Rész, Fejezet

 1   I,  1 |           fia közül csak kettõ élte õt túl, Mihály és II. Sámuel.
 2   I,  1 |        kliensekkel s éppen ez tette õt alkalmassá, hogy a »lelkes
 3   I,  2 |         ámuló rektor úr megdicsérve õt, a második padban mutatott
 4   I,  3 |             hogy ez a hit nem tette õt gõgössé vagy elbizakodottá,
 5   I,  3 |           volna el a gombkötõ, hogy õt például szabónak nézzék.
 6   I,  4 |              Az ifjú Jókai ahogy mi õt ösmerjük, inkább félt a
 7   I,  5 | félrevezethetné, de mi jól ösmerjük õt és tudjuk, hogy ez csak
 8   I,  7 |          újra és újra visszaterelte õt ide. Ebben a miliõben pedig
 9   I,  7 |     napvilágot láthasson a mû, mely õt, a »Pesti titkok« népszerû
10   I,  7 |       becsesebb a többinél. Élvezte õt, de még mindig ragaszkodott
11   I,  7 |        dicsõségét - noha bensejében õt magát is aggasztá a kenyértelen,
12   I,  9 |             csakugyan észre kellett õt venni.~- Pozsonyból jövök -
13   I,  9 |             Metternichet! Ah, tehát õt is, nemcsak Lajos Fülöpöt.
14   I,  10|             elsõ virágának« nevezve õt. A tavasznak ez a torzonborz
15   I,  11|         dolga is van. Gyakran látni õt beosonni a Hatvani utca
16   I,  11|            bosszantotta, hogy Jókai õt okolja s Orestes-Piladesi
17   I,  11|             fiatalember úgy szereti õt, ahogy egy bakfist szerethet
18   I,  11|             a násznagya, mentse meg õt a romlástól, amennyiben
19   I,  11|          vannak már gyermekei a aki õt gonoszul behálózta. A jámbor
20   I,  11|               Megtiltom anyám, hogy õt valaki sértegesse.« Az öregasszony,
21   I,  11|           tenni Móriccal, elvezetni õt valamely jól kigondolt ürügy
22   I,  12|            ott járniok.~Nem akarjuk õt menteni azért, ami férfiatlan
23   I,  12|           folyton bonyolódó helyzet õt is minduntalan kizavarta
24   I,  12|         Bizonyára könnyû lett volna õt vakon is követni, ha nem
25   I,  12|            lehetett. Nem is kellett õt sugalmazni, nagyjából olyan
26   I,  12|      politizáló köröket, kikiáltván õt hazaárulónak, ami akkoriban
27   I,  12|          átok sötét szárnyain vitte õt az elzüllés, a romlás vagy
28   I,  12|             hazaárulónak vádolja õ, õt meg azzal vádolja Jókai
29   I,  12|       oltalmába, Szalonta felé víve õt. Vörösmarty Bajzával egy
30   I,  12|         kezdi a diktátorságot, hogy õt vagy a kormány valamely
31   I,  12|        talán nem is gondolnak, akik õt a szíveikbõl kizárták. Rettegni
32   I,  13|       viszonyaikat föltárta, melyek õt mûvészetében, Móricot pedig
33   I,  13|       teremteni, ahogy mi képzeljük õt; - ha valóban úgy írná le
34  II,  1 |        mondott végrendelet, melyben õt kitagadta, érvényben maradt.
35  II,  1 |             hogy orvosai igyekeznek õt elidegeníteni egy idõre
36  II,  1 |             rázott fel jobban, mint õt, és senki sem volt a jobb
37  II,  4 |         felé, azt fokozni. Úgy kell õt felfognunk, hogy mikor nagyobb
38  II,  4 |      gyönyörûbb epizódok. Úgy viszi õt a saját fantáziája, ahogy
39  II,  5 |      nyilatkozott, de mentenem kell õt annyiban, hogy Pesten egyedül
40  II,  5 |             megfogja a nép fiát, ha õt ily sujtásos nyelven szólítják
41  II,  5 |             Jókai legjobb regényei, õt magát pedig egyetlen mûve
42  II,  5 |            vele, míg végre sikerült õt rásózni Pozsonyra, ahol
43  II,  5 |  választásnál, mikor félreugrott az õt megölelni akaró választó
44  II,  6 |          vállalkozott írói társaság õt is rávette, hogy a munkában
45  II,  6 |           korholásaival örökre óvni õt, akár rászolgált, akár nem.
46  II,  6 |            ám most sohase szûnt meg õt piszkálni ilyenek miatt,
47  II,  6 |    mamájához. A mama nem is szereti õt annyira; de ez is büszkeségébõl
48  II,  7 |           is eljátszhatná?~Vonzotta õt a szokatlan és rendkívüli.
49  II,  7 |          voltál katona, - igyekszik õt mélyebbre beugratni Tisza,
50  II,  8 |         jelekbõl, hogy a nagy ember õt, mint írót magasra értékelte.~
51  II,  8 |           volt a pártban a kohinor. Õt rángatták mindenüvé, ahol
52  II,  8 |            igen izgatta. Hanem hogy õt folytonosan zavarják, azt
53  II,  9 | adósságoktól megmentse, meg kellett õt szabadítani »jövedelmi forrásaitól«
54  II,  9 |        esedezem Nálad, kegyeskedjél õt vagy állásában meghagyni,
55  II,  9 |     Tiszáékat a tarokknál, néha meg õt Tiszáék. Mindamellett száguld
56  II,  9 |           utána leskelõdtek, látták õt térden állva imádkozni,
57  II,  9 |          untatták. Untatni nem volt õt szabad, a tömjént beszítta
58  II,  9 |           hogy tûrte és legyezte az õt tömjénezõ ifjú nemzedéket,
59  II,  10|      világhír fölvert porában látva õt, magyarok szíve kevélységben
60  II,  10|           az életkedvét, részesítve õt a szerzés örömeiben, nagy
61  II,  11|           azért tartja vissza, hogy õt mindig adósának tekinthesse.
62  II,  12|             hozta fel, mely szerint õt Kossuth gyûlölte. Ennélfogva
63  II,  12|            lepi meg, ettõl megmenti õt humora, mellyel nemcsak
64  II,  13|             fiatal maradt örökké és õt is fiatalon tartotta hajlott
65  II,  13|           vihara elnémítá szavát és õt magát is elseperte a szószékrõl.~
66  II,  13|           Jókai-féle tragikum, mely õt a külsõ világnak vele szemben
67  II,  13|           másképp nem érthetnõk meg õt.~Boldogtalan õ kétségtelenül.
68  II,  13|             volna innen valahová és õt itt hagyta volna idegenek
69  II,  14|          mutatkozott, alig lehetett õt látni, legfeljebb a közgazdasági
70 Epil    |      mondott és csinált, csak éppen õt magát, az egyéniséget ne
71 Epil    |             szerénysége, de ismerem õt úgyis, mikor önérzetesen
72 Epil    |            képzeteit Jókairól, akik õt az idõk folyamatában különbözõ
73 Epil    |      foglalkoztam és éltem vele, ki õt mindenkor szerettem.~Ha