Fejezet
1 1 | leveleket tépdelte le alul, de a kérget is lehámozta, itt-ott
2 1 | vágódott. Nem tuskó biz az, de tulipántos láda, s nini,
3 1 | előbukkan a kanyarodónál, de meg nem láthatták. Elnyelte
4 1 | őkigyelme, hogy ott volt ugyan, de színét se látta a jószágnak,
5 1 | nem sújtotta a falut... de amennyi itt a rossz nyelv,
6 1 | száján... Ki tudhatja hát? De az már egyszer mégis bolond
7 1 | szombaton maga a vőlegény - de most már vagy lesz valamikor
8 1 | érezné, hogy utoljára látja! ~De hátha megkerül, hátha visszahozzák? ~
9 1 | házát kikutatták. Istenem, de csak nagy úr is a törvény!
10 1 | a hatalomhoz fordult. ~De nem volt foganatja: semmit
11 1 | hátha ott lesz a ruha? De nem ment semmire, sőt még
12 1 | továbbment. Ágnes nemkülönben. De nini, az a bolond gyerek,
13 1 | pántlikával a nyakában. De hiszen tudja maga nagyon
14 1 | becsurog biz ezen... ~- Be ám, de a kelmed fedelén is nagyon
15 2 | szarkalábakat a fehér lapon; de bizony következetesen azt
16 2 | a lány némán fordul meg, de pici, piros ajka, amint
17 2 | vétek még a légynek sem. ~- De hát akkor minek jössz ide,
18 3 | történt? Szegény öreg Péri!... de minek is eresztette el őket
19 3 | kendő, ahol ez volt. ~- De jó dolga is van a madárnak -
20 3 | ismét fölébredt Péri Kata, de csak hűlt helye volt Juditnak,
21 3 | Hazavezetlek apánkhoz. ~De csak a szomszéd városkáig
22 3 | szükség, és nincs pénzünk. - De vegye meg tüstént. Sietnem
23 3 | Lihegve ért haza nemsokára, de a beteg nem volt már egyedül.
24 3 | hogy jót tegyen vele. ~De bizony hidegen fogadják
25 3 | lepattanhat még egy villám, de csak akkor, ha már az a
26 3 | gyere hát közelebb! ~- De csak hadd menjen haza -
27 4 | ő kerítésükre ülne rá. ~De az olló sem akart hazudni,
28 4 | mellette, köszöntek is neki, de észre nem vette. ~- Zsófi
29 4 | Megutáltam benne magamat. De meg az igazat megvallva,
30 5 | kérkedik vele, fölteszi, de tulajdonképpen nincs bundája,
31 5 | fáradságot, sem anyagot a szűcs. ~De nem is a gózoni Mócsik csinálta
32 5 | császáré is csak vattás lajbi. ~De bármilyen nevezetes ruhadarab
33 5 | okozva botrányos kárt. ~De Filcsik, mint a szerelmes
34 5 | szolgabíróval. ~Nagy hiba volt, de hát fiatalság, bolondság.
35 5 | nem mer elmenni többé. ~De hát az öreg Filcsikkel semmire
36 5 | a saját sorsán segíthet, de a nemes helység szerencséjét
37 5 | megalapíthatta volna örökre. ~Mert... de köztünk maradjon, ez a Majornok
38 5 | hogy legszegényebb a népe, de kivált mert nincs egyetlen
39 5 | ha elvállalja a magáénak; de annak bizony még ráfizetéssel
40 5 | boldogok lehetnének most. De visszautasította a szolgabíró
41 5 | Száli szekrényében. ~No de nem azért volt az Isten
42 5 | megeshetett, ha nem is ővele, de az apjával, ki szintén István
43 5 | ígéretre fogta a fiatalúr, de bizony minden visszapattant
44 5 | nagy dolog. Bezzeg akkor... de nem mondja el, mert még
45 5 | bundája ugyan hova lett?" ~De a remény nem hagyta el.
46 5 | lassanként szokták meg a homályt. De azért önkéntelenül is odatalált,
47 5 | a mindennapi kenyérből. ~De nini, hiszen ott fekszik
48 5 | hazafelé. ~Az éj csendes volt, de hideg; az öregember pedig
49 5 | szokott lenni más embernek, de ahova neki ahelyett csak
50 5 | Azóta nincs meg a bundája. De ő azért mindig csak úgy
51 5 | szájától, csak nevetnének, de így mindössze nem törődnek
52 6 | megmozgassa, egy-két óráig - de mi az ennyi életnek? Kieszi
53 6 | hiába, nagy az árenda is - de meg, csak asszony az asszony,
54 6 | szemére húzta a kalapot, de mégsem olyan mélyen, hogy
55 6 | nyomban feketébb lesz. ~De nini, mintha ők beszélték
56 6 | barázdák is patakká dagadtak. De 'iszen mégse bolond ember
57 6 | ő maradjon a legtovább? De hátha csak incselkedik vele?
58 6 | Mindenkire hullatja, de olyan magasan nyílik, hogy
59 6 | szeretőd voltam valaha, de csókot mégsem adtam. Most
60 6 | ki se menne többé soha. De takaros asszony, de mindene
61 6 | soha. De takaros asszony, de mindene módos, járása, nézése,
62 6 | mozdul reggelig. ~- Hüm! De mikor annyi vizünk van! ~-
63 6 | elnyelte fojtott hangját, de Kocsipál Gyuri mégis megértette. ~-
64 6 | megtorlódott, megduzzadt, de mert nem áradhatott ki,
65 7 | Erzsi körül legyeskedett, de a jómódú Bedéné kereken
66 7 | ragyogásukban aranyos színt nyertek, de elvesztették a csillogó
67 7 | végighullámzanak két falu határán... ~De hiszen most már vissza nem
68 7 | jövőben, s nem is ment, de futott Gózon felé. Éppen
69 7 | mert megjavult a legény, de meg az a Mák Gergely dolog
70 7 | fuvarosok megint arra mentek, de most már hazafelé, kőszénnel
71 8 | megszürkítette a fekete háttért, de nem oszlatta el, mert emlékszem
72 8 | talán a szalonokban semmit, de a köznépnél az egy viszony.
73 9 | Sánta-Nagy Mihálynak az apja, de meg azelőtt is kell, hogy
74 9 | kántoré otthon, az semmi." ~De még a vén Mindég Jancsinál
75 9 | volt ugyan köztük valami, de a leány lutheránus, esze
76 9 | a buzgó katolikusnak! ~De 'iszen Csúz Gábor, ilyen
77 9 | Tisztelet-becsület Gughi Pannának, de ez már alighanem az ő dolga,
78 9 | bocsáss meg, ha vétkeztem - de nem egészen tiszta dolog
79 9 | közbenjáró a boldogságos Szűznél; de már az nagyon gyanús, hogy
80 9 | Böngér Panna éneklő hangon - de boldog is, aki olyan istennek
81 9 | egyszerű kartonruha van rajta. De csak ő láthatja, ha egyedül
82 9 | hajolt, és a fülébe súgta: - De te azért csak gyere el,
83 9 | mögött. Követi tán valaki? De ugyan ki követné? ~Lihegve
84 9 | szeme, oda is ült mellé, de nem merte átkarolni. ~-
85 9 | Megtaláltál, Kovács Maris, de nem is veszítesz el soha
86 9 | gyermeket. Mohón kapott utána, de csakhamar eleresztette. ~-
87 10| akartam észrevenni. No, de most már ne búsulj, nem
88 10| akivel örökös ellenség. De hát miért is ellenségek
89 10| major juhásza fölkacagott, de bizony erőltetve tette. ~-
90 10| Koppantyú! ~A kertbe mentek, de Boriska nem volt ott. Apja
91 10| Apja a nevét kiáltotta, de a tájék nem adott feleletet,
92 10| elaludt a bokor tövében. ~De Borcsa nem volt ott, csak
93 10| vígan locsogott tovább... de nem fecsegett ki semmit. ~
94 10| szórja a nap a fényét. ~De lassan megy az idő! Menjenek,
95 10| az út, érkezik-e a nyáj? ~De hisz még dél sincsen. ~Nem
96 10| mosoly pirosítja meg arcát, de csakhamar aztán kékes ónszín
97 10| még egyszer fölnyitná, de az már csak a fehérje; még
98 10| szívná a balzsamos levegőt, de az már csak hörgés. ~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - ~
99 10| Koppantyú! ~- Megjöttem, de nem szólnak a csengők, hogy
100 11| család minden jószágánál. ~De hova beszélek a Gyócsi családról,
101 11| megbotránkozott a faluban, de a törvényes igazság meghagyta.
102 11| királyhoz egy instancia?... De az is, ki tudja, milyen
103 11| a kő is meghasadna tőle. De 'iszen okos ember a mi nótáriusunk,
104 11| Vígan jött haza Mudrik, de annál szomorúbban Gyócsi
105 11| Hiszen az is testvére neki, de csak az anyjáról, azután
106 11| beállhat valahová cselédnek, de a szegény Eszter?... Oly
107 11| hitványok ugyan a kalászok, de csak mégis megnőttek. A
108 11| egyebütt. ~Istenem, Istenem, de csak szép is ez a csoltói
109 11| rész, ez a kopár hegyhát, de hát mégiscsak van valamije
110 11| ha terem rajta valami. ~De már az Eszter jussa, az
111 11| is épp ilyen fehéres... ~De nini, milyen szép fűbokor
112 11| is legszebb fodra lenne. De hiszen van ennek a földnek
113 11| megsimogatta a bokrot. De puha, de kedves, mint a
114 11| megsimogatta a bokrot. De puha, de kedves, mint a selyembársony!
115 11| bosszantotta a lenéző hang. De bizony csak nem hagyta bántani
116 11| játékait, melyik ér többet, de mind a kettőnek látszott
117 11| lett, mint a skarlátposztó, de annál halványabb az Imréé. ~-
118 11| jutott, legyen az enyém. ~- De ha jól megfizetném? ~- Nem
119 11| hát! Gyere ide, lelkem! ~De az Eszterke nem nevetett,
120 11| egyszer megnézte. ~- Ejnye, de finom fekete kőszén ez!
121 11| tudod-e, hogy ti gazdag, de nagyon-nagyon gazdag emberek
122 11| árvákat csak fölsegítették. ~De a Bágy kegyetlen. (Ámbátor
123 12| hátaslova volna valamennyi... ~De ha volnának bár magáé a
124 12| szeretettel, megmosta a zabot, de meg is rostálta, mielőtt
125 12| Most már nem csókolja, de azért él-hal értük most
126 12| grófnak, mikor nősült, hogy de bizony abból a házasságból
127 12| menyecske jelent meg benne - de nem vette észre Gélyi Jánost:
128 12| vette észre az asszonyt, de nemsokára hallotta suttogó
129 12| lagziba én is elmegyek, de aztán... nem tudom még,
130 12| sok karika meg a zabla, de nem hallotta... nem azt
131 12| dagaszt őkigyelme?... No de most már siess felkészülni,
132 12| szíve megdagad örömében. ~De jó is, hogy oda nem adta
133 12| magva a különb fajnak! ~De a lovakról egyszerre leesett
134 12| ura szóljon, kérdezzen, de az is a vidéket bámulta,
135 12| János négy híres lova jön. ~De mit most a lovak!... A felesége
136 12| röpül... Nem is szárny az, de a megvadult halál! ~- Irgalom,
137 12| Verjen meg az isten; de meg is fog verni! ~- Ó,
138 12| uram, férjem! ~Tartotta is, de csak míg kioldta rajta a
139 13| Józsi lova: pedig nem vak, de meg lámpás is van a homlokán.
140 13| is illenének valamikor, de most még - uram én Istenem! -
141 13| Belemerítette Józsi a kanalat, de az első kortynál elsápadt,
142 13| ciberelevest. ~Híre is ment, de nyomban, ennek a szégyennek
143 13| nehogy szóba álljon velük, de végre a rossz bánásmód az
144 13| jutott eddig is eszünkbe. De ha késett, nem múlt. Meg
145 13| vágott közbe Józsi kevélyen. ~De bizony csak a szónál maradt
146 13| lesztek. ~- Jó, nem bánom, de a csengőket is föltesszük
147 13| Istennek, hogy itt van. ~De mi ilyenkor a harag, ha
148 13| érték, s nem a hideg csípte, de az ijedelem, az izgatottság
149 14| határ úszik utána a kútnak, de a hajszálaik sem az övék
150 14| bodoki határra ügyel fel", de bezzeg a kút, vagyis az
151 14| visszaperelte a régi határt. ~De ha elmúlt a veszedelem ez
152 14| minden pártának, ha fényes, de hiába hímeznénk-hámoznánk,
153 14| ugyan nem téved kérőbe, de még bodoki ember is, ha
154 14| Magda ráütött a kezére, de ma már összecsókolta - s
155 14| sem ütött a szájára. ~No de a Télné szava nem jár komolynak,
156 14| emberek gyerekinek? Hányd le, de mindjárt! Nem vettem én
157 14| vissza ne kerülj ide többé! De vissza ne jöjj, mert amilyen
158 14| hogy tán el se menjen, de azért mégiscsak elindult.
159 14| Miféle lovát? - kérdé Magda, de már tűkön állott. ~- Hát
160 14| víz, míg megtelt a korsó, de ő bizony észre sem vette,
161 14| útról? Jaj, ha megösmeri! De jaj, ha meg nem ösmeri! ~
162 14| kocsira, senki sem látja meg. ~De nini... Micsoda bosszúság
163 14| nem is várta volna be ott, de az se lehetetlen, hogy éppen
|