abbah-buzgo | buzt-erosz | erref-gyere | gyerm-jajve | jancs-kozon | kozos-megke | megki-ossze | oszto-szaja | szaka-tudne | tudod-zuzod
Fejezet
1003 9 | megmozdult közöttük, mintha errefelé kémlelne. Gábor látta, hogy
1004 7 | rajtuk... ~Gondosan betette erszényébe az ezüstforintosok közé
1005 7 | itt az ára... ~Kivette az erszényét, és kiszórta, ami benne
1006 6 | igaz, hisz te a zsákjaidat érted! Éppen mostan őrlik, a fele
1007 13| ribiszkebokor mögött; orcáik egymást érték, s nem a hideg csípte, de
1008 12| szaggatott szavakat, amelyeknek értelme is alig volt, mire hozzá
1009 4 | suttogó lombok nem mondják meg értelmesen, pedig arról beszélnek. ~
1010 2 | hozta, meg is magyarázta az értelmét, édesanyám pedig így szólt
1011 12| csókolja, de azért él-hal értük most is, és nem adná négy
1012 8 | lehet. ~A Palyus sírjához értünk, és megtaláltuk a dulakodás
1013 5 | szíve helyén. ~Egy cserjéhez érve, a majornoki hegyszakadéknál (
1014 3 | szívott volna be, könnyebben érzé magát. ~- Add ide a kezedet,
1015 2 | szigorú hivatalnoknak nincs érzéke semmi iránt.) ~A lány megigazítja
1016 2 | kegyetlen ember egészen el van érzékenyülve. Odalép a lányhoz, megsimogatja
1017 10| Attól a csengettyűszótul, érzem, meggyógyulok. ~- Hallani
1018 14| csókját érezte. Egyebet nem érzett, pedig a víz keresztülbuggyant
1019 3 | szegénylegények. ~Hanem érzi is a súlyát az Isten "másik"
1020 5 | mint a palló; a szép Bitró Erzsébetnek köszönheti a Bágy-mellék,
1021 11| nekik is úgy anyjuk, mint az Erzsikéé. Teljes lehetetlen, hogy
1022 7 | a piros jegykendő, amit Erzsinél hagyott tegnap délben. ~
1023 11| asztalhoz, eleinte húzódozva Erzsitől, messzire. Idegenül, irigykedve
1024 5 | a tulajdonosa, ellenkező esetben elárverezik, mint gazdátlan
1025 14| abból a szelíd Gál Magda esete. Mert nem úgy volt ám az,
1026 8 | helyszínén konstatálják az esetet. ~Elkérezkedtem apámtól,
1027 8 | házasság az, melyet nem az eskü, hanem egy csomó gúnya köt
1028 1 | is ott akadt a következő esküszó. Jó is, hogy ott akadt. ~-
1029 3 | faleveleken, fűszálakon esőszemek csillognak, a templomsoron
1030 3 | égiháború lehetett az éjjel, esővel, viharral, villámlással
1031 3 | úton, sőt még a meggyűlt esővizek is. Mintha új levegőt szívott
1032 1 | eresztették a folyóba az esővizet. Csak aztán vissza ne térjen
1033 13| meglátszott, hogy a főtisztelendő esperes úrnak főzött hajadon korában -
1034 7 | rosszat is, s vissza nem estél. Inkább neked adom, mint
1035 5 | jussát, annak dacára, hogy esteledett, hazaindult járatlan utakon.
1036 8 | pedig remegve néztük: hogyan esteledik, mint veszik át az éjt hatalmukba
1037 9 | perselyeket! ~A bágyiak hajlott estén érkeztek, s alighogy megjárták
1038 14| megérkezésüktől függ vala az estének pontosan való elharangozása
1039 4 | a szarka madár sem... ~Esténként a küszöbre ült ki, onnan
1040 6 | mozogni fog itt a garat estére. ~Kis uzsonna táján olyan
1041 11| már megszólította: ~- Jó estét, fiam! Hova való vagy? ~-
1042 14| talán a csevicekút felé. ~Az esti szürkület lassanként leereszkedett
1043 14| létra van a szívétől az eszéhez! ~Amilyen pirulós, szégyenlős,
1044 4 | Tudta, mi következik. ~Eszeveszetten rohant le a grádicsokon;
1045 1 | ajtók és mindenféle házi eszközök úsztak a hullámokon, szakajtó,
1046 14| váltó forintnyi hasznot eszközölt minden bodoki ember egészségi
1047 3 | készülve megvédeni azt, ki eszméletlenül fekszik benne. ~Péri elhallgatott,
1048 7 | hagyott tegnap délben. ~Eszmélni kezdett. Hogy lehet az itt?
1049 10| sem vettem... nem akartam észrevenni. No, de most már ne búsulj,
1050 14| közelebb-közelebb jön feléje. Lehet, ha észreveszi, nem is várta volna be ott,
1051 6 | Klára arca pirosodik tőlük. ~Észreveszik... hogyne... az őrlő asszonyok
1052 8 | támolygott ki, mintha kilenc esztendeig szagolta volna a börtön
1053 1 | öregbíró lesz, ha élünk, esztendőre ilyenkorra. ~Ámbátor, ha
1054 11| amint van, Imréé a Bogát, Eszteré a kavicsos ugar, a "Csipke",
1055 10| Ott fekszik a bundán az eszterhaj alatt, már félig a síré.
1056 1 | műértőleg nézegették az ócska eszterhajat. Már csak különös az, hogy
1057 11| szakadékok partján. A szegény kis Eszterkéé is épp ilyen fehéres... ~
1058 11| hunyorítással magához intette Eszterkét. ~Az tündöklő arccal szökött
1059 11| mellé tette. Jó lesz a kis Eszternek otthon játszani. ~Megkönnyebbülve
1060 13| Uzsonna táján jutott csak eszükbe, hogy még nem is ebédeltek. ~-
1061 13| hogy az nem jutott eddig is eszünkbe. De ha késett, nem múlt.
1062 5 | eltolta magától a drága ételeket és a medicinásüveget, hanem
1063 13| tudta adni a savát-borsát az ételnek, meglátszott, hogy a főtisztelendő
1064 12| nádorispányé, hogy aranyrácsból etetnék rózsa levelével, ezüstvályúból
1065 6 | mely megtörni látszott ettől az egy szótól. - Adj egy
1066 7 | csúfság éri? Mert már három év előtt is Erzsi körül legyeskedett,
1067 14| többé... ~Szegény édesanyja évek óta siratja, s epeszti magát
1068 11| művelheted a tetejét, adok érte évenként ötszáz forintot. ~Most már
1069 4 | deszkapárkányzatról, akár az evet. ~- Ide most azt a keresztet! -
1070 11| szoknyáján", hogy évről évre bízvást eheti a rozsda otthon
1071 11| királyné szoknyáján", hogy évről évre bízvást eheti a rozsda
1072 11| fabábuival játszott. A két évvel idősebb Eszter az asztalon
1073 13| uram én Istenem! - mi lesz ezekből, ha majd a lakodalom után
1074 14| beérnek a csordával, mert ezeknek a megérkezésüktől függ vala
1075 1 | A gonoszok ereje nagyobb ezeknél. ~Hanem ha tán elindult
1076 5 | megrendelések, mert még ezenfelül gorombáskodott is az emberekkel: "
1077 4 | kend ide? Honnan fogom őt ezentúl várni? ~S könnye csak most
1078 14| kerek, hamis szeme, hogy ezer lány közül is, messziről
1079 1 | kendő, nyakba való kettő, ezüstcsatos mellény, tíz patyolat ingváll
1080 7 | Gondosan betette erszényébe az ezüstforintosok közé a szerencsét, s mire
1081 6 | bukkan ki, s végighúzza ezüstös fényes haját a bágyi patak
1082 11| ezeket is, mint az aranyat, ezüstöt, csakhogy mi nem becsüljük
1083 6 | patak. A keskenyebbé vált ezüstszalag széles homokrámát kapott,
1084 1 | meg annyi tömérdek régi ezüsttallér volt a ládában. ~Ami igaz,
1085 1 | mégis bolond beszéd, az ezüsttallérokról. ~Nem volt abban a ládában
1086 12| etetnék rózsa levelével, ezüstvályúból itatnák a gózoni szent kút
1087 5 | hát pénzeslevelek többé ezután, hanem szomorú híreknek
1088 8 | Nézzétek a testemet! ~S ezzel feltakarta a dunyha csücskét,
1089 11| a mézeskalácsaival és a fabábuival játszott. A két évvel idősebb
1090 9 | Mondjad csak, édes szívem - faggatja Filcsikné -, hogy néz ki
1091 11| látszott a tekintetén, hogy a fagy nemsokára fölenged. ~- Ejnye,
1092 13| tűrés-tagadás... megütötte magát a fagyos rögökön, és elkezdett keservesen
1093 9 | megcsóvált egy végén zsarátnok fahasábot, s úgy világítja meg a tömött
1094 8 | egyszerre kétségbeesett, fájdalmas kiáltásokat hallottunk a
1095 4 | volt terhére senkinek, a fájdalmával sincsen. Nem kérkedett,
1096 12| Hadd vesszen magva a különb fajnak! ~De a lovakról egyszerre
1097 2 | Lássák, lássák! ~Olyan fájó szemrehányás van hangjában,
1098 4 | boldog mosolyát, most a fájót. ~A boldogságával nem volt
1099 14| olyan nevelés, sem nem olyan fajta... anyja is becsületes asszony
1100 13| Annácska megint sírva fakadt, odaborult a Józsi nyakába,
1101 2 | magát a tárgyalási terem falain és bútorzatán. ~Takaros
1102 2 | szinte összébb szorítá annak falait, ráült az ablakokra, és
1103 3 | gallyai le vannak tördelve, faleveleken, fűszálakon esőszemek csillognak,
1104 8 | csörtettek soha meg nem fogyó falkában a Palyus sírjához. ~Atyám
1105 2 | nyájasan integet neki a néma falról, hogy csak beszélje el azt
1106 4 | tudná elmondani: kik még. ~A falubeliek sokszor mentek el mellette,
1107 5 | bezzeg lenyomja most a többi faluét. Meg azután azt is elmondták
1108 1 | Eközben ők is odaértek a faluházához. Baló Mihály uram dicsértesséket
1109 8 | esett, nagyon közel van a faluhoz; és nincs elég közel a határszélhez;
1110 3 | idegenek között, messze a falujuktól. Kati meg ápolta, gondoskodott
1111 3 | fehéres, mint a muszlinruha, a falusi kémények füstje fölfelé
1112 1 | megköszönni, amiért nem sújtotta a falut... de amennyi itt a rossz
1113 5 | nagyanyja a híres Becsky famíliából való asszony s a többi. ~
1114 8 | borzalmas, csodálatos dolgokkal. Fantasztikus népmesék elhullatott morzsáit
1115 1 | parittyakő. ~Sós Pál odanézett fanyarul, aztán megigazította hátul
1116 5 | melynél nem kímélt sem fáradságot, sem anyagot a szűcs. ~De
1117 2 | az ólomkarika. ~A bírák fáradtan dőltek hanyatt székeiken,
1118 5 | anya és gyermek. Öldöklő fáradtság altathatta el így. Mert
1119 8 | hozzáfogtak a Luca-székek faragásához, a kocsisok kereszteket
1120 1 | Milyen szépen rázogatta a farkát még az utolsó nap, ugrándozott
1121 12| karcsú lábait, s csapkodott a farkával ide-oda. ~Az istálló ajtaja
1122 3 | madárfészket is lemosta a fárul a zuhogó zápor. ~Köd gömörödik
1123 14| korsót összetörte, s mereven, fátyolos szemekkel bámult, talán
1124 8 | Ott a tűzhelyen hatalmas fazekakban mindenféle koktumok rotyogtak,
1125 6 | ott künn... hiszen ő is fázik, reszket az ablaknál, mikor
1126 10| locsogott tovább... de nem fecsegett ki semmit. ~Pedig talán
1127 8 | szelindekeknek szemközt fecskendezte, amitől azok üvöltve, fájdalmasan
1128 14| jó erős víz, a verebet, fecskét, ha nem magasan röpül fölötte,
1129 1 | tanácsbeliekhez: ~- Biz ez már régi fedél, bíró uram, becsurog biz
1130 5 | a szegényes atyai kunyhó fedele alatt, a búbos kemencénél,
1131 1 | Be ám, de a kelmed fedelén is nagyon becsurog, úgy
1132 14| oszlott el soha többé róla. Fedi most is. Eltűnt nyomtalanul,
1133 9 | Panna rémülten. ~Gábor némán fedte el arcát kezeivel. ~- Jaj
1134 1 | dacosan -, és a furfang lesz a fegyverem. ~Csak a gyermek nem szólt.
1135 4 | fehér arca, az a mindig fehérebb arca, elbeszéli mindennap
1136 6 | megnyalják a nedves vásznat, fehérebbé válik. ~A Gélyi János szeme
1137 12| útra, akkor maradjon, ha a fehéret, akkor jöjjön." ~Gélyi János
1138 10| fölnyitná, de az már csak a fehérje; még egyszer szívná a balzsamos
1139 14| asszonyt. ~Olyan vékony itt a fehérnép erkölcse, mint a suhogó
1140 12| mályvarózsára, pirosra, fehérre. ~Megmondta... így mondta. ~
1141 1 | fájdalmasan. ~Lehajolt. Fejecskéjét odaszorította, ahol a bélésen
1142 3 | megsimogatta azt a csitri fejecskét gyöngéden, szeretettel: ~-
1143 9 | Miért félsz tőlem? Hajtsd a fejedet az ölembe. Te is az Úr híve
1144 6 | mogyorófabokrok reszketve hajtják le fejeiket, s gúnyosan suttogják: fölfelé
1145 13| tizenkét rőf vászon és egy pár fejelés gyertyaszentelőkor. ~Meg
1146 8 | emlékszem még, sohasem megy ki a fejemből a szegény Palyus. ~A kocsisunk
1147 8 | mindenfelől, csupán én ráztam a fejemet, ki színről színre láttam,
1148 3 | elcsodálkozik majd? ~Judit leoldá fejéről a kendőt, és a fészekre
1149 2 | lány szomorúan bólint a fejével, s amint azt mélyen lesüti,
1150 6 | amit nyelvük érint, nyomban feketébb lesz. ~De nini, mintha ők
1151 9 | Pannus? Úgy nézem, kemény a fekhelyed, drágám. Te pedig, Csúz
1152 1 | a libák felriadtak éji fekhelyeiken, és felrepülve gágogtak,
1153 5 | más lenne most, ha otthon feküdhetnék a szegényes atyai kunyhó
1154 3 | lázba esett, napokig kellett feküdnie idegenek között, messze
1155 3 | harmat. ~Négyesével, ötösével feküdtek a lányok, asszonyok az asztag
1156 9 | sem. ~Igaz, hogy imádság a fekvése, ébredése, s ötféle olvasó
1157 14| Éppen jókor jött arra, hogy feladja Magda vállára a korsós tarisznyát.
1158 8 | apám nővére a kisleányával. Felbátorított az a tudat, hogy a szomszéd
1159 3 | tövestől. Bosszúálló kéz feldobta az egész csomót a levegőbe,
1160 3 | kell lenni. ~Kakasszó előtt felébredt egyszer Péri Kata, közbül
1161 6 | magadhoz a melegre. Otthon felejtettem a ködmönömet; fázom. ~Klári
1162 10| süldőnyúl szaladt egyenesen feléjük, s azután, mintha az útjukat
1163 8 | a zsivajba. ~Ösztönszerű félelem fogott el. Apámért futottam,
1164 10| kiáltotta, de a tájék nem adott feleletet, csak az Ipoly locsogott
1165 11| Mudrik Mihály őkegyelme felelget neki. ~- Micsoda? A Bogát-hegyet
1166 11| tőled venni a Bogátot. No, felelj hát neki. ~Aztán nevetve
1167 8 | tüzes seprű szörnyetegei. ~Félelmem azonban egészen eloszlott,
1168 8 | Nem ő!... Dehogy ő! - feleltem halkan vissza. - Amellett
1169 1 | s kezét elővonván alóla, felemelte két húsos ujját az égre. ~-
1170 8 | hallatszottak a palóc asszonyok feleselgetései. ~- Majd meglássuk, hé! -
1171 6 | egy csókot, Klára! ~- Egy felet se, Gélyi János. A te szeretőd
1172 8 | véremmel - mondá keserűen, s felgyűrve durva ingeujját, egy kis
1173 2 | elszalad az iraton. - Bede Anna felhívatik, hogy félévi fogházbüntetését
1174 8 | szaggatott szavakkal bírta felhívni figyelmünket a kívül történőre. ~
1175 3 | csizmák~Keskeny, szürke felhőfoszlányok úsznak a környék fölött.
1176 11| észrevette, s a kedvetlenség felhője futott át az arcán. Nem
1177 1 | nagy jégeső volt vagy talán felhőszakadás. ~No, ha most ez egyszer
1178 6 | hirtelen össze azt a sötét felhőt, egyszerre elborítja nyugat
1179 9 | zsidóhoz. ~Hanem hiszen úgy félig-meddig minden kiviláglott rá egy
1180 14| rajta. ~- No, semmit se félj! Én előre megyek, és kiengesztelem
1181 3 | csomót a levegőbe, szellő felkapta, s mintha egy széthasogatott
1182 11| reggelre azért megint csak felkelnek, mintha sohasem lett volna
1183 4 | halottra, s összeroskadt. ~Majd felkelt, megragadta acélerővel az
1184 12| No de most már siess felkészülni, Klári! Mindjárt indulunk. ~
1185 5 | valahányszor kocsizörgést hallott. Félkönyékre emelkedett, hallgatózva,
1186 10| bágyadt. Fejét fölemeli, s félkönyökre dől az ócska bundán. Az
1187 4 | eljön-e? Már csak azért is felmegyek a toronyra, hogy egy pillantást
1188 5 | emberek tudják már, s ha nem félnének a nagy szájától, csak nevetnének,
1189 8 | mindjárt be is bizonyítsa, felnyitá a kamraajtót, s visszaadta
1190 1 | Pál uram is, ünnepiesen felöltözve, újdonatúj ködmönben, mely
1191 13| osont ki a konyhába. ~Egy félóra múlva már bent volt a leves.
1192 9 | az éjben: várt előbb egy félórát, úgy volt neki meghagyva,
1193 12| Ahogy befonta a sörényüket, felrakta rájuk a szerszámot. Úgy
1194 5 | szíve, elszédült a feje, félrelépett a lába. Elment, megszökött
1195 1 | felriadtak éji fekhelyeiken, és felrepülve gágogtak, a fák recsegve
1196 1 | közeledő látogatását, a libák felriadtak éji fekhelyeiken, és felrepülve
1197 5 | Miskolc városában. Még ha félrőfnyit hajt is föl Filcsik, gombokra
1198 3 | kellemeztetné most már magát ő szent felsége előtt, mióta a legényfia
1199 1 | furcsa eset, hogy míg a felsővégen mindenki tud róla, Sós Pálék
1200 13| Homokos Pálné, Filcsikné és Felsővégi Kapor István - aki nagyobb
1201 9 | merte átkarolni. ~- Miért félsz tőlem? Hajtsd a fejedet
1202 14| határukba esett, a prókátor felszámította az eddigi haszonélvezetbe
1203 12| Gélyi János alig bírta felszerszámozni a negyedik lovat, elszorult
1204 12| Nyugodtan vezette ki a felszerszámozott lovakat megitatni. Klári
1205 4 | Ő maga nem mert eljönni, félt, nagyon haragszol. Ha megbocsátasz
1206 8 | Nézzétek a testemet! ~S ezzel feltakarta a dunyha csücskét, látni
1207 4 | aranyozott keresztet kellett feltenni a torony tetején a gombra.
1208 5 | Patyolat-ing"-ből, lakását feltörve, s a bundának hűlt helyét
1209 12| kérdé a fiatal gazda féltréfásan. ~- Vőnekiné, a templomsorról. ~-
1210 8 | Bodokon járt, annak bizonyosan feltűnt az a kis fehér ház, mely
1211 3 | eresztette el őket hazulról, felügyelet nélkül olyan messze földre?
1212 2 | el Bede Annát a fogházi felügyelőhöz. ~A szolga átveszi az iratot,
1213 9 | neki beszélnem kegyelmetek felül. ~- Ó, ó, ó! - hajtja a
1214 1 | hogy a haranglábnál majd felülnek. Ágnes olyan könnyedén lépdelt,
1215 6 | szél fölsivít bámulatában, felülről fúj, simogatni akarta a
1216 12| perc alatt be volt fogva. Felültek. ~János meglegyintette az
1217 1 | amiatt venné fel, mert a víz felvette. Ágnes majd kisírja két
1218 9 | meg a legtöbbször. Kutak fenekéről jön, a Bágy hullámaiból
1219 9 | azon a piros arcon mintha feneketlen verem volna, hova a nyugalma,
1220 9 | hogy távozik a Szűz, vakító fény övezi néha, máskor meg egyszerű
1221 6 | szép nagy szemei mámoros fényben égtek. ~- Ne menj be. Azt
1222 9 | játszadozott, s a csillagok fénye mellett nézte magát a kút
1223 5 | a márványszívről, még a fenyegetés is. ~- Fogasson el, tekintetes
1224 14| mennyire szívére veszi a fenyegetését. Egy hitvány korsó miatt
1225 13| gazdasszonyát veréssel is fenyegette. ~- Hát mégsem kergetted
1226 5 | körömnyit sem. ~Egy nagy, fényesre csiszolt szögön függött
1227 10| teli kézzel szórja a nap a fényét. ~De lassan megy az idő!
1228 5 | lelte eddig, megvetette a fényt, a pompát, eltolta magától
1229 7 | nyújtózkodtak ki a melegítő fénytől, s ragyogásukban aranyos
1230 1 | őkegyelmeik, s minthogy Sánta-Radó Ferenc uram azt találta megjegyezni
1231 6 | az udvar, s türelmetlen férfiak, asszonyok, Gózonból, Csoltóról,
1232 14| az anyád otthon! ~A derék férfiú éppen most végezte el a
1233 4 | udvarra: üzenetet hozott. ~- A férjedtől jövök, Zsófi. Arra kér,
1234 13| menyecske, s beszaladt a férjéhez: ~- Jaj, elhoztam!... Fussunk
1235 12| azt a gyeplőt, édes uram, férjem! ~Tartotta is, de csak míg
1236 3 | nyugtalanul nézeget vissza férjére. Vagy nagyon szereti, vagy
1237 4 | ez egészen olyan. ~Mióta férjhez ment, csak a mosolyát láthatni.
1238 11| Mihályt állította maga mellé férjnek az asszony, s hogy íme,
1239 1 | megfordult, hol egy lánya van férjnél Sós Pálnak, hátha ott lesz
1240 4 | olyan az csak, mint a hamis festék, az idő kiszívja, meghalványítja;
1241 13| ijedelem, az izgatottság festette pirosra. Lélegzetük elállt,
1242 12| gyönyörűségnek, ő gondozta, fésülte őket éber szeretettel, megmosta
1243 1 | megigazította hátul palócosan fésűre fogott, deres haját, s nyájasan
1244 3 | leoldá fejéről a kendőt, és a fészekre terítette. Arról majd ráakad,
1245 3 | dolga. Hallgatott. ~- Más fészket rakhat, ha az egyiket megunta. ~
1246 1 | kérdé: ~- Miféle bárányodat, fiacskám? ~- Az én Cukri bárányomat,
1247 10| vagy! Nem magamnak kérem. A fiamnak. ~- Hát nem halt meg? ~-
1248 5 | mintha a nótáriusék jurista fiának téli bekecse lett volna.
1249 13| mindenben, kifogott az együgyű fiatalokon. ~Féltek tőle, mint a tűztől.
1250 5 | Nagy hiba volt, de hát fiatalság, bolondság. Az egész világ
1251 5 | szóra, ígéretre fogta a fiatalúr, de bizony minden visszapattant
1252 10| ablakán. ~- Hallod-e, öreg fickó, Marci! Én vagyok itt, a
1253 11| lányka, aki csak most lett figyelmes az idegenre, abbahagyta
1254 6 | megállt, várakozott. Hátha figyelmessé teszi a molnárnét a kerék
1255 11| azért is, hogy az Erzsi figyelmét odavonja, mintha azt mondaná: "
1256 8 | szavakkal bírta felhívni figyelmünket a kívül történőre. ~Valóban
1257 5 | elmenni többé. ~De hát az öreg Filcsikkel semmire sem lehetett menni. ~
1258 11| egyszer megnézte. ~- Ejnye, de finom fekete kőszén ez! Honnan
1259 4 | Ki vállalja a dolgot, fiúk - kérdi az ácsmester, Rögi
1260 3 | szelíd képű, anyátlan-apátlan fiút) ott guggolt az udvar közepén
1261 7 | hirtelen elkomolyodva. ~- Fizeted majd a haszonból. Embernek
1262 2 | maradt: édesanyám a kárt fizeti ki, én meg a vármegyénél
1263 11| volna a nyomorék Imréé, ő fizetné ki mint legöregebb és férfi
1264 11| különb, még annak is legszebb fodra lenne. De hiszen van ennek
1265 1 | azt találta megjegyezni a födélre, hogy új zsúp kellene rá,
1266 6 | akarta a vizet - s íme, fölborzolta. A füzesek, a sás, a mogyorófabokrok
1267 1 | itt-ott kirepedt az olvadékony földből egy darab, s elmállott a
1268 14| ha behánynák, betaposnák földdel... Hogy alant röpültek,
1269 11| őket. ~S durcásan vágta földhöz valamennyit. ~Hát az egyik,
1270 5 | csizmadiája nagyon vékonyan állt a földi javak dolgában. A múlt hetekben
1271 11| hoztátok? ~- A kishúgom földjén egy nagy darab kőből törtem.
1272 11| üveghuta hozott ide. A Bogát földjére szükségem van az üvegcsináláshoz.
1273 11| lenne. De hiszen van ennek a földnek ereje, ha akarja. A cukorrépa
1274 3 | öregember elkapta fejét a földről, hol adománya széttörve
1275 11| Bogát-hegy, ha kilép a ködből, a földszakadékok színes kavicsai beleavatkoznak
1276 5 | fölébredt, a szép piros paplan fölébe oda volt terítve kedves,
1277 11| behunyta a szemeit, s nehogy fölébredjen, nem merte kinyitni sokáig. ~
1278 8 | egy viharos reggel, mikor fölébredtünk, ott himbálta a szél a kamraajtón,
1279 10| gyönge, bágyadt. Fejét fölemeli, s félkönyökre dől az ócska
1280 11| tekintetén, hogy a fagy nemsokára fölenged. ~- Ejnye, fiam, ide hallgass
1281 3 | veszedelem. A lány meghal, ökrei fölfújódnak, csűre, asztagja megég,
1282 12| hol a szügybe vágódik, hol fölhajlik nagy kényesen, a rézkarikák
1283 9 | egy lyukas tallért múltkor fölismert a kartali boltosnál Bede
1284 4 | Itt van, fiam. ~Péter még följebb kapaszkodott, s mikor már
1285 10| A Vörös major juhásza fölkacagott, de bizony erőltetve tette. ~-
1286 9 | kálvárián a harang. Látta fölkelni Pannát az asszonyok közül,
1287 2 | mérges, hideg tekintete fölkeresi a kollégák arcát, az ablakot,
1288 5 | Apám, édesapám!" ~Az öreg fölnézett, lekapta nagy alázattal
1289 3 | széttörve hevert, és nem mert fölnézni az égre sem, ahol olyan
1290 10| szeme látja, még egyszer fölnyitná, de az már csak a fehérje;
1291 7 | otthon az udvaron mámorából fölocsúdott. Ki vezette haza, nem tudta.
1292 3 | pénzük elfogyott, még a fölösleges ruhadarabok is, nem volt
1293 8 | táján azonban egyszerre fölrázott mindnyájunkat a Mari néni
1294 11| bántották, a Gyócsi árvákat csak fölsegítették. ~De a Bágy kegyetlen. (
1295 6 | bágyi patak tükrén. ~A szél fölsivít bámulatában, felülről fúj,
1296 6 | másnak a felesége vagyok. ~Fölszakadt a sóhajtás a Gélyi János
1297 1 | Csökéné asszonyom sárga kakasa fölszállt a házfedélre, és onnan kukoríkolt,
1298 7 | kerekei volnának. Gilagó fölszedte. A lóhere is kiesett. Réki
1299 14| tarisznyakantárokat. Nem is voltak jól fölszedve a hóna alatt. ~Sás Gyuri
1300 8 | helyet és a ruhafoszlányokat fölszentelni ne röstelkedjék, mégpedig
1301 13| dolmányára is: alig tudott föltápászkodni, s mi tűrés-tagadás... megütötte
1302 13| bánom, de a csengőket is föltesszük a lovakra. ~- Majd bizony!
1303 5 | beszél róla, kérkedik vele, fölteszi, de tulajdonképpen nincs
1304 4 | elhomályosul. ~- Hohó, Péter! Föltetted-e már? ~- Melyik gombra tegyem
1305 11| No, fiam - mondta a hutás fölugorva -, tudod-e, hogy ti gazdag,
1306 10| Csak az az egy sorvad. ~Fölugrott indulatosan, az ablakhoz
1307 3 | földbe besüppedt lábait fölváltva emelgetve, bámész kíváncsisággal
1308 7 | szerencsét, s mire újra fölvetette szemeit, már akkor teljes
1309 1 | egész elöljáróság meg a főemberek, köztük Sós Pál uram is,
1310 1 | Hanem a harangszó, mely fönségesen rezgett a viharban, egy
1311 3 | nem vagyok rossz ember. ~- Fösvény volt kelmed, szívtelen,
1312 5 | emlegeti, mintha megvolna. Fogad rá, henceg vele. ~Az emberek
1313 6 | a patakon és a molnárné fogadásán, csak Gélyi János nem. Elpirult
1314 3 | vele. ~De bizony hidegen fogadják az egek. Valóságos csoda
1315 14| észre nem térnek, s nem fogadnak ők is egy ügyvédet, aki
1316 13| hogy Télnét meg kellett fogadni főzőasszonynak: negyven
1317 8 | azoknak összevacogtak a fogaik. ~- Már bizonyos, ő a boszorkány! -
1318 8 | Hihihi! - röhögött föl, fogainak hajdani lakóhelyét mutatva -
1319 11| mi nótáriusunk, habár nem fogant is meg sehol a magasban
1320 5 | még a fenyegetés is. ~- Fogasson el, tekintetes uram, veressen
1321 2 | felhívatik, hogy félévi fogházbüntetését mai napon megkezdje. ~A
1322 2 | Kísérje ön el Bede Annát a fogházi felügyelőhöz. ~A szolga
1323 14| Megbecsüllek, szeretni foglak. A szelet sem engedem rád
1324 11| nemigen szokták gyűrűbe foglaltatni, hanem azért mégis nagyon
1325 3 | előérzetem van. Mintha marokkal fogná össze valaki a szívemet.
1326 11| ez után a szoknya után fognak még csak bolondulni igazán
1327 10| meggyógyulok. ~- Hallani fogod, édes fiam. ~A juhász elment.
1328 4 | hozott kend ide? Honnan fogom őt ezentúl várni? ~S könnye
1329 2 | orgazdaság vétsége miatt félévi fogságra van ítélve. ~A bádogkarika
1330 14| Hanem hogy annyi savanyúvíz fogy egy idő óta a háznál, az
1331 5 | felesége arcán a rózsák hogy fogynak, pedig ő maga tépdeli...
1332 8 | csörtettek soha meg nem fogyó falkában a Palyus sírjához. ~
1333 8 | kocsisok kereszteket pingáltak fokhagymával az istállóajtókra, a gonosz
1334 11| ráadással jut annak idején főkötő alá. Bizony Isten, jól van
1335 7 | köztük, a fehéres, eres foltocskák csillagoknak csókja rajtuk... ~
1336 10| Sápadt arcán kerek piros foltok vannak, Szent Mihály lovának
1337 1 | bárányomat, a két fekete folttal a hátán, piros pántlikával
1338 1 | éjfélre vitte odáig a haragos folyó. ~No ez, ha úgy igaz, nem
1339 1 | barázdákban eresztették a folyóba az esővizet. Csak aztán
1340 11| istentelen pogány ember. ~Hegyek, folyók, völgyek vették itt kezükbe
1341 2 | visszaemlékezésben, alig bírja folytatni: ~- Amint ott feküdt mozdulatlanul,
1342 14| vette, hogy megtelt, szeme folytonosan az országúton volt; már
1343 2 | gazdag fekete haj egy vastag fonata kioldózva ömlik arcára.
1344 12| Tündér éjfekete sörényét fonja be, azután sorba a többiét. ~
1345 3 | Len ha lenne, patyolatnak fonnák, ha kihull, azt hitte volna
1346 11| búzavirágok is éppen olyan szépen fonódnak közéjük, mint egyebütt. ~
1347 3 | szelíden engedték maguk közé fonódni... Kati mindent megértett. ~-
1348 9 | alattomosság, akárhogy is fordítja őket az ég felé. Ha meg
1349 6 | Klári sértődve, s hátat fordított Jánosnak. ~A köpcös, zömök
1350 12| mintha csak véletlenül fordulna meg a kocsirobogásra - pedig
1351 3 | nézz utánuk, fiam, hova fordulnak el a savanyú kúttól? ~A "
1352 8 | semmi foganatja! Esztendő fordulóján, egy viharos reggel, mikor
1353 11| szemecskéi a bátyja felé fordultak panaszkodóan, reménykedve,
1354 14| esztendő óta naponta egy váltó forintnyi hasznot eszközölt minden
1355 7 | benne volt. Szétgurultak a forintok, mintha a sátán szekerének
1356 5 | postán, tíz, húsz, ötven forinttal terhelve. Rendesen valami
1357 14| derekához, s annak az igazi formáját, színét mutogatta... ~...
1358 12| amint elnézte azt a négy formás főt, mely hol a szügybe
1359 5 | egy szépasszony arca szebb formát adhat az egész határnak. ~
1360 2 | bádogkarika őrült sebességgel kezd forogni. Bizonyosan szél támadt
1361 13| mert észrevette Télné, hogy forralnak valamit, még házsártosabb
1362 5 | Terka! ~S annyira ment ez a forró kívánsága, hogy végre is
1363 5 | volna. A hímzés színtelen, foszladozott, a sárga alapbőr pedig piszkos,
1364 8 | ördöggel), imitt-amott egy-egy foszlány durvább házi vászonból:
1365 3 | széthasogatott üstökös csillag foszlányai lennének, pajkosan szétszórta
1366 5 | én kedvemért! - szólt a főszolgabíró úr nyájasan. ~Filcsik sóhajtott.
1367 12| elnézte azt a négy formás főt, mely hol a szügybe vágódik,
1368 7 | Éppen jókor jöttél: Erzsi főzi az ebédet. ~Csakugyan ott
1369 13| sem ettem. ~- Tudsz-e te főzni? - kérdé a férj aggodalmasan. ~
1370 13| Télnét meg kellett fogadni főzőasszonynak: negyven váltó forint, tizenkét
1371 13| főtisztelendő esperes úrnak főzött hajadon korában - csak ne
1372 7 | s nem ejtette ugyan le a főzőkanalat zavarában, hanem annyi bizonyos,
1373 8 | bizonyosan a Galandáné bűbájos főztét lépte keresztül. Ha a tisztelendő
1374 11| De nini, milyen szép fűbokor nőtt odalenn a kavicsok
1375 14| ezeknek a megérkezésüktől függ vala az estének pontosan
1376 5 | fényesre csiszolt szögön függött télen-nyáron, hogy ha a
1377 9 | aztán Gáborhoz hajolt, és a fülébe súgta: - De te azért csak
1378 14| tarisznyamadzagot odakötötte a korsó fülére, megcsörögtette előbb gyerekes
1379 1 | valahol, Sós Pál uram. ~Fülig vörösödött őkigyelme a bíró
1380 3 | madárfészek; a picike sárga fürjek kíváncsian nézegetik, hova
1381 1 | járt oda Ágnes, kutatott, fürkészett, fűt-fát kikérdezett. Gózonban
1382 12| lovak!... A felesége arcát fürkészi. Ni, hogy csillog a szeme,
1383 2 | kendőjével. Szürke, hideg szemei fürkészve szegződtek az ajtóra, melyen
1384 3 | muszlinruha, a falusi kémények füstje fölfelé száll, megannyi
1385 4 | megjön a gazda, legyen mit füstölnie a télen), ragyás öregasszony
1386 11| kegyetlen. (Ámbátor sokszor füstölög a Bogát is, hátha az húzza
1387 8 | beereszté előbb a szent füstöt, s csak azután bátorkodtunk
1388 6 | molnárlegényhez. Rátalált a sötétben a füttyéről. A gádorhoz volt támaszkodva. ~-
1389 8 | a szolgáló. Víg volt, és fütyörészett, midőn az ajtót ismét rázártuk. ~
1390 7 | fordul a szerencsével. ~Fütyörészve folytatta útját Bodokig,
1391 14| leereszkedett a házakra és füvekre. Azok legelőbb odaengedték
1392 3 | lent a tisztáson, hol a füzes eltakarta őket a hátul jövő
1393 10| homokban. ~Arra tartottak a füzesen át. A téglaégető felől hatalmas
1394 6 | fölsivít bámulatában, felülről fúj, simogatni akarta a vizet -
1395 14| A szelet sem engedem rád fújni, s még a helyet is megfújom,
1396 4 | egyes betűk bontakoznak ki furmányos szekerek, utazó vásárosok,
1397 6 | Kocsipál Gyuri! Tied lesz a furulyám, ha megáll a malomkő, és
1398 13| férjéhez: ~- Jaj, elhoztam!... Fussunk el messzire. Siessünk a
1399 11| beszélgetnek-e néha ezek a fűszálak? Hát már miért ne beszélgetnének?... ~
1400 3 | vannak tördelve, faleveleken, fűszálakon esőszemek csillognak, a
1401 1 | Ágnes, kutatott, fürkészett, fűt-fát kikérdezett. Gózonban is
1402 5 | Most már sietni, majdnem futni kezdett hazafelé. ~Az éj
1403 8 | félelem fogott el. Apámért futottam, elmondtam neki, hogy a
1404 1 | az ár, s a partok tömött fűzfabokrairól nemcsak a leveleket tépdelte
1405 9 | híni - felelte Panna, aztán Gáborhoz hajolt, és a fülébe súgta: -
1406 9 | arcát, mikor beszél... ~Gábornak nem volt kifogása: megcsóvált
1407 13| éppen benyitott özvegy Tél Gáborné, s megízlelvén az ételt,
1408 9 | drágám. Te pedig, Csúz Gábris, piszkáld meg egy kicsit
1409 6 | sötétben a füttyéről. A gádorhoz volt támaszkodva. ~- Te,
1410 1 | fekhelyeiken, és felrepülve gágogtak, a fák recsegve hajladoztak,
1411 9 | kicsit a tüzet, hadd lássuk a galambom arcát, mikor beszél... ~
1412 8 | akkor mondott, különösen a Galandánéra való megjegyzését. ~Ez a
1413 8 | vigyázzon, hogy valahogy a vén Galandánéval ne találkozzék, mikor a
1414 14| szemben a tehéncsorda. A Gálék Riskájának nyakán megszólalt
1415 14| csevice háta mögé, több galibájuk volt már vele, mint amennyi
1416 5 | magukét, kivált a bélésben és gallérban okozva botrányos kárt. ~
1417 8 | megállapították a tépett ingváll gallérján levő hímzésről, hogy az
1418 5 | piros tulipánok, amik a gallérját olyan széppé teszik, Terka
1419 5 | széles fekete báránybőr gallérral, melynek két végén in natura
1420 1 | az egy élő Istenre... ~A gallérzsinór megereszkedvén a rántásban,
1421 9 | Gyönge zörejjel váltak szét a gallyak s hirtelen összecsapódtak...
1422 10| ott, csak a kendője; az a gallyba akadhatott meg... Mégis
1423 3 | csillognak, a templomsoron a nagy garádban zuhog a víz. Vőneki János
1424 1 | abban a ládában egy veszett garas sem, hanem (ma már tudjuk)
1425 6 | majornokiak, mozogni fog itt a garat estére. ~Kis uzsonna táján
1426 6 | éjszakára gyűjt is annyi vizet a gát, hogy a kereket megmozgassa,
1427 6 | csapkodta egy darabig a gátat, majd a partokat, hanem
1428 6 | Csakhogy akkor átcsap a gáton... ~- Ne törődj te azzal,
1429 7 | Bede Anna, Erzsi megint gazdagabb lett. Rátartó lett az ő
1430 13| maradhatott nyugton miatta. Gazdáját kamasznak nevezte, apró
1431 1 | még csáklyát is hozott. A gazdák barázdákban eresztették
1432 3 | ruhadarabok is, nem volt már egyéb gazdaságuk, csak az a haj, amit Kati
1433 13| kamasznak nevezte, apró gazdasszonyát veréssel is fenyegette. ~-
1434 5 | esetben elárverezik, mint gazdátlan tárgyat, a kórház javára. ~
1435 5 | éjente, mint mondják, a Gélyiné lelke nyargal megriadt lovakon)
1436 3 | szenvedélyesen, s olyat csavarított a gercén, hogy hatfelé szakadt. ~-
1437 1 | cikcakkjai is újak lesznek! ~Gerendák, ajtók és mindenféle házi
1438 1 | kocsiért! ~Hát amint a Csorba Gergelyéktől befordulnak, a Kocsipálék
1439 9 | János is, azonképpen Szűcs Gergelyné, nemkülönben Sánta-Nagy
1440 9 | hiába építették a gózoni gesztenyeerdőben a kilenc kápolnát a kálváriával. ~
1441 7 | dúlt arcát, összecsapkodta gesztenyeszín haját, mire otthon az udvaron
1442 13| násznép, a tizedikben a Gilagóék bandája. A legutolsón a
1443 9 | hajat s a szemvesztő két gödröcskét, mely azon a piros arcon
1444 9 | álmodozék ébren Csúz Gábor a gödrös, piros arcról a hollóhajjal. ~
1445 3 | fárul a zuhogó zápor. ~Köd gömörödik a sár fölött, átlátszó és
1446 10| arcon semmi kevélység, semmi gőg, a Veres major juhásza meg
1447 3 | volt kelmed, szívtelen, gőgös. A világ elejének képzelte
1448 4 | akármelyikre! ~Nem volt ott több gomb egynél. Azt a szédülő ember
1449 7 | falun ünneplő ruhában, a gomblyukába tűzött piros selyemkendővel,
1450 7 | indult vissza babos kendővel gomblyukában, mint a legboldogabb vőlegény
1451 5 | félrőfnyit hajt is föl Filcsik, gombokra szedve alul, akkor is a
1452 2 | keresni a keblében, ki kell gombolni a pruszlik felső kapcsát,
1453 4 | dohánypalántát öntözé nagy gonddal (ha megjön a gazda, legyen
1454 5 | és mégsem fázott. ~Egy gondolat melegítette ott belül, azon
1455 7 | pihenni a határkőre. Különös gondolatai támadtak. Nem jobb volna-e
1456 11| Eszterke volt az első gondolatja. ~- Eszterke! No, nevess
1457 2 | tapasztja, s úgy tesz, mintha gondolatokba mélyedne. ~- Igen, igen,
1458 10| Demeter kiegészítette a sötét gondolatot: ~- Vagy talán nem akarta
1459 10| Az öreg juhász is azt gondolja. ~- Ide hallgass, valamit
1460 5 | Azzal felugrott, s lassan, gondolkodva megindult a gyalogúton.
1461 5 | állott egy percig, mintha gondolkoznék; azután szilárdan lépett
1462 11| ostoba nép az... tud ez gondolkozni, ha akar... s van ám a vármegyénél
1463 7 | semmi sincs!... ~Ködös fejét gondolkozva hajtotta le egy szuszékre...
1464 13| elküldi a cselédet. ~- Hova gondolsz? Egynapi út, ebben a nagy
1465 7 | ne mennék be magam is? - gondolta Szűcs Pali. - Úgyis csak
1466 7 | csillagoknak csókja rajtuk... ~Gondosan betette erszényébe az ezüstforintosok
1467 3 | falujuktól. Kati meg ápolta, gondoskodott róla. ~Mikor minden pénzük
1468 12| ilyen gyönyörűségnek, ő gondozta, fésülte őket éber szeretettel,
1469 5 | közvélemény szerint - a gondviselés. ~Azóta nincs meg a bundája.
1470 1 | hatalom, sem a furfang. A gonoszok ereje nagyobb ezeknél. ~
1471 13| olyan nagyon kötekedő és goromba! Alighogy megmelegedett
1472 5 | respektusa. Az csak olyan gorombán bánt azzal is, mintha a
1473 5 | megrendelések, mert még ezenfelül gorombáskodott is az emberekkel: "Mire
1474 8 | falu határát egész idáig a gózoniaknak, s akkor a gózoni bíró őkegyelmének
1475 9 | sem lehet tagadni, hogy gráciában áll a mennyeiek előtt; ha
1476 4 | Eszeveszetten rohant le a grádicsokon; tudta, mire leért, azalatt
1477 12| megmondta egykor a belédi grófnak, mikor nősült, hogy de bizony
1478 6 | én búzám? - kérdé fojtott gúnnyal az ablakhoz lépve. ~- Nem
1479 1 | valami négyszögletes tuskót gurítottak a habok... ~A holdfény éppen
1480 4 | megvallva, ami egyszer karika, gurul az. ~- Gurult a te kezedből
1481 4 | egyszer karika, gurul az. ~- Gurult a te kezedből is, ugye?
1482 9 | fehéredtek körös-körül. Egy alak gyakran megmozdult közöttük, mintha
1483 9 | szégyell emberek közé jönni a gyalázatos!), meg ki győzné elszámlálni
1484 1 | nehogy a kocsi megrázza, gyalog mentek mind a hárman a kövezett
1485 14| az ördögnek is erre egy gyalogösvénye. ~Mert tisztesség minden
1486 9 | erdő tövisbokrokkal szegett gyalogútján, néha megállt a tüskéket
1487 13| asszonyom meg Seregély uram, a gyám, s magukra maradnak a nagy
1488 13| meg akarta házasítani a gyámja, kerestek volna neki olyan
1489 13| s azzal sózta meg a kis gyámoltalan a ciberelevest. ~Híre is
1490 3 | nagyon szereti, vagy nagyon gyanakszik. ~Karikában nyiszál a sarló
1491 1 | annál az embernél, akire gyanakszom. ~Apróra elbeszélte, amit
1492 5 | pogány Filcsik~Olyan bolond gyanú van elterjedve Csoltón,
1493 5 | azt a sok pénzt. ~S amint gyanúja fölébredt, mindjárt kitalálta
1494 12| az árnyékát lássa? Fekete gyanúnak fehér ágyat bontson? ~Nyugodtan
1495 1 | rajta. ~Nyomban nekiestek a gyanúsítással Sós Pálnak: csak ő húzhatta
1496 11| vevő vagyok... a belédi gyáros. ~- Az a gazdag ember -
1497 2 | lesüti, hátracsúszik rajta a gyászkendő, s a gazdag fekete haj egy
1498 12| a négy ló, ágaskodott a gyeplős és az ostorhegyes, a szépasszony
1499 12| odahajította két kibontott gyeplőszárát a Bokros és Villám nyaka
1500 5 | csigázva. Arcuk, különösen a gyereké, már most is kék a hidegtől,
1501 10| haragja átokká nőtt meg a gyerekeken. Szerelem lesz az oka, ha
1502 14| fülére, megcsörögtette előbb gyerekes kedvteléssel, aztán, mint
1503 14| az tisztességes emberek gyerekinek? Hányd le, de mindjárt!
|