bold = Main text
     Rész, Fejezet                                           grey = Comment text

3001  II,  11  |              észrevétlenül, lassan nõ, mint az aloé s csak az élet végén
3002  II,  11  |                     nõ, mint az aloé s csak az élet végén virágzik. A dráma
3003  II,  11  |               datolyáit.~Nem volt ez csoda. Az ember mindig azt szereti,
3004  II,  11  |                     ami kellemetlenség érte az irodalomban, azt mind a
3005  II,  11  |                 aratott, »Könyves Kálmán«, »Az arany ember«, elég sokáig
3006  II,  11  |                   hálás volt iránta s ahhoz az értékes menteékszerhez,
3007  II,  11  |                   Anna szerepében, mindjárt az elsõ honoráriumokból egy
3008  II,  11  |                     nem annyira gyámoltalan az anyagiakban.~Egy élelmes,
3009  II,  11  |                  kérdezte, hogy »nem lesz-e az sok?« - s átadta a jogot -
3010  II,  11  |                 abban a tudatban, hogy most az egyszer lefõzte a németet,
3011  II   (87)|                     íróját bízta meg a párt az indítvány megtételével.~
3012  II,  11  |               valamely nehézségbe ütközvén, az elsõ felvonásnál abban hagyta
3013  II,  11  |                nagyobb folytatásokat kérnek az olvasók.~Nyilván meg is
3014  II,  11  |                     nem neheztel Wekerlére (az egyházpolitikai kérdésekben)
3015  II,  11  |            mivelhogy semmi »ha« nem tûretik az események háborítatlan menetében,
3016  II,  11  |                   beszélte széles jókedvvel az õ édes bonhómiájával az
3017  II,  11  |                     az õ édes bonhómiájával az udvarnál mutatkozó nehézségeket.~
3018  II,  11  |                  fogytán incselkedve rászól az elsietõre:~- Hát te mi az
3019  II,  11  |                   az elsietõre:~- Hát te mi az ördögöt írsz a Pesti Hírlapba.?~-
3020  II,  11  |                    Hallom, haragusznak érte az udvarnál.~Nevetett a nagy
3021  II,  11  |                    valakit még fogni, akire az udvarnál haragusznak.~Jókainak
3022  II,  11  |                gondolhatja magában: Hát ezt az embert tüntettem ki annyira?~
3023  II,  11  |                   Koronás gyermekek«, pedig az egész egy rossz tréfa s
3024  II,  11  |                   regényt s hozzátette: »Ha az udvarnál olvasnák, nem nagyon
3025  II,  11  |             gyermekek«-et - de azt legalább az Úr parancsolta.~Ez a hiperlojalitás
3026  II,  11  |             szolgált neki olyan mûvet, mely az elõbbiekkel vetélkednék.~
3027  II,  11  |                    elõbbiekkel vetélkednék.~Az alkony közelgett már.~A
3028  II,  11  |             szikrázó fényét, meggyullasztva az eget maga körül nagy darabon,
3029  II,  12  |                    A HÉTKÖZNAPOK~Ugyanabban az esztendõben, mely olyan
3030  II,  12  |       Magyarországra. Március 20-án meghalt az óriások közül az utolsóelõtti,
3031  II,  12  |                    meghalt az óriások közül az utolsóelõtti, a legnagyobb,
3032  II,  12  |                polgármestereik, de eljöttek az egyszerû földmûvesek is.~
3033  II,  12  |                 deposszedálhatták. Nem volt az egészen temetés, hanem fogadtatás.
3034  II,  12  |                    hogy most már itt minden az övé, még maga a kormány
3035  II,  12  |                   Múzeumból. Jókai Mór lett az egyik szónoknak kiszemelve.
3036  II,  12  |                 feladat, költõhöz méltó, de az álmatlan éjszakák megint
3037  II,  12  |                     meg, beszélje el ezeket az öregúrnak.89 Jókai figyelemmel
3038  II,  12  |            álmatlanul küszködött, habozott. Az õ sokszor használt allegóriája
3039  II,  12  |                  nagy szerepben, ugyanabban az épületben, ahonnan a dicsõség
3040  II,  12  |                egyik hasonló a másikhoz, de az öregség kezdett beköszönteni.
3041  II,  12  |                      hogyha látogatóm akad, az jut eszembe, látom-e még
3042  II,  12  |                tarokkozás közben, de otthon az asztalnál is. Ha valamikor
3043  II,  12  |            asztalnál is. Ha valamikor örült az életnek, bizonnyal most
3044  II,  12  |                   Hotel Wandlba szállt, hol az egész személyzet nagy tisztelettel
3045  II,  12  |                folytatásokat. Szerette adni az urat a bécsi németek elõtt.
3046  II,  12  |                 urat a bécsi németek elõtt. Az étteremben külön asztala
3047  II,  12  |               vízben - de hát ezt is elunja az ember. Jöhetett-mehetett
3048  II,  12  |                     Hanem iszen elég nagyúr az.~Az írásnak szánt idõt most
3049  II,  12  |                 Hanem iszen elég nagyúr az.~Az írásnak szánt idõt most
3050  II,  12  |            nagypápinak és pacsit jött adni. Az öreg sok idõt töltött a
3051  II,  12  |                 vele elbeszélgetni. Mert ez az ember, akinek sohase volt
3052  II,  12  |             mindössze egy pár apróságot írt az egész esztendõben, melyek
3053  II,  12  |             megkedveli a politikát, ott van az üléseken véges-végig. Igaz,
3054  II,  12  |                    valaha régen, érdeklõdik az egyes kis kérdések iránt,
3055  II,  12  |               nélkül nem akarják; esténként az István-szálloda külön szobájában
3056  II,  12  |                    puroszok« elleni tervek, az összeférhetetlenségi kérdések
3057  II,  12  |                 Dezsõ báró, Kemény János is az öregek közül, és pongyolában
3058  II,  12  |                  ismer meg - de már késõ -, az új anyag megvan, de a tûz
3059  II,  12  |                     ez! - mondta egyszer. - Az ördög ért meg benneteket!
3060  II,  12  |             csörtettek, intrikusokkal, akik az egyszerû dolgokat szövevényesekké
3061  II,  12  |                 egyél« s dühösen követelték az összeférhetetlenségi törvény
3062  II,  12  |                 írnak alá egymásnak semmit. Az is elmúlt. A sok jó szokással
3063  II,  12  |               szokással egy rossz is. Pedig az öregúr várta már. Olyan
3064  II,  12  |              fordult a világ. Mert nem azok az érdemes emberek, akiknek
3065  II,  12  |           miniszterelnök bizonyára szereti. Az, hogy a kerület nem szereti,
3066  II,  12  |                   jelent semmit.~Ilyen volt az új levegõ. Az etika szállt,
3067  II,  12  |                    Ilyen volt az új levegõ. Az etika szállt, szállt alá.
3068  II,  12  |                  charmeur Wekerle megbukott az év utolsó napjaiban, mert
3069  II,  12  |                   év utolsó napjaiban, mert az ország jobban szerette,
3070  II,  12  |                ablakából. Mosolygás fogadta az országban. Ez a minisztérium
3071  II,  12  |                 hónap múlva álmélkodva nézi az ország Bánffy dolgait. A
3072  II,  12  |                    Bajza utcai házban, mely az ebédlõvé átalakított mûteremben
3073  II,  12  |                    és vidámsággal. Már ezen az estén úgy ünnepelték Bánffyt,
3074  II,  12  |                    volt kultuszminiszter és az akkori: Wlassics Gyula.
3075  II,  12  |                 gyakorolt, nem fogja érteni az utókor krónikása, aki nem
3076  II,  12  |                 beszédjeihez és tósztjaihoz az anyagot.~Persze volt sok
3077  II,  12  |              anyagot.~Persze volt sok tószt az ünnepeltre, mint minden
3078  II,  12  |                     Mindenkinek kedves volt az öregségnek ez a bájos képe.
3079  II,  12  |                  darabig, vagy ha volt, nem az volt. Most másodszor megint
3080  II,  12  |                 volt. Most másodszor megint az a hazám van, amelyik szabad,
3081  II,  12  |                   betelt minden vágya, hogy az ellenzék már ismét nem tud
3082  II,  12  |                 érezte magát a nemzet ebben az évben és a következõben,
3083  II,  12  |               kiállítással s lehetõvé tette az Akadémiának, hogy most már
3084  II,  12  |                    páratlan fényben ült meg az ország, Jókai is részt vett
3085  II,  12  |                 ország, Jókai is részt vett az akkor itt idõzõ Munkácsy
3086  II,  12  |                   meg a nyilvános helyeken, az Akadémia ünnepén és a királyi
3087  II,  12  |                        Lesz-e sok gyümölcse az idén?~- Sok kárt tettek
3088  II,  12  |                    is olyan értesítésem van az én tokaji szõlõimrõl. Pedig
3089  II,  12  |                    tokaji szõlõimrõl. Pedig az idén több kellene, hogy
3090  II,  12  |                    választásokra is, melyek az ünnepség és kiállítás miatt
3091  II,  12  |       megrázkódtatás nélkül léptette életbe az anyakönyvi intézményt, melytõl
3092  II,  12  |                  Ízzé-porrá törve került ki az ellenzék az urnákból, a
3093  II,  12  |                 törve került ki az ellenzék az urnákból, a legjobb vezérei
3094  II,  12  |             parlamentnek. Hogy történhetett az meg? A tavalyi év hérosza,
3095  II,  12  |                 lábaihoz letette koszorúját az egész ország, nem jutott
3096  II,  12  |                 egész ország, nem jutott be az ország legfõbb tanácsába.~
3097  II,  12  |                   kapja, annak harangoztak, az elvégezte politikai pályáját.~
3098  II,  12  |                 hogy õvele mi történt. Csak az tudja, aki harminc évig
3099  II,  12  |                    képviselõ volt, mit tesz az, mandátum nélkül maradni.
3100  II,  12  |                     most érzi, mi volt neki az immunitás. Milyen nyomorúságos
3101  II,  12  |                  Milyen nyomorúságos parány az ember e képzeletbeli palást
3102  II,  12  |                  lehet, mert komikussá lesz az ember. Föl se kell venni,
3103  II,  12  |                    igazítsd el ezt a dolgot az illetõ faktorokkal. »Circumdederunt
3104  II,  12  |                   mintsem panaszkodjék akár az ország, akár a párt vagy
3105  II,  12  |             végfelrobbanást, ahelyett, hogy az megfeketedve hullott volna
3106  II,  12  |                     a jóvátétel. Mert ebben az országban minden úgy megy
3107  II,  12  |                     Ami idõd még hátra van, az már az alkonyi szürkület.
3108  II,  12  |                  idõd még hátra van, az már az alkonyi szürkület. Az az
3109  II,  12  |                   már az alkonyi szürkület. Az az idõ csupán a tied. Ahhoz
3110  II,  12  |                    az alkonyi szürkület. Az az idõ csupán a tied. Ahhoz
3111  II,  13  |                       TIZENHARMADIK FEJEZET~AZ ALKONY~Jókai nyilvános élete
3112  II,  13  |                    terjed, ami ezentúl van, az már nem tartozik szorosan
3113  II,  13  |                   már nem tartozik szorosan az életrajzhoz, annak elbeszélése
3114  II,  13  |                    innen kezdve kétségkívül az alkonyat. Az est leszállt
3115  II,  13  |                    kétségkívül az alkonyat. Az est leszállt már - de még
3116  II,  13  |                     azt a fajtáját, melyben az embernek a melle kívánja
3117  II,  13  |                    embernek a melle kívánja az asszonyt. A fejedelem õnagysága,
3118  II,  13  |               fejedelem õnagysága, ha kinéz az ablakon s meglát a palotájából
3119  II,  13  |                szemeit.~Gyakori betegség ez az aggastyánoknál. Hajdan morbus
3120  II,  13  |                     legutolsó ismert példa. Az elme elveszti eddigi feszerejét
3121  II,  13  |                elveszti eddigi feszerejét s az érzések feltartóztatlanul
3122  II,  13  |              feltartóztatlanul visszaviszik az embert a gyermekkorba s
3123  II,  13  |                     természetesen végigmegy az ifjúkorán is, útközben hát
3124  II,  13  |               leírta Apafi Mihálynál ezeket az érdekes szimptómákat, éppen
3125  II,  13  |             ambíciói sem a politikában, sem az irodalomban, vágyai ilyen
3126  II,  13  |                    még tõle 1897-ben, mint »Az elátkozott család« folytatása,
3127  II,  13  |                tárgyú tárcacikkeket, köztük az »Öreg ember nem vén ember«
3128  II,  13  |                   jár: »a temetõ elõszobája az - mondja -, nem bírom megszokni.«
3129  II,  13  |           kérdezgetik a barátai, mi történt az öreggel? »Éli világát«,
3130  II,  13  |                   Grosz Bella kisasszonyt. ~Az egész országon végig száguldott
3131  II,  13  |                     éppolyan abnormis, mint az ötvenegy év elõtti. Akkor
3132  II,  13  |                    e számbeli különbségeket az évek között, mert megzavarta,
3133  II,  13  |                     Könnyû megérteni azokat az indító okokat, melyek legközvetlenebb
3134  II,  13  |                   hõsiességgé magasztosítja az ellenállást. De minden jobb
3135  II,  13  |                minden jobb lett volna, mint az ami történt, hogy a már
3136  II,  13  |                 abban a korban. De végre is az ember akkor nyúl a mézhez,
3137  II,  13  |                 Teljesen a Jókai magándolga az, amelyhez senkinek semmi
3138  II,  13  |                    És végre is, kit érdekel az egy nagy ember megítélésénél,
3139  II,  13  |                    csendesen történt. Mikor az ilyen események kisülnek,
3140  II,  13  |           Szicíliából hazaérkezve, értesült az itt szállongó hírekrõl,
3141  II,  13  |             februáriusban egy csúf var volt az arcán - nem volt-e azért
3142  II,  13  |                     azután?~A nimbusznak ez az elhalványodása csak fallácia.
3143  II,  13  |                 lett bágyadtabb, hanem csak az üveg kormos, amin nézik.
3144  II,  13  |                   volt.~De ha nem ártott is az írónak, vagy csak ideiglenesen
3145  II,  13  |                  csak ideiglenesen ártott - az egyénnek valóban súlyos
3146  II,  13  |              tapasztalnia kellett, hogy nem az a hímporában érintetlen
3147  II,  13  |                   ez, roppant nagy bûnhõdés az isteneknek azért a kedélyes
3148  II,  13  |            néhányszor a klubba, de csak úgy az oldalbejáráson suhant be
3149  II,  13  |                   Fájt neki annak a látása. Az elmúlt régi világ rajta
3150  II,  13  |                     hébe-hóba két nõvel, és az mindig furcsa megemlegetni
3151  II,  13  |                  volt. A két nõ ült, hátul, az aggastyán pedig a gyermekülésen
3152  II,  13  |                    Így lett idegenné itthon az ország legnagyobb fia, csupa
3153  II,  13  |                  jött néha valami hír róla. Az is mind a pletyka asztalára
3154  II,  13  |                asztalára való csemege. Csak az úgynevezett cigány társadalom
3155  II,  13  |                      Ezek a bohó fiúk értik az embert. Tudják, mi rajta
3156  II,  13  |                    a hús és vér és mi benne az állat. Ezeket félre nem
3157  II,  13  |                 méltósággal kidülledt mell, az oroszláni szemöldök, vagy
3158  II,  13  |                   oroszláni szemöldök, vagy az ájtatos szemforgatás. Ezeknek
3159  II,  13  |                   jó szemük van. Tudják, mi az égi fény és mi a földi fénylés.
3160  II,  13  |              szentjánosbogár is fénylik, de az csak szentjánosbogár. Némely
3161  II,  13  |                   körtét tesznek helyére és az is megteszi, de az égi fényt
3162  II,  13  |               helyére és az is megteszi, de az égi fényt nem lehet az ég
3163  II,  13  |                   de az égi fényt nem lehet az ég peremérõl lecsavarni
3164  II,  13  |             peremérõl lecsavarni és ott van az azért, akármilyen felhõfolt
3165  II,  13  |             általában a komolyabb elemeket.~Az újságírók egyesülete egy
3166  II,  13  |             kiadójával összekülönbözött, ki az általunk fentebb említett
3167  II,  13  |              szerzõdést felmondta Jókainak, az egész sajtó Jókai mellé
3168  II,  13  |              ellenfelére rohant.~Ugyanebben az évben végre elkészült a
3169  II,  13  |                     égisze alatt ért véget (az egyik védnöke elhalván,
3170  II,  13  |               koronát), a Széll-kormány ezt az alkalmat ragadta meg, hogy
3171  II,  13  |                  ragadta meg, hogy Jókainak az országgyûlés által is megadassa
3172  II,  13  |                 bízta meg a minisztertanács az indítvány megtételével,
3173  II,  13  |              megtételével, hogy a parlament az agg írónak szavazzon meg
3174  II,  13  |               fõznek annak, nem rózsavizet.~Az indítvány megtörtént, de
3175  II,  13  |             felugrik fürgén, mint egy fürj, az öreg Madarász József és
3176  II,  13  |                 hangján beszédbe kezd, mely az immár lecsendesült Házat
3177  II,  13  |                     Csak ennyit szólhatott. Az erre kitört általános fölháborodás
3178  II,  13  |                   szószékrõl.~Ez volt tehát az utolsó szó, ami õfelõle
3179  II,  13  |                     oltogatták, elénk tárta az ország múltját lángoló lelkesedéssel,
3180  II,  13  |                  hazája ellen vétkes ember. Az öreg falak közt ez hangzott
3181  II,  13  |                   még se roskadtak - de hát az õ lelke nem volt-e bizonyos
3182  II,  13  |               áltassuk magunkat, mondjuk ki az igazat: ennek a nagy embernek
3183  II,  13  |               igazat: ennek a nagy embernek az alkonya végtelenül szomorú
3184  II,  13  |                    felkeresni és analizálni az okokat, amelyeknél fogva
3185  II,  13  |                 tragikuma. De ne üljünk fel az elsõ érzésünknek. Ha már
3186  II,  13  |                rögtön rá kell jönnünk, hogy az csak egy Jókai-féle tragikum,
3187  II,  13  |               szemben való viselkedésében - az õ szemüvege szerint éri.~
3188  II,  13  |                     ha megtudjuk róla, hogy az illetõ földig sújtott férfiú
3189  II,  13  |                    évi jövedelme van és még az sem sajtol ki könnyeket
3190  II,  13  |                   De mit szóljunk Jókairól? Az elkényeztetett kedvencrõl,
3191  II,  13  |             rózsaillatból szõtték a Párkák. Az õ számára bizonyára olyan
3192  II,  13  |                 benne vergõdik.~Nem érintve az õ bensõ életviszonyait,
3193  II,  13  |               kellett festenünk, ahogy azok az õ szemében mutatkoznak,
3194  II,  13  |                      amint igyekeznék ebbõl az õ világából szabadulni,
3195  II,  13  |                     elõre. Nem dörömböl már az ajtaján a kis Maca, pedig
3196  II,  13  |                     lépik a küszöbét, sem õ az övékét. Jön a születésnap,
3197  II,  13  |                      Hegedüsné nem hozza el az obligát hálósipkát! Pedig
3198  II,  13  |                   föld alatt a jó Károly és az édes Eszter. Most ezek is
3199  II,  13  |                    úgy rémlett neki, mintha az egész ország elment volna
3200  II,  13  |                  volt már más barátja, csak az íróasztala, azt el nem vehette
3201  II,  13  |                   elõl és egyre ír és mesél az õ nemzetének. Gyermekes
3202  II,  13  |                    nem jön ki. Látjuk ebbõl az õ legtitkosabb érzéseit,
3203  II,  13  |                   odaadta.~Hát igen, ott ül az íróasztalánál, dolgozószobájában
3204  II,  14  |                       TIZENNEGYEDIK FEJEZET~AZ ÉJ~Mint az öreg korban más
3205  II,  14  |            TIZENNEGYEDIK FEJEZET~AZ ÉJ~Mint az öreg korban más talajba
3206  II,  14  |           átültetett fa, gyorsan hanyatlott az öregúr, kivált testileg,
3207  II,  14  |                   kezei szép fehérek, hanem az ajkai körül egy keserû vonás
3208  II,  14  |                    egy keserû vonás elveszi az egész hosszúkás arcnak a
3209  II,  14  |                    nem a régi Jókai vagyok; az nagyúr volt énhozzám képest,
3210  II,  14  |                     a mostani Jókai vagyok.~Az 1903-iki év folyamán ritkán
3211  II,  14  |                  mondá -, csak ez nem csal. Az új fog azt jelenti, hogy
3212  II,  14  |                     érkezhettek Budapestre, az Erzsébet-körút 44. szám
3213  II,  14  |                voltak Fiumében vesztegelni; az Adrián ekkor erõs bóra dühöngött,
3214  II,  14  |                    fiumei rossz idõjárás és az éjszakai út Budapest felé
3215  II,  14  |                     hogy nem töltötte hiába az idejét Nizzában, megírta »
3216  II,  14  |                  egy csomó verset is. Pedig az idõ hirtelen itt is hidegre
3217  II,  14  |                itthon. Annyi bizonyos, hogy az idén nem megyek ki a Svábhegyre,
3218  II,  14  |                 állott be. Ekkor terjedt el az elsõ hír a városban a betegségrõl.
3219  II,  14  |                  eszméletét is elvesztette, az esti órákban a király tudakozódott
3220  II,  14  |                 Dehogy kelek fel egyhamar«. Az orvosok ecetes vízzel mosták
3221  II,  14  |                      most ez volt itt, most az volt itt tudakozódni. Dél
3222  II,  14  |                megkérve a környezetet, hogy az érdeklõdõ királyt telefonon
3223  II,  14  |                     a végzetes május 5-ike, az utolsó nap, amely õneki
3224  II,  14  |                 volt, mely hatalmasan rázta az alig lombozó fácskákat az
3225  II,  14  |                   az alig lombozó fácskákat az utcákon. A lapok által föllármázott
3226  II,  14  |                    mi a legújabb Jókairól?« Az egész város errõl beszélt.
3227  II,  14  |                   korán reggel megcsendült. Az újságírók már a nyitás elõtt
3228  II,  14  |                 hogy figyelemmel kísérhesse az idõ lassú múlását; »csak
3229  II,  14  |               érdeklõdésével dicsekedett:~- Az én jóságos királyom csak
3230  II,  14  |                 öreg kortársáról. Áldja meg az isten.~Beöthy távozása után
3231  II,  14  |                gyöngeségrõl panaszkodott és az ablak kinyitását kérte.~-
3232  II,  14  |                felelte mosolyogva -, hiszen az az élet s az élet szép.~
3233  II,  14  |                     mosolyogva -, hiszen az az élet s az élet szép.~Majd
3234  II,  14  |           mosolyogva -, hiszen az az élet s az élet szép.~Majd bekérte
3235  II,  14  |                   tudakozódók névjegyzékét, az összes látogatójegyeket,
3236  II,  14  |                   érdeklõdéssel megforgatta az egyes névjegyeket, mint
3237  II,  14  |                   gondol, pedig már közeleg az órán a két mutató, jön-jön
3238  II,  14  |               számmal együtt, akár anélkül.~Az órák egymás után verték
3239  II,  14  |                 óvatosan letette maga mellé az éji szekrényre. Hallgatta
3240  II,  14  |              végképpen megszûnt verni.~Csak az óra ketyegett tovább.~***~
3241  II,  14  |                    évvel. Nagy temetés volt az állam költségén, aminõt
3242  II,  14  |              rokonokon kívül a miniszterek, az ország nagyjai, zászlósai,
3243  II,  14  |                  tömegek közt, kik elállják az utakat, ágaskodnak, tolakodnak,
3244  II,  14  |                   még a halottnak jó lehet, az utolsó szónok, a komáromi
3245 Epil      |                    szívesen elismerem, hogy az nem lehetett annyira teljes,
3246 Epil      |               személyek egy része él még, s az események sokkal frissebbek,
3247 Epil      |                    való nagyobb bevilágítás az ízlés és szokás rovására
3248 Epil      |                    rovására ne essék. Annyi az, ami nem az én hibám a könyvben.~
3249 Epil      |                    essék. Annyi az, ami nem az én hibám a könyvben.~Nem
3250 Epil      |                     sem könnyû a feladatom. Az író külsõ életében elég
3251 Epil      |                   örültek és min bánkódtak. Az író, aki azt írja nyomtatásban,
3252 Epil      |                  vonatkozólag és nem ösmeri az emberi hiszékenység véghatárait.~
3253 Epil      |           gyöngédséggel és érzékenységgel - az elõbbit sokszor mutatta
3254 Epil      |                     hatásra is számítva, de az utóbbit gondosan rejtegette.
3255 Epil      |                     pedig bizonyára mozgott az és gyûrûzött.~Nagy szenvedélyek
3256 Epil      |                     ami levél utána maradt, az vagy konvencionális üzenetváltás
3257 Epil      |                    selyemgubó - nem látszik az elevenje a sok selyme miatt.~
3258 Epil      |          nehézségeket korántsem paralizálja az a látszólagos nagy elõny,
3259 Epil      |                    parlamentben, a klubban, az irodalomban, a közös lapnál,
3260 Epil      |              elõnynek és könnyebbségnek úgy az õ, mint a vele összefüggõ
3261 Epil      |              ugyancsak közelrõl látták õket az olvasók is és éppen úgy
3262 Epil      |                hézagtalanoknak és valóknak, az indokokkal és következtetésekkel
3263 Epil      |                     részén dolgozott, midõn az ablaka alatt veszekedést
3264 Epil      |             beszélgetvén a civakodás felõl, az általa nézete szerint pontosan
3265 Epil      |                   szemtanú elõtt. Mindebbõl az a tanúság, hogy a kortársak
3266 Epil      |                    levõ adatok keretében úr az író hõse fölött, gyúrhatja,
3267 Epil      |                      domboríthatja szabadon az alakját, a szemtanúk és
3268 Epil      |                      szénát, szalmát, azzal az igyekezettel, hogy mindez
3269 Epil      |                     így aztán elérjem, hogy az olvasó mindent megkapjon
3270 Epil      |               csinált, csak éppen õt magát, az egyéniséget ne kapja meg.~
3271 Epil      |          Hasonlítana ez nagyban és egészben az olyan mesteremberek eljárásához,
3272 Epil      |                   ha nem törõdnének annyira az anyaggal, hogy minden kõ
3273 Epil      |                    anyaggal, hogy minden kõ az a bizonyos legyen és hogy
3274 Epil      |               hasonlat a campanilével, mert az elvégre holt tárgy. Mindig
3275 Epil      |                  megmutatja milyen volt. Ám az élõ ember folyton változik,
3276 Epil      |              más-más és mégis mindig õ maga az.~Bízvást kérdhetem tehát,
3277 Epil      |             köhécselõ pápai diákot és látom az udvarias aggastyánt, aki
3278 Epil      |                  vagy H. érintkezett s kire az illetõk egyike vagy másika
3279 Epil      |                    Jókaijához, hanem megvan az az elõnye, hogyha mindazok
3280 Epil      |                 Jókaijához, hanem megvan az az elõnye, hogyha mindazok
3281 Epil      |                 képzeteit Jókairól, akik õt az idõk folyamatában különbözõ
3282 Epil      |                     szituációkban ismerték, az egészbõl az elõttem lebegõ
3283 Epil      |         szituációkban ismerték, az egészbõl az elõttem lebegõ kép nézne
3284 Epil      |             röstelkezem, mert nem én vagyok az elsõ ember, aki erejénél
3285 Epil      |                   többet mert. Végre is nem az én szakmám, csak egy hiábavaló
3286 Epil      |                    magam kedvesen töltöttem az idõt, mert több mint egy
3287 Epil      |                      Ha van valami érdemem, az, hogy erõt tudtam venni
3288 Epil      |                    erõt tudtam venni ezeken az érzéseken, melyek az embert
3289 Epil      |                 ezeken az érzéseken, melyek az embert kedves és bámult
3290 Epil      |                 magyarázatul szolgálhattak.~Az emberek különféleképp gondolkoznak
3291 Epil      |                 ecetet kóstol, és bizonyára az sem szükséges, ha Bismarck
3292 Epil      |                  mit ér, ha nem hasonlítana az illetõhöz?~Mindezeknél fogva
3293 Epil      |                    hogy a legszebb festéket az igazság adja a megörökíteni
3294 Epil      |                     Jókairól van szó. Ha õ, az emberek egyik legnagyobbika
3295 Epil      |                   mit kelljen akkor tartani az emberiségrõl? Hiszen az
3296 Epil      |                     az emberiségrõl? Hiszen az borzasztó volna. Hiszen