abbah-buzgo | buzt-erosz | erref-gyere | gyerm-jajve | jancs-kozon | kozos-megke | megki-ossze | oszto-szaja | szaka-tudne | tudod-zuzod
Fejezet
3005 8 | sem, amint a vizsgálat megkívánná, a gyanús, pokolbéli tárgyakat
3006 11| Eszternek otthon játszani. ~Megkönnyebbülve folytatta útját hazafelé.
3007 1 | kegyelmét kellett volna inkább megköszönni, amiért nem sújtotta a falut...
3008 14| a keze, sehogy sem bírta megkötni a mellén a tarisznyakantárokat.
3009 9 | hosszú idő telt el, amíg vége megkondult fent a kálvárián a harang.
3010 11| hutás lábaihoz. ~Fölvette, megkopogtatta az ujjával, a pápaszemén
3011 7 | haszonból. Embernek ismerlek. Megkóstoltad a rosszat is, s vissza nem
3012 3 | össze valaki a szívemet. Meglásd, ismét szerencsétlenség
3013 8 | feleselgetései. ~- Majd meglássuk, hé! - mondja az öregbíró
3014 9 | Mária-fáknál. ~- Hát ma meglátod-e? - kérdik. ~- Nem tudom;
3015 3 | összeilleszteni. Bizony, kigyelmedet meglátogatta az Isten... ~Az öregember
3016 13| savát-borsát az ételnek, meglátszott, hogy a főtisztelendő esperes
3017 9 | szemérmesen folytatta: ~- Meglestelek... utánad jöttem, s itt
3018 6 | Egy-két óra alatt az is meglesz, s mehetsz isten hírével. ~-
3019 13| kötekedő és goromba! Alighogy megmelegedett a portán, mindjárt ő lett
3020 10| megkérdezni, hova érti. Szótlanul, megmerevedve néztek a vízbe. A pajkos
3021 13| elsápadt, felugrott. ~- Megmérgeztél! - sziszegte halálra váltan. ~-
3022 4 | egész világ bölcsessége megmondhatna. ~Amint egy délelőtt a dohánypalántát
3023 12| fésülte őket éber szeretettel, megmosta a zabot, de meg is rostálta,
3024 2 | piros ajka, amint görcsösen megmozdul, mintha szavakat keresne. ~-
3025 9 | körös-körül. Egy alak gyakran megmozdult közöttük, mintha errefelé
3026 6 | vizet a gát, hogy a kereket megmozgassa, egy-két óráig - de mi az
3027 13| áspiskígyót! Majd mindjárt megmutatom én neki az utat innen! Hej,
3028 1 | lenni - lutheránus vidéken. ~Megnépesült a part, s itt-ott megvillant
3029 11| kalászok, de csak mégis megnőttek. A kék búzavirágok is éppen
3030 6 | végigtáncoltak a sövényen, s ahol megnyalják a nedves vásznat, fehérebbé
3031 14| a majornokiak ellenük, s megnyerték a felső réteket, úgyhogy
3032 10| no!... bemegyek hozzád! ~Megnyomta a pitvar kilincsét, bement. ~
3033 6 | hogy megsiratta, százszor megölelte. ~- Minden okos asszony
3034 9 | neki szegény Maris, hogy megöli a szégyen, hogy égeti fejét
3035 11| ujjában vannak. Elmosolyodott, megörült nekik, s hamiskás hunyorítással
3036 14| Gyuri az útról? Jaj, ha megösmeri! De jaj, ha meg nem ösmeri! ~
3037 14| érniök a kupeceknek! ~Vajon megösmeri-e Sás Gyuri az útról? Jaj,
3038 14| meg nem ösmeri! ~Bizony megösmerte. Nem azért volt olyan kerek,
3039 6 | könnyezést. ~János ott is megpillantotta. ~- Hej, majszterné asszony!
3040 4 | összeroskadt. ~Majd felkelt, megragadta acélerővel az öregasszony
3041 7 | már hazafelé, kőszénnel megrakodva. ~- Ejnye, Pali, Pali! -
3042 5 | száraz kenyérdarabokkal megrakva. Jól imádkozhatott a gazdája,
3043 6 | fogai, amint bozontos fejét megrázta, úgy néztek ki, mintha valami
3044 1 | betegség, amint, nehogy a kocsi megrázza, gyalog mentek mind a hárman
3045 5 | Nemigen háborgatták hát a megrendelések, mert még ezenfelül gorombáskodott
3046 4 | összeszorítja valami, keze megreszket, szeme elhomályosul. ~-
3047 1 | kezét. ~- Nem én... csak megrezzentem... Mintha a Cukrit láttam
3048 5 | ezalatt selyempárnái között, megrezzenve, valahányszor kocsizörgést
3049 5 | a Gélyiné lelke nyargal megriadt lovakon) megbotlott valamiben
3050 11| Gonosz apja az osztásnál megrövidítette, kijátszotta a Gyócsi árvákat,
3051 6 | ködmönömet; fázom. ~Klári megsajnálta, oly szomorú, panaszos hangon
3052 2 | szemekkel, örökre elnémulva, megsiketülve, megígértük neki az anyámmal,
3053 2 | érzékenyülve. Odalép a lányhoz, megsimogatja gyöngéden azt a hollóhajat
3054 8 | árnyéka; megbecsüli, ha él, megsiratja, ha meghal. Egy házasság
3055 5 | alatt [*], holló, varjú lesz megsiratója, a temető árka lesz pihenő
3056 6 | mikor férje elment... hogy megsiratta, százszor megölelte. ~-
3057 2 | táncolna a jégvirágok között, megsokszorozva magát a tárgyalási terem
3058 5 | emelkedett, hallgatózva, megsoványodott kezeit fekete, hosszú hajába
3059 3 | Eljött, ide talált; a hír megsúgta neki, mi történt, s a keserűség
3060 4 | könnyebbnek. ~- Elhiszem. Megszabadultál a nyűgtől. Hát csakugyan
3061 9 | népek között nem akartalak megszégyeníteni. ~Akadozva és szemérmesen
3062 9 | azoknak, akik jók, akiket megszeretett. ~Látta már a néhai Préda
3063 5 | félrelépett a lába. Elment, megszökött a fiatal szolgabíróval. ~
3064 14| bodokiaknak a savanyúvizükkel! Ha megszoktuk az édes vizet, hát isszuk
3065 14| Gálék Riskájának nyakán megszólalt édesen, ismerősen a kolomp.
3066 11| Regényes völgyeink, ha ti megszólaltok, ha odaálltok az emberek
3067 11| közelgett, csak mikor már megszólította: ~- Jó estét, fiam! Hova
3068 14| brezinai tótok, az egyik, aki megszomjazott közülök, széles kalapjával
3069 8 | tapasztalatok világossága csak megszürkítette a fekete háttért, de nem
3070 5 | mióta él. ~- Nem jön? Ön megtagadja tehát gyermekét? ~- Igenis,
3071 3 | csalitos felé futott, hol megtalálta Juditot, élettelenül összerogyva. ~
3072 9 | szemecskéit s mosolygott. ~- Megtaláltál, Kovács Maris, de nem is
3073 9 | utánad jöttem, s itt megtaláltalak. ~Gábor megdörzsölte érdes
3074 8 | Palyus sírjához értünk, és megtaláltuk a dulakodás nyomait. Olyan
3075 3 | tárgy csúszott ki. - Kata megtapogatta: olló volt. "No ez bizonyosan
3076 3 | szétszórta a hajszálakat. A megtaposott füvek elismerték testvéreiknek,
3077 9 | besötétedett, s ott, ahol éjjelre megtelepedtek, a nagy részét nyomban elnyomta
3078 5 | piszkos, zsíros. A molyok is megtették a magukét, kivált a bélésben
3079 14| megfordult, mind visszájárul volt megtéve. ~Gálné asszonyom csak úgy
3080 5 | éjjel-nappal, megbecsülik, megtisztelik, maga az úr is szívesen
3081 5 | pipáját a dolmányzsebéből, megtömte, rágyújtott, és leült a
3082 6 | arra a liliomderékra, mely megtörni látszott ettől az egy szótól. -
3083 2 | esztendőt. ~Az elnök kétszer is megtörölgeti a szemüvegét, mérges, hideg
3084 5 | beszélt. Ez a csapás végképp megtörte. Nem mert az emberek szemébe
3085 6 | sziklás hegyoldal között megtorlódott, megduzzadt, de mert nem
3086 3 | ne ázzon a csizmád: arról megtudnák reggel. Rövid szoknyában
3087 14| nyolcvanat is. S erről lehetett megtudni, csinálnak-e vagy se háborút
3088 13| föltápászkodni, s mi tűrés-tagadás... megütötte magát a fagyos rögökön,
3089 3 | egyszerre vadul szegeződtek megüvegesedett szemei Katira. ~- Hát a
3090 3 | fészket rakhat, ha az egyiket megunta. ~Judit nem kérdezte meg,
3091 12| meleg pokróccal, nyáron megúsztatta, kiscsikó-korukban meg is
3092 4 | vászoncseléd volt. Igaz-e, Samu? ~- Megutáltam benne magamat. De meg az
3093 12| Nem is szárny az, de a megvadult halál! ~- Irgalom, segítség!
3094 3 | Kata mellett. (Ni, bizony megvágja a kezét a sarlóval!) Olyan
3095 4 | magamat. De meg az igazat megvallva, ami egyszer karika, gurul
3096 11| az Imréé. ~- Nem tudok én megválni attól a hegytől - szólt
3097 1 | se várhatnák jobban. ~- Megvan-e a bárány? - kérdé Ágnes
3098 5 | Lusta volt az öreg. Ha néha megvarrta is valakinek a kívánt csizmát,
3099 12| be velem, aztán meg... ~Megvárta Vér Klári, hogy az ura szóljon,
3100 3 | mintha el volna készülve megvédeni azt, ki eszméletlenül fekszik
3101 12| össze Bodok, Csoltó, hogy megvegyék, és agyonüssék a határon. ~
3102 11| Micsoda? A Bogát-hegyet akarja megvenni a mostohafiamtól? Megbolondult
3103 11| sokat ér, mert közel van. Megveszem tőled jó pénzen. ~Mudrik
3104 5 | amiben kedvét lelte eddig, megvetette a fényt, a pompát, eltolta
3105 4 | fel az aranygombot. ~Péter megvető, nyugodt pillantást vetett
3106 9 | járt mátkaságban, s úgy megvette a szívét, hogy az eszét
3107 1 | Megnépesült a part, s itt-ott megvillant egy-egy ásó vagy kapa. Az
3108 11| gyomra is viselős vele. Ma megvizsgáltattam. Nekem az a hegy sokat ér,
3109 1 | szégyenszemre. Már mindene megvolt, pedig beh keservesen mint
3110 10| az ablakhoz ment, s újra megzörgette: ~- Hát jól van, no!...
3111 8 | Palyus! - kiáltám az ajtót megzörgetve. - Mi baja van? Szóljon
3112 12| lovat, elszorult a szíve, megzsibbadt a keze, mindent visszájárul
3113 10| eperfa levelei, mit döngnek a méhek, mikor azt a sárga hímet
3114 8 | is a nemes kupaktanáccsal mehessek. ~Elöl az öregbíró őkelme
3115 6 | óra alatt az is meglesz, s mehetsz isten hírével. ~- Hanem
3116 3 | csak a szomszéd városkáig mehettek. Judit lázba esett, napokig
3117 1 | jószántából hajókáznék, s ha mekken is néha, csak azért, mert
3118 2 | küldtünk hozzátok... ~Nagy, mélázó szemeit élénken emeli fel
3119 14| Gyuri még mindig ott állt mélázón a kútnál és integetett neki,
3120 5 | már elégette, a szeretet melegít, s ő sohasem fázott még
3121 5 | mégsem fázott. ~Egy gondolat melegítette ott belül, azon a helyen,
3122 7 | mosolyogva nyújtózkodtak ki a melegítő fénytől, s ragyogásukban
3123 6 | legalább eressz be magadhoz a melegre. Otthon felejtettem a ködmönömet;
3124 3 | nézve, mert nemcsak a lábait melengethette a tűznél (csípős az idő
3125 5 | koldusasszony, ölében gyermekével. ~Melléjük tette a tarisznyát, és gyufát
3126 9 | maradtál! Gyere no, ülj mellém! - suttogá lágyan. ~Kigyulladt
3127 12| Két mályvarózsa lesz a mellemen, legyen ott... legyen a
3128 1 | való kettő, ezüstcsatos mellény, tíz patyolat ingváll s
3129 8 | bírom... vagy micsoda? ~S mellére ütve, nagy kevélységgel
3130 9 | könyörülj rajtam! - verte mellét Panna kétségbeesetten, s
3131 3 | jólesik, hogy itt látom mellettünk. Gyere idébb, kisfiam! ~
3132 13| ráncba szedte, s a jobb kezét méltóságteljesen csípőjére szorítá. ~- Hát
3133 3 | az a szép aranyos haj, melybe a Csató Pista szíve belefonódott,
3134 4 | merre mentek; út pora, melyben nyomuk veszett, el nem beszéli,
3135 2 | tesz, mintha gondolatokba mélyedne. ~- Igen, igen, nagy tévedés
3136 5 | azokat az édes ajkakat, melyeket olyan gyönyör volt csókolni. ~
3137 8 | viganó (talán éppen az, melyért Palyus a kontraktust kötötte
3138 5 | kezeit fekete, hosszú hajába mélyesztve, mely körültakarta a fehér
3139 5 | tornyon. ~Igazi remekmű ez, melynél nem kímélt sem fáradságot,
3140 12| kenderáztatóhoz értek. A dűlőúton ott mendegélt Csipke Sándor a tulipántos
3141 12| tizenhat csoltói, bodoki ménesért. ~Pedig ha van valami nagy
3142 8 | kevélységgel indult meg a menet élén, egyenesen a Galandáné
3143 14| vigyázzon! Mert akár haza se menjek soha többé! ~- Azt szeretném
3144 10| De lassan megy az idő! Menjenek, nézzék meg, porzik-e már
3145 6 | Gélyi János, és akár ki se menne többé soha. De takaros asszony,
3146 7 | kocsmaajtón. ~- Eh, miért ne mennék be magam is? - gondolta
3147 14| szeretném én csak. Bár soha nem mennél. Ne is menj, azt mondom.
3148 8 | embersikoly, jajveszékelés s mennydörgésszerű roppanások. ~Kitekintettünk
3149 9 | tagadni, hogy gráciában áll a mennyeiek előtt; ha valakinek baja
3150 3 | temetőben? ~- Beleütött a mennykő, lelkem. Összetörte. Pedig
3151 1 | patyolat ingváll s azonfelül a mente meg egy rámás csizma, újdonatúj,
3152 7 | szemrehányóan. - No, te ugyan szépen mentél el Gózonba. ~- Mi nekem
3153 13| nem mert többé lóra ülni; menyasszonyához kívánkozott a kocsiba. A
3154 13| gyerekek~Mikor megindultak a menyasszonyi háztól, a malomzúgóig ért
3155 14| Ejnye, te, erdei gyík, hogy mered azt a selyemkendőt a nyakadba
3156 13| ha késett, nem múlt. Meg mered-e tenni? ~- Én. Már hogy én? -
3157 8 | darab hosszú, ősz szőrszál meredezett, még ijesztőbb külsőt kölcsönözve
3158 13| kitalálta, hogy ez bizony nem méreg, hanem igazi só helyett
3159 11| messzire. Idegenül, irigykedve méregették az egymás játékait, melyik
3160 13| kívánd azt tőlem, Józsi! Nem merem... nem tehetem. Te vagy
3161 12| csinált hamis szemeinek, merengve nézte a vidéket, s ő is
3162 11| Imre maga is nagy szemeket meresztett, s zavarodottan makogá: ~-
3163 2 | elnök közönyösen. (Az ilyen merev, szigorú hivatalnoknak nincs
3164 11| üvegcsináláshoz. Eddig négy mérföldnyiről hozattam az anyagot, mert
3165 2 | megtörölgeti a szemüvegét, mérges, hideg tekintete fölkeresi
3166 14| közülök, széles kalapjával merített belőle, s úgy ivott egy
3167 3 | István csizmadiamester. ~- Mérjen ennek a gyereknek egy pár
3168 1 | fojtott hangon. Jaj, dehogyis merné a ládát kérdezni előbb!
3169 4 | sem hallotta, ki tudja, merre mentek; út pora, melyben
3170 12| Csoltó, Bodok dicsőségéhez mérve. Kilenc vármegyében tudják,
3171 8 | szőve álmomban édesanyám meséit. ~Szüleim semmitől sem féltek,
3172 11| Hallott ő már valahol a mesékben ilyen kinézésű emberekről. ~
3173 12| vármegyében tudják, ötvenkettőben mesélik a lovak szép növését, vékony
3174 3 | kertjében pedig - éppen az imént mesélte Mihók Magda - a madárfészket
3175 4 | onnan el lehetett látni messze-messze a kígyózó országúton, egészen
3176 8 | Benéztem a kulcslyukon. Metsző szél vágott a szemem közé,
3177 5 | selyemvánkosra ültetik, mézes pálinkát ihatik éjjel-nappal,
3178 11| hozza már... ~Erzsike a mézeskalácsaival és a fabábuival játszott.
3179 9 | idejük sem volt szétnézni a mézeskalácsosok közt, hol legjobban hullámzott
3180 8 | Kidudorodó csontok kék mezőben - mint valami heraldikus
3181 1 | az idén is kevesellte a mezőbírói hivatalt, mert öregbíró
3182 11| az a széles nagy ugar a mezsgyén túl, mint egy odacsapott
3183 12| zabot, de meg is rostálta, mielőtt od'adta volna, kiszedte
3184 8 | őkegyelmének fájna a feje, s nem a miénk afölött, hogy mi a cselekedni
3185 14| enyimet, Magdácska... A Szent Mihály-lovát, hehehe. Azt kínáltam nekik,
3186 3 | egész tócsák állnak, a Zákó Mihályék kertjében pedig - éppen
3187 9 | nemkülönben Sánta-Nagy Mihálynak az apja, de meg azelőtt
3188 6 | hagyja szó nélkül Pillér Mihályné Gózonból. ~- Asszonya válogatja
3189 11| Istók halála után Mudrik Mihályt állította maga mellé férjnek
3190 10| Ugye, még ma, édesapám? ~- Mihelyt a nyájat kihajtom az Ordasba,
3191 3 | éppen az imént mesélte Mihók Magda - a madárfészket is
3192 5 | Bágyon túlról költözött mihozzánk) nagyon jól emlékeznek rá,
3193 7 | szalagokat nyújtogatna eléje, mik végighullámzanak két falu
3194 5 | nem! Mit szólna hozzá az a millió szem az égen? ~Most már
3195 11| mintha azt mondaná: "Látod, mim van nekem!" Aztán ő is visszaült
3196 1 | szűcs olyasfélét mondott a minap itt jártában, hogy ebben
3197 5 | kellett. Majd bizony, őt érje mindaz a csúfság és szidalom, ami
3198 14| majornoki határban vagyon, mindazonáltal a bodoki határra ügyel fel",
3199 13| portán, mindjárt ő lett úr mindenben, kifogott az együgyű fiatalokon. ~
3200 14| ámbátor most kápolnástól, mindenestől a majornoki határban vagyon,
3201 6 | Szurkálóval, acélostul? ~- Mindenestül. ~Mikor leeresztette a zsilipeket
3202 3 | vegyes. Látszik is a nyoma mindenfelé, a fák gallyai le vannak
3203 8 | vén boszorkányt! - kiálták mindenfelől, csupán én ráztam a fejemet,
3204 6 | akácfa virága a kacsintása... Mindenkire hullatja, de olyan magasan
3205 2 | levegőben elváltoztatva mindenkit és mindent. ~A bírák arca
3206 4 | fehérebb arca, elbeszéli mindennap mindenkinek, amit úgyis
3207 5 | holnapra is maradt neki a mindennapi kenyérből. ~De nini, hiszen
3208 5 | körültakarta a fehér hálóköntösét. ~Mindennel el van látva, amit szeme-szája
3209 7 | már, hogy hajdú leszek "Mindenszentektől" kezdve. S ha meg a te sorsod
3210 8 | lettünk beeresztve. Legelöl mindenütt Kubcsik tisztelendő úr ment
3211 8 | azonban egyszerre fölrázott mindnyájunkat a Mari néni sikoltása a
3212 8 | csapta be az ablakot, s minket anyámmal, félájultan, ágyunkhoz
3213 6 | folyik fölfelé a bágyi patak, mintsem az én szívem tőled elfordul." ~-
3214 1 | mindjárt másnap, ott a hálaadó misén is csak addig pihentek,
3215 8 | palóc nép babonás, szereti a misztériumokat, hisz az ördögben és rémlátomásokban.
3216 14| nád, koronája hajló, töve mocsárba vész. S ennek is csak, váltig
3217 6 | az elégetése csalhatatlan módja a záporeső kierőszakolásának
3218 2 | kis virágos ködmönke olyan módosan simult, mintha szoborra
3219 5 | egészen eltanulta az úri módot. Azután micsoda becsülete
3220 10| mondá Koppantyú Demeter mogorván. ~- Pedig tegnap beszélte
3221 6 | fölborzolta. A füzesek, a sás, a mogyorófabokrok reszketve hajtják le fejeiket,
3222 5 | Az apja a csoltói sánta molnárhoz akarta erőltetni. Egy cserépbe
3223 6 | róla. Kocsipál Gyuri, a molnárlegény már Szent Mihály lovát is
3224 6 | Gondolt valamit, s kiosont a molnárlegényhez. Rátalált a sötétben a füttyéről.
3225 6 | Tímár Zsófi. Ámbátor a molnárnéért magam sem teszem kezemet
3226 5 | pedig piszkos, zsíros. A molyok is megtették a magukét,
3227 7 | jószágomat haszonbérbe. ~- Bizony mond valamit kegyelmed... csakhogy
3228 2 | keresne. ~- Talán valami mondanivalód van még? ~- Semmi... semmi,
3229 9 | rosszak vegyest, köztük mondanom sem kell Gughi Pannát és
3230 8 | lestük is mindnyájan a mondását): ~- Már én csak amondó
3231 2 | nyugodalma a haló porában. Ne mondhassa neki, hogy adósa maradt:
3232 9 | Krisztust viszi, nem győzi mondogatni: "Ez aztán hang, a kántoré
3233 3 | mentek. ~Az asszonyok igazat mondtak, a gyönyörű piros kőkereszt
3234 14| Magának már felesége van. Mondták a többiek... ~- Esküszöm,
3235 9 | csak gyere el, amikorra mondtam! ~A tűz már nem égett, csak
3236 13| anyjáért, s másnap, mint mondva volt, estefelé be is robogott
3237 3 | nem lesz eső, bár az ég morcos, borús még, akár a Bizi
3238 2 | nézik vissza mereven, és azt morogja önkéntelenül: "A törvény
3239 12| nagy dolog a világon, mind morzsa csak a Csoltó, Bodok dicsőségéhez
3240 8 | Fantasztikus népmesék elhullatott morzsáit összegyúrja, s azok hitté
3241 8 | viszony. Aki az agglegényre mos, az annak az agglegénynek
3242 6 | vágta vissza csintalan mosollyal a molnárné. - Vagy igaz,
3243 6 | járása, nézése, szava, mosolygása. Csak meg ne őrölnék hamar
3244 11| megértenék! ~Haragoszöld színben mosolyogtak feléje távolról a csoltói
3245 1 | könnyhullatásával még tisztábbra mosta. ~~~
3246 6 | zsákjaidat érted! Éppen mostan őrlik, a fele már megvan. ~
3247 11| lakik az a Gyócsi? ~- Itt a mostohaapjánál. Én magam vagyok az - vallotta
3248 11| húgát. Gyócsi Esztert és a mostohaapjától való Mudrik Erzsit. Mert
3249 11| Bogát-hegyet akarja megvenni a mostohafiamtól? Megbolondult az úr? Hallod-e,
3250 6 | megáll a malomkő, és meg nem mozdul reggelig. ~- Hüm! De mikor
3251 2 | elborulva, megjelenésében báj, mozdulataiban kecs, szoknyája suhogásában
3252 5 | angyal még csak meg sem mozdult. Filcsiknek még csak a keze
3253 6 | gózoniak, majornokiak, mozogni fog itt a garat estére. ~
3254 1 | megállottak a falu hatalmasai, s műértőleg nézegették az ócska eszterhajat.
3255 7 | Réki Maris, régi szeretőm! Mulassunk még egyet! Neked adom ezt
3256 6 | egy kortyra. ~Mindenik jól mulatott a patakon és a molnárné
3257 9 | abból egy lyukas tallért múltkor fölismert a kartali boltosnál
3258 5 | a bundához képest még a muszka császáré is csak vattás
3259 3 | átlátszó és fehéres, mint a muszlinruha, a falusi kémények füstje
3260 9 | erdő titokzatos homályában mutatja meg magát azoknak, akik
3261 13| vagy a férfi... ~- Meg is mutatom! - vágott közbe Józsi kevélyen. ~
3262 8 | ingeujját, egy kis léket mutatott a bal karján, melyen akkor
3263 14| az igazi formáját, színét mutogatta... ~...Gyuri még mindig
3264 11| a belsejét. Szánthatod, művelheted a tetejét, adok érte évenként
3265 11| meggondoljuk, csak jól kell művelni. És legalább a víz nem viszi
3266 14| erkölcse, mint a suhogó nád, koronája hajló, töve mocsárba
3267 7 | hajtotta le a fejét, a zúgó nádas, melyet a felhő sötétre
3268 11| Erdők-mezők, tavak, folyamok, nádasok zordonan beülnek a bírói
3269 11| öntötte el a réteket, s akkora nádast növesztett a "királyné szoknyáján",
3270 12| ha volnának bár magáé a nádorispányé, hogy aranyrácsból etetnék
3271 1 | tarka macskája, mert a "nagyitalú" Mócsik György, a gózoni
3272 9 | te! Ne adjam alád ezt a nagykendőt is, Pannus? Úgy nézem, kemény
3273 3 | kezében, ropog a kalászszár, nagyobbodik a tarló, s nyitva marad
3274 8 | éjjel. ~S vöröses szemeivel nagyokat sandított a tanácsbeliek
3275 11| tudod-e, hogy ti gazdag, de nagyon-nagyon gazdag emberek vagytok?! ~
3276 5 | Terkának: akár ő lenne a nagyságos asszony. Biz' az a lelkem
3277 2 | néztek mosolyogva: "Milyen naiv, milyen együgyű lány!" Az
3278 9 | kihíresztelt vallásos legény, hogy nála még Gughi Panna sem buzgóbb
3279 12| templomsorról. ~- Mit keres nálad az a boszorkány? ~- Egy
3280 9 | Biziék szérűjén, hogy ott náluk Csoltón, ahol tavaly szolgált,
3281 4 | aztán illőbb is ehhez a szép naphoz. ~Egy aranyozott keresztet
3282 12| kelletlenül. - Úgyis három napig tart a lagzi. ~A kenderáztatóhoz
3283 8 | pontosan eljárt a templomba, s napközben is sokszor láttam valamely
3284 10| kend vissza, apámuram? ~- Naplemente táján... valamivel előbb,
3285 3 | mehettek. Judit lázba esett, napokig kellett feküdnie idegenek
3286 14| használata huszonhét esztendő óta naponta egy váltó forintnyi hasznot
3287 7 | ezt a rossz tanácsot. A napsugarak pajkosan szaladgáltak rajta
3288 13| háztól, a malomzúgóig ért a nászmenet, olyan hosszú volt, mivelhogy
3289 5 | gallérral, melynek két végén in natura lóg le a bárányláb körmöstül,
3290 12| bírta felszerszámozni a negyedik lovat, elszorult a szíve,
3291 3 | tenné a hosszút a harmat. ~Négyesével, ötösével feküdtek a lányok,
3292 12| van, Csoltóra, Bodokra jön négyest válogatni a parasztoktól,
3293 12| hányszor kérték. Csak nemrég is négyezer forintot rakott össze Bodok,
3294 7 | Csakugyan egy a szára mind a négynek. Aztán milyen szépek, duzzadtak
3295 1 | petrence, utána pedig valami négyszögletes tuskót gurítottak a habok... ~
3296 13| fogadni főzőasszonynak: negyven váltó forint, tizenkét rőf
3297 11| mindenki emlékszik. Sokszor negyven-ötven boglya is lett a "királyné
3298 12| visszájárul tett. Sötét sejtelem nehezedett a szívére. Hallotta ő már
3299 11| csoltói határ! A paradicsom is nehezen lesz ilyen... ~Igaz, hogy
3300 7 | szerencséje? ~Nyomasztó sejtelem nehezíti meg lábait, fejét. Hátha
3301 7 | esett benne később nagy nehézség. Erzsi is akarta, az anyja
3302 14| ni... Csak azt az egyet neheztelem tőlük, hogy az én lovamat
3303 3 | Elfordult, durcásan, mintha neheztelné a vakmerő szót. No bizony,
3304 6 | ímmel-ámmal folyik. Maholnap nekigyürkőzik a homok, s megissza az egészet
3305 11| A cukorrépa is lám, hogy nekiindult a túlsó végben... Nem kell
3306 2 | a bírák. Ott künn a köd nekinehezedett az idomtalan épületnek,
3307 8 | adhatjuk oda a határt, mert nekünk semmi sem maradna. ~E mély
3308 2 | nyájasan integet neki a néma falról, hogy csak beszélje
3309 10| az Ipoly locsogott bele a némaságba. ~- Nyilván az Ipoly felé
3310 6 | bent a szobában. És a nagy némaságban csak mintha messze, nagyon
3311 13| volna! - sóhajtott fel Anna nemegyszer. ~- Hát akkor ugyan mi lenne? ~-
3312 14| kijött az ajtó elé is, némelykor pedig útban találta a kis
3313 5 | látszott, nyugodt. Talán még némi megelégedés is van rajta,
3314 12| pedig hányszor kérték. Csak nemrég is négyezer forintot rakott
3315 8 | Ugyan mi legyen az, nemzetes bíró uram? ~- Az itten a
3316 2 | mondd meg neki, hogy Anna nénéd ártatlan volt. ~- Gondoltuk
3317 8 | Hogy van kigyelmed, édes nénémasszony? - kérdé az öregbíró tiszteletteljes
3318 5 | Egyrészt, hogy legszegényebb a népe, de kivált mert nincs egyetlen
3319 8 | dolgokkal. Fantasztikus népmesék elhullatott morzsáit összegyúrja,
3320 6 | csillogó homoknak is, melyet a népregék tündéreinek pici lábai taposnak,
3321 9 | hol legjobban hullámzott a népség, mindjárt besötétedett,
3322 9 | Szűz Mária~Azért lett olyan népszerű a keresztény vallás is,
3323 1 | Jött is hetek múlva valami nesze az úszó ládának, amelyiken
3324 7 | eredni, mikor Pali valahogy nesztelenül csak egyszerre előtte termett. ~-
3325 4 | asszonynak, akinek most az a neve, hogy "szalmaözvegy". Ha
3326 9 | vagyok. A pénzedet loptam, nevedre hazudtam... ~A szomorú arcú
3327 14| Magdára nézve, mert nem olyan nevelés, sem nem olyan fajta...
3328 12| János keze alatt. ~Maga nevelése mind a négy, a szemei előtt
3329 3 | fogta meg Bizi apót. Hogy nevelkedik ez föl, ha még a szeretetet
3330 12| tudományukat Gélyi János, s olyanná nevelte ezt a négy csikót, hogy
3331 11| gondolatja. ~- Eszterke! No, nevess hát! Gyere ide, lelkem! ~
3332 10| a világ tavaszkor. Hogy nevet, hogy örül a természet!
3333 10| Boriska nem volt ott. Apja a nevét kiáltotta, de a tájék nem
3334 13| csucsorította a száját ő is a nevetésre, hogy egyszer csak eltört
3335 13| elevenebb lett a ház az ő nevetésüktől és ajtócsapkodásaiktól. ~
3336 5 | félnének a nagy szájától, csak nevetnének, de így mindössze nem törődnek
3337 7 | nap első sugara ráesett, nevette ezt a rossz tanácsot. A
3338 13| vászonnépnél is - gúnyosan nevették ezt a dolgot. ~Hát még ezek
3339 5 | vattás lajbi. ~De bármilyen nevezetes ruhadarab is, s akármit
3340 13| miatta. Gazdáját kamasznak nevezte, apró gazdasszonyát veréssel
3341 5 | Egyszer csak jönni kezdtek névtelen levelek a postán, tíz, húsz,
3342 9 | szolgált, valami Kovács Maris nevű érdemes hajadonnal járt
3343 3 | sarlóval!) Olyan nyugtalanul nézeget vissza férjére. Vagy nagyon
3344 3 | sárga fürjek kíváncsian nézegetik, hova lett az árnyékos szalmaerdő?
3345 1 | hatalmasai, s műértőleg nézegették az ócska eszterhajat. Már
3346 6 | de mindene módos, járása, nézése, szava, mosolygása. Csak
3347 8 | összes ablakai a temetőre néznek. Anyám építtette azt oda.
3348 10| szereted Boriskát? Gyereknek néztelek, észre sem vettem... nem
3349 8 | gyerekek, pedig remegve néztük: hogyan esteledik, mint
3350 10| lassan megy az idő! Menjenek, nézzék meg, porzik-e már az út,
3351 9 | eleresztette. ~- Nem, nem! Hadd nézzelek még. Olyan nagyon szép vagy
3352 8 | vagyok sebbel, harapással. Nézzétek a testemet! ~S ezzel feltakarta
3353 8 | bizonykodott, hogy boszorkányok nincsenek e világon, hanem ez az egyetlen
3354 5 | gyújtott, hogy jobban lássa, nincsenek-e meghalva? ~A mély lélegzet
3355 8 | pontok voltak, villámgyorsan növekedők, mígnem idegreszkettető
3356 12| ötvenkettőben mesélik a lovak szép növését, vékony lábaikat, módos
3357 13| legényke is nyúlánk, jó növésű, mint a rozmaringszál, össze
3358 11| réteket, s akkora nádast növesztett a "királyné szoknyáján",
3359 8 | találkozzék, mikor a legszebb női arcot látja maga előtt... ~
3360 12| a belédi grófnak, mikor nősült, hogy de bizony abból a
3361 1 | ni, a Périék pajtájánál! Nosza, szaladj hát utána, öreg
3362 7 | Bort ide még! Hogy is van a nótám? Megfizetem, itt az ára... ~
3363 7 | utoljától veszetté. ~- Húzd el a nótámat, öreg Gilagó Marci! ~Az
3364 11| tudja, milyen ember? ~A nótárius meg is komponálta, olyan
3365 5 | bánt azzal is, mintha a nótáriusék jurista fiának téli bekecse
3366 11| De 'iszen okos ember a mi nótáriusunk, habár nem fogant is meg
3367 12| mind a négy, a szemei előtt nőttek fel ilyen gyönyörűségnek,
3368 4 | s elmegy azzal a másik nővel a világba elkárhozni. ~Hírét
3369 8 | vendégünk érkezett: apám nővére a kisleányával. Felbátorított
3370 14| Már megint azt a korsót nyaggatod? Hova szaladsz már megint?
3371 10| édesapám? ~- Mihelyt a nyájat kihajtom az Ordasba, ott
3372 14| mered azt a selyemkendőt a nyakadba venni? Hát hétköznapra való
3373 10| csengőket, kösse a négy vezérürü nyakára, hogy én messziről halhassam. ~-
3374 1 | egyik, hat olajos kendő, nyakba való kettő, ezüstcsatos
3375 7 | jöttem? - kérdé halkan, és nyakkendője csokrát babrálta. ~- Sicc,
3376 1 | imádságoskönyvek leveleit nyálazták, ahol pedig az Úr kímélő
3377 12| szeme, ni, hogy odanézett a nyalka legényre, epedőn, lopva,
3378 5 | mondják, a Gélyiné lelke nyargal megriadt lovakon) megbotlott
3379 12| őket télen meleg pokróccal, nyáron megúsztatta, kiscsikó-korukban
3380 8 | asszonyomé. ~- Meg kell égetni! Nyársra kell húzni a megátalkodott
3381 6 | száradni. ~A napfény kiöltött nyelvecskéi végigtáncoltak a sövényen,
3382 12| teszed... mert még a rossz nyelvek nem teltek be velem, aztán
3383 11| uram annak az igazságnak a nyelvén. ~Nem is lehetett már ezen
3384 6 | rakják... hogyne... s amit nyelvük érint, nyomban feketébb
3385 13| hóba, mert ha alácsúszott a nyereg, hiába volt kezére csavarva
3386 1 | onnan kukoríkolt, a lovak nyerítettek az istállóban, a juhok pedig
3387 7 | ragyogásukban aranyos színt nyertek, de elvesztették a csillogó
3388 2 | borzongatást keltve besüvít a nyílásokon: "A törvény, törvény." ~
3389 8 | meghúzta az ajtómadzagot, s a nyíláson át beereszté előbb a szent
3390 3 | betűknél, derékon törte ketté nyilával az Isten, mintha mondaná: "
3391 6 | hullatja, de olyan magasan nyílik, hogy nem lehet ágat szakítani
3392 14| szoknyában, begyesen, kacéran, nyíllal a szemükben úgy húzódnak
3393 8 | S mintha ezalatt sírok nyílnának a temetőben, kutya, kutya
3394 10| mintha két óriási tulipán nyílt volna ki a buja fű közül,
3395 3 | nagyon gyanakszik. ~Karikában nyiszál a sarló az aratók kezében,
3396 5 | egyszer! ~Lehet, hogy fel sem nyitja többé azokat a bűbájos szemeket,
3397 5 | mindjárt kitalálta a dolog nyitját is. Egyenként visszaküldte
3398 10| este, minduntalan ki kell nyitni az ablakot, maga lássa,
3399 9 | felé. A gyermek éppen most nyitotta ki szemecskéit s mosolygott. ~-
3400 11| tudja, hogy történt, hogy nyitották meg a csoltói kőszénbányát.
3401 3 | rózsa, a másik, aki ott nyög, olyan fehér, mint a liliom. ~
3402 5 | odatalált, ahonnan a halk nyöszörgés hallatszott. ~A szolgabíró
3403 12| hallotta. Aztán egy cserepes, nyöszörgő, köhécseléstől kísért hang
3404 8 | feküdt tarka ágyán lihegve, nyöszörögve a vén banya. Fején jégborogatás
3405 1 | lásson egy kis világot ő is. Nyolcéves innen-onnan, s még nem volt
3406 14| Néha tíz darabot, máskor nyolcvanat is. S erről lehetett megtudni,
3407 7 | vajon lesz-e szerencséje? ~Nyomasztó sejtelem nehezíti meg lábait,
3408 10| virágot szedni... Itt a nyomok a homokban. ~Arra tartottak
3409 11| pedig hadd lett volna a nyomorék Imréé, ő fizetné ki mint
3410 11| a jószága, mint a háta. Nyomorult egy irtvány, az bizony nem
3411 5 | különben is. Aztán sohasem nyomta még így, sohasem volt még
3412 14| róla. Fedi most is. Eltűnt nyomtalanul, híre-hamva sincsen. Senki
3413 4 | mentek; út pora, melyben nyomuk veszett, el nem beszéli,
3414 9 | feneketlen verem volna, hova a nyugalma, lelke odaveszett. ~- Mondjad
3415 6 | csillogó veres hajadat, mely a nyugalmamat megint elsöpörte. ~Befutott
3416 6 | felhőt, egyszerre elborítja nyugat felől az egész égboltot.
3417 2 | hogy legyen meg a teljes nyugodalma a haló porában. Ne mondhassa
3418 11| az árnyék. ~Éppen a nap nyugszik, s még a vén Bogátot is
3419 14| Nem volt odahaza maradása, nyugta, ami a kezeügyén megfordult,
3420 9 | ott is hánykolódik valami nyugtalan lélek, az sem tud aludni,
3421 4 | Elhiszem. Megszabadultál a nyűgtől. Hát csakugyan elkergetted?
3422 13| ember, állat nem maradhatott nyugton miatta. Gazdáját kamasznak
3423 7 | mintha arany szalagokat nyújtogatna eléje, mik végighullámzanak
3424 9 | megbocsátasz... ~Maris nyájasan nyújtotta neki engesztelésül a gyermeket.
3425 7 | tömzsi levelek mosolyogva nyújtózkodtak ki a melegítő fénytől, s
3426 2 | elnök megint a zsebkendőhöz nyúl. A kegyetlen ember egészen
3427 5 | kellett az öreg kiszolgált obsitosnak, csakhogy őrá bízzák. A
3428 5 | mindig a régi bundát látta az ócskában, s rendes szójárása: "Fölteszem
3429 10| Fekete major juhásza. - Odaadom a leányt. Isten neki...
3430 8 | azt cselekednénk, hogy odaajándékoznók a falu határát egész idáig
3431 11| ha ti megszólaltok, ha odaálltok az emberek közé igazságot
3432 8 | kénkőgőz tódult kifelé, odabent pedig dobogott a padló,
3433 13| Annácska megint sírva fakadt, odaborult a Józsi nyakába, és behunyva
3434 11| a mezsgyén túl, mint egy odacsapott csúf folt valami zöld ünnepi
3435 14| és füvekre. Azok legelőbb odaengedték neki a színüket, aztán az
3436 1 | levegőben. ~Eközben ők is odaértek a faluházához. Baló Mihály
3437 8 | Egész sereggé szaporodtunk, odaérve. A kerítésnél a két kisbíró,
3438 2 | a hollóhajat a fején. ~- Odafönt másképp tudódott ki az igazság.
3439 1 | innen, azt mondom... ~Aztán odafordult a tanácsbeliekhez: ~- Biz
3440 11| egyik, a fekete kő éppen odagurult a hutás lábaihoz. ~Fölvette,
3441 8 | helyet és tárgyakat, azalatt odagyűltek a "felső vég" összes öregasszonyai,
3442 12| Gyi Tündér! Ráró! ~Aztán odahajította két kibontott gyeplőszárát
3443 14| oka. ~Színes korsóikkal odajárnak a lányok, arra várják őket
3444 14| tarisznyából, a tarisznyamadzagot odakötötte a korsó fülére, megcsörögtette
3445 13| kívánkozott a kocsiba. A lovat odakötötték a saraglyához. Még kevélyebben
3446 11| milyen szép fűbokor nőtt odalenn a kavicsok közt! Milyen
3447 2 | egészen el van érzékenyülve. Odalép a lányhoz, megsimogatja
3448 5 | hallatszott. ~A szolgabíró odalépett, s széthúzta az ágyfüggönyöket.
3449 1 | kedves, az édes Cukri bárány odalett... ~Milyen szépen rázogatta
3450 6 | molnár, kivált, ha sokáig odamarad a katonaságnál, mert hiába,
3451 1 | bolond gyerek, a bizony odamegy egész közel, s még meg is
3452 3 | Panna. - Akkor bizonyosan odamennek. Eredj csak, kis Andris,
3453 10| piroslott messziről valami. ~Odamentek. A Boriska piros karmazsin
3454 6 | az őrlő asszonyok az odanézést is, a visszanézést is. Szóba
3455 11| hogy igazi palóc vagy... odanőttél a röghöz - akkor hát kiveszem
3456 14| a hóna alatt. ~Sás Gyuri odanyúlt, megigazította. S ha már
3457 8 | sikoltása a szomszéd szobából. Odarohantunk, hogy tán a kisleánykának
3458 5 | De azért önkéntelenül is odatalált, ahonnan a halk nyöszörgés
3459 14| kicsit. ~Magda megállt, odatámaszkodott ahhoz a kiálló, hegyes gerendához,
3460 14| szoknyácskáin. A vékony gyolcsvászon odatapadt szép derekához, s annak
3461 14| megfordult - Istenem, Istenem! - odaütötte a csűrből kiálló gerendához
3462 10| regénye~Biz a szegény Gyuri odavan. Ott fekszik a bundán az
3463 11| hogy az Erzsi figyelmét odavonja, mintha azt mondaná: "Látod,
3464 12| hegyszakadékokat, ezeket az öblös, nyitott koporsókat. ~-
3465 11| csak gyerek még. ~Fölemelte öklét. "Hej, ha most itt volna,
3466 3 | veszedelem. A lány meghal, ökrei fölfújódnak, csűre, asztagja
3467 5 | szunnyad anya és gyermek. Öldöklő fáradtság altathatta el
3468 7 | csínyjéért, fölvette az ölébe, megcirógatta szelíden,
3469 9 | tőlem? Hajtsd a fejedet az ölembe. Te is az Úr híve vagy,
3470 2 | vastag fonata kioldózva ömlik arcára. Jobb is, ha eltakarja,
3471 14| azért mégiscsak elindult. Önkéntelen vitte ahhoz az átkozott
3472 1 | csap az a patak, s ki nem önti a bodokiakat, mint az ürgét,
3473 11| négy álló évig egymás után öntötte el a réteket, s akkora nádast
3474 3 | jó volt: mintha a lábára öntötték volna. ~A gyerek örült neki,
3475 4 | délelőtt a dohánypalántát öntözé nagy gonddal (ha megjön
3476 2 | simult, mintha szoborra lenne öntve; fekete szemei szendén lesütve,
3477 8 | Galandáné számára hoz az ördög a putnoki vásárról. Csak
3478 8 | misztériumokat, hisz az ördögben és rémlátomásokban. Egy
3479 14| húzódnak át, mint a pávák. Az ördögé már az, aki ezt az utat
3480 8 | odagyűltek a "felső vég" összes öregasszonyai, s azok csakhamar megállapították
3481 14| meg beszéli... Az ilyen öregasszonynak már létra van a szívétől
3482 10| Hiába magyarázzák neki az öregasszonyok, hogy még nincsen este,
3483 12| ki a kapun egy töpörödött öregasszonyt. ~- Ki volt az az ördögök
3484 5 | emlékeznek rá, kivált az öregebbek. ~Hosszú, sárga alkotás
3485 6 | Nem én hagytalak. Öregeké az elsőség a malomban -
3486 5 | nélkül. Bizony kő van az öregembernek a szíve helyén. ~Ahány majornoki
3487 5 | volt kénytelen eljönni az öregért. ~- No, öreg, most én magát
3488 5 | gazda, szemben legyen vele, örökké láthassa. ~No, az igaz,
3489 10| kegyetlen emberhez, akivel örökös ellenség. De hát miért is
3490 14| Micsoda dolgod van neked örökösen annál a kútnál? Azt szeretném
3491 4 | ikreket szült, annak az örömére ajándékozta az eklézsiának. ~-
3492 10| tavaszkor. Hogy nevet, hogy örül a természet! Minden élet
3493 3 | öntötték volna. ~A gyerek örült neki, ragyogó mosoly ült
3494 12| hegyszakadék, jaj, ott is egy örvény!... ~- Verjen meg az isten;
3495 8 | csizmáinak izmos két sarka össze-összeütődött, mintha a bokázót csinálná
3496 10| az arcába nézett. Bizony össze-vissza volt az karcolva barázdákkal,
3497 13| lehetett két ilyen tacskót összeadni! Az egyiknek bábu kellene
3498 2 | idomtalan épületnek, s szinte összébb szorítá annak falait, ráült
3499 13| Jöjjön csak ki! ~A gyerekek összebújtak a kertben egy dértől csillogó
3500 7 | kékre marta dúlt arcát, összecsapkodta gesztenyeszín haját, mire
3501 9 | szét a gallyak s hirtelen összecsapódtak... S eléjök lépett a fák
3502 14| ráütött a kezére, de ma már összecsókolta - s az igaz, hogy rá sem
3503 3 | Istókkal, a kőművessel. Hogy összeesett az öreg! Nem is csoda, csövestől
3504 11| szökött oda, s kezeivel összefogta a köténykéje alsó szélét:
3505 11| letapossa őket, meggyűri, összegázolja, reggelre azért megint csak
3506 3 | szabad az ember ujjainak összeilleszteni. Bizony, kigyelmedet meglátogatta
3507 3 | nagyon különös színű, hogy összekeverhetné más hajjal, hanem mivel
3508 1 | bárányomat. ~A tanácsbeliek összenéztek. Kié vajon ez a szép, szomorú
3509 3 | kérdé Bizi fojtott hangon. - Összeragasztod? ~- Nem én! - viszonzá Istók
3510 4 | tekintetet vetett a halottra, s összeroskadt. ~Majd felkelt, megragadta
3511 1 | recsegve hajladoztak, a szél összesöpörte az utak porát, s haragosan
3512 7 | reggeli szélben remegve összesúgtak, a piros kökörcsin, mely
3513 14| körül, hogy egész Bodok összeszaladt a csodájára. ~Hanem aztán
3514 4 | Szíve nagyot dobbant, majd összeszorítja valami, keze megreszket,
3515 7 | lóhere is kiesett. Réki Maris összetaposta... ~Mák Gergely uram fejét
3516 14| Mert ha te azt a korsót összetöröd, vissza ne kerülj ide többé!
3517 14| Gálné, olyan igaz, hogy összetöröm a csontjaidat! Hallod-e,
3518 14| Ejnye, adta, adta... összetörted, fiam, a korsót - szólalt
|