Fejezet
1 1 | csáklyával... ~Hanem hát azt mondja őkigyelme, hogy ott
2 1 | legalább ő vigasztalhatná azt a szegény Borcsa gyereket,
3 1 | el is ájulna, ha hirtelen azt hallaná, hogy megvan. ~-
4 1 | Boriskám! Nézd meg jól azt a hosszú hajú magas embert -
5 1 | minthogy Sánta-Radó Ferenc uram azt találta megjegyezni a födélre,
6 1 | Borcsa félénken nézte meg azt az embert, nagy, kék szemei
7 1 | közel, s még meg is szólítja azt a hatalmas embert. Ejnye
8 1 | kedvetlenedve. - Takarodj innen, azt mondom... ~Aztán odafordult
9 2 | falról, hogy csak beszélje el azt a nagy bajt. ~Ott az írás,
10 2 | írás, elmondja az; csakhogy azt még előbb meg kell keresni
11 2 | bólint a fejével, s amint azt mélyen lesüti, hátracsúszik
12 2 | nézik vissza mereven, és azt morogja önkéntelenül: "A
13 2 | de bizony következetesen azt mondják, hogy Bede Anna
14 2 | elkövetett. (Mert nagyon szerette azt a Kártony Gábort, miatta
15 2 | miatta keveredett bűnbe.) Azt gondoltuk hát... ~- Mit,
16 2 | Mit, gyermekem? ~- Azt, hogy legyen meg a teljes
17 2 | vármegyénél szenvedem el helyette azt a fél esztendőt. ~A bírák
18 2 | megsimogatja gyöngéden azt a hollóhajat a fején. ~-
19 2 | ártatlan volt. ~- Gondoltuk mi azt! - suttogá, s kis kezét
20 3 | patyolatnak fonnák, ha kihull, azt hitte volna a föld, ahová
21 3 | illata. ~- Teszi kend vissza azt a kendőt mindjárt! - förmedt
22 3 | elpirulva. - Inkább sose lássam azt a kendőt. ~Elfordult, durcásan,
23 3 | volna készülve megvédeni azt, ki eszméletlenül fekszik
24 3 | Hozzáment, megsimogatta azt a csitri fejecskét gyöngéden,
25 3 | az Isten ujja összetört, azt nem szabad az ember ujjainak
26 3 | te kölyök! ~- Ne kergesd azt a gyereket, Istók. Olyan
27 4 | hitte volna, hogy megcsalja azt az áldott, kedves asszonyt,
28 4 | megbocsátasz neki, jöjj el hozzá, azt üzeni. ~- Menjünk! - mondá
29 4 | az országúton. ~- No, én azt se bánom. Eredj hát szaporán,
30 4 | akár az evet. ~- Ide most azt a keresztet! - kiáltá aláhajolva -
31 4 | volt ott több gomb egynél. Azt a szédülő ember láthatja
32 5 | a gózoni Mócsik csinálta azt, hanem a leghíresebb szűcs
33 5 | szinte kegyelemképpen tette azt is. Nemigen háborgatták
34 5 | többi faluét. Meg azután azt is elmondták az öregnek,
35 5 | jártak. ~Ott van, teszem azt, a csoltói országút: olyan,
36 5 | honnan adta kölcsön apja azt a sok pénzt. ~S amint gyanúja
37 5 | útközben. ~- Ösmerem én azt a Filcsiket, tekintetes
38 5 | ajkán ott látta lebegni azt a gúnyos kérdést: "Hát a
39 5 | és levette a haldoklóról azt a takarót, mely után az
40 6 | Asszonya válogatja biz azt. Igaz-e, Tímár Zsófi. Ámbátor
41 6 | érzékenyen búcsúztak? ~- A molnár azt kérdezte Klára asszonytól: "
42 6 | beszélték volna hirtelen össze azt a sötét felhőt, egyszerre
43 6 | fényben égtek. ~- Ne menj be. Azt akarom mondani, négy napja
44 6 | Verje meg hát az Isten azt a csillogó veres hajadat,
45 6 | reszket az ablaknál, mikor azt feleli: ~- No, gyere be
46 6 | Csak meg ne őrölnék hamar azt a búzát! ~Gondolt valamit,
47 7 | szólongatták. ~Pedig éppen azt a kendőt akarta elvinni
48 7 | négylevelű lóhere? Jaj, csak azt ne vesztette volna el! Nincs,
49 8 | a határt a jég elverte, azt is mind a Galandáné okozta. ~
50 8 | néznek. Anyám építtette azt oda. Valakije volt ott,
51 8 | közelebb volna a határszélhez, azt cselekednénk, hogy odaajándékoznók
52 8 | kerítésnél a két kisbíró, amint azt az illedelem kívánja, hatalmas
53 8 | megfenyegetett vele: ~- Ej, ej! Hát azt hiszi, hogy a vén Galandáné
54 9 | becsüli, mint egy szentet; azt sem lehet tagadni, hogy
55 9 | ki a Mária? ~- Jaj, nehéz azt elbeszélni... Vakító fehér
56 10| segíthetne. ~Az öreg juhász is azt gondolja. ~- Ide hallgass,
57 10| is beteg, csak gyenge. ~- Azt mondják, szárazbetegségbe
58 10| mit döngnek a méhek, mikor azt a sárga hímet viszik a csápjaikon...
59 10| mintha lerajzolnák láthatónak azt a szomorú képet odahaza.
60 10| sincsen. ~Nem bánja már ő azt, talán nem is érti. Egyszerre
61 11| hegyek, folyamok és bércek azt mind megértenék! ~Haragoszöld
62 11| csakugyan nem ér semmit, azt még szántani sem érdemes. ~
63 11| lehámlott belőle egy darab, azt is a többi mellé tette.
64 11| vagy? ~- Csoltóra. ~- Akkor azt is tudod, kié ez a hegyhát? ~
65 11| figyelmét odavonja, mintha azt mondaná: "Látod, mim van
66 11| megfizetném? ~- Nem adom én azt még talán... ~Gondolkozott,
67 12| de nem hallotta... nem azt hallgatta. ~"Ha a piros
68 12| rajtuk, s amint elnézte azt a négy formás főt, mely
69 12| koporsókat. ~- Aztán meg azt gondoltam, hogy mivel a
70 12| a kocsirobogásra - pedig azt még a föld is megérzi, ha
71 12| Irgalom, segítség! Ó, tartsd azt a gyeplőt! - sikolt fel
72 12| fog verni! ~- Ó, tartsd azt a gyeplőt, édes uram, férjem! ~
73 13| az esze. Ott van, teszem azt mindjárt a szomszédban a
74 13| szelíden suttogta: ~- Ne kívánd azt tőlem, Józsi! Nem merem...
75 13| az a személy? Hadd lássam azt az áspiskígyót! Majd mindjárt
76 14| kút miatt "hiba" is. Mikor azt a határigazítási pört vitték
77 14| hogy nagyon szemügyre vette azt az éretlen gyereket, a Gál
78 14| haragtól. ~- Már megint azt a korsót nyaggatod? Hova
79 14| örökösen annál a kútnál? Azt szeretném én tudni, hé? ~
80 14| világért. ~- Veted le mindjárt azt az ünneplő ködmönt! Ejnye,
81 14| erdei gyík, hogy mered azt a selyemkendőt a nyakadba
82 14| mindjárt! Nem vettem én azt sem az alsó végnek, sem
83 14| takarodj a szemem elől... Hanem azt mondom, össze ne törd azt
84 14| azt mondom, össze ne törd azt az újdonatúj fehér korsót...
85 14| húsvét óta... Mert ha te azt a korsót összetöröd, vissza
86 14| Hallod-e, hej, vesd le még azt a csizmát is! ~Hosszú, fekete
87 14| végén a haranglábnál, csak azt várta már, míg a tiszteletes
88 14| akadozva. Pedig érezte ő azt, hogy elmennek. ~- Amott
89 14| Amott indulnak, ni... Csak azt az egyet neheztelem tőlük,
90 14| Szent Mihály-lovát, hehehe. Azt kínáltam nekik, hihihi! ~-
91 14| keze, egyúttal átnyalábolta azt a gyönyörű derekát. Vétek
92 14| se menjek soha többé! ~- Azt szeretném én csak. Bár soha
93 14| nem mennél. Ne is menj, azt mondom. Gyere velem, Magda!... ~-
|