Fejezet

 1 1 |              No, ha most ez egyszer ki nem csap az a patak, s ki
 2 1 |           ki nem csap az a patak, s ki nem önti a bodokiakat, mint
 3 1 |            talán Sós Pál uram fogta ki útközben a csáklyával... ~
 4 1 |          tekintélyes ember állítja, ki már az idén is kevesellte
 5 1 |             Pálnak: csak ő húzhatta ki, senki más, a ládát! Hanem '
 6 1 |          volna lakat az ő száján... Ki tudhatja hát? De az már
 7 1 |         innen-onnan, s még nem volt ki soha a faluból, nagyon anyás...
 8 2 |            kell keresni a keblében, ki kell gombolni a pruszlik
 9 2 |         esztendő miatt", hogy mégis ki kell állnia. Ó, mennyire
10 2 |             édesanyám a kárt fizeti ki, én meg a vármegyénél szenvedem
11 2 |            Odafönt másképp tudódott ki az igazság. Eredj haza,
12 3 |          lennek, vagy hullott volna ki egyenként. ~Len ha lenne,
13 3 |              míg egy parázs csókkal ki nem váltotta kendőjét. ~
14 3 |        valami fényes tárgy csúszott ki. - Kata megtapogatta: olló
15 3 |             készülve megvédeni azt, ki eszméletlenül fekszik benne. ~
16 3 |          még, akár a Bizi apó arca, ki meghajolva, ingadozó léptekkel
17 3 |            neki, ragyogó mosoly ült ki arcára, s vígan kopogott
18 4 |        legügyesebb ács a környéken; ki hitte volna, hogy megcsalja
19 4 |    elkárhozni. ~Hírét sem hallotta, ki tudja, merre mentek; út
20 4 |            Esténként a küszöbre ült ki, onnan el lehetett látni
21 4 |             egyes betűk bontakoznak ki furmányos szekerek, utazó
22 4 |      ajándékozta az eklézsiának. ~- Ki vállalja a dolgot, fiúk -
23 4 |           felső ablakból magam adom ki majd a keresztet, ha már
24 5 |              mint a szerelmes férj, ki észre nem veszi, felesége
25 5 |        adott. ~A megyei vicemérnök, ki mappát csinált a vármegye
26 5 |            is ővele, de az apjával, ki szintén István volt. Csak
27 5 |             annak a hatalmas úrnak, ki az egész környéknek parancsol. ~
28 5 |          hajdúja Suska Mihály, hogy ki ne gondolt volna valami
29 5 |           sáros csizmájú Filcsiket, ki félénken tipegett utána,
30 5 |      leányra. Némán, szótlanul ment ki, mintha nem fájna neki semmi. ~
31 6 |           magára zárta. Nem is jött ki többet, csak az ablakról
32 6 |         Bement Gélyi János, és akár ki se menne többé soha. De
33 6 |          fejét megrázta, úgy néztek ki, mintha valami fehér lepke
34 6 |              de mert nem áradhatott ki, zúgva csapkodta egy darabig
35 6 |  visszafordult. ~A hold most bukkan ki, s végighúzza ezüstös fényes
36 7 |        piros selyemkendővel, melyet ki akar cserélni másikkal.
37 7 |            mosolyogva nyújtózkodtak ki a melegítő fénytől, s ragyogásukban
38 7 |              ha te tudnád, kiscica, ki van itt?... Gyere, hadd
39 7 |      udvaron mámorából fölocsúdott. Ki vezette haza, nem tudta.
40 8 |         emlékszem még, sohasem megy ki a fejemből a szegény Palyus. ~
41 8 | halálsápadtan, erőtlenül támolygott ki, mintha kilenc esztendeig
42 8 |          vigyáztam az öreg Palyust, ki napról napra komolyabb lett,
43 8 |        Palyust is Galandáné kísérte ki a temetőárokba. ~Ez úgy
44 8 |           Ott volt Suska Mihály is, ki váltig bizonykodott, hogy
45 8 |         csupán én ráztam a fejemet, ki színről színre láttam, mintha
46 9 |              a Bágy hullámaiból kel ki, vagy az erdő titokzatos
47 9 |            előéneklő Mindég Jancsi, ki a koszorús Krisztust viszi,
48 9 |         menyecske hangjának, meg... ki tudja... talán a két piros
49 9 |         nagyon a szentekhez fordul. Ki sokat ácsorog a bíró udvarán,
50 9 |            olyannak. ~Rebesgetik... Ki is beszélte csak?... Alighanem
51 9 |           jönni a gyalázatos!), meg ki győzné elszámlálni a többit:
52 9 |            hallgatták Gughi Pannát, ki csodás dolgokat beszélt
53 9 |      faggatja Filcsikné -, hogy néz ki a Mária? ~- Jaj, nehéz azt
54 9 |         Követi tán valaki? De ugyan ki követné? ~Lihegve ért a
55 9 |         gyermek éppen most nyitotta ki szemecskéit s mosolygott. ~-
56 10|           kevély kutya! ~- Gyere te ki! ~- Nem megyek. Én nem alázom
57 10|          óriási tulipán nyílt volna ki a buja fű közül, éppen úgy
58 10|          tovább... de nem fecsegett ki semmit. ~Pedig talán tudta,
59 10|           nincsen este, minduntalan ki kell nyitni az ablakot,
60 11|           nyomorék Imréé, ő fizetné ki mint legöregebb és férfi
61 11|             instancia?... De az is, ki tudja, milyen ember? ~A
62 11|           tetszetős kavicsokat hány ki. ~Imre lehajolt, és teleszedte
63 11|          vette az öreg úri vadászt, ki a hegy felől közelgett,
64 12|        aranyszőrű nyakát csinosítja ki bent az istállóban a gazda
65 12|         ide-oda. ~Az istálló ajtaja ki volt nyitva, s szép pirospozsgás
66 12|   köhécseléstől kísért hang felelt, ki tudja, mit, nem lehetett
67 12|             Ha a piros rózsát ejtem ki a kezemből az útra, akkor
68 12|         bontson? ~Nyugodtan vezette ki a felszerszámozott lovakat
69 12|            Klári éppen akkor kísért ki a kapun egy töpörödött öregasszonyt. ~-
70 12|         töpörödött öregasszonyt. ~- Ki volt az az ördögök nagyanyja? -
71 12|      indulunk. ~A könnyű szekér már ki volt húzva a színből, s
72 12|             aprózó táncban indultak ki az udvarból. ~Végigtekintett
73 13|          lángba borult arccal osont ki a konyhába. ~Egy félóra
74 13|        igazi só helyett timsót vett ki a pohárszékből a menyecske,
75 13|        sompolyogtak be a házba vagy ki a házból, nehogy szóba álljon
76 13|              vén Télné! Jöjjön csak ki! ~A gyerekek összebújtak
77 14|            szérűskertjén át, futott ki a rétre a "savanyú kút"-
78 14|       hazajönni, világnak bujdosik. Ki hallott már ilyet valaha?