abbah-buzgo | buzt-erosz | erref-gyere | gyerm-jajve | jancs-kozon | kozos-megke | megki-ossze | oszto-szaja | szaka-tudne | tudod-zuzod
Fejezet
1 11| lett figyelmes az idegenre, abbahagyta a sírást, és bámészan nézte
2 8 | épült, s melynek összes ablakai a temetőre néznek. Anyám
3 10| zörgetett be a Fekete major ablakán. ~- Hallod-e, öreg fickó,
4 2 | szorítá annak falait, ráült az ablakokra, és elhomályosítá a jégvirágokat.
5 6 | jött ki többet, csak az ablakról törülgette le egyszer belülről
6 1 | hullámokon, szakajtó, zsúp és ablaktábla. (Egész házakat mosott el
7 2 | aminthogy rázza is már az ablaktáblákat, s mintha valakinek a hazajáró
8 2 | pálinkaszag, s a legfelső ablaktáblán csak lassan, lomhán forgott
9 9 | meghódítani az emberiséget. S ábrándos, álmodozó embereknek, kik
10 5 | mappát csinált a vármegye ábrázatáról, úgy beszélik a környéken,
11 7 | pofácskádat. ~A macska okos ábrázatot vágott, éppen szóba lehetett
12 4 | Majd felkelt, megragadta acélerővel az öregasszony vállát, s
13 6 | dohányzacskómat is. ~- Szurkálóval, acélostul? ~- Mindenestül. ~Mikor
14 12| nyúlánk derekukat, és az acélpatkó, amint meg akarja lábuk
15 4 | dolgot, fiúk - kérdi az ácsmester, Rögi Mihály uram. ~- Én! -
16 9 | szentekhez fordul. Ki sokat ácsorog a bíró udvarán, pöre van
17 14| bácsi. - No 'iszen majd ad neked az anyád otthon! ~
18 9 | azokból csupán Gughi Pannának adatott meg, hogy Mária megjelenik
19 3 | könnyebben érzé magát. ~- Add ide a kezedet, fiam! Olyan
20 5 | szépasszony arca szebb formát adhat az egész határnak. ~No,
21 8 | cselekedni való. Így azonban nem adhatjuk oda a határt, mert nekünk
22 9 | istennek tetsző, mint te! Ne adjam alád ezt a nagykendőt is,
23 11| pompás domínium az! Ugyan mit adna érte az úr? ~Imre maga is
24 12| él-hal értük most is, és nem adná négy lovát tizenhat csoltói,
25 13| a summát, mert meg tudta adni a savát-borsát az ételnek,
26 11| Szánthatod, művelheted a tetejét, adok érte évenként ötszáz forintot. ~
27 3 | elkapta fejét a földről, hol adománya széttörve hevert, és nem
28 9 | kérdezte Pannától, hogy od'adta-e? ~- Oda bizony, húgom. A
29 8 | fájna a feje, s nem a miénk afölött, hogy mi a cselekedni való.
30 9 | a leány lutheránus, esze ágában sincs elvenni, neki, a buzgó
31 12| János, röpült a négy ló, ágaskodott a gyeplős és az ostorhegyes,
32 6 | magasan nyílik, hogy nem lehet ágat szakítani róla... ~Alig
33 8 | agglegényre mos, az annak az agglegénynek mindene, az a kísérő árnyéka;
34 8 | köznépnél az egy viszony. Aki az agglegényre mos, az annak az agglegénynek
35 13| te főzni? - kérdé a férj aggodalmasan. ~A kis Anna elgondolkozott;
36 1 | hozománya van oda a szegény Ágnesnek, hanem most már az egészsége
37 5 | mellette, hagyná magára; az ágy kemény, hiába van selyemből,
38 5 | temető árka lesz pihenő ágya. ~[*] Meghal a lésza alatt -
39 11| megcsördültek a kavicsok, a jó, agyagos palóc föld szép, színes
40 8 | bátorkodtunk be. ~Ott feküdt tarka ágyán lihegve, nyöszörögve a vén
41 5 | odalépett, s széthúzta az ágyfüggönyöket. Filcsik hátratántorodott.
42 7 | volna. Már akkor ott volt az ágyon kiterítve a piros jegykendő,
43 12| Csoltó, hogy megvegyék, és agyonüssék a határon. ~Hadd vesszen
44 8 | minket anyámmal, félájultan, ágyunkhoz vonszolt. ~Reggelre nagy
45 5 | öregembernek a szíve helyén. ~Ahány majornoki ember a szolgabírónál
46 5 | embernek, de ahova neki ahelyett csak egy követ tett - a
47 9 | hebegé a legény babonás áhítattal s mégis kétkedőleg. ~- Isten
48 5 | önkéntelenül is odatalált, ahonnan a halk nyöszörgés hallatszott. ~
49 3 | azt hitte volna a föld, ahová leesett egy-egy szál, hogy
50 5 | mer az Filcsik Istvánnak ajándékot küldeni? Tudja-e, hogy az
51 4 | szült, annak az örömére ajándékozta az eklézsiának. ~- Ki vállalja
52 2 | fordul meg, de pici, piros ajka, amint görcsösen megmozdul,
53 6 | őrlik, a fele már megvan. ~Ajkaiba harapott Gélyi János, s
54 5 | kacsintani, azokat az édes ajkakat, melyeket olyan gyönyör
55 5 | nézni, mert mindenkinek ajkán ott látta lebegni azt a
56 12| farkával ide-oda. ~Az istálló ajtaja ki volt nyitva, s szép pirospozsgás
57 2 | vaskályhát, melynek likacsos ajtaján szikrázó tűzszemek nézik
58 9 | hívek közt, s oly szép, ájtatos hangon énekli a zsoltárokat,
59 13| ház az ő nevetésüktől és ajtócsapkodásaiktól. ~Uzsonna táján jutott csak
60 1 | újak lesznek! ~Gerendák, ajtók és mindenféle házi eszközök
61 8 | főtisztelendő uram meghúzta az ajtómadzagot, s a nyíláson át beereszté
62 2 | fürkészve szegződtek az ajtóra, melyen most távozik az
63 1 | kérdezni előbb! Még tán el is ájulna, ha hirtelen azt hallaná,
64 6 | incselkedik vele? Hátha az akácfa virága a kacsintása... Mindenkire
65 10| a kendője; az a gallyba akadhatott meg... Mégis különös dolog,
66 9 | szemeiben valami alattomosság, akárhogy is fordítja őket az ég felé.
67 1 | annyiban. ~Kerül annak gazdája akárhonnan! ~Súgtak, búgtak, hogy (
68 5 | aztán megyek, ha visznek, akárhová. ~Bizony végre is a csizmadia
69 4 | dünnyögé: ~- Teheted már akármelyikre! ~Nem volt ott több gomb
70 11| van, itt, mintha kedvezni akarna, apró, tetszetős kavicsokat
71 7 | volna-e visszafordulni? ~Ha akarná, sem teheti már. Az egész
72 14| Magammal viszlek, ha akarod. Megbecsüllek, szeretni
73 6 | égtek. ~- Ne menj be. Azt akarom mondani, négy napja vagyok
74 9 | Ott a népek között nem akartalak megszégyeníteni. ~Akadozva
75 10| észre sem vettem... nem akartam észrevenni. No, de most
76 8 | szél a kamraajtón, mert ott akasztotta föl magát a felső pántra:
77 9 | mutatja meg magát azoknak, akik jók, akiket megszeretett. ~
78 9 | magát azoknak, akik jók, akiket megszeretett. ~Látta már
79 1 | bíró annál az embernél, akire gyanakszom. ~Apróra elbeszélte,
80 8 | gyönyörű fiatal leány volt, akit a múlt éjjel a kutyák szétszaggattak. ~-
81 11| öntötte el a réteket, s akkora nádast növesztett a "királyné
82 13| lefordult róla a hóba, mert ha alácsúszott a nyereg, hiába volt kezére
83 9 | tetsző, mint te! Ne adjam alád ezt a nagykendőt is, Pannus?
84 4 | azt a keresztet! - kiáltá aláhajolva - hadd tegyem föl szaporán. ~-
85 3 | rojtokkal s a következő aláírással: Filcsik István csizmadiamester. ~-
86 8 | későn, te medve, te? ~- Már aláírtam a kontraktust az ördögnek -
87 9 | fehéredtek körös-körül. Egy alak gyakran megmozdult közöttük,
88 14| neki a színüket, aztán az alakjukat. ~Lehet, nem is látta Magda,
89 8 | magisztrátus nyomban bizottsággá alakult, hogy a helyszínén konstatálják
90 5 | színtelen, foszladozott, a sárga alapbőr pedig piszkos, zsíros. A
91 1 | amint két hátulsó lábát alászedve, az első lábacskáival megkapaszkodik.
92 9 | szürke szemeiben valami alattomosság, akárhogy is fordítja őket
93 5 | fölnézett, lekapta nagy alázattal a süvegét, aztán odább ment
94 10| ki! ~- Nem megyek. Én nem alázom meg magam. ~- No hát akkor
95 5 | Vér Jánosné tejszín arcát áldhatja. ~Mert hiába, olyan a világ,
96 14| tanyáztak a faluban, s itták az áldomásokat a kocsmában. A leghetykébb
97 4 | volna, hogy megcsalja azt az áldott, kedves asszonyt, két hamis
98 5 | alkalmasak az álomhoz. Csak az alhatik így, aki el van csigázva.
99 5 | szél és a rongyos ruha nem alkalmasak az álomhoz. Csak az alhatik
100 14| jobb, ha mondom: szíve. ~Alkonyodni kezdett. Csuri Jóska, a
101 5 | öregebbek. ~Hosszú, sárga alkotás volt az, széles fekete báránybőr
102 11| pirulva. ~- Akkor veled alkuszom meg. ~Imre nem bírta elgondolni:
103 8 | még kíváncsiságot sem, az állán öt darab hosszú, ősz szőrszál
104 3 | már nálam lakik, Istók, állandóan nálam lakik. ~- Tűrni kell,
105 3 | mellett, ami igen irigylendő állapot volt rá nézve, mert nemcsak
106 14| minden bodoki ember egészségi állapotában, minélfogva most ezen kártétel
107 14| túl a veszedelmen, meg nem állhatta, hogy vissza ne tekintsen
108 1 | módos, tekintélyes ember állítja, ki már az idén is kevesellte
109 11| halála után Mudrik Mihályt állította maga mellé férjnek az asszony,
110 13| ki a házból, nehogy szóba álljon velük, de végre a rossz
111 7 | legalább szolgálatban nem állna, akkor talán hozzámenne,
112 3 | uram portáján egész tócsák állnak, a Zákó Mihályék kertjében
113 2 | miatt", hogy mégis ki kell állnia. Ó, mennyire várta! Beh
114 11| a felhőket?) A Bágy négy álló évig egymás után öntötte
115 14| Tegnapelőtt este szóbeszédbe álltak, tegnap már meg is csipkedte.
116 8 | baj, hogy ez a hely, ahol állunk, s ahol ez a lucifernátus
117 14| siratja, s epeszti magát álmatlan éjszakákon: hogy ő volt
118 11| bírta elgondolni: mire, s álmélkodva nézte, amint az idegen úr
119 9 | Emiatt pedig éppoly nyugodtan álmodhattak a hívők a vakító fehér arcról
120 5 | bundával. Erről beszélt, erről álmodott az éjjel, s íme - reggelre
121 9 | mint amilyen nyugtalanul álmodozék ébren Csúz Gábor a gödrös,
122 9 | emberiséget. S ábrándos, álmodozó embereknek, kik hisznek
123 7 | Gózonban, hanem csak úgy álmodta az egészet? ~~~
124 9 | szikra a pernye alatt; az álom lecsukta lassanként a szemeket,
125 5 | lélegzet elárulta, hogy édes álomban szunnyad anya és gyermek.
126 5 | rongyos ruha nem alkalmasak az álomhoz. Csak az alhatik így, aki
127 1 | elindult volna az igazság, nem álruhában, nem kerülő úton, nem pallossal,
128 1 | egyszerre nyoma vész, az alsóvégiek közül már nem látta senki. ~
129 5 | gyermek. Öldöklő fáradtság altathatta el így. Mert a csípős idő,
130 8 | jöhetnek be. Ebben a hitben aludtam el édesdeden, tovább szőve
131 5 | és leült a földre - az alvók mellé. ~Nézte, sokáig nézte
132 5 | Egyre lejjebb hajolt az alvókhoz, homlokárul izzadság csurgott,
133 5 | hirtelen végigterítette az alvókon. Azzal felugrott, s lassan,
134 8 | feleltem halkan vissza. - Amellett maradok, hogy a boszorkány
135 12| őket egy fekete szárnnyá, amely röpül... röpül... Nem is
136 12| szaggatott szavakat, amelyeknek értelme is alig volt, mire
137 7 | Palival a szobába, a macskát, amelyet csak az imént ütött meg
138 1 | valami nesze az úszó ládának, amelyiken egy bárány ült, makacsul,
139 3 | aztán benyitottak egy házba, amelynek kapujára két sarkantyús
140 4 | arra a nagy, titkos lapra, amelyről, mint egyes betűk bontakoznak
141 5 | építették az országutat, amerre jártak. ~Ott van, teszem
142 1 | ház megvolna, ha nem éppen amiatt venné fel, mert a víz felvette.
143 5 | halálosan megbetegedett. S amiben kedvét lelte eddig, megvetette
144 9 | Hosszú, hosszú idő telt el, amíg vége megkondult fent a kálvárián
145 3 | markot szedte össze kévébe, amiket aztán a hetyke Csató Pista
146 11| kövekkel béleli meg magát, amikkel azoknak annyi bajuk van,
147 9 | te azért csak gyere el, amikorra mondtam! ~A tűz már nem
148 12| A szavak is megijesszék? Aminek teste nincs, annak az árnyékát
149 2 | Bizonyosan szél támadt odakünn, aminthogy rázza is már az ablaktáblákat,
150 8 | szelindekeknek szemközt fecskendezte, amitől azok üvöltve, fájdalmasan
151 8 | mondását): ~- Már én csak amondó vagyok, hogy ilyen dolog
152 3 | odamennek. Eredj csak, kis Andris, nézz utánuk, fiam, hova
153 10| volt rá semmi szüksége: az angyalok mezítláb járnak odafönn... ~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - ~
154 2 | törvényszolgának: ~- Kísérje ön el Bede Annát a fogházi felügyelőhöz. ~
155 1 | nem alszik, nem marad ez annyiban. ~Kerül annak gazdája akárhonnan! ~
156 14| iszen majd ad neked az anyád otthon! ~A derék férfiú
157 14| megyek, és kiengesztelem az anyádat, mert ösmerem, hogy nagy
158 11| egy mindig terjedő seb az anyaföld testén. ~Amint odább mellette
159 1 | ki soha a faluból, nagyon anyás... vagy mit is beszélek,
160 3 | úgy hítták a szelíd képű, anyátlan-apátlan fiút) ott guggolt az udvar
161 13| hirtelen. ~Anna elutazott az anyjáért, s másnap, mint mondva volt,
162 11| testvére neki, de csak az anyjáról, azután ez a másik az elhagyatottabbik;
163 3 | Hát miért nem varrat apád? ~- Nincs apám! - felelte
164 10| tanáccsal. - Itt van ni. Az apák haragja átokká nőtt meg
165 8 | Ösztönszerű félelem fogott el. Apámért futottam, elmondtam neki,
166 8 | az esetet. ~Elkérezkedtem apámtól, hogy én is a nemes kupaktanáccsal
167 10| Mikor kerül kend vissza, apámuram? ~- Naplemente táján...
168 3 | Menjünk innen! Hazavezetlek apánkhoz. ~De csak a szomszéd városkáig
169 10| egyre kérem: van a Boriska apjának négy csengője... ösmerem
170 5 | Mindössze egyszer látta még az apját, mikor a falun keresztülkocsizott
171 5 | ha nem is ővele, de az apjával, ki szintén István volt.
172 10| Rossz jel! - mondják az ápoló asszonyok, kik ilyenkor
173 3 | messze a falujuktól. Kati meg ápolta, gondoskodott róla. ~Mikor
174 3 | közönyös szó fogta meg Bizi apót. Hogy nevelkedik ez föl,
175 1 | embernél, akire gyanakszom. ~Apróra elbeszélte, amit tudott.
176 12| prüszkölve, ziháló orrlyukkal, aprózó táncban indultak ki az udvarból. ~
177 7 | nótám? Megfizetem, itt az ára... ~Kivette az erszényét,
178 6 | megduzzadt, de mert nem áradhatott ki, zúgva csapkodta egy
179 11| adja ezeket is, mint az aranyat, ezüstöt, csakhogy mi nem
180 3 | káprázó szemében, mintha aranyfelhővé lett búzakéve lenne. Azután
181 4 | csakugyan te teszed fel az aranygombot. ~Péter megvető, nyugodt
182 2 | Takaros egy teremtés. Délceg, arányos termet, melyre a kis virágos
183 4 | ehhez a szép naphoz. ~Egy aranyozott keresztet kellett feltenni
184 6 | csak asszony az asszony, ha aranypaszománnyal övezi is derekát. ~Hanem
185 12| magáé a nádorispányé, hogy aranyrácsból etetnék rózsa levelével,
186 11| közt kék, sárga, piros és aranyszínű. A szakadékban alant egy
187 3 | bizony a Péri lányok híres aranyszőke haja inkább ne nőtt volna
188 12| János lovai~Előbb a Bokros aranyszőrű nyakát csinosítja ki bent
189 8 | rotyogtak, pokolbeli bűzt árasztva. Befogott orral, lassan,
190 3 | földre? Valahol a Cserháton aratott részből a két szép hajadon.
191 10| major juhásza mereven az arcába nézett. Bizony össze-vissza
192 5 | érezte, hogy ő nem az. ~Arcáról nem lehetett leolvasni semmit,
193 2 | szelíden meglegyintette az arcokat, s megcsiklandozá a szempillákat:
194 5 | így, aki el van csigázva. Arcuk, különösen a gyereké, már
195 6 | katonaságnál, mert hiába, nagy az árenda is - de meg, csak asszony
196 5 | lesz megsiratója, a temető árka lesz pihenő ágya. ~[*] Meghal
197 8 | szem, benépesíti a helyeket árnyakkal, borzalmas, csodálatos dolgokkal.
198 11| hullámzó csíkokban a sugár s az árnyék. ~Éppen a nap nyugszik,
199 8 | agglegénynek mindene, az a kísérő árnyéka; megbecsüli, ha él, megsiratja,
200 12| Aminek teste nincs, annak az árnyékát lássa? Fekete gyanúnak fehér
201 7 | felhő sötétre festett meg árnyékával, mind arra biztatták, hogy
202 3 | nézegetik, hova lett az árnyékos szalmaerdő? Hát még szegény
203 3 | pedig hadd tartson nekik árnyékot. ~Pista azonban elvette
204 11| lebecsmérelni. ~Lement az árokba, megsimogatta a bokrot.
205 5 | szeretőjük Majornokon, minélfogva arrafelé építették az országutat,
206 1 | is inkább használt, mint ártott, elfordította a veszedelmet.
207 4 | nem beszéli, szellő nem árulja el, hol vannak, suttogó
208 8 | volt, utálatos ráncai nem árultak el semmit, még kíváncsiságot
209 11| terem itt meg semmi, csak az árvaleányhaj teng a szakadékok partján.
210 5 | találta. A nagy szög üresen, árván volt, megfosztva minden
211 2 | tollának percegését, a másik ásítozva dobolt irónjával a zöld
212 1 | itt-ott megvillant egy-egy ásó vagy kapa. Az öreg Sós Pál
213 13| személy? Hadd lássam azt az áspiskígyót! Majd mindjárt megmutatom
214 6 | Pillér Mihályné Gózonból. ~- Asszonya válogatja biz azt. Igaz-e,
215 13| asszonyok dolga az ilyen. ~- Az asszonyoké? Jól van hát. Holnap elküldöm. ~
216 8 | Jézus Krisztus - a Galandáné asszonyomé. ~- Meg kell égetni! Nyársra
217 13| elgondolkozott; fehér homlokát asszonyosan ráncba szedte, s a jobb
218 6 | molnár azt kérdezte Klára asszonytól: "Hű maradsz-e hozzám?"
219 10| tovább, megkérem a kezét. ~Az aszkóros legény arcán mosoly jelent
220 8 | hagyva mellén a sebet s aszott lábain az ebharapások nyomait.
221 3 | ökrei fölfújódnak, csűre, asztagja megég, lovait elhajtják
222 11| Aztán ő is visszaült az asztalhoz, eleinte húzódozva Erzsitől,
223 5 | vett tudomást e szomorú átalakulásról; ő mindig a régi bundát
224 6 | Ühüm! Csakhogy akkor átcsap a gáton... ~- Ne törődj
225 3 | jövő aratók elől, egyszerre átkapta a Judit darázsderekát, s
226 9 | ült mellé, de nem merte átkarolni. ~- Miért félsz tőlem? Hajtsd
227 4 | borította, s sokáig tartá átkarolva, görcsösen. ~Mikor erőszakkal
228 14| Önkéntelen vitte ahhoz az átkozott kúthoz a lába, jobb, ha
229 3 | gömörödik a sár fölött, átlátszó és fehéres, mint a muszlinruha,
230 14| közel járt a keze, egyúttal átnyalábolta azt a gyönyörű derekát.
231 10| van ni. Az apák haragja átokká nőtt meg a gyerekeken. Szerelem
232 9 | teszi hozzá Gábor, s átszellemülve szívja magába Panna minden
233 14| keresztülbuggyant a tarisznyán, átszivárgott az ingvállon, végigcsurgott
234 5 | hivatalban. Négy nap alatt átveheti a tulajdonosa, ellenkező
235 2 | felügyelőhöz. ~A szolga átveszi az iratot, a lány némán
236 9 | szívét a Szűcs Pali iránt. Átvette a tallért is, köszöni alássan. ~
237 10| karmazsin csizmája volt... ~Az atya megdöbbenve kérdé: ~- Miért
238 8 | falkában a Palyus sírjához. ~Atyám remegve csapta be az ablakot,
239 13| mert mindjárt elkezdi. ~Azazhogy már kezdte is. Még alig,
240 9 | ami a bágyiakat illeti, azokból csupán Gughi Pannának adatott
241 1 | tíz patyolat ingváll s azonfelül a mente meg egy rámás csizma,
242 11| az ingó-bingó jószágot azonképp; a porta pedig hadd lett
243 9 | a néhai Préda János is, azonképpen Szűcs Gergelyné, nemkülönben
244 1 | El is indult Baló Mihály azonnal. Majd kikeríti ő a lányai
245 11| senkije, ő pedig csak itt lesz azontúl is a húga mellett. Aztán
246 3 | gyere el - suttogta -, át ne ázzon a csizmád: arról megtudnák
247 7 | és nyakkendője csokrát babrálta. ~- Sicc, te cudar! - kiáltá
248 13| tacskót összeadni! Az egyiknek bábu kellene még, a másiknak
249 2 | fogságra van ítélve. ~A bádogkarika őrült sebességgel kezd forogni.
250 4 | harmadik faluban, Gózonban: a bádogtornyot reparálják. Ő maga nem mert
251 8 | magát a felső pántra: nagy bagariabőr csizmáinak izmos két sarka
252 5 | Erzsébetnek köszönheti a Bágy-mellék, míg a Karancsalja a deli
253 10| mosoly jelent meg, gyönge, bágyadt. Fejét fölemeli, s félkönyökre
254 2 | behunyta szemeit, s kezét bágyadtan leeresztve hallgatta a jegyző
255 9 | papoktól a perselyeket! ~A bágyiak hajlott estén érkeztek,
256 9 | kálváriával. ~Már ami a bágyiakat illeti, azokból csupán Gughi
257 5 | volt. A gózoniak (mert a Bágyon túlról költözött mihozzánk)
258 2 | elborulva, megjelenésében báj, mozdulataiban kecs, szoknyája
259 5 | kuncsaft"-ja legnagyobb bajában ne segítse. Egyszer csak
260 13| hidegben. ~- Nem lesz semmi bajod, úgy betakargatlak. Holnap
261 3 | asztag mögött. Éj betakarta a bájos képet. Csak a csillagok
262 2 | csak beszélje el azt a nagy bajt. ~Ott az írás, elmondja
263 14| kezdett. Csuri Jóska, a bakter, éppen ott guggolt a falu
264 8 | egy kis léket mutatott a bal karján, melyen akkor is
265 9 | csak a gózoni erdő zúgott balról, s a levegőben rebbenté
266 10| fehérje; még egyszer szívná a balzsamos levegőt, de az már csak
267 3 | lábait fölváltva emelgetve, bámész kíváncsisággal nézte Biziéket. ~-
268 6 | tükrén. ~A szél fölsivít bámulatában, felülről fúj, simogatni
269 9 | aludni, az is a nagy semmit bámulja talán, mint ő. Hosszú, hosszú
270 9 | Mindég Jancsinál is nagyobb bámulója a menyecske hangjának, meg...
271 13| velük, de végre a rossz bánásmód az ő ártatlan szíveiket
272 13| a tizedikben a Gilagóék bandája. A legutolsón a tulipántos
273 10| hisz még dél sincsen. ~Nem bánja már ő azt, talán nem is
274 11| húzza. A maga dolgát nem bánná, rút is, púpos is, hasznát
275 5 | Az csak olyan gorombán bánt azzal is, mintha a nótáriusék
276 7 | is akarta, az anyja sem bánta, mert megjavult a legény,
277 11| De bizony csak nem hagyta bántani a Bogátot. ~- Maradhatós
278 11| ünnepi köntösön, szemet bántó, szomorú: szakadékaival
279 11| Mudrik Erzsi rétjét nem bántották, a Gyócsi árvákat csak fölsegítették. ~
280 3 | Panna -, legalább már ti ne bántsátok. Eleget veri az Isten. Ugyan
281 8 | lihegve, nyöszörögve a vén banya. Fején jégborogatás volt,
282 1 | Borcsa gyereket, kinek a báránya veszett el gonoszul, a tarka
283 5 | alkotás volt az, széles fekete báránybőr gallérral, melynek két végén
284 1 | és szép tisztára mosott báránybőrből volt az egész bélés, hanem
285 1 | Esküszöm, bíró uram, ebben a báránydologban... ~A gyermek bámészan nézte
286 13| ilyenkor a harag, ha nem bárányfelhő? ~Eső se lett belőle, úgy
287 1 | gonoszul, a tarka Cukri bárányka, akivel együtt játszott,
288 1 | ott akadt. ~- Cukri! Kis báránykám! - kiáltott fel a leányka
289 5 | végén in natura lóg le a bárányláb körmöstül, bojtnak, s két
290 6 | záporeső kerekedett, hogy még a barázdák is patakká dagadtak. De '
291 1 | csáklyát is hozott. A gazdák barázdákban eresztették a folyóba az
292 10| össze-vissza volt az karcolva barázdákkal, mintha lerajzolnák láthatónak
293 5 | is csak vattás lajbi. ~De bármilyen nevezetes ruhadarab is,
294 1 | odaszorította, ahol a bélésen két barna folt látszott... ~Ügyes
295 14| szürkület azonban mindig barnább lett. Magdát is eltakarta,
296 8 | szent füstöt, s csak azután bátorkodtunk be. ~Ott feküdt tarka ágyán
297 11| Szép kék szemecskéi a bátyja felé fordultak panaszkodóan,
298 11| kitudják őket maholnap, ő még beállhat valahová cselédnek, de a
299 14| lett. Magdát is eltakarta, beburkolta. És nem oszlott el soha
300 14| csakugyan borban dúskálnak, becsíptek a tótok, s olyan táncolást,
301 5 | hogy az ő nagyanyja a híres Becsky famíliából való asszony
302 5 | úri módot. Azután micsoda becsülete van azóta a falunak! A majornokiak
303 1 | kinyújtják lapátnak, hogy a mások becsületét hordják el rajta. ~Nyomban
304 8 | kötött kontraktusra, amit oly becsülettudóan beváltott. Visszaidézték
305 9 | hóbortos ura meg a falu is úgy becsüli, mint egy szentet; azt sem
306 11| ezüstöt, csakhogy mi nem becsüljük meg, mert nem tudjuk kitalálni
307 3 | szerezte kincseit. ~- Nem becsülöm már őket semmire... - hörgé. -
308 2 | ott feküdt mozdulatlanul, becsukott szemekkel, örökre elnémulva,
309 7 | delet harangoztak, mikor Bedééknél benyitott a kapuajtón. ~
310 8 | ajtómadzagot, s a nyíláson át beereszté előbb a szent füstöt, s
311 8 | hivatalbeli személyek lettünk beeresztve. Legelöl mindenütt Kubcsik
312 14| tiszteletes uram tehenei beérnek a csordával, mert ezeknek
313 8 | pokolbeli bűzt árasztva. Befogott orral, lassan, lábujjhegyen
314 12| az irigységtől. ~...Ahogy befonta a sörényüket, felrakta rájuk
315 1 | amint a Csorba Gergelyéktől befordulnak, a Kocsipálék csűre mögül
316 6 | nyugalmamat megint elsöpörte. ~Befutott az asszony, még az ajtót
317 14| kiöltözve, ropogós szoknyában, begyesen, kacéran, nyíllal a szemükben
318 14| bodokiaknak. Jobb volna bizony, ha behánynák, betaposnák földdel... Hogy
319 10| hanyatlik a párnára, szemeit behunyja: ~- Hallom a csengőket... -
320 3 | fenn, mialatt a szép szemek behunyódtak idelenn. Csillagoknak mindig
321 10| ugrándozik a nyáj előtt... ~Behunyt szeme látja, még egyszer
322 13| odaborult a Józsi nyakába, és behunyva szemeit szelíden suttogta: ~-
323 2 | letárgyalt bűnügy személyzete, a beidézett tanúk és vádlottak. ~- Van-e
324 11| telekkönyvbe is úgy van beírva, hogy "hasznavehetetlen". ~
325 5 | tett semmi ellenvetést, beismerte, hogy a bunda itt van, s
326 5 | nótáriusék jurista fiának téli bekecse lett volna. A hímzés színtelen,
327 11| a gazdag ember - vágott belé élénken Mudrik Mihály -,
328 11| földszakadékok színes kavicsai beleavatkoznak a jó palócok dolgába. Erdők-mezők,
329 9 | Kartal, Szilke, Tarján, Beléd, Kesziről, Csoltóról a palócok,
330 9 | búcsúsnép, a tarjániak, belédiek, a túlsó oldalon pedig a
331 11| köténykéje alsó szélét: csak belefér talán, amit Imre bácsi hozott. ~
332 3 | melybe a Csató Pista szíve belefonódott, s melyet a Csatóné ollója
333 11| között nagy szürke kövekkel béleli meg magát, amikkel azoknak
334 13| múlva már bent volt a leves. Belemerítette Józsi a kanalat, de az első
335 2 | felső kapcsát, s kezeivel belenyúlni érte. ~Ó, a csúf kapocs!
336 2 | ajtó kinyílt, és a lány belépett. - Üde légáramlat surrant
337 3 | húgod koronája? - kérdé a belépőtől dühösen. ~- Levágták - szólt
338 7 | szorgoskodék a konyhában, amint beléptek, s nem ejtette ugyan le
339 1 | báránybőrből volt az egész bélés, hanem az ismerős közepe
340 5 | megtették a magukét, kivált a bélésben és gallérban okozva botrányos
341 1 | Fejecskéjét odaszorította, ahol a bélésen két barna folt látszott... ~
342 3 | kőkereszttel a temetőben? ~- Beleütött a mennykő, lelkem. Összetörte.
343 4 | majszter uram. ~- Inkább talán Belindek Samu. Te már nehéz vagy
344 7 | vendég előtt. ~- Kerüljünk beljebb, Pali öcsém! Éppen jókor
345 13| portán? ~Hát bizony az lett belőlük, hogy egész nap csókolóztak,
346 11| törtem. Tele van annak a belseje ilyenekkel. ~- No, fiam -
347 11| árendába. Vagyis csak a belsejét. Szánthatod, művelheted
348 5 | gondolat melegítette ott belül, azon a helyen, hol szíve
349 6 | ablakról törülgette le egyszer belülről az őszi könnyezést. ~János
350 10| Hát jól van, no!... bemegyek hozzád! ~Megnyomta a pitvar
351 8 | hova el nem lát a szem, benépesíti a helyeket árnyakkal, borzalmas,
352 8 | Semmi sem válaszolt. ~Benéztem a kulcslyukon. Metsző szél
353 10| majorban. Gyuri rosszabbul van, benn a szobában fekszik s hallgatózik: "
354 8 | nincs annak semmi baja. Benneteket ijesztget a vén imposztor. ~
355 5 | utána. Sok fényes, szőnyeges benyílón keresztül vezette a sáros
356 3 | templom mellé. ~Ott aztán benyitottak egy házba, amelynek kapujára
357 8 | színre láttam. ~Csontos, bepólyázott kezét Galandáné kihúzta
358 11| ezek a hegyek, folyamok és bércek azt mind megértenék! ~Haragoszöld
359 9 | hullámzott a népség, mindjárt besötétedett, s ott, ahol éjjelre megtelepedtek,
360 3 | ittas, kövér temetői földbe besüppedt lábait fölváltva emelgetve,
361 2 | hideg borzongatást keltve besüvít a nyílásokon: "A törvény,
362 13| ugrott le a menyecske, s beszaladt a férjéhez: ~- Jaj, elhoztam!...
363 7 | ért, az apró ördögök mind beszaladtak előre a kocsmaajtón. ~-
364 1 | már egyszer mégis bolond beszéd, az ezüsttallérokról. ~Nem
365 1 | pántlikával hiába igyekeztek beszegni pirosnak. ~Minden érezte
366 12| hozzá értek. ~Vajon kivel beszélget? ~"Mondja meg neki, a lagziba
367 11| mint a selyembársony! Ugyan beszélgetnek-e néha ezek a fűszálak? Hát
368 11| fűszálak? Hát már miért ne beszélgetnének?... ~Aztán olyan furcsa
369 5 | vármegye ábrázatáról, úgy beszélik a környéken, kihagyta belőle.
370 2 | a néma falról, hogy csak beszélje el azt a nagy bajt. ~Ott
371 4 | értelmesen, pedig arról beszélnek. ~Csak legalább egy szót
372 9 | Mindent el kell neki beszélnem kegyelmetek felül. ~- Ó,
373 9 | s félénken közeledett a beszélő felé. A gyermek éppen most
374 6 | lesz. ~De nini, mintha ők beszélték volna hirtelen össze azt
375 4 | mentek el, össze voltak beszélve. Elment, és nem jött vissza.
376 8 | megjött a füstölővel, s beszentelé a kívánt helyet és tárgyakat,
377 13| Nem lesz semmi bajod, úgy betakargatlak. Holnap itthon lesztek. ~-
378 3 | asszonyok az asztag mögött. Éj betakarta a bájos képet. Csak a csillagok
379 14| volna bizony, ha behánynák, betaposnák földdel... Hogy alant röpültek,
380 1 | sőt még tetejébe meg is betegedett, kocsin kellett érte menni
381 1 | volt az ijedelem, mint a betegség, amint, nehogy a kocsi megrázza,
382 7 | csókja rajtuk... ~Gondosan betette erszényébe az ezüstforintosok
383 3 | emeltette Bizi József." Éppen a betűknél, derékon törte ketté nyilával
384 11| folyamok, nádasok zordonan beülnek a bírói székbe... ~Mert
385 8 | amit oly becsülettudóan beváltott. Visszaidézték minden szavát,
386 4 | személy elvehette az eszét, bevehette magát a szívébe: hanem olyan
387 9 | fényes cserepei szétesve bevilágították a selyemgyepet. ~Hűs szellő
388 8 | valami apró vétség miatt bezáratta huszonnégy órára. Egy sötét
389 2 | most a szégyentől, akár a bíbor. ~- Ma egy hete kaptuk az
390 1 | türelmesen ül az ide-oda billegő jószágon, mintha jószántából
391 2 | visszaemlékezésben, alig bírja folytatni: ~- Amint ott
392 10| közelebb szólnak. Már az érkező birkák robaját is hallja. A négy
393 11| nádasok zordonan beülnek a bírói székbe... ~Mert úgy volt
394 8 | őket égetni, hát én is csak bírom... vagy micsoda? ~S mellére
395 8 | uram. - Ha Szegeden meg bírták őket égetni, hát én is csak
396 7 | aztán mintha haragjával nem bírva üldözné, maga is utána iramodék. ~
397 5 | olyan, mint a palló; a szép Bitró Erzsébetnek köszönheti a
398 3 | bámész kíváncsisággal nézte Biziéket. ~- Menjünk innen... - mondá
399 14| S ennek is csak, váltig bizonyítom, az a kút az oka. ~Színes
400 8 | hogy ezt mindjárt be is bizonyítsa, felnyitá a kamraajtót,
401 8 | Suska Mihály is, ki váltig bizonykodott, hogy boszorkányok nincsenek
402 7 | bolondság a szerencsefű!... Bízott már a jövőben, s nem is
403 8 | a magisztrátus nyomban bizottsággá alakult, hogy a helyszínén
404 5 | obsitosnak, csakhogy őrá bízzák. A revolúció óta úgyse volt
405 3 | darázsderekát, s el nem bocsátá addig, míg egy parázs csókkal
406 1 | a patak, s ki nem önti a bodokiakat, mint az ürgét, akkor mégis
407 7 | Fütyörészve folytatta útját Bodokig, ahol a kocsma mellett gózoni
408 13| Csillom János Józsi fia Bodokról és a kartali Major Jánosék
409 8 | kamrából, mintha egy bölömbika bődült volna el. ~- Palyus, Palyus! -
410 4 | amennyit az egész világ bölcsessége megmondhatna. ~Amint egy
411 8 | semmi sem maradna. ~E mély bölcsességnek nagyot bólintott a boszorkánydeputáció,
412 8 | hallottunk a kamrából, mintha egy bölömbika bődült volna el. ~- Palyus,
413 9 | gyolcsruhában, az öreg Bizi József, Böngérné, még az istentelen Filcsik
414 8 | esztendeig szagolta volna a börtön penészvirágát. ~- Késő! -
415 8 | Egy sötét kamra volt a börtöne, hol nyugodtan töltötte
416 11| igazságot tenni... ~Az öreg Bogát-hegy, ha kilép a ködből, a földszakadékok
417 11| emlékszik. Sokszor negyven-ötven boglya is lett a "királyné szoknyáján" (
418 3 | akadt meg, mintha annak a boglyas feje lenne közbül égnek-földnek.
419 12| csak míg kioldta rajta a bogot. Csettentett a szájával,
420 10| Ordasba, ott rábízom addig a bojtárra, míg én elszaladok a Fekete
421 5 | le a bárányláb körmöstül, bojtnak, s két szép ezüstcsat tartja
422 8 | össze-összeütődött, mintha a bokázót csinálná a szegény Palyus. ~
423 10| kendője! Bizonyosan elaludt a bokor tövében. ~De Borcsa nem
424 11| az árokba, megsimogatta a bokrot. De puha, de kedves, mint
425 5 | hazajött a "Patyolat-ing"-ből, lakását feltörve, s a bundának
426 7 | ivott. Az első iccétől még boldogabb lett, a többitől szilajjá
427 9 | Oda bizony, húgom. A Boldogasszony megígérte, kiengeszteli
428 5 | márványból is... Mindnyájan boldogok lehetnének most. De visszautasította
429 4 | mosolyát, most a fájót. ~A boldogságával nem volt terhére senkinek,
430 9 | baja van, ő a közbenjáró a boldogságos Szűznél; de már az nagyon
431 3 | vén Bizi miatt ezt a nagy boldogságot! Kelletlenül kullogott utánuk.
432 8 | mély bölcsességnek nagyot bólintott a boszorkánydeputáció, s
433 8 | mert bizony senki sem evett bolondgombát, hogy egy vén boszorkányt
434 1 | még ehetik is, ha a láda bolondjában utoléri a petrencét. Nincs
435 14| hihihi! ~- Maga mindig bolondozik, Jóska bácsi! - kiáltá oda
436 11| szoknya után fognak még csak bolondulni igazán a csoltói legények... ~
437 3 | hagytam. ~Vállat vont a boltos, nem használhatja, mert
438 3 | reménykedve nyitott be a zsidó boltoshoz. ~- Vegye meg ezt a hajat.
439 9 | múltkor fölismert a kartali boltosnál Bede Erzsi; tulajdon az
440 4 | amelyről, mint egyes betűk bontakoznak ki furmányos szekerek, utazó
441 12| Fekete gyanúnak fehér ágyat bontson? ~Nyugodtan vezette ki a
442 14| tudatban, hogy csakugyan borban dúskálnak, becsíptek a tótok,
443 10| major juhásza. ~- Nini, a Boris kendője! Bizonyosan elaludt
444 1 | föl a mai napon. ~- Nézd, Boriskám! Nézd meg jól azt a hosszú
445 8 | világította meg a temetőt. A hóval borított sírdombok, mint legelésző
446 4 | holttest fölé, s csókokkal borította, s sokáig tartá átkarolva,
447 8 | Fehér lepedővel volt a föld borítva, mint a poéták szokták mondani,
448 7 | Gózonba. ~- Mi nekem Gózon! Bort ide még! Hogy is van a nótám?
449 8 | benépesíti a helyeket árnyakkal, borzalmas, csodálatos dolgokkal. Fantasztikus
450 5 | vissza, mikor a szolgabíró borzalommal sziszegett utána, hogy "
451 2 | hazajáró lelke volna, hideg borzongatást keltve besüvít a nyílásokon: "
452 6 | sor kerül rá. ~Mindenki bosszankodik, csak a molnárné, a gyönyörű
453 11| valami nagyon jó. ~Imrét bosszantotta a lenéző hang. De bizony
454 3 | Le volt vágva tövestől. Bosszúálló kéz feldobta az egész csomót
455 10| ebből aztán bosszúság lesz, bosszúságból harag, haragból gyűlölség. ~
456 1 | sem találtak a Sós-portán. Bosszúsan indult haza Baló, lányai
457 8 | bölcsességnek nagyot bólintott a boszorkánydeputáció, s nyomban kiküldték a kisbírót
458 13| a homlokán. Mégpedig úgy botlott, hogy a lovas maga is lefordult
459 5 | bélésben és gallérban okozva botrányos kárt. ~De Filcsik, mint
460 6 | kivicsorított apró fogai, amint bozontos fejét megrázta, úgy néztek
461 14| mentek erre nagy rajokban a brezinai tótok, az egyik, aki megszomjazott
462 1 | valamikor vagy sem. ~Bezzeg a búbánat venné fel a Baló Mihály
463 5 | atyai kunyhó fedele alatt, a búbos kemencénél, a nyitott ablakon
464 9 | szent kútnál, valahányszor búcsú van, mert ő a legjámborabb
465 9 | Gughi Panna sem buzgóbb búcsújáró. Mert éppen abban van valami
466 9 | egy hétre, a gózoni őszi búcsún. ~Szép, enyhe napok voltak.
467 5 | haldokolva is. Egy a földtől búcsúzó angyal. Vajon hová siethet?
468 6 | no... hát csak érzékenyen búcsúztak? ~- A molnár azt kérdezte
469 5 | ruhadarab is, s akármit büszkélkedett vele Filcsik István, azért
470 8 | boszorkány! - súgá felém Buga Istók uram. ~- Nem ő!...
471 8 | sötétpiros vércsöpp. - Innen buggyantotta a vért a sátán. ~- Aztán
472 8 | őkelme ballagott, utána Bugó Istók uram poroszkált, nagy
473 1 | gazdája akárhonnan! ~Súgtak, búgtak, hogy (ugyan kis szopja
474 14| óvatossággal lebocsátotta. ~Bugyborékolt a víz, míg megtelt a korsó,
475 8 | vékony vízsugár alakjában bugyogott föl melléből. ~A vért piciny
476 14| mert hazajönni, világnak bujdosik. Ki hallott már ilyet valaha?
477 14| megfojtja, úgy, hogy az halva bukdácsol bele a levegőbe. Sok apró
478 6 | visszafordult. ~A hold most bukkan ki, s végighúzza ezüstös
479 5 | s mikor egy idő múlva, bűnbánó arccal hazajött a Terka
480 2 | Gábort, miatta keveredett bűnbe.) Azt gondoltuk hát... ~-
481 13| hogy kikászálódott a nagy bundából, már fenn a kocsin rágyújtott: ~-
482 5 | bundáját. Mert él-hal ezért a bundáért. Nagyon különös ember az. ~-
483 5 | csodája. Egyszóval ehhez a bundához képest még a muszka császáré
484 5 | ből, lakását feltörve, s a bundának hűlt helyét találta. A nagy
485 5 | ezüstcsat is lekívánkozott a bundáról a Patyolat-inghez. Ott is
486 5 | átalakulásról; ő mindig a régi bundát látta az ócskában, s rendes
487 9 | s leborult a földre. - Bűnös vagyok. A pénzedet loptam,
488 2 | távozik az imént letárgyalt bűnügy személyzete, a beidézett
489 7 | a piros kökörcsin, mely búsan hajtotta le a fejét, a zúgó
490 10| észrevenni. No, de most már ne búsulj, nem ellenzem tovább, megkérem
491 2 | tárgyalási terem falain és bútorzatán. ~Takaros egy teremtés.
492 6 | csak Gélyi János tíz zsák búzája. ~Talán szándékosan hagyta
493 3 | lehajtotta szép fejét, mint a búzakalász a sarló alá. ~Lihegve ért
494 3 | mintha aranyfelhővé lett búzakéve lenne. Azután meg a búzakévék
495 3 | búzakéve lenne. Azután meg a búzakévék lettek olyanok, mintha mindenik
496 6 | Mikor lesz már lisztté az én búzám? - kérdé fojtott gúnnyal
497 6 | meg ne őrölnék hamar azt a búzát! ~Gondolt valamit, s kiosont
498 1 | A kísértetiesen szaladó búzavetések és kukoricaszárak megállottak,
499 11| csak mégis megnőttek. A kék búzavirágok is éppen olyan szépen fonódnak
500 9 | ágában sincs elvenni, neki, a buzgó katolikusnak! ~De 'iszen
501 9 | nála még Gughi Panna sem buzgóbb búcsújáró. Mert éppen abban
502 9 | részét nyomban elnyomta a buzgóság, csak kevesen hallgatták
|