Rész, Fejezet
1 I, 1 | színesebb epizódokat, míg hozzá nem nyúlnak például a Paulus
2 I, 1 | rögök közt, gyengék voltak hozzá a lábai, de a szárnyai se
3 I, 2 | Nagy sebbel-lobbal láttak hozzá s Jókayné minden reggel
4 I, 2 | aki rendkívül ragaszkodott hozzá. »Este - írja - vizet készítettem
5 I, 3 | bár különösen ragaszkodott hozzá De Móric mindenkihez ragaszkodott,
6 I, 3 | mindenki könnyen férhetett hozzá közel, aki akart, de talán
7 I, 3 | élet alatt nem azokat a »Hozzá« írt versezeteket gondoljuk,
8 I, 4 | lakótárs nagyon is szigorú hozzá, kíméletlenül felsorolja
9 I, 5 | harmincas években fogtak hozzá, de az egyházi hatóság mégis
10 I, 5 | amit õk, a tanárok adnak hozzá, az csak az elfelejteni
11 I, 5 | ajtaja egy napon s betoppan hozzá hanyag öltözetben, vékony
12 I, 5 | örömömben a páholyból« - teszi hozzá.~Életének e verőfényes tavaszára
13 I, 6 | fejében, kedve se igen volt hozzá, de hát mit tegyen? A festészet
14 I, 7 | súlyt fektet. Petõfi nyomban hozzá fogott az olvasáshoz és
15 I, 7 | több asztalokat kellett hozzá tolni. A Nemzeti Színház
16 I, 7 | esténkint hivogatón beszélt hozzá a heverõ írói toll s akár
17 I, 7 | ideje, akár nem volt, csak hozzá látott egy-egy novella megírásához,
18 I, 7 | ismerõseitõl. Petõfi egy verset írt hozzá e siker ötletébõl »Egy fiatal
19 I, 7 | mûve, ki elõször címezte hozzá írt levélkéjét »Jókai Mór
20 I, 7 | megfordult s melyhez még hozzá tartozott Berecz Károly,
21 I, 7 | földije, közel állottak hozzá. Mindennek dacára a Tóth
22 I, 7 | baráti ragaszkodással volt hozzá s tüneményszerûen emelkedvén,
23 I, 8 | szerkesztõk savanyú arcot vágtak hozzá. Fõleg a három szépirodalmi
24 I, 8 | A pompás tréfa - melyhez hozzá kell képzelni a naiv, nyájas
25 I, 8 | volt idõsebb.~Most aztán hozzá kellett látni a lap kiadásához
26 I, 8 | de Wertheim-szekrény kell hozzá. A nyár még csak hagyján,
27 I, 9 | pályáján vissza-visszatéreget hozzá. Hogy nem rontotta meg,
28 I, 9 | a megérett gyümölcsökhöz hozzá jutunk. Mert nem elég, hogy
29 I, 10| legnagyobbakhoz, a leggazdagabbhoz hozzá csatlakozott a salak is.
30 I, 11| Körbe Emõdytõl, hogy jöjjön hozzá, de Móric visszaüzente,
31 I, 12| ezt megbocsátotta, mi köze hozzá Petõfinek?~De hogyan is
32 I, 12| küzdte fel magát. »De volt is hozzá királyi termete, klasszikus
33 I, 12| Déryné… Úgy ám, de voltak is hozzá nehezen utolérhetõ elsõk! -
34 I, 12| zsiványkirálynak és beszélt hozzá annak ezentúli magasztos
35 I, 12| látszott, de hol vegyen hozzá írókat? A Pilvax-asztalt,
36 I, 12| minden nap ellátogatott hozzá, egy szobában lakott Patay
37 I, 12| csak asztalbontáskor lépett hozzá még egyszer, utoljára a
38 I, 12| melyet a halhatatlan dalnok hozzá intézett; többet az életben
39 I, 12| tekint szét az utcán, ki szól hozzá, de más élõ lény nincs,
40 I, 13| csakugyan komolyan látott hozzá az irodalmi foglalkozáshoz.
41 I, 13| rajta, kihúz egy mondatot, hozzá tenni javasol egy másikat
42 II, 1 | Zsigmond egész udvara, melyhez hozzá tartozott Pompéry, Danielik,
43 II, 1 | úgy tetszett, nem figyel a hozzá beszélõre; mintha az esze
44 II, 1 | hagyatván, jobban férhettek hozzá úgynevezett barátai, felhasználták
45 II, 1 | megígérték, hogy elküldik hozzá az orvost megvizsgálás okáért;
46 II, 1 | biztosítást, kérve, hogy küldjék hozzá az orvosukat megvizsgálni.~
47 II, 1 | törkölypálinkát kortyolgatva hozzá. Ez az út, ez a levegõ megint
48 II, 3 | függne azoktól. Aki egyszer hozzá bejutott, az ott maradhatott
49 II, 3 | székely ifjú állított be hozzá, hogy fogadja fel lapjához.~-
50 II, 3 | Sándor. Még csak most szagolt hozzá az újságíráshoz, de azért
51 II, 4 | és amit esetleg õ gondolt hozzá. Ez a »tulajdonságtár«,
52 II, 5 | mélán csengõ bús hangja van, hozzá szép alak, mozdulataiban,
53 II, 5 | nem finomabban beszélnek hozzá, mikor pedig megértené amúgy
54 II, 5 | asszony felette szíves volt hozzá, több mint egy fél óráig
55 II, 5 | címertábláján a vadembernek - hozzá tartozik ugyan a bolthoz,
56 II, 5 | csak az arcához férhettek hozzá.«~Tehát nem tett úgy mint
57 II, 6 | az asszony ne járhasson hozzá, õ kereste azt fel lakásán,
58 II, 6 | még mint lábadozó fogott hozzá a két legpoétikusabb regénye
59 II, 6 | Félt tõle és mégis vágyott hozzá, mintha valami magasabb
60 II, 6 | Nevelõnõk ugyan járnak hozzá, de ezeknek rútaknak kell
61 II, 7 | azzal a kérdéssel fordult hozzá: tudna-e olyan drámát írni,
62 II, 7 | országház fönséges épületéhez hozzá ragasztanák a Károlyi-palotát,
63 II, 8 | sok szép dolgot? Hát még hozzá olvasni a forrásokat? Mert
64 II, 8 | illetve elválasztani a hozzá nem illõ részektõl, hogy
65 II, 8 | E szédítõ munkássághoz hozzá kell adni novelláit, útirajzait,
66 II, 8 | szerkesztõk, kik elõször fordultak hozzá, megmosolyogták a követeléseit,
67 II, 8 | már erõsebb kézzel fogott hozzá, hogy tûrhetõbb helyzetbe
68 II, 9 | trónörökös ragaszkodott hozzá s azzal ütötte el a vitát: »
69 II, 9 | orvost csak másnap híttak hozzá, aki tüdõgyulladást állapított
70 II, 9 | ahol szabadon jöhettek hozzá az ifjabb írók és hírlapírók
71 II, 9 | teintje, mint egy gyermeké, hozzá azok az ártatlan tekintetû,
72 II, 9 | amint volt, hogy mit szól hozzá. Végighallgatta csöndesen,
73 II, 10| aki fizikailag közel volt hozzá, csak nagysokára, ha eltávozott.86 ~
74 II, 10| dolmányos suhancot szerzõdtetett hozzá inasnak, akit az öregúr
75 II, 11| mint mindenki, aki valahogy hozzá tartozott. Mert némileg
76 II, 11| szép nyári napon beállított hozzá a Svábhegyre, elõadta neki,
77 II, 11| a király mivel járuljon hozzá az ünnep emeléséhez. Wekerle
78 II, 11| íróasztalodhoz öreg író, és fogj hozzá a második száz kötethez!~
79 II, 11| kegyetlen volt. Mit szól hozzá a múzsa?~A múzsa bizonyosan
80 II, 12| láttuk tehát Jókait egy hozzá méltó nagy szerepben, ugyanabban
81 II, 12| beszédet mondott most, méltót hozzá és magához. Hallottuk szelíd,
82 II, 12| többet megiszunk - tette hozzá a király kedélyesen.~Úgy
83 II, 12| vezetéséhez tûzzel-vassal látott hozzá a folyton nagyobbodó tekintélyû
84 II, 13| volt túlságosan fiatal hozzá. Õ maga észre sem látszott
85 II, 13| világnak kevés köze lett volna hozzá. Goethe házasságát is rosszallta,
86 II, 13| hódoló sürgöny menesztetik hozzá. 1901-ben, midõn a Pesti
87 II, 14| röstelkedõ alázatosság is járul hozzá, mintha mondaná: Én már
88 II, 14| most van idõm és kedvem hozzá.«93 ~Karácsony elõtt haza
89 II, 14| olyan könnyed, olyan gyöngéd hozzá. Nem a kaszájával vágja
90 II, 14| is elõkereste a magáét és hozzá igazította a többihez, aztán
91 Epil | véghatárait.~Kétség se fér hozzá, hogy egy csodás, jó és
92 Epil | Engedelmet kérek, de nem vehetem hozzá mintának sem azt, akit B.
|