Rész, Fejezet

1   I,  6 |   városban«, hogy könny gyűlt az öregek szemébe, ha nézték. Hát
2   I,  7 |       születik, úgy az író is az öregek szeretetében izmosodott.
3   I,  7 |       akkor szóltak közbe, ha az öregek hangulatába beillett. Nem
4   I,  7 | nézhetett«, de ha megfordult, az öregek szeretettel fogadták. Vörösmarty
5  II,  1 |         rokonszenvesek voltak az öregek elõtt, mert nekik volt a
6  II,  5 |          már akkor kombinált az »öregek« elejtett megjegyzéseibõl,
7  II,  9 |         boldogan dicsekedett.~Az öregek tehát csak ketten maradtak
8  II,  12|         báró, Kemény János is az öregek közül, és pongyolában mutatkoznak.