abbah-buzgo | buzt-erosz | erref-gyere | gyerm-jajve | jancs-kozon | kozos-megke | megki-ossze | oszto-szaja | szaka-tudne | tudod-zuzod
Fejezet
3519 9 | tovább, édes Panna lányom! - ösztökéli Filcsikné. - Mit mondott
3520 8 | vegyült olykor a zsivajba. ~Ösztönszerű félelem fogott el. Apámért
3521 3 | hangokat is hallana onnan, ösztönszerűen a csalitos felé futott,
3522 8 | kíváncsiságot sem, az állán öt darab hosszú, ősz szőrszál
3523 9 | imádság a fekvése, ébredése, s ötféle olvasó is van a rokolyája
3524 3 | hosszút a harmat. ~Négyesével, ötösével feküdtek a lányok, asszonyok
3525 5 | levelek a postán, tíz, húsz, ötven forinttal terhelve. Rendesen
3526 12| Kilenc vármegyében tudják, ötvenkettőben mesélik a lovak szép növését,
3527 14| de a hajszálaik sem az övék többé. ~A rétet már nem
3528 4 | Tímár Zsófi özvegysége~Ezek a kedves kis portékák,
3529 11| mit beszél. Mudrik Mihály őkegyelme felelget neki. ~- Micsoda?
3530 1 | Éppen a községházához értek őkegyelmeik, s minthogy Sánta-Radó Ferenc
3531 8 | gózoniaknak, s akkor a gózoni bíró őkegyelmének fájna a feje, s nem a miénk
3532 8 | mehessek. ~Elöl az öregbíró őkelme ballagott, utána Bugó Istók
3533 8 | azt is mind a Galandáné okozta. ~Ez a Galandáné mosott
3534 5 | a bélésben és gallérban okozva botrányos kárt. ~De Filcsik,
3535 5 | minden ékességétől. Pedig október végét mutatta a kalendárium.
3536 1 | négy szélből az egyik, hat olajos kendő, nyakba való kettő,
3537 4 | kendőt leoldotta, s piros olajosat kötött fel az útra. Péter
3538 14| nem vették meg... pedig olcsón adtam volna. ~- Miféle lovát? -
3539 6 | viganóját, húgom, hogy a színes oldala van kívül. Ej no... hát
3540 9 | tarjániak, belédiek, a túlsó oldalon pedig a jó Isten tudja,
3541 1 | megereszkedvén a rántásban, magától oldózott, s a nehéz új ködmön kezdett
3542 3 | belefonódott, s melyet a Csatóné ollója levágott, vagy hogy csak
3543 2 | lassan, lomhán forgott az ólomkarika. ~A bírák fáradtan dőltek
3544 1 | Gúnya nélkül nem léphet az oltárhoz szégyenszemre. Már mindene
3545 1 | lehámozta, itt-ott kirepedt az olvadékony földből egy darab, s elmállott
3546 9 | fekvése, ébredése, s ötféle olvasó is van a rokolyája zsebében,
3547 12| tudományukat Gélyi János, s olyanná nevelte ezt a négy csikót,
3548 9 | bíró udvarán, pöre van az olyannak. ~Rebesgetik... Ki is beszélte
3549 3 | Azután meg a búzakévék lettek olyanok, mintha mindenik a Péri
3550 1 | Mócsik György, a gózoni szűcs olyasfélét mondott a minap itt jártában,
3551 3 | Pista szenvedélyesen, s olyat csavarított a gercén, hogy
3552 8 | elhaló szusszanás vegyült olykor a zsivajba. ~Ösztönszerű
3553 14| ismerősen a kolomp. Éppen arra, őmellettük ment el a Riska, s nagy
3554 10| de csakhamar aztán kékes ónszín váltja föl. ~...A csengettyűk
3555 5 | kiszolgált obsitosnak, csakhogy őrá bízzák. A revolúció óta
3556 6 | kereket megmozgassa, egy-két óráig - de mi az ennyi életnek?
3557 8 | miatt bezáratta huszonnégy órára. Egy sötét kamra volt a
3558 13| csillogó ribiszkebokor mögött; orcáik egymást érték, s nem a hideg
3559 9 | tudja... talán a két piros orcája, csípőn ringó karcsú derekának
3560 10| Mihelyt a nyájat kihajtom az Ordasba, ott rábízom addig a bojtárra,
3561 2 | mondják, hogy Bede Anna orgazdaság vétsége miatt félévi fogságra
3562 7 | Elbújt a virágos kertbe, az orgonabokrok mögé, a fehér babos kendőjét
3563 1 | bárány ült, makacsul, mintha őrizné. Látták Csoltón, sőt még
3564 6 | zsákjaidat érted! Éppen mostan őrlik, a fele már megvan. ~Ajkaiba
3565 6 | Klára jár-kel mosolyogva az őrlők között, pedig neki van a
3566 6 | mosolygása. Csak meg ne őrölnék hamar azt a búzát! ~Gondolt
3567 2 | elnök, letolva pápaszemét orra hegyére, izzadó homlokát
3568 8 | bűzt árasztva. Befogott orral, lassan, lábujjhegyen léptünk
3569 12| azok prüszkölve, ziháló orrlyukkal, aprózó táncban indultak
3570 2 | többé, a király képe meg az országbíróé is odább, nyájasan integet
3571 5 | van, teszem azt, a csoltói országút: olyan, mint a palló; a
3572 5 | minélfogva arrafelé építették az országutat, amerre jártak. ~Ott van,
3573 4 | legelőször is odanézett a bágyi országútra. ~Amott jön! Zsófi az! A
3574 2 | van ítélve. ~A bádogkarika őrült sebességgel kezd forogni.
3575 3 | mondá félénken, s kivette az orvosságos üveget a köténykéje alól. ~
3576 3 | Egy beteg testvéremé volt. Orvosságra van szükség, és nincs pénzünk. -
3577 13| s lángba borult arccal osont ki a konyhába. ~Egy félóra
3578 7 | gyeplő. Csakhogy mióta az ősszel meghalt a szegény Bede Anna,
3579 12| ágaskodott a gyeplős és az ostorhegyes, a szépasszony rózsás tenyeréből
3580 8 | a fekete háttért, de nem oszlatta el, mert emlékszem még,
3581 8 | fehéredtek; csak kriptánk magas oszlopa piroslott. ~Távolabb, a
3582 14| eltakarta, beburkolta. És nem oszlott el soha többé róla. Fedi
3583 11| vették itt kezükbe ezt az osztálydolgot. ~A Bogát meg a "Csipke"
3584 11| földet három egyenlő darabra osztani, az ingó-bingó jószágot
3585 11| Erzsié lett. Gonosz apja az osztásnál megrövidítette, kijátszotta
3586 12| vagy magaddal viszel? ~- Otthagylak - mondá kelletlenül. - Úgyis
3587 14| aztán, mint szokás, nagy óvatossággal lebocsátotta. ~Bugyborékolt
3588 5 | bizony megeshetett, ha nem is ővele, de az apjával, ki szintén
3589 6 | Adj egy köteg sarjút a padlásról. ~- Akár kettőt. ~- Én pedig
3590 8 | odabent pedig dobogott a padló, mintha két ember viaskodnék
3591 2 | kollégák arcát, az ablakot, a padlót, a nagy vaskályhát, melynek
3592 1 | amott fordul ni, a Périék pajtájánál! Nosza, szaladj hát utána,
3593 1 | felsővégen mindenki tud róla, Sós Pálék kertjénél egyszerre nyoma
3594 2 | levegő volt, ködmön- és pálinkaszag, s a legfelső ablaktáblán
3595 5 | selyemvánkosra ültetik, mézes pálinkát ihatik éjjel-nappal, megbecsülik,
3596 7 | hogy mikor anyja bement Palival a szobába, a macskát, amelyet
3597 5 | országút: olyan, mint a palló; a szép Bitró Erzsébetnek
3598 1 | álruhában, nem kerülő úton, nem pallossal, hanem csak puszta kézzel?... ~
3599 13| zokogásba ment át. ~Homokos Pálné, Filcsikné és Felsővégi
3600 1 | aztán megigazította hátul palócosan fésűre fogott, deres haját,
3601 8 | Galandáné mosott a szegény Palyusra. Ez a szó: 'mosott', nem
3602 8 | elmondtam neki, hogy a Palyussal történik valami. ~- Bolond
3603 11| sehol a magasban ez a nehéz panasz. ~Vígan jött haza Mudrik,
3604 4 | sincsen. Nem kérkedett, nem panaszkodik. Hanem az a fehér arca,
3605 11| a bátyja felé fordultak panaszkodóan, reménykedve, várakozólag. ~
3606 6 | megsajnálta, oly szomorú, panaszos hangon kéri. Aztán igazán
3607 9 | Máriának. Meg is kérdezte Pannától, hogy od'adta-e? ~- Oda
3608 9 | alád ezt a nagykendőt is, Pannus? Úgy nézem, kemény a fekhelyed,
3609 1 | van a hátgerincén, piros pántlika a nyakában. Nagyon szerethette
3610 8 | akasztotta föl magát a felső pántra: nagy bagariabőr csizmáinak
3611 1 | újdonatúj ködmönben, mely panyókára fogva lógott a válláról.
3612 11| megkopogtatta az ujjával, a pápaszemén keresztül is még egyszer
3613 2 | asztalon, míg az elnök, letolva pápaszemét orra hegyére, izzadó homlokát
3614 13| kellene még, a másiknak papirossárkány, nem feleség... Vagy ha
3615 5 | fölébredt, a szép piros paplan fölébe oda volt terítve
3616 9 | volna jó kivenni árendába a papoktól a perselyeket! ~A bágyiak
3617 12| Megérti a négy okos állat a parádét... a csörgőket is a kantárhoz
3618 11| is ez a csoltói határ! A paradicsom is nehezen lesz ilyen... ~
3619 5 | ki az egész környéknek parancsol. ~Hanem hát nem azért volt
3620 2 | kamrában, akkor jött ez a parancsolat, a "fél esztendő miatt",
3621 5 | most is kék a hidegtől, s parányi tagjai reszketnek, mint
3622 5 | emberekkel: "Mire való a parasztnak a csizma? Járjanak kendtek
3623 12| jön négyest válogatni a parasztoktól, és bizony megesik ilyenkor...
3624 3 | nem bocsátá addig, míg egy parázs csókkal ki nem váltotta
3625 12| vágtatnak szilajon Gélyi paripái; nem is paripák már, a szörnyű
3626 12| szilajon Gélyi paripái; nem is paripák már, a szörnyű sebesség
3627 1 | süvített a levegőben, mint egy parittyakő. ~Sós Pál odanézett fanyarul,
3628 9 | már várta. Ott ült a kút párkányán, fekete lebontott hajával
3629 10| feje erőtlenül hanyatlik a párnára, szemeit behunyja: ~- Hallom
3630 5 | is szívesen cserél vele parolát, csak jöjjön el minél előbb,
3631 1 | vidéken. ~Megnépesült a part, s itt-ott megvillant egy-egy
3632 13| kerestek volna neki olyan párt, akinek már megjött az esze.
3633 9 | szégyen, hogy égeti fejét a párta, rá sem hederít, felé sem
3634 14| Mert tisztesség minden pártának, ha fényes, de hiába hímeznénk-hámoznánk,
3635 10| hogy otthagyta! ~Most már a parthoz értek a juhászok. Az ereszkedőnél
3636 11| árvaleányhaj teng a szakadékok partján. A szegény kis Eszterkéé
3637 6 | Csoltóról, ülik a Bágy partját a malom környékén, és a
3638 1 | Az ám, most, hogy ím a partnak hozza a szél, Tóth-Pernye
3639 1 | hömpölygött alá az ár, s a partok tömött fűzfabokrairól nemcsak
3640 6 | darabig a gátat, majd a partokat, hanem aztán meggondolta
3641 6 | hogy még a barázdák is patakká dagadtak. De 'iszen mégse
3642 6 | Mindenik jól mulatott a patakon és a molnárné fogadásán,
3643 1 | csizma, újdonatúj, még a patkó se volt ráverve. Szegény
3644 11| erősebbek az embereknél... ~Patkós csizmái alatt megcsördültek
3645 14| bajom, hogy elvesztettem a pátrónusaimat, ezeket a lókupeceket. ~-
3646 1 | ezüstcsatos mellény, tíz patyolat ingváll s azonfelül a mente
3647 5 | Filcsik éjjel hazajött a "Patyolat-ing"-ből, lakását feltörve,
3648 1 | lábacskáival megkapaszkodik. Szép patyolatgyapjas, két fekete folt van a hátgerincén,
3649 3 | egyenként. ~Len ha lenne, patyolatnak fonnák, ha kihull, azt hitte
3650 14| úgy húzódnak át, mint a pávák. Az ördögé már az, aki ezt
3651 3 | hevert két darabban a sárguló pázsiton. Nini, hova lettek az aranyos
3652 5 | hiába van selyemből, lágy pehelyből, hiába igazgatják minduntalan
3653 13| anyja. ~- Eredj érte, kis pehelykém... Ő majd elküldi a cselédet. ~-
3654 6 | ennyi életnek? Kieszi a penész az utolsó zsákot, mire sor
3655 8 | szagolta volna a börtön penészvirágát. ~- Késő! - hörgé. - Már
3656 9 | földre. - Bűnös vagyok. A pénzedet loptam, nevedre hazudtam... ~
3657 5 | többi. ~Nem is jöttek hát pénzeslevelek többé ezután, hanem szomorú
3658 5 | Egyenként visszaküldte az érkező pénzesleveleket a szolgabírónak. Hogy mer
3659 3 | gondoskodott róla. ~Mikor minden pénzük elfogyott, még a fölösleges
3660 3 | Orvosságra van szükség, és nincs pénzünk. - De vegye meg tüstént.
3661 12| megkenve állt az udvaron, egy perc alatt be volt fogva. Felültek. ~
3662 8 | színre láttam, mintha e percben is szemem előtt volna, hogy
3663 2 | hallgatta a jegyző tollának percegését, a másik ásítozva dobolt
3664 3 | magában: "Ha már egyszer peregni kezd a kalász szeme, megérett
3665 1 | messze... amott fordul ni, a Périék pajtájánál! Nosza, szaladj
3666 1 | Ágnes kelengyéje: három perkálszoknya, négy szélből az egyik,
3667 9 | pislogott egy-egy szikra a pernye alatt; az álom lecsukta
3668 9 | kivenni árendába a papoktól a perselyeket! ~A bágyiak hajlott estén
3669 14| Megízlelték egymás után. Persze hogy bor, csakhogy nagyon
3670 8 | hogy ilyen dolog talán még Pesten sem esett az éjjel. ~- Mégis,
3671 1 | valahol!) Azután jött egy petrence, utána pedig valami négyszögletes
3672 1 | láda bolondjában utoléri a petrencét. Nincs valami messze...
3673 8 | bugyogott föl melléből. ~A vért piciny tenyereivel fogta föl, s
3674 13| aztán lassanként csendes, pihegő zokogásba ment át. ~Homokos
3675 7 | Szűcs Pali, leült egyet pihenni a határkőre. Különös gondolatai
3676 5 | megsiratója, a temető árka lesz pihenő ágya. ~[*] Meghal a lésza
3677 9 | akihez jött, az Úr ölében pihent a téres tisztáson, mely
3678 1 | hálaadó misén is csak addig pihentek, míg az imádságoskönyvek
3679 9 | Isten a tanúm rá... ~E pillanatban a hold tányérja mintha a
3680 6 | véleményt nem hagyja szó nélkül Pillér Mihályné Gózonból. ~- Asszonya
3681 8 | a kocsisok kereszteket pingáltak fokhagymával az istállóajtókra,
3682 8 | a virágok vérrel voltak pingálva a fehér havon! ~A végzetes
3683 5 | kocsonya. ~Filcsik előkereste a pipáját a dolmányzsebéből, megtömte,
3684 10| hallom... ~Édes mosoly pirosítja meg arcát, de csakhamar
3685 1 | hiába igyekeztek beszegni pirosnak. ~Minden érezte az Isten
3686 6 | sugarakat, s a Vér Klára arca pirosodik tőlük. ~Észreveszik... hogyne...
3687 12| ajtaja ki volt nyitva, s szép pirospozsgás menyecske jelent meg benne -
3688 14| szívétől az eszéhez! ~Amilyen pirulós, szégyenlős, hisz gyerek
3689 11| irigységtől, s Gyócsi Imre pirult el az örömtől. Hiszen annyi
3690 11| vagyok az - vallotta be pirulva. ~- Akkor veled alkuszom
3691 9 | nem égett, csak itt-ott pislogott egy-egy szikra a pernye
3692 3 | haja volna. ~Pedig Csató Pistának nem szabad ilyen kétféleképp
3693 9 | Te pedig, Csúz Gábris, piszkáld meg egy kicsit a tüzet,
3694 5 | foszladozott, a sárga alapbőr pedig piszkos, zsíros. A molyok is megtették
3695 1 | ne térjen többedmagával! ~Piszkosan hömpölygött alá az ár, s
3696 6 | zsilipeket. ~A pörgettyű meg a pitle zaja elnyelte fojtott hangját,
3697 10| bemegyek hozzád! ~Megnyomta a pitvar kilincsét, bement. ~A Fekete
3698 3 | kopogott az öreg után a pitvarba. ~Ott künn ezalatt eloszlottak
3699 8 | kisbírót főtisztelendő Kubcsik plébános úrért, hogy a helyet és
3700 7 | mosolygott. Távol a gózoni pléhfedeles torony mintha arany szalagokat
3701 13| Féltek tőle, mint a tűztől. Pletykának, háborúnak ő volt a szítója.
3702 9 | ácsorog a bíró udvarán, pöre van az olyannak. ~Rebesgetik...
3703 6 | ereszd le a zsilipeket. ~A pörgettyű meg a pitle zaja elnyelte
3704 14| Mikor azt a határigazítási pört vitték a majornokiak ellenük,
3705 8 | volt a föld borítva, mint a poéták szokták mondani, a süvítő
3706 7 | Gyere, hadd veregessem meg a pofácskádat. ~A macska okos ábrázatot
3707 13| helyett timsót vett ki a pohárszékből a menyecske, s azzal sózta
3708 8 | vizsgálat megkívánná, a gyanús, pokolbéli tárgyakat kezébe nem veheti. ~
3709 8 | kívül történőre. ~Valóban pokoli zűrzavar hangzott kívülről,
3710 12| takargatta őket télen meleg pokróccal, nyáron megúsztatta, kiscsikó-korukban
3711 7 | szemeit, már akkor teljes pompájában tündöklött a nap, s az egész
3712 11| össze a tenyereit. No, ugyan pompás domínium az! Ugyan mit adna
3713 5 | eddig, megvetette a fényt, a pompát, eltolta magától a drága
3714 8 | Először csak fekete, apró pontok voltak, villámgyorsan növekedők,
3715 4 | tudja, merre mentek; út pora, melyben nyomuk veszett,
3716 2 | teljes nyugodalma a haló porában. Ne mondhassa neki, hogy
3717 1 | szél összesöpörte az utak porát, s haragosan csapkodta fölfelé.
3718 14| becsületes asszony annak, s pórázon tartja. ~Hanem hogy annyi
3719 3 | kiáltott föl Istók. - Hát ez a poronty mindig a sarkunkban van!
3720 11| rétek, amint ott haladt a poros úton a Bogát alatt. A királyné
3721 8 | ballagott, utána Bugó Istók uram poroszkált, nagy somfabotjával döfködve
3722 11| ingó-bingó jószágot azonképp; a porta pedig hadd lett volna a
3723 3 | a víz. Vőneki János uram portáján egész tócsák állnak, a Zákó
3724 13| be is robogott Csillomék portájára a csengős szán. ~Előre ugrott
3725 4 | özvegysége~Ezek a kedves kis portékák, ezek a szőke asszonyok
3726 10| idő! Menjenek, nézzék meg, porzik-e már az út, érkezik-e a nyáj? ~
3727 5 | kezdtek névtelen levelek a postán, tíz, húsz, ötven forinttal
3728 7 | s lerázta kötényéről a pozdorját, amint illik érdemes vendég
3729 9 | megszeretett. ~Látta már a néhai Préda János is, azonképpen Szűcs
3730 8 | tarthatta meg az ünnepi prédikációt, vagy a határt a jég elverte,
3731 9 | sokadalom, vagy harminc processzió jött a környékről. Gózon,
3732 14| az ő határukba esett, a prókátor felszámította az eddigi
3733 11| idegent, attól tartott, valami prókátort hozott magával a fiú. Hanem
3734 12| tüzes állat fölött, s azok prüszkölve, ziháló orrlyukkal, aprózó
3735 2 | keblében, ki kell gombolni a pruszlik felső kapcsát, s kezeivel
3736 11| megsimogatta a bokrot. De puha, de kedves, mint a selyembársony!
3737 5 | nincs leányom! ~- Velem jön, punktum. ~- Nem lehet, kérem alássan.
3738 1 | nem pallossal, hanem csak puszta kézzel?... ~Le kellett most
3739 8 | Galandáné számára hoz az ördög a putnoki vásárról. Csak egyetlen
3740 11| is sokkal szebb, kevesebb ráadással jut annak idején főkötő
3741 3 | fészekre terítette. Arról majd ráakad, mikor este hazamennek -
3742 10| kihajtom az Ordasba, ott rábízom addig a bojtárra, míg én
3743 14| foglak. A szelet sem engedem rád fújni, s még a helyet is
3744 7 | kibukkanó nap első sugara ráesett, nevette ezt a rossz tanácsot.
3745 5 | indulatját. Pedig ugyancsak ráfért volna egy kis jólét. Az
3746 5 | magáénak; de annak bizony még ráfizetéssel sem kellett. Majd bizony,
3747 7 | ki a melegítő fénytől, s ragyogásukban aranyos színt nyertek, de
3748 14| bosszúság ilyenkor! Itt jön rájok szemben a tehéncsorda. A
3749 14| csépelni mentek erre nagy rajokban a brezinai tótok, az egyik,
3750 7 | Gergely. ~- Gózonba. ~- Látom rajtad. Csak siess, otthon vannak! -
3751 9 | Szűz Anyám! Ó, könyörülj rajtam! - verte mellét Panna kétségbeesetten,
3752 14| esett, hogy úgy egyszerre rákapott a kúthoz való járásra. ~
3753 3 | Hallgatott. ~- Más fészket rakhat, ha az egyiket megunta. ~
3754 6 | a visszanézést is. Szóba rakják... hogyne... s amit nyelvük
3755 12| tüzes csődör nyugtalanul rakosgatta szép, karcsú lábait, s csapkodott
3756 12| nemrég is négyezer forintot rakott össze Bodok, Csoltó, hogy
3757 11| királyné szoknyájának" mintha ránca volna, egymás fölé hajlik
3758 8 | jégborogatás volt, utálatos ráncai nem árultak el semmit, még
3759 13| fehér homlokát asszonyosan ráncba szedte, s a jobb kezét méltóságteljesen
3760 14| csodálatosan nézett Magdára, még ráncos nyakát is megcsóválta hozzá. ~-
3761 11| Milyen buja kövér, s hogy ránevet Imrére! A "királyné szoknyáján"
3762 1 | ruhadarabnál. ~Mindenki ránézett. Még a vén Sós Pál szájában
3763 1 | telelettek könnyel. ~- Ne rángass hát! - förmedt rá Ágnes,
3764 1 | gallérzsinór megereszkedvén a rántásban, magától oldózott, s a nehéz
3765 7 | hámból, mintha erős gyeplő rántotta volna vissza mindig: szíve
3766 6 | kiosont a molnárlegényhez. Rátalált a sötétben a füttyéről.
3767 7 | Erzsi megint gazdagabb lett. Rátartó lett az ő szegénységével
3768 2 | összébb szorítá annak falait, ráült az ablakokra, és elhomályosítá
3769 14| csipkedte. Igaz, hogy Magda ráütött a kezére, de ma már összecsókolta -
3770 1 | újdonatúj, még a patkó se volt ráverve. Szegény Baló Ágnes, benne
3771 14| Vendelinen is segítettek, rávésetve, hogy: "Ezen Szent Bodok
3772 8 | fütyörészett, midőn az ajtót ismét rázártuk. ~Alig múlt el azonban egy
3773 1 | odalett... ~Milyen szépen rázogatta a farkát még az utolsó nap,
3774 8 | kiálták mindenfelől, csupán én ráztam a fejemet, ki színről színre
3775 3 | ismét szerencsétlenség vár reám... Ó, te kifogyhatatlan
3776 9 | zúgott balról, s a levegőben rebbenté meg szárnyát egy-egy éji
3777 14| lókupeceket. ~- Elmennek? - rebegé Magda akadozva. Pedig érezte
3778 2 | egy hete kaptuk az írást - rebegi töredezve. - Maga bíró uram
3779 9 | pöre van az olyannak. ~Rebesgetik... Ki is beszélte csak?...
3780 1 | felrepülve gágogtak, a fák recsegve hajladoztak, a szél összesöpörte
3781 5 | olyan édes, mint valaha régen az első lehetett. ~Suska
3782 10| Két major regénye~Biz a szegény Gyuri odavan.
3783 11| A "királyné szoknyája"~Regényes völgyeink, ha ti megszólaltok,
3784 7 | Haragoszöld füvek, amint a reggeli szélben remegve összesúgtak,
3785 6 | malomkő, és meg nem mozdul reggelig. ~- Hüm! De mikor annyi
3786 3 | elvette onnan, és a keblébe rejté. Beh édes kendő volt. Égette,
3787 5 | az egyik tornyon. ~Igazi remekmű ez, melynél nem kímélt sem
3788 4 | fog ő térni. ~Tímár Zsófi remélt, s mikor az olló varrás
3789 5 | ugyan hova lett?" ~De a remény nem hagyta el. Érezte, hogy
3790 1 | kellett most már mondani a reményről is. Kár volt akár egy szalmaszálat
3791 7 | Pál szíve megdagadt a reménységtől. Mégsem bolondság a szerencsefű!...
3792 8 | misztériumokat, hisz az ördögben és rémlátomásokban. Egy sötét holló röpdös
3793 14| támasztott követelés miatt nagy rémület volt a faluban. ~Nem is
3794 9 | Mária! - sikoltott Panna rémülten. ~Gábor némán fedte el arcát
3795 8 | tisztelendő uramat, s szép rendben, szó nélkül, csöndesen kisompolyogtunk
3796 5 | tekintetes megyei karok és rendek száznyolcvan váltóforintot
3797 5 | bundát látta az ócskában, s rendes szójárása: "Fölteszem a
3798 4 | Gózonban: a bádogtornyot reparálják. Ő maga nem mert eljönni,
3799 4 | földbe szúródnék; mikor repülő szarkát látott az ablakból,
3800 5 | vasfoga előtt mégsem volt respektusa. Az csak olyan gorombán
3801 11| attól a hegytől - szólt restelkedve. - Nekem jutott, legyen
3802 12| kényes lett kend! Beszélni is restell. Hogy lesz hát, hadd hallom?
3803 3 | Valahol a Cserháton aratott részből a két szép hajadon. Ott
3804 7 | cirmosom... neked adom a részemet. Jaj, ha te tudnád, kiscica,
3805 9 | éjjelre megtelepedtek, a nagy részét nyomban elnyomta a buzgóság,
3806 14| hiába tagadnád. Gyere no, ne reszkess, ülj fel szaporán a kocsira,
3807 6 | künn... hiszen ő is fázik, reszket az ablaknál, mikor azt feleli: ~-
3808 3 | semmire... - hörgé. - Fázom, reszketek. Valami rossz előérzetem
3809 5 | hidegtől, s parányi tagjai reszketnek, mint a kocsonya. ~Filcsik
3810 5 | Ott van a bundája! - szólt reszkető hangon, egy szögletbe mutatva. -
3811 7 | Ahogy az öreg Biziék nagy rétjéhez ért Szűcs Pali, leült egyet
3812 14| szérűskertjén át, futott ki a rétre a "savanyú kút"-hoz. ~Mikor
3813 13| szerencsésen végződnék ez a rettenetes nap! ~~~
3814 3 | olyan nagyon haragszanak rá. Révedő szeme a gyermeken akadt
3815 5 | csakhogy őrá bízzák. A revolúció óta úgyse volt már a kezében
3816 5 | Egy cserépbe ültetni a rezedavirágot a csalánnal. ~Nem csoda,
3817 1 | harangszó, mely fönségesen rezgett a viharban, egy kis eső
3818 12| fölhajlik nagy kényesen, a rézkarikák a szerszámon, amint csillognak,
3819 10| Gálné lucernása felé vágott rézsút. ~- Rossz jel! - mondá a
3820 1 | pedig egy csomóba verődve riadoztak az udvarokon. ~Hanem a harangszó,
3821 13| kertben egy dértől csillogó ribiszkebokor mögött; orcáik egymást érték,
3822 5 | kendtek mezítláb!" ~Mogorva, rideg ember volt; nem szeretett
3823 9 | két piros orcája, csípőn ringó karcsú derekának is Csúz
3824 14| szemben a tehéncsorda. A Gálék Riskájának nyakán megszólalt édesen,
3825 14| Riska! Hazahí engem a mi Riskánk! ~S a lány erőszakosan kiszakítva
3826 13| bent a gyerekek érzékenyen ríttak, ami aztán lassanként csendes,
3827 10| szólnak. Már az érkező birkák robaját is hallja. A négy selyemürü
3828 13| mondva volt, estefelé be is robogott Csillomék portájára a csengős
3829 11| palóc vagy... odanőttél a röghöz - akkor hát kiveszem árendába.
3830 10| tehénkéit, amint kijönnek a rögök alul sütkérezni a napra. ~
3831 8 | kutya után támadt a fehér rögökből. Először csak fekete, apró
3832 13| megütötte magát a fagyos rögökön, és elkezdett keservesen
3833 14| kocsin jött, megállította rögtön, s a kúthoz sietett. Éppen
3834 8 | heraldikus mondaná. ~- Hihihi! - röhögött föl, fogainak hajdani lakóhelyét
3835 8 | rémlátomásokban. Egy sötét holló röpdös fölötte: a végzet. Szárnya
3836 14| betaposnák földdel... Hogy alant röpültek, sok apró madárnak lett
3837 8 | ruhafoszlányokat fölszentelni ne röstelkedjék, mégpedig iziben, mivelhogy
3838 3 | arról megtudnák reggel. Rövid szoknyában légy: csatakossá
3839 13| negyven váltó forint, tizenkét rőf vászon és egy pár fejelés
3840 4 | következik. ~Eszeveszetten rohant le a grádicsokon; tudta,
3841 3 | csizma volt kifestve, aranyos rojtokkal s a következő aláírással:
3842 9 | s ötféle olvasó is van a rokolyája zsebében, a hóbortos ura
3843 8 | Bodokon: a község teheneit ő rontotta meg, ha nem tejeltek; ha
3844 3 | sarló az aratók kezében, ropog a kalászszár, nagyobbodik
3845 14| megbánásnak. ~Cifrán kiöltözve, ropogós szoknyában, begyesen, kacéran,
3846 8 | szélben a fák zúzmarás gallyai ropogtak, zörögtek, mint a csontok. ~
3847 8 | jajveszékelés s mennydörgésszerű roppanások. ~Kitekintettünk az ablakon.
3848 14| a temetője... temetőnél rosszabb sok bodoki lánynak.~
3849 1 | ebben a dologban; mert csak rosszabbra fordul. ~Nemcsak a hozománya
3850 10| a Veres majorban. Gyuri rosszabbul van, benn a szobában fekszik
3851 9 | elszámlálni a többit: voltak jók, rosszak vegyest, köztük mondanom
3852 1 | tudott. Ágnes a szép fejét rosszallóan csóválta. ~- Kend, az erő,
3853 7 | ismerlek. Megkóstoltad a rosszat is, s vissza nem estél.
3854 8 | magára haragítson. ~- Bizony rosszul vagyok, édes fiam. Tele
3855 12| megmosta a zabot, de meg is rostálta, mielőtt od'adta volna,
3856 8 | fazekakban mindenféle koktumok rotyogtak, pokolbeli bűzt árasztva.
3857 13| nyúlánk, jó növésű, mint a rozmaringszál, össze is illenének valamikor,
3858 12| ostorhegyes, a szépasszony rózsás tenyeréből ernyőt csinált
3859 11| évről évre bízvást eheti a rozsda otthon Mudrik Mihály uram
3860 7 | húsos, egyik sem csonka, rozsdavert, még csak sárguló sincs
3861 7 | végigmenni a falun ünneplő ruhában, a gomblyukába tűzött piros
3862 5 | De bármilyen nevezetes ruhadarab is, s akármit büszkélkedett
3863 1 | szökkenéssel termett a leesett ruhadarabnál. ~Mindenki ránézett. Még
3864 3 | elfogyott, még a fölösleges ruhadarabok is, nem volt már egyéb gazdaságuk,
3865 1 | cseléd szerezte, minden ruhadarabot egyenkint. Szüretre lett
3866 8 | végzetes hely tele volt ruhafoszlánnyal. Egy darab kék gyolcs: ez
3867 8 | úrért, hogy a helyet és a ruhafoszlányokat fölszentelni ne röstelkedjék,
3868 11| A maga dolgát nem bánná, rút is, púpos is, hasznát se
3869 3 | liliom. ~És mégis a rózsát sajnálta meg elébb. Hozzáment, megsimogatta
3870 14| többé. ~A rétet már nem sajnálták, a Szent Vendelinen is segítettek,
3871 12| csillognak, tündökölnek, a cifra sallang hogy körülröpködi nyúlánk
3872 4 | nyugodt pillantást vetett Samura. ~- Hagyja Samut, Rögi uram!
3873 4 | vetett Samura. ~- Hagyja Samut, Rögi uram! Majd fölteszem
3874 8 | vöröses szemeivel nagyokat sandított a tanácsbeliek felé, úgyhogy
3875 12| dűlőúton ott mendegélt Csipke Sándor a tulipántos szűrében, az
3876 5 | vétke? Az apja a csoltói sánta molnárhoz akarta erőltetni.
3877 9 | Szűcs Gergelyné, nemkülönben Sánta-Nagy Mihálynak az apja, de meg
3878 1 | őkegyelmeik, s minthogy Sánta-Radó Ferenc uram azt találta
3879 3 | zápor. ~Köd gömörödik a sár fölött, átlátszó és fehéres,
3880 13| kocsiba. A lovat odakötötték a saraglyához. Még kevélyebben vagdosta
3881 12| volna, kiszedte a szénából, sarjúból, ami nem jó ízű, takargatta
3882 6 | a lovaim. Adj egy köteg sarjút a padlásról. ~- Akár kettőt. ~-
3883 8 | bagariabőr csizmáinak izmos két sarka össze-összeütődött, mintha
3884 3 | házba, amelynek kapujára két sarkantyús csizma volt kifestve, aranyos
3885 14| mert ösmerem, hogy nagy sárkány őkigyelme. Maradj el egy
3886 11| látszott a csücske: amint sarkával ráhágott, lehámlott belőle
3887 3 | Hát ez a poronty mindig a sarkunkban van! Milyen vörösek a lábszárai
3888 5 | benyílón keresztül vezette a sáros csizmájú Filcsiket, ki félénken
3889 14| vizet, és nem vágyakozunk a savanyúra. Víz, víz! Hiába állították
3890 14| tartja. ~Hanem hogy annyi savanyúvíz fogy egy idő óta a háznál,
3891 14| eddigi haszonélvezetbe a savanyúvizet is, melynek használata huszonhét
3892 14| dicsekedniök a bodokiaknak a savanyúvizükkel! Ha megszoktuk az édes vizet,
3893 13| summát, mert meg tudta adni a savát-borsát az ételnek, meglátszott,
3894 11| szakadékaival egy mindig terjedő seb az anyaföld testén. ~Amint
3895 8 | édes fiam. Tele vagyok sebbel, harapással. Nézzétek a
3896 8 | valami démoni sötétség ült, sebből vérzett, karjairól az ing
3897 12| is paripák már, a szörnyű sebesség összegyúrja őket egy fekete
3898 2 | ítélve. ~A bádogkarika őrült sebességgel kezd forogni. Bizonyosan
3899 8 | csücskét, látni hagyva mellén a sebet s aszott lábain az ebharapások
3900 11| Nem is lehetett már ezen segíteni sehogy, hacsak még magához
3901 14| sajnálták, a Szent Vendelinen is segítettek, rávésetve, hogy: "Ezen
3902 5 | nemcsak a saját sorsán segíthet, de a nemes helység szerencséjét
3903 10| valami nagy öröm még tán segíthetne. ~Az öreg juhász is azt
3904 5 | ja legnagyobb bajában ne segítse. Egyszer csak jönni kezdtek
3905 12| megvadult halál! ~- Irgalom, segítség! Ó, tartsd azt a gyeplőt! -
3906 4 | szíve többet tudott, többet sejtett, mint amennyit az egész
3907 11| puha, de kedves, mint a selyembársony! Ugyan beszélgetnek-e néha
3908 5 | az ágy kemény, hiába van selyemből, lágy pehelyből, hiába igazgatják
3909 8 | ez a kendő - egy piros selyemdarab: ez a viganó (talán éppen
3910 1 | is... úgy sincs már, aki selyemfüvét megegye, mert a kedves,
3911 9 | szétesve bevilágították a selyemgyepet. ~Hűs szellő suhant át az
3912 3 | madárfiak melege s annak a selyemhajnak az illata. ~- Teszi kend
3913 14| az ő szent kedve abban a selyemkendőben... ~Magda elpityeredett,
3914 14| erdei gyík, hogy mered azt a selyemkendőt a nyakadba venni? Hát hétköznapra
3915 7 | gomblyukába tűzött piros selyemkendővel, melyet ki akar cserélni
3916 14| Hosszú, fekete hajából a selyempántlikát kifonta, a szép kis csizmát
3917 5 | nyugtalanul hánykolódott ezalatt selyempárnái között, megrezzenve, valahányszor
3918 10| robaját is hallja. A négy selyemürü vígan ugrándozik a nyáj
3919 5 | édesapja, kocsit küldenek érte, selyemvánkosra ültetik, mézes pálinkát
3920 6 | azzal, neked adom még a selyemvarratú dohányzacskómat is. ~- Szurkálóval,
3921 8 | csizmáért meg egy piros selyemviganóért, amit a Galandáné számára
3922 13| tenni? ~- Én. Már hogy én? - selypíté Anna húzódozva. ~- Éppen,
3923 14| szemekkel bámult, talán a semmibe, talán a csevicekút felé. ~
3924 8 | édesanyám meséit. ~Szüleim semmitől sem féltek, és én akkor
3925 11| halni az apja, nem marad senkije, ő pedig csak itt lesz azontúl
3926 8 | az éjt hatalmukba a tüzes seprű szörnyetegei. ~Félelmem
3927 13| hazamegy Majorné asszonyom meg Seregély uram, a gyám, s magukra
3928 8 | szurtos viskója felé. ~Egész sereggé szaporodtunk, odaérve. A
3929 6 | malomban - felelte Vér Klári sértődve, s hátat fordított Jánosnak. ~
3930 7 | nyakkendője csokrát babrálta. ~- Sicc, te cudar! - kiáltá Erzsike,
3931 13| Fussunk el messzire. Siessünk a kertbe, mert mindjárt
3932 7 | világ tudja, hogy Gózonba siet, Bede Erzsit megkérni. Látták
3933 14| megállította rögtön, s a kúthoz sietett. Éppen jókor jött arra,
3934 5 | búcsúzó angyal. Vajon hová siethet? Hiszen az égből már lebukott
3935 3 | De vegye meg tüstént. Sietnem kell. Egyedül hagytam. ~
3936 5 | szem az égen? ~Most már sietni, majdnem futni kezdett hazafelé. ~
3937 12| jobban, jobban... mint a siető szél, ha felhőket vinne,
3938 9 | aztán ő is ellopózkodott. ~Sietve ment az erdő tövisbokrokkal
3939 12| tartsd azt a gyeplőt! - sikolt fel Vér Klári. - Itt a hegyszakadék,
3940 8 | mindnyájunkat a Mari néni sikoltása a szomszéd szobából. Odarohantunk,
3941 9 | alszik... ~- A Szűz Mária! - sikoltott Panna rémülten. ~Gábor némán
3942 1 | lecsapódott a földre. ~Boriska sikoltva egy szökkenéssel termett
3943 6 | bámulatában, felülről fúj, simogatni akarta a vizet - s íme,
3944 2 | virágos ködmönke olyan módosan simult, mintha szoborra lenne öntve;
3945 11| az idegenre, abbahagyta a sírást, és bámészan nézte ősz haját,
3946 14| Szegény édesanyja évek óta siratja, s epeszti magát álmatlan
3947 8 | temetőt. A hóval borított sírdombok, mint legelésző bárányok,
3948 10| eszterhaj alatt, már félig a síré. Sápadt arcán kerek piros
3949 11| hogy meg ne forduljon a sírjában! ~Imre a Bogát-hegyet kapta.
3950 13| és elkezdett keservesen sírni. ~A kis menyasszony csak
3951 8 | visszaforduljanak. ~S mintha ezalatt sírok nyílnának a temetőben, kutya,
3952 13| látod!... ~Annácska megint sírva fakadt, odaborult a Józsi
3953 11| olyan vörös lett, mint a skarlátposztó, de annál halványabb az
3954 5 | egy-egy zöld tulipán kihímezve skófiummal. Távolabb különféle madarak
3955 13| bizony nem méreg, hanem igazi só helyett timsót vett ki a
3956 5 | alássan. ~- Ön a társadalom söpredéke! ~- Az bizony nem lehetetlen.
3957 5 | alul, akkor is a földet söpri a világ e kilencedik csodája.
3958 12| majd a Tündér éjfekete sörényét fonja be, azután sorba a
3959 12| irigységtől. ~...Ahogy befonta a sörényüket, felrakta rájuk a szerszámot.
3960 6 | molnárlegényhez. Rátalált a sötétben a füttyéről. A gádorhoz
3961 3 | egyedül. Az öreg Péri járkált sötéten fel s alá a szobában. Eljött,
3962 8 | akkor is domborodott egy sötétpiros vércsöpp. - Innen buggyantotta
3963 7 | zúgó nádas, melyet a felhő sötétre festett meg árnyékával,
3964 6 | nyelvecskéi végigtáncoltak a sövényen, s ahol megnyalják a nedves
3965 6 | el ne láthasson alóla a sövényig, ahol a molnárné ruhákat
3966 2 | kendőjét a fején, és mély sóhajjal feleli: ~- Nagy az én bajom,
3967 11| van. ~- Hisz ezek kövek! - sóhajtá elpityeredve. - Egye meg
3968 6 | felesége vagyok. ~Fölszakadt a sóhajtás a Gélyi János melléből: ~-
3969 5 | sóhajtott. Talán ez volt az első sóhajtása, mióta él. ~- Nem jön? Ön
3970 9 | Pannát és Csúz Gábort. ~Nagy sokadalom, vagy harminc processzió
3971 9 | Szép, enyhe napok voltak. Sokan mentek Bágyról: Tímár Zsófi
3972 8 | Katonaviselt ember nem is veheti sokba az ilyesmit! ~Reggel jelenlétemben
3973 11| mellett. Aztán Eszter arca is sokkal szebb, kevesebb ráadással
3974 8 | Istók uram poroszkált, nagy somfabotjával döfködve az anyaföldet.
3975 13| gyerekek egy ideig, s lopva sompolyogtak be a házba vagy ki a házból,
3976 6 | penész az utolsó zsákot, mire sor kerül rá. ~Mindenki bosszankodik,
3977 12| sörényét fonja be, azután sorba a többiét. ~Megérti a négy
3978 5 | éjjel, s íme - reggelre a sors meghallgatta, amikor fölébredt,
3979 5 | lett volna, nemcsak a saját sorsán segíthet, de a nemes helység
3980 7 | Mindenszentektől" kezdve. S ha meg a te sorsod is így fordul, kivehetnéd
3981 10| kezdődik benne. Csak az az egy sorvad. ~Fölugrott indulatosan,
3982 1 | foganatja: semmit sem találtak a Sós-portán. Bosszúsan indult haza Baló,
3983 11| az asztalon könyökölt, és sóvárgó szemekkel nézte a húga kincseit.
3984 13| pohárszékből a menyecske, s azzal sózta meg a kis gyámoltalan a
3985 9 | kilenc kápolnát stációról stációra, idejük sem volt szétnézni
3986 9 | térden a kilenc kápolnát stációról stációra, idejük sem volt
3987 10| téglaégető felől hatalmas süldőnyúl szaladt egyenesen feléjük,
3988 8 | hozzá kegyelmed? - kérdik sürgetve a tanácsbeliek. ~- Szólni
3989 5 | lehet, kérem alássan. Nagyon sürgős dolgom van. Nem lehet! ~-
3990 10| amint kijönnek a rögök alul sütkérezni a napra. ~Mégiscsak szép
3991 5 | lekapta nagy alázattal a süvegét, aztán odább ment szó nélkül.
3992 1 | vékony gyermeki hang úgy süvített a levegőben, mint egy parittyakő. ~
3993 8 | poéták szokták mondani, a süvítő szélben a fák zúzmarás gallyai
3994 8 | bizonyos, ő a boszorkány! - súgá felém Buga Istók uram. ~-
3995 7 | alul kibukkanó nap első sugara ráesett, nevette ezt a rossz
3996 6 | János szeme is arra vet sugarakat, s a Vér Klára arca pirosodik
3997 1 | hosszú hajú magas embert - súgja kis húgának Ágnes -, az
3998 9 | Gáborhoz hajolt, és a fülébe súgta: - De te azért csak gyere
3999 1 | annak gazdája akárhonnan! ~Súgtak, búgtak, hogy (ugyan kis
4000 5 | öregnek, hogy mit izent súgva: látogassa őt meg az ő édesapja,
4001 9 | selyemgyepet. ~Hűs szellő suhant át az erdőn. Gyönge zörejjel
4002 2 | mozdulataiban kecs, szoknyája suhogásában varázs. ~- Mi járatban vagy,
4003 8 | fölötte: a végzet. Szárnya suhogását találgatja. Titkos, homályos
4004 14| fehérnép erkölcse, mint a suhogó nád, koronája hajló, töve
4005 1 | megköszönni, amiért nem sújtotta a falut... de amennyi itt
4006 3 | szegénylegények. ~Hanem érzi is a súlyát az Isten "másik" kezének,
4007 8 | ha nem tejeltek; ha pedig súlyos beteg lett valaki, az is
4008 14| ezen kártétel egy kerek summában lészen visszatérítendő a
4009 13| gyertyaszentelőkor. ~Meg is érte volna a summát, mert meg tudta adni a savát-borsát
4010 2 | belépett. - Üde légáramlat surrant be vele, mely szelíden meglegyintette
4011 12| megérteni. Hanem a Klári suttogását ismét megértette. ~"Két
4012 10| Hallom a csengőket... - suttogja - hallom, hallom... ~Édes
4013 6 | le fejeiket, s gúnyosan suttogják: fölfelé folyik a bágyi
4014 10| udvaron, hallgatta, mit suttognak az eperfa levelei, mit döngnek
4015 4 | Zsófi az urát várja! - suttogták egymás közt, és még nevettek
4016 8 | kamraajtót, s visszaadta a Palyus szabadságát. ~Az halálsápadtan, erőtlenül
4017 8 | mintha kilenc esztendeig szagolta volna a börtön penészvirágát. ~-
4018 11| ím, az egyik kavicsot a szájába vette, és megnyalogatta,
4019 1 | ránézett. Még a vén Sós Pál szájában is ott akadt a következő
4020 1 | ha nem volna lakat az ő száján... Ki tudhatja hát? De az
4021 14| igaz, hogy rá sem ütött a szájára. ~No de a Télné szava nem
4022 5 | s ha nem félnének a nagy szájától, csak nevetnének, de így
4023 12| rajta a bogot. Csettentett a szájával, s egy lóriasztó szisszentést
|