abbah-buzgo | buzt-erosz | erref-gyere | gyerm-jajve | jancs-kozon | kozos-megke | megki-ossze | oszto-szaja | szaka-tudne | tudod-zuzod
Fejezet
2004 9 | hogy az előéneklő Mindég Jancsi, ki a koszorús Krisztust
2005 9 | semmi." ~De még a vén Mindég Jancsinál is nagyobb bámulója a menyecske
2006 13| Bodokról és a kartali Major Jánosék Anna leánya. ~Kilenc szekérben
2007 1 | hozza a szél, Tóth-Pernye Jánoséktól egészen jól látszik, amint
2008 12| kiscsikóm még fiatal, és a Péri Jánoséra is korán volna a hám; egyebütt
2009 6 | sértődve, s hátat fordított Jánosnak. ~A köpcös, zömök legény
2010 5 | a Karancsalja a deli Vér Jánosné tejszín arcát áldhatja. ~
2011 12| de nem vette észre Gélyi Jánost: a Ráró nyaka és a szénatartó
2012 6 | molnárné, a gyönyörű Vér Klára jár-kel mosolyogva az őrlők között,
2013 6 | asszony, de mindene módos, járása, nézése, szava, mosolygása.
2014 14| egyszerre rákapott a kúthoz való járásra. ~Akkor volt az, amikor
2015 2 | suhogásában varázs. ~- Mi járatban vagy, gyermek? - kérdi az
2016 5 | hogy esteledett, hazaindult járatlan utakon. Nem akart most emberekkel
2017 14| ezt az utat egy-két évig járja. ~Ott van, hogy ne is említsem
2018 5 | való a parasztnak a csizma? Járjanak kendtek mezítláb!" ~Mogorva,
2019 3 | már egyedül. Az öreg Péri járkált sötéten fel s alá a szobában.
2020 3 | pár csizmával meg lehet járni egy óra alatt... ~~
2021 5 | szemére húzott kalappal járt-kelt a faluban. Nem evett, nem
2022 1 | olyasfélét mondott a minap itt jártában, hogy ebben a dologban,
2023 5 | építették az országutat, amerre jártak. ~Ott van, teszem azt, a
2024 11| irigykedve méregették az egymás játékait, melyik ér többet, de mind
2025 9 | fekete lebontott hajával játszadozott, s a csillagok fénye mellett
2026 11| lesz a kis Eszternek otthon játszani. ~Megkönnyebbülve folytatta
2027 8 | egy óra, amint az udvaron játszogattunk, mi, gyerekek, egyszerre
2028 5 | nagyon vékonyan állt a földi javak dolgában. A múlt hetekben
2029 5 | gazdátlan tárgyat, a kórház javára. ~Nyomban útra kelt a kastélyba.
2030 10| legelteti egymás elől a fű javát, ebből aztán bosszúság lesz,
2031 8 | prédikációt, vagy a határt a jég elverte, azt is mind a Galandáné
2032 8 | nyöszörögve a vén banya. Fején jégborogatás volt, utálatos ráncai nem
2033 1 | Majornok, Csoltó környékén nagy jégeső volt vagy talán felhőszakadás. ~
2034 2 | ablakhoz, és ott táncolna a jégvirágok között, megsokszorozva magát
2035 2 | ablakokra, és elhomályosítá a jégvirágokat. Minek is ide a virágok? ~
2036 7 | ágyon kiterítve a piros jegykendő, amit Erzsinél hagyott tegnap
2037 2 | bágyadtan leeresztve hallgatta a jegyző tollának percegését, a másik
2038 3 | fölfelé száll, megannyi jele, hogy már nem lesz eső,
2039 8 | Mélyen emlékembe vésődött e jelenet, melyre vissza nem tértünk
2040 1 | gyermek bámészan nézte a jelenetet, amint ingerülten hátrább
2041 9 | embereknek, kik hisznek benne, ő jelenik meg a legtöbbször. Kutak
2042 8 | sokba az ilyesmit! ~Reggel jelenlétemben vitt neki ételt a szolgáló.
2043 5 | sohasem veszített kevély jellegéből körömnyit sem. ~Egy nagy,
2044 3 | nem tudta megbecsülni a jobbikat. Bezzeg kellemeztetné most
2045 8 | boszorkányok csak azon keresztül jöhetnek be. Ebben a hitben aludtam
2046 7 | No 'iszen, Szűcs Pali, jöhetsz már te hozzám kontraktust
2047 5 | Filcsiket, tekintetes uram! Úgy jönne utánunk, mint a malac a
2048 10| hallgatózik: "Jaj, a juhok jönnek!" ~Hiába magyarázzák neki
2049 7 | Pali öcsém! Éppen jókor jöttél: Erzsi főzi az ebédet. ~
2050 3 | füzes eltakarta őket a hátul jövő aratók elől, egyszerre átkapta
2051 7 | szerencsefű!... Bízott már a jövőben, s nem is ment, de futott
2052 4 | üzenetet hozott. ~- A férjedtől jövök, Zsófi. Arra kér, bocsáss
2053 3 | a gyereket, Istók. Olyan jólesik, hogy itt látom mellettünk.
2054 5 | ugyancsak ráfért volna egy kis jólét. Az Isten csizmadiája nagyon
2055 7 | körül legyeskedett, de a jómódú Bedéné kereken kimondta:
2056 11| Pedig már az is milyen nagy jóság a földtől, hogy míg odafönn
2057 1 | harangoztak Bodokon. Szegény Csuri Jóskának egész hólyagos lett a tenyere,
2058 5 | el. Érezte, hogy a drága jószág előbb-utóbb megkerül. Nem
2059 11| kapta. Éppen olyan púpos a jószága, mint a háta. Nyomorult
2060 11| rét a Gyócsi család minden jószágánál. ~De hova beszélek a Gyócsi
2061 1 | kikeríti ő a lányai igaz jószágát, ha térdig kopik is a lába. ~
2062 1 | ugyan, de színét se látta a jószágnak, ami úgy is van akkor, ha
2063 7 | fordul, kivehetnéd a kis jószágomat haszonbérbe. ~- Bizony mond
2064 1 | türelmesen ül az ide-oda billegő jószágon, mintha jószántából hajókáznék,
2065 11| darabra osztani, az ingó-bingó jószágot azonképp; a porta pedig
2066 1 | billegő jószágon, mintha jószántából hajókáznék, s ha mekken
2067 3 | idő egy kicsit), hanem a jószívű Böngér Panna a kóstolást
2068 3 | való lesz a vagyona, hogy jót tegyen vele. ~De bizony
2069 2 | neki az anyámmal, mindent jóváteszünk, amit a szeretője miatt
2070 7 | Igaz, hogy azóta megjavult, józan, szorgalmas lett, s ha kedve
2071 8 | temetése után következett. ~A juhászbojtárok hozzáfogtak a Luca-székek
2072 10| Most már a parthoz értek a juhászok. Az ereszkedőnél mintha
2073 5 | is, mintha a nótáriusék jurista fiának téli bekecse lett
2074 11| valami. ~De már az Eszter jussa, az csakugyan nem ér semmit,
2075 11| igazán megszerettem. ~Eszébe jutottak a kavicsok, amik a szűre
2076 6 | elfordul." ~- A Bágy fölfelé? - kacagott fel Pillérné gúnyosan. -
2077 14| ropogós szoknyában, begyesen, kacéran, nyíllal a szemükben úgy
2078 5 | melyek olyan hamisan tudtak kacsintani, azokat az édes ajkakat,
2079 6 | Hátha az akácfa virága a kacsintása... Mindenkire hullatja,
2080 2 | idéző végzést, azokat a kacskaringós szarkalábakat a fehér lapon;
2081 5 | templomával: még a kálvinista kakas is ott áll az egyik tornyon. ~
2082 1 | Csökéné asszonyom sárga kakasa fölszállt a házfedélre,
2083 3 | már egyszer peregni kezd a kalász szeme, megérett egészen." ~
2084 11| Elég hitványok ugyan a kalászok, de csak mégis megnőttek.
2085 3 | aratók kezében, ropog a kalászszár, nagyobbodik a tarló, s
2086 5 | október végét mutatta a kalendárium. A tél küszöbön várakozott. ~
2087 9 | amíg vége megkondult fent a kálvárián a harang. Látta fölkelni
2088 9 | gesztenyeerdőben a kilenc kápolnát a kálváriával. ~Már ami a bágyiakat illeti,
2089 5 | valamennyi templomával: még a kálvinista kakas is ott áll az egyik
2090 13| nyugton miatta. Gazdáját kamasznak nevezte, apró gazdasszonyát
2091 8 | huszonnégy órára. Egy sötét kamra volt a börtöne, hol nyugodtan
2092 8 | fölébredtünk, ott himbálta a szél a kamraajtón, mert ott akasztotta föl
2093 8 | is bizonyítsa, felnyitá a kamraajtót, s visszaadta a Palyus szabadságát. ~
2094 2 | kiterítve feküdt a virágos kamrában, akkor jött ez a parancsolat,
2095 8 | kiáltásokat hallottunk a kamrából, mintha egy bölömbika bődült
2096 13| leves. Belemerítette Józsi a kanalat, de az első kortynál elsápadt,
2097 12| parádét... a csörgőket is a kantárhoz kapcsolják... éppen mint
2098 12| kiejtette kezéből a Ráró kantárját, nagyot csördült a dobogón
2099 10| Szent Mihály lovának a kantárkarikái. Az ínye is, akár a rózsa. ~-
2100 13| hiába volt kezére csavarva a kantárszár. ~Leesett; az ügyetlen állat
2101 9 | mondogatni: "Ez aztán hang, a kántoré otthon, az semmi." ~De még
2102 5 | pogány". ~Ott künn nyakába kanyarította igaz jussát, annak dacára,
2103 1 | hogy majd csak előbukkan a kanyarodónál, de meg nem láthatták. Elnyelte
2104 1 | megvillant egy-egy ásó vagy kapa. Az öreg Sós Pál még csáklyát
2105 4 | fiam. ~Péter még följebb kapaszkodott, s mikor már egészen helyén
2106 2 | gombolni a pruszlik felső kapcsát, s kezeivel belenyúlni érte. ~
2107 12| csörgőket is a kantárhoz kapcsolják... éppen mint tavaly ilyenkor,
2108 2 | belenyúlni érte. ~Ó, a csúf kapocs! Ni, lepattant... leesett.
2109 14| emeltetvén, ámbátor most kápolnástól, mindenestől a majornoki
2110 13| Filcsikné és Felsővégi Kapor István - aki nagyobb pletyka
2111 3 | haja is éppen olyan volt káprázó szemében, mintha aranyfelhővé
2112 11| sírjában! ~Imre a Bogát-hegyet kapta. Éppen olyan púpos a jószága,
2113 5 | télen-nyáron, hogy ha a kaptafa mellett ült a gazda, szemben
2114 5 | valami sokat ült annál a kaptafánál. Hiszen azért csúfolták
2115 2 | a bíbor. ~- Ma egy hete kaptuk az írást - rebegi töredezve. -
2116 3 | ebben a cserepes házban. ~A kapuajtóban a kocsis várta azzal a hírrel,
2117 7 | mikor Bedééknél benyitott a kapuajtón. ~Bedéné kendert tilolt
2118 3 | benyitottak egy házba, amelynek kapujára két sarkantyús csizma volt
2119 12| éppen akkor kísért ki a kapun egy töpörödött öregasszonyt. ~-
2120 5 | köszönheti a Bágy-mellék, míg a Karancsalja a deli Vér Jánosné tejszín
2121 6 | pedig neki van a legnagyobb kárára az idei szárazság. ~Ha így
2122 10| Bizony össze-vissza volt az karcolva barázdákkal, mintha lerajzolnák
2123 3 | vagy nagyon gyanakszik. ~Karikában nyiszál a sarló az aratók
2124 8 | sötétség ült, sebből vérzett, karjairól az ing letépve egészen,
2125 10| Odamentek. A Boriska piros karmazsin csizmája volt... ~Az atya
2126 5 | Sőt a tekintetes megyei karok és rendek száznyolcvan váltóforintot
2127 6 | molnárné ruhákat terítget a karóra száradni. ~A napfény kiöltött
2128 9 | környékről. Gózon, Bodok, Kartal, Szilke, Tarján, Beléd,
2129 14| állapotában, minélfogva most ezen kártétel egy kerek summában lészen
2130 9 | néha, máskor meg egyszerű kartonruha van rajta. De csak ő láthatja,
2131 2 | Mert nagyon szerette azt a Kártony Gábort, miatta keveredett
2132 5 | javára. ~Nyomban útra kelt a kastélyba. Nem habozott egy percig
2133 11| otthon Mudrik Mihály uram kaszapengéjét. ~~~
2134 3 | szeretettel: ~- Szegény Katám! A te hajad kinő még! ~~~ ~
2135 3 | más hajjal, hanem mivel a Katinak is szakasztott olyan haja
2136 3 | szegeződtek megüvegesedett szemei Katira. ~- Hát a te hajad hová
2137 3 | udvar közepén a lekvárfőző katlan mellett, ami igen irigylendő
2138 9 | sincs elvenni, neki, a buzgó katolikusnak! ~De 'iszen Csúz Gábor,
2139 6 | kivált, ha sokáig odamarad a katonaságnál, mert hiába, nagy az árenda
2140 8 | nyugodtan töltötte az éjt. Katonaviselt ember nem is veheti sokba
2141 11| a földszakadékok színes kavicsai beleavatkoznak a jó palócok
2142 11| akarna, apró, tetszetős kavicsokat hány ki. ~Imre lehajolt,
2143 11| Imréé a Bogát, Eszteré a kavicsos ugar, a "Csipke", Erzsié
2144 11| vágott. Hogy ím, az egyik kavicsot a szájába vette, és megnyalogatta,
2145 3 | azonban elvette onnan, és a keblébe rejté. Beh édes kendő volt.
2146 2 | előbb meg kell keresni a keblében, ki kell gombolni a pruszlik
2147 12| hófehér keblére, hófehér keblén a két mályvarózsára, pirosra,
2148 12| szép piros arcára, hófehér keblére, hófehér keblén a két mályvarózsára,
2149 2 | megjelenésében báj, mozdulataiban kecs, szoknyája suhogásában varázs. ~-
2150 10| gondoltam, Gyuri... Megteszem a kedvedért. Nem bánom, megteszem. Megalázom
2151 5 | lehet! ~- Tegye meg az én kedvemért! - szólt a főszolgabíró
2152 4 | kötött fel az útra. Péter kedvenc színe, meg aztán illőbb
2153 5 | megbetegedett. S amiben kedvét lelte eddig, megvetette
2154 1 | soha - szólt szemlátomást kedvetlenedve. - Takarodj innen, azt mondom... ~
2155 11| A púpos észrevette, s a kedvetlenség felhője futott át az arcán.
2156 11| annyi bajuk van, itt, mintha kedvezni akarna, apró, tetszetős
2157 14| megcsörögtette előbb gyerekes kedvteléssel, aztán, mint szokás, nagy
2158 5 | a kívánt csizmát, szinte kegyelemképpen tette azt is. Nemigen háborgatták
2159 1 | ahol pedig az Úr kímélő kegyelmét kellett volna inkább megköszönni,
2160 9 | Mindent el kell neki beszélnem kegyelmetek felül. ~- Ó, ó, ó! - hajtja
2161 5 | iszen nem lehet égbekiáltóbb kegyetlenség, mint amit a saját egyetlen
2162 4 | tud. ~Itt hagyta a férje kegyetlenül, gonoszul. Pedig derék fiatalember
2163 10| arcát, de csakhamar aztán kékes ónszín váltja föl. ~...A
2164 7 | csinálni! ~A hajnali hűs szél kékre marta dúlt arcát, összecsapkodta
2165 9 | jön, a Bágy hullámaiból kel ki, vagy az erdő titokzatos
2166 1 | szép majornoki Baló Ágnes kelengyéje: három perkálszoknya, négy
2167 3 | Kati mindent megértett. ~- Kelj fel! Menjünk innen! Hazavezetlek
2168 3 | megbecsülni a jobbikat. Bezzeg kellemeztetné most már magát ő szent felsége
2169 5 | kórház javára. ~Nyomban útra kelt a kastélyba. Nem habozott
2170 2 | volna, hideg borzongatást keltve besüvít a nyílásokon: "A
2171 5 | kunyhó fedele alatt, a búbos kemencénél, a nyitott ablakon ha hallaná,
2172 8 | összegyúrja, s azok hitté keményednek lelkében. ~Én magam is dajkamesékkel
2173 3 | a muszlinruha, a falusi kémények füstje fölfelé száll, megannyi
2174 9 | közöttük, mintha errefelé kémlelne. Gábor látta, hogy ott is
2175 11| jött. ~Gyanús szemekkel kémlelte az idegent, attól tartott,
2176 12| három napig tart a lagzi. ~A kenderáztatóhoz értek. A dűlőúton ott mendegélt
2177 12| szaladó réteket, a közeledő kenderáztatókat, melyek úgy csillogtak zöldes
2178 12| legyen ott... legyen a kenderáztatóknál." ~János kiejtette kezéből
2179 7 | benyitott a kapuajtón. ~Bedéné kendert tilolt az udvaron, nyájasan
2180 6 | Látod is te a fekete kendőd alul! ~- Itt voltam, mikor
2181 13| kevélyebben vagdosta fel kendős fejét, míg bent a gyerekek
2182 7 | úgy indult vissza babos kendővel gomblyukában, mint a legboldogabb
2183 9 | Marist emlegetik előtte, kenetesen hímez-hámoz, hogy így, hogy
2184 8 | vágott a szemem közé, s kénkőgőz tódult kifelé, odabent pedig
2185 5 | maradt neki a mindennapi kenyérből. ~De nini, hiszen ott fekszik
2186 5 | koldustarisznya volt, száraz kenyérdarabokkal megrakva. Jól imádkozhatott
2187 12| kért szegény. ~- Hüm! Hát kenyeret dagaszt őkigyelme?... No
2188 12| a töviseivel. ~- Ej, beh kényes lett kend! Beszélni is restell.
2189 12| vágódik, hol fölhajlik nagy kényesen, a rézkarikák a szerszámon,
2190 5 | is maga a szolgabíró volt kénytelen eljönni az öregért. ~- No,
2191 3 | hídja, ló odaveszett, kocsi, kép diribdarabra zúzódott. ~
2192 2 | mogorva többé, a király képe meg az országbíróé is odább,
2193 5 | Egyszóval ehhez a bundához képest még a muszka császáré is
2194 3 | gyermeke" (úgy hítták a szelíd képű, anyátlan-apátlan fiút)
2195 5 | Filcsik híres bundája csak képzeletbeli; beszél róla, kérkedik vele,
2196 3 | gőgös. A világ elejének képzelte magát. Aztán, valljuk meg
2197 4 | férjedtől jövök, Zsófi. Arra kér, bocsáss meg neki, megbánta,
2198 5 | látta lebegni azt a gúnyos kérdést: "Hát a kegyelmed híres
2199 1 | dehogyis merné a ládát kérdezni előbb! Még tán el is ájulna,
2200 12| Klári, hogy az ura szóljon, kérdezzen, de az is a vidéket bámulta,
2201 6 | figyelmessé teszi a molnárnét a kerék megállítása, s kijön, megindíttatja? ~
2202 6 | uzsonna táján olyan záporeső kerekedett, hogy még a barázdák is
2203 7 | mintha a sátán szekerének kerekei volnának. Gilagó fölszedte.
2204 7 | legyeskedett, de a jómódú Bedéné kereken kimondta: nem adja a lányát
2205 6 | annyi vizet a gát, hogy a kereket megmozgassa, egy-két óráig -
2206 12| a templomsorról. ~- Mit keres nálad az a boszorkány? ~-
2207 2 | megmozdul, mintha szavakat keresne. ~- Talán valami mondanivalód
2208 13| akarta házasítani a gyámja, kerestek volna neki olyan párt, akinek
2209 8 | faragásához, a kocsisok kereszteket pingáltak fokhagymával az
2210 14| csakhogy nagyon meg van keresztelve. ~Mohón nekiestek erre,
2211 3 | mondá Istók. ~- Hát a kereszttel mi történjék? - kérdé Bizi
2212 14| nem érzett, pedig a víz keresztülbuggyant a tarisznyán, átszivárgott
2213 5 | az apját, mikor a falun keresztülkocsizott a szolgabíróval. Filcsik
2214 1 | akár egy szalmaszálat is keresztültenni ebben a dologban; mert csak
2215 8 | mikor írni sem tud? ~- Kezem keresztvonását adtam a véremmel - mondá
2216 6 | véget nem érő füzesek a kerete. ~A bágyi malomban nem tudnak
2217 3 | mindjárt, te kölyök! ~- Ne kergesd azt a gyereket, Istók. Olyan
2218 1 | leveleket tépdelte le alul, de a kérget is lehámozta, itt-ott kirepedt
2219 13| fenyegette. ~- Hát mégsem kergetted el!... - szólt Józsi szemrehányóan. -
2220 6 | szomorú, panaszos hangon kéri. Aztán igazán hideg lehet
2221 5 | mint egy kivert kutya, a kerítés alján. ~~~
2222 3 | emberek az udvarukról és a kerítések mögül nézik, amint végigmegy
2223 8 | szaporodtunk, odaérve. A kerítésnél a két kisbíró, amint azt
2224 4 | felsóhajtott, ó, bárcsak az ő kerítésükre ülne rá. ~De az olló sem
2225 10| dolgot, ha a leányt ideadják, kérje el a csengőket, kösse a
2226 4 | fájdalmával sincsen. Nem kérkedett, nem panaszkodik. Hanem
2227 5 | képzeletbeli; beszél róla, kérkedik vele, fölteszi, de tulajdonképpen
2228 14| legény ide ugyan nem téved kérőbe, de még bodoki ember is,
2229 12| boszorkány? ~- Egy kis élesztőt kért szegény. ~- Hüm! Hát kenyeret
2230 13| A gyerekek összebújtak a kertben egy dértől csillogó ribiszkebokor
2231 3 | fejét. ~Másnap is hiába kérte Pista a csókot, hanem mikor
2232 1 | szilajon, zúgva vágtatott el a kertek alatt, mutatta, hogy odafönn
2233 12| senkinek, pedig hányszor kérték. Csak nemrég is négyezer
2234 3 | állnak, a Zákó Mihályék kertjében pedig - éppen az imént mesélte
2235 1 | mindenki tud róla, Sós Pálék kertjénél egyszerre nyoma vész, az
2236 14| korsót összetöröd, vissza ne kerülj ide többé! De vissza ne
2237 7 | érdemes vendég előtt. ~- Kerüljünk beljebb, Pali öcsém! Éppen
2238 5 | tettesek csakugyan kézre kerültek, s a bunda most ott van
2239 14| édes találkozásnak, sok keserű megbánásnak. ~Cifrán kiöltözve,
2240 3 | megsúgta neki, mi történt, s a keserűség útra készteté. ~- Hová lett
2241 13| eddig is eszünkbe. De ha késett, nem múlt. Meg mered-e tenni? ~-
2242 6 | csoda~Kicsi a bágyi patak. A keskenyebbé vált ezüstszalag széles
2243 7 | cserébe. ~Nem is esett benne később nagy nehézség. Erzsi is
2244 8 | Már késő van! ~- Mi van későn, te medve, te? ~- Már aláírtam
2245 3 | van egy ilyen kis csizma készen. Fölteszem a bundámat egy
2246 9 | Szilke, Tarján, Beléd, Kesziről, Csoltóról a palócok, még
2247 3 | történt, s a keserűség útra készteté. ~- Hová lett a húgod koronája? -
2248 12| mivel a holnapi vásárra készültél, a Csillomék lakodalmáról
2249 3 | ágyhoz lépve, mintha el volna készülve megvédeni azt, ki eszméletlenül
2250 3 | Pistának nem szabad ilyen kétféleképp látni, házas ember már,
2251 9 | babonás áhítattal s mégis kétkedőleg. ~- Isten a tanúm rá... ~
2252 8 | mi, gyerekek, egyszerre kétségbeesett, fájdalmas kiáltásokat hallottunk
2253 9 | rajtam! - verte mellét Panna kétségbeesetten, s leborult a földre. -
2254 5 | küszöbön várakozott. ~Filcsik kétségbeesve, sötét homlokkal, mélyen
2255 3 | betűknél, derékon törte ketté nyilával az Isten, mintha
2256 14| sem tudja. Ott élünk mi ketten. ~- Ne kísértsen engem!
2257 1 | olajos kendő, nyakba való kettő, ezüstcsatos mellény, tíz
2258 3 | csak a markot szedte össze kévébe, amiket aztán a hetyke Csató
2259 13| odakötötték a saraglyához. Még kevélyebben vagdosta fel kendős fejét,
2260 10| már azon az arcon semmi kevélység, semmi gőg, a Veres major
2261 8 | micsoda? ~S mellére ütve, nagy kevélységgel indult meg a menet élén,
2262 2 | a Kártony Gábort, miatta keveredett bűnbe.) Azt gondoltuk hát... ~-
2263 11| Eszter arca is sokkal szebb, kevesebb ráadással jut annak idején
2264 1 | állítja, ki már az idén is kevesellte a mezőbírói hivatalt, mert
2265 9 | elnyomta a buzgóság, csak kevesen hallgatták Gughi Pannát,
2266 1 | A néhai bárány~Az napról kezdem, mikor a felhők elé harangoztak
2267 10| természet! Minden élet elölről kezdődik benne. Csak az az egy sorvad. ~
2268 13| mindjárt elkezdi. ~Azazhogy már kezdte is. Még alig, hogy kikászálódott
2269 5 | segítse. Egyszer csak jönni kezdtek névtelen levelek a postán,
2270 7 | leszek "Mindenszentektől" kezdve. S ha meg a te sorsod is
2271 8 | gyanús, pokolbéli tárgyakat kezébe nem veheti. ~Mialatt a főtisztelendő
2272 3 | kezedet, fiam! Olyan jó meleg kezed van. Eljössz-e hozzám? ~
2273 4 | gurul az. ~- Gurult a te kezedből is, ugye? Hallod-e, Samu,
2274 3 | érzé magát. ~- Add ide a kezedet, fiam! Olyan jó meleg kezed
2275 5 | hallgatózva, megsoványodott kezeit fekete, hosszú hajába mélyesztve,
2276 8 | mikor írni sem tud? ~- Kezem keresztvonását adtam a véremmel -
2277 12| piros rózsát ejtem ki a kezemből az útra, akkor maradjon,
2278 6 | molnárnéért magam sem teszem kezemet a tűzbe, mert a veres haj...
2279 3 | súlyát az Isten "másik" kezének, ha nem tudta megbecsülni
2280 14| maradása, nyugta, ami a kezeügyén megfordult, mind visszájárul
2281 9 | Gábor megdörzsölte érdes kezével a homlokát, s félénken közeledett
2282 5 | hogy a tettesek csakugyan kézre kerültek, s a bunda most
2283 11| folyók, völgyek vették itt kezükbe ezt az osztálydolgot. ~A
2284 14| köztük valami Sás Gyuri, ki-kikacsingatott, kijött az ajtó elé is,
2285 5 | hangja, kit szeretett, oly kiállhatatlan, inkább ne is virrasztana
2286 2 | Hát én el is jöttem, hogy kiálljam a fél esztendőt. ~Az elnök
2287 8 | megátalkodott vén boszorkányt! - kiálták mindenfelől, csupán én ráztam
2288 8 | el. ~- Palyus, Palyus! - kiáltám az ajtót megzörgetve. -
2289 8 | kétségbeesett, fájdalmas kiáltásokat hallottunk a kamrából, mintha
2290 3 | hangosan: ~- Mikor az éjfélt kiáltják, légy a csalitosban a templom
2291 10| nem volt ott. Apja a nevét kiáltotta, de a tájék nem adott feleletet,
2292 9 | a szemeket, távolabb is kialudtak a tüzek, az egész búcsúsnép,
2293 1 | lépdelt, hogy akár hazáig kibírná. Bizony Isten, kár volt
2294 7 | lábainál, amint a felhő alul kibukkanó nap első sugara ráesett,
2295 6 | A bágyi csoda~Kicsi a bágyi patak. A keskenyebbé
2296 13| Nagy ijedelemben voltak a kicsinyek, amikor éppen benyitott
2297 8 | az ebharapások nyomait. Kidudorodó csontok kék mezőben - mint
2298 10| A vén Koppantyú Demeter kiegészítette a sötét gondolatot: ~- Vagy
2299 14| Egy szót sem tudott volna kiejteni a világért. ~- Veted le
2300 12| kenderáztatóknál." ~János kiejtette kezéből a Ráró kantárját,
2301 4 | csak most eredt meg, mint a kiengedett patak. ~~~
2302 14| félj! Én előre megyek, és kiengesztelem az anyádat, mert ösmerem,
2303 9 | Boldogasszony megígérte, kiengeszteli az édesanyád szívét a Szűcs
2304 5 | látogatóba, hogy szüleit kiengesztelje, az öreg Filcsik elfordult: "
2305 12| Megmondta... így mondta. ~Kieresztette az ostort Gélyi János, röpült
2306 6 | csalhatatlan módja a záporeső kierőszakolásának az égi hatalmasságoktól. ~
2307 6 | de mi az ennyi életnek? Kieszi a penész az utolsó zsákot,
2308 7 | duzzadtak a levelek, mind kifejlett, húsos, egyik sem csonka,
2309 8 | közé, s kénkőgőz tódult kifelé, odabent pedig dobogott
2310 3 | két sarkantyús csizma volt kifestve, aranyos rojtokkal s a következő
2311 9 | beszél... ~Gábornak nem volt kifogása: megcsóvált egy végén zsarátnok
2312 13| mindjárt ő lett úr mindenben, kifogott az együgyű fiatalokon. ~
2313 3 | szerencsétlenség vár reám... Ó, te kifogyhatatlan Isten, mivel engeszteljelek
2314 14| hajából a selyempántlikát kifonta, a szép kis csizmát is levetette.
2315 3 | összeilleszteni. Bizony, kigyelmedet meglátogatta az Isten... ~
2316 4 | lehetett látni messze-messze a kígyózó országúton, egészen odáig,
2317 9 | mellém! - suttogá lágyan. ~Kigyulladt a Csúz Gábor szürke szeme,
2318 5 | úgy beszélik a környéken, kihagyta belőle. Sőt a tekintetes
2319 10| édesapám? ~- Mihelyt a nyájat kihajtom az Ordasba, ott rábízom
2320 5 | csücskén egy-egy zöld tulipán kihímezve skófiummal. Távolabb különféle
2321 9 | éppen azért, mert olyan kihíresztelt vallásos legény, hogy nála
2322 8 | bepólyázott kezét Galandáné kihúzta a dunyha alól, s megfenyegetett
2323 11| osztásnál megrövidítette, kijátszotta a Gyócsi árvákat, pedig
2324 6 | róla... ~Alig várta, hogy kijöjjön a szép molnárné. ~- Hallod-e,
2325 6 | molnárnét a kerék megállítása, s kijön, megindíttatja? ~Senki sem
2326 10| az Isten tehénkéit, amint kijönnek a rögök alul sütkérezni
2327 14| Gyuri, ki-kikacsingatott, kijött az ajtó elé is, némelykor
2328 13| kezdte is. Még alig, hogy kikászálódott a nagy bundából, már fenn
2329 1 | kutatott, fürkészett, fűt-fát kikérdezett. Gózonban is megfordult,
2330 1 | Baló Mihály azonnal. Majd kikeríti ő a lányai igaz jószágát,
2331 8 | boszorkánydeputáció, s nyomban kiküldték a kisbírót főtisztelendő
2332 1 | se a láda. Pedig mindent kikutatott a bíró annál az embernél,
2333 1 | legmódosabb ember házát kikutatták. Istenem, de csak nagy úr
2334 5 | a földet söpri a világ e kilencedik csodája. Egyszóval ehhez
2335 11| Az öreg Bogát-hegy, ha kilép a ködből, a földszakadékok
2336 3 | a felhők. Mikor Bizi apó kilépett az udvarra, a napfény elöntötte
2337 7 | s ha kedve jött is néha kilépni a hámból, mintha erős gyeplő
2338 10| hozzád! ~Megnyomta a pitvar kilincsét, bement. ~A Fekete major
2339 1 | nyálazták, ahol pedig az Úr kímélő kegyelmét kellett volna
2340 5 | remekmű ez, melynél nem kímélt sem fáradságot, sem anyagot
2341 14| Mihály-lovát, hehehe. Azt kínáltam nekik, hihihi! ~- Maga mindig
2342 1 | más, mint a Baló lányok kincse! ~El is indult Baló Mihály
2343 1 | szegény Borcsa gyereket, kinek a báránya veszett el gonoszul,
2344 11| valahol a mesékben ilyen kinézésű emberekről. ~Imre pedig
2345 3 | Szegény Katám! A te hajad kinő még! ~~~ ~A kis csizmák~
2346 2 | be az a leány. ~Az ajtó kinyílt, és a lány belépett. - Üde
2347 11| kinyitni sokáig. ~Pedig kinyithatta bízvást, mert szín valóság
2348 11| nehogy fölébredjen, nem merte kinyitni sokáig. ~Pedig kinyithatta
2349 1 | a rossz nyelv, százan is kinyújtják lapátnak, hogy a mások becsületét
2350 2 | csak a nagy, kövér kéz van kinyújtva az írás felé. ~- Egy végzés! -
2351 6 | karóra száradni. ~A napfény kiöltött nyelvecskéi végigtáncoltak
2352 14| keserű megbánásnak. ~Cifrán kiöltözve, ropogós szoknyában, begyesen,
2353 11| szíve keserűséggel. Ha úgy kiönthetné, ha úgy elpanaszolhatná
2354 12| hámistráng, hogy alig bírta kioldani. A négy tüzes csődör nyugtalanul
2355 2 | fekete haj egy vastag fonata kioldózva ömlik arcára. Jobb is, ha
2356 12| Tartotta is, de csak míg kioldta rajta a bogot. Csettentett
2357 6 | búzát! ~Gondolt valamit, s kiosont a molnárlegényhez. Rátalált
2358 11| amit Imre bácsi hozott. ~Kirakta a köveket egyenként. Félénken
2359 11| sehogy, hacsak még magához a királyhoz egy instancia?... De az
2360 14| vagy se háborút az idén a királyok? ~Özvegy Télné mondja, hogy
2361 1 | kérget is lehámozta, itt-ott kirepedt az olvadékony földből egy
2362 5 | elfordult: "nem ismeri a kisasszonyt", leakasztotta a bundáját
2363 8 | boszorkánydeputáció, s nyomban kiküldték a kisbírót főtisztelendő Kubcsik plébános
2364 7 | részemet. Jaj, ha te tudnád, kiscica, ki van itt?... Gyere, hadd
2365 12| pokróccal, nyáron megúsztatta, kiscsikó-korukban meg is csókolgatta. ~Most
2366 12| lesz tavaszig, mert az én kiscsikóm még fiatal, és a Péri Jánoséra
2367 2 | meg a törvényszolgának: ~- Kísérje ön el Bede Annát a fogházi
2368 8 | agglegénynek mindene, az a kísérő árnyéka; megbecsüli, ha
2369 8 | szegény Palyust is Galandáné kísérte ki a temetőárokba. ~Ez úgy
2370 8 | ahol oly szomorú, olyan kísérteties volt minden. ~Hát még egy-egy
2371 14| Ott élünk mi ketten. ~- Ne kísértsen engem! Istenem, ne hagyj
2372 9 | asszony! Nézz ide, Gábor, a kisfiadat hoztam el. Ott a népek között
2373 3 | mellettünk. Gyere idébb, kisfiam! ~Az öreg arra gondolt,
2374 11| ez! Honnan hoztátok? ~- A kishúgom földjén egy nagy darab kőből
2375 1 | víz felvette. Ágnes majd kisírja két ragyogó szemét, pedig
2376 11| legöregebb és férfi két kiskorú húgát. Gyócsi Esztert és
2377 8 | érkezett: apám nővére a kisleányával. Felbátorított az a tudat,
2378 8 | Odarohantunk, hogy tán a kisleánykának lett valami baja. Mari néni
2379 8 | rendben, szó nélkül, csöndesen kisompolyogtunk a szobából. ~~~
2380 11| vette, és megnyalogatta, kisült, hogy nem cukorból van. ~-
2381 14| Riskánk! ~S a lány erőszakosan kiszakítva kezét, futott a Riska után
2382 12| végigröpülnek Csoltón, Bodokon, kiszalad a falu a csodájára, s elsápadnak
2383 12| mielőtt od'adta volna, kiszedte a szénából, sarjúból, ami
2384 4 | mint a hamis festék, az idő kiszívja, meghalványítja; vissza
2385 5 | egyéb sem kellett az öreg kiszolgált obsitosnak, csakhogy őrá
2386 7 | Kivette az erszényét, és kiszórta, ami benne volt. Szétgurultak
2387 5 | jó neki; a férfi hangja, kit szeretett, oly kiállhatatlan,
2388 11| becsüljük meg, mert nem tudjuk kitalálni a hasznukat. ~Pedig már
2389 11| kőszénbányát. Sőt, a magvát is kitalálták... mert nem ostoba nép az...
2390 8 | mennydörgésszerű roppanások. ~Kitekintettünk az ablakon. A hold kísértetiesen
2391 5 | magamforma vén csizmadiától kitelik minden. ~Most már szép szóra,
2392 1 | megállottak, lassanként kitisztult az ég, s csak a megdagadt
2393 11| vagyonnak, aztán, ha a házból is kitudják őket maholnap, ő még beállhat
2394 3 | madárfészek; a picike sárga fürjek kíváncsian nézegetik, hova lett az
2395 3 | fölváltva emelgetve, bámész kíváncsisággal nézte Biziéket. ~- Menjünk
2396 8 | nem árultak el semmit, még kíváncsiságot sem, az állán öt darab hosszú,
2397 13| szelíden suttogta: ~- Ne kívánd azt tőlem, Józsi! Nem merem...
2398 8 | amint azt az illedelem kívánja, hatalmas ütlegekkel szétkergeté
2399 13| lóra ülni; menyasszonyához kívánkozott a kocsiba. A lovat odakötötték
2400 5 | annyira ment ez a forró kívánsága, hogy végre is maga a szolgabíró
2401 5 | medicinásüveget, hanem az édesapját kívánta látni. Mégse volt hát olyan
2402 3 | mintha arany hímmel lenne kivarrva, a Judit hosszú haja csillogott
2403 7 | te sorsod is így fordul, kivehetnéd a kis jószágomat haszonbérbe. ~-
2404 12| mire hozzá értek. ~Vajon kivel beszélget? ~"Mondja meg
2405 5 | úgy hal meg, mint egy kivert kutya, a kerítés alján. ~~~
2406 11| odanőttél a röghöz - akkor hát kiveszem árendába. Vagyis csak a
2407 8 | ez az egyetlen eset mégis kivétel lehet. ~A Palyus sírjához
2408 6 | húzta szét nagy száját, kivicsorított apró fogai, amint bozontos
2409 9 | úgy félig-meddig minden kiviláglott rá egy hétre, a gózoni őszi
2410 8 | pokoli zűrzavar hangzott kívülről, kutyavonítás, embersikoly,
2411 11| kishúgom földjén egy nagy darab kőből törtem. Tele van annak a
2412 13| menyasszonyához kívánkozott a kocsiba. A lovat odakötötték a saraglyához.
2413 1 | Bizony Isten, kár volt a kocsiért! ~Hát amint a Csorba Gergelyéktől
2414 1 | Gergelyéktől befordulnak, a Kocsipálék csűre mögül egyszer csak
2415 14| reszkess, ülj fel szaporán a kocsira, senki sem látja meg. ~De
2416 12| véletlenül fordulna meg a kocsirobogásra - pedig azt még a föld is
2417 5 | Patyolat-inghez ballagott, ahogy a kocsiról utána kiáltott: "Apám, édesapám!" ~
2418 3 | házban. ~A kapuajtóban a kocsis várta azzal a hírrel, hogy
2419 8 | Luca-székek faragásához, a kocsisok kereszteket pingáltak fokhagymával
2420 8 | fejemből a szegény Palyus. ~A kocsisunk volt, s apám egyszer valami
2421 5 | látogassa őt meg az ő édesapja, kocsit küldenek érte, selyemvánkosra
2422 1 | vánkost és dunyhát téve a kocsiülésbe, Boriskát is magával vitte
2423 5 | megrezzenve, valahányszor kocsizörgést hallott. Félkönyékre emelkedett,
2424 7 | folytatta útját Bodokig, ahol a kocsma mellett gózoni fuvarosok
2425 7 | mind beszaladtak előre a kocsmaajtón. ~- Eh, miért ne mennék
2426 14| s itták az áldomásokat a kocsmában. A leghetykébb köztük valami
2427 7 | bortól. ~Mikor a bodoki kocsmához ért, az apró ördögök mind
2428 5 | tagjai reszketnek, mint a kocsonya. ~Filcsik előkereste a pipáját
2429 11| öreg Bogát-hegy, ha kilép a ködből, a földszakadékok színes
2430 1 | magától oldózott, s a nehéz új ködmön kezdett lassan-lassan lefelé
2431 2 | nehéz, fojtott levegő volt, ködmön- és pálinkaszag, s a legfelső
2432 1 | ünnepiesen felöltözve, újdonatúj ködmönben, mely panyókára fogva lógott
2433 1 | ingerülten hátrább taszítá ködmönét, s kezét elővonván alóla,
2434 2 | termet, melyre a kis virágos ködmönke olyan módosan simult, mintha
2435 6 | melegre. Otthon felejtettem a ködmönömet; fázom. ~Klári megsajnálta,
2436 14| mindjárt azt az ünneplő ködmönt! Ejnye, te, erdei gyík,
2437 2 | a szempillákat: a vastag ködön át mintha egy sugár is lopózott
2438 7 | Nincs, semmi sincs!... ~Ködös fejét gondolkozva hajtotta
2439 12| egy cserepes, nyöszörgő, köhécseléstől kísért hang felelt, ki tudja,
2440 7 | remegve összesúgtak, a piros kökörcsin, mely búsan hajtotta le
2441 5 | csodálatos, honnan adta kölcsön apja azt a sok pénzt. ~S
2442 8 | meredezett, még ijesztőbb külsőt kölcsönözve e varangynak. ~- Hogy van
2443 5 | gózoniak (mert a Bágyon túlról költözött mihozzánk) nagyon jól emlékeznek
2444 14| Ezen Szent Bodok helység költségén emeltetvén, ámbátor most
2445 3 | tegnap állították föl nagy költséggel. ~- Ó, ó! - hüledezék Böngér
2446 3 | Takarodsz innen mindjárt, te kölyök! ~- Ne kergesd azt a gyereket,
2447 3 | levegőt szívott volna be, könnyebben érzé magát. ~- Add ide a
2448 4 | Sohasem éreztem magam könnyebbnek. ~- Elhiszem. Megszabadultál
2449 1 | majd felülnek. Ágnes olyan könnyedén lépdelt, hogy akár hazáig
2450 2 | kivárni. Nem ezt várta... ~Könnyei megeredtek a visszaemlékezésben,
2451 1 | nagy, kék szemei telelettek könnyel. ~- Ne rángass hát! - förmedt
2452 6 | egyszer belülről az őszi könnyezést. ~János ott is megpillantotta. ~-
2453 1 | legkülönb. ~A kis Baló Borcsa könnyhullatásával még tisztábbra mosta. ~~~
2454 12| Klári! Mindjárt indulunk. ~A könnyű szekér már ki volt húzva
2455 11| folt valami zöld ünnepi köntösön, szemet bántó, szomorú:
2456 11| idősebb Eszter az asztalon könyökölt, és sóvárgó szemekkel nézte
2457 9 | Jaj nekem, Szűz Anyám! Ó, könyörülj rajtam! - verte mellét Panna
2458 6 | hátat fordított Jánosnak. ~A köpcös, zömök legény eléje állott,
2459 5 | natura lóg le a bárányláb körmöstül, bojtnak, s két szép ezüstcsat
2460 3 | felhőfoszlányok úsznak a környék fölött. Nagy égiháború lehetett
2461 5 | hatalmas úrnak, ki az egész környéknek parancsol. ~Hanem hát nem
2462 9 | harminc processzió jött a környékről. Gózon, Bodok, Kartal, Szilke,
2463 5 | veszített kevély jellegéből körömnyit sem. ~Egy nagy, fényesre
2464 1 | Csoltón, sőt még Bodokon is, körülbelül éjfélre vitte odáig a haragos
2465 12| tündökölnek, a cifra sallang hogy körülröpködi nyúlánk derekukat, és az
2466 5 | hajába mélyesztve, mely körültakarta a fehér hálóköntösét. ~Mindennel
2467 10| ideadják, kérje el a csengőket, kösse a négy vezérürü nyakára,
2468 5 | tartozását, nagy hálálkodások és köszönet mellett. Mégiscsak sok becsületes
2469 5 | a szép Bitró Erzsébetnek köszönheti a Bágy-mellék, míg a Karancsalja
2470 9 | iránt. Átvette a tallért is, köszöni alássan. ~No, már hogy volt,
2471 14| Hogy van kigyelmed? ~- Köszönöm, húgocskám. Hát csak úgy,
2472 4 | sokszor mentek el mellette, köszöntek is neki, de észre nem vette. ~-
2473 7 | nyájasan fogadta a legény köszöntését, s lerázta kötényéről a
2474 8 | eskü, hanem egy csomó gúnya köt össze. ~A szegény Palyust
2475 6 | éhesek a lovaim. Adj egy köteg sarjút a padlásról. ~- Akár
2476 13| lett volna olyan nagyon kötekedő és goromba! Alighogy megmelegedett
2477 7 | legény köszöntését, s lerázta kötényéről a pozdorját, amint illik
2478 13| ugyan mi lenne? ~- Útilaput kötne a talpára. Mert az én anyám
2479 3 | aztán a hetyke Csató Pista kötögetett össze utána izmos kezeivel,
2480 8 | melyért Palyus a kontraktust kötötte az ördöggel), imitt-amott
2481 11| palóc föld szép, színes kövei. Hát biz ezeket nemigen
2482 11| cukorból van. ~- Hisz ezek kövek! - sóhajtá elpityeredve. -
2483 11| bácsi hozott. ~Kirakta a köveket egyenként. Félénken nézte,
2484 11| tótok között nagy szürke kövekkel béleli meg magát, amikkel
2485 13| vőlegény. ~Hanem mikor a bodoki köves határba értek, megbotlott
2486 14| vagyis az újonnan támasztott követelés miatt nagy rémület volt
2487 9 | lépteket hallana a háta mögött. Követi tán valaki? De ugyan ki
2488 13| szégyennek a faluban, s az lett a következése, hogy Télnét meg kellett
2489 2 | a fehér lapon; de bizony következetesen azt mondják, hogy Bede Anna
2490 4 | kettőnek, háromnak. Tudta, mi következik. ~Eszeveszetten rohant le
2491 9 | tán valaki? De ugyan ki követné? ~Lihegve ért a Mária-fákhoz.
2492 4 | s mikor az olló varrás közben kiesett a kezéből, mindig
2493 9 | valakinek baja van, ő a közbenjáró a boldogságos Szűznél; de
2494 11| éppen olyan szépen fonódnak közéjük, mint egyebütt. ~Istenem,
2495 14| ember a kút felől egyre közelebb-közelebb jön feléje. Lehet, ha észreveszi,
2496 9 | kezével a homlokát, s félénken közeledett a beszélő felé. A gyermek
2497 11| vadászt, ki a hegy felől közelgett, csak mikor már megszólította: ~-
2498 1 | bélés, hanem az ismerős közepe mégis a legkülönb. ~A kis
2499 7 | Gergely uram fejét csóválta, s közibe vágott a lovainak: ~- No '
2500 8 | szalonokban semmit, de a köznépnél az egy viszony. Aki az agglegényre
2501 9 | elmosolyodott. ~- Semmi közöm hozzád, jó asszony! Nézz
2502 11| kivált vasárnap) a többi közönséges szoknyák között. Többet
2503 3 | felelte közönyösen. ~Ez a közönyös szó fogta meg Bizi apót.
|