Fejezet

  1 1 |            tekintélyes ember állítja, ki már az idén is kevesellte a
  2 1 |                 ilyenkorra. ~Ámbátor, ha már szóba jött az a bárány,
  3 1 |                vész, az alsóvégiek közül már nem látta senki. ~Amennyi
  4 1 |                   Ki tudhatja hát? De az már egyszer mégis bolond beszéd,
  5 1 |             veszett garas sem, hanem (ma már tudjuk) benne volt a szép
  6 1 |                  oltárhoz szégyenszemre. Már mindene megvolt, pedig beh
  7 1 |                maga a vőlegény - de most már vagy lesz valamikor vagy
  8 1 |                  a rétet is... úgy sincs már, aki selyemfüvét megegye,
  9 1 |              kézzel?... ~Le kellett most már mondani a reményről is.
 10 1 |             szegény Ágnesnek, hanem most már az egészsége is. ~Ahogy
 11 1 |               beszélek, hiszen rég nincs már anyja szegénynek! ~Nagyobb
 12 1 |         nézegették az ócska eszterhajat. Már csak különös az, hogy minden
 13 1 |               tanácsbeliekhez: ~- Biz ez már régi fedél, bíró uram, becsurog
 14 2 |                  mint a zene, mely mikor már elhal is, mintha még mindig
 15 2 |              odakünn, aminthogy rázza is már az ablaktáblákat, s mintha
 16 2 |                arca is, mintha nem volna már olyan szertartásosan hideg.
 17 3 |           kétféleképp látni, házas ember már, s nem is utolsó asszony
 18 3 |              pedig nevetett magában: "Ha már egyszer peregni kezd a kalász
 19 3 |         csalitosban a templom mögött. Én már előbb ott leszek. ~A leány
 20 3 |                 ruhadarabok is, nem volt már egyéb gazdaságuk, csak az
 21 3 |           nemsokára, de a beteg nem volt már egyedül. Az öreg Péri járkált
 22 3 |               száll, megannyi jele, hogy már nem lesz eső, bár az ég
 23 3 |                Bezzeg kellemeztetné most már magát ő szent felsége előtt,
 24 3 |                 Böngér Panna -, legalább már ti ne bántsátok. Eleget
 25 3 |         kóstolást is engedte. ~Hogy most már ott kell hagyni a vén Bizi
 26 3 |               kiáltott föl keserűen. - Ő már nálam lakik, Istók, állandóan
 27 3 |                kincseit. ~- Nem becsülöm már őket semmire... - hörgé. -
 28 3 |                villám, de csak akkor, ha már az a gyerek itt nem lesz. ~-
 29 3 |               jössz. Íme, itthon vagyunk már, itt lakunk ebben a cserepes
 30 3 |              fogadta vidám arccal, a fia már túl van a veszélyen. ~Bizi
 31 4 |               így szólt volna: "Engem te már nem látsz soha többé: mást
 32 4 |                és nem jött vissza. Pedig már egy éve, egészen egy éve. ~
 33 4 |           országúton, egészen odáig, hol már a felhők lába lóg le. ~A
 34 4 |                  talán Belindek Samu. Te már nehéz vagy egy kicsit. ~-
 35 4 |              Ejnye, kópé, kópé! No, most már csakugyan te teszed fel
 36 4 |                szívem, ha vajon eljön-e? Már csak azért is felmegyek
 37 4 |                  ki majd a keresztet, ha már fent leszel. ~Fent is volt
 38 4 |            följebb kapaszkodott, s mikor már egészen helyén volt, legelőször
 39 4 |                 Hohó, Péter! Föltetted-e már? ~- Melyik gombra tegyem
 40 4 |           szomorúan dünnyögé: ~- Teheted már akármelyikre! ~Nem volt
 41 4 |               tudta, mire leért, azalatt már Péter lent lesz... még messzebb
 42 5 |                nem ment a lánya. ~Azután már nem mert hazajönni soha
 43 5 |              jöjjön el minél előbb, mert már a Terka nem mer elmenni
 44 5 |                dolgában. A múlt hetekben már az ezüstcsat is lekívánkozott
 45 5 |       csizmadiától kitelik minden. ~Most már szép szóra, ígéretre fogta
 46 5 |                 revolúció óta úgyse volt már a kezében ilyen nagy dolog.
 47 5 |                 A szerelem éget csak, őt már elégette, a szeretet melegít,
 48 5 |                 siethet? Hiszen az égből már lebukott egyszer! ~Lehet,
 49 5 |              Arcuk, különösen a gyereké, már most is kék a hidegtől,
 50 5 |               millió szem az égen? ~Most már sietni, majdnem futni kezdett
 51 5 |                 vele. ~Az emberek tudják már, s ha nem félnének a nagy
 52 6 |           Kocsipál Gyuri, a molnárlegény már Szent Mihály lovát is ellopta
 53 6 |           mondani, négy napja vagyok itt már szekérrel, elfogyott a takarmányom,
 54 6 |                 Akár kettőt. ~- Én pedig már két éve vagyok szomjas egy
 55 6 |           majszterné asszony! Mikor lesz már lisztté az én búzám? - kérdé
 56 6 |               Éppen mostan őrlik, a fele már megvan. ~Ajkaiba harapott
 57 7 |                    Ha akarná, sem teheti már. Az egész világ tudja, hogy
 58 7 |                 cserélni másikkal. Azóta már találgatják odahaza, vajon
 59 7 |                most is csúfság éri? Mert már három év előtt is Erzsi
 60 7 |                 újra fölvetette szemeit, már akkor teljes pompájában
 61 7 |               határán... ~De hiszen most már vissza nem fordul a szerencsével. ~
 62 7 |                 Pali! Talán hallottad is már, hogy hajdú leszek "Mindenszentektől"
 63 7 |                 a szerencsefű!... Bízott már a jövőben, s nem is ment,
 64 7 |              megint arra mentek, de most már hazafelé, kőszénnel megrakodva. ~-
 65 7 |               iszen, Szűcs Pali, jöhetsz már te hozzám kontraktust csinálni! ~
 66 7 |             menni. ~Bár ne tudott volna. Már akkor ott volt az ágyon
 67 8 |       penészvirágát. ~- Késő! - hörgé. - Már késő van! ~- Mi van későn,
 68 8 |                  későn, te medve, te? ~- Már aláírtam a kontraktust az
 69 8 |             Palyus - szóltam én közbe. - Már hogy írta volna kend alá,
 70 8 |            megjegyzését. ~Ez a Galandáné már rég boszorkány hírében állt
 71 8 |                  aludni fog valaki. Most már a boszorkányok csak azon
 72 8 |               mindnyájan a mondását): ~- Már én csak amondó vagyok, hogy
 73 8 |               összevacogtak a fogaik. ~- Már bizonyos, ő a boszorkány! -
 74 9 |              akiket megszeretett. ~Látta már a néhai Préda János is,
 75 9 |                 kápolnát a kálváriával. ~Már ami a bágyiakat illeti,
 76 9 |               Csúz Gábor, ilyen dolgokat már nem kíván az Isten. ~Tisztelet-becsület
 77 9 | Tisztelet-becsület Gughi Pannának, de ez már alighanem az ő dolga, mert
 78 9 |               hej, Panna, Gughi Panna! - már Uram bocsáss meg, ha vétkeztem -
 79 9 |                  boldogságos Szűznél; de már az nagyon gyanús, hogy ami
 80 9 |                is, köszöni alássan. ~No, már hogy volt, hogy nem volt,
 81 9 |                bizony visszájárul fordul már a világ!), ott volt a hetyke-petyke
 82 9 |                 amikorra mondtam! ~A tűz már nem égett, csak itt-ott
 83 9 |                ért a Mária-fákhoz. Panna már várta. Ott ült a kút párkányán,
 84 10|               bundán az eszterhaj alatt, már félig a síré. Sápadt arcán
 85 10|                  észrevenni. No, de most már ne búsulj, nem ellenzem
 86 10|                      No hát gyere be, ha már itt vagy! ~- Adod a lányt?
 87 10|                  képet odahaza. Nem volt már azon az arcon semmi kevélység,
 88 10|             dolog, hogy otthagyta! ~Most már a parthoz értek a juhászok.
 89 10|           Menjenek, nézzék meg, porzik-e már az út, érkezik-e a nyáj? ~
 90 10|                  dél sincsen. ~Nem bánja már ő azt, talán nem is érti.
 91 10|              közelebb, közelebb szólnak. Már az érkező birkák robaját
 92 10|                 egyszer fölnyitná, de az már csak a fehérje; még egyszer
 93 10|                 balzsamos levegőt, de az már csak hörgés. ~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - ~
 94 10|               Gyere be csak! Hallotta az már a szavukat délben, s meg
 95 11|                nyelvén. ~Nem is lehetett már ezen segíteni sehogy, hacsak
 96 11|                  terem rajta valami. ~De már az Eszter jussa, az csakugyan
 97 11|                néha ezek a fűszálak? Hát már miért ne beszélgetnének?... ~
 98 11|            kitalálni a hasznukat. ~Pedig már az is milyen nagy jóság
 99 11|              felől közelgett, csak mikor már megszólította: ~- Jó estét,
100 11|               házba. ~Mudrik otthon volt már, mert ő kocsin jött. ~Gyanús
101 11|                 Hanem hiszen jókor hozza már... ~Erzsike a mézeskalácsaival
102 11|          évenként ötszáz forintot. ~Most már Mudrik Mihály sápadt el
103 11|               fehér szakállát. Hallott ő már valahol a mesékben ilyen
104 12|                meg is csókolgatta. ~Most már nem csókolja, mióta menyecske
105 12|                  szerető, mert másé volt már egyszer, kétszer lett édessé... ~
106 12|             kétszer lett édessé... ~Most már nem csókolja, de azért él-hal
107 12|                 ilyen ló. ~...Bezzeg van már most, elleste a tudományukat
108 12|         nehezedett a szívére. Hallotta ő már valaha ezt a szelíd hangot
109 12|                 őkigyelme?... No de most már siess felkészülni, Klári!
110 12|               indulunk. ~A könnyű szekér már ki volt húzva a színből,
111 12|                  paripái; nem is paripák már, a szörnyű sebesség összegyúrja
112 13|                  neki olyan párt, akinek már megjött az esze. Ott van,
113 13|              konyhába. ~Egy félóra múlva már bent volt a leves. Belemerítette
114 13|                Meg mered-e tenni? ~- Én. Már hogy én? - selypíté Anna
115 13|              mindjárt elkezdi. ~Azazhogy már kezdte is. Még alig, hogy
116 13|           kikászálódott a nagy bundából, már fenn a kocsin rágyújtott: ~-
117 14|                mögé, több galibájuk volt már vele, mint amennyi gyönyörűségük. ~
118 14|                  az övék többé. ~A rétet már nem sajnálták, a Szent Vendelinen
119 14|                  mint a pávák. Az ördögé már az, aki ezt az utat egy-két
120 14|                  Az ilyen öregasszonynak már létra van a szívétől az
121 14|               szóbeszédbe álltak, tegnap már meg is csipkedte. Igaz,
122 14|                  ráütött a kezére, de ma már összecsókolta - s az igaz,
123 14|                szikrázott a haragtól. ~- Már megint azt a korsót nyaggatod?
124 14|                 nyaggatod? Hova szaladsz már megint? Micsoda dolgod van
125 14|                     Uram, én Istenem, ez már harmadik korsó húsvét óta...
126 14|             haranglábnál, csak azt várta már, míg a tiszteletes uram
127 14|                 lovát? - kérdé Magda, de már tűkön állott. ~- Hát az
128 14|          folytonosan az országúton volt; már azóta ide kellett volna
129 14|            odanyúlt, megigazította. S ha már olyan közel járt a keze,
130 14|                is szomorítson... Magának már felesége van. Mondták a
131 14|            világnak bujdosik. Ki hallott már ilyet valaha? Hej, az a