Fejezet

 1 1 |             pajtájánál! Nosza, szaladj hát utána, öreg láda! ~Nézték
 2 1 |        útközben a csáklyával... ~Hanem hát azt mondja őkigyelme, hogy
 3 1 |                ő száján... Ki tudhatja hát? De az már egyszer mégis
 4 1 |           kellett érte menni Bodokra. ~Hát lám, hiába volt az Ágnes
 5 1 |           Isten, kár volt a kocsiért! ~Hát amint a Csorba Gergelyéktől
 6 1 |      telelettek könnyel. ~- Ne rángass hát! - förmedt rá Ágnes, s eleresztette
 7 2 |              nem lehet vele tréfálni." Hát én el is jöttem, hogy kiálljam
 8 2 |          elítélve? ~- Ó, édes Istenem! Hát miért ítélnének el engem?
 9 2 |               még a légynek sem. ~- De hát akkor minek jössz ide, te
10 2 |               jössz ide, te bolond? ~- Hát úgy volt az, kérem, hogy
11 2 |       keveredett bűnbe.) Azt gondoltuk hát... ~- Mit, gyermekem? ~-
12 3 |               Péri lányok szép hajáról~Hát bizony a Péri lányok híres
13 3 |                az árnyékos szalmaerdő? Hát még szegény anyjuk, hogy
14 3 |       megüvegesedett szemei Katira. ~- Hát a te hajad hová lett? ~-
15 3 |             innen... - mondá Istók. ~- Hát a kereszttel mi történjék? -
16 3 |                  kiáltott föl Istók. - Hát ez a poronty mindig a sarkunkban
17 3 |             itt nem lesz. ~- No, gyere hát közelebb! ~- De csak hadd
18 3 |           mondá a gyerek szomorúan. ~- Hát miért nem varrat apád? ~-
19 4 |              Megszabadultál a nyűgtől. Hát csakugyan elkergetted? Hm.
20 4 |                 én azt se bánom. Eredj hát szaporán, a felső ablakból
21 5 |                is. Nemigen háborgatták hát a megrendelések, mert még
22 5 |          semmit, azon a bundán kívül. ~Hát 'iszen nem lehet égbekiáltóbb
23 5 |     szolgabíróval. ~Nagy hiba volt, de hát fiatalság, bolondság. Az
24 5 |             nem mer elmenni többé. ~De hát az öreg Filcsikkel semmire
25 5 |                a többi. ~Nem is jöttek hát pénzeslevelek többé ezután,
26 5 |              kívánta látni. Mégse volt hát olyan rossz lány az a szegény
27 5 |           környéknek parancsol. ~Hanem hát nem azért volt a hajdúja
28 5 |                különös ember az. ~- No hát, lopassa el kend, minél
29 5 |         lebegni azt a gúnyos kérdést: "Hát a kegyelmed híres bundája
30 6 |             oldala van kívül. Ej no... hát csak érzékenyen búcsúztak? ~-
31 6 |           János melléből: ~- Verje meg hát az Isten azt a csillogó
32 6 |                 s zavartan hebegte: ~- Hát a másik fele? ~- Egy-két
33 6 |                feleli: ~- No, gyere be hát, ha szépen viseled magad... ~
34 7 |               lenne, amit tőle hozott! Hát a négylevelű lóhere? Jaj,
35 8 |              kísérteties volt minden. ~Hát még egy-egy Luca-nap, mely
36 8 |                meg bírták őket égetni, hát én is csak bírom... vagy
37 8 |        megfenyegetett vele: ~- Ej, ej! Hát azt hiszi, hogy a vén Galandáné
38 9 |               gózoni Szűz Máriáról. ~- Hát aztán, aztán... mondjad
39 9 |             van ott a Mária-fáknál. ~- Hát ma meglátod-e? - kérdik. ~-
40 10|             akivel örökös ellenség. De hát miért is ellenségek tulajdonképpen?
41 10|             Egy virágért jöttem. ~- No hát gyere be, ha már itt vagy! ~-
42 10|          magamnak kérem. A fiamnak. ~- Hát nem halt meg? ~- Hiszen
43 10|                alázom meg magam. ~- No hát akkor itt várlak meg. ~Leült
44 10|                 s újra megzörgette: ~- Hát jól van, no!... bemegyek
45 10|             juhásza meg volt törve. ~- Hát jól van no! - mondá a Fekete
46 11|                 ez a kopár hegyhát, de hát mégiscsak van valamije benne.
47 11|   beszélgetnek-e néha ezek a fűszálak? Hát már miért ne beszélgetnének?... ~
48 11|               föld szép, színes kövei. Hát biz ezeket nemigen szokták
49 11|                 egészen maradhatós. ~- Hát az út milyen tőle a belédi
50 11|            venni a Bogátot. No, felelj hát neki. ~Aztán nevetve csapta
51 11|              Ejnye, fiam, ide hallgass hát... - szólt a vadász türelmetlenül. -
52 11|             odanőttél a röghöz - akkor hát kiveszem árendába. Vagyis
53 11|                   Eszterke! No, nevess hát! Gyere ide, lelkem! ~De
54 11|            vágta földhöz valamennyit. ~Hát az egyik, a fekete kő éppen
55 12|         élesztőt kért szegény. ~- Hüm! Hát kenyeret dagaszt őkigyelme?...
56 12|         Beszélni is restell. Hogy lesz hát, hadd hallom? Itthagysz-e
57 13|                nevették ezt a dolgot. ~Hát még ezek is házas emberek!
58 13|                a nagy Csillom portán? ~Hát bizony az lett belőlük,
59 13|            Annácska!... No, ne szaladj hát! Nem a csókod kell... Tudod-e,
60 13| méltóságteljesen csípőjére szorítá. ~- Hát hogyne tudnék! - felelt
61 13|                fel Anna nemegyszer. ~- Hát akkor ugyan mi lenne? ~-
62 13|                 Az asszonyoké? Jól van hát. Holnap elküldöm. ~Dehogy
63 13|             veréssel is fenyegette. ~- Hát mégsem kergetted el!... -
64 13|                Anna -, inkább maradjon hát a Télné; úgyis jó asszony
65 14|              megszoktuk az édes vizet, hát isszuk az édes vizet, és
66 14|         selyemkendőt a nyakadba venni? Hát hétköznapra való az tisztességes
67 14|                   Köszönöm, húgocskám. Hát csak úgy, hogy sehogy se
68 14|                de már tűkön állott. ~- Hát az enyimet, Magdácska...