abbah-buzgo | buzt-erosz | erref-gyere | gyerm-jajve | jancs-kozon | kozos-megke | megki-ossze | oszto-szaja | szaka-tudne | tudod-zuzod
Fejezet
1504 3 | savanyú kúttól? ~A "falu gyermeke" (úgy hítták a szelíd képű,
1505 2 | gondoltuk hát... ~- Mit, gyermekem? ~- Azt, hogy legyen meg
1506 3 | haragszanak rá. Révedő szeme a gyermeken akadt meg, mintha annak
1507 9 | nyújtotta neki engesztelésül a gyermeket. Mohón kapott utána, de
1508 5 | jön? Ön megtagadja tehát gyermekét? ~- Igenis, kérem alássan. ~-
1509 1 | bárányomat! - ismétlé, s a vékony gyermeki hang úgy süvített a levegőben,
1510 13| vászon és egy pár fejelés gyertyaszentelőkor. ~Meg is érte volna a summát,
1511 6 | jött sokáig. Egyszerre a gyertyavilág is elaludt bent a szobában.
1512 12| szisszentést hallatott: ~- Gyi Tündér! Ráró! ~Aztán odahajította
1513 14| ködmönt! Ejnye, te, erdei gyík, hogy mered azt a selyemkendőt
1514 8 | öregbíró tiszteletteljes gyöngédséggel, mert bizony senki sem evett
1515 5 | ajkakat, melyeket olyan gyönyör volt csókolni. ~Filcsik
1516 3 | gyermek a csizmát nézte gyönyörködve, s így szólt: ~- A lekvárfőzéshez
1517 3 | szégyen lehetett abból, ami gyönyörűség volt, hátha lehetne belőle
1518 12| szemei előtt nőttek fel ilyen gyönyörűségnek, ő gondozta, fésülte őket
1519 14| volt már vele, mint amennyi gyönyörűségük. ~Igaz, hogy jó erős víz,
1520 1 | mert a "nagyitalú" Mócsik György, a gózoni szűcs olyasfélét
1521 10| szavukat délben, s meg is gyógyult tőle! ~~~
1522 8 | ruhafoszlánnyal. Egy darab kék gyolcs: ez a kendő - egy piros
1523 9 | Tímár Zsófi talpig fekete gyolcsruhában, az öreg Bizi József, Böngérné,
1524 14| szoknyácskáin. A vékony gyolcsvászon odatapadt szép derekához,
1525 8 | Ha a tisztelendő úrnak gyomorgörcse támadt, és nem tarthatta
1526 11| nem tudtam, hogy a Bogát gyomra is viselős vele. Ma megvizsgáltattam.
1527 9 | koszorús Krisztust viszi, nem győzi mondogatni: "Ez aztán hang,
1528 9 | jönni a gyalázatos!), meg ki győzné elszámlálni a többit: voltak
1529 5 | megfordult, az mind nem győzte elbeszélni, hogy milyen
1530 5 | Melléjük tette a tarisznyát, és gyufát gyújtott, hogy jobban lássa,
1531 6 | eresztve, s minden éjszakára gyűjt is annyi vizet a gát, hogy
1532 12| amint meg akarja lábuk alatt gyújtani az anyaföldet, szíve megdagad
1533 6 | hogy nem elegendő, hogy gyűjteni kell, s ereszd le a zsilipeket. ~
1534 5 | a tarisznyát, és gyufát gyújtott, hogy jobban lássa, nincsenek-e
1535 10| bosszúságból harag, haragból gyűlölség. ~Délben zörgetett be a
1536 14| vissza ne tekintsen a szegény Gyurira még egyszer... utoljára
1537 11| biz ezeket nemigen szokták gyűrűbe foglaltatni, hanem azért
1538 11| ember a mi nótáriusunk, habár nem fogant is meg sehol
1539 1 | négyszögletes tuskót gurítottak a habok... ~A holdfény éppen oda
1540 5 | kegyelemképpen tette azt is. Nemigen háborgatták hát a megrendelések, mert
1541 9 | emberek egészen fel vannak háborodva a magaviseletén; mikor szerencsétlenné
1542 13| mint a tűztől. Pletykának, háborúnak ő volt a szítója. A faluban
1543 14| megtudni, csinálnak-e vagy se háborút az idén a királyok? ~Özvegy
1544 5 | útra kelt a kastélyba. Nem habozott egy percig sem. Hiszen csak
1545 11| már ezen segíteni sehogy, hacsak még magához a királyhoz
1546 11| szoknyáján" (amint a Gyócsi had híres rétjét hívják), mert
1547 5 | gondolt volna valami ügyes haditervet útközben. ~- Ösmerem én
1548 14| kísértsen engem! Istenem, ne hagyj el! ~- Láttam, te is szeretsz,
1549 5 | is virrasztana mellette, hagyná magára; az ágy kemény, hiába
1550 3 | Hogy most már ott kell hagyni a vén Bizi miatt ezt a nagy
1551 14| bolondokat... mert mindjárt itt hagyom! ~- Magammal viszlek, ha
1552 7 | jegykendő, amit Erzsinél hagyott tegnap délben. ~Eszmélni
1553 6 | tetted, amiért utolsónak hagytál... ~- Nem én hagytalak.
1554 6 | utolsónak hagytál... ~- Nem én hagytalak. Öregeké az elsőség a malomban -
1555 3 | tüstént. Sietnem kell. Egyedül hagytam. ~Vállat vont a boltos,
1556 8 | a dunyha csücskét, látni hagyva mellén a sebet s aszott
1557 5 | megsoványodott kezeit fekete, hosszú hajába mélyesztve, mely körültakarta
1558 14| csizmát is! ~Hosszú, fekete hajából a selyempántlikát kifonta,
1559 6 | Isten azt a csillogó veres hajadat, mely a nyugalmamat megint
1560 9 | Kovács Maris nevű érdemes hajadonnal járt mátkaságban, s úgy
1561 3 | Péri lányok szép hajáról~Hát bizony a Péri lányok
1562 9 | párkányán, fekete lebontott hajával játszadozott, s a csillagok
1563 8 | röhögött föl, fogainak hajdani lakóhelyét mutatva - egy
1564 7 | Talán hallottad is már, hogy hajdú leszek "Mindenszentektől"
1565 5 | Hanem hát nem azért volt a hajdúja Suska Mihály, hogy ki ne
1566 1 | gágogtak, a fák recsegve hajladoztak, a szél összesöpörte az
1567 11| ránca volna, egymás fölé hajlik rajta hosszú hullámzó csíkokban
1568 14| mint a suhogó nád, koronája hajló, töve mocsárba vész. S ennek
1569 9 | perselyeket! ~A bágyiak hajlott estén érkeztek, s alighogy
1570 3 | hogy csak fele annak a sok hajnak. Ha szégyen lehetett abból,
1571 7 | kontraktust csinálni! ~A hajnali hűs szél kékre marta dúlt
1572 1 | darab, s elmállott a vízben. Hajnalra szélesebb csipke szeli majd
1573 1 | jószágon, mintha jószántából hajókáznék, s ha mekken is néha, csak
1574 14| úszik utána a kútnak, de a hajszálaik sem az övék többé. ~A rétet
1575 3 | lennének, pajkosan szétszórta a hajszálakat. A megtaposott füvek elismerték
1576 5 | városában. Még ha félrőfnyit hajt is föl Filcsik, gombokra
1577 9 | kegyelmetek felül. ~- Ó, ó, ó! - hajtja a ragyás Böngér Panna éneklő
1578 6 | mogyorófabokrok reszketve hajtják le fejeiket, s gúnyosan
1579 9 | átkarolni. ~- Miért félsz tőlem? Hajtsd a fejedet az ölembe. Te
1580 1 | Nézd meg jól azt a hosszú hajú magas embert - súgja kis
1581 5 | Meghal a lésza alatt - úgy hal meg, mint egy kivert kutya,
1582 13| úgyis jó asszony az... hála Istennek, hogy itt van. ~
1583 1 | még mindjárt másnap, ott a hálaadó misén is csak addig pihentek,
1584 11| csoltói rétek, amint ott haladt a poros úton a Bogát alatt.
1585 12| szárny az, de a megvadult halál! ~- Irgalom, segítség! Ó,
1586 11| tudvalevő, hogy Gyócsi Istók halála után Mudrik Mihályt állította
1587 5 | küldte meg tartozását, nagy hálálkodások és köszönet mellett. Mégiscsak
1588 3 | mióta a legényfia is a halállal vívódik, megfogadta, csak
1589 5 | hozója. ~A szép Filcsik Terka halálosan megbetegedett. S amiben
1590 13| Megmérgeztél! - sziszegte halálra váltan. ~- Ó, én szerencsétlen!
1591 8 | Palyus szabadságát. ~Az halálsápadtan, erőtlenül támolygott ki,
1592 10| Fekete majorba. ~A beteg hálás szemeket vet az öregre,
1593 3 | van a veszélyen. ~Bizi apó hálateljesen nézett föl az égre. ~Milyen
1594 10| beszélte itt valaki, hogy haldoklik. ~A Vörös major juhásza
1595 5 | lesz rá szüksége többé. A haldokló angyal még csak meg sem
1596 5 | az ágyhoz, és levette a haldoklóról azt a takarót, mely után
1597 5 | letakarva. ~Szép volt így haldokolva is. Egy a földtől búcsúzó
1598 10| nyakára, hogy én messziről halhassam. ~- Úgy lesz, fiam. ~- Attól
1599 5 | is odatalált, ahonnan a halk nyöszörgés hallatszott. ~
1600 10| érzem, meggyógyulok. ~- Hallani fogod, édes fiam. ~A juhász
1601 12| egy lóriasztó szisszentést hallatott: ~- Gyi Tündér! Ráró! ~Aztán
1602 5 | ahonnan a halk nyöszörgés hallatszott. ~A szolgabíró odalépett,
1603 8 | ég az meg a tűzön sem! - hallatszottak a palóc asszonyok feleselgetései. ~-
1604 3 | meg, miért van jó dolga. Hallgatott. ~- Más fészket rakhat,
1605 10| benn a szobában fekszik s hallgatózik: "Jaj, a juhok jönnek!" ~
1606 5 | Félkönyékre emelkedett, hallgatózva, megsoványodott kezeit fekete,
1607 9 | a buzgóság, csak kevesen hallgatták Gughi Pannát, ki csodás
1608 10| érkező birkák robaját is hallja. A négy selyemürü vígan
1609 13| szíveik hangosan dobogtak. ~- Hallod? Jaj, hallod-e - suttogta
1610 7 | eszembe, te Pali! Talán hallottad is már, hogy hajdú leszek "
1611 8 | kétségbeesett, fájdalmas kiáltásokat hallottunk a kamrából, mintha egy bölömbika
1612 11| selyemrét. Maholnap meg talál halni az apja, nem marad senkije,
1613 2 | meg a teljes nyugodalma a haló porában. Ne mondhassa neki,
1614 13| maradt ez is. Addig-addig halogatta holnapról holnaputánra,
1615 5 | mely körültakarta a fehér hálóköntösét. ~Mindennel el van látva,
1616 4 | utolsó tekintetet vetett a halottra, s összeroskadt. ~Majd felkelt,
1617 5 | hátratántorodott. Ott feküdt Terka haloványan, mint a letört liliom, hosszú
1618 10| kérem. A fiamnak. ~- Hát nem halt meg? ~- Hiszen nem is beteg,
1619 1 | együtt játszott, együtt hált... Jó, hogy a cudar Bágy
1620 11| skarlátposztó, de annál halványabb az Imréé. ~- Nem tudok én
1621 12| Jánoséra is korán volna a hám; egyebütt a világon pedig
1622 7 | kedve jött is néha kilépni a hámból, mintha erős gyeplő rántotta
1623 5 | bűbájos szemeket, melyek olyan hamisan tudtak kacsintani, azokat
1624 11| Elmosolyodott, megörült nekik, s hamiskás hunyorítással magához intette
1625 7 | Marci! ~Az ablaknál egy hamiskodó, festett arcot pillantott
1626 12| be volt csomózva az egyik hámistráng, hogy alig bírta kioldani.
1627 2 | Olyan fájó szemrehányás van hangjában, hogy az öreg elnök megint
1628 9 | nagyobb bámulója a menyecske hangjának, meg... ki tudja... talán
1629 10| négy csengője... ösmerem a hangjukat... ha jól végezte a dolgot,
1630 10| szólnak a csengők, hogy a hangjuktól a fiam meggyógyuljon. ~-
1631 2 | helyeslést bólint a túlvilági hangnak, a nagy kövér kéz pedig
1632 3 | húga? Mintha zűrzavaros hangokat is hallana onnan, ösztönszerűen
1633 12| már valaha ezt a szelíd hangot ilyennek! ~Eh, bolondság!
1634 8 | Valóban pokoli zűrzavar hangzott kívülről, kutyavonítás,
1635 11| apró, tetszetős kavicsokat hány ki. ~Imre lehajolt, és teleszedte
1636 10| csuklik, feje erőtlenül hanyatlik a párnára, szemeit behunyja: ~-
1637 2 | A bírák fáradtan dőltek hanyatt székeiken, az egyik behunyta
1638 14| tisztességes emberek gyerekinek? Hányd le, de mindjárt! Nem vettem
1639 12| házhoz, s olyan kevélyen hányják-vetik a nyakukat, mintha a vicispán
1640 3 | Csatóné vánkosa alól, amint hánykolódék, valami fényes tárgy csúszott
1641 9 | Gábor látta, hogy ott is hánykolódik valami nyugtalan lélek,
1642 5 | A beteg nő nyugtalanul hánykolódott ezalatt selyempárnái között,
1643 12| négy lovat senkinek, pedig hányszor kérték. Csak nemrég is négyezer
1644 14| elpityeredett, s félénken, reszketve hányta le magáról a ruhákat. ~-
1645 10| lesz, bosszúságból harag, haragból gyűlölség. ~Délben zörgetett
1646 8 | egy vén boszorkányt magára haragítson. ~- Bizony rosszul vagyok,
1647 10| tanáccsal. - Itt van ni. Az apák haragja átokká nőtt meg a gyerekeken.
1648 1 | határból Istennek fekete haragját, melyet a villámok keskeny
1649 7 | a macskát, aztán mintha haragjával nem bírva üldözné, maga
1650 1 | körülbelül éjfélre vitte odáig a haragos folyó. ~No ez, ha úgy igaz,
1651 3 | égre sem, ahol olyan nagyon haragszanak rá. Révedő szeme a gyermeken
1652 4 | mert eljönni, félt, nagyon haragszol. Ha megbocsátasz neki, jöjj
1653 14| asszonyom csak úgy szikrázott a haragtól. ~- Már megint azt a korsót
1654 7 | ételt adott neki. ~- Ne haragudjál, kis cirmosom... neked adom
1655 5 | szidalom, ami Majornok után háramlik a nemes vármegyére! ~Hanem
1656 9 | megkondult fent a kálvárián a harang. Látta fölkelni Pannát az
1657 5 | vecsernyére a majornoki harangok, s be lenne takarva hidegülő
1658 14| éppen most végezte el a harangozást, s amint látta, hogy Magda
1659 1 | riadoztak az udvarokon. ~Hanem a harangszó, mely fönségesen rezgett
1660 8 | fiam. Tele vagyok sebbel, harapással. Nézzétek a testemet! ~S
1661 6 | fele már megvan. ~Ajkaiba harapott Gélyi János, s zavartan
1662 6 | őrölni való meg az őrlő. Harmadnap estefelé nem maradt más,
1663 3 | csókot, hanem mikor aztán harmadnapon hazaindultak, lent a tisztáson,
1664 1 | megrázza, gyalog mentek mind a hárman a kövezett nagy utcán keresztül,
1665 3 | csatakossá tenné a hosszút a harmat. ~Négyesével, ötösével feküdtek
1666 7 | elvesztették a csillogó harmatcsöppeket. ~Szűcs Pali egy négylevelű
1667 9 | Gábort. ~Nagy sokadalom, vagy harminc processzió jött a környékről.
1668 4 | láthatja csak kettőnek, háromnak. Tudta, mi következik. ~
1669 14| Azon a bizonyos napon is háromszor volt Magda a kútnál. Nem
1670 3 | tegyen, lelkem, egy-két hasábot az üst alá, míg megkavarom. ~-
1671 14| savanyúvizet is, melynek használata huszonhét esztendő óta naponta
1672 11| Úgy nézem, szántónak használja. Arra ugyan nem lehet valami
1673 1 | eső híján, s az is inkább használt, mint ártott, elfordította
1674 11| is úgy van beírva, hogy "hasznavehetetlen". ~Minden jó lélek megbotránkozott
1675 14| naponta egy váltó forintnyi hasznot eszközölt minden bodoki
1676 11| mert nem tudjuk kitalálni a hasznukat. ~Pedig már az is milyen
1677 7 | kivehetnéd a kis jószágomat haszonbérbe. ~- Bizony mond valamit
1678 7 | elkomolyodva. ~- Fizeted majd a haszonból. Embernek ismerlek. Megkóstoltad
1679 14| felszámította az eddigi haszonélvezetbe a savanyúvizet is, melynek
1680 14| hogy Magda ijedten kapott a hátához, s egészen elhalványodik,
1681 1 | kellene rá, megállottak a falu hatalmasai, s műértőleg nézegették
1682 6 | kierőszakolásának az égi hatalmasságoktól. ~Legyen is foganatja, mert
1683 8 | esteledik, mint veszik át az éjt hatalmukba a tüzes seprű szörnyetegei. ~
1684 1 | pletyka után indulva, a hatalomhoz fordult. ~De nem volt foganatja:
1685 1 | csóválta. ~- Kend, az erő, a hatalommal ment ellene, most én megyek,
1686 7 | végighullámzanak két falu határán... ~De hiszen most már vissza
1687 8 | hogy odaajándékoznók a falu határát egész idáig a gózoniaknak,
1688 13| Hanem mikor a bodoki köves határba értek, megbotlott a Csillom
1689 14| mindenestől a majornoki határban vagyon, mindazonáltal a
1690 1 | tenyere, míg elkergette a határból Istennek fekete haragját,
1691 11| Még tán ezért az egész határért sem. ~Az üveghutás elmosolyodott. -
1692 1 | haza Baló, lányai egész a határig eleibe jöttek, ha vásárba
1693 14| miatt "hiba" is. Mikor azt a határigazítási pört vitték a majornokiak
1694 7 | Pali, leült egyet pihenni a határkőre. Különös gondolatai támadtak.
1695 5 | szebb formát adhat az egész határnak. ~No, ennek a Majornoknak
1696 12| megvegyék, és agyonüssék a határon. ~Hadd vesszen magva a különb
1697 14| Hiába állították oda a határőrző Szent Vendelint a csevice
1698 14| mindazonáltal a bodoki határra ügyel fel", de bezzeg a
1699 14| úgyhogy immár a kút is az ő határukba esett, a prókátor felszámította
1700 8 | istállóajtókra, a gonosz boszorkányok hatása ellen - mi, gyerekek, pedig
1701 12| nyakukat, mintha a vicispán hátaslova volna valamennyi... ~De
1702 6 | felelte Vér Klári sértődve, s hátat fordított Jánosnak. ~A köpcös,
1703 3 | csavarított a gercén, hogy hatfelé szakadt. ~- Menjen! Nem
1704 1 | patyolatgyapjas, két fekete folt van a hátgerincén, piros pántlika a nyakában.
1705 13| hogy ahova szúrt, vérig hatott. ~Tűrték a gyerekek egy
1706 3 | A leány ijedten nézett hátra. ~- Lassabban beszéljen!
1707 1 | jelenetet, amint ingerülten hátrább taszítá ködmönét, s kezét
1708 2 | amint azt mélyen lesüti, hátracsúszik rajta a gyászkendő, s a
1709 5 | ágyfüggönyöket. Filcsik hátratántorodott. Ott feküdt Terka haloványan,
1710 8 | megszürkítette a fekete háttért, de nem oszlatta el, mert
1711 1 | egészen jól látszik, amint két hátulsó lábát alászedve, az első
1712 8 | voltak pingálva a fehér havon! ~A végzetes hely tele volt
1713 14| végnek. Hanem vettem az Úr házába, vasárnapra. Az Úrnak teljék
1714 14| Ni, a Riska! Riska! Hazahí engem a mi Riskánk! ~S a
1715 1 | könnyedén lépdelt, hogy akár hazáig kibírná. Bizony Isten, kár
1716 5 | dacára, hogy esteledett, hazaindult járatlan utakon. Nem akart
1717 3 | mikor aztán harmadnapon hazaindultak, lent a tisztáson, hol a
1718 2 | ablaktáblákat, s mintha valakinek a hazajáró lelke volna, hideg borzongatást
1719 1 | zsúp és ablaktábla. (Egész házakat mosott el a víz valahol!)
1720 14| lassanként leereszkedett a házakra és füvekre. Azok legelőbb
1721 13| ha majd a lakodalom után hazamegy Majorné asszonyom meg Seregély
1722 3 | majd ráakad, mikor este hazamennek - addig pedig hadd tartson
1723 5 | csizmadia nélkül kellett hazamennie annak a hatalmas úrnak,
1724 13| Vagy ha mégis meg akarta házasítani a gyámja, kerestek volna
1725 8 | megsiratja, ha meghal. Egy házasság az, melyet nem az eskü,
1726 12| hogy de bizony abból a házasságból semmi sem lesz tavaszig,
1727 1 | a csőszházat, elmosta a házasságot is. Gúnya nélkül nem léphet
1728 5 | Miskolc városa számtalan házával és valamennyi templomával:
1729 3 | Kelj fel! Menjünk innen! Hazavezetlek apánkhoz. ~De csak a szomszéd
1730 1 | sárga kakasa fölszállt a házfedélre, és onnan kukoríkolt, a
1731 9 | Filcsik István is egész háznépestől (bizony visszájárul fordul
1732 13| hogy forralnak valamit, még házsártosabb lett: ember, állat nem maradhatott
1733 13| megindultak a menyasszonyi háztól, a malomzúgóig ért a nászmenet,
1734 10| szárazbetegségbe esett. ~- Hazudnak - mondá Koppantyú Demeter
1735 4 | rá. ~De az olló sem akart hazudni, a szarka madár sem... ~
1736 9 | pénzedet loptam, nevedre hazudtam... ~A szomorú arcú anya
1737 9 | egymást. ~- Igazán mondta? - hebegé a legény babonás áhítattal
1738 6 | Gélyi János, s zavartan hebegte: ~- Hát a másik fele? ~-
1739 9 | égeti fejét a párta, rá sem hederít, felé sem néz. Nem lesz
1740 11| az ő vetése. Szép abban a hegyben az igyekezet. Elég hitványok
1741 11| zavarodottan makogá: ~- Nem adom a hegyemet... dehogy adom. Hiszen úgysem
1742 2 | letolva pápaszemét orra hegyére, izzadó homlokát törlé kendőjével.
1743 14| odatámaszkodott ahhoz a kiálló, hegyes gerendához, melyen a korsót
1744 6 | malomgátnál, s amint a két sziklás hegyoldal között megtorlódott, megduzzadt,
1745 12| sikolt fel Vér Klári. - Itt a hegyszakadék, jaj, ott is egy örvény!... ~-
1746 5 | cserjéhez érve, a majornoki hegyszakadéknál (ott, ahol éjente, mint
1747 12| gúnyos szemek, s messzebb a hegyszakadékokat, ezeket az öblös, nyitott
1748 11| tudok én megválni attól a hegytől - szólt restelkedve. - Nekem
1749 3 | Péri Kata, de csak hűlt helye volt Juditnak, Csatónénak.
1750 8 | lát a szem, benépesíti a helyeket árnyakkal, borzalmas, csodálatos
1751 5 | melegítette ott belül, azon a helyen, hol szíve szokott lenni
1752 2 | törvény." ~A kegyetlen fej helyeslést bólint a túlvilági hangnak,
1753 5 | feltörve, s a bundának hűlt helyét találta. A nagy szög üresen,
1754 13| nem méreg, hanem igazi só helyett timsót vett ki a pohárszékből
1755 2 | vármegyénél szenvedem el helyette azt a fél esztendőt. ~A
1756 14| így. Elviszlek... olyan helyre viszlek, hol senki sem tudja.
1757 14| ha szerét teheti, idegen helységből hoz magának asszonyt. ~Olyan
1758 5 | kövezett útja, hídja, még csak helységháza sincs. ~Ami nem is csoda,
1759 8 | bizottsággá alakult, hogy a helyszínén konstatálják az esetet. ~
1760 5 | mintha megvolna. Fogad rá, henceg vele. ~Az emberek tudják
1761 8 | kék mezőben - mint valami heraldikus mondaná. ~- Hihihi! - röhögött
1762 1 | hátha visszahozzák? ~Jött is hetek múlva valami nesze az úszó
1763 5 | földi javak dolgában. A múlt hetekben már az ezüstcsat is lekívánkozott
1764 1 | állt: a leggyengébb. ~Egy hétig járt oda Ágnes, kutatott,
1765 14| selyemkendőt a nyakadba venni? Hát hétköznapra való az tisztességes emberek
1766 9 | minden kiviláglott rá egy hétre, a gózoni őszi búcsún. ~
1767 3 | össze kévébe, amiket aztán a hetyke Csató Pista kötögetett össze
1768 9 | már a világ!), ott volt a hetyke-petyke Vér Klári (hogy nem szégyell
1769 5 | világon, mert az egészség hiányzik s még valami: a szeretet. ~
1770 2 | tévedés van a dologban. Hibás írást küldtünk hozzátok... ~
1771 11| nagyon szépek. Az emberek a hibásak, nem a föld. Az csak olyan
1772 3 | kell, Bizi uram! ~- Pedig hidd el, Istók, nem vagyok rossz
1773 13| Egynapi út, ebben a nagy hidegben. ~- Nem lesz semmi bajod,
1774 3 | megveszi a lábát az isten hidege! ~- Miért nem húztál csizmát,
1775 5 | harangok, s be lenne takarva hidegülő lába az atyai híres bundával.
1776 7 | bortól, mert ebben sem volt híja az ebédnek, pajkos szikrák
1777 1 | a viharban, egy kis eső híján, s az is inkább használt,
1778 8 | mikor fölébredtünk, ott himbálta a szél a kamraajtón, mert
1779 8 | sírja, mint egy újdonat új, hímes szűr. (Szegény Palyus, egész
1780 10| méhek, mikor azt a sárga hímet viszik a csápjaikon... és
1781 9 | emlegetik előtte, kenetesen hímez-hámoz, hogy így, hogy úgy, volt
1782 14| pártának, ha fényes, de hiába hímeznénk-hámoznánk, ami úgy van, úgy van, a
1783 3 | Körös-körül a fű mintha arany hímmel lenne kivarrva, a Judit
1784 5 | téli bekecse lett volna. A hímzés színtelen, foszladozott,
1785 8 | tépett ingváll gallérján levő hímzésről, hogy az senki másé, mint -
1786 9 | tudom; álmomban szokott híni - felelte Panna, aztán Gáborhoz
1787 5 | mondja el, mert még el sem hinnék. ~A beteg nő nyugtalanul
1788 14| is. Eltűnt nyomtalanul, híre-hamva sincsen. Senki sem látta,
1789 8 | Galandáné már rég boszorkány hírében állt Bodokon: a község teheneit
1790 13| faluban ő hordta szét a híreket, s amennyit vitt, annyit
1791 5 | többé ezután, hanem szomorú híreknek akadt elég hozója. ~A szép
1792 4 | nővel a világba elkárhozni. ~Hírét sem hallotta, ki tudja,
1793 6 | meglesz, s mehetsz isten hírével. ~- Hanem addig legalább
1794 3 | kapuajtóban a kocsis várta azzal a hírrel, hogy az ellopott lovak
1795 8 | szíttam be a babonát, s hiszek benne. A tapasztalatok világossága
1796 9 | álmodozó embereknek, kik hisznek benne, ő jelenik meg a legtöbbször.
1797 8 | keresztül jöhetnek be. Ebben a hitben aludtam el édesdeden, tovább
1798 3 | A "falu gyermeke" (úgy hítták a szelíd képű, anyátlan-apátlan
1799 8 | morzsáit összegyúrja, s azok hitté keményednek lelkében. ~Én
1800 12| s ő is röpült. ~- Nem is hittem, János, hogy elviszel, tudom,
1801 14| veszi a fenyegetését. Egy hitvány korsó miatt nem mert hazajönni,
1802 11| hegyben az igyekezet. Elég hitványok ugyan a kalászok, de csak
1803 5 | bunda most ott van az igaz hivatalban. Négy nap alatt átveheti
1804 8 | csőcseléket, s csupán én s a hivatalbeli személyek lettünk beeresztve.
1805 2 | Az ilyen merev, szigorú hivatalnoknak nincs érzéke semmi iránt.) ~
1806 1 | is kevesellte a mezőbírói hivatalt, mert öregbíró lesz, ha
1807 9 | fejedet az ölembe. Te is az Úr híve vagy, megjavítottam a lelkedet.
1808 9 | mert ő a legjámborabb a hívek közt, s oly szép, ájtatos
1809 11| Gyócsi had híres rétjét hívják), mert olyan széles rét
1810 9 | nyugodtan álmodhattak a hívők a vakító fehér arcról az
1811 4 | Hát csakugyan elkergetted? Hm. Elég csinos vászoncseléd
1812 13| kocsin rágyújtott: ~- Ej hó! Hol az a személy? Hadd
1813 13| maga is lefordult róla a hóba, mert ha alácsúszott a nyereg,
1814 9 | a rokolyája zsebében, a hóbortos ura meg a falu is úgy becsüli,
1815 1 | s csak a megdagadt Bágy hömpölygő vize, mely szilajon, zúgva
1816 1 | többedmagával! ~Piszkosan hömpölygött alá az ár, s a partok tömött
1817 8 | gyerekek, pedig remegve néztük: hogyan esteledik, mint veszik át
1818 4 | szeme elhomályosul. ~- Hohó, Péter! Föltetted-e már? ~-
1819 13| koszorúval, mellette lovagolt hóka lován a vőlegény. ~Hanem
1820 1 | gurítottak a habok... ~A holdfény éppen oda vágódott. Nem
1821 2 | megsimogatja gyöngéden azt a hollóhajat a fején. ~- Odafönt másképp
1822 9 | a gödrös, piros arcról a hollóhajjal. ~A bodoki búcsúsnép, a
1823 12| gondoltam, hogy mivel a holnapi vásárra készültél, a Csillomék
1824 5 | imádkozhatott a gazdája, holnapra is maradt neki a mindennapi
1825 13| is. Addig-addig halogatta holnapról holnaputánra, míg egyszer
1826 13| Addig-addig halogatta holnapról holnaputánra, míg egyszer csak eszébe
1827 4 | találkozáshoz! ~Zsófi némán borult a holttest fölé, s csókokkal borította,
1828 1 | Szegény Csuri Jóskának egész hólyagos lett a tenyere, míg elkergette
1829 9 | vagy az erdő titokzatos homályában mutatja meg magát azoknak,
1830 8 | suhogását találgatja. Titkos, homályos köd veszi körül, s hova
1831 5 | lassanként szokták meg a homályt. De azért önkéntelenül is
1832 2 | lesütve, magas, domború homloka elborulva, megjelenésében
1833 13| de meg lámpás is van a homlokán. Mégpedig úgy botlott, hogy
1834 2 | eszembe... ~Széles tenyerét homlokára tapasztja, s úgy tesz, mintha
1835 5 | lejjebb hajolt az alvókhoz, homlokárul izzadság csurgott, feje
1836 5 | Filcsik kétségbeesve, sötét homlokkal, mélyen szemére húzott kalappal
1837 6 | Maholnap nekigyürkőzik a homok, s megissza az egészet egy
1838 10| szedni... Itt a nyomok a homokban. ~Arra tartottak a füzesen
1839 6 | homokrámát kapott, és a csillogó homoknak is, melyet a népregék tündéreinek
1840 13| pihegő zokogásba ment át. ~Homokos Pálné, Filcsikné és Felsővégi
1841 6 | vált ezüstszalag széles homokrámát kapott, és a csillogó homoknak
1842 14| is voltak jól fölszedve a hóna alatt. ~Sás Gyuri odanyúlt,
1843 5 | ígértek volna a szomszéd Hont vármegyének, ha elvállalja
1844 1 | hogy a mások becsületét hordják el rajta. ~Nyomban nekiestek
1845 13| volt a szítója. A faluban ő hordta szét a híreket, s amennyit
1846 12| legényre, epedőn, lopva, hosszan vetette rá édes tekintetét. ~...
1847 3 | ne nőtt volna soha olyan hosszúra, olyan szépnek, tömöttnek,
1848 3 | légy: csatakossá tenné a hosszút a harmat. ~Négyesével, ötösével
1849 8 | világította meg a temetőt. A hóval borított sírdombok, mint
1850 11| Eddig négy mérföldnyiről hozattam az anyagot, mert nem tudtam,
1851 5 | szomorú híreknek akadt elég hozója. ~A szép Filcsik Terka halálosan
1852 1 | rosszabbra fordul. ~Nemcsak a hozománya van oda a szegény Ágnesnek,
1853 2 | töredezve. - Maga bíró uram hozta, meg is magyarázta az értelmét,
1854 9 | ide, Gábor, a kisfiadat hoztam el. Ott a népek között nem
1855 11| fekete kőszén ez! Honnan hoztátok? ~- A kishúgom földjén egy
1856 8 | következett. ~A juhászbojtárok hozzáfogtak a Luca-székek faragásához,
1857 7 | szolgálatban nem állna, akkor talán hozzámenne, hanem így, hanem így...
1858 3 | rózsát sajnálta meg elébb. Hozzáment, megsimogatta azt a csitri
1859 2 | dologban. Hibás írást küldtünk hozzátok... ~Nagy, mélázó szemeit
1860 6 | kérdezte Klára asszonytól: "Hű maradsz-e hozzám?" Vér Klára
1861 3 | nagy költséggel. ~- Ó, ó! - hüledezék Böngér Panna. - Akkor bizonyosan
1862 9 | alighanem az ő dolga, mert vagy hülye a legény, és ő veri bele
1863 11| legöregebb és férfi két kiskorú húgát. Gyócsi Esztert és a mostohaapjától
1864 14| kigyelmed? ~- Köszönöm, húgocskám. Hát csak úgy, hogy sehogy
1865 3 | készteté. ~- Hová lett a húgod koronája? - kérdé a belépőtől
1866 9 | Kutak fenekéről jön, a Bágy hullámaiból kel ki, vagy az erdő titokzatos
1867 1 | mindenféle házi eszközök úsztak a hullámokon, szakajtó, zsúp és ablaktábla. (
1868 11| fölé hajlik rajta hosszú hullámzó csíkokban a sugár s az árnyék. ~
1869 9 | mézeskalácsosok közt, hol legjobban hullámzott a népség, mindjárt besötétedett,
1870 6 | kacsintása... Mindenkire hullatja, de olyan magasan nyílik,
1871 3 | változott volna lennek, vagy hullott volna ki egyenként. ~Len
1872 11| megörült nekik, s hamiskás hunyorítással magához intette Eszterkét. ~
1873 14| Istenem, ez már harmadik korsó húsvét óta... Mert ha te azt a
1874 5 | névtelen levelek a postán, tíz, húsz, ötven forinttal terhelve.
1875 14| savanyúvizet is, melynek használata huszonhét esztendő óta naponta egy
1876 8 | apró vétség miatt bezáratta huszonnégy órára. Egy sötét kamra volt
1877 7 | az utoljától veszetté. ~- Húzd el a nótámat, öreg Gilagó
1878 1 | gyanúsítással Sós Pálnak: csak ő húzhatta ki, senki más, a ládát!
1879 8 | kell égetni! Nyársra kell húzni a megátalkodott vén boszorkányt! -
1880 14| nyíllal a szemükben úgy húzódnak át, mint a pávák. Az ördögé
1881 5 | homlokkal, mélyen szemére húzott kalappal járt-kelt a faluban.
1882 3 | isten hidege! ~- Miért nem húztál csizmát, fiú? - kérdi Bizi
1883 7 | Bement, ivott. Az első iccétől még boldogabb lett, a többitől
1884 8 | odaajándékoznók a falu határát egész idáig a gózoniaknak, s akkor a
1885 10| végezte a dolgot, ha a leányt ideadják, kérje el a csengőket, kösse
1886 3 | látom mellettünk. Gyere idébb, kisfiam! ~Az öreg arra
1887 3 | napokig kellett feküdnie idegenek között, messze a falujuktól.
1888 11| csak most lett figyelmes az idegenre, abbahagyta a sírást, és
1889 11| Gyanús szemekkel kémlelte az idegent, attól tartott, valami prókátort
1890 11| húzódozva Erzsitől, messzire. Idegenül, irigykedve méregették az
1891 8 | villámgyorsan növekedők, mígnem idegreszkettető csaholással csörtettek soha
1892 6 | van a legnagyobb kárára az idei szárazság. ~Ha így megy,
1893 11| kevesebb ráadással jut annak idején főkötő alá. Bizony Isten,
1894 9 | kápolnát stációról stációra, idejük sem volt szétnézni a mézeskalácsosok
1895 3 | szép szemek behunyódtak idelenn. Csillagoknak mindig kell
1896 2 | meg újra végigolvassa az idéző végzést, azokat a kacskaringós
1897 3 | Csupor Mátyásné. - Az én időmben még a fa is jobban égett,
1898 13| tövis volt, vagy ha nem, ő idomította át olyan ügyesen tövissé,
1899 2 | a köd nekinehezedett az idomtalan épületnek, s szinte összébb
1900 11| fabábuival játszott. A két évvel idősebb Eszter az asztalon könyökölt,
1901 4 | a szegény Zsófinak volt igaza. Az ő szíve többet tudott,
1902 5 | selyemből, lágy pehelyből, hiába igazgatják minduntalan a cselédek. ~
1903 5 | a falunak! A majornokiak igazsága bezzeg lenyomja most a többi
1904 11| Mudrik Mihály uram annak az igazságnak a nyelvén. ~Nem is lehetett
1905 11| behunyta, az lett volna az igazságos: minden dűlőt, minden földet
1906 11| odaálltok az emberek közé igazságot tenni... ~Az öreg Bogát-hegy,
1907 5 | megtagadja tehát gyermekét? ~- Igenis, kérem alássan. ~- Ön a
1908 5 | minden. ~Most már szép szóra, ígéretre fogta a fiatalúr, de bizony
1909 5 | száznyolcvan váltóforintot ígértek volna a szomszéd Hont vármegyének,
1910 11| Szép abban a hegyben az igyekezet. Elég hitványok ugyan a
1911 1 | keskeny pántlikával hiába igyekeztek beszegni pirosnak. ~Minden
1912 14| elharangozása Bodokon. ~- Hova igyekszel, kis Magda? ~- Vízért, Jóska
1913 5 | ültetik, mézes pálinkát ihatik éjjel-nappal, megbecsülik,
1914 13| minek is vettél el! ~Nagy ijedelemben voltak a kicsinyek, amikor
1915 8 | annak semmi baja. Benneteket ijesztget a vén imposztor. ~S hogy
1916 8 | szőrszál meredezett, még ijesztőbb külsőt kölcsönözve e varangynak. ~-
1917 4 | asszony, a tiszttartóné ikreket szült, annak az örömére
1918 3 | annak a selyemhajnak az illata. ~- Teszi kend vissza azt
1919 8 | két kisbíró, amint azt az illedelem kívánja, hatalmas ütlegekkel
1920 13| rozmaringszál, össze is illenének valamikor, de most még -
1921 9 | kálváriával. ~Már ami a bágyiakat illeti, azokból csupán Gughi Pannának
1922 7 | kötényéről a pozdorját, amint illik érdemes vendég előtt. ~-
1923 4 | kedvenc színe, meg aztán illőbb is ehhez a szép naphoz. ~
1924 1 | hogy (ugyan kis szopja az ilyeneket az ujjából?) ennyi meg annyi
1925 11| Tele van annak a belseje ilyenekkel. ~- No, fiam - mondta a
1926 1 | lesz, ha élünk, esztendőre ilyenkorra. ~Ámbátor, ha már szóba
1927 12| valaha ezt a szelíd hangot ilyennek! ~Eh, bolondság! A szavak
1928 8 | Elevenen emlékszem egy ilyenre, arra, mely Palyus temetése
1929 8 | ember nem is veheti sokba az ilyesmit! ~Reggel jelenlétemben vitt
1930 14| bujdosik. Ki hallott már ilyet valaha? Hej, az a korsó,
1931 5 | kenyérdarabokkal megrakva. Jól imádkozhatott a gazdája, holnapra is maradt
1932 8 | vonulva, levett kalappal imádkozni. ~Szegény Palyus! Hiába
1933 1 | csak addig pihentek, míg az imádságoskönyvek leveleit nyálazták, ahol
1934 9 | Szakasztott így van lefestve az én imádságoskönyvemben... ~- Meg a bodoki templomban! -
1935 8 | kontraktust kötötte az ördöggel), imitt-amott egy-egy foszlány durvább
1936 14| a felső réteket, úgyhogy immár a kút is az ő határukba
1937 6 | patak még lefelé is csak ímmel-ámmal folyik. Maholnap nekigyürkőzik
1938 8 | Benneteket ijesztget a vén imposztor. ~S hogy ezt mindjárt be
1939 11| buja kövér, s hogy ránevet Imrére! A "királyné szoknyáján"
1940 5 | gallérral, melynek két végén in natura lóg le a bárányláb
1941 6 | legtovább? De hátha csak incselkedik vele? Hátha az akácfa virága
1942 5 | visszautasította a szolgabíró úr nemes indulatját. Pedig ugyancsak ráfért
1943 10| az egy sorvad. ~Fölugrott indulatosan, az ablakhoz ment, s újra
1944 14| hogy elmennek. ~- Amott indulnak, ni... Csak azt az egyet
1945 12| lakodalmáról egyenesen oda indulsz. ~Még erre sem felelt Gélyi
1946 12| orrlyukkal, aprózó táncban indultak ki az udvarból. ~Végigtekintett
1947 12| felkészülni, Klári! Mindjárt indulunk. ~A könnyű szekér már ki
1948 1 | Baló Mihály a pletyka után indulva, a hatalomhoz fordult. ~
1949 8 | sebből vérzett, karjairól az ing letépve egészen, s délceg
1950 3 | apó arca, ki meghajolva, ingadozó léptekkel megy a hosszú
1951 1 | nézte a jelenetet, amint ingerülten hátrább taszítá ködmönét,
1952 8 | keserűen, s felgyűrve durva ingeujját, egy kis léket mutatott
1953 11| egyenlő darabra osztani, az ingó-bingó jószágot azonképp; a porta
1954 14| tarisznyán, átszivárgott az ingvállon, végigcsurgott a szoknyácskáin.
1955 1 | világot ő is. Nyolcéves innen-onnan, s még nem volt ki soha
1956 11| magához a királyhoz egy instancia?... De az is, ki tudja,
1957 2 | országbíróé is odább, nyájasan integet neki a néma falról, hogy
1958 14| állt mélázón a kútnál és integetett neki, hogy jöjjön vissza. ~-
1959 5 | csillagok őt nézték, és talán integettek is neki, biztatták. Egyre
1960 5 | a bunda itt van, s némán intett Filcsiknek, hogy jöjjön
1961 11| hamiskás hunyorítással magához intette Eszterkét. ~Az tündöklő
1962 10| lovának a kantárkarikái. Az ínye is, akár a rózsa. ~- Rossz
1963 7 | bírva üldözné, maga is utána iramodék. ~Ugyancsak várhatták! Nehéz
1964 2 | szúró szeme elszalad az iraton. - Bede Anna felhívatik,
1965 2 | felügyelőhöz. ~A szolga átveszi az iratot, a lány némán fordul meg,
1966 12| de a megvadult halál! ~- Irgalom, segítség! Ó, tartsd azt
1967 11| Erzsitől, messzire. Idegenül, irigykedve méregették az egymás játékait,
1968 3 | katlan mellett, ami igen irigylendő állapot volt rá nézve, mert
1969 8 | írta volna kend alá, mikor írni sem tud? ~- Kezem keresztvonását
1970 2 | a másik ásítozva dobolt irónjával a zöld asztalon, míg az
1971 8 | szóltam én közbe. - Már hogy írta volna kend alá, mikor írni
1972 8 | vért a sátán. ~- Aztán mit írtál alá? - kérdé apám nevetve. ~-
1973 11| mint a háta. Nyomorult egy irtvány, az bizony nem hozza meg
1974 5 | terhelve. Rendesen valami régi ismeretlen, hirtelen meggazdagodott
1975 5 | Filcsik elfordult: "nem ismeri a kisasszonyt", leakasztotta
1976 7 | majd a haszonból. Embernek ismerlek. Megkóstoltad a rosszat
1977 1 | az egész bélés, hanem az ismerős közepe mégis a legkülönb. ~
1978 5 | volt terítve kedves, régi ismerőse, a bunda. ~És azok a rózsák,
1979 14| nyakán megszólalt édesen, ismerősen a kolomp. Éppen arra, őmellettük
1980 1 | Adja vissza a bárányomat! - ismétlé, s a vékony gyermeki hang
1981 14| megszoktuk az édes vizet, hát isszuk az édes vizet, és nem vágyakozunk
1982 12| a farkával ide-oda. ~Az istálló ajtaja ki volt nyitva, s
1983 8 | pingáltak fokhagymával az istállóajtókra, a gonosz boszorkányok hatása
1984 9 | szép szőke asszony van az istenek közt. Az ő szelíd, égi arca
1985 1 | szabad ég alatt, az egy élő Istenre... ~A gallérzsinór megereszkedvén
1986 3 | megy a hosszú utcán Szűcs Istókkal, a kőművessel. Hogy összeesett
1987 5 | szolgabírónak. Hogy mer az Filcsik Istvánnak ajándékot küldeni? Tudja-e,
1988 12| levelével, ezüstvályúból itatnák a gózoni szent kút vizével,
1989 14| majornokiaknak. ~No, ha ezt így ítéli meg a tekintetes vármegye,
1990 2 | édes Istenem! Hát miért ítélnének el engem? Nem vétek még
1991 2 | miatt félévi fogságra van ítélve. ~A bádogkarika őrült sebességgel
1992 14| lókupecek tanyáztak a faluban, s itták az áldomásokat a kocsmában.
1993 3 | a kőrisfának dűlt, s az ittas, kövér temetői földbe besüppedt
1994 8 | nemzetes bíró uram? ~- Az itten a baj, hogy ez a hely, ahol
1995 12| Hogy lesz hát, hadd hallom? Itthagysz-e azalatt, vagy magaddal viszel? ~-
1996 5 | elmondták az öregnek, hogy mit izent súgva: látogassa őt meg
1997 13| csípte, de az ijedelem, az izgatottság festette pirosra. Lélegzetük
1998 8 | ne röstelkedjék, mégpedig iziben, mivelhogy addig keresztény
1999 12| szénából, sarjúból, ami nem jó ízű, takargatta őket télen meleg
2000 2 | pápaszemét orra hegyére, izzadó homlokát törlé kendőjével.
2001 5 | az alvókhoz, homlokárul izzadság csurgott, feje lehanyatlott,
2002 5 | csizmadiája, hogy ez a "kuncsaft"-ja legnagyobb bajában ne segítse.
2003 8 | kutyavonítás, embersikoly, jajveszékelés s mennydörgésszerű roppanások. ~
|