Rész, Fejezet
1 I, 1 | hagyományok. Kétszer nõsült, mindig jó házból, mutatós ábrázatú
2 I, 1 | valahol valami jósnõ van. S az mindig volt és lesz, ameddig jósoltatók
3 I, 1 | ahonnan mikor visszahozták, mindig jött vele egy szekér elemózsia
4 I, 1 | Hiszen az igaz is, hogy majd mindig szoptatnia kellett egyet.~
5 I, 1 | végrehajtásokra a vidékre, ami mindig lehangolta. Csendesen írogatott,
6 I, 1 | szaporodtak s a régi mesékhez mindig volt új gyerek.~A komáromi
7 I, 2 | szemeiben szüntelen mosoly ült. Mindig is ilyen szelíd gyermek
8 I, 2 | szedett vármegyéket.~Tudta is mindig a leckéjét, a lecke nem
9 I, 2 | házuktól az iskola.~Eleinte mindig elkísérte valaki, vagy a
10 I, 2 | súgott nekik, de azért mindig idegen maradt köztük.~Ekkor
11 I, 2 | Sokat és sokfélét tanul, mindig a könyveket bújja s mikor
12 I, 3 | volt arra, hogy az õ Mórica mindig olyan legyen, mintha most
13 I, 4 | minden ülésén szerepel, de mindig más téren. A február 27-
14 I, 4 | halavány arca elé húzva, mindig olyan nagy rohanós léptekkel
15 I, 4 | Hiszen minden tantárgyból mindig kitûnõ volt.~Pedig inkább
16 I, 5 | megtanulta a gazdájától.~De még mindig nem érezte magát eléggé
17 I, 5 | eléggé elfoglaltnak. Még mindig szomjazott. A pápai képzõtársaság
18 I, 5 | fõiskolából. A festészet, bár mindig tökéletesbedett benne és
19 I, 5 | Hanem a szakálla, bajsza még mindig nem akart előjönni, csak
20 I, 5 | valami fehér pihe. S amellé mindig takarosan is öltözködött;
21 I, 5 | mivelhogy egy kis stréberség mindig volt benne, hiúság ellenben
22 I, 5 | Életének e verőfényes tavaszára mindig szívesen emlékezik, amikor
23 I, 6 | kellett megennie, ilyenkor mindig sok jutott Lakőrnek, a Vályék
24 I, 6 | bárki hozta is el az ebédet, mindig hozzászegődött.33 A délutánt
25 I, 6 | beszélgetni a fiatalokat, mindig azzal az utasítással végezte: »
26 I, 7 | rakoncátlan, sõt durva hang nem mindig hatott rá kellemesen, a
27 I, 7 | fordult meg Jókai, mert majd mindig volt valaki, akire Petõfi »
28 I, 7 | többinél. Élvezte õt, de még mindig ragaszkodott a hagyományokhoz.
29 I, 7 | kisebb-nagyobb etapot Jókai s még mindig habozott, író legyen-e vagy
30 I, 7 | legyen a bekötött karra.~Mindig egyforma fekete ruhát viselt
31 I, 8 | mert az emberi gyengeség mindig a legközelebbi oknál áll
32 I, 8 | az olvasókat. A közönség mindig azé, aki megnevetteti. Különösen
33 I, 9 | egyforma, néha excentrikus, de mindig szellemes. »Nem oly szép -
34 I, 10| beváltotta a szavát, de még mindig igen szegényes gyülekezet
35 I, 10| levõ épület udvarára.~Még mindig nagyon kicsiny volt a csoport,
36 I, 10| magyarnak, az a dicsõség mindig megmarad, hogy a legnevezetesebbet,
37 I, 11| hosszadalmas, másrészt mert mindig elõjöhetnek kellemetlen
38 I, 11| nem adhatja ki. Vörösmarty mindig atyai szeretettel viseltetett
39 I, 11| legkritikusabb napjaiban.)~»Mindig gyönge embernek ismertem -
40 I, 12| elkényeztetett városi közönség mindig a két véglet közt himbálózott.~
41 I, 12| és otthon marad. És még mindig romlott a helyzet. A Nemzeti
42 I, 12| ment, a közönség, melynek mindig nagy delicia, ha a hatalmasokat
43 I, 12| Debrecenbe és azóta is itt van mindig.~- De hogy én errõl nem
44 I, 12| olyanok voltak akkor is, mint mindig, óvatosak. Mosolyogtak a
45 I, 12| nagylelkûségi frappáns pózokat mindig szerette. Hõsei mind ilyenek.
46 I, 12| a kormány egy-két tagja mindig található volt éjjel és
47 I, 12| mindinkább beszorították. Mindig szívdobogva tért meg a csendes
48 I, 13| tollat jól bírja és még mindig alig produkált valamit.
49 I, 13| kerülhetett a nagy bátorság), még mindig nimbuszra tehetett szert,
50 I, 13| kívánhatja tõlünk senki, hogy mindig csak azt mondjuk, amit férjünk
51 I, 13| alatt háromszor adatott elé, mindig tele színház elõtt. Az elsõ
52 I, 13| tanügyi bácsik ugyan még mindig báró Eötvös József és báró
53 I, 13| zsidójánál, Rosenfeldnél, mindig el volt adósodva, törlesztett
54 II, 1 | rikítóan, mint Bulyovszky, de mindig ünnepiesen; lehajló inggallért
55 II, 1 | szokásuk, hogy adóssági ügyüket mindig csak az utolsó stádiumon
56 II, 1 | veled tudassam, miszerint mindig vannak otromba emberek,
57 II, 1 | A hajdani híres alispánt mindig nagy társaság környezte
58 II, 1 | ebédelt vagy az Európában, mindig asztalokat kellett összerakni.
59 II, 2 | azokat erõszakkal elvenni mindig lehet, de visszaadni nem
60 II, 2 | idején érte a birodalom mindig története fénypontjait,
61 II, 3 | régi és új generációkkal.~Mindig a legújabbak bálványozták
62 II, 3 | embereihez irodalmi kérdésekben, mindig a kicsinyekhez, a mobhoz
63 II, 3 | azzal hazamegy vidáman, mert mindig megelégedett, játszi filozófiával,
64 II, 4 | vetésüket verte el a jég (mindig a bécsi felhõkbõl jõ), akkor
65 II, 4 | de így összegyûjtve nem mindig hatnak, az igazi élet illúziójától
66 II, 4 | hanem Lancelot; mindegy, még mindig ember. Elrajzolt alak csak
67 II, 5 | fel. Úgyhogy Jókai, aki mindig rossz gazda volt, kedvetlenül
68 II, 5 | pedig - felelte Jókai -, még mindig magam elõtt látom felségedet
69 II, 5 | asszonya nemzetünknek.~- És ön mindig dolgozik?~- Ez az élet rám
70 II, 5 | közönségnek, mint az iszákosnak, mindig több-több szesz kell, hogy
71 II, 5 | betegeskedett már, majd mindig be volt kötözgetve kámforos
72 II, 5 | való utazásra s ott megint mindig akadt valami ürügye a maradásra (
73 II, 6 | Komáromba megy témáért, mindig aranyat hoz. Komárom az
74 II, 6 | hogy amikor kedve tartja, mindig legyen egy kis társasága:
75 II, 6 | jólesõ érzéseit, melyekre mindig vágyott. A megöregedett
76 II, 6 | már tettünk említést, még mindig ott voltak körülötte, jobban,
77 II, 6 | fürkésztek ki semmit, kitalálni mindig tudtak. Az ember úgy él,
78 II, 6 | olaj-sötét szemei világoltak még mindig parancsolóan s ékesen az
79 II, 6 | sárga ház fölött. Jókai mindig szomorú volt. Szép tiszta,
80 II, 6 | A házi sárkányok, akik mindig tudtak valami pikánsat mondani,
81 II, 6 | kedvelõje szerepel, még mindig lázba hozták, de ez már
82 II, 6 | váltók. Látta, hogy megy be mindig beljebb és beljebb az anyagi
83 II, 6 | gyötrik otthon. És mégis mindig otthon volt, mindenünnen
84 II, 6 | ilyen volt a konyhában. Mindig maga fõzött »és fejedelmi
85 II, 7 | egyezség sorsát. A király mindig elfogult volt e tekintetben.
86 II, 7 | fõztek valamit, azok alá mindig a népszerûségbõl kellett
87 II, 7 | vernék a fejét. Hovatovább mindig elcsipegetett a képviselõháznak
88 II, 7 | magát. A 73-iki kolera óta mindig egy kis konyakos kulacsot
89 II, 7 | hanem napsugaras mókázásból. Mindig tréfásan beszélt, úgyszólván
90 II, 8 | hogy ilyeneknek alapítására mindig akadt vállalkozó), már e
91 II, 8 | kedvenc tésztája s majd mindig volt ilyen a »kredenc«-ben
92 II, 8 | csak a regények voltak mindig mások, amiket írt. Nagyobb
93 II, 8 | regényét négy kötetben. És mindig följebb; még ennél is szebb
94 II, 8 | árnyéka mindenütt körülleng, mindig vele foglalkozik, jelentéktelen
95 II, 8 | volna (mert egy kormánylap mindig jó lap, ha magában van),
96 II, 8 | van. Látjuk, hogy Jókaiék mindig takarékosabbak, mikor a
97 II, 8 | Ebben a pontban az asszony mindig szívesen adta be a derekát,
98 II, 9 | hogy a sokaság elméjét nem mindig a logika kereke mozgatja.~
99 II, 9 | És mert a Jókai neve még mindig nagy varázzsal bír, rányomatik
100 II, 9 | eddig emberek közé, mert mindig attól félt, hogy van valami
101 II, 9 | szerkesztõje is részt vett, mindig magyarul. Sok kényes kérdés
102 II, 9 | szerzõdés a testvéreivel még mindig érvényben van. Jókai szívesen
103 II, 9 | megnyíltak s éjjelenkint mindig vele foglalkozott, vele
104 II, 9 | Mondani se kell, hogy mindig dolgozott és tervezett.
105 II, 10| humornak jut helye, ott az mindig a maga ártatlan vagy groteszk
106 II, 10| jellemek, melyek se nem mindig igazak, se nem mindig következetesek.
107 II, 10| nem mindig igazak, se nem mindig következetesek. Egy gyengeségeibõl
108 II, 10| enyhült is idõvel, ez az emlék mindig fájt neki. S tolla mindig
109 II, 10| mindig fájt neki. S tolla mindig elsikamlott, ha ez emlékektõl
110 II, 10| kinevetik érte; ettõl pedig mindig félt.~Az »Osztrák-Magyar
111 II, 10| egy másik életbe, amiben mindig hitt, csak azon csodálkozott,
112 II, 10| is a népszerûségét, még mindig több volt neki, mint másoknak,
113 II, 11| hogy »íme az írói pálya se mindig bizonytalan«. És még nagyon
114 II, 11| program szerint, de Jókai mindig restellte ezt a sivár prózát,
115 II, 11| a Jókai név a váltókon. Mindig nagy könnyedséggel bánt
116 II, 11| mester - mondá Bródy -, én is mindig adok a szegényeknek, már
117 II, 11| félmilliót adtam szét, de én mindig kedvetlenül adok, elõször
118 II, 11| azért tartja vissza, hogy õt mindig adósának tekinthesse. Vas
119 II, 11| ilyen tervek rügyeztek. Mindig is jobban vágyott színpadi
120 II, 11| volt ez csoda. Az ember mindig azt szereti, amibõl nem
121 II, 12| szokásával, a reggeli elõtt mindig dolgozott s küldözgette
122 II, 12| Petánovicsban ebédelget, hol mindig kialakul körüle egy kis
123 II, 13| kezdett elmaradozni. Még mindig írogat, de keveset, leginkább
124 II, 13| hébe-hóba két nõvel, és az mindig furcsa megemlegetni való
125 II, 13| változatlan szeretettel.~Itt még mindig õ volt a legnagyobb fényesség.
126 II, 14| szokták; a modora, mint mindig, most is disztingvált, sõt
127 Epil | közlékeny jellemekhez, akikrõl mindig tudjuk, minek örültek és
128 Epil | mert az elvégre holt tárgy. Mindig egyforma, változatlan s
129 Epil | minden nap más-más és mégis mindig õ maga az.~Bízvást kérdhetem
130 Epil | volna is, hogy lábbelijét mindig így készíté egy ortopéd
|