Fejezet

 1 1 |       hatalommal ment ellene, most én megyek, a gyenge - szólt
 2 1 |       eleresztette a kezét. ~- Nem én... csak megrezzentem...
 3 1 |        bárányodat, fiacskám? ~- Az én Cukri bárányomat, a két
 4 1 |        nagyon jól... ~- Nem láttam én a te bárányodat soha - szólt
 5 2 |        sóhajjal feleli: ~- Nagy az én bajom, nagyon nagy. ~Hangja
 6 2 |          lehet vele tréfálni." Hát én el is jöttem, hogy kiálljam
 7 2 |               semmi, csak az, hogy én Erzsi vagyok, Bede Erzsi,
 8 2 |        édesanyám a kárt fizeti ki, én meg a vármegyénél szenvedem
 9 3 |      csalitosban a templom mögött. Én már előbb ott leszek. ~A
10 3 |       özvegy Csupor Mátyásné. - Az én időmben még a fa is jobban
11 3 |             Összeragasztod? ~- Nem én! - viszonzá Istók tompán. -
12 3 |          csizmát, Filcsik uram, az én kontómra! - mondá Bizi apó. ~
13 4 |    ácsmester, Rögi Mihály uram. ~- Én! - mondá Péter. - Én megyek,
14 4 |               Én! - mondá Péter. - Én megyek, majszter uram. ~-
15 4 |          Rögi uram! Majd fölteszem én. Várok valakit valahonnan.
16 4 |  véges-végig az országúton. ~- No, én azt se bánom. Eredj hát
17 5 |         öregért. ~- No, öreg, most én magát viszem, ha akar, ha
18 5 |         Nem lehet! ~- Tegye meg az én kedvemért! - szólt a főszolgabíró
19 5 |    haditervet útközben. ~- Ösmerem én azt a Filcsiket, tekintetes
20 6 |            bágyi patak, mintsem az én szívem tőled elfordul." ~-
21 6 |        utolsónak hagytál... ~- Nem én hagytalak. Öregeké az elsőség
22 6 |      padlásról. ~- Akár kettőt. ~- Én pedig már két éve vagyok
23 6 |          Mikor lesz már lisztté az én búzám? - kérdé fojtott gúnnyal
24 8 |       hitté keményednek lelkében. ~Én magam is dajkamesékkel szíttam
25 8 |      beszél kend, Palyus - szóltam én közbe. - Már hogy írta volna
26 8 |      elfelejtette a háznál, csupán én vigyáztam az öreg Palyust,
27 8 |            semmitől sem féltek, és én akkor úgy csodálkoztam ezen.
28 8 |        Elkérezkedtem apámtól, hogy én is a nemes kupaktanáccsal
29 8 |     mindnyájan a mondását): ~- Már én csak amondó vagyok, hogy
30 8 |    tanácsbeliek. ~- Szólni szólnék én - mondja az öregbíró -,
31 8 |        kiálták mindenfelől, csupán én ráztam a fejemet, ki színről
32 8 |            bírták őket égetni, hát én is csak bírom... vagy micsoda? ~
33 8 |            a csőcseléket, s csupán én s a hivatalbeli személyek
34 9 |    Szakasztott így van lefestve az én imádságoskönyvemben... ~-
35 10|      rábízom addig a bojtárra, míg én elszaladok a Fekete majorba. ~
36 10|        négy vezérürü nyakára, hogy én messziről halhassam. ~-
37 10|       Hallod-e, öreg fickó, Marci! Én vagyok itt, a Veres major
38 10|             a Veres major juhásza, én, Koppantyú Demeter. Egy
39 10|        Gyere te ki! ~- Nem megyek. Én nem alázom meg magam. ~-
40 11|              Itt a mostohaapjánál. Én magam vagyok az - vallotta
41 11|       venné az úr semmi hasznát... Én pedig megszerettem, igazán
42 11|        türelmetlenül. - Nem jöttem én ide tréfálni, komoly vevő
43 11|  halványabb az Imréé. ~- Nem tudok én megválni attól a hegytől -
44 11|           megfizetném? ~- Nem adom én azt még talán... ~Gondolkozott,
45 12|         sem lesz tavaszig, mert az én kiscsikóm még fiatal, és
46 12|         Mondja meg neki, a lagziba én is elmegyek, de aztán...
47 13|      valamikor, de most még - uram én Istenem! - mi lesz ezekből,
48 13|             mondta az hüledezve -, én sem, Józsi, én sem ettem. ~-
49 13|        hüledezve -, én sem, Józsi, én sem ettem. ~- Tudsz-e te
50 13|    sziszegte halálra váltan. ~- Ó, én szerencsétlen! Nem tudok
51 13|           szerencsétlen! Nem tudok én semmit. Jaj, minek is vettél
52 13| keserűséggel Télné iránt. ~- Ha az én jó anyám itt volna! - sóhajtott
53 13|           kötne a talpára. Mert az én anyám nagyon hatalmas asszony
54 13|        múlt. Meg mered-e tenni? ~- Én. Már hogy én? - selypíté
55 13|     mered-e tenni? ~- Én. Már hogy én? - selypíté Anna húzódozva. ~-
56 13|           lovakra. ~- Majd bizony! Én a csengőimet nem adom koptatni. ~-
57 13|   csengőimet nem adom koptatni. ~- Én pedig nem megyek a csengők
58 13|           Majd mindjárt megmutatom én neki az utat innen! Hej,
59 14|            a kútnál? Azt szeretném én tudni, hé? ~Lángba borult
60 14|            de mindjárt! Nem vettem én azt sem az alsó végnek,
61 14|    újdonatúj fehér korsót... Uram, én Istenem, ez már harmadik
62 14|            mert amilyen igaz, hogy én vagyok az özvegy Gálné,
63 14|          neheztelem tőlük, hogy az én lovamat nem vették meg...
64 14|            többé! ~- Azt szeretném én csak. Bár soha nem mennél.
65 14|                No, semmit se félj! Én előre megyek, és kiengesztelem