Fejezet

 1 1 |     gyanúsítással Sós Pálnak: csak ő húzhatta ki, senki más,
 2 1 |    dologban, ha nem volna lakat az ő száján... Ki tudhatja hát?
 3 1 |     ragyogó szemét, pedig legalább ő vigasztalhatná azt a szegény
 4 1 |      Mihály azonnal. Majd kikeríti ő a lányai igaz jószágát,
 5 1 |       gyermek nem szólt. Pedig még ő is ott állt: a leggyengébb. ~
 6 1 |        hadd lásson egy kis világot ő is. Nyolcéves innen-onnan,
 7 3 |       kellemeztetné most már magát ő szent felsége előtt, mióta
 8 3 |           kiáltott föl keserűen. - Ő már nálam lakik, Istók,
 9 4 |         meghalványítja; vissza fog ő térni. ~Tímár Zsófi remélt,
10 4 |        felsóhajtott, ó, bárcsak az ő kerítésükre ülne rá. ~De
11 4 |            Zsófinak volt igaza. Az ő szíve többet tudott, többet
12 4 |           bádogtornyot reparálják. Ő maga nem mert eljönni, félt,
13 5 |         rózsák hogy fogynak, pedig ő maga tépdeli... nem vett
14 5 |           e szomorú átalakulásról; ő mindig a régi bundát látta
15 5 |         van Filcsik Terkának: akár ő lenne a nagyságos asszony.
16 5 |         súgva: látogassa őt meg az ő édesapja, kocsit küldenek
17 5 |          küldeni? Tudja-e, hogy az ő nagyanyja a híres Becsky
18 5 |    elégette, a szeretet melegít, s ő sohasem fázott még ilyen
19 5 |     találkozni. Talán érezte, hogy ő nem az. ~Arcáról nem lehetett
20 5 |            nincs meg a bundája. De ő azért mindig csak úgy emlegeti,
21 6 |        utolsónak a menyecske, hogy ő maradjon a legtovább? De
22 6 |           lehet ott künn... hiszen ő is fázik, reszket az ablaknál,
23 7 |    gazdagabb lett. Rátartó lett az ő szegénységével szemben...
24 7 |     szuszékre... Hátha nem is volt ő Gózonban, hanem csak úgy
25 8 |         Bodokon: a község teheneit ő rontotta meg, ha nem tejeltek;
26 8 |           fogaik. ~- Már bizonyos, ő a boszorkány! - súgá felém
27 8 |            Buga Istók uram. ~- Nem ő!... Dehogy ő! - feleltem
28 8 |          uram. ~- Nem ő!... Dehogy ő! - feleltem halkan vissza. -
29 9 |            van az istenek közt. Az ő szelíd, égi arca segített
30 9 |     embereknek, kik hisznek benne, ő jelenik meg a legtöbbször.
31 9 |       valahányszor búcsú van, mert ő a legjámborabb a hívek közt,
32 9 |             de ez már alighanem az ő dolga, mert vagy hülye a
33 9 |            vagy hülye a legény, és ő veri bele a vakbuzgóságot,
34 9 |            egészen tiszta dolog az ő szent élete sem. ~Igaz,
35 9 |             ha valakinek baja van, ő a közbenjáró a boldogságos
36 9 |         tulajdon az a pénz, melyet ő küldött a Máriának. Meg
37 9 |      kartonruha van rajta. De csak ő láthatja, ha egyedül van
38 9 |         semmit bámulja talán, mint ő. Hosszú, hosszú idő telt
39 9 |            neki meghagyva, s aztán ő is ellopózkodott. ~Sietve
40 10|           neki... legyen a tiétek. Ő is bele fog egyezni. ~-
41 10|      egyezni. ~- Hogy tudod? ~- Az ő arcát is láttam tegnap és
42 10|            sincsen. ~Nem bánja már ő azt, talán nem is érti.
43 11|            hogy íme, most a szemét ő is behunyta, az lett volna
44 11|            volna a nyomorék Imréé, ő fizetné ki mint legöregebb
45 11|            kitudják őket maholnap, ő még beállhat valahová cselédnek,
46 11|    megaranyozza... Az ott rajta az ő vetése. Szép abban a hegyben
47 11|           apja, nem marad senkije, ő pedig csak itt lesz azontúl
48 11|       Mudrik otthon volt már, mert ő kocsin jött. ~Gyanús szemekkel
49 11|       Látod, mim van nekem!" Aztán ő is visszaült az asztalhoz,
50 11|           fehér szakállát. Hallott ő már valahol a mesékben ilyen
51 12|          fel ilyen gyönyörűségnek, ő gondozta, fésülte őket éber
52 12|     nehezedett a szívére. Hallotta ő már valaha ezt a szelíd
53 12|        merengve nézte a vidéket, s ő is röpült. ~- Nem is hittem,
54 13| addig-addig csucsorította a száját ő is a nevetésre, hogy egyszer
55 13|            elevenebb lett a ház az ő nevetésüktől és ajtócsapkodásaiktól. ~
56 13|   megmelegedett a portán, mindjárt ő lett úr mindenben, kifogott
57 13|      tűztől. Pletykának, háborúnak ő volt a szítója. A faluban
58 13|          volt a szítója. A faluban ő hordta szét a híreket, s
59 13|           tövis volt, vagy ha nem, ő idomította át olyan ügyesen
60 13|          végre a rossz bánásmód az ő ártatlan szíveiket is csordultig
61 13|       Eredj érte, kis pehelykém... Ő majd elküldi a cselédet. ~-
62 14|          úgyhogy immár a kút is az ő határukba esett, a prókátor
63 14|     vasárnapra. Az Úrnak teljék az ő szent kedve abban a selyemkendőben... ~
64 14|       Magda akadozva. Pedig érezte ő azt, hogy elmennek. ~- Amott
65 14|            míg megtelt a korsó, de ő bizony észre sem vette,
66 14|          álmatlan éjszakákon: hogy ő volt az oka, tudhatta volna,