Fejezet

 1 1 |         szilajon, zúgva vágtatott el a kertek alatt, mutatta,
 2 1 | ablaktábla. (Egész házakat mosott el a víz valahol!) Azután jött
 3 1 |          mások becsületét hordják el rajta. ~Nyomban nekiestek
 4 1 |       Isten nem alszik, rossz tűz el nem alszik, nem marad ez
 5 1 |           kinek a báránya veszett el gonoszul, a tarka Cukri
 6 1 |       mint a Baló lányok kincse! ~El is indult Baló Mihály azonnal.
 7 1 |           kérdezni előbb! Még tán el is ájulna, ha hirtelen azt
 8 1 |         húgának Ágnes -, az vitte el a Cukrit. ~Éppen a községházához
 9 2 |        falról, hogy csak beszélje el azt a nagy bajt. ~Ott az
10 2 |      lehet vele tréfálni." Hát én el is jöttem, hogy kiálljam
11 2 |   törvényszolgának: ~- Kísérje ön el Bede Annát a fogházi felügyelőhöz. ~
12 2 |      Istenem! Hát miért ítélnének el engem? Nem vétek még a légynek
13 2 |           a vármegyénél szenvedem el helyette azt a fél esztendőt. ~
14 2 |           kegyetlen ember egészen el van érzékenyülve. Odalép
15 3 |            de minek is eresztette el őket hazulról, felügyelet
16 3 |           nem a világ, hadd vigye el, van még ott elég kendő,
17 3 |          a Judit darázsderekát, s el nem bocsátá addig, míg egy
18 3 |   meghallották? ~- Mezítláb gyere el - suttogta -, át ne ázzon
19 3 |           az ágyhoz lépve, mintha el volna készülve megvédeni
20 3 |      utánuk, fiam, hova fordulnak el a savanyú kúttól? ~A "falu
21 3 |          Bizi uram! ~- Pedig hidd el, Istók, nem vagyok rossz
22 4 |           melyben nyomuk veszett, el nem beszéli, szellő nem
23 4 |        beszéli, szellő nem árulja el, hol vannak, suttogó lombok
24 4 |    életemet." ~Hanem lopva mentek el, össze voltak beszélve.
25 4 |          a küszöbre ült ki, onnan el lehetett látni messze-messze
26 4 |         falubeliek sokszor mentek el mellette, köszöntek is neki,
27 4 |           megbocsátasz neki, jöjj el hozzá, azt üzeni. ~- Menjünk! -
28 5 |        vissza sem jött addig, míg el nem ment a lánya. ~Azután
29 5 |         vele parolát, csak jöjjön el minél előbb, mert már a
30 5 |        fenyegetés is. ~- Fogasson el, tekintetes uram, veressen
31 5 |      ember az. ~- No hát, lopassa el kend, minél előbb! ~'Iszen
32 5 |     Bezzeg akkor... de nem mondja el, mert még el sem hinnék. ~
33 5 |           nem mondja el, mert még el sem hinnék. ~A beteg nő
34 5 |          hálóköntösét. ~Mindennel el van látva, amit szeme-szája
35 5 |            De a remény nem hagyta el. Érezte, hogy a drága jószág
36 5 | előbb-utóbb megkerül. Nem veszhet el, aki ellopta, nem használhatja,
37 5 |        szögletbe mutatva. - Vigye el! ~Az öreg szemek lassanként
38 5 |      Öldöklő fáradtság altathatta el így. Mert a csípős idő,
39 5 |          Csak az alhatik így, aki el van csigázva. Arcuk, különösen
40 6 |         mégsem olyan mélyen, hogy el ne láthasson alóla a sövényig,
41 7 |       utoljától veszetté. ~- Húzd el a nótámat, öreg Gilagó Marci! ~
42 7 |            te ugyan szépen mentél el Gózonba. ~- Mi nekem Gózon!
43 7 |       csak azt ne vesztette volna el! Nincs, semmi sincs!... ~
44 8 |           köd veszi körül, s hova el nem lát a szem, benépesíti
45 8 |          háttért, de nem oszlatta el, mert emlékszem még, sohasem
46 8 |        ismét rázártuk. ~Alig múlt el azonban egy óra, amint az
47 8 |        egy bölömbika bődült volna el. ~- Palyus, Palyus! - kiáltám
48 8 |        Ösztönszerű félelem fogott el. Apámért futottam, elmondtam
49 8 |            Ebben a hitben aludtam el édesdeden, tovább szőve
50 8 |       utálatos ráncai nem árultak el semmit, még kíváncsiságot
51 9 |           csodás dolgokat beszélt el a gózoni Szűz Máriáról. ~-
52 9 |          a Szent Szűz? ~- Mindent el kell neki beszélnem kegyelmetek
53 9 |            De te azért csak gyere el, amikorra mondtam! ~A tűz
54 9 |           Hosszú, hosszú idő telt el, amíg vége megkondult fent
55 9 |      rémülten. ~Gábor némán fedte el arcát kezeivel. ~- Jaj nekem,
56 9 |         Gábor, a kisfiadat hoztam el. Ott a népek között nem
57 9 |        Maris, de nem is veszítesz el soha többé, ha megbocsátasz... ~
58 10|          a leányt ideadják, kérje el a csengőket, kösse a négy
59 11|          legalább a víz nem viszi el, ha terem rajta valami. ~
60 11|          már Mudrik Mihály sápadt el az irigységtől, s Gyócsi
61 11| irigységtől, s Gyócsi Imre pirult el az örömtől. Hiszen annyi
62 11|          évig egymás után öntötte el a réteket, s akkora nádast
63 13|      semmit. Jaj, minek is vettél el! ~Nagy ijedelemben voltak
64 13|              Hát mégsem kergetted el!... - szólt Józsi szemrehányóan. -
65 13|          se lett belőle, úgy múlt el hirtelen. ~Anna elutazott
66 13|         Jaj, elhoztam!... Fussunk el messzire. Siessünk a kertbe,
67 14|     levetette. Úgy, mezítláb ment el, mint a zsellérlányok. Gondolkozott,
68 14|            Gondolkozott, hogy tán el se menjen, de azért mégiscsak
69 14|          engem! Istenem, ne hagyj el! ~- Láttam, te is szeretsz,
70 14|       Éppen arra, őmellettük ment el a Riska, s nagy szelíd szemeivel
71 14|   gerendához a korsót. Jaj, talán el is tört? ~Még észre sem
72 14|         férfiú éppen most végezte el a harangozást, s amint látta,
73 14|         sárkány őkigyelme. Maradj el egy kicsit. ~Magda megállt,
74 14|        beburkolta. És nem oszlott el soha többé róla. Fedi most
75 14|           emberek nem szomorítják el még jobban, nem ellenkeznek
76 14|        nem is csupán a korsó tört el... és nem is az volt a gyenge. ~...