Fejezet

  1 1 |           felriadtak éji fekhelyeiken, és felrepülve gágogtak, a fák
  2 1 |                fölszállt a házfedélre, és onnan kukoríkolt, a lovak
  3 1 |      kísértetiesen szaladó búzavetések és kukoricaszárak megállottak,
  4 1 |              lesznek! ~Gerendák, ajtók és mindenféle házi eszközök
  5 1 |             hullámokon, szakajtó, zsúp és ablaktábla. (Egész házakat
  6 1 |              gyenge - szólt dacosan -, és a furfang lesz a fegyverem. ~
  7 1 |             Ahogy érte mentek, vánkost és dunyhát téve a kocsiülésbe,
  8 1 |                dicsértesséket mondott, és továbbment. Ágnes nemkülönben.
  9 1 |          látszott... ~Ügyes szűcsmunka és szép tisztára mosott báránybőrből
 10 2 |            falait, ráült az ablakokra, és elhomályosítá a jégvirágokat.
 11 2 |           fojtott levegő volt, ködmön- és pálinkaszag, s a legfelső
 12 2 |         személyzete, a beidézett tanúk és vádlottak. ~- Van-e még
 13 2 |               leány. ~Az ajtó kinyílt, és a lány belépett. - Üde légáramlat
 14 2 |            lopózott volna az ablakhoz, és ott táncolna a jégvirágok
 15 2 |                tárgyalási terem falain és bútorzatán. ~Takaros egy
 16 2 |               fekete kendőjét a fején, és mély sóhajjal feleli: ~-
 17 2 |              nagyon nagy. ~Hangja lágy és szomorú, a szívekig hat,
 18 2 |                elváltoztatva mindenkit és mindent. ~A bírák arca nem
 19 2 |        tűzszemek nézik vissza mereven, és azt morogja önkéntelenül: "
 20 2 |              van, lányom - szól halkan és szelíden -, hanem megállj
 21 3 |               leoldá fejéről a kendőt, és a fészekre terítette. Arról
 22 3 |           Pista azonban elvette onnan, és a keblébe rejté. Beh édes
 23 3 |                 közbül feküdt Juditnak és Csatónénak; észrevette,
 24 3 |                Orvosságra van szükség, és nincs pénzünk. - De vegye
 25 3 |           vetett a tükörbe, sóhajtott, és lehajtotta szép fejét, mint
 26 3 |           olyan fehér, mint a liliom. ~És mégis a rózsát sajnálta
 27 3 |       gömörödik a sár fölött, átlátszó és fehéres, mint a muszlinruha,
 28 3 |               Az emberek az udvarukról és a kerítések mögül nézik,
 29 3 |             adománya széttörve hevert, és nem mert fölnézni az égre
 30 3 |               égre. ~Milyen messze van és mégis milyen közel... ~Egy
 31 4 |           hidegen is, ha erőltetve is, és így szólt volna: "Engem
 32 4 |               voltak beszélve. Elment, és nem jött vissza. Pedig már
 33 4 |            ernyőt csinált kis kezéből, és úgy bámult arra a nagy,
 34 4 |                 suttogták egymás közt, és még nevettek is hozzá. ~
 35 5 |               városa számtalan házával és valamennyi templomával:
 36 5 |             magukét, kivált a bélésben és gallérban okozva botrányos
 37 5 |                tekintetes megyei karok és rendek száznyolcvan váltóforintot
 38 5 |               őt érje mindaz a csúfság és szidalom, ami Majornok után
 39 5 |          tartozását, nagy hálálkodások és köszönet mellett. Mégiscsak
 40 5 |               magától a drága ételeket és a medicinásüveget, hanem
 41 5 |               régi ismerőse, a bunda. ~És azok a rózsák, piros tulipánok,
 42 5 |         faluban. Nem evett, nem ivott, és nem beszélt. Ez a csapás
 43 5 |            szilárdan lépett az ágyhoz, és levette a haldoklóról azt
 44 5 |           Melléjük tette a tarisznyát, és gyufát gyújtott, hogy jobban
 45 5 |             édes álomban szunnyad anya és gyermek. Öldöklő fáradtság
 46 5 |               a csípős idő, hideg szél és a rongyos ruha nem alkalmasak
 47 5 | dolmányzsebéből, megtömte, rágyújtott, és leült a földre - az alvók
 48 5 |                 A csillagok őt nézték, és talán integettek is neki,
 49 5 |          öregember pedig bunda nélkül, és mégsem fázott. ~Egy gondolat
 50 6 |              széles homokrámát kapott, és a csillogó homoknak is,
 51 6 |             partját a malom környékén, és a vizet várják. ~Ha nem
 52 6 |        Mindenik jól mulatott a patakon és a molnárné fogadásán, csak
 53 6 |                    Bement Gélyi János, és akár ki se menne többé soha.
 54 6 |         furulyám, ha megáll a malomkő, és meg nem mozdul reggelig. ~-
 55 6 |               elaludt bent a szobában. És a nagy némaságban csak mintha
 56 7 |                otthon vannak! - mondá, és megállította szekerét. -
 57 7 |                 megcirógatta szelíden, és egy tányér ételt adott neki. ~-
 58 7 |                jöttem? - kérdé halkan, és nyakkendője csokrát babrálta. ~-
 59 7 |          szikrák ugráltak a szemeiben, és csintalan ördögök táncoltak
 60 7 |                  Kivette az erszényét, és kiszórta, ami benne volt.
 61 8 |       misztériumokat, hisz az ördögben és rémlátomásokban. Egy sötét
 62 8 |            ételt a szolgáló. Víg volt, és fütyörészett, midőn az ajtót
 63 8 |      kontraktust az ördögnek - lihegé, és a fogai vacogtak. ~- Bolondokat
 64 8 |             úrnak gyomorgörcse támadt, és nem tarthatta meg az ünnepi
 65 8 |           Szüleim semmitől sem féltek, és én akkor úgy csodálkoztam
 66 8 |                Palyus sírjához értünk, és megtaláltuk a dulakodás
 67 8 |               vágta a fején a kalapot, és így szólt (lestük is mindnyájan
 68 8 |            nagyon közel van a faluhoz; és nincs elég közel a határszélhez;
 69 8 |          plébános úrért, hogy a helyet és a ruhafoszlányokat fölszentelni
 70 8 |             beszentelé a kívánt helyet és tárgyakat, azalatt odagyűltek
 71 9 |              mert vagy hülye a legény, és ő veri bele a vakbuzgóságot,
 72 9 |         mondanom sem kell Gughi Pannát és Csúz Gábort. ~Nagy sokadalom,
 73 9 |                 aztán Gáborhoz hajolt, és a fülébe súgta: - De te
 74 9 |               vágódva összetört volna, és fényes cserepei szétesve
 75 9 |             megszégyeníteni. ~Akadozva és szemérmesen folytatta: ~-
 76 10|           bundán. Az is új volt valaha és virágos... ~- Még ma. Ugye,
 77 10|           hímet viszik a csápjaikon... és nézte az Isten tehénkéit,
 78 10|               ő arcát is láttam tegnap és ma. Menjünk a kertbe, nézd
 79 10|              juhásza lehajtotta fejét, és nem merte megkérdezni, hova
 80 11|             fizetné ki mint legöregebb és férfi két kiskorú húgát.
 81 11|          kiskorú húgát. Gyócsi Esztert és a mostohaapjától való Mudrik
 82 11|                ezek a hegyek, folyamok és bércek azt mind megértenék! ~
 83 11|                 csak jól kell művelni. És legalább a víz nem viszi
 84 11|               hány ki. ~Imre lehajolt, és teleszedte a szűre ujját.
 85 11|            azok közt kék, sárga, piros és aranyszínű. A szakadékban
 86 11|             Erzsike a mézeskalácsaival és a fabábuival játszott. A
 87 11|          Eszter az asztalon könyökölt, és sóvárgó szemekkel nézte
 88 11|              kavicsot a szájába vette, és megnyalogatta, kisült, hogy
 89 11|         idegenre, abbahagyta a sírást, és bámészan nézte ősz haját,
 90 12|            azért él-hal értük most is, és nem adná négy lovát tizenhat
 91 12|              válogatni a parasztoktól, és bizony megesik ilyenkor...
 92 12|               én kiscsikóm még fiatal, és a Péri Jánoséra is korán
 93 12|             Gélyi Jánost: a Ráró nyaka és a szénatartó eltakarta. ~
 94 12|        körülröpködi nyúlánk derekukat, és az acélpatkó, amint meg
 95 12|                Csoltó, hogy megvegyék, és agyonüssék a határon. ~Hadd
 96 12|               ló, ágaskodott a gyeplős és az ostorhegyes, a szépasszony
 97 12|        kibontott gyeplőszárát a Bokros és Villám nyaka közé... ~~~
 98 13|               János Józsi fia Bodokról és a kartali Major Jánosék
 99 13|                magát a fagyos rögökön, és elkezdett keservesen sírni. ~
100 13|              nézte, nézte egy darabig, és mert mindenki nevetett,
101 13|               Homokos Pálné, Filcsikné és Felsővégi Kapor István -
102 13|                a ház az ő nevetésüktől és ajtócsapkodásaiktól. ~Uzsonna
103 13|            forint, tizenkét rőf vászon és egy pár fejelés gyertyaszentelőkor. ~
104 13|            volna olyan nagyon kötekedő és goromba! Alighogy megmelegedett
105 13|             odaborult a Józsi nyakába, és behunyva szemeit szelíden
106 14|              hát isszuk az édes vizet, és nem vágyakozunk a savanyúra.
107 14|          egyszer... utoljára egyszer. ~És amint hirtelen megfordult -
108 14|              ott állt mélázón a kútnál és integetett neki, hogy jöjjön
109 14|              se félj! Én előre megyek, és kiengesztelem az anyádat,
110 14|                leereszkedett a házakra és füvekre. Azok legelőbb odaengedték
111 14|              is eltakarta, beburkolta. És nem oszlott el soha többé
112 14|              csupán a korsó tört el... és nem is az volt a gyenge. ~...