abbah-buzgo | buzt-erosz | erref-gyere | gyerm-jajve | jancs-kozon | kozos-megke | megki-ossze | oszto-szaja | szaka-tudne | tudod-zuzod
Fejezet
4524 2 | fején. ~- Odafönt másképp tudódott ki az igazság. Eredj haza,
4525 12| van már most, elleste a tudományukat Gélyi János, s olyanná nevelte
4526 5 | maga tépdeli... nem vett tudomást e szomorú átalakulásról;
4527 13| Józsi, én sem ettem. ~- Tudsz-e te főzni? - kérdé a férj
4528 5 | szemeket, melyek olyan hamisan tudtak kacsintani, azokat az édes
4529 11| hozattam az anyagot, mert nem tudtam, hogy a Bogát gyomra is
4530 11| Gyócsi családról, mikor tudvalevő, hogy Gyócsi Istók halála
4531 3 | szomorú pillantást vetett a tükörbe, sóhajtott, és lehajtotta
4532 6 | fényes haját a bágyi patak tükrén. ~A szél fölsivít bámulatában,
4533 6 | homoknak is, melyet a népregék tündéreinek pici lábai taposnak, sehol
4534 11| magához intette Eszterkét. ~Az tündöklő arccal szökött oda, s kezeivel
4535 7 | akkor teljes pompájában tündöklött a nap, s az egész Bágy völgye
4536 12| szerszámon, amint csillognak, tündökölnek, a cifra sallang hogy körülröpködi
4537 1 | szerethette valahol valaki! ~Olyan türelmesen ül az ide-oda billegő jószágon,
4538 6 | van zsákkal az udvar, s türelmetlen férfiak, asszonyok, Gózonból,
4539 11| hát... - szólt a vadász türelmetlenül. - Nem jöttem én ide tréfálni,
4540 9 | gyalogútján, néha megállt a tüskéket kivenni lábaiból, s ilyenkor
4541 3 | pénzünk. - De vegye meg tüstént. Sietnem kell. Egyedül hagytam. ~
4542 9 | távolabb is kialudtak a tüzek, az egész búcsúsnép, akihez
4543 3 | megkavarom. ~- Nedves ez a tüzelő - veszi át a szót özvegy
4544 9 | piszkáld meg egy kicsit a tüzet, hadd lássuk a galambom
4545 14| lovát? - kérdé Magda, de már tűkön állott. ~- Hát az enyimet,
4546 9 | kartali boltosnál Bede Erzsi; tulajdon az a pénz, melyet ő küldött
4547 5 | És azok a rózsák, piros tulipánok, amik a gallérját olyan
4548 5 | lecsukva, lábai a híres tulipános bundával letakarva. ~Szép
4549 5 | gózoniak (mert a Bágyon túlról költözött mihozzánk) nagyon
4550 2 | fej helyeslést bólint a túlvilági hangnak, a nagy kövér kéz
4551 4 | még messzebb lesz - a túlvilágon. ~Egyszerre értek a torony
4552 13| tudott föltápászkodni, s mi tűrés-tagadás... megütötte magát a fagyos
4553 3 | állandóan nálam lakik. ~- Tűrni kell, Bizi uram! ~- Pedig
4554 13| ahova szúrt, vérig hatott. ~Tűrték a gyerekek egy ideig, s
4555 1 | éppen oda vágódott. Nem tuskó biz az, de tulipántos láda,
4556 1 | pedig valami négyszögletes tuskót gurítottak a habok... ~A
4557 6 | magam sem teszem kezemet a tűzbe, mert a veres haj... hej,
4558 8 | konyhába léptünk. Ott a tűzhelyen hatalmas fazekakban mindenféle
4559 3 | a lábait melengethette a tűznél (csípős az idő egy kicsit),
4560 8 | szétszaggattak. ~- Nem ég az meg a tűzön sem! - hallatszottak a palóc
4561 7 | ünneplő ruhában, a gomblyukába tűzött piros selyemkendővel, melyet
4562 2 | likacsos ajtaján szikrázó tűzszemek nézik vissza mereven, és
4563 13| fiatalokon. ~Féltek tőle, mint a tűztől. Pletykának, háborúnak ő
4564 9 | Ki sokat ácsorog a bíró udvarán, pöre van az olyannak. ~
4565 12| aprózó táncban indultak ki az udvarból. ~Végigtekintett rajtuk,
4566 1 | csomóba verődve riadoztak az udvarokon. ~Hanem a harangszó, mely
4567 3 | zúzódott. ~Az emberek az udvarukról és a kerítések mögül nézik,
4568 2 | kinyílt, és a lány belépett. - Üde légáramlat surrant be vele,
4569 4 | az! A vénasszony mellette ügető léptekkel, éppen most fordul
4570 14| mindazonáltal a bodoki határra ügyel fel", de bezzeg a kút, vagyis
4571 9 | ami pénzt küldenek tőle az ügyes-bajos emberek a Máriának, abból
4572 13| kantárszár. ~Leesett; az ügyetlen állat ráhágott a dolmányára
4573 14| s nem fogadnak ők is egy ügyvédet, aki megint visszaperelte
4574 6 | Gyuri mégis megértette. ~- Ühüm! Csakhogy akkor átcsap a
4575 7 | mintha haragjával nem bírva üldözné, maga is utána iramodék. ~
4576 6 | asszonyok, Gózonból, Csoltóról, ülik a Bágy partját a malom környékén,
4577 4 | bárcsak az ő kerítésükre ülne rá. ~De az olló sem akart
4578 13| Józsi nem mert többé lóra ülni; menyasszonyához kívánkozott
4579 2 | Anna tartozása~Mind együtt ültek a bírák. Ott künn a köd
4580 5 | küldenek érte, selyemvánkosra ültetik, mézes pálinkát ihatik éjjel-nappal,
4581 14| helyet is megfújom, ahova ültetlek. ~A szenvedély hangja, mintha
4582 5 | erőltetni. Egy cserépbe ültetni a rezedavirágot a csalánnal. ~
4583 1 | köztük Sós Pál uram is, ünnepiesen felöltözve, újdonatúj ködmönben,
4584 5 | helyét találta. A nagy szög üresen, árván volt, megfosztva
4585 1 | önti a bodokiakat, mint az ürgét, akkor mégis jó dolog keresztény
4586 3 | lelkem, egy-két hasábot az üst alá, míg megkavarom. ~-
4587 3 | mintha egy széthasogatott üstökös csillag foszlányai lennének,
4588 8 | illedelem kívánja, hatalmas ütlegekkel szétkergeté vala a csőcseléket,
4589 8 | vagy micsoda? ~S mellére ütve, nagy kevélységgel indult
4590 11| földjére szükségem van az üvegcsináláshoz. Eddig négy mérföldnyiről
4591 3 | s kivette az orvosságos üveget a köténykéje alól. ~Sóhajtott
4592 11| út milyen tőle a belédi üveghutáig? ~- Csintalan, majd mindig
4593 11| egész határért sem. ~Az üveghutás elmosolyodott. - No jó,
4594 8 | fecskendezte, amitől azok üvöltve, fájdalmasan vonítva ugrottak
4595 4 | öregasszony lépett be az udvarra: üzenetet hozott. ~- A férjedtől jövök,
4596 9 | tette, otthagyta. Hiába üzenget neki szegény Maris, hogy
4597 4 | neki, jöjj el hozzá, azt üzeni. ~- Menjünk! - mondá a szelíd,
4598 7 | ebédnek, pajkos szikrák ugráltak a szemeiben, és csintalan
4599 10| A négy selyemürü vígan ugrándozik a nyáj előtt... ~Behunyt
4600 1 | farkát még az utolsó nap, ugrándozott ott künn a verőfényben,
4601 8 | üvöltve, fájdalmasan vonítva ugrottak szét, hogy csakhamar új
4602 5 | bízzák. A revolúció óta úgyse volt már a kezében ilyen
4603 11| hegyemet... dehogy adom. Hiszen úgysem venné az úr semmi hasznát...
4604 1 | határt, s a cikcakkjai is újak lesznek! ~Gerendák, ajtók
4605 8 | a Palyus sírja, mint egy újdonat új, hímes szűr. (Szegény
4606 3 | tompán. - Amit az Isten ujja összetört, azt nem szabad
4607 11| a kavicsok, amik a szűre ujjában vannak. Elmosolyodott, megörült
4608 1 | kis szopja az ilyeneket az ujjából?) ennyi meg annyi tömérdek
4609 3 | azt nem szabad az ember ujjainak összeilleszteni. Bizony,
4610 11| Fölvette, megkopogtatta az ujjával, a pápaszemén keresztül
4611 14| bezzeg a kút, vagyis az újonnan támasztott követelés miatt
4612 5 | is csoda, mert a megyei uraknak még sohasem volt szeretőjük
4613 4 | észre nem vette. ~- Zsófi az urát várja! - suttogták egymás
4614 8 | főtisztelendő Kubcsik plébános úrért, hogy a helyet és a ruhafoszlányokat
4615 5 | kuncsaftja, csak maga az Úristen. ~Lusta volt az öreg. Ha
4616 14| nemcsak az egész határ úszik utána a kútnak, de a hajszálaik
4617 3 | szürke felhőfoszlányok úsznak a környék fölött. Nagy égiháború
4618 1 | mindenféle házi eszközök úsztak a hullámokon, szakajtó,
4619 1 | a szél összesöpörte az utak porát, s haragosan csapkodta
4620 5 | esteledett, hazaindult járatlan utakon. Nem akart most emberekkel
4621 8 | Fején jégborogatás volt, utálatos ráncai nem árultak el semmit,
4622 9 | folytatta: ~- Meglestelek... utánad jöttem, s itt megtaláltalak. ~
4623 11| amint az idegen úr igazán utánajött a házba. ~Mudrik otthon
4624 5 | tekintetes uram! Úgy jönne utánunk, mint a malac a kukoricás
4625 4 | bontakoznak ki furmányos szekerek, utazó vásárosok, vándorok s a
4626 14| elé is, némelykor pedig útban találta a kis Magdát. ~Csinos
4627 13| akkor ugyan mi lenne? ~- Útilaput kötne a talpára. Mert az
4628 10| feléjük, s azután, mintha az útjukat szelné keresztül, az özvegy
4629 1 | is, ha a láda bolondjában utoléri a petrencét. Nincs valami
4630 7 | többitől szilajjá vált, az utoljától veszetté. ~- Húzd el a nótámat,
4631 14| megösmeri-e Sás Gyuri az útról? Jaj, ha megösmeri! De jaj,
4632 3 | valljuk meg az igazat, uzsorával szerezte kincseit. ~- Nem
4633 8 | ördögnek - lihegé, és a fogai vacogtak. ~- Bolondokat beszél kend,
4634 5 | nem. ~Azóta még komorabb, vadabb lett az öreg, s mikor egy
4635 11| észre sem vette az öreg úri vadászt, ki a hegy felől közelgett,
4636 1 | őkigyelme a bíró gúnyos vádjára. ~- Esküszöm, bíró uram,
4637 2 | személyzete, a beidézett tanúk és vádlottak. ~- Van-e még odakünn valaki? -
4638 3 | elhallgatott, majd egyszerre vadul szegeződtek megüvegesedett
4639 13| saraglyához. Még kevélyebben vagdosta fel kendős fejét, míg bent
4640 12| főt, mely hol a szügybe vágódik, hol fölhajlik nagy kényesen,
4641 1 | A holdfény éppen oda vágódott. Nem tuskó biz az, de tulipántos
4642 9 | tányérja mintha a földre vágódva összetört volna, és fényes
4643 12| szél, ha felhőket vinne, vágtatnak szilajon Gélyi paripái;
4644 1 | vize, mely szilajon, zúgva vágtatott el a kertek alatt, mutatta,
4645 3 | csillogott rajta. Le volt vágva tövestől. Bosszúálló kéz
4646 14| isszuk az édes vizet, és nem vágyakozunk a savanyúra. Víz, víz! Hiába
4647 3 | megfogadta, csak arra való lesz a vagyona, hogy jót tegyen vele. ~
4648 11| is, hasznát se vehetné a vagyonnak, aztán, ha a házból is kitudják
4649 11| nagyon-nagyon gazdag emberek vagytok?! ~A lányka, aki csak most
4650 3 | velem jössz. Íme, itthon vagyunk már, itt lakunk ebben a
4651 13| Csillom Józsi lova: pedig nem vak, de meg lámpás is van a
4652 9 | legény, és ő veri bele a vakbuzgóságot, vagy viszony van köztük...
4653 3 | durcásan, mintha neheztelné a vakmerő szót. No bizony, nem a világ,
4654 4 | fölteszem én. Várok valakit valahonnan. Úgy dobog a szívem, ha
4655 11| maholnap, ő még beállhat valahová cselédnek, de a szegény
4656 8 | Anyám építtette azt oda. Valakije volt ott, akihez közel szeretett
4657 4 | Majd fölteszem én. Várok valakit valahonnan. Úgy dobog a
4658 8 | napközben is sokszor láttam valamely asztag mögé vonulva, levett
4659 11| S durcásan vágta földhöz valamennyit. ~Hát az egyik, a fekete
4660 5 | megriadt lovakon) megbotlott valamiben a gyalogúton. ~Egy koldustarisznya
4661 11| hegyhát, de hát mégiscsak van valamije benne. Aztán nem is olyan
4662 10| Naplemente táján... valamivel előbb, mint egyébkor. ~-
4663 5 | Távolabb különféle madarak valának láthatók, rendesen vörös
4664 8 | Szóljon kend! ~Semmi sem válaszolt. ~Benéztem a kulcslyukon.
4665 6 | nedves vásznat, fehérebbé válik. ~A Gélyi János szeme is
4666 3 | krispinben, apró, kopasz fejét a váll-lapockái közé húzva. ~- Csiba te,
4667 4 | ajándékozta az eklézsiának. ~- Ki vállalja a dolgot, fiúk - kérdi az
4668 9 | olyan népszerű a keresztény vallás is, mert egy szép szőke
4669 9 | mert olyan kihíresztelt vallásos legény, hogy nála még Gughi
4670 3 | kell. Egyedül hagytam. ~Vállat vont a boltos, nem használhatja,
4671 4 | acélerővel az öregasszony vállát, s szilaj, dúlt arccal,
4672 3 | elejének képzelte magát. Aztán, valljuk meg az igazat, uzsorával
4673 11| mostohaapjánál. Én magam vagyok az - vallotta be pirulva. ~- Akkor veled
4674 8 | figyelmünket a kívül történőre. ~Valóban pokoli zűrzavar hangzott
4675 6 | Mihályné Gózonból. ~- Asszonya válogatja biz azt. Igaz-e, Tímár Zsófi.
4676 12| Csoltóra, Bodokra jön négyest válogatni a parasztoktól, és bizony
4677 11| kinyithatta bízvást, mert szín valóság lett a dologból. Hisz mindenki
4678 3 | hidegen fogadják az egek. Valóságos csoda történt. Mikor a Mária-képet
4679 9 | az erdőn. Gyönge zörejjel váltak szét a gallyak s hirtelen
4680 13| Megmérgeztél! - sziszegte halálra váltan. ~- Ó, én szerencsétlen!
4681 10| csakhamar aztán kékes ónszín váltja föl. ~...A csengettyűk mind
4682 5 | karok és rendek száznyolcvan váltóforintot ígértek volna a szomszéd
4683 3 | szépnek, tömöttnek, inkább változott volna lennek, vagy hullott
4684 2 | beidézett tanúk és vádlottak. ~- Van-e még odakünn valaki? - kérdi
4685 4 | szekerek, utazó vásárosok, vándorok s a jó Isten tudná elmondani:
4686 3 | egyik sem alszik. Csatóné vánkosa alól, amint hánykolódék,
4687 1 | is. ~Ahogy érte mentek, vánkost és dunyhát téve a kocsiülésbe,
4688 3 | ismét szerencsétlenség vár reám... Ó, te kifogyhatatlan
4689 11| panaszkodóan, reménykedve, várakozólag. ~A púpos észrevette, s
4690 8 | ijesztőbb külsőt kölcsönözve e varangynak. ~- Hogy van kigyelmed,
4691 2 | kecs, szoknyája suhogásában varázs. ~- Mi járatban vagy, gyermek? -
4692 1 | ha vásárba lett vón, se várhatnák jobban. ~- Megvan-e a bárány? -
4693 7 | utána iramodék. ~Ugyancsak várhatták! Nehéz volt visszacsalogatni.
4694 4 | vette. ~- Zsófi az urát várja! - suttogták egymás közt,
4695 5 | lésza alatt [*], holló, varjú lesz megsiratója, a temető
4696 10| magam. ~- No hát akkor itt várlak meg. ~Leült egy kőre az
4697 12| dicsőségéhez mérve. Kilenc vármegyében tudják, ötvenkettőben mesélik
4698 5 | ígértek volna a szomszéd Hont vármegyének, ha elvállalja a magáénak;
4699 5 | Majornok után háramlik a nemes vármegyére! ~Hanem ha Filcsik akarta
4700 4 | Honnan fogom őt ezentúl várni? ~S könnye csak most eredt
4701 4 | uram! Majd fölteszem én. Várok valakit valahonnan. Úgy
4702 5 | színben, hátul pedig Miskolc városa számtalan házával és valamennyi
4703 5 | leghíresebb szűcs egész Miskolc városában. Még ha félrőfnyit hajt
4704 11| szomorúbban Gyócsi Imre a városból, ahol a tekintetes vármegye
4705 3 | apánkhoz. ~De csak a szomszéd városkáig mehettek. Judit lázba esett,
4706 4 | remélt, s mikor az olló varrás közben kiesett a kezéből,
4707 3 | szomorúan. ~- Hát miért nem varrat apád? ~- Nincs apám! - felelte
4708 9 | közül, s eltűnni az éjben: várt előbb egy félórát, úgy volt
4709 1 | határig eleibe jöttek, ha vásárba lett vón, se várhatnák jobban. ~-
4710 11| Neki nem jutott semmi a vásárfiából. ~Szép kék szemecskéi a
4711 8 | napról napra komolyabb lett, vasárnaponként pontosan eljárt a templomba,
4712 14| Hanem vettem az Úr házába, vasárnapra. Az Úrnak teljék az ő szent
4713 4 | furmányos szekerek, utazó vásárosok, vándorok s a jó Isten tudná
4714 12| gondoltam, hogy mivel a holnapi vásárra készültél, a Csillomék lakodalmáról
4715 8 | számára hoz az ördög a putnoki vásárról. Csak egyetlen esztendőt
4716 5 | Filcsik István, azért az idő vasfoga előtt mégsem volt respektusa.
4717 2 | ablakot, a padlót, a nagy vaskályhát, melynek likacsos ajtaján
4718 6 | ahol megnyalják a nedves vásznat, fehérebbé válik. ~A Gélyi
4719 13| váltó forint, tizenkét rőf vászon és egy pár fejelés gyertyaszentelőkor. ~
4720 8 | egy-egy foszlány durvább házi vászonból: ez bizonyosan az ingváll. ~
4721 4 | elkergetted? Hm. Elég csinos vászoncseléd volt. Igaz-e, Samu? ~- Megutáltam
4722 13| aki nagyobb pletyka a vászonnépnél is - gúnyosan nevették ezt
4723 5 | muszka császáré is csak vattás lajbi. ~De bármilyen nevezetes
4724 5 | ha hallaná, hogy szólnak vecsernyére a majornoki harangok, s
4725 8 | azalatt odagyűltek a "felső vég" összes öregasszonyai, s
4726 14| táncolást, dalolást vittek végbe a kút körül, hogy egész
4727 11| hogy nekiindult a túlsó végben... Nem kell ezt a földet
4728 4 | pillantást vethessek Bágy felé véges-végig az országúton. ~- No, én
4729 6 | pici lábai taposnak, sehol véget nem érő füzesek a kerete. ~
4730 5 | ékességétől. Pedig október végét mutatta a kalendárium. A
4731 3 | András kezét, s vitte magával végig a nagy utcán, le egészen
4732 14| átszivárgott az ingvállon, végigcsurgott a szoknyácskáin. A vékony
4733 7 | szalagokat nyújtogatna eléje, mik végighullámzanak két falu határán... ~De
4734 6 | A hold most bukkan ki, s végighúzza ezüstös fényes haját a bágyi
4735 3 | kerítések mögül nézik, amint végigmegy a hosszú krispinben, apró,
4736 7 | Erzsit megkérni. Látták végigmenni a falun ünneplő ruhában,
4737 2 | törvény." ~Majd újra meg újra végigolvassa az idéző végzést, azokat
4738 12| négy csikót, hogy mikor végigröpülnek Csoltón, Bodokon, kiszalad
4739 6 | napfény kiöltött nyelvecskéi végigtáncoltak a sövényen, s ahol megnyalják
4740 12| indultak ki az udvarból. ~Végigtekintett rajtuk, s amint elnézte
4741 5 | lecsúszott, fölemelte, s hirtelen végigterítette az alvókon. Azzal felugrott,
4742 3 | viharral, villámlással vegyes. Látszik is a nyoma mindenfelé,
4743 9 | többit: voltak jók, rosszak vegyest, köztük mondanom sem kell
4744 8 | egy-egy elhaló szusszanás vegyült olykor a zsivajba. ~Ösztönszerű
4745 2 | kinyújtva az írás felé. ~- Egy végzés! - dünnyögi, amint szúró
4746 2 | újra végigolvassa az idéző végzést, azokat a kacskaringós szarkalábakat
4747 8 | holló röpdös fölötte: a végzet. Szárnya suhogását találgatja.
4748 8 | pingálva a fehér havon! ~A végzetes hely tele volt ruhafoszlánnyal.
4749 13| Istenem, csak szerencsésen végződnék ez a rettenetes nap! ~~~
4750 11| is, púpos is, hasznát se vehetné a vagyonnak, aztán, ha a
4751 5 | Isten csizmadiája nagyon vékonyan állt a földi javak dolgában.
4752 11| vallotta be pirulva. ~- Akkor veled alkuszom meg. ~Imre nem
4753 6 | is derekát. ~Hanem ezt a véleményt nem hagyja szó nélkül Pillér
4754 12| s úgy tett, mintha csak véletlenül fordulna meg a kocsirobogásra -
4755 3 | csak hadd menjen haza - véli Istók -, megveszi a lábát
4756 11| nézni, hogy megelégedjék velök. Még tán jól is van az úgy,
4757 4 | Amott jön! Zsófi az! A vénasszony mellette ügető léptekkel,
4758 7 | pozdorját, amint illik érdemes vendég előtt. ~- Kerüljünk beljebb,
4759 8 | egészen eloszlott, midőn este vendégünk érkezett: apám nővére a
4760 14| már nem sajnálták, a Szent Vendelinen is segítettek, rávésetve,
4761 14| állították oda a határőrző Szent Vendelint a csevice háta mögé, több
4762 8 | domborodott egy sötétpiros vércsöpp. - Innen buggyantotta a
4763 14| Igaz, hogy jó erős víz, a verebet, fecskét, ha nem magasan
4764 7 | van itt?... Gyere, hadd veregessem meg a pofácskádat. ~A macska
4765 9 | arcon mintha feneketlen verem volna, hova a nyugalma,
4766 8 | Kezem keresztvonását adtam a véremmel - mondá keserűen, s felgyűrve
4767 13| nevezte, apró gazdasszonyát veréssel is fenyegette. ~- Hát mégsem
4768 5 | Fogasson el, tekintetes uram, veressen láncra. Akkor aztán megyek,
4769 6 | mintha valami fehér lepke vergődnék a fekete éjben. ~Nagyon
4770 13| tövissé, hogy ahova szúrt, vérig hatott. ~Tűrték a gyerekek
4771 6 | Gélyi János melléből: ~- Verje meg hát az Isten azt a csillogó
4772 12| ott is egy örvény!... ~- Verjen meg az isten; de meg is
4773 12| az isten; de meg is fog verni! ~- Ó, tartsd azt a gyeplőt,
4774 1 | juhok pedig egy csomóba verődve riadoztak az udvarokon. ~
4775 1 | ugrándozott ott künn a verőfényben, Borcsa picike tenyerét
4776 8 | Csakhogy azok a virágok vérrel voltak pingálva a fehér
4777 9 | Ó, könyörülj rajtam! - verte mellét Panna kétségbeesetten,
4778 14| volna, a Gál Magda arcát vérvörösre marta. ~- Nem... Ne beszéljen
4779 8 | démoni sötétség ült, sebből vérzett, karjairól az ing letépve
4780 14| csontjaidat! Hallod-e, hej, vesd le még azt a csizmát is! ~
4781 8 | engedett. ~Mélyen emlékembe vésődött e jelenet, melyre vissza
4782 14| mondá hüledezve. - Bor, vesszek meg, ha ez nem bor. ~Megízlelték
4783 12| agyonüssék a határon. ~Hadd vesszen magva a különb fajnak! ~
4784 14| legszélső csűrhöz, túl a veszedelmen, meg nem állhatta, hogy
4785 1 | mint ártott, elfordította a veszedelmet. A kísértetiesen szaladó
4786 3 | arccal, a fia már túl van a veszélyen. ~Bizi apó hálateljesen
4787 7 | szilajjá vált, az utoljától veszetté. ~- Húzd el a nótámat, öreg
4788 5 | előbb-utóbb megkerül. Nem veszhet el, aki ellopta, nem használhatja,
4789 8 | hogyan esteledik, mint veszik át az éjt hatalmukba a tüzes
4790 9 | Kovács Maris, de nem is veszítesz el soha többé, ha megbocsátasz... ~
4791 5 | Fölteszem a bundámat", sohasem veszített kevély jellegéből körömnyit
4792 7 | lóhere? Jaj, csak azt ne vesztette volna el! Nincs, semmi sincs!... ~
4793 14| kiejteni a világért. ~- Veted le mindjárt azt az ünneplő
4794 11| megaranyozza... Az ott rajta az ő vetése. Szép abban a hegyben az
4795 12| epedőn, lopva, hosszan vetette rá édes tekintetét. ~...
4796 5 | halovány arcára másokat vetették. Az utolsó öröm éppen olyan
4797 4 | toronyra, hogy egy pillantást vethessek Bágy felé véges-végig az
4798 5 | Terkával. ~Pedig mi volt a vétke? Az apja a csoltói sánta
4799 9 | már Uram bocsáss meg, ha vétkeztem - de nem egészen tiszta
4800 11| meg a száraz esztendőben a vetőmagot sem. Esztert pedig odaszorította
4801 8 | apám egyszer valami apró vétség miatt bezáratta huszonnégy
4802 2 | hogy Bede Anna orgazdaság vétsége miatt félévi fogságra van
4803 13| én semmit. Jaj, minek is vettél el! ~Nagy ijedelemben voltak
4804 11| én ide tréfálni, komoly vevő vagyok... a belédi gyáros. ~-
4805 11| Eszter?... Oly kicsike, vézna; aztán istenem, hiszen csak
4806 8 | padló, mintha két ember viaskodnék egymással; egy-egy tompa
4807 5 | ugyan nem adott. ~A megyei vicemérnök, ki mappát csinált a vármegye
4808 12| hányják-vetik a nyakukat, mintha a vicispán hátaslova volna valamennyi... ~
4809 3 | tornácon a doktor fogadta vidám arccal, a fia már túl van
4810 5 | nem használhatja, az egész vidék tudja, hogy az övé. ~Nem
4811 1 | falunak lenni - lutheránus vidéken. ~Megnépesült a part, s
4812 8 | vitt neki ételt a szolgáló. Víg volt, és fütyörészett, midőn
4813 8 | piros selyemdarab: ez a viganó (talán éppen az, melyért
4814 11| amilyen széles a királyné viganója lehet (kivált vasárnap)
4815 6 | okos asszony úgy viseli a viganóját, húgom, hogy a színes oldala
4816 1 | szemét, pedig legalább ő vigasztalhatná azt a szegény Borcsa gyereket,
4817 8 | elfelejtette a háznál, csupán én vigyáztam az öreg Palyust, ki napról
4818 9 | leány szégyenével együtt. ~Vigyázzátok meg jól ezt a Csúz Gábort,
4819 6 | egy kulcs a zárban. ~Gyuri vigyorogva húzta szét nagy száját,
4820 1 | mely fönségesen rezgett a viharban, egy kis eső híján, s az
4821 3 | lehetett az éjjel, esővel, viharral, villámlással vegyes. Látszik
4822 9 | hogy maga a Szűz Mária nem vihette a tallért a kartali zsidóhoz. ~
4823 4 | elmegy azzal a másik nővel a világba elkárhozni. ~Hírét sem hallotta,
4824 14| tudott volna kiejteni a világért. ~- Veted le mindjárt azt
4825 9 | zsarátnok fahasábot, s úgy világítja meg a tömött fekete hajat
4826 8 | ablakon. A hold kísértetiesen világította meg a temetőt. A hóval borított
4827 14| miatt nem mert hazajönni, világnak bujdosik. Ki hallott már
4828 8 | hiszek benne. A tapasztalatok világossága csak megszürkítette a fekete
4829 1 | öreg, hadd lásson egy kis világot ő is. Nyolcéves innen-onnan,
4830 8 | fekete, apró pontok voltak, villámgyorsan növekedők, mígnem idegreszkettető
4831 3 | éjjel, esővel, viharral, villámlással vegyes. Látszik is a nyoma
4832 1 | fekete haragját, melyet a villámok keskeny pántlikával hiába
4833 12| siető szél, ha felhőket vinne, vágtatnak szilajon Gélyi
4834 11| testén. ~Amint odább mellette vinné útja Imrét, megállott, megnézte
4835 10| talán nem akarta magával vinni oda... oda, ahova ment... ~
4836 6 | incselkedik vele? Hátha az akácfa virága a kacsintása... Mindenkire
4837 10| Koppantyú Demeter. Egy virágért jöttem. ~- No hát gyere
4838 10| Nyilván az Ipoly felé ment virágot szedni... Itt a nyomok a
4839 5 | kiállhatatlan, inkább ne is virrasztana mellette, hagyná magára;
4840 6 | gyere be hát, ha szépen viseled magad... ~Bement Gélyi János,
4841 6 | Minden okos asszony úgy viseli a viganóját, húgom, hogy
4842 11| hogy a Bogát gyomra is viselős vele. Ma megvizsgáltattam.
4843 8 | egyenesen a Galandáné szurtos viskója felé. ~Egész sereggé szaporodtunk,
4844 8 | felnyitá a kamraajtót, s visszaadta a Palyus szabadságát. ~Az
4845 7 | Ugyancsak várhatták! Nehéz volt visszacsalogatni. Elbújt a virágos kertbe,
4846 2 | Könnyei megeredtek a visszaemlékezésben, alig bírja folytatni: ~-
4847 8 | aztán egyszerre mindenki visszaemlékezett az ördöggel kötött kontraktusra,
4848 8 | csakhamar új dühvel ismét visszaforduljanak. ~S mintha ezalatt sírok
4849 6 | hogy az a kevés víz is visszaforduljon... Jámbor bágyi patak még
4850 1 | De hátha megkerül, hátha visszahozzák? ~Jött is hetek múlva valami
4851 8 | becsülettudóan beváltott. Visszaidézték minden szavát, amit akkor
4852 5 | dolog nyitját is. Egyenként visszaküldte az érkező pénzesleveleket
4853 7 | kezdett. Hogy lehet az itt? Visszaküldték volna? Lehetetlen, lehetetlen...
4854 5 | megfordult. Hátha mégiscsak visszamenne érte? ~Nem, nem! Mit szólna
4855 6 | asszonyok az odanézést is, a visszanézést is. Szóba rakják... hogyne...
4856 5 | fiatalúr, de bizony minden visszapattant arról a márványszívről,
4857 14| egy ügyvédet, aki megint visszaperelte a régi határt. ~De ha elmúlt
4858 14| egy kerek summában lészen visszatérítendő a majornokiaknak. ~No, ha
4859 11| mim van nekem!" Aztán ő is visszaült az asztalhoz, eleinte húzódozva
4860 5 | boldogok lehetnének most. De visszautasította a szolgabíró úr nemes indulatját.
4861 12| Itthagysz-e azalatt, vagy magaddal viszel? ~- Otthagylak - mondá kelletlenül. -
4862 5 | No, öreg, most én magát viszem, ha akar, ha nem. Ne tagadja
4863 10| mikor azt a sárga hímet viszik a csápjaikon... és nézte
4864 5 | Akkor aztán megyek, ha visznek, akárhová. ~Bizony végre
4865 3 | Összeragasztod? ~- Nem én! - viszonzá Istók tompán. - Amit az
4866 14| olyan táncolást, dalolást vittek végbe a kút körül, hogy
4867 14| azt a határigazítási pört vitték a majornokiak ellenük, s
4868 3 | legényfia is a halállal vívódik, megfogadta, csak arra való
4869 10| Szótlanul, megmerevedve néztek a vízbe. A pajkos Ipoly nem törődött
4870 1 | egy darab, s elmállott a vízben. Hajnalra szélesebb csipke
4871 1 | megdagadt Bágy hömpölygő vize, mely szilajon, zúgva vágtatott
4872 9 | mellett nézte magát a kút vizében. ~- Sokáig maradtál! Gyere
4873 14| igyekszel, kis Magda? ~- Vízért, Jóska bácsi! Hogy van kigyelmed? ~-
4874 12| itatnák a gózoni szent kút vizével, mégsem lehetne olyan jó
4875 8 | nem léphet, sem, amint a vizsgálat megkívánná, a gyanús, pokolbéli
4876 8 | ruha. A piros vér vékony vízsugár alakjában bugyogott föl
4877 12| melyek úgy csillogtak zöldes vizükkel, mint valami gúnyos szemek,
4878 6 | Hüm! De mikor annyi vizünk van! ~- Mondd az asszonynak,
4879 7 | tündöklött a nap, s az egész Bágy völgye mosolygott. Távol a gózoni
4880 11| királyné szoknyája"~Regényes völgyeink, ha ti megszólaltok, ha
4881 11| ember. ~Hegyek, folyók, völgyek vették itt kezükbe ezt az
4882 3 | a sarkunkban van! Milyen vörösek a lábszárai a hidegtől!
4883 8 | dolgom volt az éjjel. ~S vöröses szemeivel nagyokat sandított
4884 1 | valahol, Sós Pál uram. ~Fülig vörösödött őkigyelme a bíró gúnyos
4885 7 | gondolatai támadtak. Nem jobb volna-e visszafordulni? ~Ha akarná,
4886 1 | jöttek, ha vásárba lett vón, se várhatnák jobban. ~-
4887 3 | nagy garádban zuhog a víz. Vőneki János uram portáján egész
4888 12| fiatal gazda féltréfásan. ~- Vőnekiné, a templomsorról. ~- Mit
4889 8 | azok üvöltve, fájdalmasan vonítva ugrottak szét, hogy csakhamar
4890 8 | anyámmal, félájultan, ágyunkhoz vonszolt. ~Reggelre nagy híre ment
4891 3 | Egyedül hagytam. ~Vállat vont a boltos, nem használhatja,
4892 2 | odakünn valaki? - kérdi vontatott, hideg hangon a szolgától. ~-
4893 13| hogyne tudnék! - felelt vontatottan, s lángba borult arccal
4894 8 | láttam valamely asztag mögé vonulva, levett kalappal imádkozni. ~
4895 12| dobogón a sok karika meg a zabla, de nem hallotta... nem
4896 12| szeretettel, megmosta a zabot, de meg is rostálta, mielőtt
4897 6 | A pörgettyű meg a pitle zaja elnyelte fojtott hangját,
4898 13| nap csókolóztak, s mikor a zajos násznép elszállingózott,
4899 3 | portáján egész tócsák állnak, a Zákó Mihályék kertjében pedig -
4900 3 | lemosta a fárul a zuhogó zápor. ~Köd gömörödik a sár fölött,
4901 6 | volna egyet egy kulcs a zárban. ~Gyuri vigyorogva húzta
4902 6 | még az ajtót is magára zárta. Nem is jött ki többet,
4903 7 | ejtette ugyan le a főzőkanalat zavarában, hanem annyi bizonyos, hogy
4904 11| nagy szemeket meresztett, s zavarodottan makogá: ~- Nem adom a hegyemet...
4905 6 | harapott Gélyi János, s zavartan hebegte: ~- Hát a másik
4906 2 | elhal is, mintha még mindig zendülne a levegőben elváltoztatva
4907 2 | a szívekig hat, mint a zene, mely mikor már elhal is,
4908 12| fölött, s azok prüszkölve, ziháló orrlyukkal, aprózó táncban
4909 12| kenderáztatókat, melyek úgy csillogtak zöldes vizükkel, mint valami gúnyos
4910 6 | fordított Jánosnak. ~A köpcös, zömök legény eléje állott, s szép
4911 9 | suhant át az erdőn. Gyönge zörejjel váltak szét a gallyak s
4912 10| haragból gyűlölség. ~Délben zörgetett be a Fekete major ablakán. ~-
4913 8 | zúzmarás gallyai ropogtak, zörögtek, mint a csontok. ~Aki valamikor
4914 13| lassanként csendes, pihegő zokogásba ment át. ~Homokos Pálné,
4915 11| tavak, folyamok, nádasok zordonan beülnek a bírói székbe... ~
4916 6 | más, csak Gélyi János tíz zsák búzája. ~Talán szándékosan
4917 6 | Vagy igaz, hisz te a zsákjaidat érted! Éppen mostan őrlik,
4918 6 | tudnak őrölni. Tele van zsákkal az udvar, s türelmetlen
4919 6 | Kieszi a penész az utolsó zsákot, mire sor kerül rá. ~Mindenki
4920 9 | kifogása: megcsóvált egy végén zsarátnok fahasábot, s úgy világítja
4921 9 | olvasó is van a rokolyája zsebében, a hóbortos ura meg a falu
4922 2 | hogy az öreg elnök megint a zsebkendőhöz nyúl. A kegyetlen ember
4923 14| mezítláb ment el, mint a zsellérlányok. Gondolkozott, hogy tán
4924 3 | reménykedve nyitott be a zsidó boltoshoz. ~- Vegye meg
4925 9 | vihette a tallért a kartali zsidóhoz. ~Hanem hiszen úgy félig-meddig
4926 6 | Legyen is foganatja, mert a zsilipek le vannak ugyan eresztve,
4927 5 | sárga alapbőr pedig piszkos, zsíros. A molyok is megtették a
4928 8 | szusszanás vegyült olykor a zsivajba. ~Ösztönszerű félelem fogott
4929 4 | Pedig mégis a szegény Zsófinak volt igaza. Az ő szíve többet
4930 9 | ájtatos hangon énekli a zsoltárokat, hogy az előéneklő Mindég
4931 6 | Zsófi lelkem? ~- Nem igaz, Zsuzsi néni! Jó asszony az, ha
4932 7 | búsan hajtotta le a fejét, a zúgó nádas, melyet a felhő sötétre
4933 3 | templomsoron a nagy garádban zuhog a víz. Vőneki János uram
4934 3 | madárfészket is lemosta a fárul a zuhogó zápor. ~Köd gömörödik a
4935 8 | történőre. ~Valóban pokoli zűrzavar hangzott kívülről, kutyavonítás,
4936 3 | lehetett a húga? Mintha zűrzavaros hangokat is hallana onnan,
4937 8 | a süvítő szélben a fák zúzmarás gallyai ropogtak, zörögtek,
4938 3 | kocsi, kép diribdarabra zúzódott. ~Az emberek az udvarukról
|