abbah-buzgo | buzt-erosz | erref-gyere | gyerm-jajve | jancs-kozon | kozos-megke | megki-ossze | oszto-szaja | szaka-tudne | tudod-zuzod
Fejezet
2504 10| tulajdonképpen? Eh, bolondság, a közös legelő az oka; két juhász
2505 9 | alak gyakran megmozdult közöttük, mintha errefelé kémlelne.
2506 8 | hírében állt Bodokon: a község teheneit ő rontotta meg,
2507 1 | minden kopik a világon, még a községháza is! ~Borcsa félénken nézte
2508 1 | vitte el a Cukrit. ~Éppen a községházához értek őkegyelmeik, s minthogy
2509 5 | volna örökre. ~Mert... de köztünk maradjon, ez a Majornok
2510 14| egyik, aki megszomjazott közülök, széles kalapjával merített
2511 5 | csak egy követ tett - a közvélemény szerint - a gondviselés. ~
2512 8 | az a kis fehér ház, mely közvetlenül a temető mellett épült,
2513 3 | mondtak, a gyönyörű piros kőkereszt ott hevert két darabban
2514 3 | megint az éjjel? ~- Talán a kőkereszttel a temetőben? ~- Beleütött
2515 8 | hatalmas fazekakban mindenféle koktumok rotyogtak, pokolbeli bűzt
2516 5 | a fa alatt: egy rongyos koldusasszony, ölében gyermekével. ~Melléjük
2517 11| ha most itt volna, aki koldussá tett!" Csordultig tele volt
2518 5 | valamiben a gyalogúton. ~Egy koldustarisznya volt, száraz kenyérdarabokkal
2519 2 | hideg tekintete fölkeresi a kollégák arcát, az ablakot, a padlót,
2520 14| megszólalt édesen, ismerősen a kolomp. Éppen arra, őmellettük
2521 11| jöttem én ide tréfálni, komoly vevő vagyok... a belédi
2522 8 | Palyust, ki napról napra komolyabb lett, vasárnaponként pontosan
2523 14| de a Télné szava nem jár komolynak, kivált a Magdára nézve,
2524 5 | az apja nem. ~Azóta még komorabb, vadabb lett az öreg, s
2525 11| ember? ~A nótárius meg is komponálta, olyan érzékenyen, szépen,
2526 3 | utcán Szűcs Istókkal, a kőművessel. Hogy összeesett az öreg!
2527 11| szakadékban alant egy nagy fekete kőnek látszott a csücske: amint
2528 8 | alakult, hogy a helyszínén konstatálják az esetet. ~Elkérezkedtem
2529 3 | csizmát, Filcsik uram, az én kontómra! - mondá Bizi apó. ~Filcsik
2530 8 | visszaemlékezett az ördöggel kötött kontraktusra, amit oly becsülettudóan
2531 7 | Csakugyan ott szorgoskodék a konyhában, amint beléptek, s nem ejtette
2532 11| a legcsúnyább rész, ez a kopár hegyhát, de hát mégiscsak
2533 3 | hosszú krispinben, apró, kopasz fejét a váll-lapockái közé
2534 3 | mosoly ült ki arcára, s vígan kopogott az öreg után a pitvarba. ~
2535 12| ezeket az öblös, nyitott koporsókat. ~- Aztán meg azt gondoltam,
2536 13| Én a csengőimet nem adom koptatni. ~- Én pedig nem megyek
2537 13| esperes úrnak főzött hajadon korában - csak ne lett volna olyan
2538 12| fiatal, és a Péri Jánoséra is korán volna a hám; egyebütt a
2539 10| itt várlak meg. ~Leült egy kőre az udvaron, hallgatta, mit
2540 5 | mint gazdátlan tárgyat, a kórház javára. ~Nyomban útra kelt
2541 7 | kimondta: nem adja a lányát korhelynek. ~Igaz, hogy azóta megjavult,
2542 3 | égnek-földnek. András a kőrisfának dűlt, s az ittas, kövér
2543 14| az a kút az oka. ~Színes korsóikkal odajárnak a lányok, arra
2544 14| Jaj, össze ne törje a korsómat, vigyázzon! Mert akár haza
2545 14| feladja Magda vállára a korsós tarisznyát. Szegény Gál
2546 13| Józsi a kanalat, de az első kortynál elsápadt, felugrott. ~-
2547 14| belőle, s úgy ivott egy nagy kortyot. ~- Emberek! - mondá hüledezve. -
2548 6 | megissza az egészet egy kortyra. ~Mindenik jól mulatott
2549 3 | a jószívű Böngér Panna a kóstolást is engedte. ~Hogy most már
2550 11| Ejnye, de finom fekete kőszén ez! Honnan hoztátok? ~-
2551 11| nyitották meg a csoltói kőszénbányát. Sőt, a magvát is kitalálták...
2552 7 | mentek, de most már hazafelé, kőszénnel megrakodva. ~- Ejnye, Pali,
2553 9 | előéneklő Mindég Jancsi, ki a koszorús Krisztust viszi, nem győzi
2554 13| a menyasszony ült fehér koszorúval, mellette lovagolt hóka
2555 8 | bárányok, fehéredtek; csak kriptánk magas oszlopa piroslott. ~
2556 3 | amint végigmegy a hosszú krispinben, apró, kopasz fejét a váll-lapockái
2557 8 | mint - dicsértessék a Jézus Krisztus - a Galandáné asszonyomé. ~-
2558 9 | Mindég Jancsi, ki a koszorús Krisztust viszi, nem győzi mondogatni: "
2559 5 | Filcsik Istvánnak ajándékot küldeni? Tudja-e, hogy az ő nagyanyja
2560 9 | tulajdon az a pénz, melyet ő küldött a Máriának. Meg is kérdezte
2561 2 | a dologban. Hibás írást küldtünk hozzátok... ~Nagy, mélázó
2562 5 | az így; olyan melege van különben is. Aztán sohasem nyomta
2563 5 | kihímezve skófiummal. Távolabb különféle madarak valának láthatók,
2564 8 | meredezett, még ijesztőbb külsőt kölcsönözve e varangynak. ~-
2565 5 | mutatta a kalendárium. A tél küszöbön várakozott. ~Filcsik kétségbeesve,
2566 4 | madár sem... ~Esténként a küszöbre ült ki, onnan el lehetett
2567 5 | utánunk, mint a malac a kukoricás szakajtó után, ha... ~-
2568 1 | kísértetiesen szaladó búzavetések és kukoricaszárak megállottak, lassanként
2569 1 | fölszállt a házfedélre, és onnan kukoríkolt, a lovak nyerítettek az
2570 6 | csikordult volna egyet egy kulcs a zárban. ~Gyuri vigyorogva
2571 8 | sem válaszolt. ~Benéztem a kulcslyukon. Metsző szél vágott a szemem
2572 3 | boldogságot! Kelletlenül kullogott utánuk. Csakugyan a temetőbe
2573 5 | csizmadiája, hogy ez a "kuncsaft"-ja legnagyobb bajában ne
2574 5 | tulajdonképpen nem volt más kuncsaftja, csak maga az Úristen. ~
2575 5 | feküdhetnék a szegényes atyai kunyhó fedele alatt, a búbos kemencénél,
2576 8 | apámtól, hogy én is a nemes kupaktanáccsal mehessek. ~Elöl az öregbíró
2577 14| ide kellett volna érniök a kupeceknek! ~Vajon megösmeri-e Sás
2578 4 | nemsokára; olyan ügyesen kúszott a deszkapárkányzatról, akár
2579 9 | jelenik meg a legtöbbször. Kutak fenekéről jön, a Bágy hullámaiból
2580 1 | Egy hétig járt oda Ágnes, kutatott, fürkészett, fűt-fát kikérdezett.
2581 14| egész határ úszik utána a kútnak, de a hajszálaik sem az
2582 14| No, csak kár azzal a kúttal dicsekedni a bodokiaknak.
2583 3 | hova fordulnak el a savanyú kúttól? ~A "falu gyermeke" (úgy
2584 8 | zűrzavar hangzott kívülről, kutyavonítás, embersikoly, jajveszékelés
2585 11| furcsa az, ha valami durva láb letapossa őket, meggyűri,
2586 1 | lábát alászedve, az első lábacskáival megkapaszkodik. Szép patyolatgyapjas,
2587 9 | megállt a tüskéket kivenni lábaiból, s ilyenkor mintha lépteket
2588 11| éppen odagurult a hutás lábaihoz. ~Fölvette, megkopogtatta
2589 12| lovak szép növését, vékony lábaikat, módos csípőiket, gyönyörű
2590 8 | mellén a sebet s aszott lábain az ebharapások nyomait.
2591 7 | picike lóherebokrocska a lábainál, amint a felhő alul kibukkanó
2592 3 | csakugyan jó volt: mintha a lábára öntötték volna. ~A gyerek
2593 3 | sarkunkban van! Milyen vörösek a lábszárai a hidegtől! Takarodsz innen
2594 12| acélpatkó, amint meg akarja lábuk alatt gyújtani az anyaföldet,
2595 13| legutolsón a tulipántos ládákat hozták meg az ágyat. A legelső
2596 1 | múlva valami nesze az úszó ládának, amelyiken egy bárány ült,
2597 9 | no, ülj mellém! - suttogá lágyan. ~Kigyulladt a Csúz Gábor
2598 12| Úgyis három napig tart a lagzi. ~A kenderáztatóhoz értek.
2599 12| beszélget? ~"Mondja meg neki, a lagziba én is elmegyek, de aztán...
2600 5 | hazajött a "Patyolat-ing"-ből, lakását feltörve, s a bundának hűlt
2601 1 | a dologban, ha nem volna lakat az ő száján... Ki tudhatja
2602 12| vásárra készültél, a Csillomék lakodalmáról egyenesen oda indulsz. ~
2603 13| lesz ezekből, ha majd a lakodalom után hazamegy Majorné asszonyom
2604 8 | röhögött föl, fogainak hajdani lakóhelyét mutatva - egy kis dolgom
2605 8 | szeretett lenni mindig. Itt laktunk, ebben a házban, ahol oly
2606 3 | itthon vagyunk már, itt lakunk ebben a cserepes házban. ~
2607 13| lova: pedig nem vak, de meg lámpás is van a homlokán. Mégpedig
2608 5 | tekintetes uram, veressen láncra. Akkor aztán megyek, ha
2609 7 | kereken kimondta: nem adja a lányát korhelynek. ~Igaz, hogy
2610 5 | nem. Ne tagadja meg beteg lányától... ~- Nekem nincs leányom! ~-
2611 14| úgy van, úgy van, a bodoki lányból sose lehet egyéb, mint legfeljebb
2612 2 | van érzékenyülve. Odalép a lányhoz, megsimogatja gyöngéden
2613 11| gazdag emberek vagytok?! ~A lányka, aki csak most lett figyelmes
2614 14| temetőnél rosszabb sok bodoki lánynak.~
2615 1 | nyelv, százan is kinyújtják lapátnak, hogy a mások becsületét
2616 2 | kacskaringós szarkalábakat a fehér lapon; de bizony következetesen
2617 4 | bámult arra a nagy, titkos lapra, amelyről, mint egyes betűk
2618 3 | ijedten nézett hátra. ~- Lassabban beszéljen! Hátha meghallották? ~-
2619 1 | nehéz új ködmön kezdett lassan-lassan lefelé csúszni, mígnem a
2620 1 | magával vitte az öreg, hadd lásson egy kis világot ő is. Nyolcéves
2621 9 | egy kicsit a tüzet, hadd lássuk a galambom arcát, mikor
2622 8 | veszi körül, s hova el nem lát a szem, benépesíti a helyeket
2623 5 | szemben legyen vele, örökké láthassa. ~No, az igaz, hogy nem
2624 6 | olyan mélyen, hogy el ne láthasson alóla a sövényig, ahol a
2625 4 | férjhez ment, csak a mosolyát láthatni. Azelőtt a boldog mosolyát,
2626 5 | különféle madarak valának láthatók, rendesen vörös színben,
2627 10| barázdákkal, mintha lerajzolnák láthatónak azt a szomorú képet odahaza.
2628 5 | sokáig nézte őket. Jól láthatott. Az ég tele volt csillagokkal.
2629 1 | kanyarodónál, de meg nem láthatták. Elnyelte nyilván a sötétség,
2630 5 | öregnek, hogy mit izent súgva: látogassa őt meg az ő édesapja, kocsit
2631 1 | érezte az Isten közeledő látogatását, a libák felriadtak éji
2632 3 | összevacogtak. ~- Hiszen ha csak látogatna! - kiáltott föl keserűen. -
2633 5 | arccal hazajött a Terka látogatóba, hogy szüleit kiengesztelje,
2634 9 | a fák közül egy mennyei látomány, egy nő: vakító fehér arc,
2635 4 | szúródnék; mikor repülő szarkát látott az ablakból, mindig felsóhajtott,
2636 4 | volna: "Engem te már nem látsz soha többé: mást szeretek,
2637 8 | csodálkoztam ezen. Ők észre sem látszottak venni Luca-napját, legalább
2638 5 | hálóköntösét. ~Mindennel el van látva, amit szeme-szája kíván,
2639 2 | leesett. Milyen elbűvölő látvány, amint lehajol érte szemérmesen,
2640 3 | városkáig mehettek. Judit lázba esett, napokig kellett feküdnie
2641 5 | nem ismeri a kisasszonyt", leakasztotta a bundáját a szögről, s
2642 13| kartali Major Jánosék Anna leánya. ~Kilenc szekérben ült csupán
2643 5 | lányától... ~- Nekem nincs leányom! ~- Velem jön, punktum. ~-
2644 5 | pillantást sem vetett a szegény leányra. Némán, szótlanul ment ki,
2645 11| kell ezt a földet mégsem lebecsmérelni. ~Lement az árokba, megsimogatta
2646 5 | mindenkinek ajkán ott látta lebegni azt a gúnyos kérdést: "Hát
2647 14| szokás, nagy óvatossággal lebocsátotta. ~Bugyborékolt a víz, míg
2648 9 | Panna kétségbeesetten, s leborult a földre. - Bűnös vagyok.
2649 5 | siethet? Hiszen az égből már lebukott egyszer! ~Lehet, hogy fel
2650 1 | mígnem a csípőktől egyszerre lecsapódott a földre. ~Boriska sikoltva
2651 9 | a pernye alatt; az álom lecsukta lassanként a szemeket, távolabb
2652 5 | hosszú fekete szempillái lecsukva, lábai a híres tulipános
2653 14| esti szürkület lassanként leereszkedett a házakra és füvekre. Azok
2654 6 | Mindenestül. ~Mikor leeresztette a zsilipeket Gyuri, megállt,
2655 2 | szemeit, s kezét bágyadtan leeresztve hallgatta a jegyző tollának
2656 4 | grádicsokon; tudta, mire leért, azalatt már Péter lent
2657 9 | Jézus! Szakasztott így van lefestve az én imádságoskönyvemben... ~-
2658 13| botlott, hogy a lovas maga is lefordult róla a hóba, mert ha alácsúszott
2659 2 | és a lány belépett. - Üde légáramlat surrant be vele, mely szelíden
2660 7 | kendővel gomblyukában, mint a legboldogabb vőlegény a világon. ~Örömtől
2661 11| Igaz, hogy az övé belőle a legcsúnyább rész, ez a kopár hegyhát,
2662 4 | derék fiatalember volt, a legdolgosabb, legügyesebb ács a környéken;
2663 8 | borított sírdombok, mint legelésző bárányok, fehéredtek; csak
2664 10| Eh, bolondság, a közös legelő az oka; két juhász legelteti
2665 14| házakra és füvekre. Azok legelőbb odaengedték neki a színüket,
2666 8 | személyek lettünk beeresztve. Legelöl mindenütt Kubcsik tisztelendő
2667 11| dűlőbe; árok hátán árok. Legelőnek se jó, még a telekkönyvbe
2668 4 | már egészen helyén volt, legelőször is odanézett a bágyi országútra. ~
2669 13| ládákat hozták meg az ágyat. A legelső kocsin a menyasszony ült
2670 10| legelő az oka; két juhász legelteti egymás elől a fű javát,
2671 3 | szent felsége előtt, mióta a legényfia is a halállal vívódik, megfogadta,
2672 13| akár a gyönge majoránna; a legényke is nyúlánk, jó növésű, mint
2673 12| hogy odanézett a nyalka legényre, epedőn, lopva, hosszan
2674 14| lányból sose lehet egyéb, mint legfeljebb bodoki menyecske. Más faluból
2675 2 | ködmön- és pálinkaszag, s a legfelső ablaktáblán csak lassan,
2676 1 | Pedig még ő is ott állt: a leggyengébb. ~Egy hétig járt oda Ágnes,
2677 14| áldomásokat a kocsmában. A leghetykébb köztük valami Sás Gyuri,
2678 5 | Mócsik csinálta azt, hanem a leghíresebb szűcs egész Miskolc városában.
2679 5 | maradjon, ez a Majornok a leghitványabb falu az egész környéken.
2680 9 | valahányszor búcsú van, mert ő a legjámborabb a hívek közt, s oly szép,
2681 14| megfordult itt egyszer, s a legjobb lovakat veszi össze. Néha
2682 9 | mézeskalácsosok közt, hol legjobban hullámzott a népség, mindjárt
2683 1 | az ismerős közepe mégis a legkülönb. ~A kis Baló Borcsa könnyhullatásával
2684 1 | csúfság Bodokon, hogy a legmódosabb ember házát kikutatták.
2685 11| Imréé, ő fizetné ki mint legöregebb és férfi két kiskorú húgát.
2686 14| kiáltá oda a lány, s a legrövidebb kerülő úton, a Csillomék
2687 8 | piroslott. ~Távolabb, a temető legszélén, hol a Palyus sírja volt,
2688 14| száz lépés után odaért a legszélső csűrhöz, túl a veszedelmen,
2689 9 | hisznek benne, ő jelenik meg a legtöbbször. Kutak fenekéről jön, a
2690 6 | menyecske, hogy ő maradjon a legtovább? De hátha csak incselkedik
2691 4 | fiatalember volt, a legdolgosabb, legügyesebb ács a környéken; ki hitte
2692 13| tizedikben a Gilagóék bandája. A legutolsón a tulipántos ládákat hozták
2693 14| csak úgy, hogy sehogy se legyek, még sohasem voltam. Az
2694 9 | is kell, hogy megjelent légyen az elődöknek, mert nem hiába
2695 7 | év előtt is Erzsi körül legyeskedett, de a jómódú Bedéné kereken
2696 2 | el engem? Nem vétek még a légynek sem. ~- De hát akkor minek
2697 2 | elbűvölő látvány, amint lehajol érte szemérmesen, s az írás
2698 11| amint sarkával ráhágott, lehámlott belőle egy darab, azt is
2699 1 | le alul, de a kérget is lehámozta, itt-ott kirepedt az olvadékony
2700 5 | izzadság csurgott, feje lehanyatlott, a híres bunda lecsúszott
2701 5 | is... Mindnyájan boldogok lehetnének most. De visszautasította
2702 5 | édesapám!" ~Az öreg fölnézett, lekapta nagy alázattal a süvegét,
2703 8 | durva ingeujját, egy kis léket mutatott a bal karján, melyen
2704 5 | hetekben már az ezüstcsat is lekívánkozott a bundáról a Patyolat-inghez.
2705 3 | gyönyörködve, s így szólt: ~- A lekvárfőzéshez szeretnék menni! ~- Nem,
2706 3 | guggolt az udvar közepén a lekvárfőző katlan mellett, ami igen
2707 5 | nincsenek-e meghalva? ~A mély lélegzet elárulta, hogy édes álomban
2708 13| izgatottság festette pirosra. Lélegzetük elállt, szíveik hangosan
2709 8 | s azok hitté keményednek lelkében. ~Én magam is dajkamesékkel
2710 9 | híve vagy, megjavítottam a lelkedet. A Szűz Mária megengedte,
2711 4 | hogy annyira megfeketíti a lelkét... s elmegy azzal a másik
2712 5 | megbetegedett. S amiben kedvét lelte eddig, megvetette a fényt,
2713 11| földet mégsem lebecsmérelni. ~Lement az árokba, megsimogatta
2714 3 | Magda - a madárfészket is lemosta a fárul a zuhogó zápor. ~
2715 3 | hullott volna ki egyenként. ~Len ha lenne, patyolatnak fonnák,
2716 11| jó. ~Imrét bosszantotta a lenéző hang. De bizony csak nem
2717 3 | inkább változott volna lennek, vagy hullott volna ki egyenként. ~
2718 3 | üstökös csillag foszlányai lennének, pajkosan szétszórta a hajszálakat.
2719 5 | majornokiak igazsága bezzeg lenyomja most a többi faluét. Meg
2720 3 | elcsodálkozik majd? ~Judit leoldá fejéről a kendőt, és a fészekre
2721 4 | asszony. ~A fekete kendőt leoldotta, s piros olajosat kötött
2722 5 | az. ~Arcáról nem lehetett leolvasni semmit, úgy látszott, nyugodt.
2723 3 | a borús égből egyszerre lepattanhat még egy villám, de csak
2724 2 | Ó, a csúf kapocs! Ni, lepattant... leesett. Milyen elbűvölő
2725 1 | felülnek. Ágnes olyan könnyedén lépdelt, hogy akár hazáig kibírná.
2726 8 | makacs tél következett. Fehér lepedővel volt a föld borítva, mint
2727 14| Hanem, amint vagy száz lépés után odaért a legszélső
2728 6 | ki, mintha valami fehér lepke vergődnék a fekete éjben. ~
2729 8 | Galandáné bűbájos főztét lépte keresztül. Ha a tisztelendő
2730 9 | lábaiból, s ilyenkor mintha lépteket hallana a háta mögött. Követi
2731 10| karcolva barázdákkal, mintha lerajzolnák láthatónak azt a szomorú
2732 7 | a legény köszöntését, s lerázta kötényéről a pozdorját,
2733 8 | a kalapot, és így szólt (lestük is mindnyájan a mondását): ~-
2734 2 | fejével, s amint azt mélyen lesüti, hátracsúszik rajta a gyászkendő,
2735 3 | kérdezte meg, mire érti; lesütötte a fejét. ~Másnap is hiába
2736 2 | öntve; fekete szemei szendén lesütve, magas, domború homloka
2737 7 | találgatják odahaza, vajon lesz-e szerencséje? ~Nyomasztó
2738 3 | amit a templomnak vett - leszakadt a szekér alatt a Bágy hídja,
2739 4 | a keresztet, ha már fent leszel. ~Fent is volt Péter nemsokára;
2740 14| kártétel egy kerek summában lészen visszatérítendő a majornokiaknak. ~
2741 1 | s a cikcakkjai is újak lesznek! ~Gerendák, ajtók és mindenféle
2742 13| betakargatlak. Holnap itthon lesztek. ~- Jó, nem bánom, de a
2743 5 | híres tulipános bundával letakarva. ~Szép volt így haldokolva
2744 11| az, ha valami durva láb letapossa őket, meggyűri, összegázolja,
2745 2 | melyen most távozik az imént letárgyalt bűnügy személyzete, a beidézett
2746 7 | utána... szerencse az... letépte. ~Csakugyan egy a szára
2747 8 | vérzett, karjairól az ing letépve egészen, s délceg testéről
2748 5 | Terka haloványan, mint a letört liliom, hosszú fekete szempillái
2749 7 | fehér babos kendőjét egészen letolta égő arcára, mikor szólongatták. ~
2750 2 | asztalon, míg az elnök, letolva pápaszemét orra hegyére,
2751 14| ilyen öregasszonynak már létra van a szívétől az eszéhez! ~
2752 8 | a hivatalbeli személyek lettünk beeresztve. Legelöl mindenütt
2753 3 | melyet a Csatóné ollója levágott, vagy hogy csak fele annak
2754 3 | a belépőtől dühösen. ~- Levágták - szólt Kati dacosan, az
2755 3 | a te hajad hová lett? ~- Levágtam! - mondá félénken, s kivette
2756 2 | teremben nehéz, fojtott levegő volt, ködmön- és pálinkaszag,
2757 10| mit suttognak az eperfa levelei, mit döngnek a méhek, mikor
2758 1 | míg az imádságoskönyvek leveleit nyálazták, ahol pedig az
2759 1 | fűzfabokrairól nemcsak a leveleket tépdelte le alul, de a kérget
2760 12| aranyrácsból etetnék rózsa levelével, ezüstvályúból itatnák a
2761 7 | szaladgáltak rajta levélről levélre, a kis tömzsi levelek mosolyogva
2762 7 | pajkosan szaladgáltak rajta levélről levélre, a kis tömzsi levelek
2763 6 | ellopta a majornoki temetőből, lévén annak az elégetése csalhatatlan
2764 13| félóra múlva már bent volt a leves. Belemerítette Józsi a kanalat,
2765 14| kifonta, a szép kis csizmát is levetette. Úgy, mezítláb ment el,
2766 8 | valamely asztag mögé vonulva, levett kalappal imádkozni. ~Szegény
2767 5 | szilárdan lépett az ágyhoz, és levette a haldoklóról azt a takarót,
2768 8 | tépett ingváll gallérján levő hímzésről, hogy az senki
2769 1 | közeledő látogatását, a libák felriadtak éji fekhelyeiken,
2770 8 | kontraktust az ördögnek - lihegé, és a fogai vacogtak. ~-
2771 3 | Od'adom egy csókért! - lihegte Csató Pista szenvedélyesen,
2772 2 | nagy vaskályhát, melynek likacsos ajtaján szikrázó tűzszemek
2773 6 | bámészan tapadtak arra a liliomderékra, mely megtörni látszott
2774 6 | asszony! Mikor lesz már lisztté az én búzám? - kérdé fojtott
2775 7 | vissza... ~Csak egy picike lóherebokrocska a lábainál, amint a felhő
2776 7 | Szűcs Pali egy négylevelű lóherét pillantott meg köztük; lehajolt
2777 14| Akkor volt az, amikor azok a lókupecek tanyáztak a faluban, s itták
2778 14| pátrónusaimat, ezeket a lókupeceket. ~- Elmennek? - rebegé Magda
2779 4 | el, hol vannak, suttogó lombok nem mondják meg értelmesen,
2780 2 | ablaktáblán csak lassan, lomhán forgott az ólomkarika. ~
2781 5 | különös ember az. ~- No hát, lopassa el kend, minél előbb! ~'
2782 2 | ködön át mintha egy sugár is lopózott volna az ablakhoz, és ott
2783 9 | Bűnös vagyok. A pénzedet loptam, nevedre hazudtam... ~A
2784 13| elpityeredett. ~Józsi nem mert többé lóra ülni; menyasszonyához kívánkozott
2785 12| Csettentett a szájával, s egy lóriasztó szisszentést hallatott: ~-
2786 13| fehér koszorúval, mellette lovagolt hóka lován a vőlegény. ~
2787 12| Szegény Gélyi János lovai~Előbb a Bokros aranyszőrű
2788 6 | a takarmányom, éhesek a lovaim. Adj egy köteg sarjút a
2789 7 | csóválta, s közibe vágott a lovainak: ~- No 'iszen, Szűcs Pali,
2790 3 | csűre, asztagja megég, lovait elhajtják a szegénylegények. ~
2791 5 | Gélyiné lelke nyargal megriadt lovakon) megbotlott valamiben a
2792 13| csengőket is föltesszük a lovakra. ~- Majd bizony! Én a csengőimet
2793 12| magva a különb fajnak! ~De a lovakról egyszerre leesett a tekintete
2794 14| neheztelem tőlük, hogy az én lovamat nem vették meg... pedig
2795 13| mellette lovagolt hóka lován a vőlegény. ~Hanem mikor
2796 10| foltok vannak, Szent Mihály lovának a kantárkarikái. Az ínye
2797 13| Mégpedig úgy botlott, hogy a lovas maga is lefordult róla a
2798 8 | faluban, hogy az éjjel, Luca-éjjelén, egy boszorkányt téptek
2799 8 | minden. ~Hát még egy-egy Luca-nap, mely úgyis a boszorkányok
2800 8 | észre sem látszottak venni Luca-napját, legalább említésbe sem
2801 8 | juhászbojtárok hozzáfogtak a Luca-székek faragásához, a kocsisok
2802 10| keresztül, az özvegy Gálné lucernása felé vágott rézsút. ~- Rossz
2803 5 | csak maga az Úristen. ~Lusta volt az öreg. Ha néha megvarrta
2804 7 | veregessem meg a pofácskádat. ~A macska okos ábrázatot vágott, éppen
2805 1 | lehet az öregnek is tarka macskája, mert a "nagyitalú" Mócsik
2806 5 | skófiummal. Távolabb különféle madarak valának láthatók, rendesen
2807 3 | s nyitva marad rajta a madárfészek; a picike sárga fürjek kíváncsian
2808 3 | mesélte Mihók Magda - a madárfészket is lemosta a fárul a zuhogó
2809 3 | csiklandozta. Rajta volt még a kis madárfiak melege s annak a selyemhajnak
2810 9 | s átszellemülve szívja magába Panna minden szavát; hogy
2811 3 | termett. ~Pista pedig nevetett magában: "Ha már egyszer peregni
2812 6 | be hát, ha szépen viseled magad... ~Bement Gélyi János,
2813 6 | gúnyosan. - Ehhez tartsd magadat, Gélyi János! ~A többiek
2814 12| Itthagysz-e azalatt, vagy magaddal viszel? ~- Otthagylak -
2815 6 | addig legalább eressz be magadhoz a melegre. Otthon felejtettem
2816 12| valamennyi... ~De ha volnának bár magáé a nádorispányé, hogy aranyrácsból
2817 5 | vármegyének, ha elvállalja a magáénak; de annak bizony még ráfizetéssel
2818 5 | nem lehetetlen. Az ilyen magamforma vén csizmadiától kitelik
2819 14| mindjárt itt hagyom! ~- Magammal viszlek, ha akarod. Megbecsüllek,
2820 10| ábrázatodat. ~- Bolond vagy! Nem magamnak kérem. A fiamnak. ~- Hát
2821 14| félénken, reszketve hányta le magáról a ruhákat. ~- Most pedig
2822 14| Mert minek jár alant, aki magasba termett. ~Az se utolsó dolog,
2823 11| nem fogant is meg sehol a magasban ez a nehéz panasz. ~Vígan
2824 4 | feleség. Csakhogy az egyik a magasból, halva. ~Mégiscsak a fekete
2825 9 | egészen fel vannak háborodva a magaviseletén; mikor szerencsétlenné tette,
2826 14| állott. ~- Hát az enyimet, Magdácska... A Szent Mihály-lovát,
2827 14| tarisznyát. Szegény Gál Magdának reszketett a keze, sehogy
2828 8 | erősítettük a tényállást, a magisztrátus nyomban bizottsággá alakult,
2829 13| volt, mivelhogy híres két mágnásfamília került össze: a néhai Csillom
2830 3 | testvéreiknek, s szelíden engedték maguk közé fonódni... Kati mindent
2831 5 | A molyok is megtették a magukét, kivált a bélésben és gallérban
2832 13| Seregély uram, a gyám, s magukra maradnak a nagy Csillom
2833 6 | Hallod-e, Vér Klári... Magunkban maradtunk. Jól tetted, amiért
2834 12| a határon. ~Hadd vesszen magva a különb fajnak! ~De a lovakról
2835 11| csoltói kőszénbányát. Sőt, a magvát is kitalálták... mert nem
2836 2 | bíró uram hozta, meg is magyarázta az értelmét, édesanyám pedig
2837 10| a juhok jönnek!" ~Hiába magyarázzák neki az öregasszonyok, hogy
2838 5 | égen? ~Most már sietni, majdnem futni kezdett hazafelé. ~
2839 13| menyasszony, akár a gyönge majoránna; a legényke is nyúlánk,
2840 10| míg én elszaladok a Fekete majorba. ~A beteg hálás szemeket
2841 10| Lábujjhegyen járnak a Veres majorban. Gyuri rosszabbul van, benn
2842 13| lakodalom után hazamegy Majorné asszonyom meg Seregély uram,
2843 14| lészen visszatérítendő a majornokiaknak. ~No, ha ezt így ítéli meg
2844 5 | egész határnak. ~No, ennek a Majornoknak ugyan nem adott. ~A megyei
2845 9 | palócok, még talán a messze Majornokról is a katolikus rész. Ilyenkor
2846 11| akié az üveghuta meg a nagy majorság? ~- Éppen az üveghuta hozott
2847 4 | mondá Péter. - Én megyek, majszter uram. ~- Inkább talán Belindek
2848 6 | megpillantotta. ~- Hej, majszterné asszony! Mikor lesz már
2849 8 | ősz elején volt. Kemény, makacs tél következett. Fehér lepedővel
2850 1 | amelyiken egy bárány ült, makacsul, mintha őrizné. Látták Csoltón,
2851 11| meresztett, s zavarodottan makogá: ~- Nem adom a hegyemet...
2852 11| az Eszterke nem nevetett, makrancos képet vágott. Hogy ím, az
2853 5 | Úgy jönne utánunk, mint a malac a kukoricás szakajtó után,
2854 6 | meggyűlt a víz éjjel táján a malomgátnál, s amint a két sziklás hegyoldal
2855 6 | a furulyám, ha megáll a malomkő, és meg nem mozdul reggelig. ~-
2856 13| a menyasszonyi háztól, a malomzúgóig ért a nászmenet, olyan hosszú
2857 12| keblére, hófehér keblén a két mályvarózsára, pirosra, fehérre. ~Megmondta...
2858 7 | mire otthon az udvaron mámorából fölocsúdott. Ki vezette
2859 6 | állott, s szép nagy szemei mámoros fényben égtek. ~- Ne menj
2860 5 | A megyei vicemérnök, ki mappát csinált a vármegye ábrázatáról,
2861 14| kútnál. Nem volt odahaza maradása, nyugta, ami a kezeügyén
2862 13| házsártosabb lett: ember, állat nem maradhatott nyugton miatta. Gazdáját
2863 14| nagy sárkány őkigyelme. Maradj el egy kicsit. ~Magda megállt,
2864 8 | határt, mert nekünk semmi sem maradna. ~E mély bölcsességnek nagyot
2865 13| uram, a gyám, s magukra maradnak a nagy Csillom portán? ~
2866 8 | halkan vissza. - Amellett maradok, hogy a boszorkány egy szép
2867 6 | kérdezte Klára asszonytól: "Hű maradsz-e hozzám?" Vér Klára így szólott: "
2868 9 | a kút vizében. ~- Sokáig maradtál! Gyere no, ülj mellém! -
2869 6 | Vér Klári... Magunkban maradtunk. Jól tetted, amiért utolsónak
2870 9 | követné? ~Lihegve ért a Mária-fákhoz. Panna már várta. Ott ült
2871 9 | láthatja, ha egyedül van ott a Mária-fáknál. ~- Hát ma meglátod-e? -
2872 3 | dicséreted, Bizi József, a Mária-kép sem kellett, ez sem kell." ~
2873 3 | Valóságos csoda történt. Mikor a Mária-képet hozták, amit a templomnak
2874 9 | beszélt el a gózoni Szűz Máriáról. ~- Hát aztán, aztán...
2875 9 | ég felé. Ha meg a Kovács Marist emlegetik előtte, kenetesen
2876 3 | míg a kis Judit csak a markot szedte össze kévébe, amiket
2877 3 | rossz előérzetem van. Mintha marokkal fogná össze valaki a szívemet.
2878 5 | talán nem is volt soha. ~Márpedig volt. A gózoniak (mert a
2879 5 | Majornokon út, még tán vörös márványból is... Mindnyájan boldogok
2880 8 | szelindek tépte, marta. ~Márványhomloka, melyen valami démoni sötétség
2881 5 | minden visszapattant arról a márványszívről, még a fenyegetés is. ~-
2882 3 | közül hol az egyiket, hol a másikat. Az egyik, aki ott áll,
2883 7 | melyet ki akar cserélni másikkal. Azóta már találgatják odahaza,
2884 13| egyiknek bábu kellene még, a másiknak papirossárkány, nem feleség...
2885 2 | hollóhajat a fején. ~- Odafönt másképp tudódott ki az igazság.
2886 1 | kinyújtják lapátnak, hogy a mások becsületét hordják el rajta. ~
2887 5 | teszik, Terka halovány arcára másokat vetették. Az utolsó öröm
2888 4 | már nem látsz soha többé: mást szeretek, annak adom az
2889 9 | érdemes hajadonnal járt mátkaságban, s úgy megvette a szívét,
2890 3 | át a szót özvegy Csupor Mátyásné. - Az én időmben még a fa
2891 13| hogy egyszer csak eltört a mécses... elpityeredett. ~Józsi
2892 5 | magától a drága ételeket és a medicinásüveget, hanem az édesapját kívánta
2893 8 | van! ~- Mi van későn, te medve, te? ~- Már aláírtam a kontraktust
2894 5 | helység szerencséjét is megalapíthatta volna örökre. ~Mert... de
2895 10| kedvedért. Nem bánom, megteszem. Megalázom magam a Fekete major juhásza
2896 6 | Tied lesz a furulyám, ha megáll a malomkő, és meg nem mozdul
2897 8 | öregasszonyai, s azok csakhamar megállapították a tépett ingváll gallérján
2898 6 | teszi a molnárnét a kerék megállítása, s kijön, megindíttatja? ~
2899 2 | halkan és szelíden -, hanem megállj csak, most jut eszembe... ~
2900 11| mellette vinné útja Imrét, megállott, megnézte még jobban. ~Bizony
2901 3 | kémények füstje fölfelé száll, megannyi jele, hogy már nem lesz
2902 11| még a vén Bogátot is hogy megaranyozza... Az ott rajta az ő vetése.
2903 8 | égetni! Nyársra kell húzni a megátalkodott vén boszorkányt! - kiálták
2904 14| találkozásnak, sok keserű megbánásnak. ~Cifrán kiöltözve, ropogós
2905 4 | Arra kér, bocsáss meg neki, megbánta, amit tett. Ott dolgozik
2906 8 | mindene, az a kísérő árnyéka; megbecsüli, ha él, megsiratja, ha meghal.
2907 5 | pálinkát ihatik éjjel-nappal, megbecsülik, megtisztelik, maga az úr
2908 14| Magammal viszlek, ha akarod. Megbecsüllek, szeretni foglak. A szelet
2909 3 | másik" kezének, ha nem tudta megbecsülni a jobbikat. Bezzeg kellemeztetné
2910 5 | Filcsik Terka halálosan megbetegedett. S amiben kedvét lelte eddig,
2911 11| útját hazafelé. Egészen megbiztatta a hegy meg az ugar. Hiszen
2912 11| Gyócsi árvákat, pedig a megboldogult, akié a vagyon volt, nekik
2913 11| megvenni a mostohafiamtól? Megbolondult az úr? Hallod-e, Imre, meg
2914 11| hasznavehetetlen". ~Minden jó lélek megbotránkozott a faluban, de a törvényes
2915 7 | csínyjéért, fölvette az ölébe, megcirógatta szelíden, és egy tányér
2916 4 | környéken; ki hitte volna, hogy megcsalja azt az áldott, kedves asszonyt,
2917 2 | meglegyintette az arcokat, s megcsiklandozá a szempillákat: a vastag
2918 7 | másnak. Gyere át vasárnap, megcsináljuk a kontraktust. ~Pál szíve
2919 11| Patkós csizmái alatt megcsördültek a kavicsok, a jó, agyagos
2920 14| odakötötte a korsó fülére, megcsörögtette előbb gyerekes kedvteléssel,
2921 4 | szalmaözvegy". Ha legalább megcsókolta volna még egyszer, ha hidegen
2922 9 | Gábornak nem volt kifogása: megcsóvált egy végén zsarátnok fahasábot,
2923 14| Magdára, még ráncos nyakát is megcsóválta hozzá. ~- Ni, a Riska! Riska!
2924 12| gyújtani az anyaföldet, szíve megdagad örömében. ~De jó is, hogy
2925 10| csizmája volt... ~Az atya megdöbbenve kérdé: ~- Miért húzta ez
2926 9 | itt megtaláltalak. ~Gábor megdörzsölte érdes kezével a homlokát,
2927 6 | hegyoldal között megtorlódott, megduzzadt, de mert nem áradhatott
2928 3 | fölfújódnak, csűre, asztagja megég, lovait elhajtják a szegénylegények. ~
2929 1 | sincs már, aki selyemfüvét megegye, mert a kedves, az édes
2930 5 | nyugodt. Talán még némi megelégedés is van rajta, a bunda megkerülése
2931 11| rájuk kellett nézni, hogy megelégedjék velök. Még tán jól is van
2932 9 | a lelkedet. A Szűz Mária megengedte, hogy szeressük egymást. ~-
2933 2 | Nem ezt várta... ~Könnyei megeredtek a visszaemlékezésben, alig
2934 1 | Istenre... ~A gallérzsinór megereszkedvén a rántásban, magától oldózott,
2935 3 | peregni kezd a kalász szeme, megérett egészen." ~Aztán így szólt
2936 14| csordával, mert ezeknek a megérkezésüktől függ vala az estének pontosan
2937 11| folyamok és bércek azt mind megértenék! ~Haragoszöld színben mosolyogtak
2938 12| tudja, mit, nem lehetett megérteni. Hanem a Klári suttogását
2939 3 | fonódni... Kati mindent megértett. ~- Kelj fel! Menjünk innen!
2940 12| azután sorba a többiét. ~Megérti a négy okos állat a parádét...
2941 12| pedig azt még a föld is megérzi, ha a Gélyi János négy híres
2942 14| s egészen elhalványodik, megesett a szíve rajta. ~- No, semmit
2943 5 | ideig hitte, hogy ez bizony megeshetett, ha nem is ővele, de az
2944 12| parasztoktól, és bizony megesik ilyenkor... legalább az
2945 4 | szem éjszakája hogy annyira megfeketíti a lelkét... s elmegy azzal
2946 8 | kihúzta a dunyha alól, s megfenyegetett vele: ~- Ej, ej! Hát azt
2947 7 | még! Hogy is van a nótám? Megfizetem, itt az ára... ~Kivette
2948 11| legyen az enyém. ~- De ha jól megfizetném? ~- Nem adom én azt még
2949 3 | legényfia is a halállal vívódik, megfogadta, csak arra való lesz a vagyona,
2950 3 | sem ösmeri?... ~Szótlanul megfogta a kis András kezét, s vitte
2951 6 | három éjjel járt a malom, megfogyott az őrölni való meg az őrlő.
2952 14| röpül fölötte, megkábítja, megfojtja, úgy, hogy az halva bukdácsol
2953 5 | szög üresen, árván volt, megfosztva minden ékességétől. Pedig
2954 14| fújni, s még a helyet is megfújom, ahova ültetlek. ~A szenvedély
2955 5 | régi ismeretlen, hirtelen meggazdagodott adósa küldte meg tartozását,
2956 11| olyan rossz az, ha jobban meggondoljuk, csak jól kell művelni.
2957 6 | a partokat, hanem aztán meggondolta magát, s szép csendesen
2958 10| hogy a hangjuktól a fiam meggyógyuljon. ~- Gyere be csak! Hallotta
2959 10| csengettyűszótul, érzem, meggyógyulok. ~- Hallani fogod, édes
2960 11| durva láb letapossa őket, meggyűri, összegázolja, reggelre
2961 11| de a törvényes igazság meghagyta. Jól tudott beszélni Mudrik
2962 9 | egy félórát, úgy volt neki meghagyva, s aztán ő is ellopózkodott. ~
2963 3 | akár a Bizi apó arca, ki meghajolva, ingadozó léptekkel megy
2964 5 | s íme - reggelre a sors meghallgatta, amikor fölébredt, a szép
2965 3 | Lassabban beszéljen! Hátha meghallották? ~- Mezítláb gyere el -
2966 5 | jobban lássa, nincsenek-e meghalva? ~A mély lélegzet elárulta,
2967 4 | festék, az idő kiszívja, meghalványítja; vissza fog ő térni. ~Tímár
2968 11| érzékenyen, szépen, hogy a kő is meghasadna tőle. De 'iszen okos ember
2969 9 | szelíd, égi arca segített meghódítani az emberiséget. S ábrándos,
2970 3 | szál, hogy mennyei fű, s meghozná új tavaszkor megkétszerezve. ~
2971 5 | Nem is csalatkozott. A hír meghozta, hogy a tettesek csakugyan
2972 8 | szobaajtóhoz, főtisztelendő uram meghúzta az ajtómadzagot, s a nyíláson
2973 2 | érzéke semmi iránt.) ~A lány megigazítja fekete kendőjét a fején,
2974 9 | húgom. A Boldogasszony megígérte, kiengeszteli az édesanyád
2975 2 | elnémulva, megsiketülve, megígértük neki az anyámmal, mindent
2976 12| bolondság! A szavak is megijesszék? Aminek teste nincs, annak
2977 6 | kerék megállítása, s kijön, megindíttatja? ~Senki sem jött sokáig.
2978 5 | felugrott, s lassan, gondolkodva megindult a gyalogúton. Egyszer megállt,
2979 13| A gyerekek~Mikor megindultak a menyasszonyi háztól, a
2980 6 | nekigyürkőzik a homok, s megissza az egészet egy kortyra. ~
2981 12| felszerszámozott lovakat megitatni. Klári éppen akkor kísért
2982 14| vesszek meg, ha ez nem bor. ~Megízlelték egymás után. Persze hogy
2983 13| benyitott özvegy Tél Gáborné, s megízlelvén az ételt, kitalálta, hogy
2984 9 | estén érkeztek, s alighogy megjárták térden a kilenc kápolnát
2985 9 | Te is az Úr híve vagy, megjavítottam a lelkedet. A Szűz Mária
2986 1 | Ferenc uram azt találta megjegyezni a födélre, hogy új zsúp
2987 8 | különösen a Galandánéra való megjegyzését. ~Ez a Galandáné már rég
2988 2 | domború homloka elborulva, megjelenésében báj, mozdulataiban kecs,
2989 9 | adatott meg, hogy Mária megjelenik előtte, s elbeszélget vele
2990 9 | meg azelőtt is kell, hogy megjelent légyen az elődöknek, mert
2991 4 | öntözé nagy gonddal (ha megjön a gazda, legyen mit füstölnie
2992 10| nincs semmi. ~- Csakhogy megjöttél, öreg Koppantyú! ~- Megjöttem,
2993 10| megjöttél, öreg Koppantyú! ~- Megjöttem, de nem szólnak a csengők,
2994 14| nem magasan röpül fölötte, megkábítja, megfojtja, úgy, hogy az
2995 1 | alászedve, az első lábacskáival megkapaszkodik. Szép patyolatgyapjas, két
2996 3 | hasábot az üst alá, míg megkavarom. ~- Nedves ez a tüzelő -
2997 12| volt húzva a színből, s megkenve állt az udvaron, egy perc
2998 10| lehajtotta fejét, és nem merte megkérdezni, hova érti. Szótlanul, megmerevedve
2999 10| búsulj, nem ellenzem tovább, megkérem a kezét. ~Az aszkóros legény
3000 7 | Gózonba siet, Bede Erzsit megkérni. Látták végigmenni a falun
3001 5 | megelégedés is van rajta, a bunda megkerülése miatt. Csakugyan kő van
3002 3 | hogy az ellopott lovak megkerültek, a tornácon a doktor fogadta
3003 3 | s meghozná új tavaszkor megkétszerezve. ~Hanem így mi történt?
3004 2 | fogházbüntetését mai napon megkezdje. ~A lány szomorúan bólint
|