abbah-buzgo | buzt-erosz | erref-gyere | gyerm-jajve | jancs-kozon | kozos-megke | megki-ossze | oszto-szaja | szaka-tudne | tudod-zuzod
Fejezet
503 8 | koktumok rotyogtak, pokolbeli bűzt árasztva. Befogott orral,
504 8 | egészen, s délceg testéről is cafrangokban lógott a ruha. A piros vér
505 13| meg a kis gyámoltalan a ciberelevest. ~Híre is ment, de nyomban,
506 12| csillognak, tündökölnek, a cifra sallang hogy körülröpködi
507 14| sok keserű megbánásnak. ~Cifrán kiöltözve, ropogós szoknyában,
508 1 | szeli majd a határt, s a cikcakkjai is újak lesznek! ~Gerendák,
509 7 | neki. ~- Ne haragudjál, kis cirmosom... neked adom a részemet.
510 8 | mígnem idegreszkettető csaholással csörtettek soha meg nem
511 1 | kapa. Az öreg Sós Pál még csáklyát is hozott. A gazdák barázdákban
512 1 | uram fogta ki útközben a csáklyával... ~Hanem hát azt mondja
513 11| ér az az egy rét a Gyócsi család minden jószágánál. ~De hova
514 11| De hova beszélek a Gyócsi családról, mikor tudvalevő, hogy Gyócsi
515 5 | ültetni a rezedavirágot a csalánnal. ~Nem csoda, ha elbúsulta
516 5 | tudja, hogy az övé. ~Nem is csalatkozott. A hír meghozta, hogy a
517 6 | lévén annak az elégetése csalhatatlan módja a záporeső kierőszakolásának
518 3 | hallana onnan, ösztönszerűen a csalitos felé futott, hol megtalálta
519 1 | ha most ez egyszer ki nem csap az a patak, s ki nem önti
520 5 | ivott, és nem beszélt. Ez a csapás végképp megtörte. Nem mert
521 10| azt a sárga hímet viszik a csápjaikon... és nézte az Isten tehénkéit,
522 12| rakosgatta szép, karcsú lábait, s csapkodott a farkával ide-oda. ~Az
523 5 | bundához képest még a muszka császáré is csak vattás lajbi. ~De
524 3 | Rövid szoknyában légy: csatakossá tenné a hosszút a harmat. ~
525 3 | szenvedélyesen, s olyat csavarított a gercén, hogy hatfelé szakadt. ~-
526 13| nyereg, hiába volt kezére csavarva a kantárszár. ~Leesett;
527 1 | pedig beh keservesen mint cseléd szerezte, minden ruhadarabot
528 5 | igazgatják minduntalan a cselédek. ~Milyen más lenne most,
529 13| pehelykém... Ő majd elküldi a cselédet. ~- Hova gondolsz? Egynapi
530 11| ő még beállhat valahová cselédnek, de a szegény Eszter?...
531 8 | volna a határszélhez, azt cselekednénk, hogy odaajándékoznók a
532 8 | miénk afölött, hogy mi a cselekedni való. Így azonban nem adhatjuk
533 9 | az erdő alján elterült. Csend volt, csak a gózoni erdő
534 6 | meggondolta magát, s szép csendesen visszafordult. ~A hold most
535 11| megnézte még jobban. ~Bizony csenevész egy tartomány! Nem terem
536 10| ónszín váltja föl. ~...A csengettyűk mind közelebb, közelebb
537 10| Úgy lesz, fiam. ~- Attól a csengettyűszótul, érzem, meggyógyulok. ~-
538 2 | a nagy kövér kéz pedig a csengettyűt rázza meg a törvényszolgának: ~-
539 13| lovakra. ~- Majd bizony! Én a csengőimet nem adom koptatni. ~- Én
540 10| van a Boriska apjának négy csengője... ösmerem a hangjukat...
541 13| robogott Csillomék portájára a csengős szán. ~Előre ugrott le a
542 14| utolsó dolog, hogy mikor csépelni mentek erre nagy rajokban
543 9 | beszélte csak?... Alighanem a cséplők a Biziék szérűjén, hogy
544 7 | akarta elvinni Szűcs Pali cserébe. ~Nem is esett benne később
545 5 | maga az úr is szívesen cserél vele parolát, csak jöjjön
546 7 | selyemkendővel, melyet ki akar cserélni másikkal. Azóta már találgatják
547 5 | molnárhoz akarta erőltetni. Egy cserépbe ültetni a rezedavirágot
548 9 | összetört volna, és fényes cserepei szétesve bevilágították
549 3 | messze földre? Valahol a Cserháton aratott részből a két szép
550 5 | embernek a szíve helyén. ~Egy cserjéhez érve, a majornoki hegyszakadéknál (
551 12| míg kioldta rajta a bogot. Csettentett a szájával, s egy lóriasztó
552 14| határőrző Szent Vendelint a csevice háta mögé, több galibájuk
553 14| talán a semmibe, talán a csevicekút felé. ~Az esti szürkület
554 3 | váll-lapockái közé húzva. ~- Csiba te, ne te - veszi föl a
555 5 | alhatik így, aki el van csigázva. Arcuk, különösen a gyereké,
556 3 | édes kendő volt. Égette, csiklandozta. Rajta volt még a kis madárfiak
557 11| hajlik rajta hosszú hullámzó csíkokban a sugár s az árnyék. ~Éppen
558 6 | mintha messze, nagyon messze csikordult volna egyet egy kulcs a
559 12| olyanná nevelte ezt a négy csikót, hogy mikor végigröpülnek
560 10| megjött a nyáj, szomorúan csilingel az egyetlen csengő. A négy
561 3 | egy széthasogatott üstökös csillag foszlányai lennének, pajkosan
562 5 | láthatott. Az ég tele volt csillagokkal. A csillagok őt nézték,
563 12| arcát fürkészi. Ni, hogy csillog a szeme, ni, hogy odanézett
564 3 | kivarrva, a Judit hosszú haja csillogott rajta. Le volt vágva tövestől.
565 12| kenderáztatókat, melyek úgy csillogtak zöldes vizükkel, mint valami
566 8 | össze-összeütődött, mintha a bokázót csinálná a szegény Palyus. ~Most
567 14| erről lehetett megtudni, csinálnak-e vagy se háborút az idén
568 7 | már te hozzám kontraktust csinálni! ~A hajnali hűs szél kékre
569 5 | De nem is a gózoni Mócsik csinálta azt, hanem a leghíresebb
570 12| Bokros aranyszőrű nyakát csinosítja ki bent az istállóban a
571 7 | csak az imént ütött meg csínyjéért, fölvette az ölébe, megcirógatta
572 14| álltak, tegnap már meg is csipkedte. Igaz, hogy Magda ráütött
573 12| vékony lábaikat, módos csípőiket, gyönyörű nyakukat. ~Ahol
574 13| jobb kezét méltóságteljesen csípőjére szorítá. ~- Hát hogyne tudnék! -
575 1 | lefelé csúszni, mígnem a csípőktől egyszerre lecsapódott a
576 9 | talán a két piros orcája, csípőn ringó karcsú derekának is
577 13| egymást érték, s nem a hideg csípte, de az ijedelem, az izgatottság
578 5 | sem. ~Egy nagy, fényesre csiszolt szögön függött télen-nyáron,
579 3 | Hozzáment, megsimogatta azt a csitri fejecskét gyöngéden, szeretettel: ~-
580 3 | suttogta -, át ne ázzon a csizmád: arról megtudnák reggel.
581 5 | akárhová. ~Bizony végre is a csizmadia nélkül kellett hazamennie
582 5 | azért csúfolták az "Isten csizmadiájának", mert tulajdonképpen nem
583 3 | aláírással: Filcsik István csizmadiamester. ~- Mérjen ennek a gyereknek
584 5 | Az ilyen magamforma vén csizmadiától kitelik minden. ~Most már
585 8 | Eladtam magamat egy rámás csizmáért meg egy piros selyemviganóért,
586 11| az embereknél... ~Patkós csizmái alatt megcsördültek a kavicsok,
587 8 | pántra: nagy bagariabőr csizmáinak izmos két sarka össze-összeütődött,
588 10| Boriska piros karmazsin csizmája volt... ~Az atya megdöbbenve
589 10| Miért húzta ez le a csizmáját? Talán a lábát szorította,
590 5 | keresztül vezette a sáros csizmájú Filcsiket, ki félénken tipegett
591 3 | kinő még! ~~~ ~A kis csizmák~Keskeny, szürke felhőfoszlányok
592 3 | uram szelíden. ~- Nincsen csizmám - mondá a gyerek szomorúan. ~-
593 3 | milyen közel... ~Egy pár csizmával meg lehet járni egy óra
594 8 | ütlegekkel szétkergeté vala a csőcseléket, s csupán én s a hivatalbeli
595 5 | söpri a világ e kilencedik csodája. Egyszóval ehhez a bundához
596 14| nagy szelíd szemeivel olyan csodálatosan nézett Magdára, még ráncos
597 8 | féltek, és én akkor úgy csodálkoztam ezen. Ők észre sem látszottak
598 9 | hallgatták Gughi Pannát, ki csodás dolgokat beszélt el a gózoni
599 8 | a Palyus sírja volt, egy csodaszép leány állt, lebontott, fekete
600 12| bírta kioldani. A négy tüzes csődör nyugtalanul rakosgatta szép,
601 1 | haragosan csapkodta fölfelé. A Csökéné asszonyom sárga kakasa fölszállt
602 8 | szép rendben, szó nélkül, csöndesen kisompolyogtunk a szobából. ~~~
603 12| a Ráró kantárját, nagyot csördült a dobogón a sok karika meg
604 12| okos állat a parádét... a csörgőket is a kantárhoz kapcsolják...
605 8 | idegreszkettető csaholással csörtettek soha meg nem fogyó falkában
606 3 | összeesett az öreg! Nem is csoda, csövestől éri a veszedelem. A lány
607 3 | világ, van ott még elég csók, ahol ez az egy termett. ~
608 3 | haragosan. ~- Od'adom egy csókért! - lihegte Csató Pista szenvedélyesen,
609 7 | foltocskák csillagoknak csókja rajtuk... ~Gondosan betette
610 14| látta, liliom két arcán a csókját érezte. Egyebet nem érzett,
611 3 | bocsátá addig, míg egy parázs csókkal ki nem váltotta kendőjét. ~
612 13| No, ne szaladj hát! Nem a csókod kell... Tudod-e, hogy még
613 6 | két éve vagyok szomjas egy csókodra - suttogá, s szemei bámészan
614 4 | borult a holttest fölé, s csókokkal borította, s sokáig tartá
615 12| kiscsikó-korukban meg is csókolgatta. ~Most már nem csókolja,
616 5 | melyeket olyan gyönyör volt csókolni. ~Filcsik némán, mozdulatlanul
617 13| belőlük, hogy egész nap csókolóztak, s mikor a zajos násznép
618 7 | kérdé halkan, és nyakkendője csokrát babrálta. ~- Sicc, te cudar! -
619 1 | istállóban, a juhok pedig egy csomóba verődve riadoztak az udvarokon. ~
620 3 | Bosszúálló kéz feldobta az egész csomót a levegőbe, szellő felkapta,
621 12| szerszámot. Úgy be volt csomózva az egyik hámistráng, hogy
622 7 | kifejlett, húsos, egyik sem csonka, rozsdavert, még csak sárguló
623 14| igaz, hogy összetöröm a csontjaidat! Hallod-e, hej, vesd le
624 8 | Színről színre láttam. ~Csontos, bepólyázott kezét Galandáné
625 1 | a kocsiért! ~Hát amint a Csorba Gergelyéktől befordulnak,
626 14| tiszteletes uram tehenei beérnek a csordával, mert ezeknek a megérkezésüktől
627 1 | mindene! ~Hogy az ár elmosta a csőszházat, elmosta a házasságot is.
628 13| mindenki nevetett, addig-addig csucsorította a száját ő is a nevetésre,
629 1 | tulipántos láda, s nini, egész csuda, milyen szépen ül ott a
630 11| fekete kőnek látszott a csücske: amint sarkával ráhágott,
631 5 | össze. A bunda két alsó csücskén egy-egy zöld tulipán kihímezve
632 8 | ezzel feltakarta a dunyha csücskét, látni hagyva mellén a sebet
633 5 | kaptafánál. Hiszen azért csúfolták az "Isten csizmadiájának",
634 10| is érti. Egyszerre nagyot csuklik, feje erőtlenül hanyatlik
635 3 | veszi át a szót özvegy Csupor Mátyásné. - Az én időmben
636 14| Istenem! - odaütötte a csűrből kiálló gerendához a korsót.
637 8 | ingváll. ~Öregbíró uram csurgóra vágta a fején a kalapot,
638 5 | alvókhoz, homlokárul izzadság csurgott, feje lehanyatlott, a híres
639 14| után odaért a legszélső csűrhöz, túl a veszedelmen, meg
640 1 | kezdett lassan-lassan lefelé csúszni, mígnem a csípőktől egyszerre
641 3 | hánykolódék, valami fényes tárgy csúszott ki. - Kata megtapogatta:
642 11| megnyalogatta, kisült, hogy nem cukorból van. ~- Hisz ezek kövek! -
643 11| földnek ereje, ha akarja. A cukorrépa is lám, hogy nekiindult
644 5 | kanyarította igaz jussát, annak dacára, hogy esteledett, hazaindult
645 6 | még a barázdák is patakká dagadtak. De 'iszen mégse bolond
646 12| szegény. ~- Hüm! Hát kenyeret dagaszt őkigyelme?... No de most
647 8 | keményednek lelkében. ~Én magam is dajkamesékkel szíttam be a babonát, s
648 14| tótok, s olyan táncolást, dalolást vittek végbe a kút körül,
649 3 | kőkereszt ott hevert két darabban a sárguló pázsiton. Nini,
650 14| lovakat veszi össze. Néha tíz darabot, máskor nyolcvanat is. S
651 11| minden földet három egyenlő darabra osztani, az ingó-bingó jószágot
652 3 | egyszerre átkapta a Judit darázsderekát, s el nem bocsátá addig,
653 1 | Ágnes fojtott hangon. Jaj, dehogyis merné a ládát kérdezni előbb!
654 10| érkezik-e a nyáj? ~De hisz még dél sincsen. ~Nem bánja már
655 4 | megmondhatna. ~Amint egy délelőtt a dohánypalántát öntözé
656 7 | futott Gózon felé. Éppen delet harangoztak, mikor Bedééknél
657 5 | Bágy-mellék, míg a Karancsalja a deli Vér Jánosné tejszín arcát
658 8 | Márványhomloka, melyen valami démoni sötétség ült, sebből vérzett,
659 6 | lépve. ~- Nem lesz az, csak derce - vágta vissza csintalan
660 14| gyolcsvászon odatapadt szép derekához, s annak az igazi formáját,
661 9 | orcája, csípőn ringó karcsú derekának is Csúz Gábor, éppen azért,
662 3 | József." Éppen a betűknél, derékon törte ketté nyilával az
663 12| hogy körülröpködi nyúlánk derekukat, és az acélpatkó, amint
664 1 | palócosan fésűre fogott, deres haját, s nyájasan kérdé: ~-
665 13| összebújtak a kertben egy dértől csillogó ribiszkebokor mögött;
666 4 | olyan ügyesen kúszott a deszkapárkányzatról, akár az evet. ~- Ide most
667 14| lett Gál Magda?~Van is mit dicsekedniök a bodokiaknak a savanyúvizükkel!
668 3 | mintha mondaná: "Nem kell a dicséreted, Bizi József, a Mária-kép
669 3 | az aranyos betűk! "Isten dicséretére emeltette Bizi József."
670 8 | hogy az senki másé, mint - dicsértessék a Jézus Krisztus - a Galandáné
671 1 | faluházához. Baló Mihály uram dicsértesséket mondott, és továbbment.
672 12| morzsa csak a Csoltó, Bodok dicsőségéhez mérve. Kilenc vármegyében
673 3 | ló odaveszett, kocsi, kép diribdarabra zúzódott. ~Az emberek az
674 4 | a faluba. ~Szíve nagyot dobbant, majd összeszorítja valami,
675 5 | bolondság. Az egész világ követ dobhatott volna rá, csak éppen az
676 4 | valakit valahonnan. Úgy dobog a szívem, ha vajon eljön-e?
677 12| kantárját, nagyot csördült a dobogón a sok karika meg a zabla,
678 8 | tódult kifelé, odabent pedig dobogott a padló, mintha két ember
679 13| elállt, szíveik hangosan dobogtak. ~- Hallod? Jaj, hallod-e -
680 2 | percegését, a másik ásítozva dobolt irónjával a zöld asztalon,
681 8 | poroszkált, nagy somfabotjával döfködve az anyaföldet. Ott volt
682 10| suttognak az eperfa levelei, mit döngnek a méhek, mikor azt a sárga
683 4 | megmondhatna. ~Amint egy délelőtt a dohánypalántát öntözé nagy gonddal (ha
684 6 | adom még a selyemvarratú dohányzacskómat is. ~- Szurkálóval, acélostul? ~-
685 3 | megkerültek, a tornácon a doktor fogadta vidám arccal, a
686 10| fölemeli, s félkönyökre dől az ócska bundán. Az is új
687 11| beleavatkoznak a jó palócok dolgába. Erdők-mezők, tavak, folyamok,
688 5 | vékonyan állt a földi javak dolgában. A múlt hetekben már az
689 11| szíve ehhez húzza. A maga dolgát nem bánná, rút is, púpos
690 14| szaladsz már megint? Micsoda dolgod van neked örökösen annál
691 8 | árnyakkal, borzalmas, csodálatos dolgokkal. Fantasztikus népmesék elhullatott
692 4 | megbánta, amit tett. Ott dolgozik a harmadik faluban, Gózonban:
693 3 | Kati, a nagyobbik, sarlóval dolgozott, míg a kis Judit csak a
694 12| mégsem lehetne olyan jó dolguk, mint a Gélyi János keze
695 13| ügyetlen állat ráhágott a dolmányára is: alig tudott föltápászkodni,
696 5 | Filcsik előkereste a pipáját a dolmányzsebéből, megtömte, rágyújtott, és
697 11| mert szín valóság lett a dologból. Hisz mindenki tudja, hogy
698 2 | ólomkarika. ~A bírák fáradtan dőltek hanyatt székeiken, az egyik
699 8 | karján, melyen akkor is domborodott egy sötétpiros vércsöpp. -
700 2 | szendén lesütve, magas, domború homloka elborulva, megjelenésében
701 11| tenyereit. No, ugyan pompás domínium az! Ugyan mit adna érte
702 9 | nézem, kemény a fekhelyed, drágám. Te pedig, Csúz Gábris,
703 3 | koronája? - kérdé a belépőtől dühösen. ~- Levágták - szólt Kati
704 8 | szét, hogy csakhamar új dühvel ismét visszaforduljanak. ~
705 4 | vetett magára, s szomorúan dünnyögé: ~- Teheted már akármelyikre! ~
706 2 | írás felé. ~- Egy végzés! - dünnyögi, amint szúró szeme elszalad
707 11| mindig csintalan... ~A vadász dünnyögött erre valamit, s mert éppen
708 8 | értünk, és megtaláltuk a dulakodás nyomait. Olyan volt a Palyus
709 11| pedig odaszorította a Csipke dűlőbe; árok hátán árok. Legelőnek
710 11| volna az igazságos: minden dűlőt, minden földet három egyenlő
711 12| kenderáztatóhoz értek. A dűlőúton ott mendegélt Csipke Sándor
712 3 | égnek-földnek. András a kőrisfának dűlt, s az ittas, kövér temetői
713 1 | érte mentek, vánkost és dunyhát téve a kocsiülésbe, Boriskát
714 13| megyek a csengők nélkül - durcáskodék Anna -, inkább maradjon
715 8 | imitt-amott egy-egy foszlány durvább házi vászonból: ez bizonyosan
716 14| tudatban, hogy csakugyan borban dúskálnak, becsíptek a tótok, s olyan
717 7 | négynek. Aztán milyen szépek, duzzadtak a levelek, mind kifejlett,
718 13| eszükbe, hogy még nem is ebédeltek. ~- Annácska!... No, ne
719 7 | jókor jöttél: Erzsi főzi az ebédet. ~Csakugyan ott szorgoskodék
720 7 | mert ebben sem volt híja az ebédnek, pajkos szikrák ugráltak
721 12| ő gondozta, fésülte őket éber szeretettel, megmosta a
722 8 | sebet s aszott lábain az ebharapások nyomait. Kidudorodó csontok
723 9 | hogy imádság a fekvése, ébredése, s ötféle olvasó is van
724 9 | amilyen nyugtalanul álmodozék ébren Csúz Gábor a gödrös, piros
725 14| prókátor felszámította az eddigi haszonélvezetbe a savanyúvizet
726 9 | megígérte, kiengeszteli az édesanyád szívét a Szűcs Pali iránt.
727 2 | haza, lányom, tisztelem édesanyádat, mondd meg neki, hogy Anna
728 5 | súgva: látogassa őt meg az ő édesapja, kocsit küldenek érte, selyemvánkosra
729 5 | medicinásüveget, hanem az édesapját kívánta látni. Mégse volt
730 14| Riskájának nyakán megszólalt édesen, ismerősen a kolomp. Éppen
731 12| már egyszer, kétszer lett édessé... ~Most már nem csókolja,
732 5 | kívül. ~Hát 'iszen nem lehet égbekiáltóbb kegyetlenség, mint amit
733 3 | elöntötte szomorú arcát, az égbolt nyájasan mosolygott. A füvek
734 6 | elborítja nyugat felől az egész égboltot. No emberek, gózoniak, majornokiak,
735 3 | bizony hidegen fogadják az egek. Valóságos csoda történt.
736 5 | hozzá az a millió szem az égen? ~Most már sietni, majdnem
737 5 | legszegényebb a világon, mert az egészség hiányzik s még valami: a
738 1 | Ágnesnek, hanem most már az egészsége is. ~Ahogy érte mentek,
739 14| eszközölt minden bodoki ember egészségi állapotában, minélfogva
740 5 | a szeretet. ~A szerelem éget csak, őt már elégette, a
741 9 | hogy megöli a szégyen, hogy égeti fejét a párta, rá sem hederít,
742 3 | rejté. Beh édes kendő volt. Égette, csiklandozta. Rajta volt
743 3 | úsznak a környék fölött. Nagy égiháború lehetett az éjjel, esővel,
744 3 | boglyas feje lenne közbül égnek-földnek. András a kőrisfának dűlt,
745 7 | kendőjét egészen letolta égő arcára, mikor szólongatták. ~
746 6 | nagy szemei mámoros fényben égtek. ~- Ne menj be. Azt akarom
747 11| sóhajtá elpityeredve. - Egye meg őket. ~S durcásan vágta
748 14| arcán a csókját érezte. Egyebet nem érzett, pedig a víz
749 1 | szerezte, minden ruhadarabot egyenkint. Szüretre lett volna meg
750 11| dűlőt, minden földet három egyenlő darabra osztani, az ingó-bingó
751 4 | titkos lapra, amelyről, mint egyes betűk bontakoznak ki furmányos
752 10| a tiétek. Ő is bele fog egyezni. ~- Hogy tudod? ~- Az ő
753 13| ilyen tacskót összeadni! Az egyiknek bábu kellene még, a másiknak
754 12| öreg Csillom Pál megmondta egykor a belédi grófnak, mikor
755 3 | nem használhatja, mert egymagában nagyon kevés, arra pedig
756 2 | fél esztendőt. ~A bírák egymásra néztek mosolyogva: "Milyen
757 8 | mintha két ember viaskodnék egymással; egy-egy tompa hörgés, egy-egy
758 13| cselédet. ~- Hova gondolsz? Egynapi út, ebben a nagy hidegben. ~-
759 4 | Nem volt ott több gomb egynél. Azt a szédülő ember láthatja
760 5 | falu az egész környéken. Egyrészt, hogy legszegényebb a népe,
761 9 | fény övezi néha, máskor meg egyszerű kartonruha van rajta. De
762 5 | világ e kilencedik csodája. Egyszóval ehhez a bundához képest
763 14| olyan közel járt a keze, egyúttal átnyalábolta azt a gyönyörű
764 1 | is néha, csak azért, mert éhes. Pedig itt még ehetik is,
765 6 | elfogyott a takarmányom, éhesek a lovaim. Adj egy köteg
766 11| hogy évről évre bízvást eheti a rozsda otthon Mudrik Mihály
767 1 | mert éhes. Pedig itt még ehetik is, ha a láda bolondjában
768 5 | hegyszakadéknál (ott, ahol éjente, mint mondják, a Gélyiné
769 12| pántlikával, majd a Tündér éjfekete sörényét fonja be, azután
770 8 | legalább említésbe sem jött. ~Éjfél táján azonban egyszerre
771 1 | még Bodokon is, körülbelül éjfélre vitte odáig a haragos folyó. ~
772 3 | szólt hangosan: ~- Mikor az éjfélt kiáltják, légy a csalitosban
773 7 | hanem így, hanem így... Ejh, mégis jobb lesz visszafordulni! ~
774 5 | ültetik, mézes pálinkát ihatik éjjel-nappal, megbecsülik, megtisztelik,
775 9 | besötétedett, s ott, ahol éjjelre megtelepedtek, a nagy részét
776 4 | asszonyt, két hamis szem éjszakája hogy annyira megfeketíti
777 14| s epeszti magát álmatlan éjszakákon: hogy ő volt az oka, tudhatta
778 6 | ugyan eresztve, s minden éjszakára gyűjt is annyi vizet a gát,
779 12| hallgatta. ~"Ha a piros rózsát ejtem ki a kezemből az útra, akkor
780 7 | konyhában, amint beléptek, s nem ejtette ugyan le a főzőkanalat zavarában,
781 5 | volt, megfosztva minden ékességétől. Pedig október végét mutatta
782 4 | az örömére ajándékozta az eklézsiának. ~- Ki vállalja a dolgot,
783 1 | felém szaladni a levegőben. ~Eközben ők is odaértek a faluházához.
784 8 | kérdé apám nevetve. ~- Eladtam magamat egy rámás csizmáért
785 13| festette pirosra. Lélegzetük elállt, szíveik hangosan dobogtak. ~-
786 5 | meghalva? ~A mély lélegzet elárulta, hogy édes álomban szunnyad
787 5 | tulajdonosa, ellenkező esetben elárverezik, mint gazdátlan tárgyat,
788 9 | Mária megjelenik előtte, s elbeszélget vele a szent kútnál, valahányszor
789 4 | a mindig fehérebb arca, elbeszéli mindennap mindenkinek, amit
790 1 | akire gyanakszom. ~Apróra elbeszélte, amit tudott. Ágnes a szép
791 6 | sötét felhőt, egyszerre elborítja nyugat felől az egész égboltot.
792 2 | magas, domború homloka elborulva, megjelenésében báj, mozdulataiban
793 7 | Nehéz volt visszacsalogatni. Elbújt a virágos kertbe, az orgonabokrok
794 5 | csalánnal. ~Nem csoda, ha elbúsulta magát, ha elfacsarodott
795 2 | lepattant... leesett. Milyen elbűvölő látvány, amint lehajol érte
796 3 | még szegény anyjuk, hogy elcsodálkozik majd? ~Judit leoldá fejéről
797 3 | mégis a rózsát sajnálta meg elébb. Hozzáment, megsimogatta
798 6 | az asszonynak, hogy nem elegendő, hogy gyűjteni kell, s ereszd
799 3 | legalább már ti ne bántsátok. Eleget veri az Isten. Ugyan tegyen,
800 6 | temetőből, lévén annak az elégetése csalhatatlan módja a záporeső
801 1 | lányai egész a határig eleibe jöttek, ha vásárba lett
802 11| visszaült az asztalhoz, eleinte húzódozva Erzsitől, messzire.
803 8 | temetőárokba. ~Ez úgy ősz elején volt. Kemény, makacs tél
804 3 | szívtelen, gőgös. A világ elejének képzelte magát. Aztán, valljuk
805 9 | hirtelen összecsapódtak... S eléjök lépett a fák közül egy mennyei
806 8 | kevélységgel indult meg a menet élén, egyenesen a Galandáné szurtos
807 13| Pedig minden híre egy-egy éles tövis volt, vagy ha nem,
808 12| a boszorkány? ~- Egy kis élesztőt kért szegény. ~- Hüm! Hát
809 10| örül a természet! Minden élet elölről kezdődik benne.
810 9 | tiszta dolog az ő szent élete sem. ~Igaz, hogy imádság
811 8 | Szegény Palyus, egész életében egy ilyen szűrre vágyott.)
812 4 | szeretek, annak adom az életemet." ~Hanem lopva mentek el,
813 6 | egy-két óráig - de mi az ennyi életnek? Kieszi a penész az utolsó
814 3 | hol megtalálta Juditot, élettelenül összerogyva. ~Körös-körül
815 13| násznép elszállingózott, még elevenebb lett a ház az ő nevetésüktől
816 8 | úgyis a boszorkányok napja. ~Elevenen emlékszem egy ilyenre, arra,
817 5 | ha elbúsulta magát, ha elfacsarodott a szíve, elszédült a feje,
818 8 | tértünk többé, mert mindenki elfelejtette a háznál, csupán én vigyáztam
819 1 | inkább használt, mint ártott, elfordította a veszedelmet. A kísértetiesen
820 11| alkuszom meg. ~Imre nem bírta elgondolni: mire, s álmélkodva nézte,
821 11| anyjáról, azután ez a másik az elhagyatottabbik; szíve ehhez húzza. A maga
822 3 | mivel engeszteljelek meg? - Elhagyták a temetőt. ~- Hej, ni! -
823 3 | asztagja megég, lovait elhajtják a szegénylegények. ~Hanem
824 2 | mint a zene, mely mikor már elhal is, mintha még mindig zendülne
825 3 | eszméletlenül fekszik benne. ~Péri elhallgatott, majd egyszerre vadul szegeződtek
826 8 | egy-egy tompa hörgés, egy-egy elhaló szusszanás vegyült olykor
827 14| kapott a hátához, s egészen elhalványodik, megesett a szíve rajta. ~-
828 3 | megveszi jó pénzen. A lány elhalványult, szomorú pillantást vetett
829 14| az estének pontosan való elharangozása Bodokon. ~- Hova igyekszel,
830 4 | éreztem magam könnyebbnek. ~- Elhiszem. Megszabadultál a nyűgtől.
831 2 | ráült az ablakokra, és elhomályosítá a jégvirágokat. Minek is
832 4 | keze megreszket, szeme elhomályosul. ~- Hohó, Péter! Föltetted-e
833 4 | fekete kendőt kellett volna elhozni ehhez a találkozáshoz! ~
834 13| beszaladt a férjéhez: ~- Jaj, elhoztam!... Fussunk el messzire.
835 8 | dolgokkal. Fantasztikus népmesék elhullatott morzsáit összegyúrja, s
836 3 | hajszálakat. A megtaposott füvek elismerték testvéreiknek, s szelíden
837 2 | Hisz akkor nem te vagy elítélve? ~- Ó, édes Istenem! Hát
838 8 | vasárnaponként pontosan eljárt a templomba, s napközben
839 4 | dobog a szívem, ha vajon eljön-e? Már csak azért is felmegyek
840 3 | Olyan jó meleg kezed van. Eljössz-e hozzám? ~A gyermek a csizmát
841 3 | sötéten fel s alá a szobában. Eljött, ide talált; a hír megsúgta
842 3 | sem kell." ~Az öregember elkapta fejét a földről, hol adománya
843 4 | a másik nővel a világba elkárhozni. ~Hírét sem hallotta, ki
844 8 | konstatálják az esetet. ~Elkérezkedtem apámtól, hogy én is a nemes
845 1 | hólyagos lett a tenyere, míg elkergette a határból Istennek fekete
846 4 | a nyűgtől. Hát csakugyan elkergetted? Hm. Elég csinos vászoncseléd
847 13| magát a fagyos rögökön, és elkezdett keservesen sírni. ~A kis
848 13| a kertbe, mert mindjárt elkezdi. ~Azazhogy már kezdte is.
849 2 | amit a szeretője miatt elkövetett. (Mert nagyon szerette azt
850 7 | ahhoz - teszi hozzá hirtelen elkomolyodva. ~- Fizeted majd a haszonból.
851 13| kis pehelykém... Ő majd elküldi a cselédet. ~- Hova gondolsz?
852 13| asszonyoké? Jól van hát. Holnap elküldöm. ~Dehogy küldte, dehogy.
853 12| mályvarózsa. ~Ereszté a gyeplőt ellankadó keze mindig jobban, jobban...
854 1 | az erő, a hatalommal ment ellene, most én megyek, a gyenge -
855 14| szomorítják el még jobban, nem ellenkeznek vele. ~Pedig meglehet, hogy
856 5 | átveheti a tulajdonosa, ellenkező esetben elárverezik, mint
857 10| emberhez, akivel örökös ellenség. De hát miért is ellenségek
858 10| ellenség. De hát miért is ellenségek tulajdonképpen? Eh, bolondság,
859 14| pört vitték a majornokiak ellenük, s megnyerték a felső réteket,
860 5 | szolgabíró nem tett semmi ellenvetést, beismerte, hogy a bunda
861 10| most már ne búsulj, nem ellenzem tovább, megkérem a kezét. ~
862 12| Bezzeg van már most, elleste a tudományukat Gélyi János,
863 5 | Beszéljen kend. ~- Ha ellopatnánk a bundáját. Mert él-hal
864 3 | azzal a hírrel, hogy az ellopott lovak megkerültek, a tornácon
865 9 | meghagyva, s aztán ő is ellopózkodott. ~Sietve ment az erdő tövisbokrokkal
866 1 | olvadékony földből egy darab, s elmállott a vízben. Hajnalra szélesebb
867 4 | megfeketíti a lelkét... s elmegy azzal a másik nővel a világba
868 12| meg neki, a lagziba én is elmegyek, de aztán... nem tudom még,
869 10| szemeket vet az öregre, s elmélázva kérdi: ~- Mikor kerül kend
870 5 | mert már a Terka nem mer elmenni többé. ~De hát az öreg Filcsikkel
871 4 | vándorok s a jó Isten tudná elmondani: kik még. ~A falubeliek
872 2 | nagy bajt. ~Ott az írás, elmondja az; csakhogy azt még előbb
873 5 | faluét. Meg azután azt is elmondták az öregnek, hogy mit izent
874 8 | fogott el. Apámért futottam, elmondtam neki, hogy a Palyussal történik
875 14| derekát. Vétek is lett volna elmulasztani. ~- Jaj, össze ne törje
876 14| visszaperelte a régi határt. ~De ha elmúlt a veszedelem ez úton, volt
877 2 | becsukott szemekkel, örökre elnémulva, megsiketülve, megígértük
878 12| Végigtekintett rajtuk, s amint elnézte azt a négy formás főt, mely
879 2 | kegyetlen szürke fej, az elnöké, elfordul, csak a nagy,
880 9 | megtelepedtek, a nagy részét nyomban elnyomta a buzgóság, csak kevesen
881 1 | szabad ég alatt, az egy élő Istenre... ~A gallérzsinór
882 5 | Érezte, hogy a drága jószág előbb-utóbb megkerül. Nem veszhet el,
883 1 | darabig, hogy majd csak előbukkan a kanyarodónál, de meg nem
884 9 | hogy megjelent légyen az elődöknek, mert nem hiába építették
885 8 | kupaktanáccsal mehessek. ~Elöl az öregbíró őkelme ballagott,
886 1 | csak szembe jön az egész elöljáróság meg a főemberek, köztük
887 10| a természet! Minden élet elölről kezdődik benne. Csak az
888 9 | énekli a zsoltárokat, hogy az előéneklő Mindég Jancsi, ki a koszorús
889 3 | reszketek. Valami rossz előérzetem van. Mintha marokkal fogná
890 3 | jó lesz. ~A kis csizmát előhozták, csakugyan jó volt: mintha
891 5 | mint a kocsonya. ~Filcsik előkereste a pipáját a dolmányzsebéből,
892 8 | Félelmem azonban egészen eloszlott, midőn este vendégünk érkezett:
893 3 | pitvarba. ~Ott künn ezalatt eloszlottak a felhők. Mikor Bizi apó
894 8 | támadt a fehér rögökből. Először csak fekete, apró pontok
895 1 | taszítá ködmönét, s kezét elővonván alóla, felemelte két húsos
896 11| Ha úgy kiönthetné, ha úgy elpanaszolhatná valakinek, ha ezek a hegyek,
897 3 | szégyenli magát?! - mondá Judit elpirulva. - Inkább sose lássam azt
898 11| Hisz ezek kövek! - sóhajtá elpityeredve. - Egye meg őket. ~S durcásan
899 6 | szárazság. ~Ha így megy, elpusztul a bágyi molnár, kivált,
900 3 | volt Juditnak, Csatónénak. Elrémülve ugrott fel, hova lehetett
901 4 | volt, nem lehet végképp elromolva; az a személy elvehette
902 12| kiszalad a falu a csodájára, s elsápadnak az emberek az irigységtől. ~...
903 6 | mely a nyugalmamat megint elsöpörte. ~Befutott az asszony, még
904 6 | én hagytalak. Öregeké az elsőség a malomban - felelte Vér
905 4 | görcsösen. ~Mikor erőszakkal elszakították onnan, akkor is olyan szelíd,
906 2 | dünnyögi, amint szúró szeme elszalad az iraton. - Bede Anna felhívatik,
907 10| addig a bojtárra, míg én elszaladok a Fekete majorba. ~A beteg
908 13| s mikor a zajos násznép elszállingózott, még elevenebb lett a ház
909 9 | gyalázatos!), meg ki győzné elszámlálni a többit: voltak jók, rosszak
910 5 | ha elfacsarodott a szíve, elszédült a feje, félrelépett a lába.
911 12| felszerszámozni a negyedik lovat, elszorult a szíve, megzsibbadt a keze,
912 2 | ömlik arcára. Jobb is, ha eltakarja, mert ha fehér liliom volt
913 5 | Biz' az a lelkem egészen eltanulta az úri módot. Azután micsoda
914 5 | Filcsik~Olyan bolond gyanú van elterjedve Csoltón, Majornokon, Bodokon,
915 9 | tisztáson, mely az erdő alján elterült. Csend volt, csak a gózoni
916 13| nevetésre, hogy egyszer csak eltört a mécses... elpityeredett. ~
917 5 | megvetette a fényt, a pompát, eltolta magától a drága ételeket
918 9 | Pannát az asszonyok közül, s eltűnni az éjben: várt előbb egy
919 14| többé róla. Fedi most is. Eltűnt nyomtalanul, híre-hamva
920 7 | s minden igazi ok nélkül elugrasztotta onnan a macskát, aztán mintha
921 13| múlt el hirtelen. ~Anna elutazott az anyjáért, s másnap, mint
922 5 | szomszéd Hont vármegyének, ha elvállalja a magáénak; de annak bizony
923 11| mert éppen a faluba értek, elválóban kérdé: ~- Hol lakik az a
924 2 | mindig zendülne a levegőben elváltoztatva mindenkit és mindent. ~A
925 4 | elromolva; az a személy elvehette az eszét, bevehette magát
926 9 | lutheránus, esze ágában sincs elvenni, neki, a buzgó katolikusnak! ~
927 8 | prédikációt, vagy a határt a jég elverte, azt is mind a Galandáné
928 7 | aranyos színt nyertek, de elvesztették a csillogó harmatcsöppeket. ~
929 14| a legnagyobb bajom, hogy elvesztettem a pátrónusaimat, ezeket
930 7 | éppen azt a kendőt akarta elvinni Szűcs Pali cserébe. ~Nem
931 12| Nem is hittem, János, hogy elviszel, tudom, hogy nem szívesen
932 14| soha senkit még így. Elviszlek... olyan helyre viszlek,
933 9 | emberiséget. S ábrándos, álmodozó embereknek, kik hisznek benne, ő jelenik
934 11| gyenge füvek erősebbek az embereknél... ~Patkós csizmái alatt
935 11| mesékben ilyen kinézésű emberekről. ~Imre pedig behunyta a
936 10| Elment ahhoz a kegyetlen emberhez, akivel örökös ellenség.
937 9 | segített meghódítani az emberiséget. S ábrándos, álmodozó embereknek,
938 1 | kikutatott a bíró annál az embernél, akire gyanakszom. ~Apróra
939 8 | kívülről, kutyavonítás, embersikoly, jajveszékelés s mennydörgésszerű
940 3 | besüppedt lábait fölváltva emelgetve, bámész kíváncsisággal nézte
941 2 | mélázó szemeit élénken emeli fel a lány az öregre, s
942 5 | kocsizörgést hallott. Félkönyékre emelkedett, hallgatózva, megsoványodott
943 3 | betűk! "Isten dicséretére emeltette Bizi József." Éppen a betűknél,
944 14| Bodok helység költségén emeltetvén, ámbátor most kápolnástól,
945 5 | ő azért mindig csak úgy emlegeti, mintha megvolna. Fogad
946 9 | Ha meg a Kovács Marist emlegetik előtte, kenetesen hímez-hámoz,
947 8 | esztendőt engedett. ~Mélyen emlékembe vésődött e jelenet, melyre
948 5 | költözött mihozzánk) nagyon jól emlékeznek rá, kivált az öregebbek. ~
949 11| úgy volt az... mindenki emlékszik. Sokszor negyven-ötven boglya
950 8 | venni Luca-napját, legalább említésbe sem jött. ~Éjfél táján azonban
951 14| járja. ~Ott van, hogy ne is említsem Vér Klárát, Péri Juditot,
952 9 | oly szép, ájtatos hangon énekli a zsoltárokat, hogy az előéneklő
953 9 | hajtja a ragyás Böngér Panna éneklő hangon - de boldog is, aki
954 14| szeretni foglak. A szelet sem engedem rád fújni, s még a helyet
955 8 | Csak egyetlen esztendőt engedett. ~Mélyen emlékembe vésődött
956 3 | Böngér Panna a kóstolást is engedte. ~Hogy most már ott kell
957 3 | testvéreiknek, s szelíden engedték maguk közé fonódni... Kati
958 9 | nyájasan nyújtotta neki engesztelésül a gyermeket. Mohón kapott
959 3 | kifogyhatatlan Isten, mivel engeszteljelek meg? - Elhagyták a temetőt. ~-
960 11| királyné szoknyáján" sem terem ennél különb, még annak is legszebb
961 11| Nekem jutott, legyen az enyém. ~- De ha jól megfizetném? ~-
962 9 | gózoni őszi búcsún. ~Szép, enyhe napok voltak. Sokan mentek
963 14| tűkön állott. ~- Hát az enyimet, Magdácska... A Szent Mihály-lovát,
964 12| odanézett a nyalka legényre, epedőn, lopva, hosszan vetette
965 10| hallgatta, mit suttognak az eperfa levelei, mit döngnek a méhek,
966 14| édesanyja évek óta siratja, s epeszti magát álmatlan éjszakákon:
967 8 | a temetőre néznek. Anyám építtette azt oda. Valakije volt ott,
968 11| szegény kis Eszterkéé is épp ilyen fehéres... ~De nini,
969 9 | éji madár. Emiatt pedig éppoly nyugodtan álmodhattak a
970 2 | nekinehezedett az idomtalan épületnek, s szinte összébb szorítá
971 8 | közvetlenül a temető mellett épült, s melynek összes ablakai
972 14| ünneplő ködmönt! Ejnye, te, erdei gyík, hogy mered azt a selyemkendőt
973 9 | megtaláltalak. ~Gábor megdörzsölte érdes kezével a homlokát, s félénken
974 11| beleavatkoznak a jó palócok dolgába. Erdők-mezők, tavak, folyamok, nádasok
975 9 | Hűs szellő suhant át az erdőn. Gyönge zörejjel váltak
976 7 | szóba lehetett volna vele eredni, mikor Pali valahogy nesztelenül
977 4 | várni? ~S könnye csak most eredt meg, mint a kiengedett patak. ~~~
978 7 | sincs köztük, a fehéres, eres foltocskák csillagoknak
979 6 | Hanem addig legalább eressz be magadhoz a melegre. Otthon
980 6 | elegendő, hogy gyűjteni kell, s ereszd le a zsilipeket. ~A pörgettyű
981 10| parthoz értek a juhászok. Az ereszkedőnél mintha két óriási tulipán
982 12| mellén a fehér mályvarózsa. ~Ereszté a gyeplőt ellankadó keze
983 3 | öreg Péri!... de minek is eresztette el őket hazulról, felügyelet
984 1 | hozott. A gazdák barázdákban eresztették a folyóba az esővizet. Csak
985 6 | zsilipek le vannak ugyan eresztve, s minden éjszakára gyűjt
986 14| nagyon szemügyre vette azt az éretlen gyereket, a Gál Magdát...
987 1 | nyájasan bámulta, mintha érezné, hogy utoljára látja! ~De
988 4 | vagy egy kicsit. ~- Sohasem éreztem magam könnyebbnek. ~- Elhiszem.
989 6 | hogyne... s amit nyelvük érint, nyomban feketébb lesz. ~
990 5 | kellett. Majd bizony, őt érje mindaz a csúfság és szidalom,
991 8 | eloszlott, midőn este vendégünk érkezett: apám nővére a kisleányával.
992 10| meg, porzik-e már az út, érkezik-e a nyáj? ~De hisz még dél
993 9 | A bágyiak hajlott estén érkeztek, s alighogy megjárták térden
994 14| Olyan vékony itt a fehérnép erkölcse, mint a suhogó nád, koronája
995 14| azóta ide kellett volna érniök a kupeceknek! ~Vajon megösmeri-e
996 1 | rosszallóan csóválta. ~- Kend, az erő, a hatalommal ment ellene,
997 6 | taposnak, sehol véget nem érő füzesek a kerete. ~A bágyi
998 5 | csoltói sánta molnárhoz akarta erőltetni. Egy cserépbe ültetni a
999 11| ezek a picike, gyenge füvek erősebbek az embereknél... ~Patkós
1000 8 | ördögök. ~Minthogy mi is erősítettük a tényállást, a magisztrátus
1001 4 | átkarolva, görcsösen. ~Mikor erőszakkal elszakították onnan, akkor
1002 14| a mi Riskánk! ~S a lány erőszakosan kiszakítva kezét, futott
|