bold = Main text
Rész, Fejezet grey = Comment text
1 I, 1 | Sámuel 1668-ban, február 5-én nemességet, elõnevet és
2 I, 1 | által 1697. szeptember 12-én kiállított bizonyítvány
3 I, 2 | tanítómat;~Tartsd meg az én Rectoromat,~Hogy a jóra
4 I, 2 | ördög kárt ne tegyen~Az én lelkemben.~Valósággal érezzük
5 I, 2 | eltévedvén az ég alatt cseveg,~Én is eltévedtem, elmémben
6 I, 2 | hiszen éppen most etetik az én kis fiamat is ott messze,
7 I, 2 | utolsó napon, október 31-én, mikor a természet végképp
8 I, 3 | megfelelt Vas Gereben: »Én se vörös begyû szarkát.« (
9 I, 3 | idején, 1836-ban október 1-én, az istenben boldogult Jókay
10 I, 4 | elején 1841. november 21-én olvasta fel a »Mi az?« címû
11 I, 4 | összejöveteleit. Február 9-én »Az istenítélet« címû elbeszélését
12 I, 4 | még múlt évi december 1-én tûztek ki két aranyával
13 I, 5 | maradt, hogy április 10-én félénken kopogtattak Budán
14 I, 5 | borítékú lapban. Április 12-én reggel Jókainak vissza kellett
15 I, 5 | márc. 8-án. Április 31-én kihirdettetett az eredmény.
16 I (28)| meglátogatjuk Jókay Móricot, kivel én még Komáromban ismerkedtem
17 I, 5 | kalkulust fog adni? Folyó hó 31-én hagyom el Kecskemétet. Csak
18 I (31)| kalkulust fog adni?~Folyó hó 31-én hagyom el Kecskemétet -
19 I (31)| volt - elég lesz! - Aug. 1-én több dolgom lévén Pesten,
20 I, 6 | pattant fel Jókayné. - Míg én élek, meg nem engedem, hogy
21 I, 6 | meg nem engedem, hogy az én fiam katolikus leányt vegyen
22 I (36)| Kecskeméthy Aurélnek: »Amit én Jókai iránt érzek, az igazság
23 I, 9 | követek többsége március 4-én elfogadott, a fõrendek azonban (
24 I, 9 | javaslatot és március 15-én külön küldöttség vitte a
25 I, 9 | közé szorítani, most már én is azt mondom. A délutáni
26 I, 10 | vissza. »Most már látom, hogy én uralkodom.«~Mindegy, ne
27 I, 11 | ment el: »Jól van Móric, én engedek neked, de csak úgy,
28 I, 11 | öröme, ami nekem örömöm s az én boldogságomat kedves anyám
29 I, 11 | anyám is úgy érzi, mint én magam. Hiszem, hogy isten
30 I, 11 | esküszöm Laborfalvi Rózával, az én násznagyom Nyáry Pál, az
31 I, 11 | megbotránkozását. A levél augusztus 21-én érkezett Komáromba és a
32 I, 11 | nem gyógyult meg, aug. 24-én Eszter leányával útra kelt.~
33 I, 11 | felõle tudakozódni többé, én nem tudok semmit és jövõben
34 I, 12 | hogy anyánkat megcsaltad, én tégedet soha el nem hagylak«.
35 I, 12 | memoárszerû munkájában »Az én életem regényé«-ben, elfeledkezve,
36 I, 12 | melyet 1848. október 31-én reggel félnyolckor az állítólagos
37 I, 12 | megszaggatva. Február 12-én Kossuthnak is nyilatkoznia
38 I, 12 | Az elsõ szám február 22-én jelent meg azzal a programmal,
39 I, 12 | itt van mindig.~- De hogy én errõl nem tudok? - csodálkozott
40 I, 12 | gyõzelem semmit. Április 14-én a radikálisok trónvesztettnek
41 I, 12 | való menekülést ajánlja. »Én is csak azért maradok, mert
42 I, 12 | legnagyobb veszedelem. »Az én életem regényé«-ben közli
43 I, 13 | Komáromban, September 12-én 1850. Esztendõben. Ásvai
44 I, 13 | végre 1852-ben nov. 27-én a »Dalma« került színre
45 I, 13 | melynek szerkesztésére én vagyok meghíva - de minden
46 I, 13 | ahová 1848. március 15-én behajította.~Festeticsnek
47 I, 13 | aláírásakor 1852. szept. 29-én adja át, a második kötet
48 II, 1 | csapás érte. Március 14-én (1856-ban) édesanyja szélhûdés
49 II, 1 | Jókai maradt alul.65~Soll~1. Én a Ráday-ügyben megtámadtalak
50 II, 1 | helytelen heveskedésért.~2. Én tehettem elvétve egy pár
51 II, 1 | poétákra és kritikájokra.~3. Én legkisebb kiszámítás nélkül,
52 II, 1 | csinálok a Mohácsi képbõl.~4. Én bátor vagyok parányi véleménykét
53 II, 1 | a Ristori-kérdésben.~5. Én azt sem tudom, mit nyomtatnak
54 II, 1 | Nagy Tükör borítékjára.~6. Én, ki a múlt évben vállalatodat
55 II, 1 | minden dolgod felõl.~7. Én megsokalltam a szakadatlan
56 II, 1 | elõfizetõid beérkeznek.~8. Én egy mûvet utasítottam vissza,
57 II, 1 | helyettük teljesítsék s akiket én éppen úgy felhasználhatnék
58 II, 1 | 9. Hogy nõd beteg, kit én a legnagyobb gyöngédséggel
59 II, 1 | gyöngédséggel tisztelek, azon én legõszintébb részvéttel
60 II, 1 | belekevered nõmet s rámutatsz, én ezt az õ ösztönzésére teszem.~
61 II, 1 | válaszoltál, mely tréfát én velem már régen tudattak
62 II, 1 | valamelyik kávéházban.~9. Az én nõm is beteg, két nap óta
63 II, 1 | száma 1858. augusztus 21-én jelent meg elõre gyûjtött
64 II (65)| semmiért« jól tudod, hogy nem én indítottam meg. Szeretem,
65 II (65)| becsületes lovagias úton? Én mindenkor szolgálatodra
66 II (65)| faktoroknak engedni át a versenyt? Én erre is kész vagyok. Akár
67 II (65)| bocsánatot kedves nődtől az én nevemben valamint én is
68 II (65)| az én nevemben valamint én is bocsánatot kérek az enyémtől,
69 II (66)| átadni el ne mulasszam.~Én azonban ismeretes lustaságomnál
70 II, 1 | felelte az igazgató.~- De hisz én halálos betegséget hordok
71 II, 1 | megnyugodtam. Ejh mit, én bizony nem futkosok tovább
72 II, 2 | élet örömeit. Már május 22-én megtartja szûzbeszédét a
73 II, 2 | az sem mutat egyebet az én mûködésemben, mint amit
74 II, 2 | odavész az öt forint, ha én ott rekedek.«~A szépen induló
75 II, 2 | érzem, hogy a lapodat bajba én hoztam. Milyen összegre
76 II, 2 | erõvel az asztalon.~- Tudom én, mi a kötelességem - ismételte
77 II, 4 | nem törõdöm a mesével. Én a Jókai hangját akarom hallani,
78 II, 5 | Gesztrõl és szeptember 9-én behajtat a szentlászlói
79 II, 5 | helyzetet. Tisza szeptember 22-én Gesztrõl írt levelében némileg
80 II, 5 | kancellár 1866-ban július 17-én Szegedy Györgyöt Szentlászlóra
81 II, 5 | tisztelt barátom legelöl, én pedig mindjárt utána.« (
82 II, 5 | önt - szólt a királyné.~- Én pedig - felelte Jókai -,
83 II, 5 | után - úgymond Pulszky - én nem üthetem lovaggá Csernátonyt.
84 II, 5 | Róza (1861. november 21-én),77 árva lett, lehetetlen
85 II (76)| 1868-ban január 15-én vette 12 ezer forintért -
86 II, 7 | Szívesen elmennék, de én éjjel nem bankettezem. Jókai«.
87 II, 7 | az enyém, mint az önöké. Én ezen a színpadon sohasem
88 II, 7 | tíz forintomat.~- Hát az én öt forintom? - szólal fel
89 II, 8 | látható isten«-t s május 11-én felolvassa. Nagy ünnepséggel
90 II, 9 | abban a tanintézetben az én leányomnak helye, aki már
91 II, 9 | Bízzák ezt rám. Mert ahogy én ösmerem Becket, ha önök
92 II, 9 | színvalót: »Ti nem vagytok az én szüleim«.~Az öregasszony
93 II, 9 | el Párizsba.~- Hát akkor én se megyek - ugrotta át az
94 II, 9 | az akadályt Feszty.~- De én a Pápit el nem hagyom.~-
95 II, 10 | szertelen volt sirámaiban is -, én már mindenemet elvesztettem.«~
96 II, 10 | fájdalmát okozva neki. Május 4-én, 73 éves korában meghalt
97 II, 10 | magasztalni. »Most lettem már én igazi nagyságos úr - dicsekedik
98 II, 11 | már 1893-ban március 22-én díszpolgárnak választotta.
99 II, 11 | öcsém, bolondulva? Hisz az én mûveim nem az enyémek, szét
100 II, 11 | mester - mondá Bródy -, én is mindig adok a szegényeknek,
101 II, 11 | félmilliót adtam szét, de én mindig kedvetlenül adok,
102 II, 11 | mulattatta. »Ezektõl az én bohémjeimtõl kapom a legjobb
103 II, 12 | ördög ért meg benneteket! Én vagy három generációt átaludtam.~
104 II, 12 | azon a bizonyos március 15-én, Degré Alajos valahol a
105 II, 12 | olyan értesítésem van az én tokaji szõlõimrõl. Pedig
106 II, 12 | megcsendül egy bús akkord: »Én pedig nyertem politikai
107 II, 13 | serlegbõl minden március 15-én nagy áldomást isznak a sajtószabadságnak
108 II, 13 | meglepetésszerûen érinti.~- Én a megnevezett Jókai Mórt
109 II, 14 | járul hozzá, mintha mondaná: Én már nem a régi Jókai vagyok;
110 II, 14 | nagyúr volt énhozzám képest, én már csak a mostani Jókai
111 II, 14 | családjával. Április 17-én készülõdtek fel a hazautazásra,
112 II, 14 | vasúti sztrájk miatt csak 25-én érkezhettek Budapestre,
113 II, 14 | hogylétérõl.~Másnap május 4-én azonban javulás látszott
114 II, 14 | érdeklõdésével dicsekedett:~- Az én jóságos királyom csak nem
115 II, 14 | ketyegett tovább.~***~Május 9-én szürke tavaszi délután,
116 Epil | essék. Annyi az, ami nem az én hibám a könyvben.~Nem volt
117 Epil | ifjút, aki 1848. március 15-én a nép elõtt forradalmi szónoklatot
118 Epil | nem röstelkezem, mert nem én vagyok az elsõ ember, aki
119 Epil | többet mert. Végre is nem az én szakmám, csak egy hiábavaló
120 Epil | ártottam vele senkinek, de én magam kedvesen töltöttem
121 Epil | túlbozontos szemöldöke, én elhiszem, hogy egy vékony
|