abbah-buzgo | buzt-erosz | erref-gyere | gyerm-jajve | jancs-kozon | kozos-megke | megki-ossze | oszto-szaja | szaka-tudne | tudod-zuzod
Fejezet
4024 11| szemet bántó, szomorú: szakadékaival egy mindig terjedő seb az
4025 11| piros és aranyszínű. A szakadékban alant egy nagy fekete kőnek
4026 11| csak az árvaleányhaj teng a szakadékok partján. A szegény kis Eszterkéé
4027 3 | csavarított a gercén, hogy hatfelé szakadt. ~- Menjen! Nem szégyenli
4028 11| ősz haját, hosszú fehér szakállát. Hallott ő már valahol a
4029 6 | nyílik, hogy nem lehet ágat szakítani róla... ~Alig várta, hogy
4030 3 | föld, ahová leesett egy-egy szál, hogy mennyei fű, s meghozná
4031 7 | tanácsot. A napsugarak pajkosan szaladgáltak rajta levélről levélre,
4032 1 | Cukrit láttam volna felém szaladni a levegőben. ~Eközben ők
4033 14| a korsót nyaggatod? Hova szaladsz már megint? Micsoda dolgod
4034 10| felől hatalmas süldőnyúl szaladt egyenesen feléjük, s azután,
4035 7 | pléhfedeles torony mintha arany szalagokat nyújtogatna eléje, mik végighullámzanak
4036 5 | Patyolat-inghez. Ott is van azóta a Száli szekrényében. ~No de nem
4037 3 | kémények füstje fölfelé száll, megannyi jele, hogy már
4038 3 | nézegetik, hova lett az árnyékos szalmaerdő? Hát még szegény anyjuk,
4039 4 | akinek most az a neve, hogy "szalmaözvegy". Ha legalább megcsókolta
4040 1 | reményről is. Kár volt akár egy szalmaszálat is keresztültenni ebben
4041 8 | mosott', nem jelent talán a szalonokban semmit, de a köznépnél az
4042 8 | selyemviganóért, amit a Galandáné számára hoz az ördög a putnoki vásárról.
4043 5 | be szavát, s nagyon jól számított. Mikor Filcsik éjjel hazajött
4044 5 | hátul pedig Miskolc városa számtalan házával és valamennyi templomával:
4045 13| Csillomék portájára a csengős szán. ~Előre ugrott le a menyecske,
4046 6 | tíz zsák búzája. ~Talán szándékosan hagyta utolsónak a menyecske,
4047 11| csakugyan nem ér semmit, azt még szántani sem érdemes. ~Olyan innen
4048 11| Vagyis csak a belsejét. Szánthatod, művelheted a tetejét, adok
4049 11| kelletlenül. ~- Úgy nézem, szántónak használja. Arra ugyan nem
4050 8 | viskója felé. ~Egész sereggé szaporodtunk, odaérve. A kerítésnél a
4051 7 | letépte. ~Csakugyan egy a szára mind a négynek. Aztán milyen
4052 6 | ruhákat terítget a karóra száradni. ~A napfény kiöltött nyelvecskéi
4053 10| gyenge. ~- Azt mondják, szárazbetegségbe esett. ~- Hazudnak - mondá
4054 6 | legnagyobb kárára az idei szárazság. ~Ha így megy, elpusztul
4055 4 | olló sem akart hazudni, a szarka madár sem... ~Esténként
4056 2 | végzést, azokat a kacskaringós szarkalábakat a fehér lapon; de bizony
4057 4 | szúródnék; mikor repülő szarkát látott az ablakból, mindig
4058 12| összegyúrja őket egy fekete szárnnyá, amely röpül... röpül...
4059 12| röpül... röpül... Nem is szárny az, de a megvadult halál! ~-
4060 8 | röpdös fölötte: a végzet. Szárnya suhogását találgatja. Titkos,
4061 9 | a levegőben rebbenté meg szárnyát egy-egy éji madár. Emiatt
4062 12| ilyennek! ~Eh, bolondság! A szavak is megijesszék? Aminek teste
4063 8 | közepén, s csupán szaggatott szavakkal bírta felhívni figyelmünket
4064 6 | nem. Elpirult a Pillérné szavára, mélyen a szemére húzta
4065 10| csak! Hallotta az már a szavukat délben, s meg is gyógyult
4066 14| hazafelé. ~Hanem, amint vagy száz lépés után odaért a legszélső
4067 1 | amennyi itt a rossz nyelv, százan is kinyújtják lapátnak,
4068 5 | tekintetes megyei karok és rendek száznyolcvan váltóforintot ígértek volna
4069 6 | elment... hogy megsiratta, százszor megölelte. ~- Minden okos
4070 3 | csak az a haj, amit Kati szedett össze a csalitosban, az
4071 10| Ipoly felé ment virágot szedni... Itt a nyomok a homokban. ~
4072 4 | több gomb egynél. Azt a szédülő ember láthatja csak kettőnek,
4073 5 | is föl Filcsik, gombokra szedve alul, akkor is a földet
4074 8 | mondja az öregbíró uram. - Ha Szegeden meg bírták őket égetni,
4075 5 | ha otthon feküdhetnék a szegényes atyai kunyhó fedele alatt,
4076 3 | megég, lovait elhajtják a szegénylegények. ~Hanem érzi is a súlyát
4077 1 | hiszen rég nincs már anyja szegénynek! ~Nagyobb volt az ijedelem,
4078 7 | lett. Rátartó lett az ő szegénységével szemben... Ha legalább szolgálatban
4079 2 | Anna. Ma egy hete temettük szegényt. ~- Hisz akkor nem te vagy
4080 9 | ment az erdő tövisbokrokkal szegett gyalogútján, néha megállt
4081 3 | elhallgatott, majd egyszerre vadul szegeződtek megüvegesedett szemei Katira. ~-
4082 9 | hetyke-petyke Vér Klári (hogy nem szégyell emberek közé jönni a gyalázatos!),
4083 9 | csak itt toppan a leány szégyenével együtt. ~Vigyázzátok meg
4084 3 | szakadt. ~- Menjen! Nem szégyenli magát?! - mondá Judit elpirulva. -
4085 14| eszéhez! ~Amilyen pirulós, szégyenlős, hisz gyerek még a Magda,
4086 13| ment, de nyomban, ennek a szégyennek a faluban, s az lett a következése,
4087 1 | nélkül nem léphet az oltárhoz szégyenszemre. Már mindene megvolt, pedig
4088 2 | volt előbb, olyan most a szégyentől, akár a bíbor. ~- Ma egy
4089 2 | hideg szemei fürkészve szegződtek az ajtóra, melyen most távozik
4090 11| zordonan beülnek a bírói székbe... ~Mert úgy volt az...
4091 2 | fáradtan dőltek hanyatt székeiken, az egyik behunyta szemeit,
4092 13| Jánosék Anna leánya. ~Kilenc szekérben ült csupán a násznép, a
4093 4 | bontakoznak ki furmányos szekerek, utazó vásárosok, vándorok
4094 7 | forintok, mintha a sátán szekerének kerekei volnának. Gilagó
4095 7 | mondá, és megállította szekerét. - Valami jut eszembe, te
4096 6 | négy napja vagyok itt már szekérrel, elfogyott a takarmányom,
4097 5 | Ott is van azóta a Száli szekrényében. ~No de nem azért volt az
4098 1 | három perkálszoknya, négy szélből az egyik, hat olajos kendő,
4099 1 | elmállott a vízben. Hajnalra szélesebb csipke szeli majd a határt,
4100 14| Megbecsüllek, szeretni foglak. A szelet sem engedem rád fújni, s
4101 11| összefogta a köténykéje alsó szélét: csak belefér talán, amit
4102 1 | Hajnalra szélesebb csipke szeli majd a határt, s a cikcakkjai
4103 8 | szemekkel, s egy csomó óriási szelindek tépte, marta. ~Márványhomloka,
4104 8 | fogta föl, s a pokolbeli szelindekeknek szemközt fecskendezte, amitől
4105 10| azután, mintha az útjukat szelné keresztül, az özvegy Gálné
4106 5 | Mindennel el van látva, amit szeme-szája kíván, s mégis a legszegényebb
4107 5 | megtörte. Nem mert az emberek szemébe nézni, mert mindenkinek
4108 3 | éppen olyan volt káprázó szemében, mintha aranyfelhővé lett
4109 11| a vásárfiából. ~Szép kék szemecskéi a bátyja felé fordultak
4110 9 | gyermek éppen most nyitotta ki szemecskéit s mosolygott. ~- Megtaláltál,
4111 12| tenyeréből ernyőt csinált hamis szemeinek, merengve nézte a vidéket,
4112 8 | csupán én s a hivatalbeli személyek lettünk beeresztve. Legelöl
4113 2 | imént letárgyalt bűnügy személyzete, a beidézett tanúk és vádlottak. ~-
4114 11| valami zöld ünnepi köntösön, szemet bántó, szomorú: szakadékaival
4115 8 | pokolbeli szelindekeknek szemközt fecskendezte, amitől azok
4116 1 | bárányodat soha - szólt szemlátomást kedvetlenedve. - Takarodj
4117 5 | letört liliom, hosszú fekete szempillái lecsukva, lábai a híres
4118 2 | arcokat, s megcsiklandozá a szempillákat: a vastag ködön át mintha
4119 2 | Lássák, lássák! ~Olyan fájó szemrehányás van hangjában, hogy az öreg
4120 14| Télné mondja, hogy nagyon szemügyre vette azt az éretlen gyereket,
4121 14| begyesen, kacéran, nyíllal a szemükben úgy húzódnak át, mint a
4122 2 | kétszer is megtörölgeti a szemüvegét, mérges, hideg tekintete
4123 9 | tömött fekete hajat s a szemvesztő két gödröcskét, mely azon
4124 12| od'adta volna, kiszedte a szénából, sarjúból, ami nem jó ízű,
4125 12| Jánost: a Ráró nyaka és a szénatartó eltakarta. ~János se vette
4126 2 | lenne öntve; fekete szemei szendén lesütve, magas, domború
4127 9 | valaki úgy egyszerre nagyon a szentekhez fordul. Ki sokat ácsorog
4128 1 | biz'a - az új templomot szentelték itt föl a mai napon. ~-
4129 9 | is úgy becsüli, mint egy szentet; azt sem lehet tagadni,
4130 14| megfújom, ahova ültetlek. ~A szenvedély hangja, mintha viharos szél
4131 3 | csókért! - lihegte Csató Pista szenvedélyesen, s olyat csavarított a gercén,
4132 2 | ki, én meg a vármegyénél szenvedem el helyette azt a fél esztendőt. ~
4133 3 | soha olyan hosszúra, olyan szépnek, tömöttnek, inkább változott
4134 5 | amik a gallérját olyan széppé teszik, Terka halovány arcára
4135 5 | kárt. ~De Filcsik, mint a szerelmes férj, ki észre nem veszi,
4136 7 | köztük; lehajolt utána... szerencse az... letépte. ~Csakugyan
4137 7 | reménységtől. Mégsem bolondság a szerencsefű!... Bízott már a jövőben,
4138 5 | segíthet, de a nemes helység szerencséjét is megalapíthatta volna
4139 13| Istenem, Istenem, csak szerencsésen végződnék ez a rettenetes
4140 7 | az ezüstforintosok közé a szerencsét, s mire újra fölvetette
4141 13| halálra váltan. ~- Ó, én szerencsétlen! Nem tudok én semmit. Jaj,
4142 9 | háborodva a magaviseletén; mikor szerencsétlenné tette, otthagyta. Hiába
4143 3 | szívemet. Meglásd, ismét szerencsétlenség vár reám... Ó, te kifogyhatatlan
4144 7 | már vissza nem fordul a szerencsével. ~Fütyörészve folytatta
4145 9 | Szűz Mária megengedte, hogy szeressük egymást. ~- Igazán mondta? -
4146 14| még bodoki ember is, ha szerét teheti, idegen helységből
4147 10| Tudhattam-e, hogy olyan nagyon szereted Boriskát? Gyereknek néztelek,
4148 4 | nem látsz soha többé: mást szeretek, annak adom az életemet." ~
4149 3 | nevelkedik ez föl, ha még a szeretetet sem ösmeri?... ~Szótlanul
4150 1 | pántlika a nyakában. Nagyon szerethette valahol valaki! ~Olyan türelmesen
4151 14| Esküszöm, csak téged szeretlek... soha senkit még így.
4152 3 | szólt: ~- A lekvárfőzéshez szeretnék menni! ~- Nem, te velem
4153 14| ha akarod. Megbecsüllek, szeretni foglak. A szelet sem engedem
4154 12| mégpedig az a bizonyos, a régi szerető, mert másé volt már egyszer,
4155 6 | felet se, Gélyi János. A te szeretőd voltam valaha, de csókot
4156 2 | mindent jóváteszünk, amit a szeretője miatt elkövetett. (Mert
4157 5 | uraknak még sohasem volt szeretőjük Majornokon, minélfogva arrafelé
4158 7 | Gyere be, Réki Maris, régi szeretőm! Mulassunk még egyet! Neked
4159 14| hagyj el! ~- Láttam, te is szeretsz, hiába tagadnád. Gyere no,
4160 2 | elkövetett. (Mert nagyon szerette azt a Kártony Gábort, miatta
4161 5 | követ tett - a közvélemény szerint - a gondviselés. ~Azóta
4162 12| kényesen, a rézkarikák a szerszámon, amint csillognak, tündökölnek,
4163 12| sörényüket, felrakta rájuk a szerszámot. Úgy be volt csomózva az
4164 2 | mintha nem volna már olyan szertartásosan hideg. Sárga kendőjével
4165 9 | Alighanem a cséplők a Biziék szérűjén, hogy ott náluk Csoltón,
4166 14| kerülő úton, a Csillomék szérűskertjén át, futott ki a rétre a "
4167 8 | lett valami baja. Mari néni szétbontott hajjal ott feküdt reszketve,
4168 9 | volna, és fényes cserepei szétesve bevilágították a selyemgyepet. ~
4169 7 | kiszórta, ami benne volt. Szétgurultak a forintok, mintha a sátán
4170 3 | szellő felkapta, s mintha egy széthasogatott üstökös csillag foszlányai
4171 5 | szolgabíró odalépett, s széthúzta az ágyfüggönyöket. Filcsik
4172 8 | kívánja, hatalmas ütlegekkel szétkergeté vala a csőcseléket, s csupán
4173 9 | stációra, idejük sem volt szétnézni a mézeskalácsosok közt,
4174 8 | akit a múlt éjjel a kutyák szétszaggattak. ~- Nem ég az meg a tűzön
4175 3 | foszlányai lennének, pajkosan szétszórta a hajszálakat. A megtaposott
4176 3 | a földről, hol adománya széttörve hevert, és nem mert fölnézni
4177 5 | érje mindaz a csúfság és szidalom, ami Majornok után háramlik
4178 2 | közönyösen. (Az ilyen merev, szigorú hivatalnoknak nincs érzéke
4179 6 | malomgátnál, s amint a két sziklás hegyoldal között megtorlódott,
4180 9 | itt-ott pislogott egy-egy szikra a pernye alatt; az álom
4181 7 | híja az ebédnek, pajkos szikrák ugráltak a szemeiben, és
4182 2 | melynek likacsos ajtaján szikrázó tűzszemek nézik vissza mereven,
4183 14| Gálné asszonyom csak úgy szikrázott a haragtól. ~- Már megint
4184 4 | az öregasszony vállát, s szilaj, dúlt arccal, tompa hangon
4185 7 | boldogabb lett, a többitől szilajjá vált, az utoljától veszetté. ~-
4186 5 | mintha gondolkoznék; azután szilárdan lépett az ágyhoz, és levette
4187 9 | környékről. Gózon, Bodok, Kartal, Szilke, Tarján, Beléd, Kesziről,
4188 11| kinyithatta bízvást, mert szín valóság lett a dologból.
4189 12| szekér már ki volt húzva a színből, s megkenve állt az udvaron,
4190 4 | fel az útra. Péter kedvenc színe, meg aztán illőbb is ehhez
4191 7 | s ragyogásukban aranyos színt nyertek, de elvesztették
4192 5 | bekecse lett volna. A hímzés színtelen, foszladozott, a sárga alapbőr
4193 5 | ővele, de az apjával, ki szintén István volt. Csak az a csodálatos,
4194 3 | arra pedig nagyon különös színű, hogy összekeverhetné más
4195 14| legelőbb odaengedték neki a színüket, aztán az alakjukat. ~Lehet,
4196 12| szájával, s egy lóriasztó szisszentést hallatott: ~- Gyi Tündér!
4197 5 | a szolgabíró borzalommal sziszegett utána, hogy "pogány". ~Ott
4198 13| felugrott. ~- Megmérgeztél! - sziszegte halálra váltan. ~- Ó, én
4199 13| Pletykának, háborúnak ő volt a szítója. A faluban ő hordta szét
4200 8 | Én magam is dajkamesékkel szíttam be a babonát, s hiszek benne.
4201 4 | eszét, bevehette magát a szívébe: hanem olyan az csak, mint
4202 2 | suttogá, s kis kezét szívéhez szorította. ~~~
4203 13| pirosra. Lélegzetük elállt, szíveik hangosan dobogtak. ~- Hallod?
4204 13| rossz bánásmód az ő ártatlan szíveiket is csordultig töltötte meg
4205 2 | Hangja lágy és szomorú, a szívekig hat, mint a zene, mely mikor
4206 3 | marokkal fogná össze valaki a szívemet. Meglásd, ismét szerencsétlenség
4207 14| öregasszonynak már létra van a szívétől az eszéhez! ~Amilyen pirulós,
4208 9 | hozzá Gábor, s átszellemülve szívja magába Panna minden szavát;
4209 10| csak a fehérje; még egyszer szívná a balzsamos levegőt, de
4210 3 | esővizek is. Mintha új levegőt szívott volna be, könnyebben érzé
4211 3 | Fösvény volt kelmed, szívtelen, gőgös. A világ elejének
4212 11| a föld. Az csak olyan jó szívvel adja ezeket is, mint az
4213 8 | félájultan, összerogyva a szoba közepén, s csupán szaggatott
4214 8 | lábujjhegyen léptünk a szobaajtóhoz, főtisztelendő uram meghúzta
4215 14| Magdát... Tegnapelőtt este szóbeszédbe álltak, tegnap már meg is
4216 2 | olyan módosan simult, mintha szoborra lenne öntve; fekete szemei
4217 5 | hűlt helyét találta. A nagy szög üresen, árván volt, megfosztva
4218 5 | szólt reszkető hangon, egy szögletbe mutatva. - Vigye el! ~Az
4219 5 | nagy, fényesre csiszolt szögön függött télen-nyáron, hogy
4220 5 | leakasztotta a bundáját a szögről, s úgy elment hazulról,
4221 1 | földre. ~Boriska sikoltva egy szökkenéssel termett a leesett ruhadarabnál. ~
4222 11| Eszterkét. ~Az tündöklő arccal szökött oda, s kezeivel összefogta
4223 8 | hatalmukba a tüzes seprű szörnyetegei. ~Félelmem azonban egészen
4224 12| paripái; nem is paripák már, a szörnyű sebesség összegyúrja őket
4225 5 | látta az ócskában, s rendes szójárása: "Fölteszem a bundámat",
4226 11| szoknyája". No, ez után a szoknya után fognak még csak bolondulni
4227 14| ingvállon, végigcsurgott a szoknyácskáin. A vékony gyolcsvászon odatapadt
4228 11| Bogát alatt. A királyné szoknyájának" mintha ránca volna, egymás
4229 11| vasárnap) a többi közönséges szoknyák között. Többet ér az az
4230 14| összetörted, fiam, a korsót - szólalt meg egyszerre a háta mögött
4231 5 | érkező pénzesleveleket a szolgabírónak. Hogy mer az Filcsik Istvánnak
4232 5 | Ahány majornoki ember a szolgabírónál megfordult, az mind nem
4233 7 | szegénységével szemben... Ha legalább szolgálatban nem állna, akkor talán hozzámenne,
4234 8 | jelenlétemben vitt neki ételt a szolgáló. Víg volt, és fütyörészett,
4235 9 | náluk Csoltón, ahol tavaly szolgált, valami Kovács Maris nevű
4236 2 | vontatott, hideg hangon a szolgától. ~- Egy leány - mondja a
4237 1 | egész közel, s még meg is szólítja azt a hatalmas embert. Ejnye
4238 7 | Hova, Pali öcsém? - szólította meg Mák Gergely. ~- Gózonba. ~-
4239 5 | visszamenne érte? ~Nem, nem! Mit szólna hozzá az a millió szem az
4240 8 | tanácsbeliek. ~- Szólni szólnék én - mondja az öregbíró -,
4241 8 | sürgetve a tanácsbeliek. ~- Szólni szólnék én - mondja az öregbíró -,
4242 7 | letolta égő arcára, mikor szólongatták. ~Pedig éppen azt a kendőt
4243 6 | maradsz-e hozzám?" Vér Klára így szólott: "Előbb folyik fölfelé a
4244 8 | Bolondokat beszél kend, Palyus - szóltam én közbe. - Már hogy írta
4245 1 | legalább úgy mondta az utolsó szombaton maga a vőlegény - de most
4246 6 | pedig már két éve vagyok szomjas egy csókodra - suttogá,
4247 14| a korsó! ~Az emberek nem szomorítják el még jobban, nem ellenkeznek
4248 14| Ne beszéljen így. Ne is szomorítson... Magának már felesége
4249 11| jött haza Mudrik, de annál szomorúbban Gyócsi Imre a városból,
4250 13| van, teszem azt mindjárt a szomszédban a nagyobbik Péri lány...
4251 13| kevélyen. ~De bizony csak a szónál maradt ez is. Addig-addig
4252 5 | jöjjön utána. Sok fényes, szőnyeges benyílón keresztül vezette
4253 1 | búgtak, hogy (ugyan kis szopja az ilyeneket az ujjából?)
4254 5 | kitelik minden. ~Most már szép szóra, ígéretre fogta a fiatalúr,
4255 7 | azóta megjavult, józan, szorgalmas lett, s ha kedve jött is
4256 7 | az ebédet. ~Csakugyan ott szorgoskodék a konyhában, amint beléptek,
4257 10| lássa, hogy még teli kézzel szórja a nap a fényét. ~De lassan
4258 8 | állán öt darab hosszú, ősz szőrszál meredezett, még ijesztőbb
4259 6 | megtörni látszott ettől az egy szótól. - Adj egy csókot, Klára! ~-
4260 10| kik ilyenkor tele vannak szóval, tanáccsal. - Itt van ni.
4261 8 | aludtam el édesdeden, tovább szőve álmomban édesanyám meséit. ~
4262 1 | folt látszott... ~Ügyes szűcsmunka és szép tisztára mosott
4263 12| négy formás főt, mely hol a szügybe vágódik, hol fölhajlik nagy
4264 3 | testvéremé volt. Orvosságra van szükség, és nincs pénzünk. - De
4265 11| hozott ide. A Bogát földjére szükségem van az üvegcsináláshoz.
4266 8 | álmomban édesanyám meséit. ~Szüleim semmitől sem féltek, és
4267 5 | a Terka látogatóba, hogy szüleit kiengesztelje, az öreg Filcsik
4268 4 | a tiszttartóné ikreket szült, annak az örömére ajándékozta
4269 1 | minden ruhadarabot egyenkint. Szüretre lett volna meg a dolog,
4270 5 | elárulta, hogy édes álomban szunnyad anya és gyermek. Öldöklő
4271 8 | mint egy újdonat új, hímes szűr. (Szegény Palyus, egész
4272 12| Csipke Sándor a tulipántos szűrében, az ünneplő kalapjával,
4273 6 | selyemvarratú dohányzacskómat is. ~- Szurkálóval, acélostul? ~- Mindenestül. ~
4274 2 | végzés! - dünnyögi, amint szúró szeme elszalad az iraton. -
4275 4 | felsóhajtott, ó, bárcsak a földbe szúródnék; mikor repülő szarkát látott
4276 8 | egész életében egy ilyen szűrre vágyott.) Csakhogy azok
4277 13| ügyesen tövissé, hogy ahova szúrt, vérig hatott. ~Tűrték a
4278 8 | élén, egyenesen a Galandáné szurtos viskója felé. ~Egész sereggé
4279 8 | tompa hörgés, egy-egy elhaló szusszanás vegyült olykor a zsivajba. ~
4280 7 | gondolkozva hajtotta le egy szuszékre... Hátha nem is volt ő Gózonban,
4281 9 | közbenjáró a boldogságos Szűznél; de már az nagyon gyanús,
4282 2 | mialatt "ez a dolga" a király tábláján járt, meghalt. Mikor kiterítve
4283 13| hogy is lehetett két ilyen tacskót összeadni! Az egyiknek bábu
4284 5 | viszem, ha akar, ha nem. Ne tagadja meg beteg lányától... ~-
4285 14| Láttam, te is szeretsz, hiába tagadnád. Gyere no, ne reszkess,
4286 9 | egy szentet; azt sem lehet tagadni, hogy gráciában áll a mennyeiek
4287 5 | kék a hidegtől, s parányi tagjai reszketnek, mint a kocsonya. ~
4288 10| a nevét kiáltotta, de a tájék nem adott feleletet, csak
4289 12| sarjúból, ami nem jó ízű, takargatta őket télen meleg pokróccal,
4290 6 | már szekérrel, elfogyott a takarmányom, éhesek a lovaim. Adj egy
4291 3 | a lábszárai a hidegtől! Takarodsz innen mindjárt, te kölyök! ~-
4292 5 | levette a haldoklóról azt a takarót, mely után az olyan nagyon
4293 5 | majornoki harangok, s be lenne takarva hidegülő lába az atyai híres
4294 11| selyemrét. Maholnap meg talál halni az apja, nem marad
4295 8 | végzet. Szárnya suhogását találgatja. Titkos, homályos köd veszi
4296 7 | cserélni másikkal. Azóta már találgatják odahaza, vajon lesz-e szerencséje? ~
4297 4 | kellett volna elhozni ehhez a találkozáshoz! ~Zsófi némán borult a holttest
4298 14| savanyú kút az oka sok édes találkozásnak, sok keserű megbánásnak. ~
4299 5 | Nem akart most emberekkel találkozni. Talán érezte, hogy ő nem
4300 8 | valahogy a vén Galandánéval ne találkozzék, mikor a legszebb női arcot
4301 3 | a szobában. Eljött, ide talált; a hír megsúgta neki, mi
4302 1 | volt foganatja: semmit sem találtak a Sós-portán. Bosszúsan
4303 13| lenne? ~- Útilaput kötne a talpára. Mert az én anyám nagyon
4304 9 | mentek Bágyról: Tímár Zsófi talpig fekete gyolcsruhában, az
4305 7 | határkőre. Különös gondolatai támadtak. Nem jobb volna-e visszafordulni? ~
4306 6 | füttyéről. A gádorhoz volt támaszkodva. ~- Te, Kocsipál Gyuri!
4307 14| a kút, vagyis az újonnan támasztott követelés miatt nagy rémület
4308 8 | halálsápadtan, erőtlenül támolygott ki, mintha kilenc esztendeig
4309 10| ilyenkor tele vannak szóval, tanáccsal. - Itt van ni. Az apák haragja
4310 1 | mondom... ~Aztán odafordult a tanácsbeliekhez: ~- Biz ez már régi fedél,
4311 7 | ráesett, nevette ezt a rossz tanácsot. A napsugarak pajkosan szaladgáltak
4312 12| ziháló orrlyukkal, aprózó táncban indultak ki az udvarból. ~
4313 14| becsíptek a tótok, s olyan táncolást, dalolást vittek végbe a
4314 2 | volna az ablakhoz, és ott táncolna a jégvirágok között, megsokszorozva
4315 7 | szemeiben, és csintalan ördögök táncoltak előtte: azok az örömtől,
4316 2 | személyzete, a beidézett tanúk és vádlottak. ~- Van-e még
4317 9 | mégis kétkedőleg. ~- Isten a tanúm rá... ~E pillanatban a hold
4318 14| amikor azok a lókupecek tanyáztak a faluban, s itták az áldomásokat
4319 7 | megcirógatta szelíden, és egy tányér ételt adott neki. ~- Ne
4320 9 | E pillanatban a hold tányérja mintha a földre vágódva
4321 6 | suttogá, s szemei bámészan tapadtak arra a liliomderékra, mely
4322 8 | babonát, s hiszek benne. A tapasztalatok világossága csak megszürkítette
4323 2 | Széles tenyerét homlokára tapasztja, s úgy tesz, mintha gondolatokba
4324 6 | népregék tündéreinek pici lábai taposnak, sehol véget nem érő füzesek
4325 11| húgának. Hogyne tetszenének. ~Tapsolt örömében, vagy talán azért
4326 3 | hánykolódék, valami fényes tárgy csúszott ki. - Kata megtapogatta:
4327 2 | megsokszorozva magát a tárgyalási terem falain és bútorzatán. ~
4328 5 | elárverezik, mint gazdátlan tárgyat, a kórház javára. ~Nyomban
4329 14| Kivette a szép fehér korsót a tarisznyából, a tarisznyamadzagot odakötötte
4330 14| bírta megkötni a mellén a tarisznyakantárokat. Nem is voltak jól fölszedve
4331 14| korsót a tarisznyából, a tarisznyamadzagot odakötötte a korsó fülére,
4332 14| víz keresztülbuggyant a tarisznyán, átszivárgott az ingvállon,
4333 9 | Bodok, Kartal, Szilke, Tarján, Beléd, Kesziről, Csoltóról
4334 9 | A bodoki búcsúsnép, a tarjániak, belédiek, a túlsó oldalon
4335 3 | kalászszár, nagyobbodik a tarló, s nyitva marad rajta a
4336 5 | kérem alássan. ~- Ön a társadalom söpredéke! ~- Az bizony
4337 12| kelletlenül. - Úgyis három napig tart a lagzi. ~A kenderáztatóhoz
4338 4 | csókokkal borította, s sokáig tartá átkarolva, görcsösen. ~Mikor
4339 8 | gyomorgörcse támadt, és nem tarthatta meg az ünnepi prédikációt,
4340 11| jobban. ~Bizony csenevész egy tartomány! Nem terem itt meg semmi,
4341 11| kémlelte az idegent, attól tartott, valami prókátort hozott
4342 12| gyeplőt, édes uram, férjem! ~Tartotta is, de csak míg kioldta
4343 10| nyomok a homokban. ~Arra tartottak a füzesen át. A téglaégető
4344 2 | Bede Anna tartozása~Mind együtt ültek a bírák.
4345 5 | meggazdagodott adósa küldte meg tartozását, nagy hálálkodások és köszönet
4346 3 | hazamennek - addig pedig hadd tartson nekik árnyékot. ~Pista azonban
4347 1 | amint ingerülten hátrább taszítá ködmönét, s kezét elővonván
4348 11| palócok dolgába. Erdők-mezők, tavak, folyamok, nádasok zordonan
4349 12| házasságból semmi sem lesz tavaszig, mert az én kiscsikóm még
4350 7 | Bágy völgye mosolygott. Távol a gózoni pléhfedeles torony
4351 11| színben mosolyogtak feléje távolról a csoltói rétek, amint ott
4352 14| többiek... ~- Esküszöm, csak téged szeretlek... soha senkit
4353 10| tartottak a füzesen át. A téglaégető felől hatalmas süldőnyúl
4354 14| gyereket, a Gál Magdát... Tegnapelőtt este szóbeszédbe álltak,
4355 5 | dolgom van. Nem lehet! ~- Tegye meg az én kedvemért! - szólt
4356 5 | Nem jön? Ön megtagadja tehát gyermekét? ~- Igenis, kérem
4357 14| Itt jön rájok szemben a tehéncsorda. A Gálék Riskájának nyakán
4358 14| míg a tiszteletes uram tehenei beérnek a csordával, mert
4359 8 | hírében állt Bodokon: a község teheneit ő rontotta meg, ha nem tejeltek;
4360 10| csápjaikon... és nézte az Isten tehénkéit, amint kijönnek a rögök
4361 4 | s szomorúan dünnyögé: ~- Teheted már akármelyikre! ~Nem volt
4362 13| Józsi! Nem merem... nem tehetem. Te vagy a férfi... ~- Meg
4363 8 | teheneit ő rontotta meg, ha nem tejeltek; ha pedig súlyos beteg lett
4364 5 | Karancsalja a deli Vér Jánosné tejszín arcát áldhatja. ~Mert hiába,
4365 1 | van akkor, ha olyan módos, tekintélyes ember állítja, ki már az
4366 11| mind a kettőnek látszott a tekintetén, hogy a fagy nemsokára fölenged. ~-
4367 4 | Visszafordult, egy utolsó tekintetet vetett a halottra, s összeroskadt. ~
4368 12| hosszan vetette rá édes tekintetét. ~...S jaj, kiesett kezéből,
4369 14| állhatta, hogy vissza ne tekintsen a szegény Gyurira még egyszer...
4370 11| Legelőnek se jó, még a telekkönyvbe is úgy van beírva, hogy "
4371 1 | embert, nagy, kék szemei telelettek könnyel. ~- Ne rángass hát! -
4372 5 | csiszolt szögön függött télen-nyáron, hogy ha a kaptafa mellett
4373 11| hány ki. ~Imre lehajolt, és teleszedte a szűre ujját. Volt azok
4374 10| ablakot, maga lássa, hogy még teli kézzel szórja a nap a fényét. ~
4375 5 | nótáriusék jurista fiának téli bekecse lett volna. A hímzés
4376 14| házába, vasárnapra. Az Úrnak teljék az ő szent kedve abban a
4377 13| lett a következése, hogy Télnét meg kellett fogadni főzőasszonynak:
4378 9 | mint ő. Hosszú, hosszú idő telt el, amíg vége megkondult
4379 12| még a rossz nyelvek nem teltek be velem, aztán meg... ~
4380 8 | ilyenre, arra, mely Palyus temetése után következett. ~A juhászbojtárok
4381 8 | is Galandáné kísérte ki a temetőárokba. ~Ez úgy ősz elején volt.
4382 3 | kullogott utánuk. Csakugyan a temetőbe mentek. ~Az asszonyok igazat
4383 6 | lovát is ellopta a majornoki temetőből, lévén annak az elégetése
4384 3 | dűlt, s az ittas, kövér temetői földbe besüppedt lábait
4385 14| madárnak lett a temetője... temetőnél rosszabb sok bodoki lánynak.~
4386 8 | melynek összes ablakai a temetőre néznek. Anyám építtette
4387 2 | az az Anna. Ma egy hete temettük szegényt. ~- Hisz akkor
4388 5 | számtalan házával és valamennyi templomával: még a kálvinista kakas
4389 8 | vasárnaponként pontosan eljárt a templomba, s napközben is sokszor
4390 9 | imádságoskönyvemben... ~- Meg a bodoki templomban! - teszi hozzá Gábor, s
4391 3 | Mária-képet hozták, amit a templomnak vett - leszakadt a szekér
4392 1 | válláról. Igaz biz'a - az új templomot szentelték itt föl a mai
4393 3 | esőszemek csillognak, a templomsoron a nagy garádban zuhog a
4394 12| féltréfásan. ~- Vőnekiné, a templomsorról. ~- Mit keres nálad az a
4395 11| semmi, csak az árvaleányhaj teng a szakadékok partján. A
4396 12| bent az istállóban a gazda tengeri-haraszt pántlikával, majd a Tündér
4397 3 | szoknyában légy: csatakossá tenné a hosszút a harmat. ~Négyesével,
4398 8 | Minthogy mi is erősítettük a tényállást, a magisztrátus nyomban
4399 1 | Jóskának egész hólyagos lett a tenyere, míg elkergette a határból
4400 12| ostorhegyes, a szépasszony rózsás tenyeréből ernyőt csinált hamis szemeinek,
4401 11| Aztán nevetve csapta össze a tenyereit. No, ugyan pompás domínium
4402 8 | melléből. ~A vért piciny tenyereivel fogta föl, s a pokolbeli
4403 5 | hogy fogynak, pedig ő maga tépdeli... nem vett tudomást e szomorú
4404 1 | fűzfabokrairól nemcsak a leveleket tépdelte le alul, de a kérget is
4405 8 | csakhamar megállapították a tépett ingváll gallérján levő hímzésről,
4406 8 | egy csomó óriási szelindek tépte, marta. ~Márványhomloka,
4407 8 | Luca-éjjelén, egy boszorkányt téptek szét kutyák alakjában az
4408 9 | érkeztek, s alighogy megjárták térden a kilenc kápolnát stációról
4409 1 | lányai igaz jószágát, ha térdig kopik is a lába. ~S így
4410 2 | Minek is ide a virágok? ~A teremben nehéz, fojtott levegő volt,
4411 2 | bútorzatán. ~Takaros egy teremtés. Délceg, arányos termet,
4412 9 | jött, az Úr ölében pihent a téres tisztáson, mely az erdő
4413 5 | tíz, húsz, ötven forinttal terhelve. Rendesen valami régi ismeretlen,
4414 4 | A boldogságával nem volt terhére senkinek, a fájdalmával
4415 3 | a kendőt, és a fészekre terítette. Arról majd ráakad, mikor
4416 6 | ahol a molnárné ruhákat terítget a karóra száradni. ~A napfény
4417 5 | piros paplan fölébe oda volt terítve kedves, régi ismerőse, a
4418 11| szakadékaival egy mindig terjedő seb az anyaföld testén. ~
4419 1 | esővizet. Csak aztán vissza ne térjen többedmagával! ~Piszkosan
4420 5 | milyen jó dolga van Filcsik Terkának: akár ő lenne a nagyságos
4421 5 | egyetlen gyermekével tett: a Terkával. ~Pedig mi volt a vétke?
4422 10| Hogy nevet, hogy örül a természet! Minden élet elölről kezdődik
4423 2 | teremtés. Délceg, arányos termet, melyre a kis virágos ködmönke
4424 14| volna a vége, ha észre nem térnek, s nem fogadnak ők is egy
4425 4 | meghalványítja; vissza fog ő térni. ~Tímár Zsófi remélt, s
4426 8 | jelenet, melyre vissza nem tértünk többé, mert mindenki elfelejtette
4427 12| szavak is megijesszék? Aminek teste nincs, annak az árnyékát
4428 8 | harapással. Nézzétek a testemet! ~S ezzel feltakarta a dunyha
4429 11| terjedő seb az anyaföld testén. ~Amint odább mellette vinné
4430 8 | letépve egészen, s délceg testéről is cafrangokban lógott a
4431 11| legények... ~Hiszen az is testvére neki, de csak az anyjáról,
4432 3 | megtaposott füvek elismerték testvéreiknek, s szelíden engedték maguk
4433 3 | meg ezt a hajat. Egy beteg testvéremé volt. Orvosságra van szükség,
4434 2 | Erzsi, mert tetszik tudni, a testvérnéném, az az Anna. Ma egy hete
4435 2 | homlokára tapasztja, s úgy tesz, mintha gondolatokba mélyedne. ~-
4436 5 | a gallérját olyan széppé teszik, Terka halovány arcára másokat
4437 6 | vizet várják. ~Ha nem jön, tesznek róla. Kocsipál Gyuri, a
4438 1 | nem ment semmire, sőt még tetejébe meg is betegedett, kocsin
4439 11| Szánthatod, művelheted a tetejét, adok érte évenként ötszáz
4440 11| egyenként. Félénken nézte, tetszenek-e húgának. Hogyne tetszenének. ~
4441 11| tetszenek-e húgának. Hogyne tetszenének. ~Tapsolt örömében, vagy
4442 11| mintha kedvezni akarna, apró, tetszetős kavicsokat hány ki. ~Imre
4443 2 | vagyok, Bede Erzsi, mert tetszik tudni, a testvérnéném, az
4444 9 | boldog is, aki olyan istennek tetsző, mint te! Ne adjam alád
4445 6 | Magunkban maradtunk. Jól tetted, amiért utolsónak hagytál... ~-
4446 5 | A hír meghozta, hogy a tettesek csakugyan kézre kerültek,
4447 1 | mentek, vánkost és dunyhát téve a kocsiülésbe, Boriskát
4448 14| való legény ide ugyan nem téved kérőbe, de még bodoki ember
4449 2 | mélyedne. ~- Igen, igen, nagy tévedés van a dologban. Hibás írást
4450 6 | Te, Kocsipál Gyuri! Tied lesz a furulyám, ha megáll
4451 10| Isten neki... legyen a tiétek. Ő is bele fog egyezni. ~-
4452 7 | kapuajtón. ~Bedéné kendert tilolt az udvaron, nyájasan fogadta
4453 13| hanem igazi só helyett timsót vett ki a pohárszékből a
4454 5 | csizmájú Filcsiket, ki félénken tipegett utána, míg végre egy félig
4455 9 | vétkeztem - de nem egészen tiszta dolog az ő szent élete sem. ~
4456 1 | Borcsa könnyhullatásával még tisztábbra mosta. ~~~
4457 12| Ez a Klári szava volt, tisztán hallotta. Aztán egy cserepes,
4458 1 | Ügyes szűcsmunka és szép tisztára mosott báránybőrből volt
4459 2 | igazság. Eredj haza, lányom, tisztelem édesanyádat, mondd meg neki,
4460 9 | már nem kíván az Isten. ~Tisztelet-becsület Gughi Pannának, de ez már
4461 14| csak azt várta már, míg a tiszteletes uram tehenei beérnek a csordával,
4462 8 | nénémasszony? - kérdé az öregbíró tiszteletteljes gyöngédséggel, mert bizony
4463 14| egy gyalogösvénye. ~Mert tisztesség minden pártának, ha fényes,
4464 14| Hát hétköznapra való az tisztességes emberek gyerekinek? Hányd
4465 4 | A tekintetes asszony, a tiszttartóné ikreket szült, annak az
4466 9 | hullámaiból kel ki, vagy az erdő titokzatos homályában mutatja meg magát
4467 1 | Maga volt ott a bíró meg a tizedes, mert Baló Mihály a pletyka
4468 13| ült csupán a násznép, a tizedikben a Gilagóék bandája. A legutolsón
4469 12| és nem adná négy lovát tizenhat csoltói, bodoki ménesért. ~
4470 13| főzőasszonynak: negyven váltó forint, tizenkét rőf vászon és egy pár fejelés
4471 3 | János uram portáján egész tócsák állnak, a Zákó Mihályék
4472 8 | szemem közé, s kénkőgőz tódult kifelé, odabent pedig dobogott
4473 1 | Csak aztán vissza ne térjen többedmagával! ~Piszkosan hömpölygött
4474 12| fonja be, azután sorba a többiét. ~Megérti a négy okos állat
4475 9 | ki győzné elszámlálni a többit: voltak jók, rosszak vegyest,
4476 7 | iccétől még boldogabb lett, a többitől szilajjá vált, az utoljától
4477 1 | ujjából?) ennyi meg annyi tömérdek régi ezüsttallér volt a
4478 3 | hosszúra, olyan szépnek, tömöttnek, inkább változott volna
4479 7 | levélről levélre, a kis tömzsi levelek mosolyogva nyújtózkodtak
4480 12| akkor kísért ki a kapun egy töpörödött öregasszonyt. ~- Ki volt
4481 14| Hanem azt mondom, össze ne törd azt az újdonatúj fehér korsót...
4482 3 | a fák gallyai le vannak tördelve, faleveleken, fűszálakon
4483 2 | kaptuk az írást - rebegi töredezve. - Maga bíró uram hozta,
4484 14| elmulasztani. ~- Jaj, össze ne törje a korsómat, vigyázzon! Mert
4485 2 | hegyére, izzadó homlokát törlé kendőjével. Szürke, hideg
4486 2 | nem is annyira a homlokát törli; talán lejjebb valamit... ~-
4487 6 | átcsap a gáton... ~- Ne törődj te azzal, neked adom még
4488 5 | nevetnének, de így mindössze nem törődnek vele. Isten, ember elfordult
4489 10| vízbe. A pajkos Ipoly nem törődött velük, vígan locsogott tovább...
4490 3 | Éppen a betűknél, derékon törte ketté nyilával az Isten,
4491 11| földjén egy nagy darab kőből törtem. Tele van annak a belseje
4492 8 | elmondtam neki, hogy a Palyussal történik valami. ~- Bolond vagy,
4493 3 | Hát a kereszttel mi történjék? - kérdé Bizi fojtott hangon. -
4494 8 | felhívni figyelmünket a kívül történőre. ~Valóban pokoli zűrzavar
4495 6 | többet, csak az ablakról törülgette le egyszer belülről az őszi
4496 10| Veres major juhásza meg volt törve. ~- Hát jól van no! - mondá
4497 11| megbotránkozott a faluban, de a törvényes igazság meghagyta. Jól tudott
4498 2 | csengettyűt rázza meg a törvényszolgának: ~- Kísérje ön el Bede Annát
4499 14| suhogó nád, koronája hajló, töve mocsárba vész. S ennek is
4500 10| Bizonyosan elaludt a bokor tövében. ~De Borcsa nem volt ott,
4501 3 | csillogott rajta. Le volt vágva tövestől. Bosszúálló kéz feldobta
4502 13| minden híre egy-egy éles tövis volt, vagy ha nem, ő idomította
4503 9 | ellopózkodott. ~Sietve ment az erdő tövisbokrokkal szegett gyalogútján, néha
4504 12| közelebb az az asszony a töviseivel. ~- Ej, beh kényes lett
4505 13| idomította át olyan ügyesen tövissé, hogy ahova szúrt, vérig
4506 2 | leeresztve hallgatta a jegyző tollának percegését, a másik ásítozva
4507 3 | Nem én! - viszonzá Istók tompán. - Amit az Isten ujja összetört,
4508 9 | jó vége. Egyszer csak itt toppan a leány szégyenével együtt. ~
4509 3 | ellopott lovak megkerültek, a tornácon a doktor fogadta vidám arccal,
4510 5 | kakas is ott áll az egyik tornyon. ~Igazi remekmű ez, melynél
4511 4 | A vén ács elsápadt, a toronyablakban keresztet vetett magára,
4512 4 | csak azért is felmegyek a toronyra, hogy egy pillantást vethessek
4513 1 | a partnak hozza a szél, Tóth-Pernye Jánoséktól egészen jól látszik,
4514 1 | dicsértesséket mondott, és továbbment. Ágnes nemkülönben. De nini,
4515 8 | kisleányával. Felbátorított az a tudat, hogy a szomszéd szobában
4516 14| nekiestek erre, s abban a tudatban, hogy csakugyan borban dúskálnak,
4517 14| éjszakákon: hogy ő volt az oka, tudhatta volna, az a szelíd, ártatlan
4518 10| Fekete major juhásza előtt. Tudhattam-e, hogy olyan nagyon szereted
4519 5 | Istvánnak ajándékot küldeni? Tudja-e, hogy az ő nagyanyja a híres
4520 4 | vásárosok, vándorok s a jó Isten tudná elmondani: kik még. ~A falubeliek
4521 7 | adom a részemet. Jaj, ha te tudnád, kiscica, ki van itt?...
4522 6 | kerete. ~A bágyi malomban nem tudnak őrölni. Tele van zsákkal
4523 13| csípőjére szorítá. ~- Hát hogyne tudnék! - felelt vontatottan, s
|