mindene! ~Hogy az ár elmosta a csőszházat,
 11 1 |         játszott, együtt hált... Jó, hogy a cudar Bágy elöntötte a
 12 1 |               Borcsa picike tenyerét hogy megnyalogatta, jámbor szemeivel
 13 1 |              bámulta, mintha érezné, hogy utoljára látja! ~De hátha
 14 1 |         esett meg a csúfság Bodokon, hogy a legmódosabb ember házát
 15 1 |             ha hirtelen azt hallaná, hogy megvan. ~- Se a bárány,
 16 1 |       kövezett nagy utcán keresztül, hogy a haranglábnál majd felülnek.
 17 1 |             olyan könnyedén lépdelt, hogy akár hazáig kibírná. Bizony
 18 1 |       találta megjegyezni a födélre, hogy új zsúp kellene rá, megállottak
 19 1 |    eszterhajat. Már csak különös az, hogy minden kopik a világon,
 20 1 |            következő esküszó. Jó is, hogy ott akadt. ~- Cukri! Kis
 21 2 |          integet neki a néma falról, hogy csak beszélje el azt a nagy
 22 2 |                Bede Anna felhívatik, hogy félévi fogházbüntetését
 23 2 |      tréfálni." Hát én el is jöttem, hogy kiálljam a fél esztendőt. ~
 24 2 |          következetesen azt mondják, hogy Bede Anna orgazdaság vétsége
 25 2 |             Semmi... semmi, csak az, hogy én Erzsi vagyok, Bede Erzsi,
 26 2 |              Hát úgy volt az, kérem, hogy mialatt "ez a dolga" a király
 27 2 |              a "fél esztendő miatt", hogy mégis ki kell állnia. Ó,
 28 2 |              mennyire várta! Beh jó, hogy nem bírta kivárni. Nem ezt
 29 2 |              Mit, gyermekem? ~- Azt, hogy legyen meg a teljes nyugodalma
 30 2 |          porában. Ne mondhassa neki, hogy adósa maradt: édesanyám
 31 2 |          szemrehányás van hangjában, hogy az öreg elnök megint a zsebkendőhöz
 32 2 |         édesanyádat, mondd meg neki, hogy Anna nénéd ártatlan volt. ~-
 33 3 |          ahová leesett egy-egy szál, hogy mennyei fű, s meghozná új
 34 3 |              Hát még szegény anyjuk, hogy elcsodálkozik majd? ~Judit
 35 3 |          olyat csavarított a gercén, hogy hatfelé szakadt. ~- Menjen!
 36 3 |              Csatónénak; észrevette, hogy egyik sem alszik. Csatóné
 37 3 |        Csatóné ollója levágott, vagy hogy csak fele annak a sok hajnak.
 38 3 |          pedig nagyon különös színű, hogy összekeverhetné más hajjal,
 39 3 |        fölfelé száll, megannyi jele, hogy már nem lesz eső, bár az
 40 3 |              Istókkal, a kőművessel. Hogy összeesett az öreg! Nem
 41 3 |            arra való lesz a vagyona, hogy jót tegyen vele. ~De bizony
 42 3 |             a kóstolást is engedte. ~Hogy most már ott kell hagyni
 43 3 |      gyereket, Istók. Olyan jólesik, hogy itt látom mellettünk. Gyere
 44 3 |                Az öreg arra gondolt, hogy abból a borús égből egyszerre
 45 3 |             szó fogta meg Bizi apót. Hogy nevelkedik ez föl, ha még
 46 3 |      bundámat egy ócska lajbi ellen, hogy jó lesz. ~A kis csizmát
 47 3 |         kocsis várta azzal a hírrel, hogy az ellopott lovak megkerültek,
 48 4 |           környéken; ki hitte volna, hogy megcsalja azt az áldott,
 49 4 |             két hamis szem éjszakája hogy annyira megfeketíti a lelkét...
 50 4 |               akinek most az a neve, hogy "szalmaözvegy". Ha legalább
 51 4 |             is felmegyek a toronyra, hogy egy pillantást vethessek
 52 5 |        Csoltón, Majornokon, Bodokon, hogy az öreg Filcsik híres bundája
 53 5 |              felesége arcán a rózsák hogy fogynak, pedig ő maga tépdeli...
 54 5 |         szögön függött télen-nyáron, hogy ha a kaptafa mellett ült
 55 5 |              láthassa. ~No, az igaz, hogy nem valami sokat ült annál
 56 5 |         hazajött a Terka látogatóba, hogy szüleit kiengesztelje, az
 57 5 |               s úgy elment hazulról, hogy vissza sem jött addig, míg
 58 5 |          mind nem győzte elbeszélni, hogy milyen jó dolga van Filcsik
 59 5 |             is elmondták az öregnek, hogy mit izent súgva: látogassa
 60 5 |           egész környéken. Egyrészt, hogy legszegényebb a népe, de
 61 5 |           volt az Isten csizmadiája, hogy ez a "kuncsaft"-ja legnagyobb
 62 5 |           világon. ~Egy ideig hitte, hogy ez bizony megeshetett, ha
 63 5 |     pénzesleveleket a szolgabírónak. Hogy mer az Filcsik Istvánnak
 64 5 |          ajándékot küldeni? Tudja-e, hogy az ő nagyanyja a híres Becsky
 65 5 |           ment ez a forró kívánsága, hogy végre is maga a szolgabíró
 66 5 |              a hajdúja Suska Mihály, hogy ki ne gondolt volna valami
 67 5 |          nyitott ablakon ha hallaná, hogy szólnak vecsernyére a majornoki
 68 5 |        remény nem hagyta el. Érezte, hogy a drága jószág előbb-utóbb
 69 5 |  használhatja, az egész vidék tudja, hogy az övé. ~Nem is csalatkozott.
 70 5 |        csalatkozott. A hír meghozta, hogy a tettesek csakugyan kézre
 71 5 |              ellenvetést, beismerte, hogy a bunda itt van, s némán
 72 5 |             némán intett Filcsiknek, hogy jöjjön utána. Sok fényes,
 73 5 |            lebukott egyszer! ~Lehet, hogy fel sem nyitja többé azokat
 74 5 |        borzalommal sziszegett utána, hogy "pogány". ~Ott künn nyakába
 75 5 |           igaz jussát, annak dacára, hogy esteledett, hazaindult járatlan
 76 5 |            találkozni. Talán érezte, hogy ő nem az. ~Arcáról nem lehetett
 77 5 |      tarisznyát, és gyufát gyújtott, hogy jobban lássa, nincsenek-e
 78 5 |              mély lélegzet elárulta, hogy édes álomban szunnyad anya
 79 6 |          gyűjt is annyi vizet a gát, hogy a kereket megmozgassa, egy-két
 80 6 |        voltam, mikor férje elment... hogy megsiratta, százszor megölelte. ~-
 81 6 |           viseli a viganóját, húgom, hogy a színes oldala van kívül.
 82 6 |            No 'iszen az kellene még, hogy az a kevés víz is visszaforduljon...
 83 6 |              de mégsem olyan mélyen, hogy el ne láthasson alóla a
 84 6 |           olyan záporeső kerekedett, hogy még a barázdák is patakká
 85 6 |         bolond ember Kocsipál Gyuri, hogy elégette Szent Mihály lovát. ~
 86 6 |        hagyta utolsónak a menyecske, hogy ő maradjon a legtovább?
 87 6 |             de olyan magasan nyílik, hogy nem lehet ágat szakítani
 88 6 |       szakítani róla... ~Alig várta, hogy kijöjjön a szép molnárné. ~-
 89 6 |                 Mondd az asszonynak, hogy nem elegendő, hogy gyűjteni
 90 6 |       asszonynak, hogy nem elegendő, hogy gyűjteni kell, s ereszd
 91 7 |           már. Az egész világ tudja, hogy Gózonba siet, Bede Erzsit
 92 7 |            lányát korhelynek. ~Igaz, hogy azóta megjavult, józan,
 93 7 |     árnyékával, mind arra biztatták, hogy forduljon vissza... ~Csak
 94 7 |              Talán hallottad is már, hogy hajdú leszek "Mindenszentektől"
 95 7 |     zavarában, hanem annyi bizonyos, hogy elpirult. ~S az is bizonyos,
 96 7 |         elpirult. ~S az is bizonyos, hogy mikor anyja bement Palival
 97 7 |           nekem Gózon! Bort ide még! Hogy is van a nótám? Megfizetem,
 98 7 |           délben. ~Eszmélni kezdett. Hogy lehet az itt? Visszaküldték
 99 8 |            futottam, elmondtam neki, hogy a Palyussal történik valami. ~-
100 8 |        ijesztget a vén imposztor. ~S hogy ezt mindjárt be is bizonyítsa,
101 8 |              szóltam én közbe. - Már hogy írta volna kend alá, mikor
102 8 |            Felbátorított az a tudat, hogy a szomszéd szobában is aludni
103 8 |              szobából. Odarohantunk, hogy tán a kisleánykának lett
104 8 |   fájdalmasan vonítva ugrottak szét, hogy csakhamar új dühvel ismét
105 8 |            nagy híre ment a faluban, hogy az éjjel, Luca-éjjelén,
106 8 |         nyomban bizottsággá alakult, hogy a helyszínén konstatálják
107 8 |               Elkérezkedtem apámtól, hogy én is a nemes kupaktanáccsal
108 8 |              ki váltig bizonykodott, hogy boszorkányok nincsenek e
109 8 |           Már én csak amondó vagyok, hogy ilyen dolog talán még Pesten
110 8 |             uram? ~- Az itten a baj, hogy ez a hely, ahol állunk,
111 8 |      határszélhez, azt cselekednénk, hogy odaajándékoznók a falu határát
112 8 |               s nem a miénk afölött, hogy mi a cselekedni való. Így
113 8 |              Kubcsik plébános úrért, hogy a helyet és a ruhafoszlányokat
114 8 |            gallérján levő hímzésről, hogy az senki másé, mint - dicsértessék
115 8 |       percben is szemem előtt volna, hogy az egy gyönyörű fiatal leány
116 8 |         kölcsönözve e varangynak. ~- Hogy van kigyelmed, édes nénémasszony? -
117 8 |              sem evett bolondgombát, hogy egy vén boszorkányt magára
118 8 |          vissza. - Amellett maradok, hogy a boszorkány egy szép lány
119 8 |               Ej, ej! Hát azt hiszi, hogy a vén Galandáné nem tud
120 8 |           akarja? Ej, ej, vigyázzon, hogy valahogy a vén Galandánéval
121 9 |              de meg azelőtt is kell, hogy megjelent légyen az elődöknek,
122 9 |          Gughi Pannának adatott meg, hogy Mária megjelenik előtte,
123 9 |         hangon énekli a zsoltárokat, hogy az előéneklő Mindég Jancsi,
124 9 |        kihíresztelt vallásos legény, hogy nála még Gughi Panna sem
125 9 |           cséplők a Biziék szérűjén, hogy ott náluk Csoltón, ahol
126 9 |             s úgy megvette a szívét, hogy az eszét is elvette. Ezek
127 9 |          üzenget neki szegény Maris, hogy megöli a szégyen, hogy égeti
128 9 |               hogy megöli a szégyen, hogy égeti fejét a párta, rá
129 9 |               kenetesen hímez-hámoz, hogy így, hogy úgy, volt ugyan
130 9 |     kenetesen hímez-hámoz, hogy így, hogy úgy, volt ugyan köztük valami,
131 9 |              szent élete sem. ~Igaz, hogy imádság a fekvése, ébredése,
132 9 |               azt sem lehet tagadni, hogy gráciában áll a mennyeiek
133 9 |             de már az nagyon gyanús, hogy ami pénzt küldenek tőle
134 9 |            Meg is kérdezte Pannától, hogy od'adta-e? ~- Oda bizony,
135 9 |            köszöni alássan. ~No, már hogy volt, hogy nem volt, senki
136 9 |         alássan. ~No, már hogy volt, hogy nem volt, senki sem tudhatja,
137 9 |       tudhatja, hanem az az egy áll, hogy maga a Szűz Mária nem vihette
138 9 |             hetyke-petyke Vér Klári (hogy nem szégyell emberek közé
139 9 |                faggatja Filcsikné -, hogy néz ki a Mária? ~- Jaj,
140 9 |          magába Panna minden szavát; hogy jön, hogy távozik a Szűz,
141 9 |             minden szavát; hogy jön, hogy távozik a Szűz, vakító fény
142 9 |      errefelé kémlelne. Gábor látta, hogy ott is hánykolódik valami
143 9 |             A Szűz Mária megengedte, hogy szeressük egymást. ~- Igazán
144 10|          juhásza előtt. Tudhattam-e, hogy olyan nagyon szereted Boriskát?
145 10|             a négy vezérürü nyakára, hogy én messziről halhassam. ~-
146 10|          tegnap beszélte itt valaki, hogy haldoklik. ~A Vörös major
147 10|           szép ez a világ tavaszkor. Hogy nevet, hogy örül a természet!
148 10|         világ tavaszkor. Hogy nevet, hogy örül a természet! Minden
149 10|              is bele fog egyezni. ~- Hogy tudod? ~- Az ő arcát is
150 10|                 Mégis különös dolog, hogy otthagyta! ~Most már a parthoz
151 10|   magyarázzák neki az öregasszonyok, hogy még nincsen este, minduntalan
152 10|              az ablakot, maga lássa, hogy még teli kézzel szórja a
153 10|            de nem szólnak a csengők, hogy a hangjuktól a fiam meggyógyuljon. ~-
154 11|          családról, mikor tudvalevő, hogy Gyócsi Istók halála után
155 11|          mellé férjnek az asszony, s hogy íme, most a szemét ő is
156 11|         Erzsikéé. Teljes lehetetlen, hogy meg ne forduljon a sírjában! ~
157 11|      telekkönyvbe is úgy van beírva, hogy "hasznavehetetlen". ~Minden
158 11|            olyan érzékenyen, szépen, hogy a kő is meghasadna tőle.
159 11|     tekintetes vármegye is kimondta, hogy úgy marad minden, amint
160 11|               s még a vén Bogátot is hogy megaranyozza... Az ott rajta
161 11|         nehezen lesz ilyen... ~Igaz, hogy az övé belőle a legcsúnyább
162 11|           közt! Milyen buja kövér, s hogy ránevet Imrére! A "királyné
163 11|          akarja. A cukorrépa is lám, hogy nekiindult a túlsó végben...
164 11|             bajuk. Mégis különös az, hogy ezek a picike, gyenge füvek
165 11|         milyen nagy jóság a földtől, hogy míg odafönn a tótok között
166 11|            csak rájuk kellett nézni, hogy megelégedjék velök. Még
167 11|           Még tán jól is van az úgy, hogy Erzsié lesz a selyemrét.
168 11|            van! ~Úgy elgondolkozott, hogy észre sem vette az öreg
169 11|              arcán. Nem is hallotta, hogy az idegen mit beszél. Mudrik
170 11|       örömében, vagy talán azért is, hogy az Erzsi figyelmét odavonja,
171 11|      kettőnek látszott a tekintetén, hogy a fagy nemsokára fölenged. ~-
172 11|            anyagot, mert nem tudtam, hogy a Bogát gyomra is viselős
173 11| elmosolyodott. - No jó, jó... látom, hogy igazi palóc vagy... odanőttél
174 11|              makrancos képet vágott. Hogy ím, az egyik kavicsot a
175 11|            és megnyalogatta, kisült, hogy nem cukorból van. ~- Hisz
176 11|          hutás fölugorva -, tudod-e, hogy ti gazdag, de nagyon-nagyon
177 11|       dologból. Hisz mindenki tudja, hogy történt, hogy nyitották
178 11|        mindenki tudja, hogy történt, hogy nyitották meg a csoltói
179 11|             a "királyné szoknyáján", hogy évről évre bízvást eheti
180 12|            bár magáé a nádorispányé, hogy aranyrácsból etetnék rózsa
181 12|        belédi grófnak, mikor nősült, hogy de bizony abból a házasságból
182 12|           nevelte ezt a négy csikót, hogy mikor végigröpülnek Csoltón,
183 12|        csomózva az egyik hámistráng, hogy alig bírta kioldani. A négy
184 12|         tündökölnek, a cifra sallang hogy körülröpködi nyúlánk derekukat,
185 12|        megdagad örömében. ~De jó is, hogy oda nem adta a négy lovat
186 12|          rakott össze Bodok, Csoltó, hogy megvegyék, és agyonüssék
187 12|                Nem is hittem, János, hogy elviszel, tudom, hogy nem
188 12|         János, hogy elviszel, tudom, hogy nem szívesen teszed... mert
189 12|                  Megvárta Vér Klári, hogy az ura szóljon, kérdezzen,
190 12|             Aztán meg azt gondoltam, hogy mivel a holnapi vásárra
191 12|           kend! Beszélni is restell. Hogy lesz hát, hadd hallom? Itthagysz-e
192 12|         felesége arcát fürkészi. Ni, hogy csillog a szeme, ni, hogy
193 12|            hogy csillog a szeme, ni, hogy odanézett a nyalka legényre,
194 13|      homlokán. Mégpedig úgy botlott, hogy a lovas maga is lefordult
195 13|             száját ő is a nevetésre, hogy egyszer csak eltört a mécses...
196 13|            ezek is házas emberek! Ó, hogy is lehetett két ilyen tacskót
197 13|              bizony az lett belőlük, hogy egész nap csókolóztak, s
198 13|           táján jutott csak eszükbe, hogy még nem is ebédeltek. ~-
199 13|              csókod kell... Tudod-e, hogy még ma nem ettem? ~- Az
200 13|     megízlelvén az ételt, kitalálta, hogy ez bizony nem méreg, hanem
201 13|             s az lett a következése, hogy Télnét meg kellett fogadni
202 13|             az ételnek, meglátszott, hogy a főtisztelendő esperes
203 13|            át olyan ügyesen tövissé, hogy ahova szúrt, vérig hatott. ~
204 13|       asszony ám, Józsi... ~- Ejnye, hogy az nem jutott eddig is eszünkbe.
205 13|            mered-e tenni? ~- Én. Már hogy én? - selypíté Anna húzódozva. ~-
206 13|            Anna húzódozva. ~- Éppen, hogy te. Az asszonyok dolga az
207 13|               mert észrevette Télné, hogy forralnak valamit, még házsártosabb
208 13|         asszony az... hála Istennek, hogy itt van. ~De mi ilyenkor
209 13|             már kezdte is. Még alig, hogy kikászálódott a nagy bundából,
210 14|        amennyi gyönyörűségük. ~Igaz, hogy jó erős víz, a verebet,
211 14|          megkábítja, megfojtja, úgy, hogy az halva bukdácsol bele
212 14|        termett. ~Az se utolsó dolog, hogy mikor csépelni mentek erre
213 14|      Megízlelték egymás után. Persze hogy bor, csakhogy nagyon meg
214 14|            erre, s abban a tudatban, hogy csakugyan borban dúskálnak,
215 14|            vittek végbe a kút körül, hogy egész Bodok összeszaladt
216 14|            is segítettek, rávésetve, hogy: "Ezen Szent Bodok helység
217 14|        egy-két évig járja. ~Ott van, hogy ne is említsem Vér Klárát,
218 14|           Magda, bizony csoda esett, hogy úgy egyszerre rákapott a
219 14|      királyok? ~Özvegy Télné mondja, hogy nagyon szemügyre vette azt
220 14|              meg is csipkedte. Igaz, hogy Magda ráütött a kezére,
221 14|           összecsókolta - s az igaz, hogy rá sem ütött a szájára. ~
222 14|             s pórázon tartja. ~Hanem hogy annyi savanyúvíz fogy egy
223 14|               Ejnye, te, erdei gyík, hogy mered azt a selyemkendőt
224 14|             jöjj, mert amilyen igaz, hogy én vagyok az özvegy Gálné,
225 14|            özvegy Gálné, olyan igaz, hogy összetöröm a csontjaidat!
226 14|         zsellérlányok. Gondolkozott, hogy tán el se menjen, de azért
227 14|                 Vízért, Jóska bácsi! Hogy van kigyelmed? ~- Köszönöm,
228 14|             húgocskám. Hát csak úgy, hogy sehogy se legyek, még sohasem
229 14|               Az a legnagyobb bajom, hogy elvesztettem a pátrónusaimat,
230 14|        akadozva. Pedig érezte ő azt, hogy elmennek. ~- Amott indulnak,
231 14|              egyet neheztelem tőlük, hogy az én lovamat nem vették
232 14|              bizony észre sem vette, hogy megtelt, szeme folytonosan
233 14|            olyan kerek, hamis szeme, hogy ezer lány közül is, messziről
234 14|               Éppen jókor jött arra, hogy feladja Magda vállára a
235 14|       veszedelmen, meg nem állhatta, hogy vissza ne tekintsen a szegény
236 14|           kútnál és integetett neki, hogy jöjjön vissza. ~- Ejnye,
237 14|          harangozást, s amint látta, hogy Magda ijedten kapott a hátához,
238 14|            az anyádat, mert ösmerem, hogy nagy sárkány őkigyelme.
239 14|            ott, de az se lehetetlen, hogy éppen csak őt nézte, őt
240 14|           magát álmatlan éjszakákon: hogy ő volt az oka, tudhatta
241 14|   ellenkeznek vele. ~Pedig meglehet, hogy nem is csupán a korsó tört
242 14|     behánynák, betaposnák földdel... Hogy alant röpültek, sok apró